Hét tenger

A törekvés nem nyugszik - Az Ark Royal története 05.

2021. április 18. 18:34 - savanyújóska

A vak koldus kutyája

A franciák veresége, és az olaszok hadbalépése után az angol haditengerészet helyzete válságosra fordult a Földközi-tengeren. Az olasz haditengerészetet általában nem sokra tartották, számbeli fölénye azonban papíron olyan nyomasztó volt, hogy az angolok komolyan foglalkoztak a gondolattal, kiürítik az egész Földközi-tengert, és erőiket Gibraltárba vonják vissza. Csak a mediterrán flotta parancsnokának, Andrew Cunningham tengernagynak Churchill által is támogatott határozott tiltakozása vette rá az Admiralitást, hogy eltekintsen a kiürítéstől, és a franciák kiesése után is folytassa a hadműveleteket az olasz flotta ellen.

A Gibraltárt július nyolcadikán elhagyó Ark Royal a tervek szerint Mallorcától délkeletre foglalt volna állást, és gépei onnan indulva támadták volna az olasz repülőtereket, és a Cagliari közelében levő tengeralattjáró támaszpontot. Vele együtt a Force H valamennyi hajója is kifutott, hogy fedezzék az anyahajót, és egyúttal eltereljék az ellenség figyelmét egy Alexandriába tartó konvojról. Másnap délután azonban az olasz légifelderítés észrevette az angol köteléket, melyet ezt követően több hullámban támadtak az olasz légierő bombázói. Az olaszok a tőlük megszokott óvatossággal nagy magasságból dobták le bombáikat, és két biztos találatot jelentettek az anyahajón. Valójában nem értek el egyetlen találatot sem, de néhány bomba így is alig kerülte el az elsődleges célpontnak számító Ark Royalt. A közeli mellék okozta rázkódások megrongálták a hajó kazánházának szellőzőberendezését, amit azonban gyorsan sikerült kijavítani. Az anyahajó egyik Skua vadászgépe lelőtt egy Savoia SM.79 bombázót, a flotta légierejének ez volt az olaszok ellen aratott első légigyőzelme.Becsapódások az Ark Royal mögött.

Becsapódások az Ark Royal mögött.

 

A folyamatos légitámadások hatására Somerville lefújta az akciót, és kötelékét visszavezényelte Gibraltárba. A hazafelé vezető úton egy olasz tengeralattjáró megtorpedózta, és elsüllyesztette az Escort rombolót. A leharcolt Ark Royalra ekkor már nagyon ráfért volna a generáljavítás, erre azonban az adott körülmények között nem volt lehetőség. A flotta egyszerűen nem nélkülözhette hosszabb ideig az Ark Royalt, melyet az Illustrious osztály hajóinak elkészültéig leváltani se tudtak semmivel. Ahogy Somerville mondta az Ark Royalról: „Olyan vagyok nélküle, mint vak koldus a kutyája nélkül.

Egy gyors karbantartást követően az Ark Royal július 23-án ismét kifutott Gibraltárból, ezúttal nyugat felé. A célpont most a németek által megszállt francia Bordeaux kikötője volt. A Vizcayai-öbölben azonban erős hullámzás, és sűrű köd fogadta a hajókat, a támadást így lefújták, és a kötelék 26-án visszatért Gibraltárba.

A következő kifutásra ismét kelet felé került sor, a máltai helyőrséget kellett repülőgépekkel megerősíteni. Miután Gibraltárból a vadászgépek még póttartályokkal sem tudtak volna elérni Máltáig, az anyahajókra hárult az a feladat, hogy a fedélzetükön szállított RAF vadászgépeket olyan közel juttassák el Máltához, ahonnan felszállva a gépek már elérik a sziget repülőtereit. Az olasz légierő folyamatosan támadta Máltát, ahol július végére már csak három vadászgép maradt üzemképes. Égető szükség volt tehát a szigetek légierejének megerősítésére. (Ha az olaszok ekkortájt partra tesznek pár ezer embert Máltán, könnyedén elfoglalhatták volna azt.)Egy leszálló Skua.

Egy leszálló Skua.

 

Gibraltárba július 27-én futott be az Argus anyahajó, fedélzetén a máltai helyőrségnek szánt 12 Hurricane vadászgéppel. A Force H feladata az volt, hogy az Argus útját biztosítsa a tunéziai Bon-fokig, ahonnan az anyahajóról induló vadászgépek már elérték Máltát. A kivénhedt, már csak kiképzésre szánt Argus bevonása a hadműveletekbe jelezte, milyen súlyos helyzetben van a Royal Navy.

Az Argus július 31-én futott ki, a gibraltári flotta őt kísérő hajóival együtt. A Hood és Valiant csatahajók mellett a kötelékhez tartozott az Ark Royal, valamint három cirkáló, és 12 romboló. Az olasz felderítőgépek ezúttal is hamar észrevették a kikötőt elhagyó hajókat, és másnap megkezdődtek a bombázások. Az olasz pilóták szerencsére ezúttal is a biztonságot tekintették a legfontosabbnak, és nagy magasságból hajtották végre a támadásokat, ahonnan nem értek el egyetlen találatot sem, viszont az angol vadászgépek és a légvédelem így is lelőtt közülük három gépet. (Az egyik lelőtt bombázón tartózkodott az olasz repülőezred parancsnoka, az olasz fegyveres erők legfiatalabb tábornoka, a 39 éves Stefano Cagna is.)

Somerville a kísérőfeladatot kiegészítette egy kis kitérővel, melynek során támadást intéztek a szardíniai Cagliari kikötője és repülőtere ellen, amivel három héttel korábban sikertelenül próbálkoztak. Az Ark Royal a Hood, valamint egy cirkáló és négy romboló kíséretében éjszaka levált a kötelékről, és északra fordulva hajnali háromra a gépek hatótávolságán belülre közelítették meg Cagliarit. Felszállás közben egy Swordfish szárnya beleakadt az egyik antennába, a gép a vízbe zuhant, személyzete életét vesztette.Az Ark Royal, és a Kardhalak.

Az Ark Royal, és a Kardhalak.

 

A támadás ezúttal váratlanul érte az olaszokat, négy repülőgépet a földön semmisítettek meg a támadók, a hangárakat lebombázták, a kikötő bejáratát elaknásították. Reggel hét órára a támadásban részt vevő gépek már vissza is tértek az Ark Royal fedélzetére. Az angolok egy gépet vesztettek, mely kényszerleszállást hajtott végre az olasz repülőtéren, személyzete hadifogságba esett. Nem sokkal később az Argus is indította a vadászgépeket, melyek épségben eljutottak Máltára. Az olasz légierő napközben ismét bombázta az angol hajórajt, de ezúttal is eredménytelenül. A kötelék augusztus negyedikén visszatért Gibraltárba.

Az olasz haditengerészet és légierő szerencsétlenkedését látva az angolok olyan hadműveletre szánták el magukat, amit korábban lehetetlennek tartottak. Elhatározták, hogy Gibraltárból erősítést juttatnak el Alexandriába, a közvetlen útvonalon, Málta érintésével. Addig úgy vélték, ilyesmi csak Afrika megkerülésével, a Vörös-tengeren át lesz lehetséges, és néhány héttel korábban még azon is gondolkoztak, kiürítik az egész Földközi-tengert. Az olasz haditengerészet azonban a vártnál is gyengébb teljesítményt nyújtott, és ezen felbátorodva a britek elhatározták, megpróbálkoznak a rövidebb útvonallal.

Gibraltárba augusztus végén érkezett meg a vadonatúj Illustrious anyahajó, a javításról visszatérő Renown csatacirkáló, illetve az őket kísérő cirkálók és rombolók, valamint a Máltára induló konvoj teherhajói. A Renown a Scapa Flow-ba visszatérő Hood-ot váltotta le a Force H kötelékében.

Az Alexandriába induló Force F, a Valiant, az Illustrious, két cirkáló és hat romboló, augusztus 30-án futott ki Gibraltárból. Őket követték a Force H hajói, melyek feladta az volt, hogy egy Szardínia elleni támadással eltereljék a figyelmet a Force F, és a Máltára induló konvoj hajóról. Ez sikerült is, az olasz légifelderítés Somerville hajóit vette észre először, és a légierő elsősorban ezeket, illetve Cunningham Alexandriából induló kötelékét támadta. A konvoj és a Force F szinte háborítatlanul jutott el Máltára, ahol a hadihajók tankoltak, majd ismét kifutva csatlakoztak Cunningham flottájához, és velük együtt tértek vissza Alexandriába.A mediterrán trió. A Renown, az Ark Royal, és a Sheffield.

A mediterrán trió. A Renown, az Ark Royal, és a Sheffield.

 

Az Ark Royal gépei közben szeptember elsején ismét támadták Cagliari repülőterét, illetve az itteni erőművet, majd egy második hullám végigbombázta a közeli Elmas repülőterét is. Az olasz ellencsapás ezúttal is erőtlen és eredménytelen volt, a hajók sértetlenül tértek vissza Gibraltárba. Ebben az akcióban szerepelt először együtt az Ark Royal, a Renown, és a Sheffield cirkáló, melyek a következő hónapokban szinte mindig közösen tevékenykedtek, és hamarosan megkapták a „mediterrán trió” elnevezést. Az anyahajó repülőgépei, a csatacirkáló ágyúi, és a cirkáló nagy teljesítményű radarja remekül kiegészítették és támogatták egymást.

Az Ark Royal ezúttal sem pihenhetett sokat a kikötőben. Néhány nappal a Szardínia elleni támadás után már ismét a tengeren volt, de most nem a Földközin, hanem az Atlanti-óceánon. A Force H és a hozzá csatlakozott hajók ezúttal dél felé tartottak, s a célpont ismét a néhány hónappal korábbi szövetségesek, a franciák egyik kikötője volt, a nyugat-Afrikai Dakar.

A Dakar elleni támadás már júliusban a Force H feladatai között szerepelt, de miután szükségessé vált a Mers el Kebir elleni második támadás, ezt a munkát az ekkor Freetown-ban állomásozó Hermes anyahajó kapta meg. Dakar ekkor még főleg az ott horgonyzó Richelieu csatahajó miatt izgatta az angolokat, mely teljesen ugyan még nem volt kész, de közel állt a befejezéshez, és részben már harcképes volt. A Richelieu-t akkoriban a világ legmodernebb csatahajójának tartották, s az angolok szerették volna átállítani a saját oldalukra, illetve – nehogy a németek és az olaszok tegyék ugyanezt – elsüllyeszteni vagy harcképtelenné tenni, ha nem sikerül csatlakozásra bírni.

A franciák Dakarban sem mutattak több hajlandóságot az angolokhoz való csatlakozásra, mint Mers el Kebirben, így július nyolcadikán hajnalban a Hermes repülőgépei torpedótámadást indítottak a Richelieu ellen. Csak egy találatot értek el, az azonban nagyon súlyos károkat okozott a csatahajónak, egyebek közt üzemképtelenné tette a két jobb oldali hajócsavart, és a kormányszerkezetet. Miután a Richelieut sikerült kipipálni, a britek egy ideig nem foglalkoztak tovább Dakarral.A Dakar előtt horgonyzó Richelieu.

A Dakar előtt horgonyzó Richelieu .

