Hét tenger

A csatahajók bukása 02.

2021. december 09. 19:10 - savanyújóska

A japán gépek második hulláma 11.38-kor indított támadást az angol hajók ellen. A Genzan ezred tizenhat, torpedókkal felszerelt G3M bombázója két hullámban közeledett az angolok felé. Kilenc bombázó a Prince of Wales, hét a Repulse ellen indult. A gépek a Type 91 légitorpedókkal voltak felszerelve, melyek 150 kg-os, tehát viszonylag kicsinek számító robbanótöltettel rendelkeztek. A szokásos gyakorlatnak megfelelően a torpedóvetőgépek a tat felől közeledtek a Prince of Waleshez.

Phillips tengernagy, aki a rossz kilátást nyújtó tengernagyi híd helyett ezúttal is a parancsnoki hídon, Leach mellett foglalt helyet, nyugodtan ült karosszékében, és ahogy a túlélők utóbb elmondták, szinte figyelemre se méltatta a támadó gépeket. A tengernagy, a legtöbb angol tiszthez hasonlóan, meg volt róla győződve, hogy a kétmotoros gépek bombatámadásra készülnek. Az angolok nem tudták, hogy a japánok képesek bombázókról torpedókat indítani, így tehát most nagyon meglepődtek, amikor látták, hogy a közeledő repülőgépekről torpedókat dobnak le. A britek egyszerűen nem hitték el, hogy a japánok jobb repülőgépekkel rendelkeznek, mint ők, és most megdöbbentek, amikor ezeket a gyors és modern repülőgépeket összehasonlították a saját Swordfish gépeikkel. A hajók légvédelmi tüzéreinek korábban még soha nem volt dolguk ilyen gyors torpedóvető gépekkel, és most komoly nehézségeket okozott nekik, hogy a gyorsan, 280-330 km/h sebességgel közeledő célpontokon tartsák lövegeiket.

Az első bombatámadás. A képen felül a Prince of Wales, alul a Repulse. A Repulse tatja körül a becsapódó bombák vízoszlopai láthatók, a fekete füst a hajó közepét ért találatból származik.

Az első bombatámadás. A képen felül a Prince of Wales, alul a Repulse. A Repulse tatja körül a becsapódó bombák vízoszlopai láthatók, a fekete füst a hajó közepét ért találatból származik.

 

A Prince of Walest támadó nyolc gép – a kilencediknek nem sikerült jó kilövési helyzetbe kerülni, ezért elfordult a csatahajótól, és a Repulse felé indult – a csatahajó bal oldalától 1000-1500 méter távolságban, 30-40 méteres magasságról dobta le torpedóit, melyek 4-5 méteres mélységre, és a lehető legnagyobb, 40 csomós sebességre voltak beállítva. A torpedók ledobása után a bombázók átrepültek a csatahajó fedélzete felett, miközben lövészeik géppuskatűzzel árasztották el a felépítményeket. Egy gépet találat ért, és a csatahajó oldala mellett a tengerbe zuhant, a többiek azonban a támadás végrehajtása után sikeresen visszatértek támaszpontjaikra, bár három bombázó megrongálódott.

A csatahajó, talán azért is, mert eredetileg bombatámadást vártak, túl későn fordult ki a közeledő torpedók elől. 11.44-kor a hajót hatalmas robbanás rázta meg, egy torpedó a bal külső csavartengely tövében eltalálta a csatahajó tatját. A túlélők és a japán gépek pilótái utóbb még egy vagy két másik találatot is jelentettek, azonban a roncs vizsgálatakor egyértelművé vált, a csatahajót bal oldalon csupán egyetlen torpedó találta el. A detonáció lökéshulláma azonban valószínűleg működésbe hozta egy – vagy talán kettő – másik torpedó gyújtószerkezetét is, mely a hajótól bizonyos távolságban szintén felrobbant. Ezt gondolhatták a megfigyelők második találatnak.

A torpedó a bal külső csavartengely kivezetésénél, vagy annak közvetlen közelében találta el a hajót, és egy 6×4 méteres lyukat szakított a hajótestbe, melyen át rögtön áradni kezdett a víz a hajó belsejébe. A bal külső csavart meghajtó B turbina termében a találatot követően rögtön észlelték az addig percenként 204 fordulattal járó csavartengely erős vibrációját, és a biztonság kedvééért leállították a turbinát. A gépház parancsnoka, Denis Wildish hadnagy, ezt követően azonnal megvizsgálta a berendezéseket, és a turbinát gőzzel ellátó B kazánház állapotát is ellenőrizte. (Wildish túlélte a süllyedést, és még a japánok megérkezése előtt sikerült elhagynia Szingapúrt is. Végül altengernagyként vonult nyugdíjba, s 2017-ben halt meg, 103 éves korában.) A találat következtében a gépház és a parancsnoki híd között megszakadt a telefon-összeköttetés, így a további teendőket illetően Wildish magára volt utalva. Miután mindent rendben talált, úgy vélte, a vibrációt a találat által keltett rázkódás okozta, s ha a tengely meg is sérült, a károk mértéke nem lehet olyan jelentős, ami lehetetlenné tenné a csavar működtetését. A csatahajó túlélése szempontjából egyébként is fontos volt, hogy ne veszítsen sebességéből, így aztán némi habozás után Wildish tíz perccel a találat után újraindította a turbinát, s a tengely fordulatszámát percenként 158-ra növelte.A jobb belső csavart meghajtó X gépház a Prince of Wales-en.

A jobb belső csavart meghajtó turbina gépháza a Prince of Wales-en.

 

A gépházban nem tudhatták, hogy a torpedó, azon kívül hogy deformálta a csavartengelyt, eltörte a csavar előtti tengelybak belső támasztékát is. Valószínűleg a turbinák újraindítása után a tengelybak külső támasztéka is letört, és a hajócsavar elvált a hajótesttől. A nagy sebességgel forgó tengely kitért központi helyzetéből, és forgás közben olyan erővel csapódott oldalra, hogy deformálta és szétzúzta a csavartengely alagútjának válaszfalait, így a betörő víz a tengely mellett akadálytalanul haladhatott előre a hajó belsejében.

A hajóroncsnál végrehajtott 2007-es merüléssorozat során az egyik búvár a léken át beúszott a hajó belsejébe, és a tengely alagútjában majdnem a gépházakig eljutott. Ekkor derült ki, hogy a 44,5 cm vastag csavartengely nem pusztán csak deformálódott, hanem egész egyszerűen darabokra hullott szét. A turbináktól a csavarokig vezető, a külső csavaroknál közel 70 méter hosszú csavartengelyeket természetesen nem egyetlen darabból kovácsolták ki, hanem hat, nem egyenlő hosszúságú tengelyből illesztették össze. Ezek a darabok a sérült tengely igen erős rotációja miatt az illesztéseknél mind szétestek, valószínűleg a turbina újraindítása után. A leghátsó tengelyszakasz és maga a hajócsavar egyszerűen kiesett a helyéről – ezeket a búvárok meg sem találták –, a tengely többi része szétvált. A negyedik és ötödik tengelyszakasz, melyek eredetileg mélyen bent a hajótestben voltak, összekapcsolva maradtak, de kicsúsztak a helyükről, és a búvárok a léken a hajótestből kilógva találták meg őket. (Feltételezik, hogy a bal külső csavartengely talán már az 1940 augusztusi német bombatámadás következtében megsérülhetett. A hajó mellett ezen a részen becsapódó bomba robbanása által deformálódott bordákat és lemezeket természetesen kicserélték, azonban azt, hogy a belső részeken a találat okozott e valamilyen sérülést, igazából meg sem vizsgálták.)

Az angol csatahajókon a generátortermeket a hajótest szélén helyezték el. A dízelgenerátorok terme a külső turbinatermek mögött helyezkedett el, a turbógenerátoroké pedig a dízelek mögött. A hajócsavarokat a generátortermek helyiségének plafonja alatt vezették keresztül. Az angol hajókon tehát a generátorokat, igencsak szerencsétlen módon, tulajdonképpen a csavartengelyek alagútjában építették be. A csavartengely második, legrövidebb szakasza a turbógenerátor termén vezetett keresztül, és amikor a tengely szétesett, ez a darab rázuhant a generátorra és a kezelőkre. A generátorteremből egyetlen túlélő maradt, aki a katasztrófa pillanatában éppen elhagyni készült a helyiséget, és fél lábbal már kint volt a folyosón. Amikor látta mi történt, pánikba esve menekült, és természetesen eszébe sem jutott, hogy a vízzáró ajtót becsukja maga után. (Azt a búvárok is nyitva találták.)Az első találat ütötte lék, és a helyéről kiesett csavartengely.

Az első találat ütötte lék, és a helyéről kiesett csavartengely.

 

A szétesett csavartengely, és a deformálódott, összetört válaszfalak mentén a víz percek alatt elárasztotta a tengely alagútját, majd a turbógenerátor termét. A tengely utolsó, turbina mögött szakasza nem esett szét, ám az erős rázkódás miatt a tengely és a válaszfalak közti tömítések kiestek a helyükről, így a tengely mellett behatoló víz gyorsan elárasztotta a dízelgenerátorok termét is, majd öt perccel 12 óra előtt áradni kezdett a B turbinaterembe is. A sérült válaszfalakon, a szellőzőcsöveken, illetve a nyitva hagyott ajtókon keresztül a víz gyorsan elöntötte a víztelenítő szivattyúk hátsó termét, a rejtjelező szobát, és a hátsó telefonközpontot is. A pánikszerűen menekülő tengerészek által nyitva hagyott ajtókon át a víz betört a hátsó 132 mm-es lőszerraktárba is, melyet személyzete szintén elhagyott.

A bal szélső hajócsavar kiesése, és a nagy mennyiségű víz gyors betörése azonban csupán a kisebb gond volt. A B turbina mögötti két generátortermet elárasztotta a víz, míg a jobb oldali dízelgenerátornak a hűtővíz ellátása mondta fel a szolgálatot. A jobb oldali hátsó turbógenerátor rövidzárlat miatt vált üzemképtelenné, ráadásul a generátorteremben a világítás és a szellőzés egyaránt felmondta a szolgálatot. A helyiségben a körülmények elviselhetetlenné váltak, s a kezelők kénytelenek voltak elhagyni azt. A B turbina előtti generátort szintén a vízbetörés miatt kellett leállítani. A csatahajó nyolc generátorából tehát öt percek alatt kiesett, ami azzal a következménnyel járt, hogy a hajó hátsó részén teljesen megszűnt az áramellátás.

A megmaradt három turbógenerátort a keresztkapcsolásoknak köszönhetően természetesen rá lehetett volna kötni a hajó hátsó áramkörére is, ha erre kiadták volna a parancsot. Azonban részben a torpedótalálat által okozott rázkódás, részben pedig az áramellátás megszűnése miatt a hajó teljes kommunikációs rendszere összeomlott. A parancsnoki hídon tartózkodóknak fogalmuk sem volt róla, pontosan mi is történt a gépházakban, és nem is tudtak érintkezésbe lépni az ott levőkkel. Az épen maradt generátorok kezelői szintén nem tudták mi történik, és miután sem tájékoztatást, sem utasítást nem kaptak, nem is csináltak semmit. A hajó hátsó része sötétbe borult, az emberek a szükségvilágítás – zseblámpák – fénye mellett próbáltak dolgozni. Nem működtek a víztelenítő szivattyúk, és megbénult a kormányszerkezet is. A 132 mm-es légvédelmi ágyúk forgatószerkezetének motorjai szintén nem kaptak áramot, ugyanúgy mint a 40 mm-es Pom Pom gépágyúk motorjai. A bal hátsó 132 mm-es ágyúk, melyek lőszerraktára amúgy is víz alá került, teljesen üzemképtelenekké váltak, míg a Pom Pomokat kézzel kellett tovább működtetni, ami az amúgy is nehézkesen kezelhető gépágyúkat gyakorlatilag szinte használhatatlanokká tette. A ventilátorok szintén leálltak, aminek következtében a gépházakban elviselhetetlenné fokozódott a hőség, s a fűtők és gépkezelők egymás után dőltek ki.Mitsubishi G3M bombázók.

