Hét tenger

Greetings from Britain 03.

2022. december 06. 11:18 - savanyújóska

Portsmouth

A tengeri kereskedelemtől függő szigetország legfontosabb kikötői a déli partokon voltak találhatók, innen tartották fenn a kapcsolatot a kontinens országaival, és nagyrészt ide, vagy Londonba futott be még az Északi-tenger felől érkező kereskedelmi hajók nagyobb része is. Az atlanti kereskedelem előtérbe kerülésével, a XIX. századtól, a nyugati partok nagy kikötői, mint például Liverpool, Glasgow, vagy Belfast, váltak a teherforgalom központjává, de ettől függetlenül a déli kikötők is megőrizték jelentőségüket. A haditengerészet fő támaszpontjai is a déli partokon voltak, már csak azért is, mert az évszázadokon át fő ellenségnek számító spanyolok és franciák támadásai is innen voltak várhatók. Csak a XX. század első felében helyezték át egy időre a haditengerészet főerőit az északi kikötőkbe, elsősorban Scapa Flow-ba, amikor a német flotta átmenetileg a kívánatosnál erősebbé vált. Németország kinyírása után aztán a Royal Navy visszaköltözött délre, a tengerészek nagy örömére, hiszen a nagy déli kikötővárosok sokkal több lehetőséget nyújtottak a szabadidő hasznos eltöltésére, mint a rideg éghajlatú, kietlen és néptelen Orkney-szigetek.

A három legfontosabb déli kikötő Plymouth, Southampton, és Portsmouth volt, és tulajdonképpen ma is azok. A kereskedelmi és a hadiflotta szempontjából egyaránt ez a három, kiváló természeti adottságokkal rendelkező kikötő bírt a legnagyobb jelentőséggel. A Royal Navy számára a legfontosabb támaszpont ma is Portsmouth, ami a magamfajta turisták számára azért is vonzó célpont, mert számos hajózástörténeti relikvia található a hadikikötő látogatható részében.

A Spinakker torony.

A Spinakker torony.

 

A városról sokat írni már csak azért sem érdemes, mert igazából szinte semmit se láttam belőle. Csak úgy került útba, hogy Bathból Gatwick felé tettünk egy kitérőt a déli partokra, Portsmouthba és Brightonba. Alig három órát töltöttünk Portsmouthban, ami a kikötőre se nagyon volt elég, a városba már be se néztünk. Történelmi ismertetőnek annyit, hogy ez a város se igazán ősi – legalábbis az angol mércével mérve –, nagyjából Liverpoollal egy időben alapították, valószínűleg a XII. század második felében. A kikötő már a XIII. századtól az angol flotta legfontosabb támaszpontja, melyet a franciák gyakran támadtak, és néhányszor sikeresen. Az 1300-as években többször is elfoglalták, és lerombolták a várost, melynek védelmére először V. Henrik emelt itt erődítményeket. A várost és a kikötőt védő erődrendszert aztán utódai is tovább bővítették, s a XIX. századra alighanem Portsmouth lett a világ legjobban védett városa, és egyben a legnagyobb hadikikötője is. A hajógyár és a kikötő az első világháború idején 23 ezer munkást foglalkoztatott.

A második világháborúban Portsmouth is a német bombázók egyik kiemelt célpontja volt, összesen 67 alkalommal támadták a várost, mely súlyos károkat szenvedett. A háború utáni gazdasági hanyatlás, elsősorban a hajóépítő ágazat drasztikus visszaesése, érzékenyen érintette Portsmouth-t is, bár nem annyira, mint más angol iparvárosokat. A város fő munkaadója manapság a könnyűipar, a turisztika, és a haditengerészet, mely állományának kétharmadát állomásoztatja Portsmouthban.

A minket érdeklő látványosságok az itteni haditengerészeti támaszpont látogatható részén, az úgynevezett Historic Dockyard területén találhatók. A bejárat előtti kis parkból igazán kiváló a kilátás, balra a Spinakker-torony impozáns épülete látható, jobbra pedig a kikötő szélén levő mólóhoz kikötött Warrior hatalmas, fekete teste. Bár elég feltűnő, a hajó főárbocára felhúzott kék-sárga zászlót mégis csak visszafelé jövet vettem észre. A művelt és tájékozott magyarokkal ellentétben ugyanis az angolok láthatóan igen nagy szimpátiával viseltetnek Ukrajna iránt, sok helyen gyűjtenek az ukránok számára, s magánházak és közhivatalok előtt is gyakran látni az ukrán zászlót. Olyat is láttam, hogy valami középkori hadvezér lovasszobrának a kezébe nyomtak egy ukrán lobogót.A Warrior, a főárbocán lengő ukrán zászlóval.

A Warrior, a főárbocán lengő ukrán zászlóval.

 

Az 1861-ben szolgálatba állított Warrior a hajózástörténet egyik fontos hajója, noha harcban soha nem vett részt. A szakirodalom általában a modern páncélosok egyik első képviselőjének tartja a hajót, bár szerénységem véleménye szerint az inkább volt a régi típusú hadihajók egyik utolsó képviselője. A Warriort, és testvérhajóját, a Black Prince-t, az angolok a rivális francia flotta első páncélosára, a Gloire-ra válaszul építették meg. A hajók minden szempontból jobban sikerültek, mint a francia konkurencia, nagyobbak és gyorsabbak voltak, illetve mind tűzerőben, mind szerkezeti szilárdságban erősebbek. Tervezésüknél a franciákhoz hasonlóan a korábbi fregattokból indultak ki, ebben az esetben a konstruktőrök, Isaac Watts és Thomas Lloyd, a Mersey fregatt terveit dolgozták át. A franciáktól eltérően a faépítés helyett ezeket a hajókat már teljesen vasból készítették, erre szerelték rá a páncélzatot, a 457 mm-es teakfa alapra erősített, 114 mm vastag, kovácsoltvasból készített páncéllemezeket. Annak idején ezt a páncélzatot egyetlen rendszerben álló ágyú sem tudta volna átütni. A páncél nem védte a hajó teljes hosszát, csak az ütegsort, 65 méter hosszúságban.

Küllemére és formájára nézve a Warrior még a régi időket tükrözi, három árbocán teljes vitorlázatot tudott hordani, akár egy klasszikus fregatt. Minden vitorlát felvonva azok összes felülete közel 4.500 m2 volt. Hosszú, áramvonalas hajótestével a Warrior kiváló vitorlás is volt, csak vitorlákat használva is képes volt 13 csomós sebességet elérni, ami kiváló teljesítménynek számított. A hajó fő meghajtása azonban már a kéthengeres gőzgépe volt, mely több mint 5.700 lóerőt tudott leadni az egyetlen hajócsavarnak. Ezzel a teljesítménnyel a hajó sebessége meghaladhatta a 14 csomót is. A gőzgép számára tíz kazán szolgáltatta a gőzt, a 853 tonnás szénkészlet pedig több mint kétezer mérföldes hatótávolságot tett lehetővé. Hogy a víz és légellenállást csökkentsék, csak vitorlával haladva a két kéményt le lehetett hajtani, a hajócsavart pedig a fedélzetre lehetett emelni. Lehetőség volt azonban arra is, hogy a két meghajtást egyszerre használják, gőzgéppel és vitorlával haladva a Warrior egy ízben 17,5 csomós sebességet ért el, ami akkoriban szenzációsnak számított.62.jpg

63.jpgA hajó fegyverzete eredetileg tíz darab 110 fontos, 26 darab 68 fontos, és négy darab 40 fontos ágyúból állt, melyekhez már robbanó lövedékeket is rendszeresítettek. A 128 méter hosszú, 17,8 méter széles, közel tízezer tonnás hajó építése idején hatalmas óriásnak számított, melynek tágas belső terei a korabeli mércével mérve kényelmes elhelyezést biztosítottak a mintegy hétszáz fős legénység számára.

A Warrior harcokban soha nem vett részt, a hazai vizek védelmét erősítette, melyek a viszonylag békés viktoriánus időkben soha nem voltak támadásnak kitéve. 1900-ban selejtezték ki, és raktárként, majd iskolahajóként használták. A lebontástól csak az mentette meg, hogy az első világháború után annyi hadihajót selejteztek ki, hogy az levitte az ócskavas árát, és a Warrior akkor már gyenge minőségűnek számító vasanyagára nem volt kereslet. A húszas évek végétől a hajót olajtartályként használták, egészen a hetvenes évek végéig. Felújítása már a hatvanas években szóba került, de csak 1979-re sikerült hozzá elég pénzt összekalapozni. A hosszú felújítás, mely során visszaállították az eredeti, 1861-es állapotokat, 1987-ben ért véget, azóta a Warrior itt, a portsmouthi Historic Dockyard a hajó részére kialakított mólója mellett látható.

