Hét tenger

A Radetzky-osztály 10.

2023. április 28. 11:04 - savanyújóska

Gyöngyélet

A Monarchia 3.300 mérföldes tengerpartjának nagyobb részét a Velencétől 1797-ben megszerzett dalmát területek tették ki, kisebb részét pedig a régi horvát tengerpart, illetve a már évszázadok óta osztrák kézen levő Trieszt, és környéke. A mögötte fekvő magas karszthegységek által elzárt, nehezen megközelíthető tengerpart azonban nem igazán forrt szerves egységbe a birodalommal, és annak vezetése, a jól megközelíthető isztriai kikötőktől eltekintve, nem is tulajdonított nagyobb jelentőséget neki.

A dalmát területek és a birodalom belső részei közti szárazföldi összeköttetés megteremtése mindazonáltal régi problémája volt a Monarchiának. Különösen a flottatámaszpontnak kiszemelt Sebenicót szerették volna bekapcsolni a közlekedési hálózatba, egy odavezető vasútvonal megépítésével. Ebből a célból évtizedekig tervezték az úgynevezett Lika vasútvonalat, melynek építését azonban a magyar kormányzat rendre megtorpedózta. A dalmát Knintől induló vasútvonalat ugyanis a magyar korona fennhatósága alá tartozó horvát területeken kellett volna átvezetni, hogy Karlovácon keresztül elérjék vele a krajnai Sichelburgot. A magyarok viszont úgy vélték, ez a vasútvonal kizárólag osztrák érdekeket szolgálna, s veszélyeztetné a magyar Fiume kereskedelmi forgalmát, úgyhogy saját területeiken nem engedélyezték az építését. Hosszú viták és alkudozások után végül csak 1907-ben született egyezség, melyben a magyarok egy saját érdekeiket szolgáló vasútvonal megépítéséért cserébe engedélyezték a Lika vonalnak a területeiken való áthaladását. A nehéz terep miatt hosszú és alapos előkészítő munkákra volt szükség, így az építés végül csak 1913-ban kezdődhetett, ám a háború kitörése nem sokkal később véget is vetett neki. (A vonalat végül az új jugoszláv állam fejezte be 1925-ben.)

Pola térképe, a háború előtti időkből.

Pola térképe, a háború előtti időkből.

 

Mindez jól rávilágít a flotta egyik fő problémájára. Az erősen tagolt dalmát partvidék ugyan kiváló természetes kikötők és horgonyzóhelyek bő választékát kínálta, ám a szárazföld felől ezek egyikének sem volt jó elérhetősége, ami pedig a modern korban, amikor a flotta minden korábbinál jobban függött az anyaország által biztosított ipari háttértől, nélkülözhetetlen lett volna. Az Adria egész keleti partját birtokló Monarchiának így végül egyetlen, jól kiépített flottatámaszpontja volt csak, a partvidék északi részén, a polai öbölben. Innen kiindulva nyilván lehetetlen volt biztosítani a teljes partvidék ellenőrzését és védelmét, ezért a flotta vezetésének egyik legnagyobb gondja volt egy új támaszpont kiépítése az Adria déli, vagy középső részén.

Pusztán földrajzi adottságait nézve erre a tágas és jól védhető cattarói öbölrendszer lett volna a legalkalmasabb, ami elsőosztályú flottatámaszpont lehetett volna minden haditengerészet számára. Az öblöt azonban a környező hegyvidék, melyen sem út, sem vasút nem vezetett keresztül, teljesen elvágta a szárazföld belsejétől. Még rosszabb volt, hogy az öbölrendszer déli oldalát övező hegyek részben montenegrói kézben voltak, és innen nemcsak remekül be lehetett látni az öböl belsejébe, hanem akár ágyúzni is lehetett az ott álló hajókat. A Monarchia a háború előtt többször is próbálkozott azzal, hogy területcserével megszerezze a déli hegyeket Montenegrótól, ám ez a tranzakció az olaszok tiltakozása miatt – akik jobb szerették az o-m flottát az Adria északi csücskébe bezárva látni – mindig meghiúsult.Cattaro, egy korabeli képeslapon.

Cattaro, egy korabeli képeslapon.

 

Bár földrajzi szempontból nem Sebenico volt a legideálisabb hely, az előkészítés alatt álló Lika vasútvonal megépítését követően közvetlen vasúti összeköttetésbe került volna a hátországgal, ami elsődleges szempont volt. 1907-ben a kikötőt egyszer már megerősítették és korszerűsítették, válaszul az olaszok három évvel korábbi lépésére, amikor Tarantóban új flottatámaszpontot létesítettek, és ezzel az addig a keleti és déli kikötőkben állomásozó olasz flottát egészen az Adria bejáratához hozták. Erre reagálva az o-m haditengerészet megerősítette a polai, sebenicói, lissai, és cattarói parti erődöket.

Montecuccoli, noha a hadsereg a Trau (Trogir) előtti Saldun-öböl jelölését támogatta, 1912-ben Sebenico flottatámaszponttá való kiépítését javasolta a császárnak, és egyben, afféle előretolt bástyaként, Lissa szigetének a megerősítését is. A munkálatok tervezett költségei egy dreadnought árába, 60 millió koronába kerültek volna. A magas költségekre hivatkozva a császár nem támogatta a tervezetet, bár el sem utasította, csak elhalasztotta annak megvalósítását. A sebenicói kikötő fejlesztésére végül megszavaztak egy kisebb összeget, ami azonban csak az előkészítő munkák megkezdésére volt elég.

A háború kitörésekor a Monarchia haditengerészete így csupán egyetlen olyan támaszponttal rendelkezett, mely alkalmas volt a flotta hajóállományának befogadására, ellátásuk, karbantartásuk és javításuk hosszú távon való biztosítására. A polai kikötő ekkor már kissé zsúfolt volt ugyan, de ez volt az egyetlen hely, mely a fenti követelményeknek megfelelt. A kikötőt normál nyomtávú vasútvonal kötötte össze Trieszttel, onnan pedig kétvágányú vonal vezetett Bécsig.A Helgoland, és a Viribus Unitis egymás mellett, úszódokkban.

A Helgoland, és a Viribus Unitis egymás mellett, úszódokkban.

 

Pola volt a hajóépítés központja is. Itt üzemelt a haditengerészet saját hajógyára, melyet nem sokkal a háború előtt bővítettek, és modernizáltak. A gyár egy 143, és egy 122 méter hosszú szárazdokkal, valamint két kisebb mellett egy 22 ezer tonna, és egy 15 ezer tonna befogadóképességű úszódokkal rendelkezett. A polai hajógyár kétezer állandó, és mintegy háromezer idénymunkást foglalkoztatott.

A hajóépítés másik központja az STT (Stabilimento Technico Triestino) trieszti gyára volt, ahol körülbelül háromezer munkás dolgozott. A gyár öt nagy, 106-152 méteres szárazdokkal, és két nagy úszódokkal volt felszerelve. Gépgyártó részlege, mely a flotta hajóira szánt gőzgépeket és kazánokat gyártotta, a Muggia-öböl mellett helyezkedett el.A Viribus Unitis vízrebocsátása.

