Hét tenger

A törekvés nem nyugszik - Az Ark Royal története 01.

2021. január 25. 11:11 - savanyújóska

A kezdetek

A repülés az ember egyik legrégibb álma, ám gyakorlati megvalósítása sokáig lehetetlennek tűnt. Az első, még irányíthatatlan léghajók csak a XVIII., az első siklórepülők pedig a XIX. század végén tűntek fel. A mai értelemben vett repülőgépek csak a XX. század elején jelentek meg, bár az első úttörők gépei még úgyszólván semmilyen gyakorlati alkalmazhatósággal nem rendelkeztek, és nagy teljesítmény volt tőlük, hogy néhány méter magasra emelkedve egyáltalán a pilótát elbírták. A repülés tehát egy ideig még csak érdekes kuriózumnak számított. Alighanem Blériot 1909-es repülése a La Manche csatornán volt az az esemény, ami már jelezte az értők számára, hogy nagy változások vannak készülőben. A repülőgép hasznos eszközzé vált, aminek katonai alkalmazhatóságát is kezdték komolyan venni.

Az új találmány iránt többek között az orosz haditengerészet is élénk érdeklődést tanúsított. A cár unokatestvére, Alexander Mihajlovics nagyherceg támogatásával hét Farman repülőgépet vásároltak a franciáktól, és Szevasztopolban pilótaiskolát létesítettek. Erre a lépésre elsősorban a kényszer vitte rá az oroszokat. A Japán elleni háborúban gyakorlatilag odaveszett az egész Balti Flotta, a Balti-tengeren néhány kivénhedt veteránon kívül csak egyetlen modern csatahajó, a Szlava maradt meg az oroszoknak, mely szerencséjére túl későn készült el ahhoz, hogy útnak lehessen indítani a Távol-Kelet felé. A Balti-tenger partján fekvő főváros, Szentpétervár, így szinte védtelen maradt egy tenger felől érkező támadással szemben. A háborús vereség után az ország ráadásul olyan nehéz gazdasági és belpolitikai helyzetbe került, hogy nem lehetett számítani a kivérzett haditengerészet gyors újjáépítésére.

Lehetőségeiket felmérve az oroszok végül úgy döntöttek, a Finn-öbölbe behatoló, és a főváros felé tartó ellenséges flottát aknazárakkal, illetve az öböl két partján, valamint a Szentpétervár előtt fekvő Kronstadt szigetén levő parti erődök ágyúival tartóztatják fel. A hatékony védelemhez azonban létfontosságú volt a felderítés, az ellenséges flotta mozgásának és útirányának pontos előrejelzése. A felderítésre alkalmas könnyűcirkálók azonban szinte mind odavesztek a Távol-Keleten.Blériot XI repülőgép restaurált példánya.

Blériot XI repülőgép restaurált példánya.

 

Az újító szellemmel megáldott orosz tengerésztisztek és mérnökök ekkor figyeltek fel az új eszközre, mely a felderítés kiváló és olcsó megoldásának tűnt. A nagy hatótávolsággal viszont gondok voltak, ugyanis a korabeli repülőgépek hatósugara aligha lett volna elegendő arra, hogy messze be tudjanak repülni velük a tenger fölé. A problémára azonban volt megoldás, ami olyan egyszerű és magától értetődő volt, hogy csak egy zseninek juthatott eszébe. Egy gyors hajóra egy teljesen sima fedélzetet kellett építeni, amelyről fel, illetve amelyre le tudnak szállni a repülőgépek. Ez volt az az ötlet, melynek megvalósítását az orosz hajómérnök, Lev Makarovics Macievics, 1909 október 23-án keltezett előterjesztésében a Balti Flotta vezetésének javasolta.

A repülőgépek képességei lehetővé teszik, hogy gondolkodjunk a haditengerészet szervezetében való alkalmazhatóságuk lehetőségei felől. Ha egy vagy több repülőgépet helyezünk egy hajó fedélzetére, azok felderítő repülőgépként szolgálhatnak, ugyanúgy ahogy az egyes hajók, vagy a hajók és a part közti kommunikációt is megoldhatják. Ráadásul egy speciális típusú, nagyszámú repülőgéppel – akár huszonöttel – felszerelt felderítő hajó is megvalósítható. Egy haditengerészeti (a vízre való leszállás képességével rendelkező, és közben úszóképességét és stabilitását megőrző) repülőgép létrehozásának technikai oldala, illetve azok hadihajók fedélzetén való elhelyezésének lehetősége, nem tűnik megoldhatatlanul bonyolultnak, és már kigondoltam annak megoldását.

Macievics elképzeléseit támogatta az igen nagy tekintéllyel rendelkező orosz hajómérnök, Alekszej Krilov is, de a bürokrácia ellenállásának leküzdése reménytelen feladatnak tűnt. Macievics azonban kitartó munkával végül meggyőzte a haditengerészet helyettes vezérkari főnökét, Nyikolaj Jakovlev altengernagyot a projekt támogatásáról, és elnyerték Alexander nagyherceg pártfogását is, aki közel egymillió rubellel is megtámogatta a haditengerészeti repülés fejlesztését, Macievicset pedig kinevezte a szevasztopoli repülőakadémia élére.Lev Makarovics Macievics.

Lev Makarovics Macievics.

 

Szevasztopolba való indulása előtt azonban Macievics még részt vett egy pétervári légibemutatón. Farman gépével magassági rekordot akart dönteni, ám közel ötszáz méter magasságban az egyik szárnymerevítő elpattant, a motornak csapódva eltörte a propellert, a szétrepülő törmelék pedig újabb károkat okozott a gépben, mely a levegőben szétesett, és az ülésből kieső pilótával együtt a földbe csapódott. (Macievics az ukrán függetlenségi mozgalom ismert alakja, és egyik vezetője volt. Rögtön felmerült a gyanú, hogy balesete valójában szabotázs, és politikai gyilkosság volt, ezt azonban sosem sikerült bizonyítani.)

Macievics halálával úgy tűnt, befellegzett a repülőfedélzettel felszerelt felderítő hajó ötletének, ám alig fél évvel később a Fekete-tengeri Flotta egyik tisztje, Macievics régi barátja, Mikhail Kanokotin fregattkapitány, ugyanezzel az ötlettel állt elő a tengerészeti minisztériumnak címzett beadványában. Kanokotin először, kísérleti jelleggel, a kiselejtezett, és lebontásra váró 3.800 tonnás Admiral Lazarev monitort akarta átépíteni. A lövegtornyokat és felépítményeket elbontva a fedélzet fölé egy a hajó teljes hosszában végighúzódó repülőfedélzetet építettek volna, melyet teljesen simára terveztek, még a parancsnoki híd is a fedélzet alá került. A kéményeket a hajó két oldalán szándékoztak kivezetni.

A leendő anyahajó a tervek szerint tíz repülőgépet szállíthatott, melyeket a repülőfedélzet alatti hangárban, szétszerelve helyeztek el, és két felvonóval emeltek volna a fedélzetre. A leszálló gépeket a fedélzeten keresztben kifeszített kötelekkel akarták lefékezni, és felvetették, hogy a felszállást egy villamos csörlővel – lényegében katapulttal – is meg lehetne könnyíteni. Macievics és Kanokotin még a hajó gyakorlati alkalmazásának a módját is kidolgozta. A rádióval felszerelt repülőgépeket az anyahajónak a széllel szembefordulva kellett indítania, s azok a felderítésen és futárszolgálaton kívül segítették volna a flotta navigációját, illetve a hajók tűzvezetését is. Az orosz tisztek tehát 1910-re elvben megoldották a későbbi repülőgép-anyahajók legtöbb technikai problémáját, és nagy vonalakban kidolgozták azok felhasználásának módját is. A gyakorlatban aztán még nyilván számos nehézséggel szembesültek volna, ám mivel már a kezdetek kezdetén a később helyesnek bizonyuló úton haladtak, tevékenységük nyomán jó esély volt arra, hogy még az első világháború előtt megjelenjenek a klasszikusnak tekinthető repülőgép-anyahajók.Az Admiral Lazarev átépítésének terve.

Az Admiral Lazarev átépítésének terve.

 

Aligha van a haditengerészetek történetében még egy olyan – íróasztalon maradt – elképzelés, ami ilyen pontosan előre jelezte volna a későbbi fejlődés irányát, mint ez. Macievics és Kanokotin tervei egyszerűen zseniálisak, és a későbbi repülőgép-anyahajók úgyszólván minden jellegzetes vonása megtalálható rajtuk.

Az orosz történelem ismeretében persze nem meglepő, hogy a tervekből végül semmi nem valósult meg. A kezdeti ellenállást leküzdve eleinte úgy látszott, Kanokotin elképzelései végül zöld utat kapnak, s azt a flotta vezetése támogatásáról biztosította. A Lazarev átépítése a haditengerészet költségvetése számára csak jelentéktelen költségekkel járt volna, bár azt persze mindenki látta, hogy a kivénhedt, mindössze 77 méter hosszú, és alig tízcsomós sebességre képes monitorból átépített hajó csak kísérleti célokra lett volna alkalmas. Aztán Kanokotint váratlanul áthelyezték a Távol-Keletre, az Amuri Flottához, és a terveket szinte rögtön elfelejtette mindenki. A vonatkozó aktákban a következő, talányos megjegyzés található: „A projekt magától leállt.”

Igen nagy valószínűséggel nem az orosz államhivatalokba beépült gonosz külföldi ügynökök szabotálták el a terv megvalósítását – ahogy az üldözési mániában szenvedő oroszok azóta is hajlamosak gondolni –, hanem kisebb részben az orosz vezérkarra különösen jellemző kicsinyes intrikák, nagyobb részben pedig egyszerűen csak a hidroplánok megjelenése miatt ejtették a tervet. A flotta stratégái ugyanis úgy okoskodtak, minek komoly pénzeket költeni egy repülőgép-anyahajó megépítésére, ha az új, úszótalpas repülőgépek magáról a vízfelületről is képesek startolni és oda leszállni, ráadásul hatótávolságuk is jóval nagyobb, mint szárazföldi társaiké, s le tudják fedni az orosz érdekeltségekhez tartozó szűk beltengereket.

Alapvetően tehát financiális megfontolások okozták az első orosz anyahajó vesztét. Az új hajótípus megalkotásának dicsősége így aztán végül a briteknek jutott. Miután azonban ők nem rendelkeztek egy olyan géniusszal, akinek a fejéből készen pattant volna ki az anyahajók ötlete, az angoloknak, akik az orosz tervekről mit sem tudtak, hosszú és rögös utat kellett végigjárniuk, mire végre sikerült megalkotniuk a tengerek új királynőjét.

Az anyahajóvá átépített Lazarev repülő és hangárfedélzetének elrendezési rajza.

Az anyahajóvá átépített Lazarev repülő és hangárfedélzetének elrendezési rajza.