 

Augusztus elején merült fel az ötlet, valószínűleg De Gaulle sugalmazására, hogy angol és francia csapatokat kellene partra tenni Dakarban, hogy megszerezzék a fontos kikötőt, és megteremtsék az összeköttetést Francia Egyenlítői-Afrika országaival, ahol erős volt a De Gaulle vezette Szabad Franciaország mozgalom befolyása. De Gaulle addig politikailag egy nagy nulla volt, semmije nem volt Churchill támogatásán kívül. A vereséget szenvedett francia fegyveres erőkből alig 6-7 ezer katona és tengerész állt be az általa vezetett „szabad francia” erőkhöz. A Nyugat és Egyenlítői-Afrikai francia gyarmatok feletti ellenőrzést megszerezve azonban már komoly területek kerültek volna az irányítása alá, ami a tekintélyes, és nagy hatalmú vezető látszatát kölcsönözte volna neki.

Azonban nem csupán az volt a cél, hogy Churchill protezsáltjának a feneke alá bársonyszéket toljanak. Gibraltár és Fokváros között Dakar volt az egyetlen kikötő, amely jól felszerelt repülőtérrel, és nagy hadihajók befogadására alkalmas szárazdokkal rendelkezett, s innen ellenőrizni lehetett az egész közép-atlanti térséget. A britek ezenkívül még mindig szerették volna rátenni a kezüket a Richelieu-re, és bár hivatalosan persze nem említettek ilyesmit a hadművelet céljai között, de nyilván izgatta őket a francia és a lengyel nemzeti bank aranytartalékának Dakarban őrzött része is. Összesen 1475 tonna aranyról volt szó, aminek nyilván nagyon jó helye lett volna a finanszírozási problémákkal küszködő Anglia bankjaiban. (Szintén nem hivatalosan, de a hadművelet egyik célja lehetett az is, hogy a miniszterelnök figyelmét eltereljék egyik kedvenc bolondériájáról, a marokkói partraszállás ötletéről. Marokkó közös francia–spanyol gyarmat volt, s egy itteni angol támadás – azon kívül, hogy semmi értelme nem lett volna – könnyen átsodorhatta volna a spanyolokat a tengelyhatalmak oldalára. Az egész angol vezérkar megkönnyebbült, amikor Churchill végre ejtette ezt az ötletét, és inkább Dakarral kezdett el foglalkozni.)

A hadművelet vezetésével augusztus 12-én bízták meg John Cunningham tengernagyot. (Az alexandriai kötelék parancsnokának csak a névrokona.) A Dakar környékén partraszálló 4.200 angol, és 2.400 francia katonát az erre a hadműveletre felállított Force M kötelék fedezte volna, melyhez a Barham és Resolution csatahajók, az Ark Royal anyahajó, három nehéz és egy könnyűcirkáló, illetve hat romboló tartozott. Az inváziós flottához tartozott még két angol, és három francia szlúp, és egy felfegyverzett francia halászhajó. Tulajdonképpen ebből a négy hajóból állt az egész Szabad Francia Tengeri Erő, és ezek sem önként álltak át De Gaulle oldalára, hanem az angolok foglalták el őket július harmadikán.John Henry Dacres Cunningham tengernagy.

John Henry Dacres Cunningham tengernagy.

 

Az Ark Royal szeptember hatodikán hagyta el Gibraltárt, egyelőre nem Dakar, hanem Freetown felé, ahol az agyonbonyolított hadművelet végrehajtására induló hajók gyülekeztek. Az anyahajó 14-én érkezett meg Freetown elé, de befutni már nem volt ideje a kikötőbe, mert egy új parancs visszarendelte északra, hogy elfogják azt a francia köteléket, mely az előző napokban haladt át a Gibraltári-szoroson. A francia cirkálók és rombolók valójában a gaboni Libreville kikötőjébe tartottak, és ha a britek békén hagyják őket, a Dakar elleni támadás idején ott vesztegeltek volna. Miután azonban az angol cirkálók útjukat állták, a kötelékparancsnok Dakarba vitte hajóit. (A Gloire cirkálót kivéve, mely géphiba miatt Casablancába futott be.)

A cirkálókat üldöző kötelékkel az Ark Royal nem tudott lépést tartani, ugyanis egyik hajtóműve, mely már addig is problémákkal küszködött, közben teljesen felmondta a szolgálatot, a maradék két hajócsavarral pedig a turbinákat túlterhelve is alig 29 csomós sebességet tudtak csak elérni. A kifutásnak annyi haszna volt csak, hogy az anyahajó egyik felderítőgépe útközben légi felvételeket készített a dakari kikötőről.

A Menace hadműveletben részt vevő flotta hajói szeptember tizenhetedikére gyűltek össze Freetown kikötőjében. Itt napokig vesztegeltek – miközben javították az Ark Royal hajótóműveit –, mivel nem tudták eldönteni, merre is induljanak tovább. Miután a hadművelet előkészületei a kívánatosnál sokkal nagyobb nyilvánosságot kaptak – éppen csak az újságokban nem hirdették azt meg –, a parancsnokság biztos volt benne, a franciák tudnak a terveikről, és felkészülten várják őket. Így jó ideig tűnődtek azon, nem e mégis valahol Gabonban kellene partra tenni a csapatokat. Végül, valószínűleg Churchill ösztökélésére, mégis Dakar mellett döntöttek. A franciáktól egyébként nem kellett tartaniuk, az angol támadás később teljes meglepetésként érte őket, mint minden más alkalommal is.

A Force M végül szeptember 21-én futott ki Freetownból. Az Ark Royal hangáraiban a 16 Swordfish és a 16 Skua mellett két vendég is tartózkodott, két Cauldron-Renault kétfedelű. A szabad francia légierő tisztjeinek ezekkel a gépekkel kellett Dakarba repülniük, hogy mint parlamenterek, megadásra és csatlakozásra szólítsák fel a dakari helyőrséget. Az angolok és a „szabad franciák” ugyanis szinte teljesen biztosak voltak benne, hogy Dakarban felszabadítóként fogadják majd őket, és az erőszakos partraszállásra valószínűleg nem is lesz majd szükség. Mint később kiderült, semmi sem állt távolabb a valóságtól.Edward Spears tábornok, és De Gaulle, a Menace hadművelet idején.

Edward Spears tábornok, és De Gaulle, a Menace hadművelet idején.

 

A kötelék szeptember 23-án érkezett Dakar elé, ahol az Ark Royal indította repülőgépeit. Két Swordfish felderítést végzett, négy másik csatlakozásra felszólító röplapokat szórt a város felett, a két francia gép pedig a parlamentereket szállította a város melletti Ouakam repülőterére. A franciák biztosak voltak benne, a repülőtér személyzete rögtön átáll majd hozzájuk. Természetesen nem ez történt, a tiszteket letartóztatták, és a repülőtér fogdájába zárták. A csónakokon a kikötőbe érkező parlamenterek sem jártak jobban. Senki sem állt szóba velük, és végül menekülésre kényszerültek, amikor megpróbálták elfogni őket. Kiküldésüknek végeredményben csak annyi értelme volt, hogy felriasztották a gyanútlan franciákat, akik így még idejében riadóztatni tudták a dakari helyőrséget.

A kikötőben állomásozó mozgásképes francia hadihajók rögtön kifutottak, hogy elkerüljék azt, hogy az angolok horgonyon állva lőjék szét őket, mint Mers el Kebirnél. A külső kikötő hatalmas, hálózárakkal és parti ütegekkel védett öblében a cirkálók és rombolók folyamatosan mozgásban tudtak maradni. Kifutásukat az angolok a köd miatt nem tudták megakadályozni.

A két üzemképes francia tengeralattjáró szintén elhagyta a kikötőt, és az angolok felé indult. Kifutásukat az egyik Swordfish rögtön észrevette, és értesítette a flottát, ahonnan rombolókat küldtek ki a feltartóztatásukra. A Persée több torpedót kilőtt az angol hajókra, de találatot nem ért el, viszont a válaszlövések súlyosan megrongálták a tengeralattjárót, mely nem sokkal később elsüllyedt. Legénységét a közelben járőröző francia hajók ki tudták menteni. A másik tengeralattjáró, az Ajax, nem került tüzelési helyzetbe, mivel nem sokkal a kifutás után a Swordfish gépek megtámadták, és lemerülésre kényszerítették. Az egyik vízibomba kisebb sérüléseket okozott az Ajaxnak, mely az aznapi harcokban már nem vett részt.

Az igazi lövöldözés délelőtt tizenegy óra után tört ki, amikor a két angol csatahajó tüzet nyitott a kikötőben álló Richelieu-re. Miután a köd miatt a francia csatahajót, mely egyébként nem viszonozta a tüzelést, alig lehetett látni, a britek nem sokkal később áthelyezték a tüzet a 240 mm-es partvédő ütegekre. Az angol cirkálók a francia cirkálókat és rombolókat, illetve a partvédő ütegeket lőtték. A sűrű ködben az Ark Royal repülőgépei nem sok mindent tudtak csinálni, csak igyekeztek szemmel tartani a francia hajókat, és pontosítani a brit hajók tűzvezetését.A Richelieu Dakarban, nem sokkal az angol támadás után.

A Richelieu Dakarban, nem sokkal az angol támadás után.

 

A lövöldözés alig félóráig tartott. Miután a köd még sűrűbb lett, és a látótávolság négyezer méter alá csökkent, az angolok beszüntették a tüzelést, és visszavonultak. A brit csatahajók több mint száz 38 centis gránátot lőttek ki, de egyetlen találatot sem értek el, a célt tévesztett gránátok csak Dakar lakónegyedeiben okoztak súlyos károkat. A cirkálók szintén teljesen eredménytelenül tüzeltek, viszont a Cumberlandet telibe találta a francia partvédő ütegek egy 240 mm-es gránátja. A nehézcirkáló olyan súlyosan megsérült, hogy kénytelenek voltak visszaküldeni Freetownba.

Miután a dakari partraszállás kivitelezhetetlen vállalkozásnak ígérkezett, De Gaulle úgy döntött, megpróbálja inkább a közeli Rufisque kikötőjében partra tenni csapatait, hogy onnan kiindulva a szárazföldön jussanak el Dakarba, és foglalják el a kikötőt. Délután kétszer is próbálkoztak kijutni a partra, azonban nagy meglepetésükre kiderült, hogy a dakari parancsnokság nem sokkal korábban megerősítette Rufisque védelmét, s a partvédő ágyúk és a helyőrség most visszaverte mindkét próbálkozást. Az angol flotta nem támogatta De Gaulle partraszállási kísérletét, ugyanis nem is tudtak róla. A partraszállással megbízott erők egyes alakulatai között végig pocsékul működött a kommunikáció, ami valószínűvé teszi, ha sikerült is volna partra tenni a csapatokat, a hadművelet akkor is káoszba fulladt volna.

Az első napon a Persée elsüllyesztésén kívül az volt a britek egyetlen sikere, hogy az Australia cirkáló súlyosan megrongálta a felderítésre kiküldött Audacieux rombolót, mely Rufisque közelében zátonyra futott, és teljesen kiégett. Este De Gaulle közölte az angolokkal, a maga részéről befejezettnek tekinti az akciót, és javasolta, térjenek vissza Freetownba. Angol kollégái ugyanezen a véleményen voltak, ám Churchill követelésére kénytelenek voltak folytatni a hadműveletet. A további akciókban a szabad franciák már nem vettek részt, az angolok mögé visszavonulva tétlen szemlélőként követték a fejleményeket. Éjszaka a britek egy újabb ultimátumot juttattak el a dakari parancsnokságra, amit a franciák válaszra se méltattak.A Foresight romboló, és a Resolution csatahajó Dakar előtt.

A Foresight romboló, és a Resolution csatahajó Dakar előtt.