A hosszú felvezetés után nyilván csalódás lesz a folytatás, a Warriort ugyanis nem láttam belülről. Mikor délelőtt az elsők közt megérkeztünk, a hajó még nem volt nyitva, kifelé meg már nem volt elég idő felmenni rá. Csak a mólóról, kívülről néztem meg a Warriort, mely még ma is kimondottan nagy hajónak számít. Szép vonalú, fekete hajóteste a három árboccal sokkal inkább klasszikus vitorlást idéz, mint modern páncélost.64.jpg

A Warrior páncélzatának felépítését szemléltető metszet.

A Warrior páncélzatának felépítését szemléltető metszet.

 

Még a pénztár előtt ácsorogva egy ismerős szobrot láttam meg mögöttünk, két épület között. Scott kapitány fényképről már ismert szobra volt az, melyet tragikus halála után felesége készített róla. Eddig azt hittem, ez a szobor valami jobban frekventált közterületen van, nem itt eldugva a kikötő területén. Kissé méltatlannak tűnik ez az elhelyezés, függetlenül attól, hogy jómagam amúgy nem vagyok valami nagy véleménnyel Scottról. (https://htenger.blog.hu/tags/Scott_kapit%C3%A1ny)66.jpg

A belépődíjak kérdését az angolok ügyesen oldották meg. Vehetünk egy belépőre szóló jegyet – One Attraction Ticket –, ami jó mondjuk a Warriorhoz, ez 24 font. Van három belépőre feljogosító jegy – Three Attraction Ticket –, potom 39 fontért, és a mindenhová érvényes jegy – Ultimate Explorer Ticket –, mindössze 44 fontért, vagyis aktuális árfolyamon kb. 21 ezer forintért. Ezek az árak persze teljes áru felnőttjegyek, kiskorúaknak valamivel olcsóbbak, és a netről vásárolva is kapunk néhány font kedvezményt. (Egy mindenhová érvényes családi jegy, 2 felnőttre és három gyerekre, 120 font, vagyis 57 ezer forint.)

A kikötő területén befelé haladva nem a történelmi látványosságok, a galionfigurák és a horgonyok kötötték le az ember figyelmét. Egyenesen előttünk nagy szürke hajók magasodtak az épületek fölé, ugyanis mint már említettem, itt van a Royal Navy fő támaszpontja is, ahol a hadihajók szó szerint kődobásnyi távolságra horgonyoznak a Historic Dockyard területétől, és az ott nyüzsgő látogatóktól. Ez a fajta nyitottság úgy látszik, a működő demokráciák jellegzetessége, ellentétben az autokráciákra jellemző beteges titkolózással, és mániákus hazudozással. Hasonlót láttam az US Navy legnagyobb Csendes-óceáni támaszpontján, San Diegóban is, ahol a Coronado-híd pont a haditengerészet hajógyára felett vezet át, s onnan kiválóan belátható és fényképezhető annak egész területe.Az 1813-ban épült Benbow sorhajó galionfigurája.

Az 1813-ban épült Benbow sorhajó galionfigurája.

68.jpg

70.jpg

A nagy vasak. A közeli képeken a Prince of Wales.

A nagy vasak. A közeli képeken a Prince of Wales.

 

Az oroszok akkoriban nagyon hangos handabandázása láthatóan nem volt hatással az angolokra, ugyanis bent volt a kikötőben mindkét anyahajójuk, melyek láthatóan nem a harmadik világháborúra készülődtek. Elöl a Queen Elizabeth volt a rakparthoz kikötve, mögötte, gyakorlatilag mindjárt mellettünk, testvérhajója, a Prince of Wales. A hatalmas, az amerikaiakéhoz hasonló méretű anyahajók érdekes, bár kissé bizarr látványt nyújtottak két egymás mögött elhelyezett parancsnoki tornyukkal. A szürke óriások el is terelték egy ideig a figyelmünket a történelmi látványosságoktól, de aztán újra a kikötő belseje felé fordultam, és keresni kezdtem a fő attrakciót, ami itt a leginkább érdekelt.

Bár nem tartozok Nelson és a Royal Navy legnagyobb rajongói közé, tudom értékelni az angol haditengerészet történelmi jelentőségét, és felajzottan vártam, hogy végre magam is láthassam az ezt leginkább megtestesítő hajót, a Victoryt. Már a kikötő bejáratától lesegettem befelé, keresve a veterán sorhajó árbocait. Úgy gondoltam, nyilván nagy élmény lesz szemtől szemben állni a vitorlás korszak talán leghíresebb hajójával. Aztán egyszer csak megláttam ezt: 69.jpg

Szívás.

Az állványrengeteget már messziről láttam, de csak közelről vettem észre, hogy egy hajó orra lóg ki alóla, és még közelebb érve lett nyilvánvaló, amitől már tartottam, hogy sajnos a Victory az. A hajón éppen megint valamilyen felújítást végeznek, és tetőtől talpig körbeállványozták. Azt tudtam, hogy már évek óta csak a törzsárbocok vannak meg a hajón, a többit leszerelték, de most még ezekről is leszerelték a teljes kötélzetet, a főárbocot pedig teljesen kiemelték a hajóból. A fedélzet is le van csupaszítva, a csónakokat kiemelték, a szellőzőrácsokat ponyvákkal fedték le. A hajó valami egészen ronda külső festést kapott, a tájékoztató táblák szerint ezek az autentikus színek, de én biztos vagyok benne, hogy a korabelieknek jobb ízlésük volt annál, hogy a fekete sávok mellé ilyen émelyítő, női budoárba való halvány krémszínű festést adjanak a hajónak. (Hacsak nem Lady Hamilton választotta ki a színeket.)72.jpg

73.jpgEgy ideig erősen tartottam tőle, hogy maga a hajó is be van zárva, de szerencsére kiderült, hogy csak külső felújítás folyik, a hajóba azért be lehet menni. A hosszú rámpán át a felső ütegsorba vezető ajtóhoz jutunk, itt lehet hétrét görnyedve bejutni a Victory belsejébe. A sorhajó igazából pályafutása egyetlen napjának köszönheti hírnevét, a trafalgári csata napjának. A Victory egyébként nem játszott kiemelkedő szerepet a flottánál, s nem volt igazán jól sikerült hajó sem.

A Victoryt 1758 végén rendelték meg, a már zajló hétéves háború idején. A hajó terveit a két évvel korábban szolgálatba állított Royal George mintájára készítették, tulajdonképpen tekinthető annak testvérhajójának is. A hajót eredetileg száz ágyúval szerelték fel, vagyis az első osztályú sorhajók közé tartozott, melyek a haditengerészet legnagyobb és legerősebb, legütőképesebb egységei voltak. Ennek megfelelően építésük és fenntartásuk is nagyon drága volt, olyannyira, hogy a Royal Navy az egész század során összesen csak tíz ilyen hajót állított szolgálatba. A hajó a Chatham Dockyard-ban épült, 1760-ban választották számára a Victory nevet, talán a háborúban ekkoriban aratott angol tengeri és szárazföldi győzelmek hatására. A névválasztást illetően persze voltak kételyek, az előző hajó ugyanis, amely ezt a nevet viselte, 1744-ben zátonyra futott, és teljes legénységével együtt elsüllyedt, vagyis a nevet nem mindenki tartotta jó ómennek.74.jpg

Miután a háború véget ért, az építés tempója is lelassult, majd gyakorlatilag teljesen leállt. A vízrebocsátásra 1765 május hetedikén került sor, ezt követően a belső szerelések további négy évet vettek igénybe. A próbajáratokat követően a sorhajó visszakerült Medway-i kikötőhelyére, és ott is maradt közel tíz éven át. Felszerelésére csak 1778-ban, a franciákkal való újabb háború kitörésekor került sor. A próbajáratok során egyébként kiderült, hogy a hajó nem eléggé stabil, így a tervezettnél több ballasztot kell felvennie. Az alsó ütegsor ágyúnyílásai pedig túl közel kerültek a vízvonalhoz, így erősebb hullámzásnál becsapott rajtuk a víz. A próbajáratokat követően az Admiralitás utasításba is adta, erős hullámverésnél az alsó ágyúnyílásokat még ütközetben is zárva kell tartani. Ez harcban elég kellemetlen lett volna, elvégre a legnagyobb tűzerejű ágyúkat éppen itt helyezték el, és ezek kiesése igen nagy mértékben csökkentette a hajó tűzerejét. A gyakorlatban végül úgy adódott, hogy a hajó minden ütközetét viszonylag jó időben vívták meg, és használni tudta valamennyi ágyúját. (Eredetileg egyébként az alsó ütegsorba 42 fontos ágyúkat terveztek, mint a Royal George-nál, de ezekből olyan kevés volt, hogy a hajót végül 32 fontos ágyúkkal szerelték fel.)