A Viribus Unitis vízrebocsátása.

 

A háború előtti években vett nagy lendületet a fiumei Ganz-Danubius hajógyár fejlesztése is. A magyar kormány ugyan már évtizedekkel korábban megkezdte az addig jelentéktelennek számító kikötő nagyszabású fejlesztését, és a hozzávezető vasútvonal kiépítését, a háború előtti évekig Fiume mégis csak kereskedelmi kikötő volt, mely a haditengerészet szempontjából nem játszott nagy szerepet. A századfordulót követően azonban a magyar kormány is felismerte a flottaépítésben rejlő üzleti lehetőségeket, és maga is egyre nagyobb részt követelt a tortából. A hajóépítésekben való nagyobb részvételhez azonban elengedhetetlen volt egy nagy hadihajók építésére is alkalmas hajógyár. Az egyetlen számításba jöhető jelölt erre a Danubius fiumei hajógyára volt, melyet a háború előtti években nagy anyagi ráfordításokkal, erőltetett tempóban fejlesztettek fel arra a szintre, hogy akár csatahajókat is építhessen. A háború kitörésekor a fiumei gyárban, mely ekkor még maga is építés alatt állt, több mint háromezer munkás dolgozott, háromszor annyi, mint öt évvel korábban. A gyár két nagy, és három kisebb szárazdokkal, valamint egy kisebb, hatezer tonna befogadóképességű úszódokkal volt felszerelve.

A haditengerészet hátországának legfontosabb ipari bázisai közé ekkoriban kezdtek felzárkózni a magyar gyárak. A legnagyobb magyarországi nehézipari komplexum a Škoda Műveknél is több dolgozót, nyolcezer munkást foglalkoztató diósgyőri M. Kir. Vas- és Acélgyár volt, de nagy jelentőséggel bírt a budapesti MÁVAG gyár is. Győrben nem sokkal a háború előtt kezdődött meg egy nagy fegyvergyár építése, melyet azonban teljesen már nem tudtak befejezni.

A Monarch vasúton leszállított orrtőkéje.

A Monarch vasúton leszállított orrtőkéje.

 

A haditengerészet ipari háttere tehát a századforduló utáni időkben már biztosítva volt, és sikeresen rendezték a hajók megfelelő létszámú és minőségű legénységgel való ellátásának kérdését is. A flotta, mely papíron a k. und k. hadsereg egyik hadteste volt, elvileg a birodalom teljes területéről sorozta az újoncokat, a nemzetiségek megoszlása azonban nem volt arányos. A haditengerészet érthető módon igyekezett a hajókon tartani a hajózásban jártas, képzett tengerészeket, akiknek többsége természetesen a tengerparti területek lakosságából került ki. Ugyanígy igyekeztek megtartani a műszakilag képzett embereket, akik többsége német és cseh nemzetiségű volt. A haditengerészet békebeli állományában a tengerészek több mint fele ilyen szerződéses tengerész volt, és csak a többi besorozott katona.Tengerészek a Radetzkyn.

Tengerészek a Radetzkyn.

 

A haditengerészet állományában ennek megfelelően legnagyobb számban a horvát nemzetiségűek képviseltették magukat, a legénység nagyjából harmadát ők tették ki. A német származásúak körülbelül feleennyien voltak. Magyar tengerészek a kiegyezés előtt gyakorlatilag egyáltalán nem, utána pedig évtizedekig alig néhányan szolgáltak a flottánál. Ez nem azért volt így, mert a gonosz osztrákok elnyomták a szegény magyarokat, hanem mert a magyar parlament ragaszkodott ahhoz, hogy a besorozott magyarokat a magyar honvédséghez, vagy olyan közös alakulatokhoz vonultassák be, ahol azonos nemzetiségűekkel, vagyis magyarokkal szolgálhattak együtt. Csak a különleges fegyvernemek igényei iránt megértőbb 1889-es véderőtörvény elfogadása után kezdtek nagyobb számban érkezni a magyar újoncok a flottához, de arányuk még a századforduló körül is öt százaléknál kevesebb volt. Csupán az utolsó években, a haditengerészet fejlesztésében való nagyobb magyar szerepvállalással együtt kezdett ugrásszerűen növekedni a magyarok részaránya, mely a háború előtt már elérte a 20 százalékot. (A statisztikában persze meg kell különböztetni a magyarokat, és a magyar állampolgárokat. Közjogilag ugyanis még a horvátok is a magyar koronához tartoztak, tehát elvileg ők is a magyar honosok számát gyarapították, nem is beszélve az ország egyéb nemzetiségeiről. A fentebbi arányszámok tehát a magukat magyar nemzetiségűnek vallókra értendők.)A tengeralattjáró flottilla legénysége.

A tengeralattjáró flottilla legénysége.

 

A flottánál nagy számban szolgáltak olasz nemzetiségűek is, ami a térség mai etnikai viszonyainak ismeretében kissé furcsának tűnhet. Akkoriban azonban a horvát és dalmát partvidék lakosságának nagy hányadát az olasz nemzetiségűek tették ki. Trieszt lakosságának például majdnem kétharmada, Fiuménak több mint a fele olasz anyanyelvű volt, de az Isztria-félszigeten is több mint egyharmad volt az olaszok aránya. (Ami gondolom érthetőbbé teszi az olasz területi igényeket is. A nemzetiségi kérdést a második világháború után aztán Tito szerbjei intézték el, a magyarok számára a Bánátból nyilván már ismerős módszerekkel. A szerbek az óvatos becslések szerint is legalább százezer olasz nemzetiségű lakost mészároltak le, a többieket pedig elkergették az országból.) A századforduló körül a haditengerészetnél a legénység majdnem harmada volt olasz anyanyelvű, ám a háború előtti években az osztrákok és a magyarok növekvő száma lejjebb szorította az arányukat, nagyjából 15 százalékra. A tisztikar összetétele valamennyire más volt, mint a legénységi állományé, itt nagyobb arányban voltak jelen az osztrák származásúak, mint a legénységi állomány közt, de a századforduló idejétől a magyar anyanyelvűek is egyre nagyobb számban képviseltették magukat a tisztek között.A Marine Akademie épülete 1887-ben.

A Marine Akademie épülete 1887-ben.

 

A haditengerészet tisztjei a fiumei Marine Akademie falai között szerezték meg képesítésüket, ahol 1866 óra folyt a tisztképzés. (Az Akadémia ezt megelőzően Triesztben, még korábban Velencében működött. Gyakran hívják Nauticának is, de ez egyszerűen csak tengerésziskolát jelent. Az altiszti iskolát, és a kereskedelmi tengerészet akadémiáját szintén Nautica néven szokták emlegetni.) A századfordulón az Akadémia növendékeinek létszáma még 110 volt, a háború előtti évben már kétszáz. A hallgatóknak fenntartott helyeket három csoportba osztották, voltak a fizetős helyek, ahol képzés költségeit a hallgatók családja, vagy valamilyen alapítvány fedezte. Az eredeti, 110 fős létszámból harminc volt ilyen fizetős hely. Voltak ezenkívül a féldíjas helyek, ahol a hallgatók kedvezményes tandíjat fizettek, ebből huszonötöt tartottak fenn, és voltak az ingyenes helyek, összesen 55, melyeknél az állam fedezte a taníttatás költségeit. Ez utóbbi helyeket rendszerint a katonacsaládból, vagy a közhivatalnoki családból érkező jelöltek közt osztották szét, már persze akkor, ha azok a felvételi vizsgán jó eredménnyel mentek át.