Mitsubishi G3M bombázók.

 

Mikor a csavartengely sérült tömítésein keresztül a B turbinaterembe is áradni kezdett a víz, a gépészek megpróbálták üzembe helyezni a víztelenítő szivattyúkat, azonban az áramellátás kiesése miatt azok közül egyik sem működött, így Wildish hadnagy kénytelen volt elrendelni a gépház kiürítését. A vízbetörés olyan erős volt, hogy mire az utolsó ember is elhagyta a termet, a víz már a plafonig ért. A gépház alig nyolc perc alatt megtelt vízzel, és az megállíthatatlanul terjedt tovább. A vízzáró ajtók ugyanis szintén nem funkcionáltak megfelelően. A reteszeket teljesen el kellett zárni, hogy az ajtók tökéletesen lezárjanak, de mint kiderült, még ez a „tökéletes” zárás sem biztosította a teljes vízzáróságot. A B gépház elhagyása után Wildish kalapáccsal verte a helyükre a reteszeket, és utána gerendákkal még ki is támasztotta az ajtót, ám amikor a gépház teljesen megtelt vízzel, és nyomás alá került, a víz az ajtó szélein körben mindenhol spriccelt kifelé.

Máshol még rosszabb volt a helyzet, ugyanis az ajtókat vagy nem zárták le rendesen, vagy egyszerűen nyitva hagyták. A víz rövidesen elöntötte a kisegítő berendezések gépházát, a B és az A turbinatermek között, és kezdte elárasztani a mögötte levő Y kazánházat is.

A bal belső csavart meghajtó turbinát a találat után szintén leállították, mivel itt is erős vibrációt észleltek. A robbanás feltehetően kissé deformálhatta ezt a tengelyt is, a hajótestről leszakadó lemezdarabok pedig megrongálták a csavar lapátjait, nagy darabokat letörve azokból. Az Y turbinaterem parancsnoka ezért a találat után rögtön leállította a turbinát, és azt később sem indította újra. Erre nem is nagyon lett volna lehetősége, ugyanis a találat tönkretette a turbinát gőzzel ellátó Y kazánház olajszivattyúit. A kazánok fűtőanyag hiányában rövidesen leálltak, a gőznyomás gyorsan csökkent. Közben megindult a vízbetörés is, és mivel a szivattyúk a kazánházban sem működtek, kénytelenek voltak kiüríteni azt. Ugyanezt tették az Y turbinateremben, ahol a turbinát ugyan más kazánházakból is el tudták volna látni gőzzel, ám a tengely erős vibrációja, és a kenőolaj-szivattyúk meghibásodása miatt annak újraindítása nem volt lehetséges. A gépház parancsnoka így nem látta értelmét, hogy továbbra is kitartsanak a világítás és szellőzés nélküli helyiségben, ahol a hőmérséklet 60 C fok fölé emelkedett. A B kazánházban közben szintén leállították a kazánokat, mivel itt meg a tápvíz keringető rendszer mondta fel a szolgálatot.A tatfedélzet és a hátsó lövegtorony.

A tatfedélzet és a hátsó lövegtorony.

 

A jobb oldali gép és kazánházakat a torpedótalálat közvetlenül nem rongálta meg, azonban a világítás és a szellőzés itt is tönkrement. A jobb belső csavart meghajtó X turbinateremben a hőmérséklet elviselhetetlenné vált, és a gépészek kénytelenek voltak elhagyni a gépházat. Később egymást váltva látták el a szolgálatot, ám az embertelen körülmények között ötpercenként váltaniuk kellett egymást.

A csatahajónak tehát egyetlen torpedótalálat következtében kártyavárként omlott össze a teljes gépészeti rendszere. A kormányszerkezet, valamint a két bal oldali turbina- és kazánház üzemképtelenné vált, a két bal oldali hajócsavar leállt, az áramszolgáltatás a csatahajó egész hátsó részén megszűnt. A rázkódás miatt tönkrement a hátsó, Y lövegtorony forgatószerkezete, a radarok, és beszorult a bal első 132 mm-es lövegtornyok forgatószerkezete is. A hajó kormányozhatatlanná vált, sebessége 16 csomóra esett vissza, a nagy vízbetörés miatt 11,5 fokkal balra dőlt, tatja erősen lesüllyedt.

A dőlés ellensúlyozása végett Leach kapitány utasítást adott az ellenárasztásra, s a csatahajó jobb oldalán, nagyjából az A lövegtoronytól a hajó középéig, elárasztották a torpedóvédő rendszer külső rekeszeit. Leachnek nem volt kedvére a dolog, hiszen ezzel az elárasztott részeken jelentősen gyengítették a torpedóvédő rendszer ellenállóképességét, azonban más választása nem nagyon lehetett. Az ellenárasztással sikerült is a dőlést mintegy 2,5 fokra csökkenteni, a hajó tatja azonban továbbra is nagyon leült. Miután a hajó kormányozhatatlan volt, tíz perccel 12 óra után a főárbocra felhúzták a fekete gömböket, ami azt jelentette, hogy a hajó veszélyben van, és segítséget kér.A Prince of Wales metszetrajzán pirossal jelölve az első találat miatt elárasztott terület, zölddel az ellenárasztás miatt elöntött rekeszek.

A Prince of Wales metszetrajzán pirossal jelölve az első találat miatt elárasztott terület, zölddel az ellenárasztás miatt elöntött rekeszek.

 

A Prince of Wales amúgy sem túl lelkes legénységének harci morálját nullpontra süllyesztette a tény, hogy a legjobb csatahajót, amit a britek ki tudtak állítani, egyetlen légitorpedó így megnyomorította. A tengerészek parancs nélkül hagyták el szolgálati helyüket, és a fedélzetre menekültek, ahol nem tudván mi dolguk, céltalanul ténferegtek össze-vissza, sokszor akadályozva a mentésen dolgozók tevékenységét. Miután a parancsnoki híddal megszakadt a kapcsolat, mindenki bizonytalan volt benne, tulajdonképpen mit is kell most tennie? A kárelhárítás tevékenysége nem volt összehangolva, mindenki saját belátása szerint igyekezett cselekedni.

A kezdeti pánik elmúltával a csatahajó belsejében a kárelhárító csoportok emberei megpróbáltak úrrá lenni a kialakult helyzeten. Erőfeszítéseik főleg a további vízbetörés megakadályozására, és az áramellátás helyreállítására irányultak. A pánikba esett matrózok által nyitva hagyott, vagy rosszul bezárt ajtókat újrazárták, és kábeleket fektettek le, melyeken keresztül a még működő villamos hálózatról vezettek áramot a hajó tatrészébe. A vízbetörést sikerült is mérsékelni, bár a rosszul záródó ajtók miatt teljesen megállítani nem tudták, s a víz közben teljesen elöntötte az Y kazánházat is. A víztelenítő szivattyúkból is sikerült néhányat üzembe helyezni, s jó esély látszott arra, hogy újra működőképessé tudják tenni a kormányszerkezetet is. Néhány radart is sikerült újra működőképessé tenni, és kijavították a bal második 132 mm-es lövegtorony forgatószerkezetét.

Mindeközben a támadó hullám második rajának hét torpedóvetője – és a Prince of Wales felől érkező nyolcadik gép – végrehajtotta a támadást a Repulse ellen is, azonban találatot nem értek el. A bravúrosan manőverező öreg csatacirkálónak sikerült az összes torpedót kikerülnie, és eredménytelen maradt a néhány perccel később érkező, és szintén a Repulse-t támadó hat japán repülőgép bombatámadása is. A támadások végeztével Tennant kapitány megpróbálta felvenni a kapcsolatot a zászlóshajóval, hogy érdeklődjön helyzetük felől, és további utasításokat kérjen, azonban jelzéseire semmilyen választ nem kapott. Miután szemmel láthatólag magára volt utalva, Tennant úgy döntött, saját felelősségére megtöri a rádiócsendet, aminek már amúgy sem volt semmi értelme, és értesíti Szingapúrt az eseményekről. Két perccel dél előtt rádión közölte a bázissal pontos helyzetüket, és azt, hogy ellenséges repülőgépek támadják őket.

Az adást véve Szingapúrban azonnal riadóztatták a 453. Század tíz Buffalo vadászgépét, melyek már hajnal óta készültségben álltak, ám addig fogalmuk sem volt róla, merre járhatnak a hajóik. A vadászok rögtön felszálltak, ám még 150 mérföldet kellett megtenniük, hogy elérjék a Force Z hajóit. A japánok pedig nem voltak olyan nagyvonalúak, hogy hagyták volna a briteknek, hogy összeszedjék magukat. Felderítőgépeik folyamatosan szemmel tartották az angol hajókat, és jelentették azok helyzetét a Kanoya ezred gépeinek, melyek gyorsan közeledtek a Force Z felé. A kötelék 26 darab G4M bombázója a korábban használtnál nagyobb, 205 kilós robbanótöltettel szerelt Type91 Mod2 torpedókkal volt felszerelve.Mitsubishi G4M bombázó.

Mitsubishi G4M bombázó.

 

A Repulse közben a zászlóshajó felé indult, hogy megpróbáljon segíteni neki, és szükség esetén vontába vegye. A csatacirkáló már alig 800 méterre volt csak a Prince of Walestől, amikor a három csoportba rendeződött japán gépek 12 óra után húsz perccel feltűntek a láthatáron. Az első két csoport a csatahajót, a harmadik a Repulse-t támadta.

A Prince of Wales jóformán teljesen képtelen volt a védekezésre. Valamennyi hátsó 132 mm-es lövege, illetve a bal első 132 mm-es torony üzemképtelen volt, a Pom-Pomokat pedig csak kézzel lehetett mozgatni, ami gyakorlatilag használhatatlanná is tette azokat, hiszen kézi működtetéssel képtelenek voltak követni a gyors japán gépeket. A hajó dőlését nagyrészt sikerült kiegyensúlyozni, de a megmaradt két és fél fokos dőlés miatt az üzemképes légvédelmi lövegek csövét alig lehetett annyira alacsonyra állítani, hogy a mélyrepülésben közeledő japán gépeket célba vehessék. A hajó legfeljebb 16 csomós sebességre volt képes, és ami még rosszabb, teljesen manőverképtelen volt. Ilyen körülmények között a végkimenetel aligha lehetett kétséges.

A csatahajót támadó első kilenc gép jobbról, az orr felől közelítette meg a Prince of Walest, és ledobott torpedóikból gyors egymásutánban három találta el a csatahajót. Az előző támadáshoz hasonlóan egy torpedó a hajó tatjától nem messze, valószínűleg az egyik becsapódó torpedó által keltett lökéshullámtól szintén felrobbant, ezért sokáig azt hitték, a második támadás során a csatahajó négy találatot kapott. (A japán pilóták öt biztos találatot jelentettek.) Látva mi történik, a támadó hullám utolsó három gépe ki sem oldotta torpedóját, feleslegesnek tartva, hogy azokat a láthatóan már halálos sebet kapott csatahajóra pazarolják. Helyette inkább a még mindig sértetlen Repulse felé indultak.