 

Másnap, szeptember 24-én, az angolok az Ark Royal repülőgépeinek támadásaival folytatták tovább a dakari helyőrség megpuhítását. A párás, ködös időben a látási viszonyok még mindig nagyon rosszak voltak, de már legalább lehetett valamennyire tájékozódni. Reggel hét előtt hat Skua szállt fel az anyahajóról, melyek 227 kilós bombákkal felfegyverezve a Richelieut támadták. Őket követte hat Swordfish, melyek az egyik partvédő üteget bombázták. A támadások eredménytelenül végződtek, az angolok nem értek el egyetlen találatot sem, a legközelebbi bomba is kétszáz méterre csapódott be a francia csatahajótól, és az ütegeket sem érte kár.

A harmadik hullámban hat Swordfish bombázta a Richelieut, 112 kilós bombákkal, amik teljesen alkalmatlanok voltak arra, hogy komolyabb sérüléseket okozzanak a csatahajónak. A támadás célja valószínűleg nem is ez volt, hanem az, hogy kiiktassák a csatahajó légvédelmi ágyúit, melyek pontos tüzelésükkel sok bosszúságot okoztak az angoloknak. A támadás azonban ismét eredménytelen volt, a hajót egyetlen találat sem érte, bár az egyik bomba alig húsz méterre robbant az oldalától.

A javuló látási viszonyok azonban nemcsak az angol, hanem a francia légierőnek is lehetővé tették a bevetést. A franciák nem sokat finomkodtak a britekkel, a vadászgépek és a légvédelem hat angol repülőgépet lőtt le, és több másikat megrongált. A túlélő angol pilóták francia fogságba kerültek. A vadászok egyetlen gépet vesztettek, és azt sem az angolok lőtték le, hanem egy rosszul kiszámított manőver során csapódott a tengerbe. Napközben a francia bombázók is többször támadták az angol hajókat, találatot azonban ők sem értek el.

Az Ajax tengeralattjáró szintén támadással próbálkozott, a brit rombolók azonban lemerülésre kényszerítették, még mielőtt torpedóit ki tudta volna lőni. A sérült tengeralattjáró végül kénytelen volt felmerülni, ahol a franciák elsüllyesztették hajójukat. A legénységet az angol rombolók mentették ki.Curtiss Hawk-75 vadászgép restaurált példánya, francia színekben.

Curtiss Hawk-75 vadászgép restaurált példánya, francia színekben.

 

Az angol hajók fél tízkor nyitottak tüzet a francia hajókra, és a partvédő ütegekre. A tüzelés ezúttal is csak félóráig tartott, és ismét teljesen eredménytelen volt. A franciák is csak egyetlen találatot értek el, a Richelieu közepes tüzérségének egy 152 mm-es gránátja találta el a Barhamot, melyben nagyobb kárt azonban nem tudott okozni.

Délután egy óra körül az angolok visszatértek a kikötő elé, és ismét tüzet nyitottak, majd félórás lövöldözés után újra visszavonultak. A tüzelés ismét eredménytelen volt, a gránátok ezúttal is csak a városban, és a kikötőben álló teherhajókban okoztak károkat, melyek közül egy francia és egy svéd hajó kigyulladt, és kiégett. A francia partvédelem 240 mm-es ágyúi ugyanekkor négy találatot értek el a Barhamon, súlyos károkat azonban nem okoztak az angol csatahajónak.

Ezúttal tüzet nyitottak a Richelieu ágyúi is. A tulajdonképpen még építés alatt álló francia csatahajó ágyúiból addig még egyetlen lövést sem adtak le, ennek megfelelően az első próba elég rosszul sikerült. A tervezési hibák következtében idő előtt, még a csőben felrobbanó gránátok miatt két 38 centis ágyú teljesen tönkrement, az elülső lövegtorony pedig a korábban a parti ütegekhez vezényelt kezelőszemélyzet hiánya miatt nem volt üzemképes. Műszaki hibák miatt a 15 centis lövegtornyok is állandóan felmondták a szolgálatot.

Miután a tüzérségi támadások teljes kudarccal végződtek, a britek ismét az Ark Royal gépeivel próbálkoztak. Délután fél négykor hat Swordfish és három Skua támadta meg a külső kikötőben manőverező francia cirkálókat. A ledobott torpedók célt tévesztettek, a francia légvédelem viszont ismét lelőtt két angol gépet.

A harmadik napon, szeptember 25-én, a köd reggelre teljesen felszállt. A britek erősen bíztak benne, a ragyogóan tiszta időben most már rendesen tudnak célozni, és a csatahajók ágyúi képesek lesznek végre kilőni a célpontokat. Reggel kilenckor nyitottak tüzet, ám néhány perccel később a hadművelet véget is ért. A harmadik francia tengeralattjáró, a Bévéziers, mely az előző két nap géphiba miatt nem tudta elhagyni a kikötőt, ugyanis közel férkőzött az angol csatahajókhoz, és pár perccel a tüzelés kezdete után négy torpedót lőtt ki rájuk. A Barham még éppen ki tudta kerülni őket, ám a Resolutiont pont középen telibe találta az egyik. A csatahajó súlyos sérüléseket szenvedett, és kénytelen volt visszavonulni. Később úgy kellett visszavontatni Freetownba.A Barham a sérült Resolutiont vontatja.

A Barham a sérült Resolutiont vontatja.

 

A tiszta időben nemcsak az angolok, hanem a franciák is pontosabban tudtak célozni, mint az előző napokon. Nem sokkal a Resolutiont ért torpedótalálat után az Australia cirkáló is két találatot kapott a francia cirkálók 15 centis lövegeitől, majd fél tíz körül a Barham orrát találta el a Richelieu, vagy a partvédő ágyúk egy nehézgránátja. Cunninghamnek ekkor lett elege, füstfüggönyt bocsátott fel, és a hadműveletet lefújva elrendelte a visszavonulást Freetownba.

Az angolok egyetlen találatot értek csak el, a Barham egyik 38 centis gránátja eltalálta a Richelieut, azonban nem okozott nagy károkat a francia csatahajónak. A visszavonuló angol köteléket a francia bombázók többször támadták, találatot azonban ők sem értek el. Az Ark Royal kivérzett repülőcsoportja már nem tudott hatékony védelmet adni az angol hajórajnak, és a francia vadászgépek által uralt légtérben a kikötőt sem tudta eredményesen támadni, úgyhogy az utolsó napon már be sem vetették a gépeket.

A Dakar elleni támadás tehát csúfos fiaskó volt, és nagy elégtétel a Mers el Kebirnél megalázott franciáknak. Az elfuserált akció tovább rombolta De Gaulle tekintélyét is, akinek a politikai karrierjét csak Churchill változatlan bizalma és támogatása tartotta továbbra is életben. Ennek volt köszönhető, hogy a Dakar elfoglalására már amúgy is a térségbe vezényelt erőkkel október végén végrehajthatta a Gabon elleni támadást, s kéthetes harcok után sikerült is megszereznie az ellenőrzést a gyenge erőkkel védett francia gyarmat felett, és megteremtenie az összeköttetést az őt támogató Francia Egyenlítői-Afrikai országaival. (A régi mondás tehát ezúttal is igazolódott, csak jól kell megválasztani az ellenfelet, és akkor nem maradnak el az eredmények.)

A fejletlen, alig valamilyen gazdasági háttérrel rendelkező afrikai országok persze nem sok támogatást jelentettek a szabad franciáknak és a briteknek, de a siker jól mutatott a propagandában, és a politikai túlélést jelentette De Gaulle-nak. Hogy akkoriban a francia tábornok tényleges tekintélye valójában mekkora volt saját honfitársai között, azt talán az is szemlélteti, hogy Gabon kormányzója inkább öngyilkos lett, minthogy megadja magát De Gaulle-nak, és a gaboni helyőrség életben maradt katonái is szinte mind inkább hadifogolytáborba vonultak, mintsem hogy átálljanak a szabad franciákhoz.

Az Ark Royal egyik gépháza.

Az Ark Royal egyik gépháza.

 

A Menace hadművelet kudarca után már nem lehetett tovább halogatni az Ark Royal nagyjavítását sem. Az anyahajó október nyolcadikán futott be Liverpoolba, ahol azonnal szárazdokkba állították, és hozzáláttak a siralmas állapotban levő hajtóművek nagyjavításához. A háború addig eltelt alig egy éve alatt az Ark Royal összesen 301 napot töltött a tengeren, és ez idő alatt 103 ezer mérföldet tett meg, komolyabb karbantartás nélkül.

Átfogó nagyjavításról persze most sem lehetett szó. Alig három hét múlva a hajót már ki is dokkolták, miután rohamtempóban elvégezték a legszükségesebb javításokat. Az Ark Royal ezután áthajózott a Clyde-hoz, ahol feltöltötték a repülőcsoportját. Az anyahajó nagyrészt az újonc pilótákkal feltöltött korábbi repülőszázadokat kapta vissza, melyeket most először szerelték fel Fulmar gépekkel is. Az új gép nagy előrelépést jelentett a Skuákhoz képest, és a pilóták nagyon elégedettek voltak a cserével. November harmadikán az Ark Royal már ismét úton volt Gibraltár felé, ahová hatodikán futott be.

November ismét nagyon mozgalmas hónap volt a Földközi-tengeri angol flotta számára. Több konvoj is indult Gibraltárból, illetve Alexandriából Máltára és Görögországba. A Force H az Ark Royal-al ezek útját fedezte, valamint a szardíniai olasz támaszpontokat támadta. Eközben az alexandriai kötelék november közepén anyahajóról indított légitámadást hajtott végre az olasz flotta legnagyobb támaszpontja, Taranto ellen. Az Illustrious húsz Swordfish gépe három olasz csatahajót süllyesztett el, és mindössze két repülőt vesztett. A támadás után az olasz flotta főerői áttelepültek a biztonságosabb Nápolyba.

A gibraltári Force H egy Szardínia elleni újabb támadással igyekezett elterelni az olaszok figyelmét a Taranto ellen felvonuló hajókról, illetve az Alexandriába erősítésként küldött kötelékről. Ez utóbbi – a Barham csatahajó, két cirkáló, és négy romboló – végül háborítatlanul jutott el Gibraltárból Alexandriába. A teljesen impotensnek bizonyuló olasz haditengerészet tekintélye ezzel végképp szertefoszlott, s a britek elhatározták, a következő konvojt Gibraltárból egyenesen Alexandriába indítják.A Renown és az Ark Royal.

A Renown és az Ark Royal.

 

Az olasz légifelderítés november 25-én vette észre a Gibraltárból előző nap kifutott hajókat, és azt hitték, a Force H az olasz kikötők elleni újabb támadásra készül. Hogy feltartóztassák őket, másnap az olasz flotta főerői is kifutottak Nápolyból, ezúttal is azzal a szigorú utasítással, hogy csak kedvező körülmények esetén bocsátkozhatnak harcba. A két kötelék felderítőgépei 27-én reggel észlelték egymás jelenlétét, s mindkét flotta megindult a másik felé.

Dél körül az olasz felderítés pontosította az ellenség erejéről szóló jelentését. Addig csak a Renown jelenlétéről tudtak, és most vették észre, hogy a kötelékhez tartozik a Ramillies csatahajó is. A jelentést megkapva az olasz flottaparancsnok, Inigo Campioni tengernagy, azonnal visszafordult, mivel a kapott parancsok szigorúan megtiltották neki, hogy túlerőben levő, vagy akár azonos erejű ellenséges kötelékkel összecsapást vállaljon. A viszonylag gyenge páncélzatú Renown, és a kiöregedett, alig 20 csomós sebességre képes Ramillies ugyan nem állhatta volna a sarat az olasz zászlóshajóval, a modern és erős fegyverzetű Vittorio Venetóval, illetve a régebbi építésű, de teljes körű modernizáláson átesett Giulio Cesare-vel szemben, de darab-darab összehasonlításban mégiscsak két csatahajó állt kettővel szemben, és ilyen helyzetben a főparancsnokság egyértelmű utasításai szerint Campioninak nem volt más választása, mint a visszavonulás.