Az Akadémiára csak osztrák, vagy magyar állampolgárokat vettek fel, akik már betöltötték a 14-ik, de még nem töltötték be a 16-ik életévüket. Feltétel volt a jó fizikai erőnlét, a jó magaviselet – ezt az iskolai bizonyítványok alapján ítélték meg –, és a jelöltnek legalább közepes eredménnyel kellett elvégeznie korábbi iskoláit. A matematika tantárgyat külön is figyelembe vették, ebből a jelöltnek legalább jó eredményt kellett elérnie iskoláiban. A feltételeknek való megfelelés természetesen nem jelentett automatikus felvételt, csak azt, hogy a jelentkező felvételi vizsgát tehet. A felvételin szóbeli vizsgán kellett megfelelni földrajz és történelem tantárgyakból, természettudományokból – főleg fizika, kémia, és tudománytörténet –, míg német nyelvből és matematikából szóbeli és írásbeli vizsgát is kellett tenni.Csónakgyakorlat az akadémia kikötőjében.

Csónakgyakorlat az akadémia kikötőjében.

 

A magas követelmények ellenére az Akadémiára mindig nagy volt túljelentkezés. Emlékirataiban Horthy például azt írja, az 1882-es évben induló évfolyamának 42 helyére 612-en jelentkeztek. A fennmaradt dokumentumok alapján azonban kiderült, a Főméltóságú Úr méltóztatott nagyjából egy tizedesvesszőt tévedni, a jelentkezők tényleges száma ugyanis 65 volt, akik közül 48-at vettek fel, köztük hat magyart. A hallgatók iránt támasztott követelmények nemcsak a felvételin, hanem a négyéves képzésen is igen magasak voltak, ennek köszönhetően menet közben is igen nagy volt a lemorzsolódás. Horthy évfolyamában például mintegy 40 százalék, az eredeti 48 hallgatóból ugyanis csak 27 tette le a záróvizsgákat. (A lemorzsolódók egyébként már az első két év során mind kiestek.)

A Marine Akademie a Monarchia egyik legmagasabb színvonalú oktatási intézménye volt. A birodalom katonai iskolái közötti rangsorban a második helyet foglalta el, a hadsereg bécsújhelyi akadémiája mögött. Az Akadémia a szakismereteken kívül igen átfogó általános műveltséget is adott. Az itt végzetteket nemcsak a haditengerészetnél, hanem birodalom szerte is a fegyveres erők egyik elitcsapatának tekintették.Az 1886-os évfolyam hallgatói.

Az 1886-os évfolyam hallgatói.

 

A korabeli tengerésztisztek mai szemmel nézve valóban hihetetlen mennyiségű ismeretanyagot gyömöszöltek a fejükbe. Az Akadémián oktatott tananyagot négy csoportra osztották, általános műveltségi tárgyak, szaktárgyak, katonai és tengerészeti gyakorlat, illetve az egyéb képességek. Az általános tárgyak közé tartozott a nyelvismeret is, kötelezően oktatták a német, a horvát, és az olasz nyelvet, illetve negyedik nyelvként választani lehetett a francia és az angol nyelv között. (A horvát nyelvet csak a második évtől oktatták, az olaszt pedig csak az utolsó évben, ekkor viszont a németet már nem tanították.) A magyar anyanyelvűek számára – a magyar kormány határozott kívánságára – kötelező volt az anyanyelvi oktatás is. (A magyart persze más anyanyelvűek is választhatták opcionális tantárgyként. A legtöbb tiszt egyébként túlteljesítette az elvárt nyelvtudást, ami jó hatással volt későbbi karrierjükre. Horthy például hat nyelven beszélt folyékonyan, és négy másikon társalgási szinten.) Az általános tantárgyak közé tartozott még az együtt oktatott földrajz és történelem, a fizika, kémia, természettörténet, rajz, szépírás, mechanikai ismeretek, illetve a matematika, és a külön tantárgyként tanított geometria, valamint a differenciál és integrálszámítás. A szaktárgyak közt oktatták többek között a navigációt, a meteorológiát, a tengeri jogot, a hajógépészetet, az egészségügyi ismereteket, és külön tantárgyként a szolgálati szabályzatot. Gyakorlati tantárgy volt a gyalogsági, tüzérségi, evezési, és vitorlázási gyakorlat. Az egyéb képességek közé sorolták a külön tárgyakként oktatott tornát, úszást, vívást, és miután úriemberekről volt szó, a táncot és a zenét. (Mindezeken felül sok tiszt, passzióból vagy a bizonytalan jövőre gondolva, az Akadémia elvégzése után még valamilyen jogi, orvosi, vagy közgazdasági diplomát is szerzett magának.)Az akadémia egyik hálókörlete.

Az akadémia egyik hálókörlete.

 

Az Akadémián összesen 37 tárgyat oktattak, heti 1-4 órában, kivéve a matematikát, melyet heti 8-9 órában sulykoltak a hallgatók fejébe. Természetesen a négyéves oktatás során a tananyagban nem szerepelt végig mind a 37 tárgy. Az első két évben inkább az általános tárgyakra helyezték a hangsúlyt, míg az utolsó kettőben a szakismeretekre. Például a matematikát intenzíven oktatták, de csak az első két évben, míg a navigáció és a tüzérségi ismeretek csak az utolsó két évben szerepeltek a tananyagban. A hittant 1882-ben kivették a kötelező tantárgyak közül, de az aktív hitéletet elvárták a hallgatóktól. Egyébként akárcsak a birodalom egésze, a tengerészet is nagyon toleráns volt a felekezeti hovatartozást illetően, legalábbis a korabeli mércével mérve. Csupán a vallása miatt nem szenvedhetett senki hátrányos megkülönböztetést, még a zsidók vagy a muzulmánok sem.

Az általános és a szaktárgyakból a hallgatók félévi és év végi vizsgákat tettek, többségükben szóbelit. A minősítés, melynek során legfeljebb 14 tantárgyat vettek figyelembe, lehetett kiváló, nagyon jó, jó – vagyis közepes –, elégséges, és elégtelen. Volt még egy minősítés, ami az elégtelennél is rosszabb volt, a rossz (Schlecht), ami azt jelentette, hogy az illető nemcsak a tantárgyból bukott meg, hanem a magaviselete is elégtelen volt. (Az értékelési rendszer egyébként elég bonyolult volt, ez csak vázlatos leírás.) A gyakorlati ismereteket és az egyéb tárgyakat nem vették figyelembe az értékeléseknél.Tengerészek a Habsburg parancsnoki hídján.

Tengerészek a Habsburg parancsnoki hídján.