 

Macievics és Kanokotin messze megelőzték korukat, ám igazából még így sem ők voltak az elsők, akiknek a repülőfedélzettel ellátott hajó ötlete az eszébe jutott. Clement Ader, a neves francia mérnök és feltaláló, a repülés hőskorszakának egyik úttörője, már 1895-ben (!) felvetette ezt az ötletet a francia Tengerészeti Minisztériumnak írt beadványában. 1895-ben azonban nemcsak a repülőgép-anyahajók, hanem egyáltalán maga a repülés is még a sci-fi kategóriába tartozott, Ader beadványa tehát legfeljebb csak néhány elnéző mosolyt válthatott ki az illetékesekből, mielőtt az irattár és a feledés mélyére került volna.

1910 körül azonban a repülés már nagyon is valóságos volt, s az új eszközökben számos katonai szakértő látott fantáziát. A haditengerészetek is nagy reményeket fűztek a légi felderítéshez, s minden ország komoly kutatásokat végzett a repülőgépek ilyen célú felhasználhatóságáról. A Mediterráneum térségében érdekelt országok elégedettek voltak a szárazföldi bázisú repülőgépekkel és a hidroplánokkal, s úgy vélték, a partokon és szigeteken kiépített támaszpontokról üzemelve ezek a gépek teljes mértékben le tudják fedni a Földközi-tenger területét.Az osztrák-magyar haditengerészetnél használt Lohner L-1 repülőcsónak egy múzeumi példánya.

Az osztrák-magyar haditengerészetnél használt Lohner L-1 repülőcsónak egy múzeumi példánya.

 

A németek a léghajókra tettek, s nagy energiát fektettek a Zeppelinek fejlesztésébe. A Kaiserliche Marine teljes mértékben elégedett volt ezekkel az eszközökkel, melyek hatótávolsága és szolgálati magassága messze felülmúlta az akkori repülőgépekét, és sebességben sem nagyon maradtak el tőlük. Az angolok kezdetben szintén a léghajókkal próbálkoztak, néhány tragikus baleset azonban kiábrándítóan hatott rájuk, és figyelmük rövidesen inkább a repülőgépek felé fordult.

Az angolok ezúttal sem törekedtek az eredetiségre, és tulajdonképpen csak a korábbi amerikai kísérleteket utánozták. Eugene Burton Ely 1910 novemberi, a Birmingham cirkálóról végrehajtott felszállását lemásolva az angolok szintén felszállórámpát építettek egyik hadihajójuk, az Africa csatahajó orrára, és 1912 január tizedikén a Charles Samson hadnagy vezette Short Brothers -féle hidroplánnal ők is végrehajtották első felszállásukat egy hadihajó fedélzetéről. Ez év májusában ismét megpróbálták a hajóról való felszállást, ezúttal a Hibernia csatahajót használva a kísérlethez. A Hibernia azonban nem a kikötőben állt, hanem teljes sebességgel haladt a nyílt tengeren, amikor május másodikán a Samson hadnagy vezette Short S27 hidroplán elstartolt a hajó orráról, majd a sikeres felszállás után megtett egy kört, és leszállt a vízre a hajó mellett, ahonnan daruval visszaemelték a fedélzetre. A sikeres kísérlet évekre meghatározta a brit anyahajó fejlesztések fő irányát.

A többi ország haditengerészetéhez hasonlóan a Royal Navy is a hidroplánokat tekintette a flotta számára legmegfelelőbb repülőeszközöknek, s a rövidesen szolgálatba álló, többnyire kereskedelmi hajókból átépített hidroplán-anyahajók ezeket a gépeket szállították a fedélzetükön kialakított hangárakban. A repülőket a vízről, vagy a hajók fedélzetén kiépített felszállórámpákról indították, majd feladatukat teljesítve azok a hajó mellett, a vízre szálltak le, ahonnan darukkal emelték vissza őket a fedélzetre.Samson hadnagy gépe felszáll a Hiberniáról.

Samson hadnagy gépe felszáll a Hiberniáról.

 

A hidroplán-anyahajók hasznos és sikeres eszközöknek bizonyultak. Nemcsak a felderítés és a tűzvezetés terén voltak rendkívül hasznosak, hanem egyre inkább kezdték felismerni támadó harceszközként való alkalmazhatóságukat is. Az angol Ben My Chree anyahajó hidroplánjai már 1915 augusztusában sikeres torpedótámadásokat hajtottak végre a Márvány-tengeren hajózó török kereskedelmi hajók ellen. A haditengerészet hidroplánjai eredményesek voltak a tengeralattjárók elleni harcban is. Ugyanakkor viszont a gyakorlati alkalmazás során világossá vált az úszótalpas repülőgépek számos hiányossága is. Éppen a nagy úszótalpak miatt ezek a gépek jóval lassabbak, és nehézkesebbek voltak, mint a kerekes szárazföldi repülőgépek. Lassúságuk és rossz emelkedőképességük miatt még a Zeppelinek ellen sem voltak hatékonyak.

Még súlyosabb probléma volt a gépek nehézkes üzemeltethetősége. A vízre való leszállás után az őket hordozó hajónak természetesen meg kellett állnia ahhoz, hogy a daruk ismét a fedélzetre emeljék a gépeket, és ez a művelet nemcsak a mozdulatlan anyahajót tette sebezhetővé, hanem jelentős időveszteséggel is járt. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel a módszerrel a hidroplán-anyahajók nem képesek lépést tartani a flottával, és biztosítani annak légifedezetét. Nem is beszélve arról, hogy már egy közepes erősségű hullámzás esetén is lehetetlenné vált a hidroplánok indítása és fogadása, márpedig az észak-atlanti térségben nem nagyon lehetett a jó időre alapozni.

A probléma akkor vált akuttá, amikor az Admiralitás lordjai 1917 elején ismét felmelegítették egyik régi mániájukat, hogy a Royal Navy Balti-tengere való behatolásával elvágják a Németországot a skandináv államokkal összekötő, a németek számára létfontosságú kereskedelmi útvonalakat, és ugyanakkor megteremtsék maguknak a közvetlen összeköttetést Oroszországgal. A német partok közelében azonban a hajók a szárazföldi támaszpontokról felszálló ellenséges repülőgépek támadásainak lettek volna kitéve, melyekkel szemben valahogy légifedezetet kellett biztosítani nekik. A nehézkes hidroplánok viszont könnyű zsákmányai lettek volna a német vadászgépeknek. Ezért aztán végül úgy döntöttek, a befejezés előtt álló Furious csatacirkálót repülőgépek fel és leszállására alkalmas fedélzettel látják el, melyről szárazföldi, kerekes vadászgépeket is tudnak üzemeltetni.Egy klasszikus hidroplán-anyahajó, az Ark Royal. 1934-ben, mikor megrendelték az azonos nevű repülőgép-anyahajót, átkeresztelték a Pegasus névre.

Egy klasszikus hidroplán-anyahajó, az Ark Royal. 1934-ben, mikor megrendelték az azonos nevű repülőgép-anyahajót, átkeresztelték a Pegasus névre.

 

A britek azonban még ekkor sem jutottak el odáig, hogy a hajóra az egész hosszára kiterjedő repülőfedélzetet építsenek. Nem mintha az ötlet nem jutott volna eszükbe, csak éppen úgy vélték, a tüzérség hiánya védtelenné teszi a hajókat, ezért ragaszkodtak ahhoz, hogy a leendő repülőgép-anyahajók erős, önvédelemre alkalmas tüzérséggel is rendelkezzenek. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a Furious megtartotta hátsó lövegtornyát és teljes másodlagos tüzérségét, s csak az elülső lövegtornyot áldozták fel a hajó orrára épített felszállórámpa kedvéért. A csatacirkáló orrára egy 49 méter hosszú repülőfedélzetet építettek, s az alatta kialakított hangárban tárolták a hajó négy hidroplánját, és hat Sopwith Pup vadászgépét, melyeket egy felvonóval szállítottak fel a fedélzetre. Az érdekesség az, hogy ez a felszálló fedélzet egyben leszállófedélzet is lett volna, ugyanis a tervek szerint a visszatérő repülőgépek le is szálltak volna ide! A leszállás azonban a gyakorlatban kivitelezhetetlen akrobatamutatványnak bizonyult. A tizenhárom leszállási kísérletből mindössze három járt sikerrel, és amikor 1917 augusztusában a Furious repülőparancsnoka, Ernest Dunning, életét vesztette egy leszállás során, végképp felhagytak a próbálkozásokkal.

Belátva az orrfedélzetre való leszállás kivitelezhetetlenségét, a tengernagyok fájó szívvel lemondtak a Furious hátsó lövegtornyáról is, és novemberben visszarendelték a volt csatacirkálót a hajógyárba. Miután a hajónak amputálták a hátsó lövegtornyát is, a tatfedélzetre egy 92 méteres leszállófedélzet került. Az alatta levő hangárba két lift szállította le és fel a repülőgépeket. Hasonló stílusban alakítottak át egy másik hajót, a vadonatúj Vindictive cirkálót is. Az újabb átépítés befejeztével a Furious 1918 márciusában állt ismét szolgálatba. A tatfedélzeten megjelentek az amerikaiaktól átvett fékezőkötelek, illetve a repülőgépek farkán az ezek elkapására szolgáló fékezőhorgok. A kötelek végére homokzsákokat erősítettek, leszálláskor maguk után húzva ezek nyelték el a gépek mozgási energiáját.A Furious az első átépítés után.

A Furious az első átépítés után.

 

Általános meglepetésre azonban a leszállófedélzet, melyhez olyan nagy reményeket fűztek, nem működött. Egyetlen leszállási kísérlet sem sikerült, minden próbálkozás a leszálló gépek részleges vagy teljes összetörésével végződött. A tonderni Zeppelin támaszpont elleni nevezetes támadás után például a hajó hét repülőgépéből öt összetört a leszállás során, a másik kettő pedig meg sem próbálkozott a Furiousra való visszatéréssel, hanem inkább a semleges Dániában landolt. Eltartott egy jó darabig, mire rájöttek, a problémát a hajó felépítménye okozza, melyet meghagytak középen, a fel és a leszállófedélzet között. A magas parancsnoki torony és a kémény által keltett légörvények voltak azok, amik lehetetlenné tették a leszállást a hajó tatjára. Minderre épp időben jöttek rá ahhoz, hogy a Royal Navy már javában épülő harmadik repülőgép-anyahajóján megtegyék a szükséges módosításokat.

Az eredetileg Conte Rosso néven épülő személyszállító hajó Olaszországnak készült, ám a háború kitörésekor építését leállították. 1916-ban az angolok a félkész hajótestet megvásárolták, és anyahajóként építették tovább. Kezdetben ennél a hajónál is külön fel és leszálló fedélzetet akartak építeni az orr és a tatrészre, ám a Furious-al szerzett tapasztalatok nyomán menet közben végül úgy döntöttek, a két fedélzetet egybeolvasztják, és a hajó teljes hosszában kiépítik. A végül Argus néven, 1918 októberében szolgálatba állított, 173 méter hosszú, 20 ezer tonnás hajó lényegében az első, mai értelemben vett repülőgép-anyahajónak tekinthető.Az Argus.