A két flotta előtt haladó cirkálók azonban közben már lőtávolságon belülre kerültek, és nem sokkal dél után tüzet nyitottak egymásra. A tüzeléshez csatlakozott a Renown is, a lassú Ramillies azonban két sortűz leadása után lemaradt, és nem jutott többet lövéshez. Az olasz cirkálók nem tudtak elszakadni az ellenségtől, mert a Fiume géphiba miatt csak 28 csomós sebességre volt képes, a többiek pedig nem akarták hátrahagyni a hajót. Az olaszok szerencséjére hasonló okok miatt a Renown sem tudott gyorsabban haladni, így sem az olaszok nem tudták lerázni az angolokat, sem az angolok nem tudták utolérni az olaszokat. A helyzet azonban az olaszok számára volt veszélyesebb, így Campioni kénytelen volt visszafordulni csatahajóival, hogy felmentse cirkálóit.Savoia-Marchetti SM.79 Sparviero bombázók.

Savoia-Marchetti SM.79 Sparviero bombázók.

 

Az olasz cirkálók pontosan céloztak, és két találattal súlyosan megrongálták a Berwick nehézcirkálót. Olasz oldalon a Lanciere romboló kapott három találatot az angol cirkálók 15 centis ágyúitól. A romboló kivált a kötelékből, de nem sokkal később mozgásképtelenné vált, és egy másik rombolónak kellett bevontatnia a legközelebbi kikötőbe. Az angolok cirkálónak nézték a sérült olasz rombolót, mely biztosan nem menekült volna meg, ha egy óra körül nem avatkoznak be a küzdelembe az olasz csatahajók is.

Campioni nem indított támadást, hanem megelégedett azzal, hogy az olasz kötelék végére beállva csatahajóival fedezte a flotta visszavonulását. Hátsó lövegtornyából a Vittorio Veneto 19 lövést adott le az ellenségre, igen nagy, 28-32 km közötti távolságokból. A Cesare nem nyitott tüzet, mivel az ellenség a 32 centis ágyúk lőtávolán kívül volt. Az olaszok nem értek el találatot, de a csatahajók beavatkozása arra késztette Somerville tengernagyot, hogy leállítsa az üldözést, és ő is visszavonuljon. Ironikus módon mind Campioni, mind Somerville úgy vélte, a másik van fölényben, és mindketten óvakodtak túl nagy kockázatnak kitenni a hajóikat.

Az Ark Royal 11 Swordfish gépe nem sokkal egy óra előtt indított torpedótámadást az olasz hajók ellen, azonban a zömében újonc pilóták nem álltak a helyzet magaslatán, s a szétszóródott kötelék gépeinek túl nagy távolságról indított torpedói mind célt tévesztettek. Egy torpedó, valószínűleg műszaki hiba miatt, a Venetótól nem túl nagy távolságra felrobbant, amit az anyahajóra visszatérő pilóták találatként jelentettek. Abban a hitben, hogy az olasz csatahajó megsérült, délután kettőkor egy második támadó hullámot is indítottak, kilenc Swordfish-el, és hét, bombákkal felfegyverzett Skuával. Találatot most sem értek el, ahogy az olasz légierő bombázói is eredménytelenül támadták az Ark Royalt. A konvojok, melyeket az olaszok észre sem vettek, közben sértetlenül célba értek. (Az olasz bombázókat támadó angol vadászok egy gépet vesztettek, és egy légigyőzelmet jelentettek. Erről utóbb kiderült, hogy valójában egy postát szállító francia Farman gép volt, melynek mind a hét utasa, köztük Jean Chiappe, a Libanonba kinevezett francia főbiztos, életét vesztette. A lelőtt gép pilótája szintén nevezetes személyiség volt, Henri Guillaumet, az egyik legismertebb francia pilóta, Saint-Exupery közeli barátja, és írásainak egyik visszatérő szereplője.)Az Ark Royal a Spativento-foki ütközetben.

Az Ark Royal a Spativento-foki ütközetben.

 

A Spartivento-foki ütközet eredménye elégedetlenséget váltott ki mind a római, mind a londoni Admiralitáson. Az olasz vezetés bírálta Campionit, mert kedvező alkalmat szalasztott el, hogy csapást mérjen az ellenségre, bár a kapott parancsok igazából nem tették lehetővé számára az eredményes fellépést. A flotta passzivitásán és sikertelenségén felbőszült Mussolini két héttel az ütközet után menesztette a haditengerészet főparancsnokát, Domenico Cavagnari tengernagyot, és a helyére Arturo Riccardit nevezte ki. (Mint később kiderült, az olaszok nem csináltak jó vásárt a cserével.)

Somerville szintén súlyos bírálatokat kapott az ütközet lagymatag vezetéséért. Churchill – sokadszorra – Somerville leváltását követelte, azt állítva, a tengernagyból hiányzik az angolok által oly nagyra tartott támadó szellem. Az Admiralitás vizsgálatot indított, a hadbíróság tárgyalása azonban arra az eredményre jutott, hogy a tengernagy, aki mellett tisztjei is kiálltak, helyesen járt el, s felmentették a vádak alól. (Somerville kirúgása olyan sürgős volt Churchillnek, hogy a hadbíróság elnökévé kinevezett Lord Cork előbb ért Gibraltárba, mint ahogy a Force H egyáltalán visszaért volna oda. Cork a mólónál várta a visszatérő Somerville-t, és rögtön gratulált neki a sikeres hadművelethez.)

A december a Force H számára viszonylag nyugalmas volt. Két rövid utat tettek nyugat felé, az Atlanti-óceánon portyázó Admiral Hipper után kutatva, majd az Alexandriából visszatérő Malaya csatahajó útját biztosították Gibraltár felé.

Január első napjaiban az angolok ismét több konvojt indítottak a Földközi tengeren, a Gibraltár-Málta-Alexandria útvonalon. Az Excess hadművelet ezúttal is sikerrel zárult. Az olasz légierő támadásai szinte semmilyen eredményt nem értek el, a flotta pedig a Nápolyt érő légitámadás után ismét áthelyezte támaszpontját, ezúttal La Speziába, amivel viszont olyan messze került a hadszíntértől, hogy a főleg Málta körül zajló harcokba eredményesen beavatkozni már nem tudtak. Tehetetlenkedésével és szerencsétlenkedésével az olasz flotta oly mértékig nevetségessé tette magát, hogy az angol tengerészek egészen komolyan foglalkoztak az ötlettel, Nobel békedíjra terjesztik fel az olasz haditengerészetet.A Sheffield és az Ark Royal.

A Sheffield és az Ark Royal.

 

Az olasz haditengerészetről tehát kiderült, hogy nem ellenfél, s az olasz hadsereg és légierő semmivel sem bizonyult jobbnak. 1940 végére, alig fél évvel a hadba lépése után, Olaszország a katonai összeomlás szélére került, úgy, hogy egy az övékénél számbelileg jóval gyengébb angol flottával és légierővel álltak szemben, illetve a líbiai fronton 30-40 ezer angol katonával, akik decemberben napok alatt teljesen tönkreverték az itt álló negyedmilliós olasz hadsereget. A németek számára is nyilvánvaló volt, meg kell támogatniuk szövetségesüket, különben rövid időn belül Mussolini egész birodalma összeomlik.

A német segélycsomag első tétele a december végén Szicíliába vezényelt Ju–87 zuhanóbombázók, és Me–110 távolsági vadászok voltak, melyek Málta blokádját erősítették meg. A németek bemutatkozása nagyon látványos volt, január tizedikén öt bombatalálatot értek el az Illustrious anyahajón – majd egy hét múlva még kettőt –, melyet nagyjavításra haza kellett küldeni. Ezzel egy időben a Stukák egy bombatalálattal megrongálták a Warspite csatahajót, majd másnap elsüllyesztették a Southampton cirkálót. A maroknyi német bombázó tehát néhány óra alatt nagyobb kárt okozott az angol flottának, mint a teljes olasz haditengerészet és légierő az azt megelőző fél évben összesen.

A német légierő, majd a hadsereg megjelenése a térségben megrendítette a britek addigi dominanciáját. Az angolok tartottak tőle, a német sikerek esetleg Spanyolországot is arra ösztönzik, hogy a tengelyhatalmak oldalán lépjen be a háborúba, ami Gibraltár azonnali elvesztésével járt volna. Hogy bizonyítsák, még mindig urai a helyzetnek, meggyőző sikereket kellett felmutatniuk.

Az angol hírszerzés január végén arról értesült, hogy az olaszok két csatahajót küldtek Genovába, egyikük, a Tarantónál sérült Caio Duilio, nagyjavítás alatt áll az Ansaldo itteni hajógyárának szárazdokkjában. Somerville, aki alighanem bizonyítani akarta, hogy nem hiányzik belőle a támadó szellem, a gibraltári kötelék felszíni hadihajóival támadást tervezett a kikötő ellen. Az akcióban a Renown és a Malaya mellett részt vett az Ark Royal is, mely januárban ismét átesett egy kéthetes nagyjavításon. Az anyahajó ezt követően február első napjaiban támadást intézett a szardíniai Tirso vízi-erőműve ellen, melynek gátját torpedókkal rombolták volna szét. A rossz idő, és vártnál jóval erősebb felépítésű gát miatt a támadás végül nem érte el a várt eredményt, az erőművet nem sikerült üzemképtelenné tenni.Somerville beszédet tart az Ark Royalon.

Somerville beszédet tart az Ark Royalon.

 

A Grog hadműveletnek elkeresztelt, Genova elleni támadásra február negyedikén futottak ki először a hajók, azonban az olasz felderítőgépek néhány órával később észrevették a hajókat. Miután a sikeres támadás első feltétele a meglepetés volt, Somerville lefújta az akciót, és a hajók visszatértek Gibraltárba. Két nappal később a Force H ismét elhagyta a kikötőt, és most észrevétlenül sikerült is eljutniuk Genova közelébe. Két rombolót a Baleári-szigeteknél hagytak, hogy ott élénk rádiózással tévesszék meg az olaszokat a Force H holléte felől. A megtévesztés sikerült, az olaszok értesültek a Force H kifutásáról, de azt hitték, azok ismét Szardíniát fogják támadni, így két csatahajót délre küldtek La Speziából, hogy a sziget környékén keressék az ellenséget.

Február kilencedikén reggel öt órakor 16 Swordfish szállt fel az Ark Royalról, hogy támadást intézzenek a La Speziai olasz támaszpont ellen. Négy gép aknákat szállított, melyeket a kikötő bejárata előtt dobtak le, a többiek a hajókat, és az itteni olajfinomítót bombázták. A rossz látási viszonyok miatt a támadás nem sok eredményt ért el, két gép pedig eltévedt, és jobb híján a pisai vasútállomást bombázták. Az olasz légvédelem késve reagált, és ezúttal is hatástalan volt. Az angolok egyetlen gépet vesztettek, melynek szárnya beleakadt a ballonzár egyik kötelébe, és lezuhant.

