Bár nagyon sok kedvem nincs ilyen badarságokkal foglalkozni, de azt hiszem szerencsésebb lesz most tisztázni álláspontomat abban a kérdésben, melyet a tengeri hadviselés iránt érdeklődők kicsiny tábora Magyarországon alighanem a legalapvetőbb kardinális kérdésnek tart, vagyis a „helyes és szakszerű” kifejezések ügyében. Igazából az egész dolog leginkább egyetlen kérdésre van csak kihegyezve, a „helytelen” anyahajó kifejezés elleni keresztesháborúra, illetve a „helyes és szakszerű” hordozó kifejezés kizárólagos használatára.
Amikor keresztesháborút írtam, szerintem egyáltalán nem túloztam. A netes fórumokon és a hazai szakirodalomban olyan vehemenciával üldözik a helytelen szóhasználatot, amiről az ember óhatatlanul is hajlamos a homousion-homoiusion hitvitára asszociálni.
Legalábbis amikor én ilyesféle kommenteket olvasok, nem nagyon tudok másra gondolni, mint hogy itt tulajdonképpen vallási vitáról van szó:
„Nagyon örültem, hogy a sok konzumidiótával szemben a helyes kifejezést használtad:
repülőgép-hordozó (szerintem kötőjeles, de ebbe ne mélyedjünk bele).
Az anyahajó egy teljesen más történet.
Kb. ugyanakkora gyengeelméjűség az anyahajó használata, mint az úgy 4-5 éve az M1 Híradótól átvett és ma tömegesen használt "gőzerővel" kifejezésnek.”
Bár ezen a blogon meglepő módon egyelőre viszonylag kevesen reklamáltak a „helyes és szakszerű” kifejezés használatának mellőzése miatt, várható, hogy miután gyengeelméjű konzumidiótaként a későbbiekben is gőzerővel fogom anyahajónak nevezni az anyahajókat, ezek a reklamációk szaporodni fognak. Kommentekben kifejteni véleményemet nehézkes lenne, állandóan ezt ismételgetni pedig bosszantó, úgyhogy inkább ezt leírom itt egy posztban, amire a későbbiekben majd tudok hivatkozni, és aztán alatta lehet majd vitatkozgatni róla.
A hivatalos álláspont szerint:” ... a magyar nyelvű irodalomban -a szakirodalomban is- a repülőgép-anyahajó terminológiát az 1940-es években meghonosodott rossz fordítások nyomán helytelenül használják." (Hadihajók, 1984)
Fájdalom, ennek az állításnak a valósághoz semmi köze sincs. Egyébként is, magas jutalmat ajánlok annak, aki elmagyarázza nekem, hogyan lehet az aircraft-carriert, vagy flugzeug-tragert repülőgép-anyahajónak lefordítani. A szó valódi eredete rendkívül egyszerűen, és röviden megmagyarázható.
Az anyahajó szó eredeti jelentése a következő:
„Anyahajó (nem. Mutterschiff). Kisebb méretű hadijárómüvek, pl. torpedónaszádok többnyire képtelenek magukat hosszabb időre eleséggel, fűtőanyaggal, hadiszerekkel stb. ellátni. Hogy tehát ezeket gyakorlatok, hadjárat alkalmával parttól, kikötőktől függetlenekké tegyük s kisebb mérvű javításokra is módot nyújtsunk, nagyobb méretű ú. n. A.-kkal kísértetjük őket, melynek készleteiből mindennemű szükségleteiket lődözhetik. Ilyen A. az osztrák-magyar haditeng. torpedóflottája számára a 11,580 tonnás «Gáa*. „ (Révai Lexikon)
A többi már olyan egyszerű, mint több pofon. Amikor a múlt század húszas éveiben ez a hajótípus megjelent a tengereken, az akkori szakértők nem érezték szükségét annak, hogy a szótár után kapkodjanak. Látva, hogy ezek a hajók a repülőgépek és személyzetük úszó támaszpontjai, melyek biztosítják a gépek karbantartását, javítását, üzemanyag és lőszerellátását, úgy okoskodtak, hogy rendeltetésüket tekintve ezek a hajók a repülőgépek anyahajói, vagyis: repülőgép-anyahajók. A 40-es években megjelent rossz fordításról annyit, a Tolnai Új Világlexikonában a húszas évek végén már anyahajóként hivatkoznak a Langley-re, és a Lexington osztályú hajókra.