A Victory 1778 márciusában csatlakozott a Csatorna Flottához, és annak zászlóshajójaként vett részt a két ushanti csatában, 1778 július 23-án, valamint 1781 december 12-én. Egyik ütközet sem volt valami nagy és véres tengeri csata, és igazából inkább a franciák jöttek ki jól belőlük, bár előnyükből semmit sem tudtak kihasználni. 1782-ben a Victory ismét zászlóshajóként vett részt az úgynevezett Spartel-foki csatában, mely során a Gibraltárba utánpótlást szállító, és onnan hazainduló angol flotta keveredett összecsapásba a spanyol–francia hajóhaddal. Az angoloknak utasításuk volt arra, hogy kerüljék a harcot, így rövid lövöldözés után hátat fordítottak az ellenségnek, és hajóik nagyobb sebességét kihasználva faképnél hagyták ellenfelüket. A Victory egyetlen lövést sem adott le a rövid összecsapás során, és nem is szenvedett veszteségeket.75.jpg

76.jpg

77.jpgA háború utáni éveket a Victory nagyrészt ismét leszerelve töltötte, és csak a francia forradalom háborúinak kitörésekor állították újra szolgálatba. 1796-ban a Victory ezúttal Jervis tengernagy zászlóshajójaként vett részt a Szent Vince-foki csatában. A hajó ezúttal sem került a harcok sűrűjébe, az ütközet nagy részét az angol elővéd, és Nelson utóvédből kiváló hajója, a Captain vívta meg. Az ütközet alatt a Victory legénységéből csupán egyetlen ember esett el, és nem sokon múlott, hogy ez nem Jervis volt. Egy spanyol ágyúgolyó a tengernagyot épphogy elkerülve egy közelében álló tengerészt tépett szét.

Az ütközet után írt jelentésében Jervis külön felhívta az Admiralitás figyelmét zászlóshajója rossz állapotára, és javasolta a hajó leselejtezését. Az Angliába hazatérő hajón elvégzett vizsgálat megerősítette Jervis állításait, a Victory faanyaga nagyrészt elöregedett, a hajó egyes részei életveszélyes állapotban voltak. A vizsgálatot követően a sorhajót kivonták a szolgálatból, és 1798 végén elrendelték kórházhajóvá való átépítését.

Egy évvel később azonban egy másik százágyús zátonyra futott, és javíthatatlanul összetört. Hogy az elvesztése által okozott hiányt gyorsan pótolni tudják, az Admiralitás mégis a Victory felújítása mellett döntött. Menet közben derült ki, hogy a hajó a vártnál is rosszabb állapotban van, s felújítás helyett szinte teljes átépítésre szorul. A munkák végül három évet vettek igénybe, és az előzetesen kalkulált 23 ezer helyett több mint hetvenezer fontba kerültek, többe, mint annak idején a hajó megépítése.

A Victoryt végül 1803 májusában adták át a haditengerészetnek, ahol ismét zászlóshajóként állt szolgálatba, ezúttal Nelson parancsnoksága alatt. A következő két év a francia Földközi-tengeri flotta utáni hosszú hajszával telt. A Toulonból kitört flottát az angolok először a Földközi-tengeren keresték, arra számítva, a franciák megint Egyiptom vagy Málta ellen akarnak támadást indítani. Mikor kiderült, hogy Villeneuve kihajózott az Atlanti-óceánra, az angolok követték őket a Karib-tengerig. A két flottának itt ismét sikerült elkerülnie egymást, majd amikor értesültek róla, hogy a franciák visszaindultak Európa felé, az angolok ismét utánuk eredtek. Nelson Angliába tért vissza, ahol hajóival csatlakozott a Csatorna Flottához, arra számítva, a francia–spanyol flotta a brit szigetek elleni invázióra készül. Amikor kiderült, hogy a franciák a spanyol kikötőkbe tértek vissza, és ott is dél felé húzódnak, vissza Cadizba, Nelson ismét kifutott a Victory-val, és 1805 szeptember végén csatlakozott a Cadizt blokád alatt tartó flottához.78.jpg

79.jpg

A tatrész tágasabb helyiségei, a tisztek lakhelyei és irodái. Mint más képeken is látható, az angolok közt is nagyon elterjedt az az újabb kori testi rendellenesség, hogy a fülükre nő a telefon.

A tatrész tágasabb helyiségei, a tisztek lakhelyei és irodái. Mint más képeken is látható, az angolok közt is nagyon elterjedt az az újabb kori testi rendellenesség, hogy a fülükre nőtt a telefon.

 

Villeneuve egészen október közepéig a spanyol kikötőben lapult, és nem vett tudomást a kifutást sürgető parancsokról. Ám amikor megtudta, hogy már útban van Cadiz felé a leváltására küldött Rosily tengernagy, hirtelen megjött a harci kedve, és október 19-én flottájával elhagyta a kikötőt. Villeneuve még a harcot is vállalta, pedig a gyenge szélben ki is térhetett volna az angol flotta elöl, mely végül október 21-én, a Trafalgar-fok közelében érte utol őket.

Az ütközetben – melynek ismertetése nyilván felesleges – a Victory súlyosan megsérült, és úgy kellett visszavontatni Gibraltárba. A sürgős javítások elvégzését követően Nelson holttestével együtt tért vissza Angliába, ahol elvégezték a teljes javítást. A leromlott állapotú hajót a másodosztályba sorolták át. Egy ideig raktárként, és börtönhajóként szolgált, majd az újabb felújítást követően 1817-ben ismét visszasorolták az elsőosztályú sorhajók közé. A Victory-t 1830-ban vonták ki a szolgálatból, majd következő évben elrendelték a lebontását. A hír hallatán azonban országos tiltakozás kezdődött, ami a parancs visszavonására késztette az Admiralitást. A Victory így Portsmouthban maradt, a kikötői parancsnokság zászlóshajójaként. A sorhajót civilek is megtekinthették, s évente átlag húszezren éltek ezzel a lehetőséggel, ami akkoriban igen nagy számnak számított. A hajót többször meglátogatta Victoria királynő is.

A sorhajó karbantartására azonban a takarékos Admiralitás nem költött, így a minden eresztékében szivárgó Victory 1854 áprilisában egyszerűen magától elsüllyedt. Szerencsére sekély vízben, így ki tudták emelni. Harminc évvel később ugyanez megismétlődött, s ezt követően az Admiralitás végre elkülönített egy kisebb összeget a hajó üzemben tartására. Ez persze a minimális karbantartási munkákra se nagyon volt elég. Az egyik tengernagy 1886-ban a következő jellemzést adta a Victory-ról: „Annyira elkorhadt hajó, mint amilyen ő volt, valószínűleg soha nem hordott még lobogót a tatján.

1903-ban, egy ütközést követően a Victory kis híján ismét elsüllyedt, és újra felmerült a hajó lebontásának gondolata, amit ezúttal a király, VII. Edward beavatkozása akadályozott meg. A trafalgári csata százéves évfordulója ismét a sorhajóra irányította a közvélemény figyelmét, és társaságot alapítottak a Victory felújítására. A közben kirobbanó fegyverkezési verseny, majd az első világháború azonban ismét elterelte a figyelmet a hajóról, és egyben elvonta a költségvetési pénzeket is. A húszas évekre a Victory ismét olyan rossz állapotba került, hogy a folyamatos szivattyúzás ellenére is alig tudott a felszínen maradni.82.jpg

A hajó kovácsműhelye, és a felső ütegsor.

A hajó kovácsműhelye, és a felső ütegsor.

 

1921-ben azonban elindult a „Save the Victory” kampány, hogy adományokat gyűjtsenek a hajó felújítására. A tényleges munkák már a következő évben elindulhattak, amikor a hajót, mely már alig bírta magát a felszínen tartani, bevontatták a portsmouthi 2-es szárazdokkba, ahol ma is látható. Bár a felújítási munkálatokat 1928-ban befejezettnek nyilvánították, azok valójában azóta is folyamatosan tartanak, mint azt volt balszerencsém tapasztalni. Eddig a hajó faanyagának körülbelül felét kicserélték, és a tervek szerint a legújabb felújítás során még többet kicserélnek, legalábbis tervbe vették a palánkozás, és szükség esetén az árbocok cseréjét is. Ez egyébként más történelmi hajók esetében is így van, a Constitution eredeti anyagának például már körülbelül csak a 10 százaléka van meg.

A második világháborúban egyébként a Victory kis híján a veszteséglistára került, ugyanis egy 500 kilós német bomba csapódott be a dokkba, ahol a hajó állt. A bomba szerencsére nem robbant fel, bár a hajót így is megrongálta. A legújabb, legalább 12 éves időtartamra tervezett, és legalább 50 millió fontba kerülő felújítás során a szárazdokkban álló hajó új, a korábbinál sokkal alaposabb alátámasztást kapott, rossz állagú faanyagát kicserélik, és ha visszaállítják árbocait, új kötélzetet is kap. A tűzbiztonságot is jelentősen fejleszteni akarják.

