Hét tenger

Greetings from Britain 02.

2022. november 27. 09:58 - savanyújóska

Liverpool

Doverből vár és városnézésekkel tarkított, hosszú út vezetett észak felé. A sűrű megállók alatt volt idő magunkba szívni az angol vidék hangulatát, ami állítólag már szintén nem a régi, de nekünk egész kellemesnek tűnt. Egy angol falu szinte városias jellegű egy magyarhoz képest, a belterületek általában jobban be vannak épülve, és több az intézmény. A házak viszont többnyire jóval kisebbek, mint a magyar vidékre jellemző Kádár kockák, vagy a hazai kertvárosok családi házai. Időnként a „liliputi” jelző jutott eszembe róluk, és máig rejtély számomra, vajon hogyan funkcionál némelyik ház második szintje? Ezek ugyanis láthatóan olyan alacsonyak, hogy vagy csak hétrét görnyedve lehet közlekedni bennük, vagy pedig csak gyerekszobaként működnek. Esetleg nincs külön födémjük, és össze vannak vonva a padlással. Külvárosi házak előtt általános az előkert, amit mindenhol igen nagy gonddal ápolnak. Ha ez a kert gondozatlan, az biztos jele annak, hogy ott nem bennszülöttek laknak.

A házak archaikus jellege falura és városra egyaránt jellemző. Minden település tele van a régi favázas épületekkel, amik egy idő után annyira megszokottak lettek, hogy már nem is fényképeztük őket. Magyar szemnek megint csak elképesztő a történelmi emlékek sokasága, és hogy ezek nem romok, amiket idehaza megszoktunk, hanem ma is épségben álló épületek, mint Shakespeare szülőháza, vagy a warwicki Lord Leycester kórház, mely 1126 óta működik, és mai formájában is van vagy ötszáz éves. 

A Garrick Inn Stratfordban. A XIV. század óta fogadóként működik, az épület valószínűleg a XVI. század végén kapta jelenlegi formáját. Mellett jobbra a hasonló korú Harvard-ház.

A Garrick Inn Stratfordban. A XIV. század óta fogadóként működik, az épület valószínűleg a XVI. század végén kapta jelenlegi formáját. Mellett jobbra a hasonló korú Harvard-ház.

 

Wales különösen kellemes csalódást jelentett. Eddig azt hittem róla, unalmas, dimbes-dombos birkalegelő, de kiderült, hogy Skóciához hasonlóan vadregényes vidék, ami szintén tele van ódon várakkal és kastélyokkal. A hazaihoz képest igen magas éves csapadékmennyiség miatt minden harsány zöldben pompázott, még a nyár közepén közepén is, amikor pedig arról lehetett olvasni, mekkora aszály van Angliában is. A kellemes klíma, és az enyhe tél jelei a délebbi vidékek kertjeiben gyakran feltűnő pálmafák is.

Az ország kimondottan élhetőnek tűnt, s amennyit láttam belőle, az alapján a lakhatás, a közlekedés, és a ruházkodás nagyon drága a hazaihoz képest, az élelmiszerárak között viszont nincs nagyságrendnyi különbség. Persze ez nyilván attól is függ, hol vásárol be az ember, a Poundland üzleteiben például sok minden olcsóbb, mint a magyar boltokban. Költözni azért nem fogok, az ingatlanhirdetéseket nézve nem láttam olyan lakást/házat, ami forintba átszámítva 60-70 milliónál olcsóbb lett volna, és ezek a ritka olcsó lakások is mind vidéki falvakban, kisvárosokban voltak eladók. A londoni árakat nem is néztem, a közvélekedés egybehangzóan azt tartja róluk, hogy megfizethetetlenek. Persze meg kell jegyezni, a kinti átlagfizetés is vagy ötszöröse a magyarnak. A közbiztonság nem olyan rossz, a buszt is csak egyszer rabolták ki. Nagyobb városokban azért kap az ember egy listát, hol nem érdemes sötétedés után sétálni. Hajléktalanok és koldusok viszonylag kevesen vannak, még Londonban is. Amerikához képest legalábbis mindenképpen nagy a kontraszt.Az angol humor szerencsére még nem halt ki. Emléktábla egy Warwick-i ház homlokzatán.