 

A negyedik tanév után eredményesen letett záróvizsgákat követően a hallgatók másodosztályú tengerészkadét – kadétaspiráns – besorolást kaptak, majd kétévnyi, hajókon eltöltött gyakorlat és továbbképzés – a kadéttanfolyam, Seekadettenkurs – után tengerésztiszti vizsgát tehettek, mely gyakorlati és elméleti részből állt. Ennek eredményes letétele után első osztályú tengerészkadéttá, másként tengerészzászlóssá léptek elő, és hivatalosan is bekerültek a flotta tisztikarába. (A kadétaspiránsi szintig egyébként máshogyan is el lehetett jutni, ha a jelölt a gimnázium elvégzése után, érettségi bizonyítvánnyal jelentkezett az Akadémiára. Ebben az esetben egy másfél éves tengerészjelölt képzés elvégzése után kapta meg a kadétaspiráns minősítést, és folytathatta tovább tanulmányait a kétéves kadéttanfolyamon.)

A további előlépés újabb tanfolyamok, és újabb vizsgák sorozatát jelentette. A karrier szempontjából a vízválasztó alighanem a sorhajóhadnagyi rang elérése volt. Aki ebben a rangban valamiért nem tudta elérni legalább az elsőtiszti – Gemeindienstoffizier, GDO – beosztást, az menthetetlenül lemaradt a többiektől. Az ilyen tiszt valószínűleg soha nem jutott el az önálló hajóparancsnokságig, és pályafutása további részét jó eséllyel szárazföldi, adminisztratív beosztásokban tölthette.

 Az 1888-ban végző hallgatók. Az első sorban, középen ülő oktató mögött, tőle a képen balra, a későbbi utolsó flottaparancsnok, Janko Vukovic de Podkapelski.

Az 1888-ban végző hallgatók. Az első sorban, középen ülő oktató mögött, tőle a képen balra, a későbbi utolsó flottaparancsnok, Janko Vukovic de Podkapelski.

 

Egy bizonyos szint felett azonban a karrier már nem az akadémiai minősítés függvénye volt. A megfelelő képesítések meglétét elvárták – azok nélkül még a trónörökös sem kaphatott beosztást a flottánál –, de már nem feltétlenül a vizsgákon elért eredmények, és nem is a gyakorlati teljesítmény határozták meg az illető tiszt további pályájának ívét. Ennek szemléltetésére az egyik legjobb példa éppen a későbbi Legfőbb Hadúrnak, vagyis Horthy Miklósnak a haditengerész pályafutása.

Horthy akadémiai éveiről a magyar szakirodalomban általában annyit lehet olvasni, amennyit egyik legnagyobb rajongója írt erről egyik könyvében: „Horthy akadémiai életéről csak annyit tudunk, amennyit önmagáról elárul: nem tartozott a szorgalmas tanulók közé, inkább a gyakorlatias dolgokat kedvelte.” Valójában persze Horthy akadémiai életéről elég sokat lehet tudni, csak utána kell nézni a korabeli dokumentumokban. A fellelhető források azonban nem festenek olyan szép képet hősünkről, mint amilyet korabeli és mai csókosai igyekeznek kialakítani róla. Még Horthy közeli barátja, Erich Heyssler sem tudta eltagadni a tényt: "Horthy a Haditengerészeti Akadémián mindig az utolsók közé számított az évfolyamában, és a könnyelmű tiszt sohasem halmozott fel túl sok ismeretet az iskolapadban." (Persze Heyssler azért rögtön hozzá is teszi: "Talán éppen ezért tudta megőrizni egészséges, és természetesen józan gondolkozását.")

Horthy fizetős helyre jelentkezett, és arra is vették fel, tehát nem kellett hajtania az ösztöndíjért. Tanulmányi eredményei azonban még ezt figyelembe véve is nagyon gyatrák voltak. Egyedül a második tanévben fordult elő, hogy sem félévkor, sem év végén nem bukott meg semmiből. Az Akadémia záróvizsgáján geometriából bukott, és kellett pótvizsgáznia. Egyetlen tantárgyból ért el valaha is kiváló minősítést, magyar nyelvből. Összesített tanulmányi eredményét tekintve évfolyamának 27 végzős hallgatója közül a 26-ik helyen végzett.Horthy Miklós 1904-ben.

Horthy Miklós 1904-ben.

 

Mentségként azt szokták felhozni, Horthy erényei nem az elméleti, hanem a gyakorlati tárgyakban mutatkoztak meg, melyek nem számítottak bele a minősítésekbe. Ez annyiból igaz, hogy Horthy a gyakorlati képzésben valóban jobb volt, ritkábban elégséges, gyakrabban közepes és jó minősítést kapott. Kiváló eredményeket azonban itt sem tudott produkálni. Jó érzéke volt viszont a nyelvekhez, bár tanulmányi eredményeiben hanyagsága miatt ez általában nem mutatkozott meg. A legtöbb nyelvből elégséges minősítést kapott, az angolt kivéve, melyet különösen szeretett, és amiből szinte mindig nagyon jó eredményt ért el. Fegyelmi szempontból Horthynak nem voltak különösebben súlyos kihágásai. Gyakran megfenyítették az Akadémia rendjének megsértése, engedetlenség, és hanyagság miatt, ezekkel azonban egyáltalán nem lógott ki a sorból.A szabadidő hasznos eltöltése.

A szabadidő hasznos eltöltése.

 

Az Akadémia elvégzése utáni kétéves kadétképzést követő tiszti vizsgán Horthy szintén csúnyán megbukott. A gyakorlati vizsgán elégséges eredménnyel ment át, de az elméleti vizsga kilenc tantárgya közül négyből elhasalt. Ezekből a következő évben ment át a pótvizsgán, kegyelemkettessel. Nagyon gyenge tanulmányi eredményei pályafutása első éveire rá is nyomták a bélyegüket. Az esedékes előléptetéseket Horthy rendszerint utolsóként kapta meg évfolyamtársai közül, és aktív tisztként első éveit főleg a kiképzésnél töltötte, ami karriergyilkos beosztásnak számított.

A gyakorlatban azonban Horthyról később kiderült, hogy ügyes és rátermett tengerésztiszt. (Legalábbis egy bizonyos szintig.) Ez nyilván lökést adott a karrierjének, mely számára azonban sokkal fontosabb volt Horthy egy másféle tehetsége. A fiatal tiszt minden visszaemlékezés szerint nagyon is társasági lény volt, otthonosan mozgott az úri körökben, kiváló táncos volt, szórakoztató – bár nem túl szellemes – társalgó, és ragyogó rendezvényszervező. Az általa rendezett bálok és estélyek messze földön híresek voltak. Ezenkívül igazi sportember is volt, minden sportrendezvényen, díjugratástól kezdve a focin át az evezősversenyekig, részt vett, és gyakran ő is szervezte őket. Nyakig benne volt tehát a társasági életben, és kihasználva az itt szerzett ismeretségeit, minden jel szerint teljesen tudatosan építette ki kapcsolati rendszerét.A haditengerészet hajdani tiszti kaszinójának épülete Polában.

A haditengerészet hajdani tiszti kaszinójának épülete Polában.

