Hét tenger

A La Plata-i csata 4.

2020. december 28. 11:40 - savanyújóska

A humánus katona

A három vontatón összezsúfolt kimerült, éhes, elcsüggedt tengerészek másnap reggel érkeztek meg az argentin fővárosba, ahol azonban korántsem várta őket olyan baráti fogadtatás, amilyet reméltek. Langsdorff abban bízott, az argentin hatóságok hajótöröttként fogják majd kezelni őket, és lehetővé teszik visszatérésüket Németországba. Mikor azonban többórás várakoztatás után végül megkapták az engedélyt a partraszállásra, kiderült, internálótáborokba fogják zárni őket. (A tiszteket szállodában, vagy bérelt lakásokban helyezték el.) A közvélemény sem volt nagyon együttérző velük szemben. Bár a kikötőbe érkezve helybeli németek és német-szimpatizánsok hatalmas tömege fogadta őket, az argentin újságokban gúnyolódtak rajtuk, és gyávasággal vádolták őket, amiért a harc helyett az önelsüllyesztést és a menekülést választották. Langsdorff maga csak ennyit nyilatkozott az újságíróknak: „Elégedett vagyok. Sikerült megmentenem valamennyi emberemet.

A kissé barátságtalan fogadtatás részben nyilván annak volt köszönhető, hogy a német vereség, akár Spee hajórajának veresége majdnem napra pontosan 25 évvel korábban, egyértelműen az angol befolyást erősítette a dél-amerikai országokban, és alaposan megtépázta a németek tekintélyét. Amikor néhány nappal később az Ajax és az Achilles látogatást tett Montevideo és Buenos Aires kikötőjében, a lakosság óriási ünnepléssel fogadta az angolokat. (Emlékirataiban Churchill ezt írta: „A La Plata folyónál vívott csata végeredménye ujjongást váltott ki az angolok között, és növelte tekintélyünket az egész világon. A három gyenge brit hajó látványa, melyek megtámadták és menekülésre kényszerítették a náluk sokkal erősebb fegyverekkel és páncélzattal rendelkező ellenséget, általános csodálatot váltott ki.”)

A Graf Spee partraszállási engedélyre váró tengerészei az egyik vontatón.

A Graf Spee partraszállási engedélyre váró tengerészei az egyik vontatón.

 

Miután a tengerészek elhelyezését sikerült elrendezni, 19-én este a német nagykövetség díszvacsorát adott a Graf Spee tisztjeinek. A vacsora éjfél felé ért véget. Langsdorff ezt követően visszavonult szállodai szobájába, ahol három levelet írt, egyet a feleségének, egyet a szüleinek, és egyet a német nagykövetnek, majd a Graf Spee ágyára terített zászlaján fekve pisztolyával főbe lőtte magát. Holttestét reggel találták meg. Temetésére aznap délután került sor, a Buenos Aires-i német temetőben. A gyászszertartáson hatalmas tömeg vett részt, köztük több angol tengerésztiszt is.

A nagykövetnek címzett búcsúlevél így hangzott:

Hosszú tépelődés után meghoztam a nehéz döntést, elsüllyesztem az Admiral Graf Spee-t, hogy megakadályozzam az ellenség kezébe való kerülését. Még mindig meg vagyok győződve róla, hogy miután hajómat a montevideói csapdába vittem, az adott körülmények között ez volt az egyetlen lehetséges döntés. A megmaradt lőszerrel minden próbálkozás, hogy visszatérjünk a nyílt és mély vizekre, kétségkívül kudarcot vallott volna. És a maradék lőszer felhasználása után is csak mély vizekben tudtam volna elsüllyeszteni hajómat úgy, hogy az ne kerüljön az ellenség kezébe.

Hajómat nem tehettem ki annak a veszélynek, hogy hősies harc után részben vagy egészben az ellenség kezére kerül. Úgy döntöttem, nem harcolok, hanem elpusztítom a berendezéseket, majd elsüllyesztem a hajót. Tisztában voltam vele, hogy ezt a döntést akaratlanul vagy szándékosan félreértelmezhetik azok a személyek, akik nem ismerik indítékaimat, mivel azok részben vagy egészében személyes megfontolásokból erednek. Ezért kezdettől fogva úgy határoztam, hogy magamra vállalom döntésem következményeit. Egy becsületére kényes kapitány számára magától értetődik, hogy személyes sorsa nem választható el a hajójáétól.

Ameddig felelős voltam a parancsnokságom alatt álló emberek jólétét érintő döntésekért, halogattam elhatározásom végrehajtását. Az argentin kormány mai döntése után már nem tehetek többet hajóm személyzetéért, és nem tudok már többé aktívan részt venni hazám jelenlegi küzdelmében sem. Már csak halálommal tudom bizonyítani, hogy a Harmadik Birodalom katonái készek meghalni a zászló becsületéért.

Egyedül én vagyok felelős az Admiral Graf Spee elsüllyesztéséért. Boldog vagyok, hogy életem feláldozásával elkerülhetem zászlónk becsületének megkérdőjelezését. Nemzetünk jövőjébe, és Vezérembe vetett szilárd hittel nézek szembe sorsommal. Higgadt megfontolás után, az éjszaka csendjében írom ezt a levelet Excellenciádnak, annak érdekében, hogy képes legyen informálni feletteseimet, és ha szükségessé válik, használhassa a rosszindulatú híresztelések ellen.

 149.jpg

Langsdorff koporsója, és a temetés.

Langsdorff koporsója, és a temetés.

 

Az argentínai internálás persze nem volt túl szigorú. Több tucat tengerésznek sikerült megszöknie, és hazatérnie Németországba. Köztük volt a Graf Spee tüzértisztje, Paul Ascher, aki később Günther Lütjens tengernagy törzstisztje lett, s vele együtt veszett oda a Bismarckon 1941 májusában. A navigációs tisztnek, Jürgen Wattenbergnek, szintén sikerült hazaszöknie. Ő később tengeralattjárós szolgálatra jelentkezett, s 1941-ben megkapta az U–162 parancsnokságát. Bár a maga 41 évével Wattenberg az egyik legidősebb tengeralattjáró parancsnok volt, a későbbiekben mégis egész sikeresen tevékenykedett. Az U–162-vel megtett három útja során összesen 14 hajót süllyesztett el, 82 ezer tonnával. (Vagyis többet, mint a Graf Spee.) A tengeralattjárót 1942 szeptemberében angol rombolók süllyesztették el Trinidad közelében, ám szokatlan módon szinte a teljes legénység túlélte a katasztrófát, s amerikai hadifogságban vészelték át a háború hátralevő részét.

Az Argentínában rekedt német tengerészek csak 1946-ban térhettek vissza hazájukba. 168-an a maradást választották, és később még közel százan tértek vissza Argentínába, és telepedtek le ott. (Feltehetően nagyrészt azok közül, akiknek a lakóhelye orosz megszállás alá került.) A Graf Spee utolsó veteránja, Gustav Friedrich Adolph Quick, 2007-ben hunyt el Montevideóban.

Az Altmarknak végül sikerült visszajutnia Németországba, ám közvetlenül a cél előtt angol rombolók támadták meg a semleges norvég vizeken menedéket kereső német hajót, és kiszabadították az ott őrzött angol tengerészeket. (Erről eredetileg egy külön posztot akartam írni, de végül feleslegesnek találtam, mivel a magyar Wikipédián meglepő módon nagyon részletes cikket találni az esetről. Mindenképpen érdemes elolvasni: https://hu.wikipedia.org/wiki/Altmark-incidens )

Az Achilles legénységének fogadása Aucklandban.

Az Achilles legénységének fogadása Aucklandben.

 

Angliában hatalmas ünneplés fogadta a Graf Spee elsüllyesztésének hírét. A háború során tulajdonképpen ez volt az első – és sokáig az utolsó – komolyabb győzelem, amit a németek felett arattak. A cirkálók legénységére záporesőként hullottak a kitüntetések, Harwood-ot lovaggá ütötték, és gyors egymásutánban ellentengernaggyá, majd altengernaggyá léptették elő. A január végén nagyjavításra hazatérő Exeter és Ajax legénységét akkora ünneplés fogadta, mintha legalábbis a háborút nyerték volna meg. (Hasonlóképp fogadták az Achillest is Új-Zélandon.) A két cirkáló legénysége szabályos diadalmenetben vonult végig London belvárosán, majd a Whitehall előtt maga a király, VI. György tartott szemlét felettük. Este London főpolgármestere tartott a tengerészeknek díszvacsorát a Guildhall nagytermében, ahol az Első Lord, Winston Churchill mondta a pohárköszöntőt. „Ebben a sötét, gondokkal teli téli időben a ragyogó La Plata-i akció úgy tűnt fel, mint színes fénysugár, mely bátorít mindannyiunkat, akik harcolunk, bennünket és szövetségeseinket.” – kezdte Winston, aki valóban rendkívül elégedett volt Harwood-al, aki pontosan azt tette, amit ő elvárt tőle, és ami megfelelt az angol hagyományoknak, vagyis az erőviszonyokra való tekintet nélkül nekirontott az ellenségnek. A győzelem ráadásul jó hatással volt az Első Lord népszerűségére is, ami szintén nem volt utolsó szempont.Churchill autogramot osztogat az Exeter és az Ajax tengerészeinek.

Churchill autogramot osztogat az Exeter és az Ajax tengerészeinek.

 

Németországban a Graf Spee pusztulása nagy zavart okozott. Főleg a propaganda számára volt kínos a dolog, hiszen korábban napokig a La Platán aratott történelmi győzelemről áradoztak. Nehéz volt most megmagyarázni a publikumnak, történelmi győzelme után a német kapitány miért döntött úgy, hogy elsüllyeszti a saját hajóját?

Raeder eleinte igyekezett mentegetni protezsáltját, és úgy vélte, Langsdorff helyesen járt el, amikor a megmaradt lőszert nem az elsöprő túlerővel szemben vívott harcra, hanem hajója elpusztítására használta fel. Nem sokkal később azonban kiderült, szó sem volt elsöprő túlerőről, Langsdorff gyakorlatilag két sérült könnyűcirkáló elől futamodott meg. Raeder ezt követően adta ki a következő, bizalmas utasítását: „Egy német hadihajó legénységének teljes erőfeszítésével harcol mindaddig, amíg nem győzedelmeskedik, vagy felvont lobogóval el nem süllyed!

Ezután a német propaganda és a haditengerészet igyekezett minél előbb elfelejteni a Graf Spee-t, és Langsdorff-ot. Bár rendszerint még a tisztes vereséget szenvedett parancsnokoktól sem tagadták meg az utólagos megbecsülést, Langsdorff semmilyen poszthumusz elismerést nem kapott. Feleségének is csupán egy csökkentett összegű özvegyi nyugdíjat folyósítottak. (Rehabilitálása tulajdonképpen máig nem történt meg. Bár egyre erősebb a civil nyomás, a Bundeswehr képviselői továbbra sem vesznek tudomást Langsdorffról, és nem vesznek részt a megemlékezéseken sem, arra hivatkozva, a náci korszak nem része a német fegyveres erők hagyományainak.) Amennyire tudni lehet, nem elemezték ki az ütközetben hozott döntéseit sem, így igazából máig nem lehet biztosan tudni, miért adta fel a harcot a győzelem küszöbén, és vezette hajóját a biztos pusztulásba.

Langsdorff maga is elismerte, hogy hajója mozgás és harcképessége nem szenvedett nagyobb károkat. Döntéseit, melyek a Graf Spee pusztulásához vezettek, végig a legénység biztonságára és jólétére hivatkozva hozta meg. Ahogy fogalmazott: „Nem engedhetem, hogy a nagy túlerő darabokra lőjön minket. Ezer életben levő fiatal férfi számomra nagyobb érték, mint ezer halott hős.Langsdorff Buenos Airesben.

Langsdorff Buenos Airesben.

 

Napjainkban, amikor nyugaton láthatóan az a felfogás, hogy háborúban a katonai vezetőknek az a legfontosabb feladatuk, hogy megóvják katonáik épségét, ez a szöveg természetesen rendkívül jól hangzik. A mai német szakirodalom – ugyanúgy, mint az angol – nem is győzi magasztalni Langsdorffot, ellentétben mondjuk Von Spee tengernaggyal, akit komolyan kritizálnak, mert reménytelen helyzetben is vállalta a harcot, és a túlerejű angol hajóraj megjelenésekor nem tette fel azonnal a kezét. (A PC mániás körökben erős hajlam él arra, hogy a múlt személyiségeit és történéseit az ő mai értékrendjük szerint ítéljék meg, és minősítsék. Ez vezet időnként a szobordöntögetésekig.)

Ez a hozzáállás – nehéz helyzetben azonnal elfutunk, vagy megadjuk magunkat – valószínűleg nagyon jól megfelel a mai Bundeswehrnek, de aligha találkozik a régebbi korok értékrendjével. A parancsnoktól nem várták el, hogy a biztos halálba vezesse a katonáit, de azt igen, hogy kitartson mindaddig, amíg harcolni tud, lekösse az ellenséget, ameddig csak lehet, és akkora kárt okozzon neki, amekkorát csak tud. Ha a megadásra a harc lehetőségeinek kimerítése után került sor, a becsület nem sérült.

Langsdorff szó szerint nem adta meg magát, de megfutamodott a gyengébb ellenségtől, és a tényeket figyelmen kívül hagyva véleményekre és képzelgésekre alapozva hozott döntéseket, anélkül hogy akár csak kísérletet tett volna a valós helyzet egyértelmű tisztázására. Az ellenség erejéről terjengő pletykák nem határozhatták volna meg egy elszánt parancsnok döntéseit. Katonai körökben addig is tudott volt, hogy nem kell felülni az ilyen híreszteléseknek, mivel azok általában mindig túloznak. (Ahogy fél évszázaddal korábban az amerikai Dewey írta példaképéről, David Farragut tengernagyról: „Sosem aggodalmaskodott az ellenség ereje miatt, hanem úgy alakította a helyzetet, hogy az ellenség aggódjon az ő ereje miatt.”) Nem került volna nagy erőfeszítésbe, hogy például a német nagykövetség Montevideóban suttyomban kibéreljen egy civil jachtot, vagy akár egy repülőt, és azzal kicsit elnézzenek a nyílt vizek felé, hogy megállapítsák, tulajdonképpen mivel is állnak szemben. (A Montevideóban horgonyzó Graf Spee felett végig ott repkedtek a magánrepülők – körülötte pedig ott keringtek a csónakok és a jachtok –, melyekről az érdeklődők, civilek és katonák, körbefényképezték a hajót.) A hírszerzés jelentéseit sem kellett volna ilyen könnyedén figyelmen kívül hagyni, s helyettük bizonytalan vélekedésekre és képzelgésekre hagyatkozni.