Az Argus.

 

A hajó teljes hosszában végighúzódó, sima repülőfedélzetet nem szakították meg felépítmények – csak az apró kis parancsnoki torony a fedélzet jobb szélén –, még a kémények füstjét is a hajótest két oldalán vezették ki. A fékezőrendszernél a homokzsákokat egy rugós fékrendszer váltotta fel. A hajó legnagyobb hátránya viszonylag alacsony sebessége volt, mely nem tette lehetővé számára, hogy a flotta gyors egységeivel egy kötelékben tevékenykedjen. Az Argus legnagyobb sebessége ugyanis alig 20 csomó volt, amivel nem tudott lépést tartani a cirkálókkal és a csatacirkálókkal. Erre azonban már nem is volt szükség, nem sokkal az Argus szolgálatba állítása után ugyanis a háború véget ért. Az Argus és a Furious a következő években afféle kísérleti nyúlként tevékenykedtek – a sikerületlen Vindictive-et 1924-ben visszaalakították cirkálóvá –, s a hajókon a repülőgépek fedélzeti üzemeltetésénél fellépő problémák megoldásait, illetve az anyahajók gyakorlati alkalmazásának új módszereit igyekeztek kikísérletezni.

Megoldásra váró problémából volt éppen elég. A repülőgépek indítása és fogadása, a tűzveszélyes üzemű gépek és hangáraik megfelelő tűzvédelmének biztosítása, a repülőfedélzeteken és a hangárakban folyó munkák összehangolása, és így tovább. Az addig használt repülőgépekről is kiderült, hogy az anyahajókon való üzemeltetésre nem igazán megfelelőek. Az indítás és a leszállás sokkal jobban igénybe vette a gépeket, mintha a szárazföldi repülőterekről üzemeltek volna. Különösen a leszállást követő hirtelen fékezés volt az, ami igen nagy mértékű szerkezeti terheléssel járt. Gyengék voltak az akkoriban használatos motorok is. Ezek repülés közben általában annyira túlmelegedtek, hogy a biztonságos leszállás érdekében a visszatérő gépeknek landolás előtt alacsony magasságban, a víz felett tenniük kellett néhány kört az anyahajó körül, hogy a motor valamelyest lehűljön. Hamar nyilvánvalóvá vált, az anyahajókról való üzemelésre speciális, a szárazföldi gépektől eltérő konstrukciójú repülőgépeket kell tervezni.A Furious repülőfedélzete, Sopwith Camel vadászgépekkel.

A Furious repülőfedélzete, Sopwith Camel vadászgépekkel.

 

Magának az anyahajónak a szerkezeti megoldásai és általános felépítése is vita tárgyát képezte. A tisztek egy jó kilátást biztosító parancsnoki torony megépítését követelték a fedélzetre, melynek pedig az addigi elképzelések szerint teljesen simának kellett volna lennie. Ezt a későbbi hajókon végül úgy oldották meg, hogy a parancsnoki hidat a fedélzet szélén, rendszerint a jobb oldalon építették be. Nehezen megoldható probléma volt a kazánok füstelvezetése is. A Furious középen meghagyott kéménye nyilvánvalóan nem volt szerencsés megoldás, de nem igazán váltak be az Argus oldalt kivezetett füstcsövei sem. A szakértők két megoldást tartottak kivitelezhetőnek. Az egyik szerint az Arguson használt oldalsó füstelvezetést tökéletesítették volna tovább, a másik szerint viszont a füstöt a hagyományos módon, a fedélzeten elhelyezett kéményen kellett elvezetni, csak ezt a kéményt nem a hajó közepén, hanem a parancsnoki híd mögött, a hajó szélén kellett beépíteni.Az oldalsó füstelvezetés egy látványos példánya, a befejezés előtt álló japán Kaga anyahajón.

Az oldalsó füstelvezetés egy látványos példája, a befejezés előtt álló japán Kaga anyahajón.

 

Hogy eldöntsék, melyik megoldás a célravezetőbb, az Admiralitás úgy döntött, mindkét rendszert kipróbálják egy-egy hajón. A tökéletesített oldalsó füstelvezetést az immár harmadszor átalakított Furiouson próbálták ki, melyet 1921 és 1925 között teljesen átépítettek. A hajó végre egységes repülőfedélzetet kapott, mely a hajó hosszának háromnegyedére terjedt ki. (Az orrban, egy szinttel a felső fedélzet alatt, volt egy másik felszállópálya is, melyről a kisebb vadászgépeket tudták indítani.) A füstöt a kazánoktól egy hosszú csőrendszeren hátravezették, majd a hajó tatján, a repülőfedélzet alatt, kétoldalt engedték ki. Ha a hajó éppen a visszatérő repülőgépeket fogadta, a füstöt elterelték, és a hangárfedélzet alatti nyílásokon vezették ki.

A fedélzet szélén elhelyezett parancsnoki hídba, azaz a szigetbe beépített kéményt a legújabb anyahajón, az Eagle-en próbálták ki. A hajó eredetileg Almirante Cochrane néven, csatahajóként épült Chile számára, ám a háború kitörésekor építését leállították. Mikor 1917 végén nyilvánvalóvá vált, hogy a Furious akkori állapotában inkább csak kísérleti hajónak megfelelő, nem pedig harci egységnek, az Argus pedig túl lassú lesz ahhoz, hogy a flotta gyors felderítő hajóival lépést tudjon tartani, a flotta admirálisai alternatív megoldásokat kezdtek el keresni. Így terelődött a figyelem az Elswick on Tyne-i Armstrong hajógyárban félkészen veszteglő csatahajóra.A Furious a harmadik átépítés után.

A Furious a harmadik átépítés után.

 

A csatahajó teste már szinte teljesen készen volt, kazánjait is beépítették, anyahajóként való befejezése tehát gyorsan kivitelezhetőnek tűnt. Az addigi tapasztalatok alapján a hajóra, az Argushoz hasonlóan, egy a fedélzet teljes hosszában végighúzódó repülőfedélzetet terveztek. A felépítmény viszont nagymértékben eltért volna minden addigi megoldástól. Az eredeti elképzelés szerint ugyanis a hajó „sziget” mintájú, azaz a fedélzet szélén elhelyezett felépítményt kapott volna, csakhogy a hajó mindkét oldalára egyet-egyet, és ezt a két felépítményt ráadásul egy a fedélzet felett hét méter magasan elhelyezett híd kötötte volna össze! A Furious második átépítése után szerzett tapasztalatok azonban megmutatták az elképzelés életképtelenségét, és a végső terveken végül csak a jobb oldali szigetet hagyták meg, s ide építették be a kéményt is.

Az Eagle névre átkeresztelt Almirante Cochrane átépítése 1918 február 28-án kezdődött, és a projektet kiemelt fontosságúnak minősítették. Ennek megfelelően az építkezés rohamtempóban haladt előre, és a hajó már csaknem készen volt, mikor 1918 novemberében, tulajdonképpen mindenki számára váratlanul, a háború véget ért. Az építkezést szinte azonnal leállították, és a következő hónapok során az Eagle további sorsa teljesen bizonytalanná vált. Egy ideig még azzal az ötlettel is foglalkoztak, hogy a hajót visszaépítik csatahajóvá, és visszaadják Chilének. Ezt az ötletet végül csak azért vetették el, mert az oda-vissza átalakítások túl sokba kerültek, és a chileiek nem állták volna ennek költségeit.

A munkálatok 1919 végén újra beindultak a hajón, ám a háború után hirtelen szűkössé váló költségvetés következtében olyan csigalassúsággal haladtak előre, hogy az Eagle végül csak 1923 végén állhatott szolgálatba. Hamar kiderült, hogy az Eagle hagyományos kéménye sokkal egyszerűbb, praktikusabb, és hatékonyabb, mint a Furious agyonbonyolított füstelvezetése. Bevált a „sziget” mintájú felépítmény is. Az Eagle mintájára építették meg a következő, Hermes névre keresztelt anyahajót is – amely végül előbb készült el, mint maga az Eagle –, és később a Furious két testvérhajója, a washingtoni flottaszerződés után anyahajóvá átalakított Glorious és Courageous is hasonló mintájú felépítményeket kapott.

Ugyanebben az időben hasonló evolúciót jártak be a többi haditengerészet anyahajói is, és végül valamennyien az angol mintánál kötöttek ki, a hajó teljes hosszára kiterjedő repülőfedélzetnél, az alatta elhelyezkedő egy, vagy két hangárfedélzetnél, és a fedélzet jobb szélén elhelyezett „sziget” mintájú felépítménynél. A technikai részletek tehát lassan tisztázódtak, most már csak azt kellett eldönteni, tulajdonképpen hogyan, és mire is használják ezeket a hajókat?Az Eagle.

Az Eagle.

 

Az eredeti elképzelések szerint az anyahajók a flotta előőrsében, a felderítő hajók közt foglaltak volna helyet, ezért is követelt Beatty egy gyors anyahajót a Royal Navy számára. Előretolt felderítő egységként az anyahajó a feltételezések szerint ki lett volna téve a hasonló célokat szolgáló ellenséges felderítő cirkálók támadásának, ezért úgy gondolták, megfelelő erősségű tüzérséggel is rendelkeznie kell, hogy ezeket a támadásokat vissza tudja verni. Az Eagle-el szemben támasztott eredeti követelmények egyike például az volt, hogy a hajó tűzereje múlja felül a német könnyűcirkálókét, az anyahajót ezért 12 darab 15 cm-es ágyúval is fel akarták szerelni.

A haditengerészeti vezérkarok részéről egyáltalán nem vallott maradiságra a repülőgépek jövendő szerepének ilyetén megítélése. Az anyahajók fedélzetéről indítható korabeli repülőgépek ugyanis valóban nem nagyon voltak képesek a felderítésen kívül más feladat hatékony végrehajtására. Azok a bombák, amelyekkel a Furious gépei 1918 nyarán felgyújtották a tonderni Zeppelin hangárakat, semmilyen nagyobb hadihajó ellen nem lettek volna hatásosak. A mérsékelt károkat okozó tonderni támadást utólag jövőbemutatónak szokás titulálni, ám akkoriban a szakértők nyilván még jól emlékeztek rá, hogy ezt a sikeres támadást kilenc sikertelen előzte meg, ami alighanem jelentősen mérsékelte elragadtatásukat.

A leselejtezett hadihajókon a háború után végrehajtott bombázási kísérletek, és az Ostfriesland elsüllyesztése egyáltalán nem rendítették meg a haditengerészeti stratégákat. A sajtó óriási cirkuszt csapott az esemény körül – végül is ezért rendezték meg az egészet –, és főcímekben kürtölték világgá a csatahajók korszakának végét, de az igazság az, hogy Mitchell szárazföldi bombázói két teljes napon át szinte folyamatosan, ingajáratban bombázták a lehorgonyzott Ostfrieslandot, mire az végül nagy nehezen hajlandónak mutatkozott elsüllyedni. A mozdulatlan ex-német hajónak természetesen semmilyen légvédelme nem volt, és nem működött rajta semmilyen kárelhárítás. Ezen körülmények ismeretében teljesen valószínűtlennek tűnt, hogy valós, harctéri viszonyok között Mitchell bombázói bármilyen kárt tudtak volna okozni egy ereje teljében levő csatahajónak.A Furious hangárfedélzete.