 

Karrierje számára nagy lökést jelentett a házassága is. Nem mintha olyan jó családba nősült volna be, hanem mert nála is ambiciózusabb felesége teljes mellszélességgel támogatta és ösztönözte férje előmeneteli törekvéseit. Horthy pályafutása jól láthatóan nősülése után kezdett igazán felívelni. (A „mellszélesség” rosszindulatú kis célzás a korabeli pletykákra, melyek szerint Horthyné szó szerint minden bedobott férje előmenetelének előmozdítása érdekében. Ez persze így valószínűleg nem igaz. Volt egy szint, ami alá úri társaságban nem mentek, és nem díjazták volna az ilyesfajta viselkedést egy úriasszony részéről. Valószínűtlen, hogy Horthyné a flörtölésnél tovább merészkedett volna.)

Az érvényesülésben tehát a jó kapcsolatok nagyobb szerepet játszottak, mint a tehetség vagy a szakmai tudás. Nem nagyon volt ez másként a többi haditengerészetnél sem, de az máshol talán mégsem lett volna olyan természetes, hogy egy mindenhol megbukott osztályutolsó legyen a flottaparancsnok. (Akinek a képességeit ez a tisztség szerintem messze meghaladta.) Horthy pályafutása egyébként nem is egyedülálló az o-m haditengerészetnél. Gustav Nauta például, aki Horthyval együtt bukott meg a tiszti vizsgán, a háborúban az Erzherzog Ferdinand Max csatahajó parancsnoka volt, és a Commodore – kötelékparancsnok – rangig jutott el a háború végére. A tisztek közti szelekció a haditengerészetnél tehát elég furcsa módon működött, s ez nem biztos, hogy minden esetben előnyére vált a flottának, és minden esetben a tehetséget emelte ki.

A flotta főtisztjei a Viribus Unitis fedélzetén 1913 februárjában, az új főparancsnok, Anton Haus beiktatásakor. A kép érdekessége, hogy a második sorban, számokkal jelölve, egymás mellett látható a három egymást követő flottaparancsnok, balról jobbra Njegovan, Haus, Montecuccoli. A mögöttük levő sorban pedig ott van a negyedik, Horthy Miklós is.

A flotta főtisztjei a Viribus Unitis fedélzetén 1913 februárjában, az új főparancsnok, Anton Haus beiktatásakor. A kép érdekessége, hogy a második sorban, számokkal jelölve, egymás mellett látható a három egymást követő flottaparancsnok, balról jobbra Njegovan, Haus, Montecuccoli. A mögöttük levő sorban pedig ott van a negyedik, Horthy Miklós is.

 

Az altiszti állományt a bezupáltak közül továbbtanulók, és a fiumei altiszti iskola hallgatói biztosították. Ide a 14-ik életévüket betöltött, a hatosztályos elemi iskolát jó eredménnyel elvégzett, fizikailag megfelelő, és „erkölcsös magaviseletű ifjak” jelentkezhettek. A képzés három évig tartott, és az itt végzettek legalább ugyanennyi ideig, vagyis három évig kötelesek voltak szolgálatot teljesíteni a flottánál. Az altisztek a fizikai munkások korabeli átlagfizetésének akár a háromszorosát is megkereshették, nem lehet tehát csodálni, hogy beosztásuk nagy megbecsülésnek örvendett, és az altiszti iskola felvételijén is minden évben nagy volt a túljelentkezés.

Matróztípusok, egy korabeli karikatúrán.

Matróztípusok, egy korabeli karikatúrán.

 

A tengerészeket a birodalom egész területéről sorozták, de a sorkötelesek maguk is kérhették, hogy a flottához kerüljenek. A birodalom minden nemzetiségből verbuvált matrózok között a háború előtti évekig az olaszok és a horvátok domináltak, a mindennapi életben főleg ezen a két nyelven folyt az érintkezés, illetve részben németül, valamint a matrózok által gyakran használt keveréknyelven, a dahlerupon. (Míg a tisztikar szolgálati nyelve a német volt.) A háború előtt a nemzetiségi ellentétek csak nagyon ritkán kerültek felszínre a haditengerészetnél.

A besorozott tengerészek szolgálati ideje a hadsereg három évétől eltérően négy esztendő volt, a leszereltek ezt követően tartalékos állományba kerültek. A bevonult újoncok először egyhónapos alapkiképzésen vettek részt, mely nagyjából megfelelt a hadsereg alapkiképzésének, s főleg a katonai alapismeretek elsajátításából, és az alaki kiképzésből állt. Az alapkiképzés után az újoncokat képességük és képzettségük szerint szétválogatva osztották be a további speciális képzésekre. A haditengerészetnek 17 kiképző százada volt, minden szakterületnek külön parancsnokság alatt. A képzés szakterülettől függően 3-6 hónapig tartott, a szimpla tengerészeknek rövidebb, a valamilyen speciális szakszolgálathoz beosztottaknak hosszabb ideig.

A polai tengerészlaktanya.

A polai tengerészlaktanya.

 

A legénységi szakágak voltak a fedélzeti, tüzér, torpedó, akna, fegyver, gépész és drainage, elektro, távíró, kormányos, konyha, élelmezési, ruházati, egészségügyi, és zenész szakágak. Hogy ki hová tartozik, azt a bal felső karon viselt jelvény mutatta. A rangjelzéseket a tisztek és altisztek a zubbony alsó karján, díszegyenruhán a váll lapon, a matrózok a gallérjuk sarkán viselték.

A kiképzés nem volt könnyű, a sok új ismeret elsajátítása mellett különösen az altisztek szigora, és az öreg tengerészek gyakori önkényeskedése nehezítette meg azt. Különösen a birodalom belső területeiről érkezetteknek volt nehéz a beilleszkedés. (A hazai szakirodalom hajlamos úgy minősíteni a flottához besorozott magyar katonákat, mint akik valamennyien született tengerésznek bizonyultak, és a flotta egyik legjobb emberanyagát képezték. Ez részben valamennyire akár igaz is lehet, de aligha vonatkoztatható mindenkire. Sok évvel ezelőtt a helyi újságban olvastam egy visszaemlékezést egy környékbeli ex-tengerészről, aki már néhány hónap után dezertált a flottától, és még késő öregkorában is azonnali pofozással torolta meg, ha a családból valaki csak említeni is merészelte a haditengerészetet. Vagyis nem minden magyar született tengerész.) A tengerészek a kiképzés után kapták meg legfontosabb dokumentumukat, a szolgálati könyvüket, melyet mindenhová magukkal kellett vinniük. A szolgálati könyv tartalmazta tulajdonosa beosztását, munkájának és magaviseletének értékelését, előléptetéseit, kitüntetéseit, büntetéseit.A tengerészélet romantikájának egyik kevéssé kihangsúlyozott eleme. Tetűvizsgálat a fedélzeten.

A tengerészélet romantikájának egyik kevéssé kihangsúlyozott eleme. Tetűvizsgálat a fedélzeten.