Mialatt az Ark Royal gépei La Speziát bombázták, a Renown, a Malaya, és a Sheffield cirkáló lőtávolságra közelítette meg Genovát, s hét óra körül tüzet nyitottak a kikötőre, 19 kilométeres távolságból. A három angol hajó negyven percen át lőtte Genovát, s összesen 276 darab 38 centis, és több mint ezer 12-15 centis gránátot lőttek ki a városra. A fő célpont az Ansaldo gyár volt, ahol a Duiliót javították, a ködös időben azonban még a Walrus felderítőgépek segítségével sem tudták pontosan bemérni a célokat. A gránátok több mint fele a vízbe csapódott, vagy befulladt, az okozott károk tehát mérsékeltek voltak. A kisebb bárkákon kívül két teherhajó süllyedt el, s megrongálódtak a raktárak, és a kikötői létesítmények is. A kikötőben álló hadihajók nem sérültek meg.

Jókora kár keletkezett a város lakónegyedeiben is, ahol a célt tévesztett gránátok 250 házat romboltak le. Találat érte a genovai katedrálist is, de a gránát szerencsére nem robbant fel. A civil lakosság vesztesége 114 halott, és 242 sebesült volt.A gránátbecsapódások helyei a genovai kikötő térképén. Jól látható, hogy a rossz láthatóság ellenére az angolok azért egész jól körbelövöldözték a kikötőt.

A gránátbecsapódások helyei a genovai kikötő térképén. Jól látható, hogy a rossz láthatóság ellenére az angolok azért egész jól körbelövöldözték a kikötőt.

 

A partvédelem megfigyelői csak közvetlenül a támadás előtt vették észre a hajókat, és akkor is saját egységekként azonosították őket. Az olaszok csak akkor kaptak észbe, amikor az angol hajók tüzet nyitottak rájuk, de szórványos és pontatlan tüzelésük ezt követően sem okozott semmilyen kárt az ellenségnek. Az olasz légierő úgyszintén teljes csődöt mondott. Az Ark Royal Fulmar vadászgépei végig a levegőben köröztek, hogy biztosítsák a flottát az olasz repülők várható ellencsapásával szemben, az olasz bombázóknak azonban nyomát sem látták. A közeli olasz repülőtereket riadóztatták ugyan, azok gépei azonban késve érkeztek Genova fölé, és utána nem találták meg a távozó angol hajókat sem.

A legnagyobb veszélyt az angolokra nem is az olasz légierő, hanem az olasz csatahajók jelentették, melyek a támadás idején már a tengeren voltak. A britek arra számítottak, támadásuk horgonyon állva fogja érni a La Speziában állomásozó olasz flottát, ahol azonban már korábban értesültek a Force H gibraltári kifutásáról, és egy erős köteléket küldtek délre, hogy Szardínia közelében keressék az angol hajókat. A támadás időpontjában az olasz csatahajók éppen a Korzikát és Szardíniát elválasztó Bonifacio-szorostól nyugatra tartózkodtak. Most ezt a köteléket utasították, a lehető legnagyobb sebességgel forduljon vissza északra, és keresse meg a Genova elleni támadás után visszavonuló angolokat.

Az Angelo Iachino tengernagy vezette olasz kötelékhez három csatahajó, három nehézcirkáló, és tíz romboló tartozott. A jelentős túlerőben levő olaszok remek helyzetben voltak ahhoz, hogy sebességi fölényükkel élve elvágják az angolok visszavonulási útját, és súlyos csapást mérjenek a gibraltári flottára. Iachino azonban csak találomra keresgélt, ugyanis semmilyen információja nem volt az angolok útvonaláról. A főparancsnokságon úgy vélték, az angolok nem a legrövidebb úton, a francia partokkal párhuzamosan haladva vonulnak vissza – ahogy valójában tették –, hanem Korzika felé fognak majd tartani. Iachino és a légifelderítés, akiknek a dolgát a párás, ködös idő is nehezítette, ezért Korzika nyugati és északi partjai mentén keresték az ellenséget. Az olaszokat ráadásul összezavarta egy Tunézia felé tartó francia konvoj, melynek érkezését ugyan már napokkal korábban bejelentették, de a repülőgépek most ott vették észre a franciákat, ahol az angolok felbukkanását várták. A parancsnokság a konvoj felé fordította Iachino hajóit, melyeknek sikerült is elfogniuk a franciákat, és 32 kilométeres távolságról már éppen tüzet akartak nyitni rájuk, amikor rájöttek a tévedésre.A Vittorio Veneto.

A Vittorio Veneto.

 

Az angol flottát csak délután kettőkor vette észre először egy olasz felderítőgép, melyet azonban a Skuák lelőttek, még mielőtt jelentését el tudta volna küldeni. (A háborúban ez volt a Skuák által elért utolsó légigyőzelem.) Nem sokkal később egy olasz bombázókötelék is megtalálta az angol hajókat, és eredménytelen támadást intézett ellenük, amiről azonban nem értesítették a parancsnokságot. Az olaszok így csak estefelé szereztek először biztos értesüléseket az angolok pozíciójáról, addigra azonban azok már túl messze voltak ahhoz, hogy Iachino flottája utol tudta volna érni őket. A Force H február 11-én épen és sértetlenül visszaérkezett Gibraltárba.

A háború után, a hajónaplók adatainak összevetésekor derült ki, hogy délután három körül Somerville és Iachino flottája alig 30 mérföldre haladt el egymás mellett. Ha a látási viszonyok nem olyan rosszak, a britek biztosan nem tudtak volna észrevétlenül meglépni az olasz kötelék elől, és legfeljebb csak az Ark Royal torpedóvetői menthették volna meg őket a biztos pusztulástól. Utólag belegondolva az akció igazából felelőtlen vakmerősködésnek tűnik, az pedig, hogy Somerville magával cipelte a legfeljebb 22 csomós sebességre képes Malayát is – mely géphibák miatt a visszavonulás során egy ideig csak 17 csomóval tudott haladni –, az ellenfél oktalan, bár nem teljesen alaptalan lebecsülésének. Az olasz flotta ugyan gyalázatosan szerepelt a háborúban, de ez elsősorban az olasz felső vezetés minden kritikán aluli teljesítményének volt köszönhető. Az olaszoknak azért voltak jó hajóik, és jó tengerészeik, s ha Iachino flottája, a két modern csatahajóval, a Littorióval és a Vittorio Venetóval, találkozik Somerville első világháborús veteránjaival, az ütközet kimenetele legalábbis kétesélyes lett volna.

Az angol siker az általa okozott kis veszteségek ellenére így is mélyen megalázó volt az olaszok számára, és tovább csökkentette nemzetközi tekintélyüket. Ez főleg azért volt kínos, mert az angol támadásra – nyilván nem véletlenül – néhány nappal a Mussolini-Franco találkozó előtt került sor. Ha a spanyolok addig esetleg éreztek is volna kedvet a tengelyhatalmakhoz való csatlakozásra – valószínűleg nem éreztek –, az események után alighanem gyorsan ejtették az ilyen elképzeléseket.

(Folyt. köv.)

78 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://htenger.blog.hu/api/trackback/id/tr9316505220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flankerr 2021.04.18. 20:00:57

Köszönöm szépen, ezek a csaták, hadműveletek teljesen kimaradtak nekem eddig (Taranto-ról tudtam).
azért az angolok teljes kudarca Dakarban nem kispálya, egy álló csatahajóban nem tudtak ekkora fölénnyel kárt tenni..

ártéri 2021.04.18. 20:11:06

Mussolini helyében én az egész töketlen hajózó bandát egyszerre nekizavartam volna Gibraltárnak. Nem veszített volna sokat, ha nem nyernek. Jó kis történelmi kitekintő, iskolákban, vagy netes órán lehetne tanítani. Szép munka, köszönjük.

Galaric 2021.04.19. 09:09:53

Érdekes, hogy mennyire tehetetlen volt az olasz légierő. A laikus úgy gondolná, hogy mivel az elsődleges hadszíntér a Földközi-tenger ezért sokat gyakorolták a pilóták a hajók elleni hadviselést.
Valamint mindenapos kellett volna legyen a saját hajókkal való együtmüködés is.
A cikk alapján nekem az jött le, hogy a Gibraltár irányában fenntartott járörszolgálatuk müködött csak megfelelően.

gigabursch 2021.04.19. 10:21:23

Zseniális képgyűjtés a cikkhez.

bz249 2021.04.19. 10:32:16

@Galaric: egyreszrol ugye a legkisebb nagyhatalomrol van szo. Masreszrol meg ugye ok eltoltak a fegyverkezesi ciklusukat, mert mar a 30-as evekben megkezdtek. Es hat ugye a Skuak itt "melto" ellenfellel talalkoztak a CR42-esek kepeben:
en.wikipedia.org/wiki/Fiat_CR.42_Falco

"By the end of production, in excess of 1,800 CR.42s has been constructed, making it the most numerous Italian aircraft to be used during the Second World War"

hátramozdító 2021.04.19. 12:00:02

Köszönjük szépen! A dakari akcióról eddig csak keveset tudtam, azt is innen, szóval ezek a bónusz információk teszik igazán tökéletessé a blogot. Nagyon bizergál a gondolat, hogy nyomtatva, könyvként is jó lenne birtokolni eme tudáshalmaznak legalább a töredékét, ha lennék elegen, akár közösségi előfinanszírozást is el tudnék képzelni...

bz249 2021.04.19. 13:29:53

Amugy azert a genovai epizod is mutatja, hogy nem lehet kizarni, hogy Isten az anglikan vallast koveti. ;)

Ugye a britek kockara tettek ket modern hadihajojukat. CV-bol ugye ekkor meg megvan a Furious es a Formidable, valamint az elavult Hermes es Eagle, meg a javitas alatt allo Illustrious, valamint majusban jon a Victorious es decemberben az Implacable, szoval ezt megereznek. Gyors csatahajobol/csatacirkalobol meg van a Hood, Renown, Repulse, illetve KGV, PoW valamint augusztustol a DoY.

Ha ez a kotelek itt sulyos veszteseget szenved akkor 2+2 CV; 2+2 BB/BC. Majusban kitor a Bismarck, szetlovi a Hood-ot, es nincs Ark Royal, ami megtorpedozza... telen persze kompenzaljak majd, mert ilyen korulmenyek kozott tutira nincs Force Z.

Szoval egy kicsit megkaparva nem volt azert olyan nyomaszto a Royal Navy folenye az europai tengelyhatalmakkal szemben.

Galaric 2021.04.19. 16:08:52

@bz249: Értem, köszönöm a plusz infót!

savanyújóska 2021.04.19. 16:13:10

@ártéri: „az egész töketlen hajózó bandát egyszerre nekizavartam volna Gibraltárnak”

Nem ment volna. Viszont Máltát még ez a banda is el tudta volna foglalni 1940 nyarán, vagy őszén

@Galaric: „járörszolgálatuk müködött csak „

Azért valószínűleg sokat segített, hogy az öböl túlpartjáról, Algecirasból, egy tengerparti villa erkélyén, fotelban ülve is lehetett figyelni a gibraltári kikötő forgalmát, és rádión jelenteni a hajómozgásokat.

@bz249: "melto ellenfellel talalkoztak a CR42-esek kepeben „

Jópárszor ráfizettek arra, hogy alábecsülték a CR42-est. Ha leálltak velük közelharcolni, azok még a Fulmarokat is könnyen leszedték.