A Furious hangárfedélzete.

 

Az anyahajókon üzemeltetett korabeli repülőgépek pedig nemhogy felszállni nem tudtak volna azokkal a 907 kg-os bombákkal, amelyek végül végeztek a német csatahajóval, hanem egyáltalán el sem bírták volna azokat. A tengerésztisztek nem is tekintették másnak az esetet, mint ami valójában volt, azaz egy drága médiacirkusznak. A háború során a gyakorlatban a repülőgép-anyahajókról felszálló gépek tengeralattjáróknál és kis naszádoknál nagyobb hadihajókat nem süllyesztettek el.

A magasabb rangú tengerésztisztek közül alig néhányan voltak, akik valahogy mégis megsejtették a jövőt, és úgy gondolták, a repülőgépek megjelenése valóban véget vetett a csatahajók egyeduralmának a tengereken. Ezen látnokok közé tartozott Percy Scott, aki két évtizeddel korábban még a csatahajók tűzvezetésének megreformálásával és tökéletesítésével szerzett hírnevet magának. Scott most kijelentette, az új nehézbombák bármilyen csatahajót képesek kirobbantani a vízből. Viszont hogy hogyan lehet célba juttatni ezeket a bombákat, arra Scott sem tudott válaszolni. Nem csoda, hogy a tengerésztisztek nagy többsége úgy gondolta, a csatahajók védőkísérete, légi fedezete, meg a fedélzeten telepített légvédelmi ágyúk biztos védelmet jelentenek az ellenséges repülőgépek ellen. És ha minden kötél szakad, a hajók megerősített fedélzeti páncélzata képes lesz ellenállni a repülőgépek bombáinak. Akkoriban minden bizonnyal igazuk is volt.

Amint az később kiderült, a csatahajók számára a valóban halálos fenyegetést nem annyira a bombák, hanem sokkal inkább a torpedók jelentették. Ezt a veszélyt kezdetben a tengerésztisztek szintén hajlamosak voltak elbagatellizálni, bár az első torpedóvető repülőgépek, a Sopwith Cuckoo-k, már 1918-ban megjelentek az angol anyahajók fedélzetén. Az angol flotta, Sir Murray Fraser Sueter Commodore ötletéből kiindulva, már 1917 óta tervezte a kikötőkben horgonyzó német csatahajók elleni torpedótámadásokat, melyeket 100-120 Cuckoo hajtott volna végre. Már nagyban folytak az előkészítő gyakorlatok, amikor a háború véget ért, így az 1919-re tervezett támadásból nem lett semmi. A kor csodafegyvere lehetett volna. Egy Sopwith Cuckoo torpedót indít.

A kor csodafegyvere lehetett volna. Egy Sopwith Cuckoo torpedót indít.

 

Mindezek ellenére nem igazán vették komolyan azt a lehetőséget, hogy a torpedóvető repülőgépek nemcsak a kikötőkben álló hajók elleni meglepetésszerű támadásokra, hanem a nyílt tengeren manőverező hadihajók elleni harcra is alkalmasak lehetnének. Ahhoz ugyanis, hogy eredményesen támadják célpontjukat, a lassú torpedóvető repülőgépeknek kis magasságon, egyenes vonalban kellett megközelíteniük azt, miközben potya célpontjai voltak a légvédelmi ágyúknak és az ellenséges repülőgépeknek. Amellett a csatahajók hívei biztosak voltak abban is, hogy nagy sebességgel manőverezve ki tudják kerülni a viszonylag lassú torpedókat. A második világháború harcaiban aztán a torpedóvető gépek valóban jókora veszteségeket szenvedtek, ám ennek ellenére rendszerint mégis sikerült kellő számú torpedót célba juttatniuk. A torpedók ugyanis időközben sokat fejlődtek, nemcsak sebességben, hanem pusztító erőben is. A várakozásokkal ellentétben pedig a csatahajók nem voltak képesek kimanőverezni a torpedókat, azokat ugyanis egyszerre több irányból támadva dobták le, és a hajók képtelenek voltak mindet kikerülni.

A húszas évek végére már mind a repülőgépek, mind pedig azok fegyverzete eléggé fejlett volt ahhoz, hogy a siker esélyével vegyék fel a harcot a felszíni hadihajókkal, akár a nyílt tengeren is. A rugalmasabb gondolkozású tengerésztisztek eddigre már rájöttek, hogy az új, korszerű repülőgépek már nemcsak a kikötőkben horgonyzó hajók elleni meglepetésszerű támadásokra alkalmasak, hanem komoly csapásmérő erőt jelenthetnek egy nyílttengeri ütközetben is. Világossá vált, hogy az anyahajó fegyvere maga a repülőgép, és szükségtelen a hajókat 15-20 cm-es ágyúkkal is felszerelni. A repülőgépek többé már nem pusztán csak felderítést végeztek a tüzérség számára, hanem maguk vették át a tüzérség szerepét.

Egy Sopwith Pup vadászgépet emelnek a fedélzetre a Furious hangárából.

Egy Sopwith Pup vadászgépet emelnek a fedélzetre a Furious hangárából.


A haditengerészeti vezérkarok azonban általában nem ismerték fel az időközben bekövetkezett változások jelentőségét, és továbbra is ragaszkodtak a tíz évvel korábbi, akkoriban még helyesnek mondható harcászati doktrínákhoz. Ezek szerint a klasszikus elképzelések szerint az anyahajó a flotta fő ütőerejét jelentő csatahajók kisegítő egységeként tevékenykedett. A flotta előtt haladva felderítő szerepet játszott, ütközetekben pedig a csatahajók tűzvezetésének pontosítása, illetve a menekülő ellenséges hajók üldözése lett volna a feladata. Lényegében tehát a vitorlás korszak fregattjainak szerepét szánták nekik, s az ütközetben elfoglalt helyük is megegyezett azokéval, vagyis a csatasor támadásnak ki nem tett oldalán kellett volna helyet foglalniuk.

Az anyahajók szerepének megítélésében érdekes módon éppen az azok kifejlesztésében úttörő szerepet játszó Royal Navy bizonyult az egyik legkonzervatívabbnak. Ez nem annyira a brit vaskalaposságnak, hanem inkább az első világháborút követő angol pénzügyi válságnak volt köszönhető. A háborúban Nagy-Britannia gyakorlatilag csődbe ment, s a következő két évtizedben a flotta és a hadsereg költségvetését a pénzügyminisztérium írta meg, és gyakorlatilag ott döntötték el azt is, milyen fejlesztéseket engedhet meg magának a két fegyvernem. A felettébb szűkre szabott büdzsé a washingtoni flottaszerződés után korábbi méretének töredékére zsugorodott Royal Navy fenntartására is alig volt elegendő, s az admirálisok ahol tudtak, spóroltak. Valamennyire érthető módon a pénzt inkább a fő csapásmérő erőnek tekintett csatahajók fenntartására és korszerűsítésére fordították, melyek mellett a másodlagos fontosságúnak tekintett anyahajók mostohagyereknek számítottak. (A britek elhanyagolták a tengeralattjárókat is. A harmincas években egy ideig teljesen komolyan foglalkoztak azzal a javaslattal, hogy selejtezzék le valamennyi tengeralattjárót, mivel azoknak a modern tengeri hadviselésben már semmilyen szerepük sincs.)

Költségkímélési okokból közvetlenül a háború után felszámolták az önálló haditengerészeti légierőt, és a flotta repülőgépei az ekkor megalakuló RAF (Royal Air Force) állományába kerültek. Ezzel nagyjából ugyanolyan helyzet állt elő a Royal Navynél, mint később a németeknél, amikor Göring és a Luftwaffe rátenyerelt a Kriegsmarine légierejére. Az, hogy a hajók és a rajtuk állomásozó repülőgépek két különböző fegyvernemhez tartoztak, sok szervezeti problémát okozott, ráadásul a szintén pénzhiánnyal küszködő RAF másodlagos jelentőségűnek tekintette a haditengerészeti légierő fejlesztését, s értelemszerűen inkább a szárazföldi repülőeszközökre fordította a figyelmét. (Az angol haditengerészeti repülést csak 1937-ben sikerült a Royal Navynek ismét a saját hatáskörébe vonnia.)A Glorious.

A Glorious.

 

Más volt a helyzet a két másik nagy haditengerészetnél, az amerikainál és a japánnál. Az amerikai haditengerészet hivatalos álláspontja szerint ugyan a flotta fő ütőerejének itt is a csatahajókat tekintették, ám az anyahajók híveinek egyre növekvő tábora hamarosan megtalálta a kiskaput, melyen keresztül az új hajóosztály fejlesztése töretlen tempóban folytatódhatott tovább. Az amerikai anyahajók a bonyolult Csendes-óceáni helyzetnek köszönhették kiváltságos helyzetüket.

Japán az Egyesült Államok egyik lehetséges fő ellenfelének számított (a másik potenciális ellenfélnek ekkoriban Angliát tekintették), ami háború esetén komplex stratégiai helyzetet teremtett volna a Csendes-óceánon. A térségben az amerikaiak fő támaszpontja a Fülöp-szigetek volt, amelyet viszont japán kézen fekvő szigetcsoportok vettek körbe. Háború esetén a Fülöp-szigetek védelmét és ellátását csak úgy tudták volna megoldani, hogy a flottának át kellett volna hajóznia a jól megerősített, és repülőgépekkel bőségesen ellátott japán támaszpontok között. Ezeknek a támaszpontoknak a semlegesítése a hagyományos elképzelések szerint a felszíni hadihajók tüzérségének feladata lett volna, ám a történelmi tapasztalatok, például az akkoriban még frissnek számító Gallipoli élmény, rávilágítottak, hogy egy ilyen vállalkozás, még ha sikerrel jár is, súlyos kockázatot jelent a hadihajók számára, és komoly veszteségekkel kell számolni. Erre hivatkoztak az anyahajók pátfogói, amikor azt állították, a szigeteken telepített japán légierő és a parti ütegek semlegesítése az anyahajók repülőgépeivel is megoldható, anélkül hogy a drága csatahajókat feleslegesen kockáztatnák. Az elképzelések szerint a csatahajók útját az amerikai anyahajók előkészítő támadásai söpörték volna tisztára. Ebből a célból támadó csoportokat hoztak létre, melyek anyahajókból, és őket kísérő cirkálókból és rombolókból álltak.A Langley, az első amerikai anyahajó.

A Langley, az első amerikai anyahajó.