 

A ruházatot a haditengerészet adta, de az első ruha és felszerelés árát, 102 koronát, az újonc lakóhelyének önkormányzata fizette. A későbbi ruhák árát a haditengerészet levonta a zsoldból. Ha a tengerész nem vette igénybe a neki meghatározott időközönként járó ruhát, annak értékét szolgálati ideje végén visszafizették neki. Ruháikat, és egyéb felszerelésüket a matrózok a vitorlavászonból készült tengerészzsákjukban tartották. Az amerikai haditengerészetnél ekkortájt már bevezették a válaszfalakra felhajtható sodronyágyakat, de a legtöbb haditengerészetnél, így az osztrák-magyarnál is, még a klasszikus függőágyakban aludtak a matrózok. A vitorlavászonból készült függőágyhoz tartozott még egy hosszú pokróc is, melyet egyszerre használtak matracként, és takaróként. A ruhákat hetente kétszer, a függőágyat havonta egyszer mosták. Mosoda sem a hajókon, sem a parton nem volt, a tengerészek egy dézsában maguk mosták szappannal a ruháikat, melyeket aztán a tengerben öblítettek ki. (Megjegyzem, ekkor már a legénységi állományt kicsit sem kényeztető orosz haditengerészetnél is működtek mosodák a flotta támaszpontjain.) A ruhák és függőágyak szárítása a hajó orrából a főárbocra felhúzott köteleken történt.Nagymosás.

Nagymosás.

 

Hetente kétszer, valamint a szenelések után, a tengerészek meleg vízben fürödhettek. Ennek napi használata csak a gépházi személyzet részére volt megengedve, a napi mosakodást a tengerészek egyébként hideg vízzel végezték. A nyári melegben a fedélzeten is állítottak fel zuhanyokat, melyeket mindenki használhatott. Nyáron a hajó oldala mellett a tengerben is megengedett volt a fürdés. A gyengébb úszók részére ilyenkor néha ponyvákat engedtek le, melyek egyféle nyitott fürdőmedenceként működtek. (Bár az o-m haditengerészetnél, akkoriban egyedülálló módon, az újoncoknak kötelező volt megtanulni úszni, nem lett mindenkiből magabiztos úszó.)Fedélzeti zuhany a Maria Theresia páncéloscirkálón. A vállalkozóbb kedvűek a hajó mellett, a tengerben fürdőznek.

Fedélzeti zuhany a Maria Theresia páncéloscirkálón. A vállalkozóbb kedvűek a hajó mellett, a tengerben fürdőznek.

 

A nagyobb hadihajókon két konyha volt, legénységi és tiszti konyha. (Más tengerészeteknél a tengernagynak is külön konyhája volt.) A napi ellátmányt a tengerészek a hajó kantinjában is kiegészíthették, természetesen a saját számlájukra. A kantin reggel hattól fél nyolcig volt nyitva, majd délelőtt tizenegytől délután egyig, és délután öttől este kilencig. A kantinban hideg élelmiszerek és konzervek bő választékát lehetett kapni, valamint meglepő módon – legalábbis egyes memoárok szerint – alkoholt is, sört, bort, akár még pezsgőt is. Már csak olcsósága miatt is népszerű volt a pazaretta néven forgalmazott szénsavas málnaszörp is, melyet a tengerészek dalmát borokkal javítottak fel.

Mint akkoriban mindenhol, a flottánál is ritkaságszámba ment, aki nem dohányzott. A dohányzás a tengeralattjárókon kívül mindenhol meg volt engedve, de szigorúan tilos volt gyufát vagy öngyújtót tartani. A fedélzet egy megjelölt pontján tartottak egy meggyújtott kötelet, a cigarettát, vagy a szivart ennek a parázsló végéhez tartva lehetett meggyújtani. A kötelet reggel az egyik szolgálatos altiszt gyújtotta meg, és a rendszerint egy dézsa alá tett kötélen a huzat kis szerencsével egész nap életben tartotta a parazsat. A dohány a tengerészek ellátmányához tartozott, gyakran a jutalmazásokat is dohánnyal, vagy cigarettával oldották meg. Ha az illető tengerész netán nem is dohányzott, jó pénzért tovább tudta adni, vagy el tudta cserélni a dohány adagját. Ha a dohány valamiért nem került kiosztásra, annak értékét pénzben fizették ki, a zsolddal együtt, melyet minden hónap elsején, és 15-én osztottak ki.Zsoldfizetés.

Zsoldfizetés.

 

A nagyobb hajókon reggel nyolc és kilenc között volt orvosi rendelés, a hajókórház rendelőjében. Az egyszerűbb eseteket a hajó kórházában kezelték, ahol nagy hadihajókon a járványgyanús betegek elkülönítésére egy külön kétágyas részleg is volt. Ha az illetőről bebizonyosodott, hogy tényleg valamilyen fertőző betegségben szenved, átszállították a polai járványkórházba. A súlyos betegeket szintén a parti tengerészkórházba utalták át. Vasárnap fél 12-kor a teljes legénység részére nagyvizit volt, melyen mindenkinek meg kellett jelennie. Istentisztelet szintén vasárnap volt, délelőtt tíz és tizenegy óra között. Az istentiszteleten való részvétel kötelező volt, csak a szolgálatban levők maradhattak távol.

 Istentisztelet a tatfedélzeten.

Istentisztelet a tatfedélzeten.

 

A békeidő szokásos napirendje szerint a hadihajókon reggel hatkor volt ébresztő. Mint minden más parancsot, az ébresztőt is kürtszó adta tudtul a hajó legénységének. A kürtös a hajó parancsnoki hídján tartózkodott, az ügyeletes tiszt mellett, az ő utasítására adta le a 308 kürtjel valamelyikét. Ezeket a szolgálatban levő altisztek továbbították sípjaikkal, hogy a jelzés a hajó minden pontjára eljusson.

Hét óráig a legénységnek végeznie kellett az ágyak elpakolásával, az öltözködéssel, és a mosdással. A zászlófelvonás fél hétkor történt. A kürtös az „Ima csata előtt” jelzést fújta, amire a fedélzeten tartózkodók kötelesek voltak munkájukat abbahagyni, és a zászlórúd felé fordulva tisztelegni. Nagyobb hajókon, ahol zenekar is volt, zászlófelvonás közben az osztrák himnuszt játszották.Zászlófelvonás.

Zászlófelvonás.

 

Fél nyolcig reggeli volt, egyszerű menüvel, a tengerészek rendszerint feketekávét kaptak kenyérrel. Ezt követően hajótakarítás következett, a fedélzet mosása és súrolása, illetve szombatonként a válaszfalak lemosása. Kilenc órától kezdődtek a szakmai gyakorlatok, kinek-kinek a beosztása szerint. Délelőtt 11-kor tartották a hajókihallgatást. Az ezt tartó másodtisztnek kellett jelentést tenni a hajón történt eseményekről, illetve itt hirdették ki a kitüntetéseket, dicséreteket, és a fenyítéseket. A tengerészek itt adhatták elő kérelmeiket és panaszaikat is.A Zrínyi parancsnoka, Alfred von Koudelka, a legénység ebédjét kóstolja.

A Zrínyi parancsnoka, Alfred von Koudelka, a legénység ebédjét kóstolja.