A második csoport nyolc repülőgépe közben ugyanis megint sikertelenül támadta a csatacirkálót, mely gyors fordulatokkal kikerülte a túl nagy távolságról ledobott torpedókat. Ezt látva a Prince of Walest támadó raj utolsó három gépe is a Repulse ellen fordult, és miközben a csatacirkáló a jobb felől indított nyolc torpedót igyekezett kikerülni, ők balról intéztek támadást a hajó ellen. Tennant ezúttal is brillírozott, ám arra már képtelen volt, hogy az összes torpedót kimanőverezze. Még a bal felől ledobott torpedókból is sikerült kikerülnie kettőt, ám a harmadik már eltalálta a hajót. A torpedó nem okozott nagyon súlyos károkat, és a gyorsan végrehajtott ellenárasztással a dőlést is szinte azonnal sikerült korrigálni, ám a csatacirkáló sebessége lecsökkent.A Repulse.

A Repulse.

 

Alig néhány perccel később a harmadik támadó hullám gépei, melyeknek eredetileg szintén a Prince of Walest kellett volna támadniuk, szintén ledobták torpedóikat a Repulse-ra. A tapasztalatokból okulva a gépek most már mindkét irányból támadtak, hatan jobb felől, hárman pedig bal oldalról. A csatacirkáló légvédelme heves tüzet zúdított a támadó gépekre, és kettőt le is lőtt közülük, ám a ledobott torpedókat már nem tudták kikerülni. A hajó először bal oldalról kapott két találatot, majd jobb felől is becsapódott egy torpedó. (Balról három találatot jelentettek, ám a búvárok a Repulse-on is csak négy torpedó ütötte lyukat találtak, tehát egy torpedónak valószínűleg itt is egy közeli detonáció hozhatta működésbe a gyújtóját.)

Testvérhajójával, a Renown-al ellentétben az öreg, első világháborús csatacirkálón a háború kitörése miatt már nem tudták a tervezett átépítéseket végrehajtani, gyenge torpedóvédelme így nem volt képes ellenállni a japán torpedóknak, s a négy találat azonnal halálos sebet ejtett rajta. Tennant kapitány rögtön kiadta a parancsot a hajó elhagyására, azonban a Repulse olyan gyorsan süllyedt, hogy a csatacirkáló mélyében szolgálatot teljesítőknek már nem nagyon volt esélyük arra, hogy kijussanak a hajó belsejéből. Az utolsó találatot követően a csatacirkáló negyedórán belül felborult és elsüllyedt, magával rántva a legénység közel harmadát, 513 embert. Tennant kapitány maga is a hajójával együtt akart elmerülni, tisztjei erőszakkal rángatták ki a parancsnoki hídról, és dobták a tengerbe.

A Prince of Wales-en közben szintén reménytelenné vált a helyzet. A három találatból az első alig néhány méterre a hajó orrától csapódott be. A torpedó látványos lyukat szakított a hajótestbe és eltörte az orrtőkét, ám igazán nagy károkat nem okozott. A keskeny orr részbe beömlő víz nem volt nagy mennyiségű, és semmilyen fontosabb berendezésben nem esett kár. A kárelhárítást csupán a hajó repülőgépei számára a közelben tárolt benzin izgatta, amely azonban végül nem gyulladt ki, és nem is robbant fel.

A második torpedó a B lövegtorony alatt találta el a hajót. A torpedóvédő rendszer külső cellái itt az ellenárasztás miatt vízzel voltak feltöltve, ami nagyban csökkentette a rendszer hatékonyságát. A találat közvetlenül a fő páncélöv alatt érte a hajót, ami a lökéshullám egy részét valószínűleg elvezette. A robbanás erejét a rendszer azonban így sem volt képes teljesen felfogni, a belső válaszfal átszakadt, és a B torony mellett több legénységi körletet, és a mosodát is elöntötte az olaj és a víz. A vízbetörés, amit részben itt is a nyitva hagyott ajtók okoztak, így is viszonylag mérsékelt volt, és az sem volt nagy veszteség, hogy a találat miatt tönkrement a B lövegtorony forgatószerkezete. A hajón így már csupán az A lövegtorony volt üzemképes, aminek viszont már nem volt jelentősége, hiszen a repülőgépek ellen a 356 mm-es lövegeket úgysem tudták használni.A Prince of Wales dicsősége teljében, nem sokkal a Szingapúrba való megérkezés után.

A Prince of Wales dicsősége teljében, nem sokkal a Szingapúrba való megérkezés után.

 

A harmadik torpedó megint a hajó tatján csapódott be, ezúttal a jobb oldalon. A csatahajó tatja már annyira lesüllyedt, hogy a négy méteres mélységre beállított torpedó a hajó vízvonalánál ütközött neki a hajótestnek, közvetlenül a jobb külső csavartengely tartóbakja felett. A robbanás hatalmas, 11×4 méteres lyukat szakított a hajótestbe, a tengelybakot letépte a helyéről, a 44,5 cm vastag csavartengelyt pedig úgy hajlította meg, akár egy vékony drótot. A csavartengely úgy meggörbült és megcsavarodott, hogy a tengelybak a propellerrel együtt behajolt a belső csavartengely mögé.

Ez a találat közel sem okozott akkora vízbetöréseket, mint az első támadás során a hajó bal oldalát ért torpedó, ám az általa okozott károk elegendőek voltak ahhoz, hogy előző támadás során a hajót ért súlyos sebet halálossá tegyék. Az elgörbült csavartengelyt meghajtó A gépház turbináját természetesen azonnal leállították, így már csupán a jobb belső csavar maradt üzemképes, mely viszont már csupán nyolc csomóval volt képes hajtani a csatahajót. Az A turbinatermet és az A kazánházat evakuálták, hiszen nem volt többé értelme annak, hogy a személyzet az elviselhetetlen hőségben és füstben továbbra is kitartson. A hajón már csupán az X gépház turbinája működött, melynek kezelői a pokoli hőségben egymást ötpercenként váltva dolgoztak tovább.

A torpedótalálat következtében a hajó tatján részben helyreállított áramszolgáltatás ismét megszűnt, a víztelenítő szivattyúk újra leálltak. A tatrészen éppen sikerült végre megállítani a vízbetöréseket, ám az új találat következtében most megint nagy mennyiségű víz ömlött a rekeszekbe. Reménytelenné váltak a kormányszerkezet kijavítására tett kísérletek is. (Állítólag a kormányt végül sikerült kijavítani, ám a víz nem sokkal ezután elöntötte a kormányszerkezet kamráját is.) A víz, most már a tat betört ablakain keresztül is, megállíthatatlanul ömlött be a hajóba. A jobb oldalt ért találatok következtében keletkezett vízbetörések a hajó dőlését szinte teljesen megszüntették, a csatahajó alig észrevehetően, kevesebb mint egy fokkal dőlt csak balra. A tatrész viszont annyira lesüllyedt, hogy a tatfedélzet már majdnem elérte a víz szintjét.

Tíz perccel a torpedóvető gépek távozása után került sor az utolsó támadásra, nyolc G3M bombázó 500 kg-os bombákkal támadta a Prince of Wales-t. A mintegy 2.500 méter magasságban repülő gépek ellen csak a 132 mm-es légvédelmi lövegek voltak hatásosak, melyekből viszont csak három lövegtorony volt üzemképes. Ezek viszont egész hatékonyan működtek, s a nyolc gépből ötöt megrongáltak. Az egyik japán gép bombája beszorult a bombatárba, így a támadók végül csak hét bombát dobtak le a hajóra. A csatahajót csak egyetlen közvetlen találat érte, mely bal oldalon a katapultnál csapódott be, s az egy fedélzettel lejjebb levő páncélfedélzeten robbant. A bomba a fedélzeti páncélt nem tudta ugyan áttörni, de robbanás szétzúzta az itteni szellőzőcsöveket, melyeken keresztül füst és tűz árasztotta el az X kazánházat, megsebesítve több fűtőt is. A kazánházat kiürítették, az X gépház még működő turbináját pedig az A kazánházra kötötték rá. Az A kazánházat viszont már korábban kiürítették, így a felügyelet nélkül működő kazánokban folyamatosan csökkent a gőznyomás. Tíz perccel később a turbina már csak percenkénti 50 fordulattal volt képes meghajtani a propellert, s a hajó gyakorlatilag megállt.A süllyedő hajóról készült japán légifelvétel. A kép hitelessége vitatott.

A süllyedő hajóról készült japán légifelvétel. A kép hitelessége vitatott.

 

A bomba repeszei a páncélfedélzet felett számos lyukat ütöttek a hajó oldalába is. A csatahajó ekkor már olyan mélyre merült, hogy rövidesen ezeken a lékeken keresztül is ömleni kezdett a víz a hajó belsejébe. A bombatalálat a legmegrendítőbb pusztítást azonban a hajó legénysége között végezte. A bomba ugyanis pontosan a legénységi körlet egyik nagyméretű helyiségébe csapódott be, melyben korábban a filmvetítéseket is tartották. A terem most kötözőhelyként működött, és a zsúfolásig tele volt a sebesültekkel, s a gépházak hőgutát szenvedett személyzetével. A pusztítás borzalmas volt, a vérfürdő áldozatainak számát a legvadabb becslések mintegy 300 főre teszik. (Mivel a csatahajón összesen 327 ember vesztette életét, egészen valószínűtlennek tűnik, hogy valamennyien ettől a bombatalálattól vesztek volna oda. Az áldozatok száma inkább 150-200 körül lehetett.)

A többi bomba a csatahajó közvetlen közelében csapódott be, az egyik alig öt méterre a hajó oldalától. A vízben robbanó bombák lökéshulláma és repeszei újabb lékeket szakítottak a hajótestbe. (A roncs vizsgálatakor a búvárok középen, a hajó mindkét oldalán, mintegy 60-70 méter hosszú mély horpadást találtak a hajótesten, közvetlenül a páncélöv alatt. Általában azt feltételezik, ezeket a közelben robbanó torpedók és bombák lökéshulláma okozta. A horpadások azonban feltűnően emlékeztetnek azokra, amiket a búvárok a Szent István testén találtak, és amiről újabban azt feltételezik, hogy a hajótest kezdődő összelapulása következtében keletkeztek. Ha ez igaz, elképzelhető, hogy a Prince of Wales-en található horpadások is a hajótest kezdődő összeomlásának a jelei.) A csatahajó ekkor már szinte teljesen megállt, kormányozhatatlan volt, s tatja kezdett a vízbe merülni. A hajótestbe mintegy 18 ezer tonna víz ömlött, s a hajó ismét kezdett balra dőlni.

Phillips tengernagy szemmel láthatóan sokkos állapotba került, kővé dermedve állt a parancsnoki hídon a mellvédnél, s mereven bámult maga elé. Nem szólt egy szót sem, és a hozzá intézett kérdésekre sem válaszolt. Végül valamennyire mégis összeszedte magát, és tíz perccel egy óra előtt végre elszánta magát arra, hogy megtörje a rádiócsendet. Jelentette Szingapúrnak, hogy a hajót találatok érték, a helyzet súlyos, és megadta pozícióját is. (Nyilván nem tudott róla, hogy Tennant egy órával korábban már megtette ezt.) Phillips azonban, rá jellemző módon, még ekkor sem vadászfedezetet kért, hanem vontatókat!A legénység átszáll az Express rombolóra.

A legénység átszáll az Express rombolóra.

 

Vontatni azonban már nem nagyon volt mit. A hajó egyre jobban dőlt balra, tatja a víz alá merült, és nyilvánvalóvá vált, hogy a csatahajó kezd süllyedni. Az Electra és a Vampire a Repulse túlélőit igyekezett kimenteni, így csak egyetlen romboló maradt a Prince of Wales mellett, az Express. Leach kérésére a romboló már a bombatámadás után a csatahajó mellé állt, s megkezdte a sebesültek, és a kárelhárításban részt nem vevő, feleslegessé vált tengerészek kimentését.

Tíz perccel egy óra után Phillips és Leach kénytelenek voltak szembenézni azzal, hogy a helyzet reménytelen. Leach utasította az X gépház embereit, állítsák le a gépeket, és jöjjenek a fedélzetre, s ezzel egyidőben elrendelte a hajó elhagyását.