 

A húszas évek végétől kezdve ezek az alkalmi hadműveleti csoportok meglepő eredményeket produkáltak a hadgyakorlatok során. Először a Langley repülőgépei hökkentették meg az admirálisokat, amikor 1928-ban egy meglepetésszerű hajnali „támadást” intéztek Pearl Harbor ellen. A következő évben a Saratoga tette ugyanezt a Panama-csatorna ellen, majd 1932-ben ismét Pearl Harbor vált az anyahajók „áldozatává”. Ezek az imitált támadások aztán a következő években többször megismétlődtek, és minden alkalommal sikerrel jártak. Az amerikai tengernagyok elégedetten veregették a pilótáik vállát, ám eszükbe sem jutott, hogy ezeket a támadásokat esetleg élesben is el kell majd szenvedniük. Fel sem merült bennük ugyanis, hogy a japánok is képesek lehetnének ilyesmire.

A japán oldalon pedig szintén dolgoztak az anyahajók. Mivel a japán vezetők számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy kisebb ipari kapacitásuk és a washingtoni flottaszerződés korlátozásai miatt nem lesznek képesek az amerikai flottával szemben számbeli fölényt, vagy akárcsak egyensúlyt elérni, a hangsúlyt a mennyiségről a minőségre igyekeztek áthelyezni, valamint új harceljárásokat és harceszközöket igyekeztek kifejleszteni, melyekkel elképzelésük szerint kiegyenlíthették volna az amerikaiak számbeli fölényét. A minőségi fölényt elsősorban az új „szuper-csatahajók” megépítésével igyekeztek megvalósítani, valamint nagy fontosságot tulajdonítottak annak is, hogy a legénység képzettségében és harci szellemében felülmúlja az ellenséget. Ami pedig az új harceszközöket illeti, nagy reményeket fűztek az új, gyors és nagy hatótávolságú torpedókhoz, valamint a repülőgép anyahajókhoz.A Hosho, a japánok első anyahajója.

A Hosho, a japánok első anyahajója.

 

Az első japán anyahajó, a Hosho, 1922-ben állt szolgálatba, egy évvel az építéséhez mintaként szolgáló angol Hermes előtt, köszönhetően annak, hogy a háború utáni pénzügyi nehézségek miatt az angol anyahajó építése az utolsó fázisban nagyon lelassult. A washingtoni flottaszerződés után befejezetlenül maradt nagy hadihajók közül kettőt, az Akagit és a Kagát, anyahajónak alakítottak át, majd a harmincas évek második felében megépítették a Shokaku és a Soryu osztály hajóit, melyek akkoriban alighanem a legütőképesebb anyahajók voltak.

A japánok igen nagy gondot fordítottak a repülőgépek minőségére és a személyzet képzettségére, s ebből a célból nem sajnálták sem a pénzt, sem az időt, sem az embereket. A japán anyahajókról felszálló gépek 1931-től kezdve folyamatosan részt vettek a mandzsúriai, majd a kínai harcokban, melyek során a pilóták komoly harctéri tapasztalatokra tettek szert, ami később nagy előnyt jelentett számukra. Ugyanebben az évben az anyahajókat önálló hadtestekbe, a Koku Sentai-okba szervezték, melyeket két-két anyahajóból, és a melléjük rendelt kísérő hajókból állítottak össze. 1941 novemberében az ekkor már öt Koku Sentaiból megalakították az önálló repülőgép-anyahajó flottát, a Koku Kantait. A Japán Császári Haditengerészet a világon elsőként a harmincas évekre már felismerte az anyahajók jelentőségét, és alkalmazásuknak a megfelelő módját, ami a későbbiek során komoly helyzeti előnyhöz juttatta őket.Az Akagi a próbajáratain.

Az Akagi a próbajáratain.

 

A britek ezzel szemben kénytelenek voltak szorosra húzni a nadrágszíjat, és spórolni, ahol csak lehetett. A Királyi Haditengerészet Légi Szolgálatának (Royal Naval Air Service) megszüntetése után az alakulatban szolgáló repülőtisztek átkerültek a RAF-hoz, és ezzel kikerültek a haditengerészet kötelékéből. Következésképpen a Royal Navy elvesztette a haditengerészeti repülés iránt elkötelezett tisztek többségét. Ennek következménye persze az lett, hogy a haditengerészetnél ismét meghatározó többségbe kerültek a nagy hajóágyúk hívei, és az anyahajókra továbbra is afféle másodrangú kisegítő egységekként tekintettek. Az anyahajókon és a repülőalakulatoknál való szolgálat az ambiciózus tengerésztisztek számára ugyanolyan megvetendő, és karriergyilkos beosztásnak számított, mint a tengeralattjárós szolgálat.

De nemcsak a stratégiai elképzelések, hanem a hajók és a rajtuk szolgáló repülőgépek színvonala is messze elmaradt az amerikai vagy a japán haditengerészetétől. A háború kitörésekor egyedül az Ark Royal számított korszerű anyahajónak, ám a fedélzetén szolgáló Swordfish és Skua gépek a legnagyobb jóindulattal sem voltak a repüléstechnika csúcsának tekinthetők, és minden szempontból messze elmaradtak az amerikai és japán anyahajókon velük egy időben alkalmazott repülőgépektől. Ez az elmaradottság aztán később, a háború első két évében, komoly nehézségek elé állította a Royal Navyt.

A már elkészültekor nagyon modern megjelenésű Saratoga.

A már elkészültekor is nagyon modern megjelenésű Saratoga.

 

(Folyt. köv.)

 

78 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://htenger.blog.hu/api/trackback/id/tr316402288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Galaric 2021.01.25. 18:53:21

Remélem hamarosan megkapjuk a folytatás felcsigázott a bevezető... :)

omron 2021.01.25. 20:31:24

Az Akagi eléggé okádta a füstöt. Vagy ez álcázófüst?

gigabursch 2021.01.25. 21:16:03

De jó indítású téma!
Nagyon várós.

hátramozdító 2021.01.25. 22:51:49

Nagyon szépen köszönjük! Ismét erős kezdés és ez ugye csak fokozódni szokott... Nem lehet, hogy a japánok pont az amcsiktól vették át a Pearl Harbor elleni támadás ötletét? Vagy akkor még nem ment híre az ilyesminek? Sehol egy kém vagy ügynök?

bz249 2021.01.26. 08:31:22

@hátramozdító: nem akkora otlet ez azert, hogy egy jappaninak ne juthatna magatol az eszebe. A logisztikai resze a nehez a dolognak, vegigszamolni, hogy mikent lehet a valosagban lemivelni.

savanyújóska 2021.01.26. 17:24:16

@omron: „Az Akagi eléggé okádta a füstöt. Vagy ez álcázófüst?”

Nem, ez kazánfüst. A képen is jól látható, hogy vizet porlasztottak a füstbe, hogy lehűljön, és kisebb legyen a turbulencia. A felfelé szálló füst a második kéményből jön, amit nem oldalra vezettek ki, hanem felfelé, és nem volt ilyen hűtőrendszere. Ekkoriban egyébként még vegyes olaj-szén tüzelésű kazánokat használtak.

@hátramozdító: „ a japánok pont az amcsiktól vették át a Pearl Harbor elleni támadás ötletét?”

Az ötlet, rögtön a háború első percében – vagy még előtte – csapást mérünk az ellenség legerősebb pontjára, nem volt új, ugyanezt csinálták 1904-ben Port Arthurnál. Csak akkor még torpedónaszádokkal, ami itt sehogy sem volt kivitelezhető. Hogy a légitámadás ötletét maguktól az amerikaiaktól vették e, nem lehet tudni, pedig érdekes kérdés. Nem lehetetlen a dolog, Hawaii tele volt japán kémekkel. De persze voltak egyértelműbb előzmények is, például a Tarantó elleni légitámadás, amit a japánok nagy érdeklődéssel tanulmányoztak.

Wierosssz 2021.01.27. 08:54:49

Azért van egy pár furcsaság: bár a páncélöv - lévén az első flotta-hordozók ált. átépített csatahajók/csatacirkálók voltak - néha "indokolatlan" erős volt, de kezdetekben csak az angoloknak jutott eszükbe páncélfedélzetet telepíteni, akár a hordozott kávédarálók mennyiségének rovására. Ez náluk a doktrina váltással (előőrs vagy utóvéd helyett esetenként egybevonni a hordozókat a csatahajókkal, ld. pl. Matapan-fok) magyarázható avagy rájöttek, hogy a légibombák mégis okozthatnak "némi" kárt ?

RHalacska 2021.01.27. 09:34:53

Nagyon jó cikk, szépen összefoglalja a fejlődést.
Egyetlen észrevételem lenne: A a le és felszálló fedélzettel ellátott hajó: repülőgép-hordozó. A hidroplánokat beemelő, az üzemeltető hajó: anyahajó. hu.wikipedia.org/wiki/Rep%C3%BCl%C5%91g%C3%A9p-hordoz%C3%B3

bz249 2021.01.27. 09:37:37

@Wierosssz: amugy az angol megoldassal tudtommal az a baj, hogy "rossz" helyen van a pancelfedelzet. Benyel valami serulest es onnantol az egesz szerkezetet lehet ujjaepiteni. A Malta-osztalynal mar ok is a hangarfedelzetet panceloztak volna.

Orbánék Moszkva fele menekülnek! 2021.01.27. 13:15:48

jajjaj itt van matyika, figyelem, mindenki bólogasson neki mert különben szétbassza a blogot

Orbánék Moszkva fele menekülnek! 2021.01.27. 13:18:55

@szajer_jozsef:
"a Csendes Óceánt"
"brittek"

és ezek nem elgépelések, matyika... :D

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.01.27. 13:29:06

@szajer_jozsef: Juj...

Az az 1-2 sokkal, sokkal több volt.
A háború elején következő egységek voltak. Hajóosztály szerinti bontásban.

HMS Courageous (39 szeptemberében tengó süllyesztette el)
HMS Glorious (Scharnhorst + Gneisenau lőtte ki 1940 tavaszán)*
HMS Furious (1944 végétől tartalék, elavult öreg volt)

HMS Eagle (1942-ben süllyesztette el tengó)

HSM Hermes (japó repcsik küldték tenger fenekére 1942 tavaszán)

HMS Ark Royal (41 őszén tengó süllyesztette el)

A háborút tehát 5 hordozóval kezdte meg a Royal Navy, nem 1-2-vel. A veszteségeket meg bőven igyekeztek pótolni, mert a németek ellen is kellett. **

Az Illustrious osztály négy tagja 1940-41-ben állt hadrendbe.
Az Implacable osztály két tagja 1944-ben.
Az Audacious osztály lekéste a II. vh-t, de ezek is szembe mennek azzal, amit írtál, hogy nem kellett. Konkrétan az Ark Royal még Falklandnál is ott volt, amit a II. vh alatt kezdték el építeni.

A Colossus osztály egy kisebb méretű egység volt, de mindent 1942 táján kezdték építeni. Laza nyolc hajót. Mindent be is fejezték annak ellenére, hogy a háború véget ért, több egység is azután készült el és a többi építését sem állították le, pedig lényegében lekésték a show-t.