 

Fél 12-től pihenőt rendeltek el, és felkészültek az ebédre. Előkészítették a mennyezetre erősített kampókra függesztett hosszú asztalokat, a bakokat, melyeknél egyenként 14-16 tengerész étkezett, és felhozták az ebédhez a kenyeret és a bort. Az ebéd rendszerint levesből állt, és főzelékből, személyenként 25 dekagramm marhahússal. Ritkábban, általában hetente egyszer, konzerveket osztottak ki. Az ebédből a kiosztás előtt mintát vittek kóstolásra a hajó parancsnokának, vagy az ügyeletes tisztnek, s csak ha az jónak találta az ételt, adtak engedélyt annak kiosztására. (Természetesen ez csak üres formalitás volt, nem tudok olyan esetről, hogy a parancsnok visszavitette volna az ebédet a konyhába.) Háborús időkben a fából készült, tűzveszélyesnek minősített asztalokat és padokat eltávolították a hajókról, s a matrózok ilyenkor – vagyis négy éven át – szó szerint a padlóról ettek. Az asztalt a fedélzetre terített ponyva jelentette, a tengerészek pedig a padlón ülve fogyasztották el csajkáikból az ebédet és a vacsorát.Háborús ebéd.

Háborús ebéd.

 

A szolgálatban nem levők a délutáni szabadidőt különféle szabadidős tevékenységekkel tölthették. Kedvelt szórakozás volt a kugli, a sakk, és a dominó. A kártya szerencsejátéknak számított, és tiltva volt, de a hajó félreeső helyiségeiben elbújva rendszeresen űzték ezt a játékot is. (Ahogy a tisztek is. A szenvedélyes kártyásnak számító Montecuccoli távozásának egyik oka állítólag az volt, hogy a tengernagy kompromittálódott a felhalmozott hatalmas kártyaadóssága miatt.) Délutánonként volt idő a levélírásra is. A hajó postaládájába bedobott leveleket háború idején a cenzorok átolvasták, nem e tartalmaznak katonai szempontból bizalmas információkat. A postatiszt minden nap reggel kilenckor vitte ki a leveleket a parti postaállomásra, és két óra múlva hozta vissza onnan a hajóra címzett leveleket és csomagokat.

A hajón naponta többször is sorakozót rendeltek el a legénységnek, rendszerint ekkor került sor a délelőtti és délutáni feladatok kihirdetésére, a legénység munkacsoportokba történő beosztására. Az esti sorakozón létszámellenőrzés is volt.Sorakozó a Radetzkyn.

Sorakozó a Radetzkyn.

 

A vacsora általában valamilyen egytálétel volt, például gulyásleves, rizses hús, makaróni. A gépházi személyzet a vacsorához plusz 20 dekagramm húst kapott, a reggelihez pedig extra adag kenyeret, és 50 gramm sajtot. (A háború idején a hús persze hiánycikk volt, ami legfeljebb az ünnepnapokon került a csajkákba. A tengerészek menüjének alapját a káposztaleves és a kenyér képezte.)

A zászló bevonására napnyugta előtt öt perccel került sor, a reggeli zászlófelvonáshoz hasonló külsőségek mellett. A zászlót három esetben engedték félárbocra, ha a hajón haláleset történt, nemzeti gyász kihirdetésekor, illetve húsvét előtt, nagypénteken.

A zászlólevonást követően este kilenctől takarodó volt, melynek végrehajtását az ügyeletes tiszt, és a szolgálatos altisztek ellenőrizték. A hajó helyiségeit ilyenkor végigjárták, ellenőrizték, hogy a legénység nyugovóra tért e, illetve hogy a szolgálatban levők a helyükön tartózkodnak e.

 Az Erzherzog Franz Ferdinand legénysége.

Az Erzherzog Franz Ferdinand legénysége.

 

A kiképzés és a szolgálat nem volt könnyű, különösen a fűtők munkája volt nehéz, és egyes szakszolgálatok, mint például a rádiósok, tüzérek, jelzőszolgálatosok munkája komoly felkészültséget igényelt, s nagy fizikai és idegi megterhelést jelentett. Viszont akinek sikerült a beilleszkedés, az általában örömét lelte a szolgálatban, és elég jó élete volt a flottánál. A tengermelléken egy tengerész presztízsben felette állt egy halásznak, egy parasztnak, vagy egy gyári munkásnak, de még egy kiskereskedőnek is. A matrózok megbecsültsége nemcsak a tengerparton, hanem a szárazföld belsejében is sokkal nagyobb volt, mint egy közönséges bakának. A flottánál a fizetés és az ellátás jó volt, mindent egybevéve sokkal jobb, mint a hadseregnél, és külön bónuszt jelentett az ingyenes és magas színvonalú orvosi ellátás is.A Habsburg csatahajó orvosi rendelője.

A Habsburg csatahajó orvosi rendelője.

 

A tengerészpálya tehát biztos megélhetést, és magas társadalmi megbecsülést jelentett. Lányos házaknál egy hivatásos tengerész jó fogásnak számított, egy altiszt pedig főnyereménynek. Nem csoda tehát, hogy általában nem jelentett semmilyen nehézséget a megfelelő számú továbbszolgálók toborzása. Úgyszintén nem jelentett nagy nehézséget a hajókon a fegyelem fenntartása sem. Elég fegyelmező erőt jelentett a kilátás, hogy súlyos szolgálati vétség esetén az illetőt – az esetleges börtönbüntetés mellett – elbocsáthatják a haditengerészettől, ami nagy szégyent és tekintélyvesztést jelentett. A kisebb szolgálati vétségekért a büntetést a fogdában való elzárás, súlyosabb esetekben a sötétzárka jelentette, a régimódi büntetések, mint például a korbácsolás, ekkor már rég kimentek a divatból.

 Az egyik csatahajó fogdája.

Az egyik csatahajó fogdája.

 

A világháború előtti időkben a téli szezonban, októbertől áprilisig, mint általában a kispénzű haditengerészeteknél, úgy az o-m flottánál is leszerelték, és tartalékba állították a hadihajók többségét. A tengerészek a laktanyákba vonultak, vagy átvezényelték őket a jóval kisebb téli hajórajhoz (Winterescadre), mely régi és elavult, ekkoriban rendszerint még vitorlákkal is felszerelt, tehát sokkal olcsóbban üzemeltethető egységekből állt. A spórolás mellett természetesen ideológiai körítést is kitaláltak a téli hajórajnak, mely szerint a vitorlásokon a téli időszak általában pocsék időjárásában végzett keserves munka megedzi a tengerészeket, és különösen nagy jellemformáló hatással van rájuk.