Bár korábban a csatahajó legénysége nem minden esetben állt a helyzet magaslatán, a kiürítést most rendben és fegyelmezetten bonyolították le. Nem volt tolongás, nem esett senki pánikba. Az egyik túlélő szerint az emberek úgy álltak sorba a csónakoknál és az Expresshez vezető mentőköteleknél, mintha egy mozi pénztáránál lettek volna. Az Express eleinte szorosan a csatahajó mellé állt, ám valamivel később, amikor annak dőlése kezdett növekedni, pár méterrel távolabb húzódott. Valószínűleg ez mentette meg a hajót. Mindenki arra számított ugyanis, hogy a Prince of Wales a dőlés ellenére még egy jó ideig a víz felszínén fog maradni, azonban a csatahajó 13.24-kor hirtelen felborult. Az Express olyan közel volt hozzá, hogy a váratlanul átforduló csatahajó lengéscsillapító bordája nekiütődött a romboló oldalának. Ha az Express csak egy méterrel közelebb van a Prince of Waleshez, a csatahajó valószínűleg őt is beleborította volna a tengerbe.

A felborult csatahajó néhány percig még a víz felszínén lebegett, majd orra a magasba emelkedett, és tattal előre lassan belecsúszott a tengerbe. Az utolsó pillanatoknak már a Szingapúrból érkező Buffalo vadászgépek ausztrál pilótái is a szemtanúi voltak, akik éppen akkor érkeztek a helyszínre, amikor a Prince of Wales orra is elmerült a hullámokban. A csatahajó süllyedését megfigyelték a helyszín felett köröző japán felderítőgép pilótái is, akik rögtön jelentették a jó hírt a főhadiszállásra. Az indokínai repülőtereken ekkor már javában készítették fel a japán bombázókat egy második bevetésre, amit persze rögtön lefújtak, mihelyt értesültek a két angol hajó elsüllyedéséről. Egyetlen gépet küldtek csak másnap bevetésre, mely az angol hajók pusztulásának helyén két nagy koszorút dobott a tengerbe, tisztelegve az elesett tengerészek előtt.Valószínűleg ez az utolsó kép, ami a süllyedő csatahajóról készült, néhány másodperccel a borulás előtt.

Valószínűleg ez az utolsó kép, ami a süllyedő csatahajóról készült, másodpercekkel a borulás előtt.

 

Hogy Phillips tengernagy és Leach kapitány a hajójukkal együtt akartak e elmerülni, mint Tennant a Repulse-on, nem lehet tudni. Percekkel a borulás előtt még mindketten a parancsnoki hídon álltak, s Phillips az Express kapitányának tisztelegve köszönte meg a mentést. Lehet, csupán utolsóként akarták elhagyni a csatahajót, és ők sem számítottak arra, hogy az ilyen gyorsan fel fog borulni. Akárhogy is történt, a többi 325 emberrel együtt ők is odavesztek. Phillips holtteste soha nem került elő, míg Leach kapitány holttestét az erősítésként nem sokkal ezután a helyszínre érkező rombolók később megtalálták.

A mentés befejezése után visszafelé tartó három romboló ugyanis néhány órával később találkozott az erősítésként érkező hajók első csoportjával, öt angol és amerikai rombolóval. Bár jelezték nekik, mi történt, azok nem fordultak vissza, hanem tovább haladtak előre, egészen a katasztrófa helyszínéig, abban bízva, talán sikerül még túlélőket találniuk. Életben maradtakra azonban már nem bukkantak, csupán néhány holttestet találtak, köztük Leach kapitányét. A rombolóknak végül csak annyi sikerélmény jutott, hogy Szingapúrba visszafelé menet elfogtak egy japán halászhajót, mely a történtekről mit sem tudva éppen a környéken kóborolt.

A Prince of Wales túlélői nem mondhatták igazán szerencsésnek magukat. Szingapúrba visszatérve nagyobb részüket szárazföldi szolgálatba osztották be az erőd védelménél, s később aztán a helyőrséggel együtt masírozhattak a hadifogságba. Azok sem jártak jobban, akiket áthelyeztek az Exeter cirkálóra. Három hónappal később a Jáva-tengeri csatában vagy a cirkálóval merültek el, vagy hadifogságba kerültek ők is. Az Electra romboló szintén a Jáva-tengeren süllyedt el, a Tenedos és a Vampire pedig áprilisban Ceylon partjainál esett a japán anyahajók repülőgépeinek áldozatául.

John Catterall Leach kapitány, a Prince of Wales parancsnoka.

John Catterall Leach kapitány, a Prince of Wales parancsnoka.

 

Szingapúrt az Electra parancsnoka, May fregattkapitány értesítette a Force Z pusztulásáról. A japán haditengerészet főparancsnoksága még aznap, késő délután közleményt adott ki, melyben bejelentették a két nagy angol hadihajó elsüllyesztését. Angliában az emberek a kora reggeli órákban értesültek a történtekről. Churchill éppen az ágyában olvasgatta a frissen érkezett leveleket, mikor az Első Lord közölte vele a hírt. Emlékirataiban utóbb így emlékezett vissza:

Éppen a postámat nyitottam, amikor az ágyam mellett megszólalt a telefon. Az Admiralitás Első Lordja volt a vonalban. Különösen csengett a hangja, köhintett, majd nagyokat nyelt, először nem is értettem, mit mond.

  • Miniszterelnök úr, jelentenem kell Önnek, hogy a japánok, valószínűleg repülőgépről, elsüllyesztették a Prince of Walest és a Repulse-t. Tom Phillips a tengerbe fulladt.

  • Ez biztos?

  • Semmi kétség.

Letettem a kagylót. Hálát adtam az Úrnak, hogy egyedül vagyok. Ekkora megrázkódtatás a háború kezdete óta nem ért. Az olvasó nyilván felfogja, mennyi erőfeszítés, remény és terv süllyedt a tenger fenekére e két hajóval. Forgolódtam az ágyban, s csak akkor tört rám egész szörnyűségével ez a hír. Az Indiai és a Csendes-óceánon nem volt többé sem brit, sem amerikai csatahajó, kivéve Pearl Harbor amerikai túlélőit, de ezek is igyekeztek vissza Kaliforniába. E hatalmas kiterjedésű vizeken Japán mindenütt ellenállhatatlanul tört előre, s mi mindenütt erőtlenül, védtelenül álltunk vele szemben.

A Royal Navy számára alighanem valóban ez az időszak volt a háború mélypontja. Nem sokkal korábban, novemberben tengeralattjárók süllyesztették el az Ark Royalt, és a Barham csatahajót. December tizedikén merült el a Prince of Wales és a Repulse, kilenc nappal később pedig az alexandriai kikötőben olasz búvárok aknáitól süllyedt el a Queen Elizabeth és a Valiant. (Utóbbiakat később kiemelték és kijavították.) A katasztrófasorozat következtében a Royal Navy Földközi-tengeri és távol-keleti erői gyakorlatilag felmorzsolódtak. A japánok a sikert megfejelték azzal is, hogy röviddel később elfoglalták Szingapúrt, a britek legnagyobb támaszpontját a térségben. (Míg az olaszok és németek elmulasztották ezt megtenni Máltával.)

Miután Szingapúr a kezükre került, a japánok egy ideig komolyan foglalkoztak a gondolattal, hogy kiemelik a brit csatahajót, vagy legalábbis annak egy részét, hogy ezzel megszerezzék a legújabb brit haditechnikát. Főleg az angol radarok érdekelték őket. A kiemelésből persze nem lett semmi, és azt sem lehet tudni, a roncsnál folytatott merülések milyen eredményekkel jártak. Miután a felborult hajó maga alá temette a fegyverzet nagy részét és a radarokat, a japán búvárok nyilván nem sok használhatót találtak, már ha egyáltalán megtalálták a roncsot.3D grafika a roncs jelenlegi állapotáról.

3D grafika a roncs jelenlegi állapotáról.

 

A Force Z pusztulása után a britek végül azokat a hajókat vezényelték az Indiai-óceánra, melyeket az Admiralitás eredetileg is akart, az R osztály négy hajóját, illetve a Warspite csatahajót. Végül mégis idekerült az Indomitable is, mely januárban csatlakozott a Ceylonnál állomásozó flottához. Áprilisban, a japán flotta újabb támadása után, az angolok innen is visszavonulni kényszerültek, Bombay-be. A brit haditengerészet a következő időkben csupán passzív, afféle „fleet in being” szerepet töltött be az India-óceánon. Az öreg hajókkal sok sikerre nem is számíthattak volna a Császári Haditengerészet ellen. A következő évben az egyetlen komolyabb bevetést, Madagaszkár megszállását, nem is a japánok, hanem az ezúttal is kiváló pofozógépnek bizonyuló franciák ellen hajtották végre.

A Repulse roncsának a rajza.

A Repulse roncsának a rajza.

 

A Prince of Wales elsüllyedése mérföldkő volt a tengeri hadviselés történetében. A Bismarck esetét be lehetett tudni a véletlen balszerencsének, a tarantói és a Pearl Harbor-i légitámadások által elsüllyesztett csatahajókról pedig még el lehetett mondani, hogy mozdulatlan, könnyű célpontok voltak, ám a Kuantan előtt elsüllyesztett két angol hajónál már nem lehetett ilyen kifogásokkal élni. Repülőgépek most először süllyesztettek el a nyílt tengeren manőverező, teljes harckészültségben álló csatahajókat, méghozzá figyelemre méltóan csekély veszteségekkel. A hajók ellen két hullámban 42 japán repülőgép hajtott végre torpedótámadást, és a két hajón legalább nyolc találatot értek el. (A Repulse roncsának bal oldalát az iszap nagyrészt betakarja, ezért itt nem lehetett teljesen biztosan megállapítani a találatok számát.) A japán veszteség összesen három lelőtt repülőgép – egy negyedik, sérült gép leszálláskor tört össze –, és 18 halott volt. Az eset immár a legkonzervatívabb tengerésztisztek előtt is nyilvánvalóvá tette, hogy a csatahajók egyeduralmának végképp leáldozott, a haditengerészetek fő csapásmérő ereje a továbbiakban a repülőgép-anyahajó lesz. A Brit Királyi Haditengerészet a végleges konzekvenciákat csak 1942 végén, egy parancsnoki értekezleten vonta le, melyen immár hivatalosan is megállapították, a flotta hajói közül a továbbiakban a repülőgép-anyahajók kapnak prioritást. Az értekezlet után a flotta tervezési osztályának vezetője, Sir Stanley Goodall, a következőket írta naplójába: „Végre-valahára!

A Prince of Wales elsüllyesztése más szempontból is megdöbbentette a Royal Navy tisztjeit és mérnökeit. A legújabb, legnagyobb, és legjobbnak tartott csatahajót, amivel a britek rendelkeztek, egyetlen, nem túl nagy robbanótöltettel rendelkező légitorpedó annyira megnyomorította, hogy a második támadás már manőver-képtelenül és félig-meddig harcképtelenül érte, s az gyorsan végzett is vele. A csatahajó pusztulását gyakorlatilag a tatot ért két torpedó okozta, a másik két találat nem sokban járult hozzá az elsüllyedéséhez. Az, hogy egy közel 40 ezer tonnás modern csatahajót két légitorpedó küldjön a hullámsírba, teljességgel elfogadhatatlan, akármilyen balszerencsés találatokról is volt szó.