A britek szerencséje volt, hogy a II. vh utolsó nagy hajóépítési hullám és átalakításokkal a hordozóik kitartottak a 70-es évek végéig. Kb. ott ért véget a brit külpolitika és ugráltatta meg 1982-ben őket egy futottak még 3. világ béli hunta. Mert nem volt már CATOBAR-os hordozó és hozzá gép...

Szóval bocs, de szerinem elég nagy tévedést sikerült leírni. Nagyon is fontos volt és ameddig a politikájuk és a gazdaságuk engedte volt is hordozó. Aztán 1956-ban hiába volt képesség lényegben az USA az brit egyre fogatlanabb oroszlán tökére lépett és leállította őket.

Döbbenetes, de a II. vh után egyetlen új brit repülőgép-hordozót sem építettek. Az új Illustrious osztály Harrier gépekkel nem volt egy túl nagy valami és alig 30 év után kukázták is azokat. Ez ilyen méretű és harcértékű osztályoknál szokatlanul rövid szolgálat. Az US Navy-nél 35 évnél fiatalabb élvonalbeli egység kidobása csak a hidegháború utáni leépítésnél volt, amikor a Forrestal osztály 4 egységéből 3-at kivontak 1 éven (!) belül 1993-94-ben. De még ezek is 35-38 évet szolgáltak. A legrövidebb ideig szolgáló US fleet carrier a USS America volt (CV-66).

* youtu.be/9QvkTdcsX

** Megjegyzem vagy a németek voltak nagyon ügyesek vagy britek hatalmas balfaszok, hogy képesek voltak ennyi hordozót elveszteni. A US Navy a teljes II. vh alatt összesen 5 db hordozót vesztett el, amiből az egyik a teljesen elavult CV-1 Langley volt.

CV-1 Langley - Jáva közelében japán bombatámadás után mozgásképtelen hajót elsüllyesztették saját rombolók 1942.02.27-én.
CV-2 Lexington - Korall-tengeri csatában elsüllyedt bomba és torpedó találatoktól 1942.05.08-án.
CV-5 Yorktown - Midwayi-csatában elsüllyedt bomba és tengeralattjáró torpedó találattól 1942.06.07-én.
CV-7 Wasp - Guadalcanal közeli harcokban elsüllyedt 1942.09.15-án.
CV-8 Hornet - Santa Cruz közeli harcokban elsüllyedt 1942.10.26-án.

bz249 2021.01.27. 13:41:32

Ha az HMS Hermes vagy HMS Eagle szamit, akkor amerikai oldalrol is oda lehet tenni a USS Princeton-t (CVL-23).

Amugy az Ark Royal nem a bontoban volt mar Falkland idejen?

gigabursch 2021.01.27. 13:50:20

@molnibalage:
Brendelnek hiába mondasz bármit is.

Wierosssz 2021.01.27. 13:59:04

@molnibalage: az az Ark Royal, ami Falklandnál ott volt, az már nem a II.vh-s volt, mert azt '79ben selejtezték (no offence)

Wierosssz 2021.01.27. 14:24:24

Amúgy a modern UK (és kb. a francúz) CV-építéseket max. a világhatalmi f.szméregetés diktálja. Így lehet nem-atom jellegű csapásmérést elvinni a földgolyó túloldalára viszonylag hatékonyan és kvázi olcsón. De amúgy minek? 1982 óta max. az USA ihletésű "demokrácia export" és "békefenntartás" jegyében volt érdemes kiküldeni az angol hordozókat - sem a Nemzetközösséget, sem a direkt angol fennhatóságú területeket nem érte valós fenyegetés. Kb. hasonló a szitu a franciáknál, akiknél sztem még bejátszik "az-angoloknak-van-akkor-nekünk-is-kell" hozzáállás...

Valahol paradox, hogy az szovjetek/oroszok több nekifutásra sem ugrottak fel erre a vonatra. Ezt persze geopolitikai okokkal (meg persze a Polibüro áramlataival) magyarázható, de voltak azért markáns alkalmak, amikor jól jött volna egy CV kötelék (pl. kubai válság).

@szajer_jozsef: a stílus maga az ember (állítólag) - "már leáldozóban voltak a gyarmatbirodalmi terveik, és a legnagyobb gondjuk a németek voltak, akik ellen nem kellet": amennyiben kicsit is beleásod magad a két világháború közti nemzetközi politika történéseibe, akkor rájössz, a fenti mondat annyira leegyszerűsítő, hogy lényegében kapitális baromság

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.01.27. 14:25:18

@Wierosssz: Áh, mindig összekeverem a neveket. A Hermes volt ott.

bz249 2021.01.27. 14:32:47

@Wierosssz: a franciaknak gyakorlatilag azert van meg gyarmatbirodalmuk... az mas kerdes, hogy mondjuk egy Elefantcsontpart fel tud-e vonultatni olyan legierot, amit nem rendez le egy combosabb korvett onmagaban.

Wierosssz 2021.01.27. 14:51:56

@molnibalage: és mielőtt full tudálékosnak tartasz (bocs), a Hermes viszont a Centaur-(könnyűhordozó)osztályhoz tartozott

@bz249: azért a franciák sem akkor hévvel nyomják a kolonializmust, mint pl. Algéria/Vietnam idején... Ha pl. Martinique el akarna szakadni, akkor kiírnak egy népszavazást 'oszt kész (amúgy a jelen helyzetben a tengeren túli területek és megyék kb. hülyék lesznek szeparatistát játszani, nulla érdekük a függetlenség.) Az Elefántcsontparthoz hasonló ex-gyarmatokon persze leállnak néha civilizátorkodni, de hamarabb fog Őfelesége flottája 3 kopár ausztrál (nemzetközösségi) sziklazátony miatt emberkedni, mint a franciák bármely Frankofón (OIF) területen felvonulni (feltéve persze, hogy francia állampolgárok jelentős számban nincsenek közvetlen veszélyben).

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.01.27. 15:34:25

@Wierosssz: A komment lényége az volt, hogy az angoloknak nem volt fontos a hordozó az kapitális tévedés. Annyira fontos volt, hogy kb. a hordozóik elavulása és eltűnése jelentette az önálló brit külpolitika végét az USA-hoz mérve.

Uni1002 2021.01.27. 16:23:13

@hátramozdító: Minden japán turista kapott az államtól a nyakába egy fényképezőgépet. Csak az volt a kérés, hogy a filmtekercseket adják le előhívni. Pearl Haborban rengeteg japán is lakott. Pont egy könyvben olvastam róla, csak a címe nem jut az eszembe. Egy részük a haditengerészetnél dolgozott.

Dallasbird 2021.01.27. 16:37:02

@omron: Á. azt a Kuznyecov csinálja xD

Wierosssz 2021.01.27. 16:40:49

@molnibalage: egyrészt ez, másrészt az, amikor feladták a saját elrettentő potenciált (V-bombázók elavulása, TSR-2 törlése, Blue Streak törlése ... keresztcsontig USÁnak be... > Polaris, majd Trident megvásárlása) Amúgy a Híres Oroszlán 3 évre nem csak fogatlan, de jórészt töketlen is lett, amíg a QE-osztályt csatasorba nem állították (Az már csak hab a tortán, hogy az utolsó években csak a RAF illetve onnan átvett RN-FAA Harrier GR.7/9-ek üzemeltek az Invincible-o. fedélzetéről, a Sea Harriereket már a 2000-es éves közepén kukázták)

Wierosssz 2021.01.27. 17:25:53

Vajon pénzért csinálja vagy szórakozásból? Az elsőt még megértem...

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.01.27. 21:01:33

@Wierosssz: A TSR-2 törlése jó döntés volt. Az a gép egy katasztrófa volt az F-111-hez képest, amit végül meg sem vett UK...

A Blue Streak-et nem ismerem, de a britek leépülését látva simán meghaladta a képességeiket a történet.

@szajer_jozsef_1: Ja, hogy most tudtam meg odafent, hogy te ki is vagy. Nem erőlködöm tovább. Felesleges.

apro_marosan_petergabor 2021.01.27. 21:02:36

Érdekes indítás volt, kitűnő képekkel!

Na ja, hogyan is mondta Montecuccoli, mi kell a háborúhoz: Pénz, pénz, pénz! Nos, a hordozók világára ez fokozottan igaz. Valószínű a leírás jó, mindenre nem volt pénze a briteknek, plusz volt egy konzervatív haditengerészeti vezetés, így későn ébredt a fejlesztés... Igen, igen nagy árat fizettek ezért. Kedvenc csatahajóikat általában japán bombázók sülyesztették el, pl. Singaporenál - gyarmataiknál, amelyekről egyáltalán nem akartak abban az időben lemondani(dacára, hogy egyes foxi-maxi hívők ezt így gondolják) - másokat pedig unterseebootok... Pedig a britekben volt alkotó erő, ragyogó vadászgépeket fejlesztettek, s kitűnő radarrendszert építettek, s hajóikra is rátették.
A Szovjetunió nem is juthatott máshová. Ahol 10 évente lefejezik a tiszti és vezetői állományt, s gulagra expotálják a mérnököket - s tehetségtelen párttitkárok határozzák meg a fejlődést - egy hordozó nem születhetett meg. Most már más a helyzet - el is indultak előre haditechnikai fronton...
(Magánvéleményem, hogy a SZU elvesztette volna Hitler ellen a háborút, ha nincs akölcsönbérleti szerződés, mely alapján rep., tank, teharautó motorok és komplett eszközök tízezreit szállították nekik...)
Hogy a németeknek miért nem, arról már volt szó. Azért mert egy tehetséges(bizonyos dolgokban) káplár(erősen képzetlen) állt a hajóhídon, s belőle ennyire tellett. S egy parancsuralmi rendszernek (személyi diktatúrának - ugye, Sztalin is az volt...) kiütköznek a korlátai. A vezető rövid/hosszú_látása határozza meg meddig jutnak. Hitler békét akart(kötni) az angolokkal, s nem akart háborúzni az amerikaiakkal - de bele sodródott, anélkül, hogy fel lett volna készülve. Az angol blokádot is meg tudta volna csinálni több tengeralattjáróval, vagy azokat támogató anyahajókkal... - de egyik sem volt - mert rosszul súlypontozta a dolgait, s nem hitt a nála okosabb, s sokkal képzettebb beosztottainak.