Az angol humor szerencsére még nem halt ki. "Emléktábla" egy Warwick-i ház homlokzatán.

 

Wales festői tengerpartjának északi részén végig kanyarogva Birkenhead-en, és a Mersey alatt átvezető Queensway alagúton keresztül jutottunk el utunk legészakibb állomására, Liverpoolba. A legtöbb angol várostól eltérően Liverpool elé nem igazán lehetne az „ősi” jelzőt aggatni, bár a város azért fiatalnak sem tekinthető, története Földnélküli János 1207-ben kiadott alapítólevelétől keltezhető. Nevének semmi köze a májhoz, az óangol lifer és pol szavakból ered, melyek így együtt nagyjából mocsaras vidéket jelentenek. A Mersey mocsaras partvidékén korábban itt nem volt számottevő település a környéken, legfeljebb néhány tanya és kis falucska. Ami azt illeti, a környéken egy jó ideig Liverpool alapítása után sem volt számottevő település, a városka ugyanis valójában inkább falucska volt, összesen hét utcából állt, s halászatból és földművelésből élő lakossága egészen a XVII. századig nem haladta meg az ezer főt.

A város fejlődése a XVII. század második felében gyorsult fel, amikor a holland kereskedelem háttérbe szorulásával az angolok kezére került az atlanti hajóforgalom nagy része, és amikor megkezdték az amerikai gyarmatosítást. A forgalom javát kezdetben az jelentette, hogy hazai árucikkeket szállítottak a közép és észak-amerikai gyarmatokra, amit ott cukorra és dohányra cseréltek. Az igazi nagy biznisz azonban a század végétől beinduló rabszolga kereskedelem volt, melynek rövidesen Liverpool lett az egyik legfontosabb központja. A csúcsponton, 1799-ben, a Liverpoolból induló hajók 45 ezer rabszolgát szállítottak Afrikából Amerikába.

A virágzó üzlet robbanásszerű fejlődést indított be a városban, melynek lakossága az 1700-as hatezerről a század végére nyolcvanezerre nőtt. A következő században ez a fejlődés töretlenül folytatódott tovább, bár a rabszolga-kereskedelem, mely addig a város fejlődésének a motorja volt, a különböző korlátozó, majd tiltó rendelkezéseknek köszönhetően gyors hanyatlásnak indult, és a század második évtizedére gyakorlatilag meg is szűnt. Bár az utolsó feljegyzett szállítmányt 1862-ben szállította Amerikába egy liverpooli hajó, nagyjából 1810 után a rabszolga-kereskedelem már szinte teljesen megszűnt, csak illegálisan foglalkozott vele néhány kitartó kereskedő, akik főleg Brazíliába szállították árujukat.A régi kikötőnegyed új épületei.

A régi kikötőnegyed új épületei.

 

Liverpool a XIX. században az angol tengeri kereskedelem talán legfontosabb kikötője volt. (A városnak ez a korszaka az idősebbek számára talán az Onedin családból is ismerős lehet.) A század végére a lakosság létszáma 700 ezer fölé nőtt, amivel Liverpool lett Anglia második legnagyobb metropolisza. A XX. század elején egy ideig a városban lakott Hitler féltestvére, Alois is. Sógornőjének vitatott hitelességű emlékiratai szerint egy évig náluk lakott Adolf is, mely állítást azonban a történészek erősen vitatják.

A töretlen fejlődésre az első komolyabb csapást a nagy gazdasági világválság jelentette. A városban megugrott a munkanélküliség, a városi tanács nagyszabású szociális programokkal volt kénytelen gondoskodni a lakosság körülbelül 15 százalékának a megélhetéséről. A második világháború szintén komoly pusztítást okozott. Az egyik fő kereskedelmi központnak számító kikötő a német légierő kiemelt célpontja volt, a várost több mint 80 légitámadás érte. A házak csaknem fele megsérült, 70 ezer ember vált hajléktalanná, a halálos áldozatok száma a civil lakosság közt körülbelül 2.500 volt.