Az anyahajó kifejezést használták többek között a katonai lexikonokban, és a Magyar Nyelv Értelmező Kéziszótárában is, amiből arra következtetek, hogy sem a katonáknak, sem a nyelvészeknek nem volt ellene semmilyen kifogásuk. Mert nem is lehetett.
Az anyahajó szót tehát vidáman használta mindenki, egészen a hetvenes évekig, amikor a témára specializálódott néhány szakértő óriási felfedezést tett. Rájöttek, hogy a német szakzsargonban erre a típusra nem az anyahajó -mutterschiff- kifejezést használják. Ami ezután következett, annak értelme számomra máig nem világos. Említett urak -akiknek a szakértelmét amúgy eszemben sincs kétségbe vonni- úgy vélték, az a helyes és a szakszerű eljárás, ha a német szakkifejezés szó szerinti fordítását használjuk a magyar szaknyelvben is.
De ugyan minek? Nemzetközi egyezmény írja elő, hogy a német terminológiát kell másolni? A németek másként hívják ezt a típust, na és? Mi közünk hozzá? És miért pont a németek? Tengerészeti ügyekben nem inkább az angolok az autentikusabbak? A magyar szakértők ugyanis egyértelműen a német terminológiát másolták mindenben, innen eredeztethető az a tézis, miszerint a hidroplánokat hordozó hajó az anyahajó, ezt ugyanis a németek is mutterschiffnek hívják. Az angoloknak ez is carrier. Úgyszintén német beütés, hogy a Dreadnought előtti csatahajók azok sorhajók, mivel ezeket a német terminológiában is így nevezik (linienschiff). Az angolok szerint meg ezek is battleship-ek, legfeljebb oda teszik eléje, hogy pre-dreadnought.
Hogy miért pont a német terminológia, arra persze nagyon egyszerű válaszolni. Az említett szakértők, a régebbi generációba tartozva, németül tudtak, és a német szakkönyvekből merítették tudásukat. Ennyi erővel viszont mondhatjuk azt is, hogy az angol terminológia kifejezései az egyedül üdvözítőek, vagy éppen az oroszé. Utóbbi meghonosítására amúgy az ötvenes években valóban történt kísérlet. Na de azt is mondhatjuk, mi a fészkesnek kell máshonnan másolni és fordítani, amikor megvannak a saját, jól bejáratott szavaink?
Az indoklás általában az, a magyar nyelvű szakszókincs hiányos, és nincs egységes terminológia, ennek megteremtésére tettek kísérletet a német szakkifejezések átültetésével. De itt ugyanúgy fel lehet tenni a kérdést mégegyszer, mi a fészkesnek kell máshonnan másolni és fordítani, amikor megvannak a saját, jól bejáratott szavaink? Mi volt a baj az anyahajóval? Rossz hangzása volt? Túl sok betű van benne? Semmi más kifogásolnivalót nem lehet benne találni, csak azt, hogy nem egyezik a német és az angol szaknyelv megfelelő kifejezésével. És akkor mi van? Ugyan mégis miért kellene megegyeznie vele? Szótárból fordítva, amit úgy szeretnek egyesek, a francia porte-avions valami olyasmit jelent, hogy repülőgép-otthon, a lengyel lotniskowiec meg talán olyasfélét, hogy repülőtérhajó. Hogyhogy nekik jó a saját kifejezésük? Hogyhogy a lengyeleket nem zavarja az a súlyos szakmaiatlanság, hogy a csatahajókat ők máig pancernik-nek, vagyis páncélosnak nevezik, ami pedig sem a német, sem az angol kifejezéssel nem egyezik.