Ennek a felújításnak a közepébe sikerült beletalálnom, nem kis bosszúságomra. Az állványerdővel övezett hajón nem igazán sikerült a régi idők hangulatát átéreznem. Különösen kiábrándító a szinte teljesen kopár felső fedélzet, ahol a főárbocot teljesen kiszerelték, a többinek csak az alsó részei – a törzsárbocok – vannak meg, és hiányzik a teljes kötélzet is. A rácsos szellőzőnyílásokat ponyvával takarták le, és hiányoznak az eredetileg itt tárolt csónakok is. A fedélzeten, nem sokkal a kormány előtt, kis táblácska jelzi, hogy ezen a helyen érte a halálos lövés Nelsont.84.jpg

85.jpgA hajó belseje nem olyan szűkös, mint vártam, bár a belmagasság felülről lefelé haladva egyre csökken. A felső ütegsor szintjén még 185 centim teljes hossza elfért, csak néhány helyen kellett behúznom a nyakamat, viszont az alsó ütegsor alatti fedélközben már csak hétrét görnyedve tudtam végigmenni. A Victory hajdani zsúfoltságát nem olyan nehéz átérezni, főleg akkor nem, amikor több turistacsoport fut össze egy kupacba a hajón. Az ilyesféle kellemetlenségek nekünk persze csak néhány percig tartottak, de a 850 fős legénység annak idején több évig élt itt összezsúfolva.

Ami a hajdani életkörülményeket illeti, ezekből ismét csak arra a következtetésre jutottam, mint több más múzeumhajón tett látogatást követően. Nagyon szívesen olvasok a régi dicsőségről, szívesen is írok róla, de semmit se kívánok kevésbé, minthogy nekem is részt kelljen vennem ilyesmiben. Még a modernebb hadihajókon se tudnám elképzelni a hosszú távú, „életvitelszerű” ott tartózkodást, nemhogy ezeken a régi veteránokon. Kezdjük mondjuk a higiénia teljes hiányával, ami mai embernek elviselhetetlen lenne. A legénységi állomány nyolcszáz tengerészének volt a hajó orrában összesen két budi. A hosszú, gyakran több évig tartó tengeri utak és járőrözések során a tengerészek nemhogy nem fürödtek, de még csak nem is mosakodtak, mert nem volt miben. A korlátozott mennyiségű édesvízkészletet szigorúan kiporciózták, ez hosszabb utakon még a főzésre és ivásra se volt elég, nemhogy a mosdásra. Legfeljebb a tisztek mosták le magukat időnként egy szivaccsal, a matrózok leginkább csak akkor mosakodtak, ha a fedélzeten eláztatta őket az eső, vagy viharban képen vágta őket egy fedélzetre felcsapó hullám. Azt meg, hogy időként beletörölték a kezüket a ruhájukba, vagy egy kóccsomóba, a mai normák szerint nem nevezhetjük tisztálkodásnak.86.jpg

87.jpg

A matrózok függőágyai, az altisztek ágyai, és Nelson baldachinos ágyikója. Régebbi képeken egyébként egy egyszerűbb kivitelű, a mennyezetre függesztett tengernagyi ágyat lehetett látni.

A matrózok függőágyai, az altisztek ágyai, és Nelson baldachinos ágyikója. Régebbi képeken egyébként egy egyszerűbb kivitelű, a mennyezetre függesztett tengernagyi ágyat lehetett látni.

 

Más téren viszont a tengerészek helyzete nem volt olyan rossz, mint általában gondolják. A munka nehéz volt, de mivel egy hadihajón több százan voltak az elvégzésére, azért megszakadni se kellett bele. Az ellátás akkori mérce szerint jónak volt mondható, a matrózok élelmezése – amíg a készletek egy hosszú úton nem kezdtek kifogyni – jobb volt, mint a hadsereg katonáié, vagy mint a szárazföldön dolgozó munkásoké és parasztoké. Az elhelyezés viszont megint szörnyű volt. A taton levő tiszti szállások se voltak tágasnak mondhatók, még a tengernagyi kabin se nagyobb, mint egy lakótelepi lakás kisszobája, ráadásul az ágy még itt is két 12 fontos ágyú között van felfüggesztve. Az alacsonyabb rangú tisztek kabinjaiban se fért el más, mint ágy, asztal, kis szekrény. De a legénység szállásához képest még ez is luxusnak tűnik. Az altisztek merevítő rúddal ellátott függőágyai még viszonylag kényelmesnek tűntek, de elképzelni is nehéz, hogy a legénységi függőágyakban hogyan lehetett pihenni. Sőt, azt is nehéz elképzelni, egyáltalán hogyan tudtak ezekbe belemászni, olyan szorosan állnak egymás mellett. A matrózok ezekben szó szerint úgy zsúfolódtak össze, mint a szardíniák a dobozban. Rossz időben ráadásul, amikor be kellett csukni az ágyúnyílásokat, az ütegfedélzeteken csak néhány mécses világított, egész nap sötét volt, és az említett okok miatt nyilván rettenetes bűz is. A tengeralattjárósokat gyakran sajnálgatják, milyen borzalmas életkörülményeik voltak, de tapasztalataim alapján a felszíni hadihajók matrózainak élete se volt sokkal különb, és ha süllyedt alattuk a hajó, gyakran a túlélési esélyeik se voltak sokkal jobbak.

Egy viszonylag lakályos legénységi körlet.

Egy viszonylag lakályos legénységi körlet.

 

A második ütegfedélzeten levő konyha tűzhelye egyébként igencsak méretes darab, ami nem is csoda, mivel nyolcszáz embernek kellett főzni rajta. A tűzvédelmi szabályok egyébként már akkor is szigorúak lehettek, abból ítélve, hogy emlékeim szerint nem olvastam olyan esetről, amikor itt, a konyha tűzhelyénél, vagy a hajó kovácsműhelyének szintén jókora kemencéjénél tört volna ki tűz a hajón. Az egyébként gyakori tűzesetek szinte mindig a hanyagul kezelt lámpák vagy mécsesek miatt keletkeztek.89.jpg

90.jpg

A konyha tűzhelye, és a rajta készült finomságok.

A konyha tűzhelye, és a rajta készült finomságok.

 

A hajdan orvosi rendelőként funkcionáló helyiségben a rendezők egy kis figyelmességgel tették realisztikusabbá az élményt, egy dézsában levágott kezek és lábak élethű másolatait állították ki, hogy senkinek se legyenek kétségei a szoba rendeltetését illetően. Egyébként az asztalon látható szerszámok alapján az ember akár azt is hihetné, hogy az asztalosműhelyben van, mindenféle fűrészek, fogók, kések, és kalapácsok. Érzéstelenítés természetesen nem volt, jó esetben, és ha ráértek ilyesmire, esetleg egy bögre pálinka. A pácienseket nem a sérülés súlyossága alapján látták el, hanem érkezési sorrend szerint. Ha mondjuk valaki megvágta a kisujját, azt előbb látták el, mint az utána érkezőt, akinek esetleg letépte a lábát egy ágyúgolyó.

Nelson egyébként nem itt halt meg, hanem egy szinttel lejjebb. Az orvos első pillantásra látta, hogy a tengernagy menthetetlen, és nincs mit tenni vele. Hogy ne legyen útban, és hogy a haldokló tengernagy látványa ne demoralizálja a tengerészeket, levitték az alsó fedélzetre, a tisztjelöltek szállására – ronda, sötét, és szűk lyuk – ahol most egy állandóan égő lámpás jelzi halálának helyét.

Az orvosi rendelő/műtő, néhány amputált testrésszel.

Az orvosi rendelő/műtő, néhány amputált testrésszel.

 

A hajónak erről a részéről, és a hajófenékről, ahol a ballasztot és az ellátmányt tárolták, egyébként nem tudtam jó képeket csinálni. Valamiért kint volt egy vakuzni tilos tábla, én meg mint jó állampolgár, ezúttal is követtem az utasításokat. A gyengén megvilágított helyiségekben meg vaku nélkül nem lehetett értékelhető képeket csinálni. A hajófenék egyébként hatalmas tér, legalábbis így, hogy nem töltik meg a vizet, a sózott húst, és az egyéb élelmiszereket tartalmazó hordók. Itt dolgozni, az állandó sötétségben és bűzben, viszont megint nem lehetett irigylésre méltó meló.

Kijutva a Victory-ból, volt még egy óránk a kikötőre, amit így utólag belegondolva eltölthettem volna jobban is. A hajótól balra ugyanis ott volt a Mary Rose múzeuma, de én nem erre fordultam, hanem jobbra, a másik múzeum felé. A maga módján ez is érdekes volt, filmvetítés a Victory történetéről, galionfigurák gazdag gyűjteménye, a Nelson holttestét a Temzén felszállító bárka, a Victory néhány eredeti alkatrésze, például az orrdísze, és így tovább. De nyilván sokkal érdekesebb lett volna megnézni a Mary Rose roncsait, ha nem is volt rá sok idő. Eredetileg valószínűleg azért fordultam a másik irányba, hogy közelebbről is megnézzem a nagy vasakat, a két anyahajót, és így kötöttem ki a másik múzeumnál. A három régi hadihajóból így végül csak egyet néztem meg, a portsmouthi kirándulás tehát nem volt kielégítőnek mondható, és innen is azzal az érzéssel távoztam, egyszer jó lenne még visszatérni ide.94.jpg

 95.jpg

A Victory Trafalgarnál szétlőtt főárbocának egy darabja.

A Victory Trafalgarnál szétlőtt főárbocának egy darabja.

A Victory eredeti orrdísze.

A Victory eredeti orrdísze.