Langsdorff így valójában nem annyira az ezer fiatal német tengerész életét mentette meg, hanem sokkal inkább a vele szemben álló kétezer fiatal angol tengerészét. Az angolok se gondolták ezt másként, Harwood ezért táviratozhatta a Graf Spee önelsüllyesztése után az Admiralitásnak: „Ma sok emberéletet sikerült megmenteni.” Ha a Graf Spee-t december 13-án egy merész és rátermett parancsnok irányítja, egy óra alatt leradírozta volna a tengerről mindhárom angol cirkálót.Másfél hónappal a csata után a Montevideóba tartó Achilles elhalad a Graf Spee roncsai mellett.

Másfél hónappal a csata után a Montevideóba tartó Achilles elhalad a Graf Spee roncsai mellett.

 

A német kapitány viselkedésének okai körül azóta is sok a találgatás, de általában az ütközetben szerzett sérüléseinek tudják be a hibás döntéseknek azt a sorozatát, amivel a pusztulásba vezette hajóját. A valódi ok ennél valószínűleg hétköznapibb, Langsdorff, aki a legtöbb tengerésztiszthez hasonlóan addig főleg adminisztratív beosztásokban szolgált, egyszerűen nem bírta a harctéri feszültséget, és az ütközetben a parancsnokra nehezedő felelősséget, s idegei az első komolyabb harci helyzetben felmondták a szolgálatot. Erre az agyrázkódás már csak rátehetett egy lapáttal. (A könnyű agyrázkódás, és a szintén nem súlyos repeszsérülések önmagukban nem magyarázhatják a történteket. Számos példa van rá, hogy kapitányok vagy tengernagyok igen súlyos sérülésekkel, félájultan is tovább vezették hajóikat, és nem csinálták rosszul, függetlenül attól, hogy a végén győztek e, vagy nem.) Ez igazából nem különösebb ritkaság, és nem csak közkatonákkal fordulhat elő ilyesmi. Tengeralattjáró parancsnokokkal többször is megtörtént, hogy a fegyvernemnél békeidőben eltöltött évtizedes szolgálat után összeomlottak, amikor az első éles bevetésükön az első vízibombák felrobbantak hajójuk mellett.

Az orosz–japán háborúban is történt hasonló eset, Vaszilij Fersen fregattkapitánnyal, az Izumrud cirkáló parancsnokával. Fersen, bár kis cirkálója többnyire a tűzvonal mögött tevékenykedett, jól szerepelt a csuzimai csatában, az ütközet után sikerült kitörnie a bekerítésből, s az üldöző japán cirkálókat lerázva szabad út nyílt előttük Vlagyivosztok felé. Fersen ekkor, a közvetlen veszély elmúltával omlott össze. Idegeskedni és kapkodni kezdett, s rögeszméjévé vált, hogy a japánok Vlagyivosztok előtt lesben állva várnak rájuk. Hajóját ezért egy északabbra fekvő öböl felé irányította, melynek bejáratánál sikerült is az Izumrudot zátonyra futtatnia. Fersennek csak annyit kellett volna tennie, hogy megvárja a legközelebbi dagályt, ami leemeli a homokpadról a cirkálót, az eddigre már teljesen bepánikolt, minden pillanatban japán támadást váró parancsnok azonban inkább partra szállította a legénységet, és felrobbantotta hajóját.

Langsdorff nyilván magának sem vallotta be, hogy a saját személyes problémái állnak a háttérben, ezért igyekezett döntéseit az emberei iránt érzett felelősséggel megindokolni. Ami a szétlőtt konyhát és pékséget illeti, nehezen tudom elképzelni, hogy a hajó magasan képzett műszaki szakemberei később ne tudtak volna összeeszkábálni egy olyan tűzhelyet, ami alkalmas lett volna az étel melegítésére. A Graf Spee legénységének életkörülményei már addig se voltak éppen rózsásak, közel félévnyi tengeren töltött idő után a hajón már mindenből hiány volt, még WC papírból is. Ilyesmi az angol haditengerészetnél is gyakran megtörtént, de tudtommal arra mégsem volt példa, hogy a parancsnok a küldetést megszakítva a kikötőbe vezette volna hajóját, pusztán csak azért, mert nem tudtak friss kenyeret sütni a legénységnek. A konvojokat kísérő kisebb hadihajókon, rombolókon, korvetteken, nagy viharban nem lehetett a konyhát használni. Ilyenkor, gyakran heteken át, a legénység konzerveken élt. Az ilyesféle kellemetlenségek a korabeli tengerészélet velejárói voltak, nem volt ebben semmi rendkívüli.A Graf Spee legénységi étkezője.

A Graf Spee legénységi étkezője.

 

Az, hogy Langsdorff igyekezett megóvni emberei életét, szép dolog, és manapság igen nagyon respektálják ezt. Katonai vezetőként azonban neki nem ez volt a legfontosabb feladata, hanem az, hogy a lehető legnagyobb kárt okozza az ellenségnek. Addig, amíg lehetősége volt a győzelemre, vagy legalább a menekülésre, másodlagos kérdés volt a tengerészei biztonsága. A korabeli, mára nyilván elavultnak tekintett felfogás szerint nem az egyes személy, vagy kisebb csoport érdeke volt az előbbre való, hanem a haza/nemzet/párt érdeke. Lehet ünnepelni azért Langsdorffot, hogy korát megelőző módon azt tartotta a legfontosabb szempontnak, hogy a rá bízott emberek – sőt, az ellenség – életét megkímélje, de következetlenségnek tartom, amikor az ezért őt magasztalók pár bekezdéssel odébb meg Harwoodot ünneplik, amiért ő meg veszélybe sodorta az embereit azzal, hogy nekirontott a túlerőben levő ellenségnek. Ugyanígy hiányolom például a mai angol történészektől Ernest Troubridge tengernagy méltatását, aki azzal, hogy idejében kitért a Goeben elől, bravúrosan megmentette háromezer fiatal brit tengerész életét.

A Royal Navy történetében egyébként nagyon sok hebehurgya parancsnok volt, akik eléggé el nem ítélhető módon képesek voltak túlerejű ellenséggel szemben is vállalni a harcot, és ezzel veszélybe sodorni embereik életét. Ott van például a Nelson nevű, aki a Szent Vince foknál gyakorlatilag egymaga támadt rá a teljes spanyol flottára, hogy feltartóztassa őket, amíg az angol flotta többi hajója is meg nem érkezik. Vagy ott van Gerard Roope, a Glowworm romboló parancsnoka, aki ahelyett, hogy a Hipper megjelenésekor azonnal elkezdett volna integetni a fehér zászlóval, ahogy azt ma nyilván elvárnák tőle, felvette a harcot a túlerejű ellenséggel, és a győzelem minden reménye nélkül hajója elsüllyedéséig harcolt. Vagy ott van a Rawalpindi segédcirkáló parancsnoka, Edward Kennedy, aki mikor találkoztak a két német csatacirkálóval, szintén nem adta meg magát, hanem felvette a harcot az elsöprő túlerővel. Mikor tisztjei a német hajók felbukkanásakor megkérdezték tőle, most mi lesz, ennyit válaszolt: „Szembeszállunk mindkettővel. Ők elsüllyesztenek minket, és kész. Viszlát.” És még lehetne sorolni hosszan az angol példákat. Ha a Langsdorffnak tapsoló angol történészekben volna némi következetesség, nagyon elítélően kellene nyilatkozniuk az ilyen Nelson és Kennedy féle alakokról, nem pedig nemzeti hősökként ünnepelni őket.A Glowworm előbukkan a füstfüggöny mögül, és a Hipper felé fordul, hogy ütközzön vele.

A Glowworm előbukkan a füstfüggöny mögül, és a Hipper felé fordul, hogy ütközzön vele.

 

A nyugati államok többsége manapság hadseregeik feladatát egyfajta szeretetszolgálatnak képzeli, úgy vélve, katonáik dolga a távoli barbár népek közti ellenségeskedések megakadályozása, a diplomácia által nyélbe ütött béke fenntartása, a közművek helyreállítása, hidak és víztisztítók építése, a segélycsomagok szétosztása, na és persze a demokrácia terjesztése. Ezen feladatok során pedig fegyvert legfeljebb csak a lesipuskás terroristákkal szemben kell használniuk. (A XIX. század végén éltek hasonló elképzelések a fegyveres erők feladatáról, amikor Edward Seymour tengernagy így határozta meg a Royal Navy értékrendjének rangsorát: „A legfontosabb dolgok, melyek bármely hadihajón számítanak, az elegánsan öltözött legénység az árbocokon, a hajó általános tisztasága, a tengerészek ágyneműjének állapota, és a csónakok tisztasága. A tüzérség teljesítménye nagyon másodlagos kérdés.”) De akármilyen furcsa elképzelések is vannak manapság nyugaton, az igazi háború célja végső soron mindig az ellenség fegyveres erőinek tönkretétele, hogy ezzel a győztes rákényszerítse akaratát a riválisra. Maradjon mindenki otthon, és akkor nem lesz háború. De amíg lesz, addig azt nem lehet úgy végigvinni, hogy közben a legnagyobb gondunk a katonáink épségének megóvása, és kormányválság tör ki, ha a sajtóban a hátország sok hullát lát. Még ha ellenségeset, akkor is. A háború emberölés, még ha látszólag csak annyiból áll is, hogy a katonák egy monitor előtt kattintgatnak az egérrel, vagy egy joystickot rángatnak. A humánumnak nincs helye a csatatéren. (Ami persze nem menti a hadifoglyok, vagy a hátországbeli civilek legyilkolását.) Haig vagy Nogi a háború után a veteránok segélyezésére, az özvegyek és árvák támogatására fordította minden energiáját, a harctéren azonban a veszteségekkel nem törődve kíméletlenül hajtották bele embereiket az ellenséges tűzbe.

A humánus katona nem lehet sikeres katona. A sikeres hadvezérnek elsősorban nem műveltségre, teoretikus szakmai tudásra, úriemberhez illő viselkedésre, és emberségre van szüksége, hanem agresszivitásra, határozottságra, arra a képességre, hogy magával tudja ragadni az embereit, gyors helyzetfelismerésre, és gyomorra, ami elviseli a vér, a szenvedés, és a halál látványát. Általában minden sikeres hadvezérben lappangott egy jó adag kegyetlenség is, ami néha egészen konkrét formában tört ki belőlük. A régi idők nagyjai, Julius Caesar, Nagy Sándor, vagy Dzsingisz, mai szemmel nézve dühöngő őrültek, vagy legalábbis pszichopata tömeggyilkosok voltak. És ez később sem sokat változott. Szuvorov Izmail elfoglalásakor az utolsó szálig lemészároltatta a város teljes, harmincezres civil lakosságát, hogy példát statuáljon az ellenállóknak. (Saját bevallása szerint Szuvorov az öldöklés alatt végig a sátrában zokogott, de a parancsot nem vonta vissza.) Napóleon Jaffánál ötezer török és albán hadifoglyot végeztetett ki, pusztán csak azért, mert gondot okozott az ellátásuk. A két világháborúból pedig nyilván nem szükséges sorolni a hasonló szélsőséges példákat, mindkét oldalról.

Az ilyen „gyilkológépekkel” szemben az óvatoskodó, az esélyeket latolgató, embereit kímélő humánus katona gyors vereségre van ítélve. Úgy söprik le a csatatérről, mint Langsdorffot Montevideónál. A német kapitány lehet, hogy „erkölcsi hős” volt, ahogy lánya állítja, de biztosan nem volt katonai hős.

A háború apoteózisa. A Nobel békedíjra jelölt Vaszilij Verescsagin festménye. A kép nem pusztán csak allegória, az Üzbegisztánban máig nemzeti hősként tisztelt Timur Lenk szokása volt, hogy az ellenálló városok teljes lakosságát megölette, és levágott fejeiket a lerombolt városok kapui előtt halomba rakatta.

A háború apoteózisa. A Nobel békedíjra jelölt Vaszilij Verescsagin festménye. A kép nem pusztán csak allegória, az Üzbegisztánban máig nemzeti hősként tisztelt Timur Lenk szokása volt, hogy az ellenálló városok teljes lakosságát megölette, és levágott fejeiket a lerombolt városok kapui előtt halomba rakatta.

 

Hasonló helyzetbe került hajók korábban is többször választották már az önelsüllyesztést. Az orosz Varjag cirkáló 1904-ben kihajózott a blokád alá vett Csemulpóból, felvette a harcot a nagy túlerőben levő japán kötelékkel, majd amikor világossá vált, hogy a kitörés nem sikerülhet, súlyos sérülésekkel visszatért a kikötőbe, és ott legénysége elsüllyesztette a cirkálót. Az oroszokat az egész világon hősökként ünnepelték. A német flotta 1919-es Scapa Flow-i önelsüllyesztését szintén bátor tettként ismerték el, hiszen más alternatíva már valóban nem volt előttük, csak a megadás. A francia flotta 1942-es touloni önelsüllyesztése viszont már legalábbis felemás megítélésű, hiszen a hajók legalább egy része még képes lett volna harcolni, vagy menekülni. (Erre parancsuk is volt.) Az önelsüllyesztést így gyávaságnak tekintették, és az azt elrendelő parancsnokok a háború után súlyos büntetéseket kaptak.

A Graf Spee esete egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik. A hajó egészen nyilvánvalóan még képes lett volna harcolni, vagy menekülni, ha máshová nem, hát legalább Buenos Airesbe. A hajó pusztulása nem a nem létező túlerőnek, hanem a bepánikolt, józan ítélőképességét elvesztett parancsnokának volt köszönhető.Langsdorff, és elsőtisztje, Walter Kay.

Langsdorff, és elsőtisztje, Walter Kay.