(Hej, ha egyébként igen okos Tisza Istvánnak több fantáziája, s kisebb mellénye van a háború vége felé, s nem állítja szőnyeg szélére az udavriasan több önállóságot kérni jövő horvát küldöttséget, talán még mai is beszélhetnénk horvát-magyar haditengerészetről - ha hordozóról nem is...:)

hátramozdító 2021.01.27. 22:08:23

@savanyújóska: Tehát amikor az amerikai pilóták meglepték a társaikat, akkor stratégák legyintettek egyet, hogy ilyesmire a japánok úgyse képesek? Az oroszokkal és kínaikkal szembeni japán eredményeket betudták a vakvéletlennek vagy tudomást sem vettek róluk? Volt itt már erről szó, de még mindig nem tudom elhinni, hiszen ezt ugye egy a politizálásba belefáradt fotelstratéga is kitalálja, utólag teljesen biztosan.

hátramozdító 2021.01.27. 22:15:19

@Uni1002: Ez jó, mert nekem olyasmi dereng, hogy ez „a minden fényképezőgépes japán kémkedik” gondolat csak háborús propagandafogás volt (v.ö.: Éberség elvtársak, éberség!) Úgyhogy nagyon remélem, hogy valaki nemsokára jól alaposan meghivatkozva tisztába rakja ezt a kérdést, amit előre is köszönök szépen.

Wierosssz 2021.01.27. 23:18:11

@hátramozdító: az emberi hülység határtalan és a zsigeri rasszizmus is ide tartozik. Annak az USÁnak a hadvezetése látta kivitelezhetetlennek a japán támadást, amely alapból másodrendűnek vette az színesbőrűeket, illetve a miheztartás véget internálta az összes japán származású (köztük többed generációs!) állampolgárait. Az 1905-ös japán győzelmet azzal tudták le, hogy bizonyára a felsőbbrendű angol tanácsadók/angol építésű hajók voltak a győzelem megalapozói. Az oroszok vesztettek és nem a japánok győztek...

savanyújóska 2021.01.28. 07:53:18

@Wierosssz: „csak az angoloknak jutott eszükbe páncélfedélzetet telepíteni”

Már az Ark Royal építése közben felmerült az ötlet, de át kellett volna tervezni az egész hajót, amit menet közben már nem akartak megcsinálni, így csak az utódok épültek így. A magas repülőfedélzet páncélozása stabilitási és súlyproblémákat okozott, aminek megoldásához csökkenteni kellett a hajó magasságát. A következő angol anyahajók csak egy hangárfedélzetet kaptak, vagyis a szállítható repülőgépek száma a felére csökkent, 36-ra. A páncélozásnak azért érezték szükségét, mert a harmincas évek közepétől már úgy gondolták, a hajók főleg az európai vizeken tevékenykednek majd – az Ark Royalt még a Távol-Keleten tervezték használni –, a Luftwaffe bombázóinak hatósugarán belül.

@hátramozdító: „stratégák legyintettek egyet, hogy ilyesmire a japánok úgyse képesek?”

Körülbelül. Forrást most nem tudok idézni, de még Pearl Harbor után is sokan – állítólag még Roosevelt is – megvoltak győződve arról, hogy a támadást valójában német gépek és pilóták hajtották végre, és az orosz fronton a Japánba átvezényelt repülőgépek hiánya miatt állt le novemberben a német előrenyomulás.

bz249 2021.01.28. 09:56:10

@hátramozdító: Jappaniorszag-Hawaii 6000 km... az amerikaik ugy gondoltak, hogy ok nem tudnak egy flottat egy lendulettel eljuttani Manilaba (ok az 8500 km) haborus korulmenyek kozott. Szoval lett volna racionalis indok is ra, hogy miert lehetetlen. ;)

Ivan Ketler 2021.01.28. 10:26:10

Javaslom elolvasni a Wikin a "repülőgép-anyahajó" és a "repülőgép-hordozó" bejegyzéseket. A kettő nagyon nem ugyanaz.

bz249 2021.01.28. 11:27:14

@Ivan Ketler: valojaban persze Csapasmero Repulogepszallito Cirkalonak kellene hivni oket, ha szabatosak vagyunk.

apro_marosan_petergabor 2021.01.28. 11:40:24

@savanyújóska:
Ezek a városi legendák közé tartoznak. Roosevelt tudott (valószínüsítették) a japán támadást, még figyelmeztető levelet ís írt ez ügyben az illetékes tengernagynak, csak az valahogy idejében nem ért oda...(feltételezik, hogy nem véletlenül). Rooseveltnek valójában jól jött Pearl Harbor, mert a totálisan háború ellenes közvéleményt így tudta megfordítani... Más oldalról nézve az USA olyanokat lépett, hogy Japánnak előbb-utóbb meg kellett támadnia az USA-t (ugyanis szisztematikusan elzárták a nyersanyag forrásoktól). Ha ez nem történt volna meg, megtörént volna fordítva....
Ez a lebecsülés-felbecsülés rassz alapon - ez alacsonyszintű média csemege, amivel az átlag olvasókat meg lehet etetni -köze nincs a valósághoz. A japános és haderőik (tengerészetük) viselt dolgairól, képességéről már csak a mandzsúriai háború okán is képben volt az amerikai hadvezetés, felderítés amely jól működött.
Az már más kérdés, hogy Pearl Harborban az sem működött, aminek működnie kellett volna - ez egy lokális probléma. Hogy az új, s jól működő radarállomás jelzését, amely kb. 3/4 órával előre jelezte a japán támadást figyelmen kívül hagyták, illetve hibásan kezelték - az több, mint bűn, hiba volt (olyan hawaiis katonai fegyelmet tételez fel - hiszen egy felkészült, riadókészültségben lévő flotta, s levegőbe emelt vadászgépek fogadhatták volna a támadást - nem 3000 ember halt volna meg...

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.01.28. 12:04:56

@apro_marosan_petergabor: Ez is ebben a formában tévedés. Esetleg nézzed már meg, hogy a légvédelmén melyik főkonstuktőr mettől meddig dolgozott...

htka.hu/2017/12/20/haditechnikai-osszefoglalo-2017-es-kiadas/

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.01.28. 16:30:35

@apro_marosan_petergabor:

" Ahol 10 évente lefejezik a tiszti és vezetői állományt, s gulagra expotálják a mérnököket -"

Nettó marhaság.

savanyújóska 2021.01.28. 16:51:43

@apro_marosan_petergabor: „Ezek a városi legendák közé tartoznak.”

Maga a történet lehet, az amerikaiak rasszizmusa, és a más fajok lenézése közismert történeti tény.

Pájer Csaba 2021.01.28. 17:19:21

@Ivan Ketler: Ebben a közösségben sokszor, sokféleképpen lefutott meccs már a "repülőgép-hordozó" kontra "repülőgép-anyahajó" vita, felesleges megint gerjeszteni, pláne ilyen lekezelő hangnemben. Zoli következetesen és számára teljesen logikusan a "repülőgép-anyahajó" kifejezést használja, és ez szerintem sehol az írásaiban nem okoz értelmezési gondokat, csak azok számára, akik szándékosan félre akarják azt érteni és kifejezetten keresik a konfliktust. Mondom ezt úgy, hogy én, a személyes használatomban, jobban kedvelem a "repülőgép-hordozó" kifejezést.

savanyújóska 2021.01.28. 17:49:55

@RHalacska: @Ivan Ketler: @Pájer Csaba:

Igen, keringtünk már a téma körül, hogy ne kelljen megint, itt a vonatkozó poszt:
htenger.blog.hu/2017/09/26/nyelveszkedok

omron 2021.01.28. 17:57:27

@Pájer Csaba: Egyetértek. Az újaknak: Át kéne nézni az elmúlt néhány év anyagát, tanácsadás előtt!

Emmett Brown 2021.01.28. 18:46:46

@apro_marosan_petergabor: igazából nettó pazarlás volt a flottára költeniük, ez akkor se változott volna, ha nagy felszíni hajók helyett több tengeralattjárót meg hordozót (plusz a kíséret!) építenek.
Ha már utólagos okoskodás, akkor sima légierőre lehetett volna jobban ráfeküdni, azok keleten és Anglia ellen is használhatóak lettek volna.
Hordozókra kb akkor lett volna szükség, ha Virginiában terveztek volna egy partraszállást.

apro_marosan_petergabor 2021.01.28. 23:38:14

@molnibalage: Nem, kicsit "parodizáltam". A valóság ennél rosszabb volt. Igen, lefejezték a szovjet vezérkart, nem véletlen volt impotens a szovjet hadsereg a német támadás idején. És nem csak a mérnökök, bárki a Gulagon végezte, aki nem tetszett egy tehetségtelen, de kellően aljas párttitkárnak. Azt jeleztem, hogy ez a rendszer nem volt alkalamas a magas színvonalú, kompley műszaki teljesítményekre - amilyen egy Saratoga volt.
Maximum T-34 gyártására, de abból néhány 10.000...

Wierosssz 2021.01.29. 00:15:45

@apro_marosan_petergabor: a japán haderő képességeit sokféleképpen lehetett interpretálni Pearl Harbor előtt, de a nyugati katonai körökben átalában nem értékelték őket túl magasra. A kínaiak elleni hadjárat során nem egy egységes és jól képzett/jól felszerelt fél ellen viseltek háborút. Mandzsúriában meg speciel az szovjetek - igaz masszív veszteségek árán - elkenték a japán VI. hadsereg száját Khalinin Gol-nál.
A flottát általában megfelelően értékelték, elismerték a magas japán felkészülséget és morált, azonban a japán haditengerészeti légierő képességeit finoman szólva alulértékelték. Azt hitték, hogy a japánok alig jutottak túl a vaszonborítás-duplafedél korszakon és a legjobb gépeik max. egyszárnyas, merevfutós darabok (Kínában főleg ezeket vették be). Amikor az első generációs, hadsereg által bevetett Zerókról befutottak az első hírek a Repülő Tigrisek útján, akkor az amcsik nem tudták elhinni, hogy ez egy japán fejlesztésű és gyártású modell! Már mindenféle német vagy olasz konstrukciót képzeltek bele. (mondjuk annyi alapja volt a dolognak, hogy a japánok számos német licenszet (DB601 motor, MG151 gépágyú) és vadászgépet (He112, He100) vettek - speciel pont egyiknek sincs köze a A6M fejlesztéséhez...) Amikor ezek után összeültettek pár amcsi rep.mérnököt és eléjük tették a jelentéseket a Zero képességeiről (fegyverzet, hatótáv, manőverező képesség, sebesség), akkor a válasz ennyi volt "ezt lehetetlen megcsinálni, biztos kamu", majd ad acta tettek mindent. Aztán 1941.12.06. után realizálták, hogy mégsem "lehetetlen". Ezek mellett a legnagyobb amerikai tévedés a japán fedélzeti gépek hatótávjának általános alulbecsülése volt, ami részben hozzájárult a Pearl Harbor-i japán sikerhez is.

Amúgy a "gulagra expotálják a mérnököket" megállapítás pont telitalálat. A sztálini agyrém, miszerint ha pl. lezuhan egy repülőgép prototípusa, akkor a fejlesztőmérnököket veszik elő és szabotázs címén mennek a gulágra, nem egyszeri forgatókönyv volt. Persze a legtöbb mérnökkel ott sem répát szedettek, hanem valamely tervezési projektben dolgoztatták őket azzal a "lélekmelengető" motivációval, hogy így már nem fognak hibázni, max. egyszer...