Liverpool a háború végét követően sem talált magára, sőt, hanyatlása tovább folytatódott. Az addig a város megélhetését biztosító tengeri kereskedelem gyors hanyatlásnak indult, részben a folyótorkolatban épült kikötő eliszapolódása, részben pedig az új, konténeres áruszállítás elterjedése miatt, melynek lebonyolításához a liverpooli kikötő infrastruktúrája nem volt megfelelő. Az ötvenes évektől a város gyorsuló tempóban épült le, évente 10-12 ezer ember költözött el, a lakosság lélekszáma a nyolcvanas évekre a korábbi kétharmadára, 460 ezer főre csökkent. A munkanélküliség meghaladta a húsz százalékot, az önkormányzat teljesen eladósodott. Liverpool gazdasági jelentősége szinte teljesen lenullázódott, a város jórészt csak a focicsapat sikereire lehetett büszke, illetve hogy ez lett az angliai középpontja az akkor szubkultúrának számító beatmozgalomnak, mely Angliában leginkább a „Merseybeat” néven volt ismert.A focicsapat mellett ez a város fő nevezetessége.

A focicsapat mellett ez a város fő nevezetessége.

 

A lassú fellendülés a kilencvenes években vette csak kezdetét, a város azóta folyamatosan tér magához, elsősorban kulturális és turisztikai jelentőségére támaszkodva, de a gazdaság is az országosnál nagyobb mértékben növekszik. 2008-ban Liverpool lett Európa Kulturális Fővárosa, ami szintén nagy lökést adott a fejlődésének.

A város turisztikai felkapottságát őszintén szólva nem egészen értem, Liverpoolt szerintem a legelvakultabb rajongók se nagyon nevezhetik szépnek. Bár vannak hangulatos részei, de a legtöbb angol várostól eltérően itt nincs középkori városmag, és régi erőd, vagy palota. A nagy építkezések itt igazából csak a XVIII. században indultak be, az úgynevezett történelmi épületek ebből a korszakból, vagy a XIX. századból származnak. Ráadásul ezeket az épületeket nem kifinomult ízlésű főnemesek, hanem iparosok és kereskedők építtették, ami a küllemükön meg is látszik. Többségükben nagy és ronda, vörös téglából készült épületekről van szó, amik véleményem szerint feltűnően nélkülözik a stílust és az eleganciát. Ezeknek azért legalább megvan az az érdekességük, hogy viszonylag régiek, de az újkori modern épületekről még ezt sem lehet elmondani. Többségükben nyomasztóan rondák, és funkciótlanok, mint a katolikus katedrális, melynek előcsarnokában kiállították a korábbi terveket, amiket elnézve az emberben az a vágy támad, bárcsak inkább ezek közül építették volna meg bármelyik másikat. (A modern építészetről, mint általában a modern művészetekről, persze alapból rossz a véleményem, így elfogultnak vagyok tekinthető.)29.jpg

Felül a katolikus, alul az anglikán katedrális, melyek láthatóan versenyben vannak egymással a legrondább épület címéért.

Felül a katolikus, alul az anglikán katedrális, melyek láthatóan versenyben vannak egymással a legrondább épület címéért.

 

A város időjárása meg végképp nem olyan, ami idecsalogatná a turistákat. Július közepén 16-18 fokos csúcshőmérsékletekben volt részünk, esténként és reggelenként szemerkélő esővel, és szinte folyamatos erős széllel. A Liverpoolba látogató a turisták nagy részét szerintem a focirajongók, illetve a Beatles imádók, meg a rég kimúlt hippimozgalom iránt nosztalgiát érző zarándokok tehetik ki.

És persze vannak néhányan, akik a tengeri hajózás nagy korszakának emlékeit keresgélik Liverpooolban, mint jómagam. Na olyan nagyon sokat ők se találnak. A régi korszak, amikor a Mersey túlpartjára nem lehetett átlátni a folyót betöltő árbocrengeteg miatt, visszavonhatatlanul elmúlt, a régi kikötő környékén ma már nem nagyon lehet más hajót látni, mint az Írországba induló kompjáratokat. A tengeri kereskedelem persze ma is virágzik, csak már nem Liverpoolban, hanem eggyel feljebb, a Bootle mellett épült hatalmas új kikötőben. A folyamat egyébként évszázadok óta tart, a domináns kikötő egyre kijjebb tolódik a Mersey torkolatvidékén. Liverpool alapításának idején a fő kikötők Chester területén voltak találhatók, mélyen bent a Mersey-n. Aztán ahogy a folyómeder eliszapolódott, a hajók mérete pedig folyton nőtt, a kikötő területe úgy tolódott egyre kijjebb a torkolatból, Liverpoolba, majd Bootle-be.