Az eset mindenképpen a csatahajók komoly konstrukciós hibáira utal, amik korábban többnyire már említésre is kerültek. A szellőzőrendszer teljes csődöt mondott, és nem csak azért, mert feladatát még normális körülmények között sem tudta ellátni, és elviselhetetlen körülményeket teremtett a hajó belsejében, hanem azért is, mert képtelen volt megakadályozni a füst, a tűz, és a víz terjedését. A szellőzőcsövekbe ugyanis számos csapóajtót, visszacsapó szelepet építenek be, hogy a füst vagy a víz a járatokon keresztül ne tudjon a sérült rekeszekből a még érintetlen rekeszekbe átterjedni. Tökéletes védelmet persze ezzel nem lehet biztosítani, de az angol hajón úgy látszik még a minimális védelem elérése sem sikerült. A szellőzőcsövek a vízbetörések terjedésének fő útvonalai voltak, és akadálytalanul terjedtek benne tovább a hajón kitört tüzek és a füst is.

A válaszfalak vízzáró ajtói szintén hibás konstrukcióknak bizonyultak. Eleve nehezen és körülményesen lehetett őket zárni, és a menekülő tengerészek sokszor nem is vesztegették idejüket erre az időrabló műveletre, s csupán felületesen zárták be az ajtókat, mondhatni, egyszerűen csak becsapták őket maguk mögött. De még ha előírásszerűen le is zárták őket, azok sokszor még akkor sem voltak teljesen vízzáróak, és nagyobb víznyomásnál az ajtók szélein körben mindenhol átengedték a vizet.A Prince of Wales legénysége, valamint Churchill és vezérkari tisztjei 1941 augusztusában.

A Prince of Wales legénysége, valamint Churchill és vezérkari tisztjei 1941 augusztusában.

 

A csatahajó áramfejlesztőinek 2.640 kW-os kapacitása messze elmaradt minden korabeli csatahajóé mögött. (A Bismarck villamos kapacitása például 7.910 kW, a francia Richelieu-é pedig 9.300 kW volt.) A generátorokat ráadásul rossz helyre építették be, sérülékenyek voltak, és szerencsétlen ötletnek bizonyult a csatahajó villamos hálózatának két önálló részre osztása is. Hiányos volt a kommunikációs rendszer, gyenge volt a légvédelem, és a csatahajó legénysége sem állt a helyzet magaslatán. Utóbbi részben menthető azzal, hogy a hajó felszerelését és próbajáratait a háborús helyzet miatt igen erőltetett tempóban, kapkodva hajtották végre, és a csatahajót úgy állították szolgálatba, hogy sem berendezéseit nem próbálták ki és üzemelték be megfelelően, sem pedig legénységét nem képezték ki és gyakoroltatták be úgy, ahogy azt kellett volna.

A csatahajót 1941 március 31-én adták át a haditengerészetnek, és május 10-én már bevetésre alkalmasnak is nyilvánították. Összehasonlításképpen, a német haditengerészet 1941 február 25-én, tehát egy hónappal a Prince of Wales átadása előtt vette át a Tirpitz-et a hajógyártól, ám csak 1942 január tizedikén nyilvánították teljesen hadra foghatónak, amikorra a Prince of Wales már el is süllyedt. A németek tehát tíz hónapot töltöttek a csatahajó berendezéseinek tesztelésével, a szükséges javításokkal és módosításokkal, a gépek és a lövegek beállításaival, és a legénység kiképzésével, amiket a britek mind lezavartak másfél hónap alatt. (A Bismarck ellen úgy vetették be a hajót, hogy a fedélzetén még dolgoztak a hajógyári munkások.) Részben ennek volt köszönhető a csatahajó gépi berendezéseinek alacsony műszaki színvonala, a legénység gyakorlatlansága és rossz harci morálja.

Azonban mindezek figyelembevételével is azt kell mondani, a süllyedés elsődleges oka a csatahajó konstrukciójának gyengesége volt. Ha ehhez még hozzá számítjuk azokat a műszaki problémákat, amik a Prince of Wales süllyedésénél nem játszottak szerepet, de egyébként végigkísérték a King George osztályú hajók életét – mint a kazánok gyakori meghibásodásai, a tápvíz és üzemanyag-ellátó rendszer állandó zavarai, a kis hatótávolság, a tatrész gyenge szerkezete, vagy a négyágyús lövegtornyok rendszeres üzemzavarai –, akkor elég nyilvánvalónak tűnik, hogy a brit hadihajó-tervezés nem nagyon teheti ki az ablakba ezeket a hajókat. A King George osztály fogyatékosságai bizonyos szempontból az angol birodalom, és az angol ipar hanyatlását tükrözték vissza.

 

Forrás

Robert Garzke, William Dulin: British, Soviet, French and Dutch battleship of World War II

Robert Garzke, William Dulin, Kevin Denlay: Death of a battleship

Földi Pál: Harc a Maláj-tengeren/Konvoj csata az Északi-tengeren

http://www.navweaps.com/

 

 

 

75 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://htenger.blog.hu/api/trackback/id/tr2016779328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ártéri 2021.12.09. 19:57:19

Remek volt, köszi. A gépházból Wildish nem küldött ki valakit ellenőrizni, hogy mi történt a csavartengellyel, csak úgy találomra ráindított a találat után? Volt vizsgálat, miután hazaértek a túlélők?

hátramozdító 2021.12.09. 20:25:45

Köszönjük szépen! Igazából csak azt nem értem, miért volt ekkora meglepetés, hogy nem bombákat, hanem torpedókat hajigáltak a japánok, hiszen ez már egy jó ideje ki volt találva.

bz249 2021.12.09. 20:36:36

@hátramozdító: ez volt a jappani gep:

en.wikipedia.org/wiki/Mitsubishi_G3M
en.wikipedia.org/wiki/Mitsubishi_G4M

Ehhez kepest a briteknek volt ugye a Stringbag... de az USN valtozata is hat hagy kivanni valot maga utan:
en.wikipedia.org/wiki/Douglas_TBD_Devastator

Hogy a torpedoinditas miatt voltak ilyen tetu lassuak vagy egyeb okbol azt nem tudom.

MZoli 2021.12.09. 23:46:05

@bz249: ehhez kepest volt a britteknek a Bristol Beaufort, a Bristol Beaufighter torpedo veto valtozata es a Handley Page Hampden torpedoveto valtozata. Ezenkivul rendszeresen harcoltak a Savoia Marchetti 79-esekkel, Cant Z 1007-esekkel, ha jol emlekszem a szamara. A nemetek asszem csak 42-ben kezdtek torpedoveto gepeket hasznalni, eloszor a KG 26 He 111-eseit.

Ja es volt meg a Swordfish, Vickers Wildebeest, hogy megemlekezzunk az endaui batrakrol is, valamint az Albacore, es kihagytam meg biztos ezt-azt.

Szerintem fals info, hogy a brittek egyaltalan ne teteleztek volna fel, hogy a japan bombazok tudnak torpedot is vetni.

horthyadmiral 2021.12.10. 07:36:37

Köszönjük szépen, remek volt ismét :-)

Ami nekem a legjobban tetszett, hogy a japánok koszorút dobtak le az elesett tengerészeknek, mégsem voltak olyan barbárok, bár a hadifoglyokkal másként bántak. Nehéz a japán kultúrát európai ésszel megérteni.

Cserny mster 2021.12.10. 10:15:41

@horthyadmiral: Pedig egyszerű megérteni! Harcol, elesik: tisztelet, koszorú. Feladja a küzdelmet, megadja magát: megalázás.

Etniez 2021.12.10. 14:09:26

A nagy arcú britek pofára estek. De azóta is nagy az arcuk.

A csatolt kép hitelessége miért kérdéses?

Oktán Pista 2021.12.10. 15:01:07

Egyetlen találattól úgy omlottak össze létfontosságú rendszerek zsinórban a Prince of Wales-en, mintha egy lerohadt olasz autó, vagy egy nagyon olcsó kínai háztartási gép lenne - nem pedig egy harctéri körülmények közé tervezett hadigép.

KiülökADombtetőre 2021.12.10. 15:54:26

Tökre érdekelne, hogy hogyan lehet ennyire pontosan rekonstruálni az eseményeket?

savanyújóska 2021.12.10. 16:31:08

@ártéri: "Volt vizsgálat, miután hazaértek a túlélők?"

Minden hajó elsüllyedése után van vizsgálat, ebben az esetben gondolom a szokásosnál is alaposabb, bár a túlélők nagy része csak a háború után térhetett haza. A tapasztalatokból okulva az osztály többi hajóján több módosítást is végrehajtottak, bár sokat nem segített rajtuk.

@Etniez: "A csatolt kép hitelessége miért kérdéses?"

Nem biztos, hogy eredeti felvétel, lehet, hogy a japán propaganda készítette valamilyen korabeli photoshoppal, esetleg egy modellt felhasználva. A süllyedő hajó állapotát azért jól visszaadja.

@KiülökADombtetőre: "hogyan lehet ennyire pontosan rekonstruálni az eseményeket?"

A legénység többsége túlélte, lehet tudni mi történt a hajón. A roncs nem fekszik mélyen, 60-70 méteren, könnyűbúvárok is hozzáférnek, és alaposan meg lehet vizsgálni.

omron 2021.12.10. 18:31:25

@Etniez: És hogy föl vannak háborodva, ha az ellenség visszaüt. Japánok, zuluk, törökök, búrok, németek, stb.

Maga Lenin 2021.12.10. 19:19:40

@MZoli: Épp én is ezt akartam volna írni. Mondjuk így meg még kínosabb az ügy a briteknek.

Wierosssz 2021.12.11. 19:32:26

A sorok közül nekem az angol arrogancia Mt. Everestje bontakozik ki.

Adott egy hajó, amiről, parancsnokként, elhiszem, hogy világszínvonalat képvisel. De ez csak a fegyver, az azt kezelő ember nélkül csak egy halom haszontalan fém. Sz*r a morál? Hosszú és unalmas az út Európából Szingapúrba? Akkor ott és addig gyakorlatoztatom a legénységet, ahol tudom. Annak alapján, ami történt, A PoW-en valószínűleg tettek magasról az egészre. A kis idő alatt még a Repulse is jobb teljesítményt nyújtott, valószínűleg már csak a kapitány hozzáállása miatt is. Azt azért csodálom (ismerve az angol "tradíciókat"), hogy Tennant karrierjét nem törte teljesen derékba a Repulse elvesztése és a tény, hogy életben merészelt maradni...

Miután tudtak róla, hogy Pearl-ben a US Pacific Fleet-et leamortizálták, talán lehetett volna kicsit racionálisabban hozzáállni az ellenséghez. Ehelyett? "Megyünk és megdádázzuk a sárgákat, a Kongo tuti megy a fenékre! Mi olyan tuti vagyunk, hogy még kiképzett legénység sem kell! Miénk a legütőképesebb hajó! Csak meglátnak és összerosálják magukat! Ott egy kis piros pöttyös légypiszok az égen, majd a pom-pomok ledurrantják, nem is kell fordulózni!"

bz249 2021.12.11. 21:10:35

@Wierosssz: nade most miert? 4 rombolot is vittek kiseretnek (escort... ez nem francia szo veletlenul?).

Amugy a Bismarcknal legalabb azt fel lehetett hozni mentsegnek, hogy az Atlanti-ocean kozepen el tud bujni a hajo, de itt az ellenseges legiero hatosigaraban egy tucatnyi cirkalot es szakajtonyi rombolot illetve tengeralattjarot felvonultato ellenseget majd biztos jol meglepnek.