 

Ez így kimondva persze nem hangzik valami jól, és a nyugati szakirodalom óvakodik is ilyen kijelentéseket tenni. Az angolszász és német szerzők nagyon komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy Langsdorff ütközetben, és utána meghozott döntéseit racionális érvekkel magyarázzák, mint például az „üzemanyag-előkészítő” berendezés sérülése. A szakirodalom, és a fórumok közönsége igazából abban sem tud megegyezni, pontosan hol is volt ez a titokzatos készülék, melyik találat rongálta meg, és egyáltalán, tulajdonképpen mire is szolgált? Sérülését általában az Exeter találatának tudják be, de például Eric Grove szerint a konyhát szétverő gránát tette tönkre. Az előző posztnál meg lehet nézni ennek a találatnak a helyét, a rajzon a 4-es számmal van jelölve. Aki kicsit ismeri a hajók általános felépítését, szerintem teljes agyrémnek tartja, hogy egy fontos gépészeti berendezést itt, a hajó teljesen páncélozatlan orrában, ráadásul a felső – második – fedélzeten építsenek be. Másra nem tudok gondolni, mint hogy a robbanás valami konyhai berendezést tett tönkre, és – talán valamilyen félrefordítás miatt – ezt értelmezik az üzemanyagrendszer sérüléseként.A Graf Spee-vel azonos elrendezésű Deutschland hosszmetszete. A vázlatrajzon is látható, hogy az egyetlen gépészeti berendezés, ami a vízvonal felett van, és amit az angol gránátok megrongálhattak, az a kémény előtt beépített, a rajzon 12-es számmal jelzett segédkazán.

A Graf Spee-vel azonos elrendezésű Deutschland hosszmetszete. A vázlatrajzon is látható, hogy az egyetlen gépészeti berendezés, ami a vízvonal felett van, és amit az angol gránátok megrongálhattak, az a kémény előtt beépített, a rajzon 12-es számmal jelzett segédkazán.

 

A másik, még újabb keletű állítás szerint egy találat tönkretett valamiféle „sólepárló” berendezést is, és célozgatnak arra, hogy ez is igen súlyos sérülés volt. Ezt a valamit a hajó tatját érő találat tette volna tönkre, ami az előbb említett rajzon 6-os számmal van jelölve. Hogy itt, a tiszti kabinok környékén miféle „sólepárló” működhetett, arról fogalmam sincs. A tápvíz és ivóvíz készletet a korabeli hadihajók vitték magukkal, a Graf Spee összesen közel ötszáz tonnát. A menet közben elhasznált mennyiséget többnyire a tengervízből pótolták. Valószínűleg a Graf Spee-n is lehetett ilyen berendezés, ami a tengervízből ivóvizet állított elő, de kizártnak tartom, hogy a vízvonal felett helyezték el, a hajó tatján. Az orosz szerzők, akik egyáltalán nem tartják valami sokra Langsdorff teljesítményét, egyáltalán nem is említenek ilyen sérüléseket. Még a Langsdorffot természetesen igen nagyra tartó Eric Grove is megjegyzi, a Graf Spee sérülései valójában közel sem voltak olyan súlyosak, amik indokolták volna a német parancsnok aggodalmát, hogy hajója nem lesz képes megtenni a hazavezető utat.

A Graf Spee a háború előtt, hazai kikötőben.

A Graf Spee a háború előtt, hazai kikötőben.

 

Az angolok láthatóan egyszerűen imádják Langsdorffot – mint minden ellenfelüket, aki könnyű és látványos győzelemmel ajándékozta meg őket –, és nem csak az ütközetben hozott döntéseit mentegetik, hanem egyébként is szinte a mennybe menesztik a német parancsnokot. (Ugyanúgy, mint a mai német történetírás.) Rendszeresen méltatják Langsdorff saját embereivel és az angol foglyokkal szemben tanúsított humánus viselkedését, kiemelve, hogy mennyire szemben állt ő a náci rezsimmel.

Langsdorff kétségkívül nem nagyon kedvelte a nemzetiszocialistákat, amivel azonban korántsem állt egyedül a Kriegsmarine tisztikarában. A fegyveres erők régi iskolából kikerült tisztjei többnyire lenézték és megvetették a nemzetiszocialista vircsaftot, és Hitlert szükséges rossznak tekintették, amire csak addig van szükség, amíg a szétzilált Németország ismét lábra nem áll. 1938-ban, a Kristályéjszaka után, a flotta magas rangú tisztjei, Raederig bezáróan, hivatalosan is tiltakoztak a náci csőcselék randalírozása miatt. (A tiltakozó levelet még Dönitz is aláírta.) Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy a flotta egyes tisztjei, így Langsdorff is, valamiféle baloldali ellenállók lettek volna. Politikai meggyőződésüket leginkább talán jobboldali konzervatívként lehetne leírni, s természetesen valamennyien elkötelezett nacionalisták, és többnyire mélyen vallásos emberek voltak. Ilyen minőségükben tartották szélsőséges erőnek a nemzetiszocialista pártot, melynek kormányzását azonban átmeneti szükségszerűségnek gondolták. Ahogy Dönitz később írta: „A harmincas évek elején csak ez a kérdés fogalmazódhatott meg: Vajon a diktatúra bolsevik, vagy antibolsevik lesz e? Ezzel az alternatívával szembesülve a legtöbb német megváltónak látta Hitlert, mások szemében a kisebbik rossz volt. A kor viszonyai magyarázzák felemelkedését. Célja, a kommunizmus távoltartása Európától, akkor nemcsak a széles néptömegek, hanem a nyugati kormányok helyeslésével is találkozott.

Langsdorff tehát lehet, hogy személy szerint nem szimpatizált a nácikkal, de elfogadta őket, és lojális volt a rezsimhez. Máshogyan nyilván nem is tölthetett volna be ilyen magas beosztást. Fia a Hitlerjugend tagja volt, unokatestvére, Alexander Langsdorff, SS Standartenführer. Vagyis Langsdorff, személyes véleményétől függetlenül, része volt a rendszernek, nem szemben állt vele.A híres kép a montevideói temetésről. Még a gyászszertartást celebráló papok/lelkészek is náci karlendítéssel tisztelegnek, míg Langsdorff csak katonai tisztelgéssel.

A híres kép a montevideói temetésről. Még a gyászszertartást celebráló papok/lelkészek is náci karlendítéssel tisztelegnek, míg Langsdorff csak katonai tisztelgéssel.

 

Langsdorff emberséges magatartása szintén nem volt egyedülálló. A német felszíni hadihajók parancsnokai egy-két ritka kivételtől eltekintve mindig betartották a tengeri fair play szabályait, ami azt illeti, sokkal inkább, mint az angolok. A háború elején már csak azért is ügyeltek a tengerjogi előírások precíz betartására, mert erre szigorú parancsot kaptak. Egyébként pedig Langsdorff humánus viselkedésének is megvoltak a határai. Amikor a Trevanien és a Tairoa nem engedelmeskedtek a felszólításnak, és rádión jelentették az őket ért támadást, a német parancsnok minden teketória nélkül tüzet nyittatott a két teherhajóra, és addig lövette őket, amíg el nem némították a rádiójukat. Vagyis az angolok nem csupán Langsdorffnak, hanem legalább annyira a szerencsének is köszönhették, hogy a kilenc teherhajó elsüllyesztése nem követelt áldozatokat.

A másodosztályú regények és filmek dramaturgiájának megfelelően a történetírás is gyakran keres magának egy olyan figurát, akinek negatív tulajdonságaival ellenpontozzák a főhős erényeit, és még jobban kidomborítják annak pozitív jellemvonásait. Ebben a sztoriban általában az Altmark parancsnokára, Heinrich Dau kapitányra osztják ezt a szerepet. Az események idején 66 éves Dau sok kollégájához hasonlóan a Császári Haditengerészetnél kezdte pályafutását, s az első világháborút nagyrészt a csatahajókon szolgálta végig, navigációs tisztként. A háború után őt is elbocsátották a gyakorlatilag szinte megszűnt haditengerészettől, és a kereskedelmi flotta hajóin szolgált tovább. 1934-ben nyugdíjba vonult, de nem sokkal később a haditengerészet ismét beosztást kínált neki, amit el is fogadott.

Dau politikai nézeteiről nem sokat tudni. Ebben a történetben mindenesetre általában ő az elvetemült náci, és a fanatikus Hitler hívő, aki a brit hadifoglyok sanyargatásával érdemli ki a történetírás rosszallását. Ennek a sanyargatásnak azonban a valódi történetben nincs semmi nyoma. A kiszabadított angol foglyok egyöntetűen azt állították, korrekt bánásmódban volt részük, és a német személyzet mindent megtett, hogy életük elviselhető legyen az Altmarkon, mely eredetileg nem volt felkészülve hadifoglyok fogadására. Amikor a britek lerohanták a német hajót, a kiszabadított foglyok távozás előtt köszönetet mondtak Daunak, és egy-két kivételtől eltekintve később sem volt hajlandó senki ellene vallani.Dau csónakba száll.

Dau csónakba száll.

 

Haditengerész előéletének köszönhetően Dau egyébként valóban a kereskedelmi flottánál szokatlan szigorral vezette hajóját, és vaskézzel fogta nemcsak a foglyokat, hanem saját embereit is. Ennek ellenére mindenki respektálta pártatlan szigorát, és elismerték szakmai tudását. Az angol Admiralitás – vagyis Churchill – azonban tartott attól, hogy Langsdorff széles körben ismertté vált lovagias és emberséges viselkedése esetleg még valamiféle szimpátiát ébreszt a németekkel szemben, s hogy ennek elejét vegyék, a brit propaganda rémtörténetekkel árasztotta el a világsajtót az angol hadifoglyokkal szembeni brutális bánásmódról, és az elvetemült náci Dau kegyetlenségéről. A sztorik szerint például a foglyokat az üres olajtartályokba zárták, és majdnem halálra éheztették. Több magas rangú angol tengerésztiszt is tanácsolta a hecckampány leállítását, amit Churchill persze nem engedett. Dau tudott az ellene folyó rágalomhadjáratról, és tartott tőle, az angolok a háború után bíróság elé állítják majd. Hogy elkerülje a meghurcoltatást, 1945 májusában öngyilkos lett.

Langsdorff nyilván derék ember volt, és valószínűleg jó tengerész, kapitányként és katonaként azonban az első éles harci helyzetben csődöt mondott. Ha ez eddig nem lett volna nyilvánvaló, legalább itt nyomatékosítani kell, természetesen nem szimpla gyávaságról van itt szó. A zászló becsülete érdekében Langsdorff kész volt életét adni, ahogy például Nyebogatov is, aki Csuzimánál szintén emberei megkímélésének jelszavával adta meg magát, minden bizonnyal bátran állt volna a kivégzőosztag elé, ha végrehajtották volna a rá kimondott halálos ítéletet. Egyáltalán nem voltak gyávák, hanem egyszerűen csak alkalmatlanok az adott feladatra. Emberi szempontból Langsdorff nyilván megértést és együttérzést érdemel. Pusztán katonai szempontból nézve azonban nem menthető, amit tett.

Langsdorff személyes tragédiája, akárcsak Von Spee-é, nem ért véget a saját halálával. Fia, Hans Jochen Egon Ludwig Langsdorff – kisebbik fia még gyerekkorában meghalt –, aki szintén a haditengerészethez vonult be, 1944 decemberében, néhány nappal huszadik születésnapja után egy Biber törpe-tengeralattjáróval indult bevetésre a dél-angliai kikötők ellen. Soha nem tért vissza. Az angolok néhány nappal később találtak rá az elsüllyedt Biberre, melyet ki is emeltek. (A 90-es számú tengeralattjáró ma az Imperial War Museum-ban van kiállítva.) A vizsgálat szerint a naszád és vezetője pusztulását műszaki hiba okozta, egy hibás csőnek köszönhetően a motor kipufogógázai beszivárogtak a vezetőfülkébe. (Az esetnél felmerült, hogy talán szándékos öngyilkosságról lehetett szó, ezt azonban sosem sikerült bizonyítani.)

Az ifjabbik Langsdorff hajója.

Az ifjabbik Langsdorff hajója.

 

A Graf Spee roncsait az angolok és az amerikaiak alaposan átvizsgálták. Elsősorban a tűzvezetés és a radar érdekelte őket, de leszereltek, és vizsgálatra elszállítottak néhány 37 és 105 mm-es légvédelmi ágyúit is. A roncs víz fölé nyúló részeit 1943 után elbontották, a hajótest pedig lassan belesüllyedt az iszapba. Miután a roncs még így is forgalmi akadályt jelent, többször is felmerült a teljes lebontás gondolata, amire azonban máig sem került sor.

Néhány évvel ezelőtt valahogy bekerült a sajtóba az a hibbant ötlet is, hogy a hajót kiemelik, felújítják, és emlékhajóként kiállítják Montevideóban. Ez persze merő agyrém, a Graf Spee-t legénysége teljesen szétrombolta, a maradványokat részben lebontották, ami pedig megmaradt, azt az elmúlt nyolcvan évben a rozsda kezdte ki. A hajó mára már csak egy iszappal borított, rozsdaette ócskavashalom, aminek a kiemelése és újjáépítése nemcsak megfizethetetlenül költséges, hanem valószínűleg műszakilag is kivitelezhetetlen vállalkozás lenne.

A Graf Spee fénykorában, ahogy már soha nem foguk látni.

A Graf Spee fénykorában, ahogy már soha nem foguk látni.

 

Az angol cirkálók győzelme igazából jelentőségét meghaladó mértékű ünneplést váltott ki az angol oldalon, s az eseménynek utóbb is igyekeztek minden módon emléket állítani. 1956-ban nagyszabású film készült az ütközetről, mely bár alapvetően a csatáról szóló angol legendákat dolgozza fel, de nagy vonalakban mégis jól visszaadja a történetet. A Royal Navy nagyon odatette magát, a forgatáshoz a stáb rendelkezésére bocsátották a csatában részt vett, és még szolgálatban álló hajókat, a Cumberland nehézcirkálót, és az ekkor már az indiai haditengerészetnél, Delhi néven szolgáló Achillest. Az 1949-ben lebontott Ajax „szerepét” a Sheffield, a Jáva-tengeri csatában, 1942 februárjában elsüllyedt Exeterét a Jamaica cirkáló alakította, melyek teljesen más küllemű hajók voltak, mint az eredetiek, de ez akkoriban senkit nem zavart. A Graf Spee szerepét az amerikai Salem nehézcirkáló játszotta el, mely nagyjából csak abban hasonlított a német zsebcsatahajóra, hogy úszott a vízen. A Montevideóban játszódó jeleneteket az eredeti helyszínen forgatták.