Liverpool kikötőjének hajdani nagy korszakára ma már jószerével csak a XIX. század első felében épült, hatalmas, 140 hektárnyi területre kiterjedő dokkrendszer emlékeztet, mely nagyrészt ma is látható. Ennek központi része az 1846-ban átadott, 7,75 hektár területű Royal Albert Dock, amit a királynő, Viktória férjéről neveztek el. (Ő volt a királyi család első tagja, aki ellátogatott Liverpoolba, a dokk felavatásakor.) Építése idején a dokk egy új rendszert képviselt, amennyiben a kikötői raktárakat közvetlenül a dokk partjára építették, így a hajók rakományát egyenesen a raktárakba lehetett kirakodni, vagy onnan a hajókba berakodni. Ez akkoriban nagyon modern megoldásnak számított, de a konténeres szállítás elterjedésekor egyebek közt ez volt az, ami a dokkot használhatatlanná tette. (A másik meg az, hogy a dokkot legfeljebb ezertonnás vitorlások befogadására tervezték.) A XX. század elején a dokk már leginkább csak folyami uszályokat fogadott, illetve a vasúton érkező árut tárolták a raktáraiban.Az Albert dokk, és a köréje épült raktárépületek.

Az Albert dokk, és a köréje épült raktárépületek.

 

A háború után felmerült a bombázásokban megrongálódott dokk lebontásának a gondolata is, aminek azzal vették elejét, hogy 1952-ben védett műemléknek nyilvánították a dokk épületeit. A helyreállításra azonban a súlyos válságba került városnak nem volt pénze, így a következő évtizedekben a dokk állapota tovább romlott, és többször is újra felmerült a bontás gondolata. A tatarozásra végül a nyolcvanas évekre sikerült elég pénzt összeszedni, állami támogatással, és magáncégek hozzájárulásaival. Miután a dokkok kapuit leszerelték, vagy tönkrementek, a medencék gyakorlatilag nyitottak voltak, és az évtizedek alatt szinte teljesen feltöltődtek a folyóból származó iszappal. A kapuk visszaszerelése után ezt az iszapot eltávolították, a raktárak épületeit pedig, melyeken addig még a háborús sérüléseket sem javították ki, felújították, és irodákat, múzeumokat, éttermeket alakítottak ki bennük. A megújult komplexumot 1988-ban nyitották meg újra. Az újjáépített Albert dokkot Károly herceg adta át, a névadó Albert ükunokája.

A hajdani dokkok használatban levő medencéiben ma motoros és vitorlás jachtok kötnek ki, illetve az Anglia szerte mindenhol jelenlevő folyami bárkák, a narrowboat-ok (vagy longboat). Utóbbiak láthatóan igen nagy népszerűségnek örvendenek, sokan ezeken is laknak, ami az angliai lakásárak ismeretében kicsit sem meglepő. A turisták között is nagyon népszerű közlekedési eszköz a narrowboat, ami szintén nem meglepő, hiszen az egész országot behálózó csatornarendszeren ezekkel gyakorlatilag minden nagyobb város és turistalátványosság elérhető, vagy legalábbis megközelíthető. (A vasút előtti időkben az északi bányákból nagyrészt ezeken a csatornákon szállították a középső és déli iparvidékek gyáraiba a nyersanyagot.) Magam is eltűnődtem rajta, milyen jó mulatság volna egy-két hónapra kibérelni egy ilyen hajót, és bejárni vele Angliát meg Skóciát. Aztán utánanéztem, és kiderült, egy ilyen narrowboat bérleti díja – az olcsóbbaké – hazai pénznemre átszámítva hetente 600-800 ezer forint. Jobban megérné befektetésnek venni egyet, és kiadni.Narrowboat-ok a Salthouse dokkban.