Amugy persze lehet Wilkins hadnagynak is segitett volna, ha annyira ismeri a turbinakat, hogy almabol felebresztve is.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.12.12. 10:30:44

@Wierosssz: Honnan tudták volna...? Nem fénysebességgel terjedtek a hírek. 7-én helyi idő szerint reggel volt PH elleni támadás. A PoW ellen meg helyi idő (?) szerint 10-én történt. Ha full hátraarcot tolnak 8-án lehet, hogy még akkor is elkapják őket. Csak hát ugye ott volt a kötelesség, hogy valamiért odaküldték őket.

bz249 2021.12.12. 12:01:43

@molnibalage: mar hogyne tudtak volna... lehet nem mindent, de azert kelloen sokat. Viszont semmilyen informaciohiany nem menti azt, hogy 4 darab rombolotol kiserve talalomra elindulnak az ellenseg altalanos iranyaba. Esely sem volt az eredeti koncepciora, hogy jol meglepik a jappanikat. Phillipsnek ugye igy is szerencseje volt, hogy nem a cirkalok torpefoztak meg elozo este.

laci_52 2021.12.12. 22:31:23

Nagyon jó cikk! A britek számára tanulság, hogy sohasem szabad lebecsülni az ellenséget. Másrészt ekkor vált világossá, hogy egy csatahajó koncentrált repülőtámadással szemben nem tud hatékonyan védekezni.

gigabursch 2021.12.13. 07:51:42

Köszönöm a cikket!
Csörcsill nem csak elmebeteg vérgőzös barom volt, de szerintem erőteljesen hiányos ismeretei voltak a logisztikáról, az anyagbeszerzésről, az anyagfelhasználásról és a gazdasági összefüggésekről.
Neki sem az ember, sem az anyag, sem a munkaerő nem volt drága...

Az igazi kérdés számomra az, hogy a Bismarck óta elég sok nagy hajó vesztét okozta a "seggbe lőtt" torpedó.
Ennek a kiküszöbölésére találtak ki bármilyen (rész)megoldást?

gigabursch 2021.12.13. 07:58:11

OFF

@Oktán Pista:
Elég sok év, km és tapasztalat van bennem az olasz autók vonatkozásában.
Elég hibás sztereotípia.
A nagyobb gond, hogy a hazai járműszerelői képzést totál kisajátította a GM, majd a VW és emiatt a nem túlságosan túlképzett autószerelőknek meghaladja a képességeit, hogy hogyan kell egy olasz autót - egyébként vicces áron - TMK-zni, mondjuk a 10 ekm szervízekkel összerakva. Dettó francia autók.
Ebből fakad ez a - már megbocsáss! - ez a beteg szemlélet.
Miattam vehetitek és szereltethetitek drágán a güntervágeneket, meg hangosan szidalmazhatjátok is, ennek egy eredője van => olcsó marad az olasz kocsi (is).

ON

gigabursch 2021.12.13. 08:01:40

@laci_52:
Szerintem ekkor még nem vált világossá. Csak ekkor valósult meg először.

Szombatitamas 2021.12.13. 08:14:55

Érdekes, hogy a hírhedt royal nagy legjobb hajója mennyire gyenge konstrukció volt.
De azt hinné az ember, hogy a gyakorlatokon legalább azt a matrózok fejébe verik, hogy ha kijössz egy vízzáró ajtón, azt becsukod magad után. (Azt hinné az ember, hogy ütközet esetén vagy állítanak valakit minden vízzáró ajtó mellé, vagy legalább kineveznek felelős embereket minden vízzáró ajtó körül, hogy téged végzünk ki, ha nem lesz bezárva, és ezért emberek kerülnek veszélybe). A cikk alapján nagyon súlyos technikai és kiképzésbeli gondok voltak a royal navynél.
És ezek a vízzáró ajtók. Nyilván korlátlan sok vizet, nagy nyomást nem tudnak megfogni, de a többi országnál is ennyire gyenge konstrukciók voltak?
Első világháborús német dreadnaught tervezésnél olvasni, hogy nem szabad meggyengíteni felesleges nyílásokkal a vízvonal alatti védelmet. (Talán a koudelka misszió meg nem valósult fontos következtetései között olvasni erről). Lehet az angolok feláldoztak a biztonságból, a legénység kényelme, a békebeli könnyebb kezelhetőség érdekében?

bz249 2021.12.13. 08:24:07

@Szombatitamas: azert a Royal Navy mentsegere fel lehet hozni, hogy tipikusan nekik sokkal nagyobb volt az uzemanyaghanyad* a hajon. Ez meg egy csomo kompromisszumot szul.

*konkretan a KGV nem

Oktán Pista 2021.12.13. 11:36:46

@MZoli: "Szerintem fals info, hogy a brittek egyaltalan ne teteleztek volna fel, hogy a japan bombazok tudnak torpedot is vetni."

A (releváns pozícióban levő) briteknek úgy általában talán valóban nem voltak illúzióik a japán bombázók torpedóvető képességeivel kapcsolatban. Ha jól értelmezem a szöveget, legalább egy brit, a PoW kapitánya viszont nyilvánvalóan nem volt képben, és ez ott, nyolcvan éve gyorsan eldöntötte az események lefolyását.

@gigabursch (OFF):
A családban van egy Alfa, ami sajnos erősíti a sztereotípiákat… ez természetesen nem reprezentatív, és az olasz autós kijelentést ünnepélyesen visszavonom. Nem volt jó példa, és nem is ez volt a fontos.
Remélem, az eredeti mondanivaló lényege azért átment. A csatahajó tervezés elrettentő példája, ha a beömlő víz a kazánházzal együtt önti el az azt vízteleníteni hivatott szivattyút is.

bz249 2021.12.13. 17:54:39

@gigabursch: szerintem azt a megoldast talaltak ki, hogy a torpedo ugyis eltori a hajot, mint egy gyufat tehat kar foglalkozni vele.

Blam kapitány 2021.12.14. 09:11:36

@molnibalage: Hát azzal tényleg nem....de mivel a Csendes-óceáni távírókábel működött(még), ezen keresztül kaphattak tájékoztatást(eddigre már Manilában is tudták(8.-a 02:20)...más kérdés aztán,hogy az amcsiknak mennyire volt sürgős elújságolni hogy megrakták őket.)Szingapúr 7/8 éjjelén kapott légitámadást,egy időben Manilával(Cavite).Na ekkor kellett volna a Z csoportnak bemutatni egy ünnepélyes kihajózást(God save the King,Rule Britannia..stb)DNy irányába...24 óra alatt 500 mérföldre vannak.20 csomós sebességgel számolva.Csakhogy "A Flotta nem csinál ilyet"vagy ahogy azt Phillips tengernagy kifejtette:
-Valamit tennünk kell...
Így aztán kifutottak,még az erősítést sem várva be.

savanyújóska 2021.12.14. 10:08:09

@Wierosssz: @Blam kapitány: Mint a szövegben is említettem, Phillips nem tehette meg, hogy csak úgy visszavonul. Amikor fél évvel korábban a Prince of Wales visszavonult a Bismarck elől, Churchill csapkodta az Admiralitás asztalát, miszerint: Egy angol csatahajó nem fordít hátat az ellenségnek! Értve a szóból, Phillips, Pound-al egyetértésben, hadbíróság elé akarta állítani Leachet a "megfutamodásért", és ettől csak Tovey tiltakozása miatt álltak el, aki kijelentette, ha Leach bíróság elé kerül, ő a tárgyaláson a védelem tanújaként fog megjelenni. Phillips nyilván úgy érezte, hülyén venné ki magát, ha most meg éppen ő fordítana hátat az ellenségnek a Prince Of Wales-el.

bz249 2021.12.14. 11:50:52

@savanyújóska: pedig hat hivatkozhatott volna a gyava Leachre, aki mar megint menekult volna... viszont az erosites be nem varasara milyen mentseguk volt?

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.12.14. 13:23:40

@Blam kapitány: Erre mondhatta kapitány, hogy kikötőben álló, bunkó jenkik által üzemeltetett flotta mire referencia?

(Igen sznobok a britek még 40 évvel később is félelmetes téveszmékkel saját technikai szintjükkel totális félreértésben létezve.)

Blam kapitány 2021.12.14. 13:31:37

@savanyújóska: Igen,ez is benne volt a pakliban....és a védők moráljára is pusztító lett volna ,ha látják hogy a várva-várt "Flotta"a támadás hírére ágyulövés nélkül visszavonul.

Blam kapitány 2021.12.14. 13:37:14

@bz249: Talán csak az,hogy szándékaik szerint a Khota Barunál lévő partra szállító egységekkel akartak végezni,majd a fedezet között szétcsapni.

gigabursch 2021.12.14. 14:34:34

@molnibalage:
A negyven évvel kapcsolatban Falklandra gondolsz?
Mondjuk az is megér(demel)ne egy jó kis cikket...

bz249 2021.12.14. 14:49:55

@Blam kapitány: hat ja... es egy valodi ferfi nem deriti fel a helyszint, es nem visz kiserohajokat ;-)

gigabursch 2021.12.14. 14:58:19

@bz249:
Szerintem ez egy kicsit így beteg, hogy ennyire "beleszrom" stílussal kezeljék.
Ma, egy méregdrága repülőgéphordozó vagy egy szipi-szupi cirkálók/nehéz rombolók esetében (a Kirovoktól a Zumwaltig világszerte) bő harminc éven keresztül erre nem kerestek megoldást? Nehezen hinném el. A tengók egy külön állafaj, azt most ebbe a kérdésbe így ne vonjuk bele

Pl. én biztos tennék/keresnék valami olyan megoldást, ami a hajtásláncba itt-ott tenne be tudatos gyengítéseket, aminek a lényege a feszültség megszakítása, és adott körülmények közötti részleges rehabiltiálhatósága vagy totális megszüntethetősége (pl kifacsarodott kormánylapát lerottyintása). Vagy a borda-, lemezelés és kamraszerkezeten lezárási opciókat és feszültség elvezetést meg lehessen oldani.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.12.14. 17:09:10

@gigabursch: Nem, úgy általában.
Amikor egy ott repülő pilóta (Dav "Dog" Morgan) mondott ilyeneket:

"Háború esetén ő lett volna a század hírszerző tisztje is. Akkoriban az az érzés járta át a haderőt és a hírszerzést, hogy az meg fog történni, a kérdés csak a mikor. Ezt abból vezették le, hogy a szovjetek számára a fegyveres erőinek fenntartása és fejlesztése annyi erőforrást kíván, hogy ezt nem lehet a végtelenségig húzni. Ahogy Dave fogalmazott, „nem volt elég pénzük, hogy mi erőiknek színvonalát tartsák”. Ő a Harrierben gondolta a legjobbnak a túlélési lehetőségeit, ezért azon szeretett volna repülni. Meg azért is, mert imádta a gépet is."

Ez volt az a pont, ahol csuklottam. Ezek szerint az angoloknál voltak olyan beképzeltek, elvarázsoltak, egyesek, akik szerint az angol technika minőségileg általánosan nézve a szovjet felett volt. A mai tudásunk szerint ez a kijelentés elég megmosolyogtató. A helyzet éppen a fordított volt.

És szentül hisznek ilyen dolgokban.

De ugyanilyen cukin szólta le az argi pilótákat is, hogy "csak a gyorsan és alacsonyan repüléshez értettek, ami nem volt elég",

Az b*meg, hogy ők pont ugyanezt adták elő Port Stanley támadásakor az asmu. A difi annyi, hogy őket ott nem egy flotta légvédelme várta a hatósugaruk szélén.

Helyenként elképesztőn nagy arcuk tud lenni.

omron 2021.12.14. 17:26:27

@savanyújóska: Jó lehetett a hangulat a PoW Hídján.

Cymantrene 2021.12.14. 21:30:39

@molnibalage: biztos a JAK-38-hoz mérte a rétihéját :-) Vagy az nem úgy van, hogy súlycsoportba osztva küzdenek meg egymással a nemes ellenfelek a Nagy Háborúban? Mint igazi gentlemen...

savanyújóska 2021.12.15. 07:14:40

@bz249: "az erosites be nem varasara milyen mentseguk volt?"