„nem volt azert olyan nyomaszto a Royal Navy folenye az europai tengelyhatalmakkal szemben „

Ha a németek nem ragaszkodnak a magányos portyázó elgondolásukhoz, hanem kötelékben vetik be a hajóikat, jól kiválasztott célpontok ellen, az olasz flottával együttműködve sokkal többet is elérhettek volna. Ezt egyébként az első világháborúra is el lehet mondani, az első évben, nagyjából 1915 nyaráig, lett volna esélyük egy felszíni győzelemre.

bz249 2021.04.19. 17:04:53

@savanyújóska: "Ha a németek nem ragaszkodnak a magányos portyázó elgondolásukhoz, hanem kötelékben vetik be a hajóikat, jól kiválasztott célpontok ellen, az olasz flottával együttműködve sokkal többet is elérhettek volna. "

Amugy ez az erthetetlen resze a dolognak, mert ellenben a haboru pont abban az idoszakban tort ki, amelyik a flotta szempontjabol is a legkedvezobb volt a tengelyhatalmaknak.

A francia kapitulacio idejen kb. ilyenek lehetnek az eroviszonyok
anyahajo:
3 modern +2 elavult brit
0 tengely

gyors csatahajo
0 modern+3 elavult brit
2 modern nemet+2 modern+ 3 elavult olasz

lassu csatahajo
11 brit

nehezcirkalo
17 brit (ha nem szamoltam el)
3 nemet+7 olasz

Konnyucirkalo
24 modern (30+ csomos sebessegre kepes) es 19 elavult (elszamolhattam persze ezeket is)
4 nemet (ezek gyengek)+12 olasz

Persze folenyben vannak a britek, de azert nem akkora folenyben, amivel ne lehetne mit kezdeni. (plane, ha kivesszuk a 11 lassu csatahajot meg a 19 regi konnyucirkalot)

savaz 2021.04.19. 18:00:50

Az olasz légierőről csak annyit, hogy mikor beszálltak az angliai csatába, az anglia fölé küldött bombázóikon ott ült 6 katona is feltűzött szuronnyal (Len Deighton: Vadászrepülők). Ott sem remekeltek nagyon, úgyhogy a németek inkább hazaküldték őket.

omron 2021.04.19. 19:15:31

@hátramozdító: A tipográfiai szerkesztését megcsinálhatom. Ha nem kell bele vers, táblázat, felsorolás, lábjegyzet akkor ingyen. Ha szines kép se, úgy a nyomda is jó áron lepörgeti.

omron 2021.04.19. 19:28:53

@bz249: Ilyesmire írta Molnibalage, hogy a nelsoni szellemiség nem jön a kohóból. Az egy dolog, hogy legyártják a fegyvert.

Cymantrene 2021.04.19. 20:02:21

@omron: Vagy nevezzük inkább Byng admirális szellemének...
en.wikipedia.org/wiki/John_Byng
Sztem az angolokon kívül csak a két másik "szigetország", az USA és Japán vették komolyan a tengeri hadviselést, a többiek inkább csak nyűgnek tekintették. A németek meg a II. nagy háborúban tényleg csak Európára fókuszáltak.

hátramozdító 2021.04.19. 20:25:23

@omron: Ketten már vagyunk :) De ugye van a Bismarck meg a Csuzima e-könyvként, ergo az már szerkesztett, tördelt, szerintem azokat kellene indulásként beáraztatni nyomdával és megvenni hitelbe. Ha ehhez vagyunk elegen, beindulhat a verkli, hiszen annyi, de annyi hajó meg sztori van, hogy külön polc kell a végén. Imádnám. Az emberi butaság, hiúság és nagyravágyás története a tengeri hadviselés tükrében.

bz249 2021.04.19. 20:29:41

@Cymantrene: hat azert a jappaniakon a II. vh-ban el lehet vitatkozni a donto csatas elkepzelesukkel. Naluk sem volt meg az az angolszasz dolog, hogy ott kell szembeszallni az ellenseggel, ahol az van es akkor amikor erre lehetoseg adodik.

omron 2021.04.19. 20:56:17

@Cymantrene: Mennyivel volt különb a brit hadbíróság Sztálin komisszárjainál? Rizsporos parókát hordtak?

omron 2021.04.19. 21:25:35

@hátramozdító: Ehhez kell egy kiadó, aki vállalja a kiadvány minden következményét. A nyereséget, meg a polgári pereket. Csatáról nem lehet olyan könyvet írni, amelyik mindkét résztvevőnek tetszi.

MZoli 2021.04.19. 22:16:16

@omron: A kiadashoz kellenne elsosorban a fizetokepes olvasokozonseg, amely hajlando kifizetni a 15-20 euros vetelarat, es mondjuk elfogyna egy 5000 darabos kiadas. Akkor abbol kijonne a nyomdakoltseg, a lektoralas, a terjesztesi koltseg, es a tiszteletdij a szetzonek, vagy szerzoknek, meg kijonne belole a fenykepek, terkepek tiszteletdijai, szerkesztese, keszitese, meg a kutatomunka koltsegei. Talan.

Prof. William · http://profwilliam.wordpress.com/ 2021.04.20. 00:09:12

Én tuti megvennék egy papíralapú kiadást mindegyik könyvből.

Cymantrene 2021.04.20. 10:33:18

@omron: Na. Éppen fönt olvashatod, hogy a hadbíróság elnöke gratulált az admirálisnak, pedig a nagyfőnök pont azért küldte oda, hogy kirugassa. Itt a blogon is soxor szóbakerült, hogy egy-egy tiszt hadbírósági tárgyalást kért maga ellen, hogy tisztázhassa magát. És nem csak jól netvörkölő főemberek, hanem viszonylag alacsony beosztásúak is.
Byng esete egy irányváltás utáni mértékvesztés okozta kilengés volt. Voltaire is kigúnyolta a Candide-ben. De azért nem hiába halt meg, még ha nem is dicsőségesen csatában, mert a példája sokat számított a későbbi sikereknél.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.04.20. 15:32:36

@omron: Jó látni, hogy idéznek már engem. :)

Cymantrene 2021.04.20. 16:48:12

@bz249: OK, a japánoknák a szamuráj-szellem (amit amúgy nem sokkal előbb találtak ki, amíg virágjában volt a sógunátus, addig nem voltak olyan harciasak meg busidosak) sok mindent leuralt. Zárlatot csinált a fülhallgatók közt :-)

omron 2021.04.20. 17:18:11

@Cymantrene: Hasonló szituáció volt Fletcher admirálisnál is.
Ahogy később Fletcher keserű iróniával említette:
"A csata után egyszerre érkezett meg Nimitz gratulációja a nagyszerű győzelemért, és King letolása a vereségért."

Valandil 2021.04.20. 19:04:42

@Cymantrene: Byng bűnbak volt: elégtelen erőkkel extrém feladatot bíztak rá, és a kapitányai sem követték a parancsait. Támadólag lépett fel a franciákkal szemben, de a kapitányok nem akartak túl közel kerülni az ellenséghez. Az üldözést elmulasztotta, de őszintén én sem erőltettem volna ilyen beosztottakkal.

Flankerr 2021.04.21. 01:19:07

Papír kiadás a képek jogdíjai és a magyar kiadói/nyomdai árak és rendszer miatt esélytelen. A szerzőnek konkrétan ELŐRE meg kell finanszíroznia a kiadást, amin mnimális profit% érhető el, és ha nem kell el minden könyv akkor bukó, csúnya. Egy sima könyv is 2500-4500 forint..

Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2021.04.21. 06:44:59

@omron: @Cymantrene: Erről a brit hadbíróság/haditengerészeti bíróságok működéséről lehet olvasni még sokat Leonard Guttridge: Zendülés a tengereken - könyvében. Az US NAVYban is megvolt a hasonló szokás, hogy tisztek, az őket ért vádak miatt maguk kérték a tárgyalást, maguk ellen,. Úgyhogy volt nem kevés bizalom ezen bíróságok iránt a vádlott részéről is, úgy tűnik.

Cymantrene 2021.04.21. 11:01:31

@Valandil: ismerem a sztorit, és az volt az előtörténete, hogy alacsony rangú tisztekkel vittetek el egy pár balhét (volt kivégzés is :-( és erre bekeményítettek. Az meg így sikerült. Akkor finomítottak rajta, de szegény Byng már úgy járt.

savanyújóska 2021.04.21. 13:09:46

@hátramozdító: @omron: @MZoli: @Prof. William: @gigabursch: A könyvkiadásról már itt is többször volt szó, és már akkor is írtam, hogy értelmetlennek látom a dolgot. A nyomda az egy dolog, jogtiszta képeket is lehet találni, a fő gond a terjesztés, és az, hogy egy ilyen rétegtéma Magyarországon nem fog vonzani annyi olvasót, amennyivel legalább nullszaldóra ki lehetne hozni a költségvetést. Egyszer nekifutottunk már egy lelkes olvasóval, aki nagyjából szponzorálta volna a vállalkozást, de még ő is legfeljebb pár száz eladott példánnyal számolt. Azért végigcsinálni egy ilyen hercehurcát, hogy a könyvből eladjunk kétszáz darabot, és mutogatni tudjam az ismerősöknek, hogy lám ezt én írtam, mert ilyen okos vagyok, nekem nem éri meg. A cikkeket bárki kimásolhatja, és átteheti PDFbe, amit aztán szépen ki lehet nyomtatni, és összefűzni. A régebbi írásoknál már csak nyomtatni kell, Molni már megcsinálta a PDF fájlokat, oldalt ott van a linkeknél.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.04.21. 13:29:36

@savanyújóska: Egy kettőben sajnos vannak formázási hibák és az első pár átalakításánál nem tűnt fel, hogy a képekbe volt beágyazva a képaláírás, ezért azok hiányoznak.

Sőt, eddig észre sem vettem, hogy van link oldalt a tárhelyemhez. :)

De a realitás tényleg ez. Nincs ebben pénz, semmi.
Futtatom a Militaviát egy ideje, kb. csípőből leveri a ma dokufilmeknek csúfolt izéket és látható mennyire van rá érdeklődés.

Én angol tartalomgyártásban gondolkozom. Abban van potenciál, hobbi szinten túl is. Csak amennyi idő kell ahhoz, a magyar kb. mehet is a levesbe...

savanyújóska 2021.04.21. 16:46:29

@molnibalage: Öt év, és – szerencsére – egy csomó Index címlap után a blognak van 250 követője. Nagyjából ezzel meghatároztuk a feltételezett könyv eladott példányszámát is. Valami nagyon kommersz témát választva, Bismarck, Titanic, ilyesmi, talán az ezret is el lehetne érni. És nem pénzért csinálja ezt az ember, hanem szórakozásból, ha pénzt akarnék keresni, inkább bér-kutyasétáltatást vállalnák, sokkal kevesebb munkával sokkal többet keresnék rajta.
Angolul persze sokkal több fantázia lenne a blogolásban. A konkurencia is erősebb, de a felvevő piac is sokkal nagyobb. Viszont ebbe meg annyi munkát kellene fektetni, ami már munka lenne, nem passzió, és ez se tetszik.

„csípőből leveri a ma dokufilmeknek csúfolt izéket”

Na, ezzel nem mondtál sokat. Terveztem hogy írok egy posztot az „ismeretterjesztő” kanálisok filmjeiből kigyűjtött hülyeségekből, de egyszerűen nézni sem bírom őket pár percnél tovább. És az különösen szomorú, hogy már nem csak a történelmi témákról, hanem a más tudományterületekről szólók, például csillagászat, fizika, is teljesen átmentek gagyiba. Öveges prof. még ismeretterjesztés volt, Neil deGrasse Tyson – pl. -showbiznisz.

hel45 2021.04.21. 20:45:37

@savanyújóska @molnibalage Szerintem fontos, hogy a pár tényleg hozzáértő magyar szerző írjon magyarul is, mert ha ti nem, akkor ki?