A filmhez igyekeztek jó nevű sztárokat szerződtetni a fontosabb szerepekre, akiknek persze nem volt nehéz dolguk. A sztori eleve nem tett szükségessé bonyolult jellemábrázolásokat, a filmben szereplő karakterek általában sematikus papírmasé figurák. Valószínűleg a színészek hozzáállása is ennek volt megfelelő, Peter Finch még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy legalább a szakállát levágassa, hogy valamennyire azért mégis hasonlítson Langsdorffra. A film tehát egyszerre nagy költségvetésű, mainstream alkotás, és másodosztályú gagyi. (Amit sok korabeli háborús filmre, például a Sink the Bismarck-ra is el lehet mondani.)A The Battle of the River Plate díszbemutatóján Bell kapitány a filmben őt alakító John Gregson-nal és feleségével beszélget. A képről nyilván az is érthető, miért volt Bell beceneve a flottánál a Hooky (Horgas).

A "The Battle of the River Plate" díszbemutatóján Bell kapitány a filmben őt alakító John Gregson-nal és feleségével beszélget. A képről nyilván az is érthető, miért volt Bell beceneve a flottánál a Hooky (Horgas).

 

Új-Zélandon utcák és hegyek kapták a csatában részt vett hajók neveit, Kanadában pedig egy egész várost neveztek el Harwood zászlóshajója után Ajax-nak. A város terei és utcái az ütközetben részt vett angol tengerészek neveit kapták, de 2006-ban Langsdorffról, idén nyáron pedig a Graf Spee-ről is elneveztek egy kisebb utcát.

A sajtómunkások természetesen mindkét alkalommal habzó szájjal rontottak neki a város polgármesterének, amiért az „átlépte a határt” azzal, hogy náci neveket adott az utcáknak. A városi ellenzék által azóta is folyamatosan napirenden tartott kérdés, hogy a két utcát a szörnyű náci nevekről valamilyen tisztességes, politikailag korrekt nevekre kellene átkeresztelni.

A Graf Spee egyébként is okoz hasonlóan súlyos problémákat az utókornak. 2006-ban leszerelték, és kiemelték a hajó tatját díszítő domborművet, a birodalmi sast a horogkereszttel. (Ilyen minden nagy német hadihajó tatján volt, de a háború kitörése után leszerelték róluk, az orron elhelyezett címerpajzsokkal együtt. A Graf Spee viszont még békeidőben futott ki utolsó útjára, a sas tehát ott maradt rajta.) A domborművet kiállították, majd felmerült, hogy árverésen értékesítik. A montevideói német nagykövetség azonnal tiltakozott, és kérte az uruguayi kormányt, mellőzze a náci jelképek nyilvános kiállítását. Montevideói látogatásán a német külügyminiszter is fontos feladatának érezte, hogy arra kérje a hatóságokat, ne értékesítsék a domborművet, nehogy az esetleg „náci fanatikusok” kezére jusson. A sast azóta is gondosan elzárva tartják az egyik múzeum raktárában, s nem állítják ki, mert ahogy az egyik montevideói illetékes fogalmazott, az „sérthetné egyes emberek érzékenységét”. (A legfrissebb, tavalyi hír szerint a sast kiemelő, és az annak eladásából származó bevételre számító cég megnyerte a pert az állam ellen, és értékesítheti a domborművet. Hogy az árverésre sor került e, és milyen „náci fanatikus” csoport kezére került a relikvia, arról nem találtam új híreket.)

A kiemelt tatdísz. A csúnya részt letakarták, nehogy valaki rohamot kapjon a látványától.

A kiemelt tatdísz. A csúnya részt letakarták, nehogy valaki rohamot kapjon a látványától.

 

A Graf Spee pusztulásáról a korabeli Magyarországon is részletesen írtak a lapok, s a keltezés alapján – 1939 december 20 – valószínűleg az események ihlették Radnóti Miklós „Lángok lobognak” című versét is:

Lángok lobognak és kihúnynak lassan s mindörökre

katonák lelke száll most a fényes délkörökre;

egyforma lelkek! ó, mindegy, hogy ez, vagy az ki volt, mi volt,

míg itt a hőség hajlong, amott a fagy sikolt;

a hánykódó hajók ágyúinál honvágytól részeg

és sárga félelemtől rókázó tengerészek!

aknák lebegnek mindenütt, virraszt az érzékeny halál

s dagálykor néha síkos testével partraszáll;

holt férfiak kísérik ringva és széttépett delfinek,

a hajnal ott is fölkél, de nem kell senkinek;

egy gép dörögve száll az égen és sötét árnyéka lenn

némán kíséri röptét a sanda tengeren;

örvény sziszeg felé, jelek szaladnak szét a víz felett,

a zátony vért virágzik tüskés koral helyett;

egész nap bőg a vész, olaj csorog a pontos gépeken,

mögöttük vak düh bujkál s visszhangzó félelem,

majd füstbe fúl a nap s akár a hosszuszárú fájdalom,

úgy hajladoz a hold már a másik oldalon

s lángok lobognak és kihúnynak lassan s mindörökre

katonák lelke száll most a fényes délkörökre.

 

 

 

 

Forrásmunkák:

 

Maciej Sobanski: Pancerniki typu Deutschland

Siegfried Breyer: Panzerschiffe Deutschland

Siegfried Breyer: Panzerschiffe Admiral Graf Spee

Milos Hubacek: Lángoló óceán

William Garzke-Robert Dulin: Axis and neutral battleships in World War Two

John Campbell: Naval weapons of World War Two

Gordon Williamson: German pocket battleships 1939-45

Angus Konstam: River Plate 1939

Gerhard Bidlingmaier: KM Admiral Graf Spee / Pocket battleship 1932-1939

Andrej Alekszandrovics Mihajlov: Броненосные корабли типа “Дойчланд”

Vlagyimir Kofman: Карманный линкор "Адмирал граф Шпее"

Eric Grove: Great battles of the Royal Navy

https://hu.wikipedia.org/wiki/La_Plata-i_csata

https://www.panzerschiffadmiralgrafspee.de/

https://forum.worldofwarships.eu/topic/2638-kriegsmarine-%E2%80%93-deutschland-class-%E2%80%98pocket-battleship%E2%80%99/?page=3

http://www.navweaps.com/

 

101 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://htenger.blog.hu/api/trackback/id/tr2716359454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.12.28. 13:47:59

Egy helyen azért részben ellentmondasz korábbi írásodnak, ahol a megfontolt olasz visszavonulásokat többre tartod, mint a teuton őrjöngést.

Ok, hogy ez az eset nem őrjöngés, hanem a teljes siker kapujában öngyilkosság volt, de a két angol eset felhozása az, hogy szinte a semmiért haltak meg. Az nem akkor az angol őrjöngés...?

Emmett Brown 2020.12.28. 14:22:33

@molnibalage: de, az. Meg is van említve, hogy akik a GS esetében az óvatosságot dicsőítik, azoknak a brit Rambó megközelítést is a helyén kellene kezelni.

Pont ez a "cherrypicking" a gond, ha Lansdorff fő erénye az emberélet kímélése volt, akkor ne legyenek hősök akik ugyanabban a korban értelmetlenül áldozták fel az embereiket.

Maga Lenin 2020.12.28. 14:59:23

Megmondom őszintén nekem kicsit szájbarágós lett már ez a rész. De a mai viszonyok meg a múltkori kommentek alapján nem lep meg.
Köszönet a sorozatért, jó volt ilyen részletesen olvasni ezt a sztorit.

horthyadmiral 2020.12.28. 15:35:10

Ismét, egy remek írás, és köszönöm, hogy az idén is sok érdekes témát dolgoztál fel. Szeretnék boldog új évet kívánni Neked. Minden cikkedet elolvastam, sőt az E-könyveket is megvettem, elolvastam. Én Berlinben élek , és a hajózás a hobbim, kellemes kikapcsolódás a cikkeidet olvasni. Minden jót Kívánok, és várom a folytatást 2021-ben is !

hel45 2020.12.28. 15:36:24

@Maga Lenin: Teljesen megértelek, olvasás közben gondoltam is, hogy sokan fogják majd így érezni. Viszont személy szerint én nagyon hiányolnám, ha Zoli nem tenné bele ezeket a részeket az írásaiba.

A Te írói stílusból nagyon kilógnának, de az övébe - számomra - nagyon passzolnak.

Maga Lenin 2020.12.28. 15:42:30

@hel45: No félreértés ne essék. Nem azt mondtam, ne írjon bele valamit, csak, hogy számomra túl szájbarágós volt. Nem is várom senkitől, hogy olyan legyen a stílusa, mint az enyém, az elég rossz lenne. Itt én is csak olvasó vagyok :)

Untermensch4 2020.12.28. 17:05:28

@Maga Lenin: Ha "túl szájbarágós" azt fejben "át lehet lapozni", ha nem eléggé az akkor hosszas kommenteléssel lehet pótolni a hiányt.
Én pl a blog megtalálása előtt nagyon halvány hajókkal kapcsolatos háttértudással éldegéltem, sztem nekem olyan részletek "túlragozása" is informatív ami a tájékozottabbaknak "magától értetődő". Tekintve hogy nem vagyunk egy kimondottan tengerész nemzet, szvsz többen lehetnek a hozzám hasonló olvasók mint a tájékozottabbak.

Galaric 2020.12.28. 17:55:52

Jó volt a sorozat köszi a munkádat!

pernahajder Campbell 2020.12.28. 20:45:32

Üzemanyag előkészítésére tengeri hajókon szeparátorokat használnak (meg persze szűrőket). Egyesek szerint ezeket a Graf Speen gőzzel működtették, és a gőzt előállító kazánt lőtte szét az Exeter. Ez esetleg lehetett a cikkben is említett, sérülékeny helyen lévő segédkazán.

bz249 2020.12.28. 22:39:31

Mondjuk azert a Glowworm vagy plane Harwood meg inkabb Nelson esete nem igazan allithato egy sorba a Rawalpindivel. Utobbi inkabb a hos Nisimura admiralis kategoriaja, ahol valami rosszul ertelmezett becsuletert leolette az embereit, ugy hogy az osszes eredmeny az volt, hogy a nemetek elpocsekoltak nemi loszert, meg azt a femet, amibol a kitunteseket csinaltak a matrozoknak.

A Glowworm tudtommal roszkor volt rossz helyen, es abbol a helyzetbol mar tenyleg az tunt az evidens akcionak, hogy megprobalja megtorpedozni a Hippert, mert hatha (aztan meg ugye osszeutkoztek).

Harwoodnak meg ugyan gyengebb koteleket vezetett, mint a Graf Spee... de azert valos eselye volt a gyozelemre, es igen jo eselye volt arra, hogy legalabbis sulyosan megrongalja a nemet hajot (ami ugyan objektive nem kovetkezett be, de a szerencse mellejuk allt).

St. Vincent meg ugye kiszamitott taktikai kockazat.

Cymantrene 2020.12.28. 23:43:59

@pernahajder Campbell: Az inkább a bunkerolaj előkészítéséhez kell. Azt naív kívülálló simán aszfaltnak nézné, 100 fok körülre kell melegíteni, hogy folyjon, és máskülönben sem egy kifinomult anyag. Kb. desztillálási/krakkolási/technológiai maradék. A pakura, ami ismertebb, az még csak az atmoszférikus desztillálás maradéka, na azt tovább desztillálják vákuumban, ami abból marad, az a gudron. Na kb. az a bunkerolaj alapja, némi egyéb bekeverésével állítják be a viszkozitását.
Költség szempontból használják. A nagy kétütemű dízelek, a GS gépeihez hasonlóak, vidáman eljárnak dízel/fűtőolajjal, csak ugye az drágább. A GS tudtommal rendes olajjal ment, nem bunker olajjal.

pernahajder Campbell 2020.12.29. 09:54:10

@Cymantrene:

A sima gázolaj is lehet szennyezett és vizes. Én legalábbis láttam már hajón szeparátort gázolajnak.

gigabursch 2020.12.29. 13:09:16

Kedves Zoli!

Mint a "sorozatot követelő ötök" egyike csak a maximális tiszteletemet szeretném kifejezni a munkádért.

Pár megjegyzés:
A pap biztos hogy HH-zik? Szokták temetéskor utoljára áldólag felemelni a kezüket.

@Emmett Brown:
Én is így értem.

@Maga Lenin:
Nagyon is jó, hogy a szerző a maga szemüvegén keresztül körbejárja a témát.
Ráadásul elengedhetetlen és kihagyhatatlan.
Egyáltalán nem baj az objektív munkában a nevesített szubjektív elemek ismertetése.
A tiédben is van, csak az más természetű.

@pernahajder Campbell:
Tiszta gázolajnál ez felesleges.
Hadihajón (és folyami géphajókon) dízel üzemű esetén a manőverkészség elvesztése besűrűsödő nehézolaj okán nem illdomos.
A nehézolajas gépek is a tengeri kikötőhöz közeledve kötelezően átváltanak dízelolajra

gigabursch 2020.12.29. 13:18:52

@pernahajder Campbell:
A MHRT dunai géphajóin is szereltek fel szeparátorokat.
Ezekkel a géptérben a fenébe lefolyt mindenféle löttyöt szeparálták.
Az olajos maradék szigorúan a melegvíz/fűtés porlasztós kazánjába ment felhasználásra. Motorba sose.
Napi teljesítmény 80 l lötty kettéválasztása volt. Honecker művek terméke volt.

Mind a főtartályok, mind a napi tárolók esetében kötelező, hogy a tápszívattyú csonkja alatt legyen még lefelé, ahová a zacc még a víz ki tud csalódni.
Néha még ezt kitakarítják, vagy helyzettől függően leeresztik.

Maga Lenin 2020.12.29. 14:03:33

@gigabursch: Akkor még egyszer. A szubjektív meg a szájbarágós az nem ugyanaz. Én utóbbit kifogásoltam, egyébként pedig az egész sorozatot megköszönve. Ha az előbbi kettő közti különbség nem érthető, arról nem tehetek.

hátramozdító 2020.12.29. 16:10:38

Nagyon szépen köszönjük, alapos és elgondolkodtató sorozat volt, mint rendesen. Mindamellett én kifejezetten szeretem a szubjektív kitekintéseket a tágabb összefüggések vonatkozásában, legyen szó akár az USA XIX. századi GDP-jéről vagy az angol-német relációkról avagy bármiről, elég sok miértre és hogyanra van ott elrejtve a válasz.

gigabursch 2020.12.29. 16:33:12

@Maga Lenin:
OK. Legyen.
Uff.