Gyorsan akartak lépni, hogy meglepjék a japánokat, még azelőtt, hogy azok partra teszik a csapataikat. Egyébként amikor rájöttek, hogy erről már lekéstek, rögtön visszafordultak Szingapúr felé.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.12.15. 09:39:51

@Cymantrene: Ez nekem úgy tűnt, hogy általános komment volt. Én nem tudtam visszafojtani röhögésem miközben hallgattam.

bz249 2021.12.15. 11:47:47

@savanyújóska: mert ugye a kis sarga makimajmok nyilvanvaloan nem keszultek fel a bekebol-haboruba atmenetre es nyilvan ugy kuldik ki ezeket a hajokat, hogy nem fedezi oket egy eros flottacsoportositas.

Azert amikor egy nemolasz es Nemhabsburg kormany/hadvezetes eldonti, hogy haborut kezd akkor megteszi az elokeszuleteket.

Maga Phillips is mondta, hogy kis szerencsevel belefutnak a jappanik ezen a harcteren levo foeroibe.

savaz 2021.12.15. 14:27:12

A több hajócsavart elég biztonsági tartaléknak véllték ilyen esetekre. A Perry osztályú fregattoknak csak egy hajócsavarjuk volt, ezért volt az elején két behúzható szükségpropeller két dízelmotorral. A USS Stark esetén be is vált, mert azokkal jutott el a legközelebbi kikötőbe, miután a Perzsa-öbölben bekapott egy exocetet.

www.thedrive.com/the-war-zone/12320/perry-class-frigates-had-these-crazy-pop-out-auxiliary-propulsion-pods

omron 2021.12.15. 18:11:43

@gigabursch: Megbíznak az aktív védelemben. Nem hagyják, hogy bármi becsapódjon a hajóba. Ha mégis, úgyis elsüllyed/harcképtelen lesz, bármilyen a meghajtás. Persze ez csak az én véleményem.

Cymantrene 2021.12.15. 19:12:35

@savanyújóska: azért kiváncsi vagyok, hogyha hamarébb odaérnek, az mennyit ért volna. Meg egyáltalán hogyan? Mégha a rombolók is odaérnek és nem fogy ki az üzemanyagok, akkor is kevés lett volna a cső mindenre lőni. A japán csapatszállítók visszafordulnak, vagy inkább folytatják a partra?

gigabursch 2021.12.15. 19:52:19

@omron:
Nincs az az aktív védelem, ami erős passzív védelem nélkül érne is bármit.
S tökmindegy, hogy hadihajó vagy mondjuk egy gépkocsi, vagy szoftverek.

Tudom, folyamhajózás, de:
- messze több a kormányfelület (Jenckel vagy Hitzler elrendezés a leggyakoribb, de komolyabb tolóhajókon masszívan függetleníthetők az egyes kormányok
- ún. Kort-gyűrű van a hajócsavarok körül
- egyes esetekben csak áramlásterelő lemez lóg le a hajó csavar mellett, ami véd az oldalról beverődő uszadékok, zátonyok ellen plussz javítja a propulzió hatásfokát.

Nem gondolnám, hogy kellő átgondolással ne lehetne ezt-azr adaptálni.

savanyújóska 2021.12.16. 13:04:43

@Cymantrene: "hogyha hamarébb odaérnek, az mennyit ért volna"

Sokkal előbb nem tudtak volna indulni, a Repulse csak hetedikén délután ért vissza Szingapúrba, és indulás előtt még ellenőrizni kellett, a japánok nem e telepítettek aknákat a kikötő előtt. A csapatszállítókat azok így is hátrébb vonták, amikor észrevették az angolokat.
Ha éjszaka találkoznak a japánokkal, a rombolók lőtték volna ki az angol csatahajókat, ha nappal, akkor a bombázók. A két csatacirkálónak legfeljebb annyi dolga maradt volna, hogy eltakarítja a roncsokat. Ha viszont nappali ütközetben találkoznak a Kongóval és a Harunával – a britek egyébként nem tudták, hogy a Haruna is ott van –, lettek volna esélyeik, mert a japán hajók páncélzatát cirkálók ellen méretezték.

bz249 2021.12.16. 19:52:35

Amugy a gyors sullyedes mennyiben irhato az all-or-nothing koncepcio szamlajara? Vagy ugy altalaban annak az elvnek, hogy a citadellat ero karok elkerulese es nem a minimalizalasa volt a cel?

savanyújóska 2021.12.17. 07:55:27

@bz249: Itt vízvonal alatti sérülésekről van szó, a páncélzatnak ehhez nem sok köze van. A rosszul felépített elektromos rendszer, a hibás szellőzővezetékek és vízzáró ajtók, és a legénység hiányos kiképzése volt a süllyedés fő oka.
Az all or nothing hajók esetében amúgy tényleg volt olyan tendencia, hogy nem csak a páncélzatot hagyták el az orr és a tatrészen, hanem a szerkezeti felépítésüket is túl gyengére méretezték, és ezeken a részeken nem fordítottak nagy figyelmet a víztelenítő rendszerre sem. A KGV osztálynál nem tudom, mennyiben volt így, de a Richelieu esetében például ez volt a túl nagy vízbetörés egyik oka. Erről szól egyébként majd a következő poszt.

bz249 2021.12.17. 08:19:27

@savanyújóska: nyilvan nem a pancelzat konkret elrendezese, hanem az elv kihuzva a vegtelenbe, hogy csak a minimumot vedjuk es olyan kicsi a felhajtoerotartalek, hogy a citedalla serulese eseten ugyse szamit mi tortenik odabent.

gigabursch 2021.12.17. 09:21:22

@savanyújóska:
Az jó téma lesz!
Esztétikai szempontból az egyik kedvenc csatahajó osztályon.
Meg olyan franciás megoldásokkal van tele. Roppant ötletes, zseniális elvek, de balfácán kivitelezés.

Oktán Pista 2021.12.17. 10:00:02

@gigabursch:
Ohh, igazi karácsonyi ajándék lenne, a Richelieu osztály nekem is a szívem csücske... Még ha erre nem is teljesen szolgál rá... :-)
A torpedóvédelméről különösen szívesen olvasnék.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.12.17. 10:58:16

@savanyújóska: @bz249:
Annyi azért lehet, hogy a hajtótest annyira nem merev, hogy kisebb robbanástól is eldeformálódik és nem zár rendesen se az ajtó vagy a cső és kábel átvezetések szigetelései is sérülhetnek így.

apro_marosan_petergabor 2021.12.17. 17:37:54

Ismét kitűnő cikk.
Elgondolkodtam, milyen lehetett ez előben, a tengerészeknek, mikor a modernnek, kitűnőnek gondolt csatahajó 10 perc alatt ócskavassá változik, s közben százszámra halnak a bajtársak...
A beképzelt Phillips mindenesetre sokkot kapott.
Meglep, hogy 2 évvel a háború kezdet után nem volt olyan ÉRTELMES szabályzat, ami előírta volna a hadihajók számára, mi a teendő olyan harcászati tevékenység során, amikor erős légitámadásra számíthatnak. Pl. légi támogatás kötelező kérése - már akkor, amikor a radaron felbukkannak (rádiózárlat ??? - totál sötétség). Lehet, hogy Buffaló vadászok (10db!) nem Zerók voltak, de 480km/h maximális sebességükkel, s fegyverzetükkel szét tudták volna szakítani a japán támadó köteléket (1948-ig rendszerben voltak...), azt megtizedelve, s ez a találati valószínüséget erőteljesen lecsökkenti - azt is megkockáztatom, együtt túlélhették volna a támadást.
Az látható, Phillips teljesen alkalmatlan volt erre a küldetésre. Nem volt jobb embere az admiralitásnak? Vagy mindent a rangkórság működtetett? Lütjens is Phillips is alkalmatlan volt - két független tengerészetben ugyanaz a hiba... Dönitz jól működött... Hogy Churchill mindezt hogyan fordította Nobel díjra, azt láttuk...
Azt látni a magasrangú parancsnokok lemaradtak a törzsfejlődésben, vizen és szárazon (Singapore) egyaránt.
Nem tudom, hogyan megy a hadihajó tervezés, de az eredményeket látva azt gondolom, itt is a főkonstruktőr kikezdhetetlen, a beók (nem lehet mind vak, buta és képzetlen) akik bizonnyal sokan voltak a tervező irodában csak érezhették (de nem szóltak, nem hallgattak rájuk?), a rendszer (Price of Wales) betegre sikerült, nem volt hiba analízis (FMEA) ... mi van ha ez elromlik, az tönkre megy stb. - enélkül ma nem születik fegyverrendszer (Pl. vadászrepülőgép, tengeralattjáró stb.)
Viszon valamit tanultak azóta, mert a Falkaland szigeteknél másképpen mentek a dolgok.

bz249 2021.12.17. 18:01:34

@apro_marosan_petergabor: Szingapurnal nem az volt a koncepcio, hogy haboru lesz. Amugy meg ugye a brit harcteri parancsnokok nagy banatara, Churchill nem csak megerte a haboru veget, de o irta meg annak tortenetet (ennek a fontossagat mar Giulio Cesare olasz hadvezer es politikus is felismerte az okorban).

Innentol meg nem jatszik az olaszok mentsege, hogy nem kaptam parancsot/fassagot kaptam parancsnak a huje Mussolinitol. Szoval hacsak nem volt valaki sajat jogon egy Montgomery kaliberu pocs annak maradt a depresszio meg az intrikalas, hogy inkabb mast iteljenek el.

omron 2021.12.17. 20:39:12

@gigabursch: Nem vagyok szakértő, de azt bizonyára tudod, a katona meg a mérnök mellett ott vannak a pénzügyi meg a gazdasági osztály szúrós szemű szakemberei is.

gigabursch 2021.12.18. 15:07:35

@omron:
Hajótervező mérnök én sem vagyok.
Csak a folyamiak vonatkozásában már láttam elég sokmindent.

apro_marosan_petergabor 2021.12.19. 22:01:17

@bz249: Koncepció?
Senkit sem érdekel. Volt ott egy brit paracsnok, kinek az volt a feladata, hogy megvédje Singapore-t. Minden rendelkezésre álló eszközzel. Az volt a hepje, hogy a várost csak a tenger felől kell védeni, mert a szárazföld felől a japánok úgysem támadnak, mert ott mocaras a vidék.
Peche volt, a japánok a mocsarakon átjöttek s elfoglalták Singapore-t...
Ez az ember ugyanolyan felkészületlen, s alkalmatlan volt, mint Phillips tengernagy, aki a britt flottát (a Prince of Wales-en) vezette Singapore-nál - mint oly sok más olasz, német, s brit magasrangú katonai vezető (persze volt ilyan bőven a szovjeteknél, az US-ben is (Sokszor mentegetik Kimmel tengernagyot(PH parancsnok), mondván fontos értesítéseket nem kapott egy a készülő japán támadásról a felső vezetéstől (Rosevelt) - de azt gondolom, Perl Harborban, amely előretolt helyőrség volt Japánhoz relatíve közel-nek rendszeres, felderítő őrjáratokat kellett volna működtetnie abban a politikai helyzetben, s mindig kellet volna gyorsan hadrafogható légvédelemnek, pilótáknak stb. - készültségben lennie. De nem volt.) . Ez a parancsnok felelőssége.

omron 2021.12.19. 23:15:53

@apro_marosan_petergabor: Van az a vicc, hogy a hadseregben ami szögletes, azt gurítjuk, ami kerek, azt cipeljük. Ez nem vicc.
Persze én csak szaxi voltam a VSZ-ben.