Off: Zoli, találkoztál az Osprey kiadó OMM flottás könyveivel? Az amerikai szerzőjük meglepően pozitívan ítéli meg a k.u.k. Kriegsmarine teljesítményét.

omron 2021.04.21. 20:55:51

@savanyújóska: Sajnos ez igaz. Amiket eddig megcsináltam azoknak különféle önkormányzatok voltak a kiadói. Egyet kivéve, amikor a nyomda igazgatója megunta, hogy az alapítvány tanárnői a nyakára járnak és megdobta őket egy komolyabb összeggel. :) Így mehetett az egész kiadvány CMYK processzel.

Márton Szikes 2021.04.21. 21:18:37

@savanyújóska Nekem sokat változott a gondolkodásom a történelemről. Hogy ki mit miért csinált. Elég "érdekesen tanítják", jó látni az összefüggéseket. Ha ezeket elmondanák nem lenne annyira fekete fehér, hanem szürke.

@molnibalage: Atom párti vagyok és miután elvostam a sok száz oldalt a htka-n, és felém egy sötét zöld csak annyit mondok neki. Nézd meghogy németetknél és dánoknál mennyibe kerül az áram...
Elolvasom az összes pdf-t ami publikussá teszel.

Köszönöm nektek az írásokat!

Valandil 2021.04.21. 22:36:41

@molnibalage: „csípőből leveri a ma dokufilmeknek csúfolt izéket” Én már nem is próbálkozok TV-nézéssel: Hitler bal heréjéről is már mindent tudunk, de 2. vh-n kívüli témát nem is mutatnak. YT-n van pár csatorna, amit követek, bőven van ott jóféle cucc: hajósban 3-4 (főleg angolszászok, de nem csak az ő szemszögükből mutatják be a dolgokat), Drachinifel a kedvenc. Tematikus technikai részek is vannak nála (gőzgépek fejlődése, tüzérség, páncélok), de foglalkozik egyes hajókkal ill. csatákkal is. Nem túl régen volt egy adása King tengernagyról, érdekes figura volt.

MZoli 2021.04.21. 23:43:28

@Márton Szikes:

Hogyan tanitsak a tortenelmet?

A diakok hany ezreleket erdekelne mely osszefuggeseiben a tortenelem?

Tekintsunk el a 2. VH-tol es vegyunk egy masik popularis, jol dokumentalt erdekes, es minket is erinto temat. Napoleoni haboruk. Hogy meglegyen az ember attekintese, es tudjon valos osszefuggesekben gondolkodni, kell hozza tobb ezer oldalnyi minosegi forras erto olvasasa. Es ez csak egy "piciny" tema, a tortenelembol.

Nem mellesleg a minosegesebb oktatashoz legalabb a szaktanaroknak illenne tudnia kulonbseget tenni a popularis ismeretterjeszto, es a szakirodalom kozott. A tobbseguk valoszinuleg nem tud.

Márton Szikes 2021.04.22. 08:45:25

@MZoli: Sehogy tejlesen felesleges. Úgyse fogják fel a fiatalok (Miért is lenne elvárás?) . Én kb 30 évesen kezdtem el gondolkodni a témán, be kell hozzá érni. Nagyvonalakban meg lehet említeni...

gigabursch 2021.04.22. 09:41:29

@savanyújóska:
De ha nyerek a lottón eleget, akkor ugye lehetek mecénás?
A rendszeres olvasóid meg majd kapnak sorszámozott példányt...

gigabursch 2021.04.22. 09:42:58

@MZoli:
Nagyapám is meg apám is azt mondta erről, hogy az iskolait meg kell tanulni, mert csak.
Ha meg kíváncsi vagy, akkor itt vannak a jobbnál jobb történelmi regények.

bz249 2021.04.22. 09:48:52

@gigabursch: mondjuk 2021-ben szerencsere azert mar nem lehetetlen onalloan forraskutatni (nyilvan nem mindent, de azert lenyegesen tobbet, mint 1921-ben) es az osszefuggeseket megbeszelni, mondjuk egy ilyen blog kommentszekciojaban. :P

Amugy ez a mediterran haboru tenyleg elegge elhanyagolt dolog (Rommel meg csak csak belefer az iskolai tortenelembe, nade Sommerville es a nevrokon Cuningham mar nem).

AkosJaccik 2021.04.22. 17:46:03

@Valandil: Ez egy érdekes dolog, mivel amikor elkezdődött a "YT-történelem" felfutása, először azt gondoltam, ez hatalmas reformáció lesz. Aztán jött pl. pont Drachinifel, és ha megnézed a Mers el Kébir-rel foglalkozó videóját, úgy nagyjából a gyökeres ellenkezőjét hallhatod annak, mint ami itt a blogon elhangzott - brit emberként gond nélkül felépíti a narrativát arra, hogy szegény briteknek sajnos, más választásuk nem volt, Gensoul pedig egy b*lfasz, aki jóformán egyszemélyben bűnös ezért.
Hirtelenjében az egyetlen, aki eszembe jut, és aki a videóiban elsődleges, saját maga által felkutatott és meghivatkozott levéltári forrásokra támaszkodik, az Nicholas Moran. A többiek azt érték el, hogy több ezer ember tkp. véleménycikket harsog tovább, mint történelmi ismeretterjesztést.

Más:
A mediterrán hadszíntérről én is nagyon szívesen olvasnék egy e-bookot, Cusimát (heh) harmadjára olvasom újra. Igaz, bevallom, a Bismarck-kal tele a padlás, úgyhogy attól eltekintetem. :)

hel45 2021.04.22. 18:29:17

@AkosJaccik: Kezdetben lelkes voltam Drachinifelt illetően, de sajnos gyorsan kiábrándultam. Mers el Kebir tényleg jó példa a színvonalára, de pl. az RN rabszolgaság elleni blokádos videójában sem volt sok kritikai elem vagy egyáltalán bármiféle kérdés feltevés azon túl, hogy a Brit Birodalom milyen hű de humanista volt.

Maga Lenin 2021.04.22. 19:58:19

@AkosJaccik: Pihenésképpen mondjuk elmegy a Drachinifel, de ja, a Graf Spee-nél is visszaköhögte ezt a tisztítós vagy micsoda sztorit. Nagyon nem szívesen mondom, de még az Aeropark csatorna is most utóbb a Blackbird kapcsán eldarálta az összes városi legendát.
Viszont aki jónak tűnik, az a Mark Felton. De ha nem jó, akkor is élvezetes, csak messze nem tudom megítélni :)

gigabursch 2021.04.22. 22:02:42

@Maga Lenin:
Jut eszembe! Onnan eltűntek a kommentek, ami az A-12-ről írtál?

Maga Lenin 2021.04.22. 22:10:30

@gigabursch: honnan? Az Aeroparkos videónál megvan. De nem kifejezetten az A-12-ről írtam.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.04.23. 08:17:05

@Maga Lenin: Édes istenem, akkora baromságok voltak az SR-71-es videóban, hogy a falat kapartam. Persze a sok néző így is hozsánnázta a videót...

Majd csinálok a Volhovval karöltve erről egyszer egy videót. A tököm teli van már a sok balfék legendával, amit mindig benyögnek.

Maga Lenin 2021.04.23. 12:37:43

@gigabursch: Látszik ott minden, nem tudom, mire gondolsz.

@molnibalage: A dolgok természetéből adódóan a populáris csatornát többen nézik és kb. 100%, hogy többen is hisznek neki, ha választani kell. Hát így van ez. Ahhoz a videóhoz is csak azért írtam, mert marha jó az a csatorna amúgy, és egyik dolog se olyan volt, amit mondtak, hogy valami különösebben nagy tudás kellett volna hozzá, hogy ne mondják rosszul. Ezt nem szoktam érteni, hogy hogyan lehet. (Nyilván folyton hibázok én is. Ez benne van a pakliban, nem ez fájt a szóban forgó videónál sem.)

savanyújóska 2021.04.23. 13:59:53

@hel45: „Az amerikai szerzőjük meglepően pozitívan ítéli meg a k.u.k. Kriegsmarine teljesítményét.”

Nem csak ő. Az o-m flottáról általában meglepően jó véleménnyel van a szakirodalom. Az oroszok például néha szinte szuperlatívuszokban írnak az o-m hadihajókról. A magasztalás persze általában a műszaki színvonalra és az emberanyag minőségére vonatkozik, a háborús teljesítményüket már nem dicsérik annyira, bár nem is szólják le őket. Erről is akartam idén írni egy sorozatot, de már legfeljebb csak jövőre lesz belőle valami.

@gigabursch: „ha nyerek a lottón eleget, akkor ugye lehetek mecénás?”

Örömmel fogadunk minden adományt.

hel45 2021.04.23. 14:04:51

@savanyújóska: "Erről is akartam idén írni egy sorozatot, de már legfeljebb csak jövőre lesz belőle valami." - Azért én a biztonság kedvéért már most elkezdem várni!

AkosJaccik 2021.04.23. 15:03:44

@hel45: "Azért én a biztonság kedvéért már most elkezdem várni!" - Szintén zenész; nagyon szívesen olvasnék egy épkézláb értékelést az O-M flottáról pro és kontra egyaránt.

ártéri 2021.04.24. 21:21:35

Bocsi az offért, de megkérdezném itt, hátha valaki tudja:
"Az elsüllyedt indonéz tengeralattjáróból megtaláltak a kutató osztagok egy torpedó egyenesítőt, imaszőnyegeket, hútőcsöveket és a periszkóp zsírzódobozát."
torpedó egyenesítő - torpedo streightener Na ez mi?
www.zerohedge.com/geopolitical/indonesia-navy-declares-missing-submarine-sunk-says-all-53-aboard-dead

hátramozdító 2021.04.25. 12:18:49

@Flankerr: Na, pont ezért spekulálunk azon, hogy vagyunk-e annyian, hogy előre megfinanszírozzuk. Kábé ilyen közösségi micsodásan, ahogy az trendi manapság. Én is bedobnám 5-6 példány árát könyvenként, mert úgy gondolom, hogy a szórakoztatva tanítás iskolapéldája igen tökéletes ajándék azoknak, akiknek valami érthetetlen okból eddig kimaradt a csatahajók iránti rajongás.

omron 2021.04.25. 18:42:07

@hátramozdító: Szia! Kábé tíz éve számolt úgy a nyomda, hogy nyolcezer egy offset lemez. A héten beszéltem velük, mert már meszesedik az agyam, azt mondta a hölgy, hogy 32 darab B/5 méretű oldal fér el egy lemezen. Ez kábé 168*238- as lapméretet jelent. Csak úgy megemlítettem.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.04.25. 19:52:00

Szerintem aki nyomtatásban akarja, mentse le és kinyomtathatja, senki nem állítja meg.
Én a saját YT csatornámon látom mennyi perspektíva van a minőségi magyar tartalomgyártásban pénzért.
Nulla.
Havi egy dollárt sem szánna rá az átlag néző, hogy legyen és ösztönözze a készítőt. Ez két csomag rágó áró, kevesebb, mint egy doboz jó sör..