Vegyük elő a kalumetet.

savanyújóska 2020.12.29. 16:38:51

@molnibalage: Nem értem, az angolok részéről mire ez a nagy hájpolás Langsdorff körül, amikor saját tengernagyaikat ennél kevesebbért is bíróság elé állították (Troubridge), és esetenként kivégezték (Byng). Bár az első világháború óta igyekeznek letagadni, korábban rokon nemzetként tekintettek a németekre, és büszkék voltak a közös teuton származásra. A teuton harci őrjöngésre angol oldalon sokkal több példát lehet találni, mint a németen, korábban több ilyen esetet is említettem. Csak az angolszász harci őrjöngés a historikusok szerint tiszteletreméltó hősiesség, a német meg eszelős fanatizmus, és az emberéletek elpocsékolása.

@bz249: „Mondjuk azert a Glowworm vagy plane Harwood meg inkabb Nelson esete nem igazan allithato egy sorba a Rawalpindivel.”

Kennedy-t már akkor is sokan kritizálták az Admiralitáson, mondván, azt kellett volna tennie, amire a németek is többször felszólították, csónakba rakni az embereit, és megnyitni a fenékszelepeket. De ha tényleg ezt teszi, akkor szerintem az életben nem kapott volna többet hajót, és – jó esetben - mehetett volna valamelyik parti raktárba igazgatónak. Gondolj csak arra, milyen kritikákat kapott Leach, amikor a Hood süllyedése után visszavonult a szinte teljesen harcképtelen hajójával. Kennedy is így gondolhatta - korábban már többször is volt összetűzése az Admiralitással –, és talán úgy vélte, akkor inkább a hősi halál. Olyasmi volt ez is, mint Zrínyi kirohanása, ebből a helyzetből már sehogy sem jöhetett volna ki jól, és ezt vélhette a méltó befejezésnek. És akár Zrínyit, őt is követték az emberei, nem volt tiltakozás.

„A Glowworm tudtommal roszkor volt rossz helyen, es abbol a helyzetbol mar tenyleg az tunt az evidens akcionak, hogy megprobalja megtorpedozni a Hippert, mert hatha (aztan meg ugye osszeutkoztek).”

Nem véletlenül ütköztek, direkt ment neki a német hajónak, miután a torpedói célt tévesztettek, a Hipper meg óvatlanul túl közel ment hozzá.

@pernahajder Campbell: „ezeket a Graf Speen gőzzel működtették, és a gőzt előállító kazánt lőtte szét az Exeter. Ez esetleg lehetett a cikkben is említett, sérülékeny helyen lévő segédkazán”

Csak ez lehetett, viszont ezt nem használhatták előmelegítésre. A súlytáblázat szerint a Graf Spee normál terhelés mellett 1285 tonna üzemanyagot (fuel oil), és 78 tonna fűtőolajat (heating oil) vitt magával. Ez utóbbit sehol máshol nem használhatták, csak a kazánban. Nem értek hozzá, de nekem nem tűnik valószínűnek, hogy 78 tonna fűtőolajjal elő tudtak volna melegíteni 1285 tonna bunkerolajat. Ez a mennyiség még a folyamatos üzemhez is kevésnek tűnik, szerintem a kazán csak szakaszosan üzemelhetett, amikor a konyhának és a mosodának éppen gőzre volt szüksége.

@gigabursch: „A pap biztos hogy HH-zik? Szokták temetéskor utoljára áldólag felemelni a kezüket.”

Hát, a kép alapján ez nem áldásnak tűnik, vagy ha igen, akkor a háttérben álló civilek is éppen áldást osztanak.

savanyújóska 2020.12.29. 16:43:55

@horthyadmiral:

A JÓKÍVÁNSÁGOKAT KÖSZÖNÖM, MAGAM IS SZERETNÉK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNNI NEKED, ÉS MINDEN OLVASÓNAK!

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.12.29. 16:44:56

@savanyújóska: Nem az volt az észrevételem, hogy az angol irodalom mit gondol. Hanem te. A német őrjöngésről TE írtad, hogy nem szimpi.

Csak így nézve a Rawalpindi esete a tipikus őrjöngés. Haszna szinte semmi nem volt.
A Glowworm már a haláltusát vívta, nem nagyon tudott mi tenni a kapitánya, megpróbált komoly kárt okozni, amolyan nyugati kamikaze stílusban, de azért jobb túlélési aránnyal.

savanyújóska 2020.12.29. 17:04:34

@molnibalage: „a Rawalpindi esete a tipikus őrjöngés.”

Igen. Megértem Kennedyt, de nem értek egyet vele. Ez egy idejétmúlt hősiesség volt, ahogy azt már akkoriban is megjegyezték. Nem is kapta meg a Victoria keresztet. Az ellenpárja Edward Fegen, aki hasonló helyzetbe került egy hasonló hajóval, és hasonlóan is viselkedett. Csakhogy Fegennek volt oka a reménytelen harcra, az általa kísért konvoj hajóinak a menekülését akarta fedezni, és ez végül nagyjából sikerült is neki. (Meg a Scheer-re szintén tüzet nyitó Beaverford teherhajónak.) Ő kapott keresztet. Poszthumusz, persze.

Kallard 2020.12.29. 17:50:16

Nagyon fasza cikksorozat volt, rengeteg belefeccölt munkával, és lényegében a történések értelmezésével is egyetértek. Hálás köszi.

omron 2020.12.29. 18:27:37

@savanyújóska: Zrínyiék egy hónapon át szivatták az ostromlókat, a felbőszült törökök nem kegyelmeztek volna senkinek, akkor se ha megadja magát.
Mi lett a két hajóval, miután összeütköztek?

Cymantrene 2020.12.29. 19:19:09

@pernahajder Campbell: Egy kis vízleválasztó még személyautók dízelszűrőjében is szokott lenni. De anélkül vígan el van az autó. Igazából az a minimális víz, ami akár a levegő páratartalmából is beoldódik, az nem is a normál üzemet zavarja, hanem álltában rozsdásodhat tőle, vagy fagydugót képezhet. Menet közben nem gond. A GS-nél pláne nem kellett volna akadályozza a további működést.

Emmett Brown 2020.12.29. 19:40:58

@omron: a Hipper megsérült, az addigra már rommálőtt lángoló romboló meg elsüllyedt.

Mondjuk teljesen értelmetlen okból küldték őket oda ahova.

pernahajder Campbell 2020.12.29. 21:11:39

@savanyújóska:

Nem is előmelegítésre gondoltam. Szerintem butaság, hogy a tankfűtés megszűnésével csak a napitankban lévő egynapi üzemanyag maradt volna csak felhasználható. Ekkora mennyiségű folyadéknak elég nagy a hőtehetetlensége, még ha nehézolajról lenne is szó, az is napokig, ha nem hetekig szivattyúzható maradt volna.

A szeparátor az a vízleválasztásra szolgáló centrifugálszűrő, amiket az előző részben te is említettél (közben sikerült visszaolvasni). @gigabursch: kolléga szerint ilyesmikre tiszta dízelolaj használata esetén nincs szükség, ami a mai gázolajok esetén igaz is lehet, én belvizi hajósként nem is találkoztam még üzemanyag-előkészítő szeparátorral. Viszont jártam Hamburgban az 1961-ben épített Cap San Diego teherhajón, azon külön szeparátorcsoport volt a nehézolajnak, a dízelolajnak, és a kenőolajnak is. De persze villanymotorról működtek, és most így belegondolva a dologba, nehezen tudom elképzelni, hogy mi értelme lenne gőzzel hajtani őket.

pernahajder Campbell 2020.12.29. 21:44:37

@Cymantrene:

Ez teljesen igaz autónyi méretben, és a mai gázolajokkal. Egy hajón viszont elég jelentős mennyiségű víz tud lecsapódni a tartályban, sőt, amennyire tudom, még be is algásodhat. Plusz ott van még a szilárd szennyeződés, ami az akkori sztenderdek mellett esélyes, hogy ugyancsak bőven volt. Fogadni mernék rá, hogy a GS-nek át kellett centrifulálnia használat előtt az üzemanyagát, sőt, a kenőolajat is. De persze abban igazad lehet, hogy ennek az elmaradása nem okozott volna rövid távon semmi bajt.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.12.29. 22:07:11

@pernahajder Campbell: Öööö, erre azért kéne egy hőtechnikai számítás, mert szerintem ez nem igaz.

Én 15 cm vastag 60-80 fokon dT-vel tárolt 50003-es zsír tároló tartályra csináltam ilyet.
60 fok dT esetén is 50 kW nagyságrend volt a hőveszteség, de úgy, hogy álló levegő hűtötte csak én nem szigeteletlen tartály meg tengervíz. 80 fok dT esetén ez majdnem 70 kW volt.

Szigetelés nélkül ez egy nagyságrenddel nagyobb is lehet. Innentől meg c*m*dT és lehet számolni a hőmérséklete esést.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.12.29. 22:08:57

@pernahajder Campbell: Mivel akkoriban a gőzturbina volt az isten és a villamos teljesítményelektronika más árban volt, ezért sokmindent gőzzel hajtottak meg, p. szivattyúkat is, nem árammal.

Én tanultam ilyesmiről, de karrierem során soha nem láttam gőzzel működtetett szivattyút/forgógépet.
Egyes igen tűz és robbanásveszélyes helyeken talán még lehet ilyen, de ebben nem vagyok biztos. Adatlapon láttam még ilyen kérhető opciót.

axelot 2020.12.29. 23:23:53

Köszönöm az alapos és izgalmas írást! Sok dolgot másként mutat meg, mint azt gyerekkoromban Hubacek könyvében olvastam.
Mondjuk Hubaceknél és Walter Lordnál az elfogultság elég rendesen lerontotta az olvasás élményét. Érdekes, hogy Ludovic Kennedy mennyivel tárgyilagosabban tudott írni, pedig az apja révén vastagon érintett volt a témában. Az én gyerekkoromban rajtuk kívül - no meg Csonkarétin kívül - nem iegazán lehetett hadihajózással kapcsolatos történelmi/dokumentum könyvekhez jutni. Az Óriások csatája tévedései ellenére máig az egyik kedvenc könyvem.
Hubacek rendesen nácizza Daut, de közben Langsdorffot is ekézi.
Még mindig nem egyértelmű nekem, hogy Langsdorff miért is menekült el egy győztes csatából. Az előtte mutatott teljesítménye nekem egy tehetséges és ravasz parancsnok képét jelenítette meg. Bár a hétköznapi életben is már többször találkoztam azzal a jelenséggel, hogy nyomás alatt az emberek olyasmit látnak, éreznek, hallanak, ami teljesen eltér a valóságtól.
Ha ilyenkor nincs a közelben valaki, akki segít visszatérni a valós helyzethez könnyen lehet katasztrófa a dologból, Langsdorffot pedig senki sem merte, vagy akarta kritizálni a hajón.
Mindenesetre nagyon szeretem az írásaidat, hihetetlen alaposak, és nagyon tetszik, hogy szembe mersz fordulni az altálánosan elfogadott nézetekkel is, de mindig alaposan megindokolva a következtetéseidet.
Nem mindig értek egyet veled, de mindig tanulságosnak tartom a végén kifejtett véleményedet.
Mióta olvasom a blogot, sokat fejlődött a világképem, sok mindent másképp látok a történelemben (és nem csak ott).
Várom a következő írást!

Pájer Csaba 2020.12.30. 01:17:23

Gyakran a harcos és a katona is egyaránt sajnálja az ellenfelét. Ám az különbözteti meg egymástól a kettőt, hogy míg a harcos, akár rossz érzése ellenére is, habozás nélkül megteszi azt ami szükséges, a katona csak parancsra hajlandó rá, és gyakran akár szembe is fordul azzal.

omron 2020.12.30. 17:41:50

@Pájer Csaba: Nem tudom értelmezni az írásod. A háborúban nem ellenfél van, hanem ellenség, aki meg akar őlni. Ha megsajnálod, te leszel hulla. Nyilván nem minden katona harcos, de lőszert, kaját, kötszert, sebesültet Mézga Géza is tud cipelni.

Untermensch4 2020.12.30. 19:17:33

@omron: "Nem maradhatunk itt, James. A német bajtársak ismerik ezt a házat." :)

Az ellenség a másik oldalon parancsnokló politikus. A szemben álló katona ellenfél. Háborún kívül teljesen jól megvannak egymással a katonák. Legalábbis a veterántalálkozókon tudtommal a világháborús egykori ellenfelek is jól el tudnak beszélgetni. Persze akkor és ott a harctéren mindenki elsöprő saját tűzerőt kívánna a jótündértől hogy a fickók ott szemben meghalhassanak a hazájukért...

Pájer Csaba 2020.12.30. 19:52:15

@omron: Egyrészt van az az olvasat is amit Untermensch is ír. Másrészt viszont én azt értem ez alatt, hogy egy katona nehezebben áldoz be a saját vagy a harmadik (civil) oldalról életeket a sikerért, vagy a túlélésért a harcos pedig igen. Egyszerűen egy Irakban állomásozó US soldier hiába tudja az agyával, hogy a sírva feléje baktató kisgyereket kurva gyorsan le kell lőnie, ott fog tökölni, parancsra, égi jelre várni, mert önszántából nehezen teszi meg. A harcos ezzel szemben megteszi, legfeljebb utána, este, lefekvéskor tépelődik rajta egy sort. Erős példa, elismerem, de éppen ezért jól szemlélteti, hogy ma már egy kicsit hópiheként gondolkodunk életről és halálról.

Másik érdekesség, ami a fentebbiből következik, hogy a katonák között akadhatnak harcosok, de harcosok között nagyon ritka a jó katona.

RoGeR 2020.12.30. 20:42:38

@molnibalage: Olaj- és gáziparban a mai napig vannak vízgőzzel hajtott nyomásfokozó gépek.
A tisztán gőzös rendszerek inkább a régi üzemek maradványai, de sok helyen pl a fő folyamatban magas nyomást ejtenek úgy, hogy azt az energiát máshol nyomásfokozásra használják fel.

Cymantrene 2020.12.31. 01:15:22

@RoGeR: persze, de a technológia gazdaságossá tételére használják, egy nagyüzemben a hűtés-fűtés mellett a nyomásgazdálkodással is foglalkozni kell (pl. Kapitsa-módszer levegő szétválasztásra). Meg ha amúgy is van gőz, akkor lehet rá telepíteni, még a fáradt gőzre is, mindenfélét, meg használni minden régi eszközt (én vákuumszivattyút használtam, 3 bar gőzzel csinált 1 mbar végnyomást). De azért a gőznél még a sűrített levegő is kényelmesebb, a villanydelej meg pláne.
Akár hogy is, az, hogy az a kis gőzkazán életfontosságú lett volna a GS-nek, az azért tényleg nem valószínű.