 98.jpg

 

Függelék.

 

Nem mondhatnám, hogy nagyon szorosan kapcsolódik a témához, de talán idefűzhető az a kis szatirikus írás, amit John Vigor blogján találtam. Eredetileg arra gondoltam, külön posztként teszem fel, de miután ebben is a Victoryról, Nelsonról, és Trafalgárról van szó, na meg az angol humorról, úgy vélem, afféle mellékletként hozzáfűzhetem ehhez a poszthoz is, a saját magyarításomban. Vigor talán nem reklamál a szerző jogok miatt, már csak azért sem, mert ő is valahonnan máshonnan emelte át a saját blogjára a szöveget. A kis kabarétréfa címe: Trafalgar Updated.

 

Nelson: Adja le a jelzést, Hardy.

Hardy: Igen, Sir!

Nelson: Várjon csak, ez nem az, amit én diktáltam a jelzőtisztnek! Mit jelent ez?

Hardy: Micsoda, uram?

Nelson (hangosan olvassa): „Anglia elvárja minden személytől, hogy ő (his or her) teljesítse kötelességét, fajra, nemre, szexuális orientációra, vallási meggyőződésre, vagy fogyatékosságra való tekintet nélkül.” Az Isten szerelmére, miféle halandzsa ez?

Hardy: Attól tartok, ez az Admiralitás új irányvonala, Sir. Most már egyenlő esélyeket biztosító munkáltatók vagyunk. Pokoli nehéz munka volt túlhaladni Angliában a megkülönböztetéseket, hogy végre ne tekintsenek minket rasszistának.

Nelson: A szentségit, Hardy! Adja ide a pipámat, és a dohányt.

Hardy: Sajnálom uram, a haditengerészet minden járműve füstmentes munkakörnyezetnek lett nyilvánítva.

Nelson: Ebben az esetben ossza ki az extra rumadagot. Acélozzuk meg az embereket a csata előtt.

Hardy: A rumadagot eltörölték, admirális. Ez is része a kormányzat alkoholizmus ellenes politikájának.

Nelson: Jóságos ég, Hardy! Azt hiszem, jobb ha folytatjuk… Teljes sebességgel előre!

Hardy: Szükségtelennek látszik felhívni rá Lordságod figyelmét, hogy négycsomós sebességkorlátozás van érvényben ezen a vízterületen.

Nelson: Az ördögbe is, ember! A történelem legnagyobb tengeri csatájának a küszöbén állunk! Előre kell jutnunk minden módon. Jelentést kérek az árbockosárból.

Hardy: Ez nem lesz lehetséges, Sir.

Nelson: Miért?

Hardy: Az Egészségügyi és Biztonsági Hivatal bezáratta az árbockosarat, Sir. Nincs biztonsági heveder, és a kötéllétra nem felel meg az előírásoknak. Nem engednek fel senkit, amíg fel nem állítunk egy megfelelő állványzatot.

Nelson: Akkor tüstént küldje ide a hajóácsot, Hardy.

Hardy: El van foglalva azzal, hogy a kerekesszékeseknek egyenlő esélyű hozzáférést biztosítson az előfedélzetre, admirális.

Nelson: Kerekesszékes hozzáférés? Soha nem hallottam még ilyen képtelenséget!

Hardy: Az Egészségügyi és Biztonsági Hivatal, Sir. Akadálymentes környezetet kell biztosítanunk a különböző képességűek számára.

Nelson: Különböző képességűek? Nekem csak fél karom és fél szemem van, de nem vagyok hajlandó még csak említeni sem ezt a szót. Nem a rokkantkártyával jutottam tengernagyi rangra!

Hardy: Valójában azzal, Sir. A Királyi Haditengerészetben alulreprezentáltak a látássérültek és a végtaghiányosok.

Nelson: Na, mi is jön? Húzzon fel minden vitorlát. A sós víz hív minket.

Hardy: Ezzel van néhány probléma, Sir. Az Egészségügyi és Biztonsági Hivatal nem engedi fel a legénységet a kötélzetre védősisak nélkül. És nem akarják, hogy bárki is túl sok sót lélegezzen be – nem látta a hirdetést?

Nelson: Sosem hallottam még ilyen gyalázatot! Töltse meg az ágyúkat, és szóljon az embereknek, készüljenek az összecsapásra az ellenséggel!

Hardy: Az emberek egy kicsit tartanak attól, hogy lőniük kell valakire, admirális.

Nelson: Micsoda? Ez lázadás!

Hardy: Szó sincs róla uram. Csak aggódnak, hogy elítélik őket gyilkosságért, ha tényleg lelőnek valakit. Van egypár jogvédő ügyvéd a fedélzeten, úgy figyelnek mindenkit, mint a héják.

Nelson: Akkor hogyan süllyesszük el a franciákat és a spanyolokat?

Hardy: Ami azt illeti, sehogy, Sir.

Nelson: Sehogy?

Hardy: Sehogy, Sir. A franciák és a spanyolok most a mi európai partnereink. A közös halászati egyezmény értelmében tulajdonképpen nem is tartózkodhatnánk ezeken a vizeken. Kártérítési követeléssel léphetnek fel velünk szemben.

Nelson: De gyűlölnöd kell a franciát, mint az ördögöt!

Hardy: Remélem, hogy a hajó esélyegyenlőségi biztosa nem hallotta, amit mondott, Sir. Bekerülhet a fegyelmi jelentésbe.

Nelson: Ellenségnek kell tekintened minden embert, aki rosszat mond a királyodról!

Hardy: Többé már nem, uram. Befogadónak kell lennünk ebben a multikulturális korban. És most vegye fel a kevlár mellényét, ez a szabály. Megmentheti az életét.

Nelson: Ne is mondja, az Egészségügyi és Biztonsági Hivatal. És mi történt a rummal, a szodómiával, és a korbáccsal?

Hardy: Ahogy már mondtam, Sir, a rum lekerült a menüről! És tiltva van a testi fenyítés.

Nelson: És mi van a szodómiával?

Hardy: Úgy hiszem, ez már legális, Sir.

Nelson: Valóban? Hát akkor … Csókoljon meg, Hardy!

  

(Folyt. köv.)

38 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://htenger.blog.hu/api/trackback/id/tr2017995810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

axelot 2022.12.06. 16:11:39

Szívesen olvastam volna egy összehasonlítást a Warrior és a Victory között személyes tapasztalatok alapján - belső terek mérete, elrendezése, kényelmi és mindennapi berendezések megléte, vagy éppen hiánya, stb.
Azért így is köszi a posztért, személyesen sajnos még nem volt lehetőségem Portsmouth-ba eljutni, de remélem egyszer sikerül. Kár, hogy a Victoryt éppen felújították, biztos sokat elvett a hangulatból. Nekem volt szerencsém bejárni a Cutty Sarkot pár héttel azelőtt, hogy leégett volna, hihetetlen érzés volt. Idén aztán a Belfast is sorra került, Portsmouth még bakancslistás. Szerintem ezek a hajók részei a világtörténelemnek - ahogy például az Aurora is -, függetlenül attól, hogy mit gondolunk az akkori vagy mostani gazdáikról. Angliáról és hőseiről sokat formálódott a véleményem az évek során, de a hajókat kisgyerek korom óta imádom!
Nem tartozik ide, de én személy szerint nem szoktam támogató jegyet venni sehol, ahol nem kötelező. Ők udvariasan megkérdezik, hogy szeretnék-e plusz pénzt fizetni, én mondom, hogy köszönöm, nem. Erre szintén udvariasan jó szórakozást kívánnak, és vége. Angliában még csak lesajnáló pillantást sem kaptam érte soha, ebben nagyon profik. Sőt, a Belfast-on az önkéntesek nagyon őrültek neki, hogy egy Magyarországról jött ember kíváncsi a hajójukra, hihetetlen örömmel és lelkesedéssel meséltek a hajóról, javasoltak opitmális útvonalat, érdeklődtek, mi tetszett leginkább.

kumisz3 2022.12.06. 16:21:47

Sajnálom hogy nem volt alkalmad megnézni a Warriort. Szerintem a kiállítás minősége jobb mint a Victoryn, főleg felállványozott állapotában. A hajó szinte teljes egészében bejárható, gyönyörűen felújítva és berendezve.

A Victory furcsa külső festésének színének a neve talán Salmon Pink vagy Red, és elvileg korhű, bár tényleg furcsa hatást kelt.

A Portsmouth Historic Dockyard belépőben amúgy beletartozik egy oda-vissza jegy a kikötő másik oldalára járó kis hajóra, ahol az Alliance nevű tengeralattjáró és egy külön tengeralattjáró múzeum épület is látogatható vele.

Nekem egy egész napot kitartott a múzeum bejárása, pedig (mint utóbb kiderült) egyenesen elmentünk egy látogatható ágyúnaszád mellett, és az akkor látható Jütlandi Csata kiállítást sem néztük meg.

Összességében hatalmas élmény, még a magammal rángatott két barátom szerint is érdekes volt, pedig őket nem nagyon izgatja a téma.