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.01.29. 09:17:06

@apro_marosan_petergabor: A II. vh utáni légvédelmi fejlesztésekről és más fejlesztésekről beszéltem. De, ha marhaságokban akarsz hinni, akkor a te dolgod.

gigabursch 2021.01.29. 12:41:18

@Ivan Ketler:
Ezügyben van a blogon egy bejegyzés.
Talán szakzsargon a címe.
Olvasd el.
A wikivel még ki...

Wierosssz 2021.01.29. 22:41:24

@molnibalage: a kommentem első vagy második részére reflektálsz? Ha az elsőre, akkor igyekszem előkotorni neked a hivatkozást, mert könyvben olvastam a sztorit. Ha a másodikra: Polikarpov, Tupoljev, Petljakov csakhogy a nagyobb neveket említsem

Maga Lenin 2021.01.29. 23:31:39

@omron: Mondjuk be is lehetett volna linkelni, ha már ennyire releváns az a poszt. Nem lehet átnézni egy blogot teljesen, ha valaki új. Pláne ha ilyen szép hosszú :-)
Mondom mindezt úgy, hogy szerintem is lefutott vita már ez.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.01.30. 00:49:23

@Wierosssz: Neked most a hobbid az, hogy felkúrd agyam....?

Melyik részét nem éred annak, hogy a

VILÁGHÁBORÚ
UTÁNI
LÉGVÉDELMI
és
VADÁSZGÉP
FEJLESZTÉSEKRŐL
BESZÉLTEM

Lebetűzzem, hogy végre felfogd...?
Bocsánat, de a türelmem véges.

savanyújóska 2021.01.30. 06:40:05

@gigabursch: @Maga Lenin: A kommenteknél betettem a szóban forgó poszt linkjét. A szövegbe nem akartam, mert feleslegesnek tartottam újra ezen rugózni.

gigabursch 2021.01.30. 08:23:09

@savanyújóska:
Mobilon voltam és nem volt időm felkeresni az oldalt.
Utána láttam, hogy már belinkelted.

gigabursch 2021.01.30. 08:29:00

@savanyújóska: @gigabursch:
Közben arra is rájöttem, hogy a "szakzsargon" honnan akadt be nekem.

Vagy három évtizede volt egy F1 futam Mogyoródon, ahol Prost a mezőny közepéről nyert, Mansell meg a mezőny végéről lett második (vagy fordítva - lényegtelen). A futamot idehaza Palik közvetítette és jöttek ilyen mondatok, hogy "Mansell elkezdett felfelé egerészni".
Másnap a Népsortban volt egy cikk, ami az előző napi 'Palik-összest' vette górcső alá és ennek cikknek volt a címe az, hogy "Szakzsargon?".

gigabursch 2021.01.30. 08:35:02

@gigabursch:
Aki esetleg fent van az Arcanumon és megtalálja a cikket, az üdítő perceket szerezne sokmindenkinek.

Maga Lenin 2021.01.30. 10:31:41

@savanyújóska: Az jó, de hát azt is végigolvasni néha... lehetetlen. Magában a szövegben szembetűnőbb. Ezt egyáltalán nem kötözködésből mondom, hanem tapasztalatból. Mondjuk ezt a poszter tudja :) Na de túl van tárgyalva.

Pájer Csaba 2021.01.31. 01:24:57

@molnibalage:
"Melyik részét nem éred annak, hogy a

VILÁGHÁBORÚ
UTÁNI
LÉGVÉDELMI
és
VADÁSZGÉP
FEJLESZTÉSEKRŐL
BESZÉLTEM"

Én speciel azt nem értem, hogy ezt te hol tetted egyértelművé, mármint azelőtt, hogy lebasztál mindenkit ezzel kapcsolatban? Mert apró_marosán_gábor írt valamit, eléggé egyértelműen a 20-as, 30-as évek szovjet államigazgatási módszerekről, a Te repülőgép-fejlesztési kommented után, és ami még csak nem is rád volt reflektálás, majd onnatól kezdve te úgy vetted, mintha veled akarna vitatkozni, pedig kurvára nem. Fellengzősen odatoltál neki egy linket egy sornyi kioktatással, majd utána a következő megszólalásod az volt, hogy az állítása "netto baromság" - így, kinyilatkoztatva. Végül meg Te vagy kiakadva, hogy Te nem is arról beszélsz, amiről a többiek. Nézd, értem én, hogy te egy ilyen geci nagy szaktekintély vagy, meg ilyenek (letöltöttem a belinkelt írást - respect), de a lófasznak is van vége. Ne legyen már mindenkinek a kurva anyját, csak azért mert veled egy bolygón mernek lélegezni. Köszi.

Maga Lenin 2021.01.31. 10:52:48

@Tudok én türelmes is lenni, ha írsz időnként: Eltartott egy darabig, mire rájöttem, mi ez a dátum :D De már nem kell sokat várni tényleg. Epic lesz :D Na de ne offoljuk szét e kiváló kommentszekciót :)

hátramozdító 2021.01.31. 12:29:38

@savanyújóska: @bz249: Azért azt az expedíciós hadsereget megnéztem volna, ami teljes titokban eljut Németországból Japánba, ott behajózik, majd irány Hawaii. Ezt még Hollywoodban is visszadobnák, mondván, túlzás... A mandzsúriai japán műveletek megfigyelésére is kaptam választ, leegyszerűsítve tehát azt gondolták, hogy túl messze vannak, bénán repülnek ócska gépekkel, buták, a kikötő meg túl sekély, szóval ilyen támadást csak a világ legnagyszerűbb és legfélelmetesebb hadserege képes végrehajtani, az meg a miénk. Az USA hübrisze.

A. N. Onym 2021.01.31. 12:38:01

@hátramozdító: Tudomásom szerint a japán haditengerészet volt az első a világon amely légitámadást hajtott végre hadihajó ellen. 1914-ben Csing-tao kikötőjében. Még érdekesebb, hogy az Osztrák-Magyar SMS Kaiserin Elisbeth cirkáló volt a célpont. Ezzel ez volt az első hadihajó a világtörténelemben amelyet légi támadás ért. A vesztét azonban nem ez okozta. A saját legénysége süllyesztette el, hogy ne kerüljön az ellenség kezére.
Mindenesetre a japánok számára nem volt új az ötlet, hiszen ők voltak az elsők a történelemben akik ilyesmivel próbálkoztak. Nyilván az 1940-es tarantói támadás is befolyásolta őket...

apro_marosan_petergabor 2021.01.31. 18:06:50

@Pájer Csaba: Igen, a megjegyzésem értelmezésével egyet értek. Mb reakciója arra súlytalan.

omron 2021.01.31. 19:07:11

@hátramozdító: :):) Ezzel kapcsolatban mondta az egyik mentorom negyven éve, hogy nem szabad az ellenfelet hülyének nézni.

Ned Strickland 2021.02.10. 05:12:38

Hogy néha milyen vad ötletek is voltak...

laststandonzombieisland.com/tag/flying-deck-cruiser/#jp-carousel-29533

Itt a tornyok feletti rész visszahúzható lett volna, és elviekben egy teljesértékű csatahajót is 20-40 géppel el tudtak volna látni. :)

Ivan Ketler 2021.02.10. 09:50:46

@gigabursch: A wiki csak a leggyorsabb idézhető forrás volt, de talán ez jobban meggyőzi: shop.hmzrinyi.hu/repulogep-anyahajok-es-repulogep-hordozok-1912-2005-861

De a teljes szakirodalom is kizárólag a "hordozó" kifejezést használja a modern le/felszálló fedélzetes hajókra.

Szerintem egy ilyen blogon elvárható a szakkifejezések pontos használata.

Részemről lezárva.

savanyújóska 2021.02.10. 11:01:35

@Ned Strickland: A húszas-harmincas években nagyon divatos volt a hibrid-csatahajó ötlete, majdnem minden haditengerészet foglalkozott a rendszeresítésük gondolatával, de végül senki nem épített ilyeneket.
Ez itt egy másik, hasonló tervezet, orosz megrendelésre készítették. Utólag agyrémnek tűnik, de akkoriban komolyan vették.
www.globalsecurity.org/military/world/russia/1058.htm

bz249 2021.02.10. 12:53:41

@savanyújóska: mondjuk ez azert erthetetlen, mert mi is a csatahajo funkcioja? Beleall a csatasorba es a panceljanak koszonhetoen elviseli azt is, ha kapja az aldast.

Aztan ennek a rovid fedelzetes izenek meg a csatasorban maradva kellett volna repulogepeket inditania es fogadnia, ezt hogy?

Masreszrol meg beletosznak egy serulekeny, erosen gyulekony repulobenzinnel teli reszt egy definicio szerint nem vedheto reszre. Vagy akkor ugye a tuzero erosen tulmeretezett mert 12x406 az nem eppen onvedelmi fegyverzet.

pernahajder Campbell 2021.02.10. 16:38:13

@Ivan Ketler:

Ez a részemről lezárva egy tolvaj politikus dumája, miután leszögezi, hogy teljesen törvényesen lopta az újabb százmilliárdját. Egy bizonyos szint alá ne menjünk már, ha nem vagy vitaképes, ne kommentelj!

És ne röhögtess már, komolyan egy képeskönyvet linkelsz be, mint hű, de komoly forrást?

savanyújóska 2021.02.10. 17:26:58

@pernahajder Campbell: Ő írta, hogy lezárta, én meg ki se nyitottam, úgyhogy hagyjuk. A linkelt posztban már leírtam a véleményemet a témáról, nem tudnék és nem is akarnék hozzáfűzni semmi újat, és eszemben sincs erről vitatkozni.

gigabursch 2021.02.10. 18:41:50

@Ivan Ketler:
Szájkarate helyett olvasni kéne azt, amit direkt neked linkektek be.
Lezárva.
Uff!

bz249 2021.02.10. 22:32:51

@bz249: amugy melysegi bombavetok es aknakereso felszereles volt betervezve? Mert igy nem eleg univerzalis a tipus?

Wierosssz 2021.02.13. 18:25:43

@bz249: meg oldalanként 2x4 torpedóvetőcső ... akkor tényeg mindenre IS jó lesz vagy SEMMIRE :D

Amúgy a Lexington és a Saratoga eredeti, 8x203mm-es "főfegyverzete" is impozáns

bz249 2021.02.13. 23:23:41

@Wierosssz: jo az meg talan ertheto, hogy a mindenfele szerzodesek miatt nem volt eleg cirkalo, hogy odategyek melle (az USA kiterjedt gyarmatbirodalma miatt ugye szet kellett szorniuk a cirkaloikat... ja nem :D )

Cymantrene 2021.02.14. 10:08:09

@Wierosssz: Tisztában voltak az akkori röpülők képességeivel, ezért alapvetően a felderítő cirkáló szerepkört szánták nekik, amiknek önállóan kellett tevékenykedeni, és a röptetés az csak az egyik feladat volt a sokból.
süti beállítások módosítása