RoGeR 2020.12.31. 09:14:57

@Cymantrene: Igen, teljesen más az amikor a hulladékhő miatt van annyi gőzöd, hogy nem tudod hova tenni, meg más az amikor van kb 1000 tonna szénhidrogéned és abból kell előállítanod mindent. mozgási, villamos és hőenergiát.

Érdekes téma, hogy hogy változott meg a hadihajók energiagazdálkodása a XX. században, hogy jutottunk el a széntüzelésű kazánoktól a mai modern gázturbinás hajókig, ahol szinte minden függ a villamosenergia ellátástól.
Az is érdekes kérdés, hogy mennyit változhatott az üzemanyag minősége. Mennyire függ a mai haditengerészet a modern finomítástól vagy elmegy-e pl magas kéntartalmú bunkerolajjal.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.12.31. 12:41:24

@RoGeR: Hosszútávon egészen biztosan nem, mert a ppm-es kéntartalommal is a vadászgépeknél elég durva korróziós hatások jelentkeznek. Hogy a 20000 ppm mit okozna inkább nem akarom elképzelni.

Cymantrene 2020.12.31. 15:21:37

@molnibalage: Biztos, hogy ennyire kénmenteset igényelnek a röpülők? Amit én láttam, ott 1000 ppm-t írtak tipikus kéntartalomra (0,1 %), de a JP-5-re, a hajófedélzeti, kevésbé gyúlékony "kerozinra" 0,4 tömeg% elemi kén is megengedettnek volt írva. Persze a bunkerolajban, de még a desztillált nehéz fűtőolajban is sokkal több, 1 % vagy fölötte is lehet.
Pl. itt írnak részleteket: apps.dtic.mil/dtic/tr/fulltext/u2/a248542.pdf
(OFF vajon a szovjet dolgok is így elérhetőek?)
Az égéskor közvetlenül keletkező kéndioxid nem annyira rossz, ha ottmaradva kéntrioxiddá/kénsavvá oxidálódik, akkor eszi a fene az egészet. Viszont erre is lehet tervezni. Turbináknál nem tudom, milyen megoldásokat használnak. A nagy 2 ütemű dízeleknek két olajköre van, a keresztfej fölötti a dugattyúnak meg a keresztfejnek, az az alatti meg a forgattyúsház csúszócsapágyainak. A fölső kör lehet fogyó olajozású is, tehát nem, vagy csak részben keringetik vissza a kenőolajat, és persze az kenőolajakat mérik is, pH, mindenféle egyéb paraméter (az első laboromban, még TDK-s koromban, gyártottak a MÁV-nak olajoldható színesfém komplexeket, hogy a mozdony kenőolaj fémtartalom méréséhez tudjanak sztenderdeket csinálni, ezen keresztül akarták a csapágykopást követni).
Egy kis kéntartalom amúgy jót tesz a kenőképességnek, amire a szivattyúknak, főleg a nagynyomásúaknak, szüksége is van. Amikor lecsökkentették a dízel kéntartalmát, akkor biodízellel pótolták a kenőképességet, mert annak is jobb a kenőképessége, mint a szénhidrogéneknek, mert ha nem is annyira, mint a kénvegyületek, de azért "tapad" a fémfelületekre. A MOL ezért veszi át boldogan a használt sütőolajat a kutakon, igen jól jön nekik a dízelbe kenőanyagnak

pernahajder Campbell 2020.12.31. 17:51:17

@savanyújóska: Jobban megnézve a kazánt, az épp félúton van a gépház és a kémény között. Szerintem esélyes, hogy elsődlegesen a kipufogógáz fűtötte, a kis mennyiségű fűtőolaj pedig a kikötői tartózkodásra volt. így viszont már logikusnak tűnhet mindenféle célra az ingyengőzt használni.

@molnibalage: Igazad van, a hetek marhaság. Azért egy pár napot mégis adnék a cuccnak, mégsem egy tál kocsonya, hogy egy óra alatt megdermedjen.

Cymantrene 2020.12.31. 19:00:48

@molnibalage: A 10 ppm nem a motornak fontos, hanem környezetvédelmi szempontból. Bár lehet, hogy a frissebb tervezésű motorok már nem szeretnék annyira, de alapvetően a savas eső megakadályozása a cél. Ez elég jól sikerült is, az üzemanyagok kéntelenítésével, az erőművi füstgáz mosásával (nem véletlenül gyártanak gipszkarton, CaSO4.xH2O a mátrai erőmű ipari parkjában) és a nitrogénoxid kibocsátás csökkentésével (katalizátor, égéshőmérséklet-csökkentés kipufogógáz visszavezetéssel alias EGR) egész megszűnt. Így érdekes módon a legnagyobb kéndioxid és nitrogénoxid kibocsátó a tengerhajózás maradt, a bunkerolajban pár éve még 4,5 % kéntartalmat is megengedtek, és a nagy dízelek magas égéshőméréskletén képződő nitrogénoxidokkal se kezdtek semmit. Aztán beindult ott is a szabályzás, fokozatosan nyomják lefele a szintet. Mellékesen már ként se kell bányászni, az olajfinomítók adják el a kéntelenítésből a ként.

gigabursch 2020.12.31. 21:31:24

@Cymantrene:
Dézsa-vaú
Olyan jó, hogy ugyanezen a blogon kb két hónapja ezt végigtárgyaltuk.

gigabursch 2020.12.31. 22:28:32

@pernahajder Campbell:
A kolléga túlzás. Nem kívánok érdemtelen fényben tetszelegni.
Van a néminél picivel több hajózási és műszaki ismeretem elméleti és gyakorlati oldalon egyaránt.
Elsősorban folyami géphajók szintjén.

pernahajder Campbell 2021.01.01. 15:38:54

@molnibalage:

A számolást mellőzném, viszont mondok én is egy példát, ha nem bánod. Lehet, hogy kevéssé releváns, nekem mindenesetre érdekes volt. Szóval, pár hete elszegődtem egy rajnai tankeres céghez. A hajó, amire beszálltam, nátronlúg-oldatot szállít, ami 10 C környékén kristályosodik, ezért melegítve szállítják. Beraktunk 1800 tonnát kb. egyenlően elosztva 5 tankba, 42 C-on. A kirakóhelyre úgy 30 óra alatt értünk, ezalatt a cucc mindössze 3 fokot hűlt. Engem ez nagyon meglepett. A tankok alatt dupla fenék van, oldalt pedig üres ballaszttankok, így nem közvetlenül a folyó vize hűtötte a rakományt, de akkor is.

És ha most visszatérünk a sztorihoz, az is decemberben játszódik, ámde a déli féltekén, ahol ilyenkor bőven nyár van. Ránéztem a mai montevideói időre, a levegő 25, a tenger 22 fokos. Feltételezem, hogy 39-ben sem volt túl hideg az idő. Végülis ezek miatt gondolom, hogy ha lett is volna tankfűtő rendszer, annak kiesése nem tette volna rögtön használhatatlanná az üzemanyagot.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.01.01. 16:15:16

@pernahajder Campbell: Ok, de mennyi volt a külső hőmérséklet? Mert ettől függ a deltaT...
Ha a tenger volt 10 fok, akkor szerény 30 fok.

Ha meg a bunkerolajról beszélünk, amit vagy 100 fokon kell tartani, akkor a Dt meg laza háromszorakkora is lehet.

pernahajder Campbell 2021.01.01. 17:15:49

@molnibalage:

A Rajna most épp 8 fokos, az eset három hete történt, kb akkor is ennyi lehetett. A levegő 2-8 fokos volt.

Több helyen is azt olvasom, hogy a tengeri hajókon a bunkerolajat 40-60 fokon tárolják a tankban, ilyen melegen már lehet szivattyúzni. Majd csak a szeparátorban, illetve a napitankban melegítik fel jobban.

www.google.com/url?sa=t&source=web&rct=j&url=https://www.pame.is/document-library/shipping-documents/heavy-fuel-oil-documents/363-hfo-in-the-arctic-phase-iiib/file&ved=2ahUKEwiYsYX1jPvtAhVHr4sKHf-5DWk4ChAWMAB6BAgDEAE&usg=AOvVaw2310zyHwS6oMkNe3gHn3xv

www.google.com/amp/s/www.marineinsight.com/tech/marine-heavy-fuel-oil-hfo-for-ships-properties-challenges-and-treatment-methods/

www.wartsila.com/encyclopedia/term/fuel-oil-system

Wierosssz 2021.01.01. 17:51:24

OK, a német források szerint nem volt üzemanyag-finomító rendszer a GS-n - legalábbis eredeti tervek és elrendezés alapján. Nekem azért fúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy mennyire lett volna hülyeség egy ilyen rendszert telepíteni? Ugyebár a zsebcsatahajókat hosszú távokra, a kereskedelmi hajózás zavarására küldték ki. Ergo ha kiürül egy tartály, de elfognak egy nyersolajat szállító hajót, akkor nem érdemes átszívni némi anyagot, majd menet közben feldolgozni? Ezzel nőne a műveleti rugalmasság (ugyebár nem sok baráti kikötővel számolhattak az atlanti térségben). Egyáltalán megoldható lenne ez adott (hajó)méret és a feldolgozás komplexitása mellett?

gigabursch 2021.01.01. 18:39:09

@pernahajder Campbell:
Az égvilágon semmi gond nincs, csak - mondjuk ki - én itt csak műkedvelő hajós vagyok. Nem szégyen, csak állapot...
(Bár van pár profi hivatásos, aki szeretne csak ennyire műkedvelő lenni... - nagyképűség nélkül.)

@Pájer Csaba: ez nagyon elgondolkodtató.
Akkor egy zsoldos az katona vagy harcos?

@Emmett Brown:
Ezt a momentumot építette be McClaen az Őfelsége Hadihajója c regényébe.

gigabursch 2021.01.01. 18:41:22

@Wierosssz:
No, ez egy érdekes megközelítés.
Azonban a dízel üzemű gépek az üzemanyag egységes lobbanáspontjára elég háklisak.
Itt értünk vissza a szeparalált cumó csak fűtésbeli felhasználásra.

gigabursch 2021.01.01. 18:46:12

@pernahajder Campbell:
A manőverezési igény továbbra sem engedi a visszadermedés kockázatát.
Nyilván nem 2000 tonna cuccot fűtenek.
Csakhogy!
Az elmúlt évtizedekben az üzemanyag kötelezően kettős fenekű tartályban van.
De ez akkor nem így volt.
A cumó csak a csőkígyónál folyós, mindenhol máshol "lassan kúszó takony".

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.01.01. 19:42:19

@pernahajder Campbell: Egyébként tisztában vagyok a jó hőtartással. Mo-Lengyelország távon közúton szoktak aszfaltot szállítani. Bőven folyékony marad az erősen szigetelt tartálykocsi, amíg odaér.

pernahajder Campbell 2021.01.01. 21:03:46

@molnibalage: Hát, engem erősen meglepett, mármint a mértéke. Kérdeztem is a srácokat, hogy akkor most bekapcsoljuk-e a tankok fűtését. Nyilván én is tanultam hőtant, aztán mégis. Tudtam én, csak nem sejtettem :D

omron 2021.01.03. 00:03:40

@Pájer Csaba: Tizenpár éve - amikor még bekapcsoltam a tévét - volt egy film az öbölháború egyik akciójáról, valamelyik ismeretterjesztő kanálison. Brit felderítők osontak be Irakba, meghúzódtak valami horpadásban. Tíz éves arab kölök odament pisálni, meglátta őket. A Királynő Terminátorai nem tudták megölni. Az eredmény: A csapat egy része meghalt, a túlélőket Szaddam hóhérai mogyorózták. Úgy rémlik, túlélték. Hogy aztán a pszichiáter mennyit géemkázott rajtuk?

Untermensch4 2021.01.03. 12:27:15

@Pájer Csaba: Erős példa, de jó. Az én olvasatomban a katona is lelőheti a gyereket ha a feladathoz szükséges, utána pedig fegyelmezetten letölti azt a 10-15 év börtönbüntetést ami kb emberölésért háborús bűnként dukál. A sereg a lelőtt gyerek után pedig annak születéskor várható életkoráig fizet a lelövő katonáénál magasabb zsoldot, meg egy posztumusz kitüntetés. Persze ez csak ilyen fotelfilozófia :(

Wierosssz 2021.01.04. 15:35:42

@Untermensch4: ez így az egyén szintjén jól hangzik, de szép is lenne ha ilyen egyszerű lenne. Manapság, a totális asszimetrikus hadviselés korában, azért nem szokatlan, hogy a gyerek is aktív hadviselő fél... A modern hadviselés paradox módon növeli a járulékos veszteséget - ha karddal/lándzsával harcolsz, látod kit nyársalsz fel, de egy drónt irányítva nem tudsz odakérdezni, hogy "keziccsókolom, maga aktívan harcol vagy csak pont erre kolbászol". Most pont egy olyan áramlat érvényesül a nyugati kultúrában, ami körömszakadtáig küzd a tény ellen, miszerint a háborúban EMBEREK HALNAK MEG. A balhét leverik a bakán (aki meghúzta a ravaszt), ahelyett, hogy a politikusaikat húznák karóba a háború elindításáért / a parancs kiadásáért ( vö. '56-os sortűzperek ).

omron 2021.01.04. 16:19:05

A nyolcvanas évek közepén az MN-ben, őrségi felkészítés alatt hangzott el a következő kérdés a főhadnagy részéről: A felállított őr használhat-e fegyvert részeg, terhes nő, gyerek ellen? Nem tudtunk válaszolni úgy kapásból.

Untermensch4 2021.01.05. 07:32:48

@Wierosssz: Ha a gyerek is "aktív hadviselő" akkor még egyszerűbb... én arra az esetre agyaltam ha vétlen civilek válnak járulékos veszteséggé és van mérlegelési lehetőség.
A legegyszerűbb persze az lenne ha az illetékes politikusok és oldalanként 200-200 katona egy viszonylag tágas, jól körülzárt területen lebonyolítaná a diplomáciai aktust, amelyik oldalról kijönnek túlélők, az győzött. A versenyzők fejkamerás felvételeinek filmes jogdíjaiból meg az egész rendezvényt nyereségesen finanszírozni lehetne.

Untermensch4 2021.01.05. 07:33:53

@omron: egy terhes és részeg kislány vszeg veszélyes lehet ha képes megtámadni egy fegyveres katonát, nem?