Galaric 2022.12.07. 12:10:27

Köszi az ismertetőt! Nekem is látnom kell egyszer!!

savanyújóska 2022.12.07. 17:05:57

@axelot: "biztos sokat elvett a hangulatból"

Hát, eléggé lelombozott. Azon a hülye festésen is felhúztam magam, én a fekete-sárga, vagy fekete-fehér kombinációra számítottam.

"nem szoktam támogató jegyet venni sehol"

Így mulat egy magyar úr. Annak idején utólag még az Iowát fenntartó alapítványnak is küldtem 50 dollár adományt. (Azóta se hagynak békén az emilekkel.)

"nagyon őrültek neki, hogy egy Magyarországról jött ember kíváncsi a hajójukra"

Hogyne, nagyon lelkesek, de ez a munkájuk. Abból ítélve, hogy mindig visszakérdeztek, szerintem igazából nem nagyon tudják, mi az a Hungary. Persze attól még jólesik az embernek.

@kumisz3: Volt három óránk, ennyire futotta belőle. Láttam, hogy odébb van még néhány kisebb hajó is, de nem jutottam el odáig. A Mary Rose vagy a Warrior kutyafuttában még belefért volna, de rosszul használtam ki az időt. Többet meg nem tudtam rászánni, mert társasúton voltam, igazodnom kellett a többiekhez. Csak Londonban tudtam egy napra önállósítani magamat. (Következő poszt.)

@Galaric: "látnom kell egyszer"

Hajrá! De szerintem várj vele egy-két évet, amíg a felújítás nagyja lezajlik, és szánj rá legalább egy délutánt.

Greg36 2022.12.07. 19:47:50

@savanyújóska: Én még nagyon-nagyon régen voltam Portsmouthban, akkor még épp csak elkezdték építeni a Spinnakert. A Warrior nekem jobban tetszett, mint a Victory, de a Mary Rose egy kicsi csalódás volt a Vasa után - ha nem lett volna ott egy lelkes beöltözött hagyományörző önkéntes, aki a longbowról tartott hosszú előadást, hamar letudtam volna (igaz, nekem is limitált időm volt). Akkor még benne volt az egyik jegy ajánlatban egy körtúra a kikötőben, kishajón (nem tudom, él-e még). Kb. 15m-re vitte közel az eggyel korábbi hordozókhoz (a két I horgonyzott bent akkor), akkor azok is hatalmasnak tűntek onnan. Gondolom ez a távolság már nem játszana manapság azért.

hátramozdító 2022.12.09. 12:05:11

Köszönjük szépen! Anno én láttam a Mary Rose maradványait is, hááát, ööö, izé... Megállás nélkül locsolták és olyan hajómaradvány formája volt. De semmi több. A Vasa múzeuma sokkal informatívabb, igaz, azóta változhatott a helyzet. Viszont a longbow okán ritkaság az őstiszafás Szentgálon, ti. az volt a legjobb alapanyag, ezért mindenhol kivágták és eladták az angoloknak.

savanyújóska 2022.12.09. 16:57:56

@Greg36: @hátramozdító: Jó, hát a Mary Rose szó szerint roncs, a hajónak nagyjából a harmada maradt meg, ami belesüllyedt az iszapba. A többi elkorhadt, és az áramlatok lebontották, vagy a mentési kísérletek során barmolták szét. Aki az angol Vasa-ra számít, az nyilván csalódni fog.

"benne volt az egyik jegy ajánlatban egy körtúra a kikötőben"

Most is benne van, de csak a legdrágább, mindenhová érvényes belépőjegy jó rá.

omron 2022.12.10. 14:12:17

(Hacsak nem Lady Hamilton választotta ki a színeket.)
Talán inkább sir Isaac Newton volt a bűnös. Az egyik Pink Floyd lemezen is közreműködött. A sárga és az ibolya komplementer színek, fekete-fehér adagolással el lehet jutni a hajó színeihez. Komlementer szín az, hogy kivágunk egy csíkot a szivárvány színeiből, körré formáljuk, hogy a vörös meg az ibolya találkozzon. Az egymással szemközti színek a komplementerek.

eMM2 2022.12.14. 08:45:06

Már a Warriort is eladták,mit eladták odaadták ukrajnának?Karácsonyra?:) Hajrá,lehet bevetni!:) Megvan a csodafegyver.Szükségük is van rá.Azért dobjál egy pennyt abba a gyújtőperselybe az utcasarkon hagy rázogassák:) Megáll az eszem ezen az uki agymosáson.
A cikksorozat kíváló, élvezettel olvasom és nagyon irigykedeMM,ha már nem jutok el oda legalább így látom!

savanyújóska 2022.12.14. 09:48:11

@eMM2: Kint nem adakoztam, itthon adtam csak nekik pár ezer forintot, reménykedve abban, hogy az ukránok a szart is kitapossák majd a haverjaidból.

eMM2 2022.12.14. 10:20:38

@savanyújóska:
Nekem aztán nem a haverjaim.A zselé meg még annyira sem.Csak valahogy ő az aki "mészárolgatta" a kisebbséget többek közt a magyarokat is.Meg mintha simán felrúgta volna a Minszki egyezményt.Ha már a szartaposásról van szó akkor azt a zselé belénél kellene elkezdeni.
De hagyjuk ezt, ne tegyük tönkre ezzel ezt a színvonalas blogot.
Különben pár 100 ft-ot én is adakoznék a zselé kötelére (hol kell?:) és a sámlira alá,és ezzel én befejeztem ezt a témát itt.

savanyújóska 2022.12.14. 12:13:09

@eMM2: Nem akartam személyeskedni, de máma – más okokból kifolyólag – eleve ingerült hangulatban vagyok, és nem bírom a kötekedést. Az oroszok által legalább öt ízben ratifikált minszki egyezmény felrúgásáról nem tudok, csak a február huszadikairól. A magyarellenes ukrán mészárlásokról sem hallottam, légyszi homályosíts fel ez ügyben. A nyugatnak szerintem is már 2014 előtt el kellett volna ismernie, hogy az orosz területi igények nem megalapozatlanok, de azoknak ilyen formában való érvényesítésére nincs semmilyen mentség.
Ami a háborúhoz való, általad is képviselt magyar hozzáállást illeti, ez az a pont, ahol a fajtám iránti egészséges lenézés egészségtelen undorral társul. Egy Friderikusz podcastban volt pár hónapja beszélgetés Surányi Györggyel, más témákról, és szóba került, az Orbán rezsim képes lenne e megszavaztatni a magyarokkal a huxitot. Surányi azt mondta, erre a kérdésre már nem tud egyértelmű nemmel válaszolni, mert az évtizedes kormánypropaganda már olyan dolgokra volt képes, amiket ő korábban lehetetlennek tartott. Pár éve például még elképzelhetetlennek tartotta volna, hogy egy európai állam elleni orosz agresszióért a magyarok a megtámadottakat, illetve az EUt és az USÁt teszik felelőssé, és Európában gyakorlatilag egyedüliként egyértelműen és nyíltan az oroszoknak szurkolnak. Nemzetünk lealjasodásának mérföldköve, amikor a nemzetvezető elvtárs és társai október 23-án nem merik kimondani, a mi nagyon dicsőséges szabadságharcunk ki ellen is folyt, helyette a nyugatot szidják, mert nem segített nekünk. Aztán ugyanezzel a lendülettel azért szidják tovább a nyugatot, mert az ukránoknak meg segít.

zsocmoc 2022.12.15. 13:10:25

egy cimborám esete: magát jobboldali, konzervatívnak tartó értelmiségi, keresztény polgár, akivel ugyanezt a kört megfutottam.
Ott eljutottunk oda, hogy kimondta: az elmúlt évszászad egyik pozitív értelemben vett legjelentősebb magyar államférfija Kádár János volt, hisz ő 56-ban mindent úgy tett, ahogy most az ukránoktól elvárja a Fidesz így megmentette a hazát.
Károlyira mondjuk még mindig haragszik, pedig ő is csak azt tette, amit a mostani kormány javasol Zelenszkijéknek, szóval lassan a szobrát vissza kéne vinni a helyére!

savanyújóska 2022.12.15. 18:00:09

@zsocmoc: Úgy gondoltam, ebben az országban én már nem lepődök meg semmin, de azon aztán mégis, hogy a környezetemben a legegyüttérzőbb megjegyzés, amit idáig az ukránokra hallottam, az az volt, hogy: Sajnálom őket, de maguknak keresték a bajt. És ezek általában nem fideszhitüek, és nem is ostobák, csak ezt látják a világból a propagandán keresztül, ami most azt mondja, 56-ban a felkelők azért harcoltak, mert tárgyalni akartak az oroszokkal.