Az egységes terminológia megteremtésére vonatkozó szándék talán még méltányolható valamennyire -bár szükségességét nem igazán látom be-, de a kivitelezés nagyon mesterkéltre sikeredett. Mi értelme volt annak, hogy ezt a jól bevált, a nyelvben már gyökeret vert szót kiszorították a használatból, csak azért, mert más nemzetek ezt a hajótípust máshogy hívják?
Hogy a nagy jelentőségű tudományos felfedezésre mikor került sor, pontosan nem tudnám megmondani. Minden bizonnyal a hetvenes évek közepén, mert „A hajó története” 1973-as első kiadása még a repülőgép-anyahajó kifejezést használja, az 1978-as második már a repülőgép-hordozót. Innen kezdve a hordozó már gyorsan terjedt, miután a hazai szakirodalom túlnyomó részét az említett, mintegy féltucat szakértő írta, fordította, vagy lektorálta. De igazából csak a rendszerváltás után szorította ki teljesen a szaknyelvből az anyahajót, amikor egyébként is minden mást is átneveztek.
A fent leírtakból talán már egyértelmű, itt nem a nyelv természetes fejlődéséről van szó, hanem egy mesterséges -mondhatnám, természetellenes- beavatkozásról, ami persze ebben az országban, ahol a nyelvészek fixa ideája, hogy a nyelv fejlődését nekik kell meghatározniuk, ahol az úgynevezett nyelvművelés a „nemzetstratégia” része, és ahol külön Nyelvstratégiai Intézet foglalkozik vele, egyáltalán nem szokatlan. A nyelv folyamatosan változó, állandóan átalakulóban levő organizmus, de hazai nyelvművelőink láthatóan mérnöki alkotásnak tekintik, amit colstokkal, meg körzővel és szögmérővel kell kimérni, hogy tudományosan meghatározott arányok mellett szép passzentosan illeszkedjen minden alkotórésze.
Az sem szokatlan, hogy a fogyasztók egy része olyan agresszívan támadja a „szakszerűtlen” nyelvhasználatot. A neten úgyszólván naponta lehet találkozni azzal a típussal -akivel most itt nem akarok többet foglalkozni-, amelyiknek az érvelése nagyjából abból áll: „Én ezt olvastam valahol, tehát úgy is van, és aki szerint nem úgy van, az egy retardált idióta.”
A nyelvművelésnek egyébként több más szó is áldozatául esett, amelyeket többnyire pedig majdnem ugyanúgy sajnálok, mint az anyahajót. A páncélos, a vértes cirkáló, vagy akár a torpedózúzó szavakat is nagyon jól el tudnám képzelni a magyar szaknyelvben. (Bár utóbbi valószínűleg a természetes szelekció révén került ki a szókincsből.) Az egységes terminológia létrehozása egyébként mindezek ellenére nem igazán sikerült. Aki ebben a témában publikál, annak majdnem mindnek megvan a maga saját külön kis rögeszméje, a maga kedvenc, lefordított, vagy saját gyártmányú szavai, amiket amatőr nyelvújítóként szeretne meghonosítani a magyar szaknyelvben.
Ami a hordozót illeti, persze nem lehet azt mondani rá, hogy helytelen vagy szakszerűtlen. Éppenséggel lehet így is nevezni a típust, aminthogy bármilyen más néven is lehet, amiről megegyezés van, és amit a felhasználók elfogadnak. Lehet hívni lapostetejűnek is, az is éppen olyan jó szó, mint bármelyik másik. A hordozó használata tehát nem helytelen vagy szakszerűtlen, csak felesleges és értelmetlen. Aki akarja, felőlem használja, de engem hagyjon békén azzal, hogy kioktasson a „helyes és szakszerű” szóhasználatról.
Nekem személy szerint esztétikai kifogásaim is vannak a hordozóval szemben. Egyszerűen a hátam borsódzik tőle, annyira idétlen és semmitmondó kifejezésnek érzem, szemben a sokkal találóbb és kifejezőbb, illetve sokkal jobb hangzású anyahajóval, melynek eltüntetésével buzgó nyelvújítóink szerintem egy makulányit megint tovább rondították a magyar nyelv szépségét.