Wierosssz 2021.01.05. 10:21:57

@Untermensch4: @omron: a terhes részeg leányanyák a legrosszabbak :P ... Amúgy a probléma adott: honnan tudod hogy terhes és/vagy részeg? Részeg, mert megjátssza? Nagy a hasa - terhes vagy ki van tömve plasztikkal? ... Az ilyen szitukban csak az egyéni mérlegelés marad, az egyén (rendőr, katona, kiscserkész stb.) meg már minuszos körből indít. Előbb-utóbb ezért fognak androidok a kritikus pontokon őrt állni és motozni - azoknak nincs családja, csak masszív árcédulája (persze tuti jönnek majd a "gépellenesek", neo-ludditák ... újabb kor, új kult irányok, új(?) baromságok ... )

Untermensch4 2021.01.05. 11:14:14

@Wierosssz: "Az ilyen szitukban csak az egyéni mérlegelés marad, az egyén (rendőr, katona, kiscserkész stb.) meg már minuszos körből indít. Előbb-utóbb ezért fognak androidok a kritikus pontokon őrt állni és motozni - azoknak nincs családja, csak masszív árcédulája"

Még a kétezres évek elején jelent meg egy számolgatás a hvg-ben. Egy átlagos, 40 évesnél nem öregebb állampolgár halála akkor százmillió HUF jövőbeli GDP-kiesést jelentett. Katonákra meg már évszázadokkal ezelőtt kitalálták ezt az idegenlégió-dolgot, idegenek tehát nem saját veszteség... ha elég vonzó az állampolgárság akkor a világ sokkal nagyobb utánpótlási bázis mint a helyi konfliktus másik oldalán harcolóké.

omron 2021.01.05. 15:51:42

@Wierosssz: @Untermensch4: Igen, kábé ez volt a megfejtés. Részeget, terhes nőt lehet imitálni, a gyereket meg lehet lázítani. A továbbiakban a Szolgszabban előírtak szerint.
A zsoldos kétélű fegyver, mert mindegy neki, kiért harcol. Aki jobban megfizeti. Ha meg nem kap zsoldot, behajtja.

Untermensch4 2021.01.05. 21:02:27

@omron: Az egykori orosz katonák amikor nem kaptak zsoldot, elkezdtek átszivárogni bűnözőnek... androidok meg technikai eszközök. Mint a drónok amiket párszáz dolcsis felszereléssel és orosz hekkerprogrammal el lehetett érni.
A "tökéletes" megoldás vszeg az a bizonyára etikátlan módszer ha már kisgyerekkortól "tökéletes katonának" van nevelve és képezve, plusz egy ezt erősítő vallási szekta ami a lelki szolgáltatásokat és a civil kapcsolatokat/beágyazottságot biztosítja. Technikai fejlődéstől függő upgrade lehetőségek kiborg/űrgárdista irányba.

omron 2021.01.06. 17:57:17

@Untermensch4: Igen, volt rá példa bőven. Spártai hoplita, szamuráj, janicsár, SS stb.
A harci drónok, androidok egyre fejlettebbek, önállóbbak, ok. De mi lesz, ha egyszer olyan inteligensek lesznek, hogy fölteszik a kérdést a gazdáiknak: Miért robbanjak én fel? Inkább hazamegyek, és ha nem dugjátok belém a DC dugót, megteszem.
Vagy harminc éve mesélte egy fegyvermester, hogy valamelyik Magyarországi fegyvergyárban menő szefósokat alkalmaztak ajtónállónak. Öket nem lehetett meghekkelni. Ezredes, van ilyen bilétád? Nincs? Akkor nem jössz be. A sztori hitelességéért nem tudok kezeskedni.

Untermensch4 2021.01.07. 08:03:28

@omron: Sztem a felsoroltak ,mdegyikénél hiányzott az a szektás vallási háttér amivel elérhették volna a tökéletességet, meg az SS-be nem is születéstől, célzottan neveltek.
Egy humorosabb írott sci-fiben az űrhadviselést forradalmasította érdekesen a gépIQ. Mivel a rakétáknak volt életösztöne, elhibázták a célt és úgy manővereztek hogy üzemanyag fogytával begyűjthetőek legyenek... :)
A jó katona ugyebár a szefóval határosan szabálykövető... vmelyik SvenHassel filmben volt a néhai David Carradine a büntetőalakulat és mások parancsnoka. Éjszaka nézelődött a laktanyában, a két őr meg elkezdte "álljkivagyozni". Az egyik a zord reakcióra megingott de a másik rezzenéstelenül célra tartva vmi olyasmit mondott neki hogy "Ha valóban az ezredes az és nem egy hasonmás akkor tudja mit ír elő a szabályzat. Kezeket fel!" :)
Nekem hasonló sztorit mesélt egy katona amikor a laktanyaparancsnok a kerítés körüli futóedzését rövidítette le, beugrott a kerítésen. Az őr végigpörgette gyorsan a kottát és a figyelmeztető lövés leadása után már célzott is... a parancsnok szépen a sárban fekve várhatta meg az üti-t meg a kíséretet akik indultak a lövés miatt. :)

bz249 2021.01.07. 08:51:17

@omron: "A harci drónok, androidok egyre fejlettebbek, önállóbbak, ok. De mi lesz, ha egyszer olyan inteligensek lesznek, hogy fölteszik a kérdést a gazdáiknak:"

Mert a gazdaja egy masik gep lesz nyilvan sokkal tobb eroforrassal es erobol meghekkeli, ha nem engedelmeskedik. ;)
Honnan tudod, hogy a Nagy Nemzetkozi Multinacionalis Ceg atlathatatlan tulajdonosi halojanak a vegen mar nem egy MI hozza a donteseket? Abbol, hogy Kovacs II Bela ceges droid adja ki az utasitasokat az alatta allo ceges droidoknak?

omron 2021.01.07. 16:44:15

@Untermensch4: Nem is tudom. Elég fanatikusak voltak ezek, vallási háttér nélkül is. Annnál hülyébb misztikummal se lehet valaki, hogy felvágja saját bendőjét.
Ezt a parancsnokot megfektetős sztorit én is hallottam anno. De mi lett a bakával? A góré ha értelmes volt előléptette, igy még jól is tudott kijönni a szituból.

omron 2021.01.07. 16:49:03

@bz249: Lehet, hogy mi is MI vagyunk:) Ilyenkor télen még covid nélkül is sokat ülök a monitor előtt, de nyárom kompenzálom.

Wierosssz 2021.01.07. 19:13:04

@omron: ha a parancsnok tökös, akkor behívja a srácot és először megdícséri, mert a szabályzatnak megfelelően járt el, majd lebassza, mert az első célzottal nem tudta kilőni :D Kb. mint !állítólag! Roosevelt a USS William D. Porter torpedó tisztjét, amiért egy hadgyakorlat során véletlenül indított torpedóval nem volt képes eltrafálni az Iowát, fedélzetén az elnökkel :D

Untermensch4 2021.01.08. 07:23:39

@omron: A "nem tökéletes"-t nem úgy értem hogy nem eléggé fanatikus. A spártaiak férfiatlannak tartották távolról, pl íjjal lelőni az ellenséget. Ki nem találná az ember hogy milyen vicces szituban szívták meg végül az athéniak ellen... :) a becsületből öngyilkolás közben a japánok híján voltak a katonailag józan belátásnak, önteltség a saját haditechnika kiválóságára miközben egy használható pisztolyt sem tudnak gyártani. Nem jót vagy átlagosat, csak legalább megfelelőt. SS meg a zavaros teológia miatt bukta a vallási hátteret és roppant kínos hogy egy zakkant prófétára tettek esküt.

A folytatás emlékezetem szerint az volt hogy minden rendben, a szabály az szabály.

@Wierosssz: Nem volt célzott, mire lőtt volna már felszólításnak engedelmeskedés volt :)

omron 2021.01.08. 19:56:04

@Wierosssz: @Untermensch4: Az nem hadgyakorlat volt, Rooseveltet a teheráni konferenciára szállította az Iowa, a Porter a kíséret része. Hátja, volt egy kis mutassuk-meg-az-elnöknek-mit- tudunk, és az egyik ideges újonc rossz gombot nyomott meg. www.haborumuveszete.hu/minden-ami-uszik/uss-william-d.-porter-a-peches-willie-dee
Igen, az ellenség mindíg becstelen, aljas módon győz, ha nem tartja be a szabályainkat. :)
Valami rémlik, az athéni vagy thébai vezér be volt borozva, eltévedt és véletlenül oldalba kapta a spártaiakat?

Untermensch4 2021.01.09. 10:50:44

@omron: Volt egy eset amikor a spártaiak beszorultak egy (spoiler!) nyíllövésnyi hosszú szigetecskére/szirtre amit néhány méter víz választott el a szföldtől. Kimászni nem tudtak csak szaladgálni az íjászok elől, fedezék meg ohne...

Wierosssz 2021.01.09. 11:56:41

@omron: nem annyira peches, mint gyakorlatlan - elméletileg az elsütő gombot nyomogathatod, ha a vetőcsöveknél az elektromos primer nincs berakva; az egyiknél bentfelejtette :D

omron 2021.01.09. 12:59:17

@Untermensch4: Erről nem tudtam. Ki volt az ellenség? Van valami forrásod?

omron 2021.01.09. 13:09:56

@Wierosssz: Előfordul. :) Harmincpár éve épp az őrség mellett bandukoltam a laktanyában, amikor a leváltott őrök kitáraztak. Az egyik baka eltévesztette a sorrendet és beledurrantott a tárazó tetejébe. :) Pedig nem kanász volt, hanem előfelvételis. Szerintem azóta se anyázták annyian.

Untermensch4 2021.01.09. 17:09:39

@omron: Sajnos nem emlékszem, tizen éve olvastam. História vagy Rubicon a tippem, Athéniak ellen. De mivel ennél kevésbé régi cikk újraolvasásakor is észleltem már memóriaproblémákat, 80%-nyira vagyok biztos. :(

" Az egyik baka eltévesztette a sorrendet és beledurrantott a tárazó tetejébe. :)"
Ide vezet ha a sorkatonaság célja csak az alattvalók idomulási készségének növelése. Így amatőrként azt gondolom hogy a fegyver-szerelgetős műveletek kellő számú gyakorlással rutinná tehetők lettek volna. Esetleg takarítás meg bakancsfényesítés helyett...

omron 2021.01.09. 17:32:53

@Untermensch4: Így van. Fél éves híradótchnikus képzés és sikeres vizsga után kaptunk egy krumplivirágot. Utána kevésbé nézték a surranóm fényét, meg be az ágyam alá. De másfél évre kivetítve így is többet volt a kezemben seprű, min puska meg rádió. Egy ökörség volt az egész katonásdi, próbáltuk megúszni.

Flankerr 2021.01.09. 22:03:53

@Untermensch4: "Katonákra meg már évszázadokkal ezelőtt kitalálták ezt az idegenlégió-dolgot, idegenek tehát nem saját veszteség"

És az véletlen-e, hogy 2021-ben a franciák az egyetlenek a világon akiknek van ilyen, sehol máshol? A Blackwater és társai nem ugyanez, még mielőtt.

Untermensch4 2021.01.09. 23:34:00

@omron: Nagyapám még volt levente (de azóta már három generációnyi sorozást kerültünk el), nekik tanítottak szuronyrohamot(!) és annak elhárítását... a "védők" lőttek a közeledő rohamozókra vaktölténnyel, messzebbről. Kivéve nagyapámat aki a töltény papír fojtásának a ballisztikai tulajdonságára számítva közelről tervezte a célzott lövést. Aki meg vele szemben jött látta ezt és nyávogott hogy "ne lőj". "Ne gyere ide." :) Amikortájt én nem lettem katona, a 6-9 hónap alatt összesen 9 (azaz kilenc) lőszer felhasználásával történő kiképzés sem lehetett vmi hatásos.

savanyújóska 2021.01.10. 07:41:04

@Untermensch4: @omron: Boldogult fiatalkoromban a rádiófelderítőkhöz soroztak be. Elvileg afféle színe-java alakulat, féléves alapkiképzéssel. A színe-javáról annyit, hogy volt köztünk, aki a cipőfűzőjét nem tudta egyedül megkötni. A laktanyában a mi századunk volt a legnagyobb létszámú, ötvenvalahány fővel, így ha kellett ember valahová udvart söprögetni, ládákat cipelni, tiszti irodákat ganajozni, mindig nekünk szóltak, mert mi sokan vagyunk. Volt nap, hogy az első tanórán az ötvenből nyolc ember volt jelen. Aztán húsz perc után jött a törzsőrmester, hogy kéne tíz ember a raktárba. Rádiókhoz azóta se nagyon értek, de felmosni profin tudok.

Untermensch4 2021.01.10. 11:50:31

@Flankerr: A franciákon kívül még tán' kisbritannia próbál gyarmatbirodalmiaskodni, de ők a rettentően jó haditengerészetükre alapozzák a más eszközű diplomáciát.
Usákoknál amikor kellett a hús a darálóba, olyanok is jelentkezhettek a hadseregbe akik még nem voltak állampolgárok (amikor meg nagyon kellett a hús akkor a szefósokat is sorozták). De a blackwater-re is igaz hogy a lakosság nem érzi saját veszteségnek és üzembiztosabb megoldás mint a helyi mudzshedineket kiképezni (segéd)haderőnek.

Macroglossa 2021.01.10. 15:51:07

@omron: "Vagy harminc éve mesélte egy fegyvermester, hogy valamelyik Magyarországi fegyvergyárban menő szefósokat alkalmaztak ajtónállónak. Öket nem lehetett meghekkelni. Ezredes, van ilyen bilétád? Nincs? Akkor nem jössz be. A sztori hitelességéért nem tudok kezeskedni."

Meglepő módon a sztori, ha nem is egészen a fegyvermester által elmondott módon, de nagyjából igaz.
Annyiban pontosítanék, hogy nem a fegyvergyár volt a lényeg, hanem a robbanóanyag-gyártás, és nem feltétlenül ajtónállónak, hanem minden egyéb manuális munkafolyamatra is nagy előszeretettel alkalmaztak intellektuálisan kihívásokkal küzdő dolgozókat, magyarán kifejezetten szempont volt.

Egyetlen egy oka volt, a különösen baleset- és robbanásveszélyes munkafolyamatok nagyon szigorú fegyelmet, a technológia akkurátus betartását igényelték, és olyan emberek kellettek, akik nem állnak neki "ésszerűsíteni", kényelmesebbé, gyorsabbá tenni a gyártást, erre pedig a minél alacsonyabb IQ-val rendelkező munkások a dolgok jellegénél fogva alkalmasabbak voltak.