ártéri 2021.04.25. 20:17:25

@omron: Ez attól függ, mekkora a nyomdagép, abba mekkora lemez fér el. Melyik nyomdának mekkora gépe van. Gondolom, ez Heidelberg méretre vonatkozott. És akkor még levilágítási költség, nyomdafesték, papír...hosszú a sor. Az e-könyv reálisabb alternatíva.

hátramozdító 2021.04.25. 21:11:53

@omron: @ártéri: nos, most más f...val verem a csalánt, de azt megígérem, hogy ha van elszántság és akarat, megkérem ismerősömet, hogy kérjen rá árat mindenhonnan is. Egy nyomdabróker csodákra képes, volt már olyan projektünk, ahol kaptunk olyan árat, amire más azt mondta, a papír se jön ki belőle. Mégis kijött. Tehát, nem az a kérdés, hogy milyen a nyomdagép, hanem az, hogy vagyunk-e elegen az előre finanszírozáshoz. Ha igen és elvi síkon látunk számokat, megfuttatom a nyomdás kört és okosabbak leszünk. Van ugye egy előny, az, hogy nincs határidő, ergo a nyomda is csinálhatja holtszezonban, üres időben, de ez már a bróker asztala.

gigabursch 2021.04.25. 21:28:38

@hátramozdító:
Új szót tanultam: nyomdabróker.

Lehet, hogy ki kéne vinni a témát egy önálló topicra. Vagyok azért erősen egy olyan hajób.zi körben, ahol 50-200 pld körül simán kijöhetne. Tudom, ez elég tág határ...., de!
Ott azért egy pipálós online kérdőíven önmagunkat megnézhetnénk, hogy mégis milyen téma:
Vitorlásos? Hàny jó köt ment le itt?!
I. vH-s?
II. VH-s?
Aztán a pipák jól rámutatnak a népszerű (ál)témákra.
Pl. a Bismarckot én se igényelném...

Blam kapitány 2021.04.25. 23:28:14

@ártéri: Torpedó-kormány síkra tudok gondolni...lehet hogy hasonlóan járt mint az U-39?!

Blam kapitány 2021.04.26. 00:01:05

A cikkben torpedó-egyengető van....Ezt elképzeltem.....Miabaya Surabaya II. oszt.hajólakatos felrakja a torpicseket az egyengetőlapra,majd gumikalapáccsal kiveri belőle a huplit...

bz249 2021.04.26. 10:35:38

@Blam kapitány: egy nagyobb/modernebb tengeralattjaron geppel huznak egyenesre a torpedot. ;)

gigabursch 2021.04.26. 11:11:51

@ártéri:
Én próbáltam ésszerűen gondolkodni (húúú, ez nagyon szerény..., még Bástya et. is megirigyelné), talán ott lehet a megoldás, hogy egy olyan része a torpedónak, torpedóvetőnek, amely segít a torpedót egyenesben, vonalban tartani.
Próbáltam képet, videót keresni, de ettől okosabb nem lettem.
Szóval, lehet hogy ott is zsenik ülnek az újságírói székekben...?

Azaz így a lehetőségek:
1) Zsinórvezérlés (darabja)
2) valamilyen kormánymű (darabja)
3) valamilyen giroszkóp szerű stabilizátor izé (darabja)

Cymantrene 2021.04.26. 14:44:31

@ártéri: A fotón "pelurus petor torpedo van" (déjliméjlinél láttam).
www.dailymail.co.uk/news/article-9506815/Wreckage-hunt-lost-Indonesian-submarine-Search-teams-discover-items-sunken-vessel.html

A pelurus fordítása gúgliilag egyengető, de hozzágépelgetve (petor nincs, petir az villám) aztán bejönnek hosszabbító meg kenőcs értelmű dolgok is (pont a pelurus petir az villámhosszabító, valószínűleg elektromos hosszabító, azaz electric line).

Sztem "liner" akart az lenni angolul, de a betétcső, béléscső, vezetőcső értelemben, a többi hülyeség az oda-vissza fordításoknál jött be.

A képen, amit találtam, egy fekete téglatest van két keresztbe furattal a végén. Így fotóról nem látszik, hogy minek lenne a része meg miből van. Ahogy kinéz meg szakadt, éntőlem lehetne kemény polietilén is, az hasonlóképp törik-szakad ilyen "szálkás" törésfelülettel, meg az föl is úszik a vízfelszínre.
Szóval lehet, hogy a torpedóvető-cső béléscsöve, liner-e. Mittomén, a szoros, de mégis kis súrlódású rögzítésért, hogy ne zörögjön meg pontosabb legyen a kivetés.

De ez csak vad találgatás.

(Torpedo liner-re egy szabadalmat találtam értelmes találatként, ami igazából torpedo tube hull liner-t emleget. Ha jól értem a torpedó-kivető csövek rögzítéséről van benne szó a nyomásálló hajótesthez, így ez valószínűleg valami más.
patents.google.com/patent/US5226381)

Blam kapitány 2021.04.26. 21:39:23

@Cymantrene: Megnéztem ,kösz.Hát ez nem tűnik torpedó alkatrésznek,valószínűbb hogy a vetőcsőhöz tartozott.Ami ha szétment,szétvitte a hajó elejét is,most már kezdenek arra utalgatni, hogy robbanás történt a fedélzeten.Amit viszont a lövészetet(tudomásom szerint torpedógyakorlatra futottak ki) biztosító egységeken hallani kellett volna.

-Az nehezen elképzelhető hogy nincs biztosítás.
-Az sem hogy a szonárt nem működtetik.

ártéri 2021.04.27. 21:36:51

Köszi a választ mindenkinek, a legvalószínűbb a gumikalapácsos dolog, szerintem is. Cserébe itt egy jó kis sztori.
www.origo.hu/nagyvilag/20210329-abszurd-tortenelem-i-vilaghaboru-tengeralattjaro-aboukir.html

Untermensch4 2021.04.28. 08:16:04

@ártéri: Ha a 2.vh-ban is hajón szolgált akkor gondolom ment a poénkodás :)

apro_marosan_petergabor 2021.05.05. 16:59:41

MInden része a sorozatnak érdekes és informatív! Vajon hány helyről/forrásból lett összegyűjtve, összerendezve? A nyelvezet is tetszik.
Szép kiállítású, bőven illusztrált formában (esetleg színes képekkel bővítve - biztosan vannak ilyenek is) akadna vevő a papírváltozatokra is - elférne a Libri és más terjesztők polcain.
xxx
Valóban fejétől döglik a hal. Málta elfoglalásának kihagyása, jelentős anyagi fölénye ellenére szerény eredményei az olasz haditengerészetnek és légirőnek az olasz hadvezetést hihetetlen amatőrnek mutatják.
De időnként az angolok sem villogtak. Churcill mindent akart, s látható, nem először, hogy admirálisai nyögve-nyelve teljesítették parancsait. Így egykicsivel voltak jobbak az olaszoknál. Ugyanakkor elképesztő teljesítményt mutattak az angol hajók és tengerészek. Hihetetlen mennyiségű mérföldet megfutva, rengeteg csatában résztvéve - a hatékonyság az már egy másik dolog (de az vessen rájuk követ, aki töb méteres hullámokon lovagolva eltöltött már néhány napot a tengeren, róka nélkül - anélkül, hogy lőttek volna rá). A tengerészeti légierő teljesítménye már eléggé szerény.
Valóban felvetődik a kérdés, hogy a német-olasz hadvezetés miért nem használta ki jobban a viszonylag gyenge angol flottával szemben vizi és légi fölényét, némi erőkoncentrációval...
Kevesebb gondjuk lett volna Afrikában.
Az sem semmi azért, most kicsit a briteket dícsérve - összeségében, hogy Európától a Távol-keletig tudtak -többé kevésbé egyensúlyt tartani ellenfeleikkel, sok fronton - hosszú ideig az USA nélkül.

savanyújóska 2021.05.06. 08:55:10

@apro_marosan_petergabor: „hány helyről/forrásból lett összegyűjtve, összerendezve?”

A forrásmunkák között csak néhány fontosabbat tüntetek fel, egyébként az ilyen nagyobb terjedelmű írásoknál rendszerint több tucat weblapról és könyvből szedegetem össze az infókat.

„az olasz hadvezetést hihetetlen amatőrnek mutatják”

Talán meglepő lehet, de a német se volt jobb. A következő sorozat nagyjából erről fog szólni. Azt mondanám, több évszázados pályafutása során a Royal Navynek csupán két méltó ellenfele akadt, a holland, és a japán tengerészet.

bz249 2021.05.07. 11:24:47

@savanyújóska: " Azt mondanám, több évszázados pályafutása során a Royal Navynek csupán két méltó ellenfele akadt, a holland, és a japán tengerészet. "

Torrington earlje azert szerintem azt mondana, hogy a Duquesne, Tourville es Jean Bart fele francia flotta azert legalabbis oda tudta tenni magat, ha nagyon muszaj volt nekik.

savanyújóska 2021.05.07. 17:03:37

@bz249: Na igen, de ezek kivételek voltak. Suffrenre szokták néha mondani: Nelson, Collingwood nélkül. Vagyis egyedi tehetség, olyan beosztottak nélkül, akikkel az elképzeléseit tényleg meg tudta volna valósítani. Ha Csuzimánál az orosz gránátok leterítik Togót és a vezérkarát, ami nem sokon múlott, nem történt volna semmi különös, a helyére beállt volna egy másik, ugyanolyan, vagy közel ugyanolyan rátermett japán tengernagy, valószínűleg Misu, vagy Kataoka. De a franciák hasonló helyzetben általában nem mondhatták volna azt, hogy: Van másik!

bz249 2021.05.07. 22:21:43

@savanyújóska: igen a franciaknak volt egy husz eves jo korszakuk, amikor nyerni is tudtak a tengeren, de ennyi. A Foch repulogephordozo kb mindent elmond a tengereszeti hagyomanyaikrol, es hogy ezeket ok mennyire tartjak fontosnak. (a Scharnhorst es a Gneisenau tortenelmi orokseg az vedheto)

MZoli 2021.06.30. 13:09:28

"A britek ezenkívül még mindig szerették volna rátenni a kezüket a Richelieu-re, és bár hivatalosan persze nem említettek ilyesmit a hadművelet céljai között, de nyilván izgatta őket a francia és a lengyel nemzeti bank aranytartalékának Dakarban őrzött része is. Összesen 1475 tonna aranyról volt szó, aminek nyilván nagyon jó helye lett volna a finanszírozási problémákkal küszködő Anglia bankjaiban."

Ennek utanna lehet olvasni De Gaulle emlekirataiban, ha jol tudom.

Az arany kerdesen De Gaulle es Cruchill ugy osszeveszett, hogy majdnem leallitottak a hadmuveletet. De Gaulle szerint az egyet nem ertes az arany lengyel es belga reszet illette ( a szerint a forras szerint amit en olvastam ott volt a belga arany is ), amit De Gaulle szerint oda kellett volna adni az emigrans belga es lengyel kormanyoknak, de Churchillnek mas tervei voltak veluk. Hogy mi az kerdes.

A vegeredmeny pedig ismert, targytalan volt a vita.

Bandibacsi34 2021.10.22. 10:51:38

Erdekes lenne hallani erről a csatarol is(1866 Ausztria vs Italia) en.m.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Lissa_(1866)

savanyújóska 2021.10.23. 07:32:30

@Bandibacsi34: Ez egy jól ismert történet, nem hiszem, hogy bármi újat tudnék mondani róla.

Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2021.10.27. 20:45:54

Had ajánljak mindenkinek egy oldalt, ahol jó metszetrajzok vannak, Ark Royalról, a Hoodról, U-Bootokról.

conceptbunny.com/category/watercraft/

Meg sokminden másról repülőkről,
süti beállítások módosítása