Narrowboat-ok a Salthouse dokkban.

 

A Canning dokkhoz kapcsolódó két szárazdokkban jelenleg két kisebb múzeumhajó látható, melyek közül ottjártamkor egyiket sem lehetett látogatni. Egyikük az 1917-ben, Hollandiában épült háromárbocos szkúner, a De Wadden. Az árbocok persze senkit se tévesszenek meg, ezek már csak kisegítő meghajtást szolgáltattak, normális körülmények között a hajó szinte mindig a beépített dízelmotorral közlekedett. A 35 méter hosszú hajót az első világháború után adták el az angoloknak, ahol az Liverpool és az ír kikötők között szállított rakományt, egészen a nyolcvanas évekig, amikor a liverpooli tengerészeti múzeum megvásárolta, és felújította a veterán hajót. (A kereskedelmi tevékenység mellett a hetvenes években a De Wadden mellékállásként az Onedin család több epizódjában is statisztált.) A hajdani felújításnak azonban mára már nem sok nyoma látszik, a rozsda verte hajó szemmel láthatóan nagyon elhanyagolt és lepusztult állapotban van. Az internet szerint jelenleg éppen felújítják, de július közepén én még semmi jelét nem láttam annak, hogy bármiféle munka folyna a fedélzetén.

A szomszédos szárazdokkban álló hajó valamivel jobb állapotban van, bár láthatóan erre is nagyon ráférne már egy alapos felújítás. Az 1953-ban épült, 54 méter hosszú, 700 tonnás Edmund Garner révkalauzhajóként (pilot cutter) működött, vagyis Liverpool kikötőjéből, és a Point Lynas-i révkaluzállomásról szállította a Mersey torkolata előtt várakozó teherhajókra a kalauzokat. Persze nem egyenként, a hajó egyszerre 32 révkalauzt tudott felvenni. A hajót 1982-ben selejtezték ki, ezt követően került a liverpooli múzeum tulajdonába. Néhány éve, az első világháborús megemlékezések részeként, az Edmund Garner egy nagyon látványos kamuflázsfestést kapott, de ottjártamkor már ismét visszakapta a régi fekete-fehér festést. A hajót nem lehetett látogatni, állapota láthatóan már eléggé leromlott.34.jpg

35.jpg

A De Wadden, és az Edmund Garner.

A De Wadden, és az Edmund Garner.

A Lusitania egyik hajócsavarja, melyet a nyolcvanas évek elején emeltek ki a roncsról. Hátul a Merseyside Maritime Museum épülete.

A Lusitania egyik hajócsavarja, melyet a nyolcvanas évek elején emeltek ki a roncsról. Hátul a Merseyside Maritime Museum épülete.

 

Az Albert dokkot övező, amúgy szintén elég ronda, leginkább börtönre emlékeztető hajdani raktárépületekben két intézmény tölt be meghatározó szerepet, a Tate galéria, és a Merseyside Maritime Museum. Engem nyilván az utóbbi érdekelt jobban. A múzeumot nem nagyon lehet eltéveszteni, a bejárat előtt látható hatalmas horgony messziről mutatja hol található. A múzeum eredetileg a városi múzeum tengerészeti vonatkozású anyagából állt össze, és 1986-ban önállósodott, amikor jelenlegi helyére költözött. A belépés ingyenes, bár némi adományt azért illik adni a múzeum fenntartására, ezt az előcsarnokban található dobozokba kell bedobni. A három emeletből az első kettő a tengerészeti múzeum kiállítótere, a harmadik szint egy furcsa árukapcsolással a Nemzetközi Rabszolgaságtörténeti Múzeumé. (International Slavery Museum) Hogy ez hogy került ide, nem egészen értem.A tengerészeti múzeum bejárata.

A tengerészeti múzeum bejárata.