A sztori hitelességéért én se tudok kezeskedni, pályám kezdetén egy olyan vegyianyag-gyárban dolgoztam, ahol korábban robbanóanyag-gyártással foglalkozó kollégák is voltak, azok mesélték.

omron 2021.01.10. 16:16:21

@savanyújóska: @Macroglossa: Hogy a francba' tudunk mi ezeregyszáz év óta óta még mindig magyarul beszélni?

Macroglossa 2021.01.10. 18:04:59

Úgy, hogy úgy istenigazából máshol se szignifikánsan jobb a felhozatal...
:D

Untermensch4 2021.01.10. 18:31:43

@omron: Annyi idő alatt már volt pár változás a nyelvben, pl. elfelejtődtek vala igeidők... :)

Wierosssz 2021.01.11. 02:32:43

@Flankerr: azért a Spanyol Légiót se felejtsük ki :D

horthyadmiral 2021.01.11. 14:37:49

@savanyújóska: Én csak a személyes tapasztalataimat tudom megosztani Veletek a sorkatonaságról. 1996- ban érettségiztem egy vidéki vendéglátó suliban, utána augusztusban bevonultam, Kecskemétre akkor még alakulat szinten volt a kiképzés, nem ilyen központokban. Minden laktanyában volt kiképző zászlóalj, ahol azokat, a kiváló képességű altisztek, tisztek, vezették akik már a 8 órás munkaidőt sem bírták ki józanul... 6 hét volt az alapkiképzés ahol kemény 9 db lőszert lőttem el az AMD-vel, előtte a TOZ -as kispuskával gyakoroltunk...
Szerencsém volt, hogy édesapám aki vadász volt sokat gyakoroltam fegyverrel, sőt AK-47 ese is volt persze hatástalanított amivel a fegyver szét és összeszerelését gyakoroltam, emiatt lettem zászlóalj bajnok :-)
Véleményem szerint a 12 hónapnak nem sok értelme volt, sok szép élmény volt, de én csalódtam a honvédségben, szégyen amiért spórolni kellett a lőszerrel...ez mindig is hagyomány volt a honvédségben, holott 1952-es gránátokat dobtunk el a gyakorlaton...szomorú voltam, mert szégyelltem , hogy ennyire nem működik semmi de legalább szépen meneteltünk, meg takarítottunk. Az ellátás , kaja tűrhető volt, de az alakulat , egyszerűen vicc kategória volt. Szentgyörgyi Dezső harcászati repülőezred egy század erejű kötelékkel, alkatrészhiánnyal spékelve , üzemképtelen teherautókkal... Sokszor mondtam később hivatásos koromban is 1997-2004-ig ennél az alakulatnál, hogy minket az 1944-es összeomlóban lévő Wehrmacht , kb. 48 óra alatt ledózerolna ...az a vicc, hogy ez nem vicc volt sajnos. 2000- be 4 db teherautója volt a logisztikai zászlóaljnak, amikkel el lehetett indulni, támadásra jók lettek volna, de már vissza nem tudtak volna vonulni velük...
szerencsére már 12 éve külföldön dolgozom, de üzenem a sok okosnak , hogy a Bundeswehr is hasonló cipőben jár itt Berlinben, személyes tapasztalatom van katonákkal , akik mindennek elmondhatóak csak elégedettnek nem...
Várom a következő posztot, mint zsidók a Messiást :-)

Üdv

omron 2021.01.11. 17:57:13

@horthyadmiral: Úgy tűnik, a nevén kívül nem sok változott a seregben egy-két évtized alatt. Habár... az egyik havernak Korom Ferenc tábornok volt a zászlóaljparancsnoka, akkor kábé ales lehetett. Szóval a srác szerint ha valaki tud hadsereget csinálni, akkor az ő.
Mi motivált, amiért hivatásos lettél? Komolyan érdekelne.

horthyadmiral 2021.01.11. 21:36:28

@omron: Tudod, szerettem az egyenruhát, imádom a hadtörténelmet azóta is, és az édesapám aki már sajnos nincs köztünk Kecskemét város tűzoltó parancsnoka volt 25 évig, a 34 éves szolgálatából, ezredesként ment nyugdíjba. Én is az akartam lenni, de nem szívesen lettem volna a beosztottja :-) Így maradt a honvédség, persze csókos , hátszeles voltam, sokat szívattak emiatt, de klassz életem volt. Én büszke voltam az egyenruhára szerettem a lövészeteket, amire hivatásosként sokkal több lehetőségem volt, emellett veterán motoroztam, csajoztam stb. De 27 évesen már sokkal érettebb az ember mint 20 évesen, láttam a korrupciót, hozzá nem értést, kommunista , alkoholista vezetők piti kis csalásait, hánynom kell ha ezekre visszagondolok. Külföldi szolgálatra elvből nem jelentkeztem, a fizu meg szánalmas volt. 2004-be az utolsó nettóm, főtörzsként 74 ezer Ft volt. Visszamentem a szakmámba, és 2007 óta szakács vagyok külföldön, volt ebben Andorra, Ausztria, jelenleg Berlin, már 7 éve.

Korom Ferenc, és az elődje is apám barátja volt, ismertem, sőt személyesen találkoztam is vele, kiváló emberek és szakemberek voltak, de a szarból nem lehet várat építeni.

Ami anyagi technikát hagytak elpusztulni ezekben az időkben az szégyen, szívesebben lettem volna a Horthy-hadseregben katona. Akkor is jobb lett volna szolgálni, mint ebben a mai szar világban.

röviden ennyi nem akarok senkit a múltammal terhelni, de jól esett leírni és köszi, hogy kérdeztél :-)

Üdv József

savanyújóska 2021.01.12. 08:20:53

@horthyadmiral: Na ja, hát katonaélményekről oldalakon át nosztalgiázhatnánk, és nem azért, mert jó volt. Én tíz évvel korábban pazaroltam el az életemből egy évet a Magyar Honvédség nevű képződményre, a nyolcvanas évek végén, amikor az országgal együtt a katonaság szétzüllése is elkezdődött. Ötvenes évekbeli nyeles kézigránátokat dobáltunk mi is, és egy év alatt talán háromszor lőttem a Kalasnyikovval. Szakadt, ócska, régi gázálarcokat kaptunk, az enyém hosszában kettészakadt, amikor először felvettem. Aztán a tűzakadálypályán soha nem használt, vadonatúj gázálarcokat gyújtottak meg zsákszámra, azok között kellett rohangálnunk. A laktanyában volt vagy 400 tiszt és tisztes. Félkézen meg tudtuk számolni azokat, akik tényleg komolyan vették, és hivatásuknak tekintették a szakmát.
A 44-es Wehrmachttal kapcsolatos a régi vicc – talán van, aki nem ismeri -, miszerint megkérdezik Keitelt, mennyi időt venne igénybe Magyarország megszállása? 24 óra. És ha ellenállnak? 12 óra. Hogyhogy? Elmaradnak az üdvözlőbeszédek.

omron 2021.01.12. 19:49:39

@horthyadmiral: Köszönöm a választ!
Nekem meg az MN-nek nem volt ilyen szerencsénk egymással. Szaksziként szereltem le, de csak azért, mert fél éves híradós képzéssel járt a krumplivirág is. Aztán elkerültem csapathoz, a zászlóalj hatvanöt százaléka priuszos volt. Nemhogy én, a péká nem tudott mihez kezdeni velük. A vízszintjelző a sapkámon védett valamennyire. Megaztán én lettem a mozigépész, majd laktanyapostás, akkor már kicsit lazább lett a szitu. De nem hiányzott egy perccel se több.

gigabursch 2021.02.02. 16:41:31

Végülis az egész cikksorozatból egy kérdés (kör) maradt megválaszolatlanul.

Akár a német, akár a többi flotta végülis hogyan értékelte akkor és azóta a zsebcsatahajókat hadászatilag, harcászatilag, műszakilag, költségeiket, logisztikailag, stb?

Tehát pl. az elmúlt 70 évben az AEÁ vagy a francia értékelés milyen tapasztalatokat szűrt le és használt fel.
Az egyik nekem a végtelen racionalitást a másik meg maximális intuitív gondolkodást testesíti meg.
A vélemények és értékelések változása is legalább ennyire fontos.

Pepejoe 2022.04.05. 16:04:06

Érdekes volt itt sok mindenki katonaélményeit olvasni. Az én ismerőseim szintén ilyenekről számoltak be.
Nos, ahogy én jártam: a kiképző AMD után amivel valóban keveset lőttem, úgy emlékszem 5+1+1 et és néhány vakot, egy vadiúj (szó szerint) AMMSZ-kaptam én és a surcitársak a században. Ezzel majdnem egész 7 azaz hét teli tártáskát lőttem el, ebben benne vannak az éjszakai lövészetek és egyéb alkalmak is. A hozzávaló bajonettet amit külön elzárva tartottak és külön aláírással lehetett magadhoz venni, sikerült megdurrantanom a megfelelő ember korrumpálásával. Rengeteget "sétáltunk", kopaszként és gumiként nem volt ritka a heti 2x25 km. Öregként felváltva mentünk az újakkal, ezért az már nem volt gáz. Az első pár bakancsom használt volt és felemás, azt nem volt nehéz kukáig használni de utána még két párat vadiújat küldtem szemétre. Polírsima lett a talpuk és szétrepedtek oldalt. Mivel volt hogy eláztak a nagy kúszásmászásban és váltó híján nem volt idő boxolni, az sem tett jót. A parancsnokaim jók voltak de csak a szűkebb körben lévőkkel találkoztunk. Ez kb. 5 fő. Felnéztem rájuk. Szolgálatból csak a fegyverest adtuk mi és persze az Aeg. et, Üh stól persze. De ezeket nyilván sokat. Volt a nevemen egy felújított világoszöld Ural de mivel sofőrből volt elég és nem is az volt a beosztásom, keveset mentem vele. Azért kapott szinte mindenki járművet, hogy mindre legyen valaki, aki néha ránéz a telephelyen. Mert viszont voltak közalkalmazott szerelők a javítóban és vittek volna eztazt. Oda is mentem üres perceimben mert max. az volt. Szakmám miatt a javítószázadhoz kerültem, tehát ha épp nem valamerre kiképzésen, sétálni vagy határt megerősíteni voltunk, automatikusan a műhelyben kellett jelentkezni a KÖTELEZŐ reggeli után, ami egyébként jó volt és a kantinos az isleren meg pár apróságon kívül nem sok mindent értékesített emiatt. Reggeli után műhely és bizony mindig volt meló dögivel. A századszinten napközben tartózkodni tilos volt, csak az őrtartalék lehetett ott (ő viszont nem mehetett el, felhozták neki a kaját) és persze a belszolg. Szívatást, ilyesmit, a könnyebb és viccesebb dolgokon kívül amiket a hivatásosok is elnéztek ha megtudták, szigorúan büntették. Volt aki ügyészségre került mert nem értette ezt az egyszerű szabályt. Az alvás szent dolog volt és a szolgálatban lévőkön mindenkinek járt, nem volt éjszakai FELESLEGES hepaj vagy gyorsan mosd fel a folyosót-sztori. Ha kiderült és kiderült volna, az elkövető bajba kerül és a belszolg. is, az is aki épp pihenőn van/volt mert nem tett semmit.
A körletbe semmi személyeset nem lehetett tenni látható helyre. A szekrény persze privát de ott is csak dobozban. (mert ugye lehet rovancs vagy csak szemle, annak a kinézetének pedig szabályszerűnek kell lennie). Takarítani mindenkinek kell, az öregeknek is (nyilván a wc t lepattintották) de semmi feleslegeset, nem is kaptunk annyi takarítószert hogy habparty meg ilyesmi lehessen.
Mivel mind egyformák vagyunk hiába ki mennyi ideje van ott, minden ágynak egyformának kell lennie minden szempontból, különösebb extrák nélkül. Az öregeknek hallgatólagosan lehetett az ágy mellett egy kis szőnyeg. A falakon poszter, bármi tilos. Az ajtó mellett volt egy fénykép az adott körletről, na úgy kellett kinéznie. Puritán. De volt nyugi, békénhagytak, volt alvás alvásidőben, jó kaja és ha megtetted a dolgodat, aránylag sokszor mehettél haza hétvégére. Kifizették a kajádat ha otthon vagy, zsold persze kevés, ez van, lövészversenyre mehettél, nem volt unalom. Rengeteg technikával találkozhattál, így úgy de a fiatalabb tisztek segítségével kipróbálhattad. A fegyvereket is. A legkomolyabb a BTR toronygéppuskája volt. Az alatt szerintem minden volt a kezemben, ami elérhető volt. Szintén hallgatólagosan támogatták is az ilyesmit. Semmi más nem kell ezen kívül egy fiatal sorkatonának.
Szóval volt ilyen alakulat is a 90 es években. Sajnálom, aki rossz helyre került és kimaradt ebből.

savanyújóska 2022.04.09. 15:42:37

@Pepejoe: Részemről korántsem ilyen pozitív a katonaidőm emlékezete. Nem történt velem semmi szörnyűség, egyszerűen csak úgy érzem, értelmetlenül csesztek el egy évet az életemből. A felmosórongy használatán kívül semmit nem tanítottak meg nekünk rendesen, pedig műszaki alakulatnál voltam, a rádiósoknál. Amikor kikerültünk csapathoz, kiderült, egészen máshogy kell telepíteni és használni a készülékeket, mint ahogy a kiképzésen nekünk tanították. A mi századunk volt a legnagyobb létszámú a laktanyában, így ha valamit vinni, emelni, takarítani kellett, mindig hozzánk jöttek emberért. Volt hogy az oktatáson reggel az 51 emberből már csak nyolc jelent meg, aztán tíz perc múlva jött az őrmester valamelyik raktárból, hogy kellene neki tíz ember. Ez a nyolcvanas évek második felében volt, a honvédség akkor már bomlani kezdett. A tisztek nagy ívben tettek az egészre, ittak és sakkoztak az irodáikban, és számlálgatták a nyugdíjig hátralevő éveket, vagy igyekeztek átjelentkezni a rendőrséghez. Kiképzőközpontban voltunk, a laktanyában volt több száz tiszt, de fél kézen meg tudtuk számolni azokat, akik tényleg komolyan vették, és hivatásként űzték a mesterségüket.
süti beállítások módosítása