Blam kapitány 2021.12.20. 11:57:26

@apro_marosan_petergabor:
"-Egy parancsnok két dologért felelős:
-Amit megtett;
-És amit megtenni elmulasztott."
Szép gondolat (ez díszíti az íróasztalomat is szertárban)csakhogy..azok a piszkos anyagiak:
-Ha kiküldök járőrözni egy rahedli PBY-t lefogva az ÉK-DNy szektort 180 °-ban .20°-ot számolva egy gépre az 9 gép.
-járőröket kell indítani hajnalban és délután is,olyan távolságra ami biztosítja hogy a következő járőrözésig ne érkezhessen be csapástávolságra ellenséges egység/kötelék.Úgy kb.a saját hatósugaráig.És ezt naponta.
Aztán járőröztetek még felszíni egységekkel is(ami meg is történt,az USS Ward őrjáratról befutva süllyesztett el egy törpetengót...csak mire az admirális erről értesült addigra potyogtak a bombák.)Ennek olyan költsége lett volna,amiért békeidőben golyó általi kötél jár...:-)
Voltak védelmi intézkedések-a békeállapotnak megfelelően.
A helyzet az,hogy minden fenyegetettségi szinthez tartozik,egy ellenintézkedési szint(DEFCON-védelmi konfiguráció) amit nem ildomos túllépni.
...Aztán képzeljük magunkat Kimmel helyébe amikor mindezt meglépi,utána meg kiderül:
a.-Az Akagi Hashirajimában horgonyzik.
b.-Yamamoto azért mondta hogy tengerre száll,mert elment horgászni(állítólag wahoo-t fogott..)
c.-kongresszusi vizsgálóbizottság érkezik,a támaszpont gazdálkodását ellenőrizni.
...majd ellenőrizzük a Smith&Wessonunkat....

apro_marosan_petergabor 2021.12.20. 17:42:05

@Blam kapitány: Kicsit másképp látom. >> "És amit megtenni elmulasztott." Igen, ebbe az irányba
- Kimmel flotta főparancsnok, a a Pacific klotta parancsnoka, ellentengernagy - nem a Ward romboló parancsnoka... (aki tette a dolgát)
- Elvárható tőle, hogy tovább lásson az orránál, legyen átlátása, előrelátása, figyelje a politikai helyzetet, amikor Európában, a Földközi tengeren, az Atlanti óceánon 2 éve zajlik már a háború, felmérje a kockázatokat - ez csak JAPÁN lehet - s arra készüljön, felmérje, mije van, s azt maximálisan kihasználja... (radar)
- Igen, őrjáratozást kellett volna szervezzen, repülőgépekkel, tengeralattjárókkal, naszádokkal
Ezt elbírta volna az ő költségvetése (Csendes óceániai flotta, PH), s ha nem, a dolga lett volna ezt megindokolni, megvédeni - mert nem volt már béke, az tán 38-​ban volt utoljára... azóta süllyedtek folyamatosan a konvoj hajók az Atlantin, s agyú dörgés volt...
- A radar rendszerhez (mint legolcsóbb felderítő eszközhöz...) magasrangú tisztet, tiszteket kellett volna kirendeljen, aki többfelé, magas szinten is jelent, értékel, azonnal ha anomália van - ez nem került volna semmibe...
Ha nem értett a radarhoz el kellett volna magyaráztatnia, miről szól, mik a lehetőségek...
Ez különböztet meg egy tengernagyot, egy hadnagyocskától, egy flottaparancsnokot, egy romboló kapitánytól...
Mindezeket nem tette, le is váltották hamar ( Vizsgálatot indítottak ellene. 1942. januárjában felelősnek találták őt a súlyos veszteségekért). Utódai próbálnak belőle meg nem értett "hőst" faragni, nem fog menni, mert nem volt az, mert súlyosan hibázott, mint ahogy Phillips, Lütjens és többi társa. S persze nem lehet a hibáikat a politikusokra kenni, mert őket máképpen, másért fizetik, értékelik...

Blam kapitány 2021.12.20. 19:54:27

@apro_marosan_petergabor: Nem szokásom hősöket faragni,és ordas hibákat mentegetni sem.Itt maga az elképzelés vallott kudarcot,éppen csak elkezdték megerősíteni az igazán előretolt támaszpontokat(Guam,Wake)és abban a hitben voltak ha lesz is támadás akkor később, a japánok sikeresen palira vették őket(meg ők saját magukat is)és ezt sem tudják megemészteni....
-És egy bekezdés kimaradt az előzőből:
-A járőrözés az egy dolog,ahhoz még támogató erőt is kell rendelni a fenyegetettségnek megfelelően.Ha egy ellenséges flottára számítunk,akkor csatateknők ,cirkálók rombolók napokig-hetekig gőzben tartva...az Isten olaja nem lett volna elég.
A radar: azt ekkor még eléggé fenntartásokkal kezelték az árbocon ülő távcsöves matrózt többre becsülték.És milyen "magasrangú" tisztre gondoltál ezredes/tábornok?!
Hibázott? Igen mint a rendszer része.De ezt ilyen világosan láttuk volna 1941 dec. 7-én 04.00-kor is

Blam kapitány 2021.12.20. 19:57:21

??? ...a japánok ezeket a karaktereket (kérdőjelek)csak a hozzászólás lezárása után adták át.......

bz249 2021.12.20. 21:33:19

@Blam kapitány: "A radar: azt ekkor még eléggé fenntartásokkal kezelték az árbocon ülő távcsöves matrózt többre becsülték."

Lasd meg Guadalcanal... ahol ugye par cirkalot bebuktak, mert a radar ugyis csak elarulna az ellensegnek,hogy itt vagyunk.

apro_marosan_petergabor 2021.12.22. 13:56:03

@bz249: Már aki. A Bismarckot radarral üldözték. Az agliai csatát radarral nyerték meg, 1940 jul - október között.
Csak a tehetségtelen parancsnokok nem látták be a radar előnyeit.

bz249 2021.12.22. 13:59:23

@apro_marosan_petergabor: csak a tehetsegtelen tengeralattjaro parancsnokok nem hasznalnak AKTIV szonart.

Az, hogy a radar kisugarzot konnyebb bemerni, mint a visszavert jelet elemi logikaval meg lehet allapitani.

gigabursch 2021.12.22. 14:23:49

@bz249:
Háááat, őőő, izé, szóval:
Ettől függetlenül, ha csak egy valamit keresek a tengeren és azt 3-5 helyről kérem és fogom be, akkor könnyebb megtalálni. Ez nem ment a briteknek.
Ha tudni akarom, hogy merre az ellenség, akkor időnként bekapcsolni két percre és használom.
Ha a hajók q messze vannak és félek a repcsiktől, akkor is használom.
Ez nem ment a németeknek.

30 km-n belül meg lőelemképzek. Megszakítás nélkül.
Ez meg csak az amcsiknak ment. Nekik se egyből.

Amúgy ez a nem radarozok, mert észrevesznek - szerintem a leghülyébb hozzáállás. Főleg akkor, annak a kornak a szintjén.

Aktív szonár:
Akkoriban simán csináltam volna olyan 'torpedót', amit 'kilövök' 5 kt sebességgel 60 méter mélyen, (esetleg még 'ping'-eltetem is), kicsit hasonlóan, ahogy az infracsapdákat nyomják a repcsikből.
Meg kapott volna valami random kormányzást is. Jó darabig tekintélyes veszteséget megúszták volna a németek.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.12.22. 18:23:12

@bz249: Elemi logikával meg tudom állítani, hogy ez nem igaz...

Ha kevésbé érzékeny a teljes vevőrendszer és nem is arra a frekire van belőve az antenna, akkor ez úgy nem igaz, ahogy van.

Ez kb. olyan vicces kijelentés volt, hogy a szabad szemmel nem látható infravörös reflektort majd szabad szemmel észleli valaki.

bz249 2021.12.22. 20:10:31

@molnibalage: annyi mindenben alabecsultek a jappanikat... hat valamiben sikerult tulbecsulni oket.

Azert nincs vegtelen sok lehetoseg a radar frekijeben... plane 1941-es szinten.

omron 2021.12.22. 20:11:00

@molnibalage: Biztos, hogy nem látta egymás radarsugár-nyalábját a két ellenség, nyolcvan éve, hacsak nem nézett pont szembe a két antenna, ugyanazon a frekvencián, pont a megfelelő nanoszekundumban. Ráfért volna némi továbbképzés az admirálisokra, sorhajókapitányokra!

Wierosssz 2021.12.22. 21:47:12

A németek a radarozok-és-bemérnek kapcsán abból indultak ki, gondolom, hogy komolyan kutatták a passzív detektorokat, tehát azt feltételezték, hogy a szövetségesek is így gondolkoznak. Az angoloknak valahogy ez nem ugrott be elsőre és vidáman használták a Monica radart a bombázóikon, amire aztán a németek szépen kidolgozták a FuG227 Flensburg detektort és szépen arattak is a éjszakai vadászaik...

savanyújóska 2021.12.23. 07:38:15

@bz249: @gigabursch: @Wierosssz: Tegyük hozzá, hogy a kisugárzott jelet messzebbről lehetett fogni, mint a visszaverődőt. Többször előfordult, hogy a németek még akkor is észlelték az angolok radarjelzéseit, amikor azok már rég nem tudták fogni a visszaverődő jeleket, és szem elől tévesztették az ellenséget. Ez történt például a Bismarck esetében is, az angolok már nem látták őket a radaron, ők viszont ezt nem tudták, és vidáman nekiálltak rádiózni, gondolván, az ellenség úgyis ismeri a helyzetüket. A háború után egyébként a szövetségesek nagy érdeklődéssel tanulmányozták a németek passzív detektorait, azok ugyanis sokkal fejlettebbek voltak, mint az övéik.

Blam kapitány 2021.12.23. 14:32:34

@gigabursch: Volt is hasonló..a Bold, buborékokat fejlesztett,szórta a szonársugarakat.illetve hülyítette a passzív lehallgatókat.

apro_marosan_petergabor 2021.12.24. 14:42:56

Tegnap láttam egy dokumentum filmet, megerősítette az eddigieket:
A P. Harbor-i támadásra az amerikaiak tucatnyi vagy több erős jelzés kaptak - az idő előrehaladtával , s egyiket sem vették figyelembe, vagy totálisan rosszul ragáltak...
- politikai jelzések több héttel a támadás előtt (Kimmel tudott róla)
- katonai jelzések napokkal a támadás előtt (Kimmelék körültekintés nélkül, rosszul értelmezték)
- politikai jelzések röviddel a támadás előtt (Kimmel nem kapta meg - Rosevelt hibája (szándékos?))
- A Ward tengeralattjáró észlelésre lassan, rosszul reagáltak (Kimmel)
- A személyzet ragyogóan kezelte a radart, a kiértékelő tiszt egy tehetségtelen, buta barom volt - a kiépített radarrendszer a kor színvonalán egy komoly, nagykaliberű berendezés volt, a hírtovábbítás, s intézkedési terv viszont totálisan rossz volt, ez is Kimmelék felelőssége. Tudták mit tud a radar, de baráti kötelékként kezelni(gondolni) a nagymennyiségű repülő érkezésének jelzését, s nem jelenteni felfelé - háborús időben - ez mindennek a csimborasszója - s a vezetésé a felelősség, hogy ezt nem szervezte meg
Összességében:
- elégtelen felderítés
- rosszul szervezett hírtovábbítási láncok
- rossz szervezeti felépítés, alkalmatlan emberekkel
- elégtelen szellemi, politikai és katonai felkészültség (emberi, szakmai szempontból)
vezetett a Pearl Harbor-i tragédiához, melyet még fél órával a támadás előtt is óriási mértékben lehetett volna csökkenteni, ez pedig a főparancsnok és beosztottai felelőssége, Kimmel a támadás előtt röviddel éppen hogy lemondta a golf partyját a Ward hírére...

apro_marosan_petergabor 2021.12.29. 01:48:30

@Szombatitamas: Nem tudom, a NG-on volt a múlt héten, s teljes egészében PH-val foglalkozott, ahogy leírtam.
süti beállítások módosítása