 

A múzeum anyagának gerince két hajó, az erős liverpooli kapcsolódással rendelkező Lusitania és Titanic köré épül fel. Mindkét hajónak Liverpool volt az anyakikötője, és sok helybeli tengerész szolgált, s halt meg rajtuk elvesztésükkor. A két hajó hatalmas gyári modellje a kiállítás fő látványosságai közé tartozik. A Titanic esetében voltaképpen univerzális modellről van szó, mely eredetileg kisebb átalakítások után igény szerint funkcionálhatott a három testvérhajó, az Olympic, a Titanic, és a Britannic bármelyikének a modelljeként. Miután a három hajó közül a Titanic jutott a legnagyobb hírnévre, a modell végül megmaradt Titanicnak.39.jpg

41.jpg

43.jpg

42.jpg

44.jpg

46.jpg

Hajómodellek, a Lusitaniától a Titanic-ig.

Hajómodellek, a Lusitaniától a Titanic-ig.

 

A kiállítás igen nagy terjedelemben foglalkozik a két háború atlanti csatájával, melyekben úgyszintén igen sok liverpooli tengerész vesztette életét. Az anyag meglepően korrekt, örvendetes módon tartózkodik a németek/nácik démonizálásától, és nem hallgatja el azt sem, hogy az angolok sem mindig voltak sportszerűek a németekkel szemben. Említés történik arról is, hogy a kereskedelmi hajók felfegyverzése az érvényes tengeri jog szerint nem lett volna megengedett, és ez hozzájárult a tengeralattjáró háború elfajulásához. Az ok-okozati sorrendet persze megfordítják, úgy állítva be, hogy a figyelmeztetés nélküli tengeralattjáró támadások miatt fegyverezték fel a hajókat, pedig igazából ez utóbbi okozta az előbbit. De ilyen sokat persze ne várjunk el a britektől, így is egész tisztességes az anyag, amit összehoztak.A Rodney harangja, előtte a csatahajó modellje.

A Rodney harangja, előtte a csatahajó modellje.

45.jpg

A White Star Line alapítójának, Thomas Henry Ismay-nek az étkészlete.

49.jpg

A múzeum tele van hajómodellekkel, emléktárgyakkal, a korabeli tengerészélet kellékeivel, és háborús trófeákkal. Tulajdonképpen semmi szenzációs, de ami van, az azért érdekes, és leköti pár órára azt, akit az ilyesmi érdekel. A kiállítótermek világítása viszont hagy kívánnivalókat maga után, a régi raktárépület apró ablakain az általában amúgy is borongós időben nem igazán önti el a napfény a termeket.Az Olympic osztályú hajók harangjainak öntőmintája.

Az Olympic osztályú hajók harangjainak öntőmintája.

50.jpg

51.jpg

52.jpg

A harmadik emeleti rabszolga múzeum olyan nagyon engem nem érdekelt, de mivel éppen volt elég időm, felmentem megnézni ezt is. Megérte, mert egész érdekes, jól felépített anyag van fent. Legalábbis a kiállítótér első részében, ami tele van az afrikai kultúrák tárgyi emlékeivel, mindennapi használati tárgyaival, művészi alkotásaival. Tulajdonképpen néprajzi múzeumról van szó, gazdag kiállítási anyaggal. A hátsó rész már kevésbé érdekes, bár elvileg erről szólna a kiállítás. Itt főleg a rabszolgaság dokumentumai, illetve mindenféle fekete-fehér emberjogi harcosok fényképei, és tacepaókra kifüggesztett bölcs mondásai találhatók.53.jpg

(Természetesen most se állom meg, hogy ne rúgjak egyet a polkorrektségbe, és zárójelben ne jegyezzem meg, a rabszolga-kereskedelem nem úgy működött, hogy a gonosz fehérek odamentek Afrikába, és valahol találomra partra szállva összefogdosták a jámbor és békés bennszülötteket. A kereskedők nem vittek magukkal hadsereget, hogy elfoglalják a bennszülött falvakat és városokat, és elhurcolják a népeket. A rabszolgákat többnyire a helyi rabszolgapiacokon vették, az arab rabszolga-kereskedőktől, vagy a helyi uralkodóktól, akik gyakran a saját alattvalóikat adták el. A rabszolgaság ugyanis ősrégi intézmény volt, ami már évezredekkel a gonosz fehérek megérkezése előtt is általánosan elterjedt volt. A folyamat egyébként nem sokkal korábban még fordított irányú volt, az arab és török kalózhajók randalíroztak a Földközi-tenger északi partjai mentén, és fogdosták össze a keresztény lakosságot, akiket aztán az észak-afrikai és közel-keleti rabszolgapiacokon értékesítettek, csakúgy, mint a Balkánról, egyebek közt Magyarországról elhurcoltak százezreit. Az évezredes tradíciót éppen a gonosz fehérek szüntették meg a XIX. században, az érintettek, az afrikai kis és nagykirályok heves ellenállását letörve. Megszüntetésének ideológiai alapjai, a humanizmus és az emberi jogok, sem a csodálatos afrikai és ázsiai civilizációkban keresendők, hanem a gonosz fehér ember európai civilizációjában. A rabszolgaság intézménye egyébként nem hivatalosan ma is számos afrikai országban működik.)Liverpool kikötőjének három gráciája. Elöl a Port of Liverpool Building, a dokkok és a kikötő egykori székháza és irodaépülete, mögötte a Cunard Line hajdani székháza, és hátul az óratornyos épület a Royal Liver Building, a Royal Liver biztosító központja.