eMM2 2022.12.16. 02:05:57

@savanyújóska:
OFF
Semmi baj, és eszem ágában sem volt kötekedni.Csupán a helyzet abszurditására kívántam ráirányítani a figyelmet mert végülis mi a frászkarikát keres az Ukrán zászló a Warrioron? Meg a perselyek :) Letérdelni mikor kell majd?Azt is megtagadtam, meg ezt a legújabb ránktukmált agybajt is. 56-ban elnyomtak minket az oroszok.Igen sőt ' 45-ben is bár akkor valahogy az ukrán frontok tették az országgal amit tettek.Ja és 1849- ben is azok a gaz oroszok segítettek az osztrákoknak amikor azok már a padlón voltak és csak így sikerült leverni a szabadságharcunkat..Tudod ez egy picit olyan mint a gaz nácizás amit jogosan bírálsz.
Én valahogy azt látom hogy Putyin relatíve visszafogottan nyilatkozik meg a zselé meg hőbörög meg még még kérek sohasem elég (mit kér követelődzik:), na akkor kinek higgyek? Mondjuk alapból senkinek sem, de Putyin még mindig hitelesebb figura mint zselé. De kérlek hagyjuk ezt itt, nem akarom megvitatni elvinni offtopicba ha gondolod priviben beszélhetjük meg inkább.
ON
Tetszett a Nelsonos "párbeszéd" az írás végén.Csókoljon meg Hardy , hát igen nő végülis nem volt a fedélzeten.:)
Érdemes elgondolkozni azom hogyha Nelson életben marad,lett volna belőle olyan eleven hős mint Wellingonból? Aki szép hosszú életet élt még miniszterelnök is volt egy időben ha jól tévedek. Mert Nelson holtában az lett az bizonyos És megérdemelten tegyük hozzá.
Wellingon utóéletéről egy rövid történet.
Az 1851-es világkiállítást a hyde parkban rendezték a kristálypalotában ami üvegbből épült, mert téglából lehetetlenség lett volna felépíteni a rendelkezésre álló rövid idő alatt.Igen ám de az üvegépítmény alá beszorult egy seregnyi galamb és összepiszkítottak mindent.Lelőni nem lehetett őket mert kilőték volna az üvegtáblákat is.Mit csináljunk felség kérdezték az akkor még fiatal Viktória királynőt.-Hát kérdezzék Wellingtont volt rá a válasz.Mire Wellington hát vegyék elő a héjákat! És be is vált arról már nem szól a fáma hogy aztán a héjákat hogyan fogdosták össze.Felteszem idomítottak voltak akárcsak a sólymok, ma is léteznek idomított héják, hát mifelénk el is kelnének annyi a galamb és fészkelnek mindenhová de nem ám az erdőbe ahol a helyük lenne (sajnos ezek nem balkáni gerlék amid oda hanem pofátlan "házi"galambok) hanem az erkélyre.Nem győzzük hessegetni meg kilakoltatni őket mielőtt kész a fészek és elég kitartó agresszív dögök ám! Nemhiába a galamb okos állat.Tanusíthatom!
Bocsánat a kisregényért.

Cymantrene 2022.12.16. 06:57:27

@eMM2: nagyon furcsák számomra a gondolataid. "Ukrán front": ??? A helye szerint nevezték el. Gondolod, a belorusz fronton konkrétan beloruszok harcoltak? "Putyin visszafogott": ??? Egy háborút nem neveznék visszafogottságnak! Szerencsénk, hogy ott van köztünk Ukrajna és az ukránok fölvállalják a harcot. Értünk is küzdenek! Azért van kinn a Warrioron is az ukrán zászló, mert az angolok tudják, melyik oldalon állnak.

zsocmoc 2022.12.16. 08:50:27

az oroszoknál már kimondták, hogy miért is álljunk meg Csapnál? Szerencse, hogy visszafogottak.
De semmi baj, majd tárgyalunk velük, mint 56-ban.
Az ukrán front analógiájára: az Afrika-korpsban kik harcoltak?

bz249 2022.12.16. 10:16:24

@zsocmoc: nyilvan az angol megszallas alol felszabaditott olaszokkal toltottek fel a vesztesegeiket.
Vagy szerinted a felszabaditott Kijevbol behivott ujoncokat Vlagyivosztok vedelmere vittek, Minszkbol meg mentek a Kareliai Frontba.... vagy Minszkbol inkabb megis a Belarusz Frontit toltottek fel, Kijevbol meg az Ukran frontot.

(Nyilvan ezek ugy voltak ukranok meg beloruszok, mint az 56-ot levero Babadzsanjan tabornok ormeny)

oranje2010 2022.12.16. 21:43:50

@bz249: A harckocsizó csapatok főmarsallja volt a szóban forgó szovjet hadvezér! az 56-os forradalom leveréséért
a Kutozov rend 1. osztályát kapta!

en.wikipedia.org/wiki/Hamazasp_Babadzhanian

eMM2 2022.12.16. 23:39:49

@Cymantrene:
OFF
Teljesen elmentek otthonról? Az ukránok nem értünk hanem azért harcolnak mert muszály nekik nem tehetnek mást, zselé hajtja őket a vágóhídra . És aki most egy petákot is adakozik ukrajnának őt tartja hatalomban.Majd ha elmegy a susnyákba a helyére én leszek az elsők között aki az ukrán népnek ád pedig én sem bővelkedem..Ez ami most történik egy USA által uszított gyilkos testvérháború,de legalább Európa is meggyengül nem is kicsit hanem nagyon.Nem is tudtam hogy annak a gaz Putyinnak területi követelményei lennének hazánkkal szemben ez nekem úly:)
Hagyjuk ezt már itt most ne offoljuk szét a témát, ha nagyon ki akarjátok vesézni meg zselét simogatni csináljatok neki blogot!Zselésimogatós blog:P:)Majd még dorombol is csak adjál adjál, nem elég a kisujjad kérem a karodat is!Meg tankot,még több tankot csillagrombolót és a halálcsillagot is.(meg a Warriort:)Na annak aztán igazán jó ára lehet a darkneten.Elfér majd az ajándék javelinek melett kéne is venni párat.:)Sajnos nekem még feketén sem tellik rá, de ahogy a dolgok állnak lessz jövőre is.A magam részéról most írtam itt erről a témáról utsó karaktert.

Cymantrene 2022.12.17. 10:14:01

@eMM2: neked tényleg elmentek otthonról. Ennyi sületlenséget :-(
Putyin a szovjetúniót akarja újra, annak függelékeivel, mint Magyarországgal együtt. Ez persze még saját állampolgárainak sem jó, pláne nem nekünk.

savanyújóska 2022.12.17. 10:59:25

@eMM2: Tényleg hagyjuk. Láthatóan fel sem fogod, milyen ostobaságokat írsz.

Nelsonnal kapcsolatban egyszer valaki már felvetette, mi lett volna vele, ha túléli Trafalgart. Akkor is azt mondtam, mint most, az önfejű, meggondolatlan, és indulatos Nelsonból nagyon pocsék politikus lett volna. Ráadásul ha tovább folytatja a viszonyt Lady Hamiltonnal, előbb-utóbb végképp szalonképtelenné tette volna magát az úri társaságban.

savaz 2022.12.17. 12:59:45

@savanyújóska:
Nelsonról valahol azt olvastam, hogy ha túléli a csatát, akkor is belehalt volna a korábbi sérüléseibe pár éven belül. Nagyon gyenge fizikuma volt, folyamatos fejfájás kínozta abból a sérülésből kifolyólag, ahol a szemét is elvesztette stb. Az a csoda, hogy addig kihúzta.

Amógy Portsmuth nem régi város, de az öbölben ott van Portchester, ami már a római időkben is fontos kikötő volt, és a normannok is építettek egy várat a régi római falak egyik saroktornyát felhasználva.
artsandculture.google.com/story/portchester-castle-from-roman-fort-to-prisoner-of-war-depot/DAUx0_hNEznxLA

savaz 2022.12.17. 13:12:44

A másik környékbeli látnivaló meg az az erődítmény rendszer, amit a középkor óta építgettek.
Közülük egy viktoriánus koriban ott a királyi fegyvertár tüzérségi múzeuma (pont Fort Nelsonnak hívják)
https://www.google.ch/maps/place/Royal+Armouries:+Fort+Nelson/@50.8608518,-1.1388334,3a,84.6y,90t/data=!3m8!1e2!3m6!1sAF1QipPoSF8GA-J64tu2vYlhYOunZNM8lDoM23jj4xMd!2e10!3e12!6shttps:%2F%2Flh5.googleusercontent.com%2Fp%2FAF1QipPoSF8GA-J64tu2vYlhYOunZNM8lDoM23jj4xMd%3Dw599-h298-k-no!7i1440!8i716!4m7!3m6!1s0x0:0x826d20dcc2ca70e8!8m2!3d50.8608518!4d-1.1388334!14m1!1BCgIgAQ?hl=en

Ott tekinthető meg a Dardanellák ágyú is, amit feltehetően magyar mesterek öntöttek a török szultánnak 1464-ben és 1807-ben még tüzeltek vele a szorosokba benyomuló britt hajókra.

Cymantrene 2022.12.17. 16:07:20

@savaz: Chester: mindig néztem, mi ez a sok ~chester. De utánanézve kiderült, hogy a castrumból alakult chesterré. Szóval ezeken a helyeken mind volt valamilyen római erődítés.

axelot 2022.12.18. 08:08:36

A lakásban pakolászva a kezembe akadt a Regiment magazin idén januári száma. Abban van egy cikk a tengeralattjáró múzeumról és a HMS Alltance-ról. A felszíni hajókat sokkal jobban kedvelem a vízalatti fémkoporsóknál, de azért egyszer ezt is szívesen megnézném. Jó sok látnivaló akad itt Portsmouth-ban...

savanyújóska 2022.12.18. 11:30:24

@savaz: "belehalt volna a korábbi sérüléseibe pár éven belül"

Az amputációja nem sikerült jól, azzal később is sokat kínlódott, több korrekciós műtétre is szükség volt utána. Ebbe viszont még nem halt volna bele. Hogy a fejsérülései milyen következményekkel jártak, az utólag nehéz volna pontosan megmondani. Állandóan fájt a feje és a szeme, feltehető, hogy pár év múlva valószínűleg megvakult volna a másik szemére is.

eMM2 2022.12.22. 09:21:51

@savanyújóska:
OFF
az osotbogasákogat kikérem magamnak. pont.Vagy ne is írjak?
ON
Hát akkor Nelsonból nem lett volna olyan államférfi mint Wellingonból? Akkor a golyó még jót is tett neki hiszen így legalább élő legenda lett.Azért csak áttörte azt a T Vonalat.Szóval nem volt azért teljesen hülye.Mint írtam én íttam a róla elnevezett pubban nem nehéz mert elég sok van belőle:)

eMM2 2022.12.22. 09:32:38

@Cymantrene:
Erre nem reagálok megígértem.Azért gondoljátok át a zselé dicsőítést.A fehér házban is felöltözött szépen a minap:)Átvette a zöld pólót zöld pulóverre.Tiszta röhej.Biden meg talpig szmokingban.Na ennyire arrogáns barom.Putyin legaább ad magára.És én nem vagyok putyin hívő de ha a két felet nézem és ha kellene választani tudnám hogy kire.De inkább ne kelljen.Megvan nekünk a saját bajunk is, nézzétek csak meg az orbán évértékelőt:)
Mondjuk amíg ilyen pocsék ellenzékünk van itt nem lessz változás.Ez van és bocs az offért.
És Peace! legyen már végre béke!

bz249 2022.12.22. 09:41:06

@eMM2: nem volt hulye, mert tudta hogy a francia-spanyol tuzerek es tengereszek balfaszok tehat a dolog nem mukodhet (amit nem tudhatott, de segitett neki az Villeneuve durcizasa volt, hogyha uj tengernagy lesz akkor az inkabb parancsnokoljon a nagy semmi felett).

Egyebkent ugye kozepesen kepzett ellenseg szarra lotte volna a T-vonalon vanszorgo briteket (nyilvan ilyen ellenseg ellen harcvonalban harcoltak volna es nem a donto gyozelem, hanem a dontetlennel nem rosszabb eredmeny lett volna a cel).

savanyújóska 2022.12.23. 08:57:49

@eMM2: "kikérem magamnak. pont."

Nem azt mondtam, hogy hülye vagy, hanem azt, hogy hülyeségeket írsz. Mindenkivel megesik.

"így legalább élő legenda lett"

Amikor erről utoljára szó volt, akkor is hivatkoztam az 1973-as "A Nelson ügy" című filmre. ( www.imdb.com/title/tt0070437/ ) Ennek az utolsó, nyilván fiktív jelenetében Nelson özvegye meglátogatja Nelson szeretőjét, akit feketébe öltözve, és tökrészegen talál. Elmondja, hogy már Nelson távozásának napján felvette a gyászruhát, mert tudta, hogy nem fog visszatérni, mivel ő csak így halhatott meg, dicsősége teljében. Ha hazatér, és vége a háborúnak, felettesei és kollégái, akiknek sokszor a tyúkszemére lépett, bosszút állnak rajta, és tönkreteszik. Ha megnézzük Thomas Cochrane pályafutását – lásd a vonatkozó sorozatot –, ez a vélekedés legalábbis nem tűnik teljesen megalapozatlannak. (Bár Nelson minden különcsége ellenére azért sokkal szervilisebb volt, mint Cochrane.) A legendává válás egyik fő feltétele, hogy az illető jókor haljon meg. Ha a 96 éves Marilyn Monroe ma egy amerikai színészotthonban élne, hajdani másodvonalbeli filmsztárként lenne nyilvántartva, aki csak annyiból érdekes, hogy ő a hőskorszak egyik utolsó túlélője.

eMM2 2022.12.30. 00:24:43

Pedig nem írok hülyeségeket , ez van :P
Hát akkor Nelson pont jókor halt meg amilyen ramaty állapotban volt amúgy sem húzta volna már sokáig.Érezte is ezt,tán így is akarta, mert állítólag teljes díszes egyenruhájában sétált a fedélzeten persze hogy kiszúrták a mesterlövészek.Legalábbis a filmben így volt :)

savanyújóska 2022.12.30. 15:28:40

@eMM2: "állítólag teljes díszes egyenruhájában sétált a fedélzeten"

Én is így tudom. A legtöbb csatájába a "győzelem vagy hősi halál" féle szlogenekkel indult, és valahányszor megsebesült, mindig biztos volt benne, hogy most meg fog halni. Úgyhogy talán tényleg lehetett benne valamiféle halálvágy.

gigabursch 2023.01.03. 18:34:02

Érdekes cikk volt, köszönöm.

Azon somolygok, hogy valamikor jó régen a bloggazda egyszer kijelentette, hogy két dologról nem fog írni.
A Bismarck csatahajó és Nelson admirális...

:-)

Más:
A hoholoknak a hócipőm tele van minden téren. S akkor még finoman fejeztem ki magamat. Tőlük jobban csak az angol-amerikai arroganciával és az őket lökdösődő üzleti körökkel.
Mindemellett szerintem tüzet nem lehet tüzelőanyaggal eloltani.

savanyújóska 2023.01.04. 07:25:00

@gigabursch: "két dologról nem fog írni"

Direkt téma nem is volt egyik se, de Nelsont egy hajózástörténeti blogon nem lehet említés nélkül hagyni, a Bismarckot meg a kormánylapátokat ért találatokról írt sorozatból nem lehetett kihagyni.

"hoholoknak a hócipőm tele van"

Sokszor idéztem már, de szerintem mindig ütős:
"Gyűlölségi hajlama nem egy magyarnak koránt sincs kimerítve azon antipátia által, mellyel az arisztokrácia iránt viseltetik, de midőn előszeretettel gyűlöli ezt, nem kevésbé gyűlöli a kormányt, gyűlöli az egyházi rendet, gyűlöli a katonát, gyűlöli a németet, gyűlöli a horvátot, gyűlöli a tótot, gyűlöli a görögöt, gyűlöli a városi polgárt, gyűlöli a kereskedőt, gyűlöli egyik a másikát, stb.; szóval gyűlöl mindent, mert hiszen hasonneműjével sem él békében, paraszthoz vonzó szerelme pedig bizony nem óriási, s mégis biztos öbölben véli magát, mert hiszen mégis szeret valamit, s pedig legőszintébben s mindenekfölött, tudniillik a hazát, vagy tulajdonképp –mert ugyan mi a puszta haza a benne lakó egyesek nélkül- a hazával mindig egybekevert saját drágalátos magát!”

"Tőlük jobban csak az angol-amerikai arroganciával"

Oroszok OK?

gigabursch 2023.01.04. 07:43:02

@savanyújóska:
OFF
Szerintem ez az idézet, amit tényleg többször idéztél nem csak rombol, de tele van sunyi féligazságokkal is.
Az oroszok sem okésak, ám az az egyoldalúan vak mantra, amit európa legkorruptabb és legsovinisztább állama érdekében folytatnak a "jogállami" hiszterikák több, mint visszataszító és átlátszó. Tetézve ezt számos öntökönlövéssel.

Engedelmeddel ezt a témát - épp a blogod érdekében - nem folytatom. Tiszteletben tartom bárki (ellen)véleményét, a polidili meg ne itt legyen.

ON

savanyújóska 2023.01.04. 08:17:36

@gigabursch: Jó, de azért idézek még egyet a szerzőtől:
„Azelőtt a törökök ellen voltam; most mellettük vagyok, mert civilizálódni akarnak, csak azt nem tudják, hogyan? … A magyar sokkal ostobább, felfuvalkodottságában minden más nemzetnél előbbre járónak képzeli magát. Szívesebben volnék török, hogy felemelném most ezt az országot.”

AchtungPanzer 2023.01.07. 16:12:30

Néhány éve voltam Portsmouthban, sajnos a Victory akkor nem volt látogatható, a Warrior viszont igen és hatalmas élmény volt. Majd a kis hajóval átmentünk az Alliance tengeralattjáróhoz, ahol vén tengeri medvék fogadták a látogatókat és igyekeztek felelni a feltett kérdésekre. Amennyiben lehetséges lesz, visszamegyek még, hiszen sok dolgot nem sikerült megtekinteni.
süti beállítások módosítása