Liverpool kikötőjének "három gráciája". Elöl a Port of Liverpool Building, a dokkok és a kikötő egykori székháza és irodaépülete, mögötte a Cunard Line hajdani székháza, és hátul az óratornyos épület a Royal Liver Building, a Royal Liver biztosító központja.

A Mersey apály idején. A túlparton Birkenhead, a Cammell Laird hajógyár, és a Royal Navy dokkjai.

A Mersey apály idején. A túlparton Birkenhead, a Cammell Laird hajógyár, és a Royal Navy dokkjai.

A rakpart korlátainak furcsa dekorációja.

A rakpart korlátainak furcsa dekorációja.

A Dukes dokk külső medencéje. Esténként furcsa játékot űznek itt a bennszülöttek, ránézésre a vízilabda és a kosárlabda kombinációja, de nem úszva, hanem egyszemélyes kajakokban kergetik a labdát.

A Dukes dokk külső medencéje. Esténként furcsa játékot űznek itt a bennszülöttek, ránézésre a vízilabda és a kosárlabda kombinációja, de nem úszva, hanem egyszemélyes kajakokban kergetik a labdát.

 

A hajdani raktárépületek alsó szintjén számos ajándékbolt és étterem található, ahová az ember betérhet egy fish and chipsre, vagy szuvenírt vásárolni. A rakpartról a Mersey széles, zavaros vizére nyílik kilátás, melyet már csak ritkán élénkít fel egy-egy hajó elhaladása. A rakpart korlátain végig lakatok lógnak, funkciójuk nem világos, talán szándékos dekoráció, esetleg valamiféle szerelemlakatok, bár ilyen tradícióról itt eddig még nem hallottam.

Liverpool végül is érdekes hely, de azt azért nem állíthatnám, hogy ez volt az angliai út fénypontja. Ha az ember erre jár, érdemes betérnie, és nem fogja megbánni, de szerintem kevesen utaznak direkt csak azért Angliába, hogy meglátogassák Liverpoolt, hacsak nem valami helyi rendezvényt akarnak megtekinteni, vagy nem Beatles zarándokok.
A közeli Chester katedrálisában látható emléktábla, a városról elnevezett cirkálón a skagerraki csatában elesett tengerészek emlékére.

A közeli Chester katedrálisában látható emléktábla, a városról elnevezett cirkálón a skagerraki csatában elesett tengerészek emlékére.

(Folyt. köv.)

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://htenger.blog.hu/api/trackback/id/tr7717988494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hátramozdító 2022.11.27. 12:04:39

Köszönjük szépen! A csatornahajózás nálam is listán van, csak az ára tart vissza engem is.

Galaric 2022.11.27. 13:25:21

Jó volt ismét. Remek kirándulás lehetett.

savanyújóska 2022.11.27. 16:05:47

@hátramozdító: Számítottam rá, hogy nem olcsó, de nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam ezeket az árakat. Ez még az angoloknak se lehet olcsó, egy jobb hajó heti bérleti díja durván egyhavi angol minimálbér.

gigabursch 2023.01.03. 14:18:33

Hmmm.
Még sose láttál kajakpólót?
Bitang jó kis fizikai sport.
süti beállítások módosítása