Mindenhol volt már néhány renitens, aki megkérdőjelezte ezt az elképzelést, és feltette a zavarba ejtő kérdést, a gépkorszakban, amikor a hadihajókon vitorlavásznat már legfeljebb csak lékponyva, vagy függőágy formájában lehet találni, egy tiszt szakmai tudásához mennyi pluszt ad hozzá annak ismerete, hogy egy háromárbocos vitorlással hogyan kell egy kikötőbe beállni? Azonban a korabeli európai haditengerészetek mindegyikében fétisként tisztelték az úgynevezett „jellemformálást”, és meg voltak győződve róla, hogy ennek legkiválóbb eszköze a minden admirális szívét megdobogtató vitorlásokon végzett kemény munka, ami „egész emberré neveli” a tengerészeket. Az oktatóhajók mindenhol vitorlások voltak – az alapvető tengerészismereteket többnyire ma is vitorlásokon oktatják -, míg ugyanekkor a gépészet a tisztek oktatásában minimális mértékben volt csak jelen, és a legtöbb helyen megvetett tárgynak számított, amit meghagytak a tiszt urak által mélyen lenézett szénporos gépészeknek, és civil mérnököknek. (Megjegyzem, a magukat valódinak tartó tengerészek, a kereskedelmi flottánál és a sportvitorlásokon, így sem tartották valami sokra a haditengerésztisztek tengerésztudását. A későbbi mondás szerint: Mik a leghaszontalanabb dolgok egy vitorlás fedélzetén? Tehén, esernyő, talicska, tengerésztiszt (naval officer).)

 Fontos tengerészismeretek elsajátítása a fiumei akadémián, 1901-ben.

Fontos tengerészismeretek elsajátítása a fiumei akadémián, 1901-ben.

 

Az osztrák–magyar haditengerészet emberanyaga, annak képzettsége és fegyelme, nemzetközi összehasonlításban is jónak számított, amit minden korabeli megfigyelő elismert. A háború elején kimondottan jó volt a harci morál is. A tétlenség, és az egyre romló ellátás ezt a színvonalat amortizálta le teljesen a háború végére.

Miután a napi rutintevékenységen kívül gyakorlatilag nem csináltak semmit, a matrózok időnként próbálták valami hasznosra fordítani ráérő idejüket. A Zrínyi tengerészei a háború alatt például szabályos gazdaságot építettek ki egy Pola melletti falu határában. A tengerészek gyakorlatozni jártak ki ide, és felfigyeltek rá, mennyi elhagyatott, parlagon heverő földterület van a környéken. A hajóparancsnok engedélyével és támogatásával bérbe vettek a helyi önkormányzattól egy sziklás, szikes területet, mely senki másnak nem kellett. Hosszú munkával, melyhez a hajóról volt bőven ember, kiásták és elszállították a köveket, a talajt pedig máshonnan hozott földdel javították fel. A birtok szépen növekedett, a háború végére a Zrínyi legénysége már nyolcholdas gazdaságot épített ki, saját kutakkal, tanyaépülettel, istállókkal, az istállókban tehenekkel, disznókkal, kecskékkel, az udvarban sok tyúkkal. Míg a termés kezdetben leginkább csak a tiszti konyha választékát bővítette, a háború vége felé már a matrózok tányérjára is gyakran került csirke és disznóhús, friss főzelék, és tej a reggeli kávéba. A Zrínyi tengerészei tehát elértek valamit a háborúban, munkájukkal legalább az Isztria-félsziget két falujában fellendítették a háborús nehézségektől sújtott gazdaságot.A Zrínyi magyar tengerészeinek egy csoportja. A tüntetően lobogtatott Népszava rendszerellenes megnyilvánulásnak tekinthető, a kép tehát valamikor a háború vége felé készülhetett.

A Zrínyi magyar tengerészeinek egy csoportja. A tüntetően lobogtatott Népszava rendszerellenes megnyilvánulásnak tekinthető, a kép tehát valamikor a háború vége felé készülhetett.

 

 

Forrásmunkák

 

Ryan Noppen: Austro-Hungarian battleships 1914-18

Edward Lewis Attwood: War-ships

Lawrence Sondhaus: Naval Warfare, 1815-1914

Győri Lajos: A Császári és Királyi Haditengerészet békében és háborúban

Vitalij Valentinovics Poluyan: Az Osztrák–Magyar Birodalom csatahajói

Krámli Mihály: Az Osztrák–Magyar Monarchia csatahajói 1904-1914

Milan Vego: Austro-Hungarian Naval policy, 1904-1914

Paul G. Halpern: Otrantói ütközet

Paul G. Halpern: Mediterrenean Naval Situation, 1908-1914

René Greger: Austro-Hungarian warships of World War I

Balogh Tamás-Csepregi Oszkár: A Szent István csatahajó

Józsa György Gábor: Ferenc József zászlai alatt

Kiss László: Csatahajók az első világháborúban

Beck Zoltán: A hadihajók tüzérsége

Csonkaréti Károly: Az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészete

Csonkaréti Károly: Horthy

Csonkaréti Károly-Benczúr László: Haditengerészek és folyamőrök a Dunán

Kaiser Ferenc: A Császári és Királyi Haditengerészet „csatahajói” az első világháborúban (Aetas, 2014/3)

Erwin F. Sieche: Őfelsége Szent István nevű hadihajója (Haditechnika, 2001-2002)

Erwin F. Sieche: Az SMS Budapest osztrák–magyar partvédő hadihajó (Haditechnika, 1999)

Fritz Reiner Scheltema de Heere: Austro-Hungarian battleships (Warship International, 1973/1)

Turbucz Dávid: Horthy Miklós a fiumei Haditengerészeti Akadémián (Történelmi Szemle, 2019/1)

https://www.rtvslo.si/prva-svetovna-vojna/kako-je-anton-haus-postal-veliki-admiral-1-del/352950

https://sl.wikipedia.org/wiki/Anton_Haus

http://militera.lib.ru/h/bolnyh2/index.html

http://www.navweaps.com/

https://forums.airbase.ru/2011/01/t81034--avstro-vengerskie-korabli.html

 

Ha érdekesnek találod a Hét tenger írásait, a Donably támogatói oldalán keresztül a lehetőségeidnek megfelelő összeggel anyagilag is segíteni tudod a blog működését.

https://www.donably.com/het-tenger-blog

Köszönet minden támogatásért!

29 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://htenger.blog.hu/api/trackback/id/tr9318112636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2023.04.28. 21:08:08

Tisztikar és matrózélet, köszönjük !
Valamelyik sokadik ági rokonom volt matróz ekkoriban, láttam fotót családi körben katona(matróz?)könyvéről.

Horthyról ennyit, is ért.

A beillesztett Matróztypusok karikatúrához még annyit, hogy alkotója egy E.D. Dworak nevű, cseh születésű képzőművész volt, aki később szárazföldi tüzértiszt lett a flottánál. (talán erődökben) Szabad idejében csinált ilyen karikatúrákat, amiket aztán képeslapként forgalmaztak, küldhettetek haza a családnak a flottások. Érdemes rákeresgetni a Google-ban a nevére " Ed Dworak " elég sok ilyen korabeli szemmel nyilván nagyon vicces képeslapot hoz fel, aukciós oldalakon. És a legtöbb amit láttam, az is négynyelvű, német-magyar-olasz-délszláv.

Galaric 2023.04.28. 22:07:43

Igazán költöi a befejezés...
a gazdálkodó tengerészek akik háború helyett csirkét nevelnek.
Kb. ez mutatja meg mennyire haszontalan volt az a rengeteg energi és erőforrás amit a nehéz egységekre költöttek.
Évek munkája azért, hogy gazdálkodásra használják a legénységet. :(

bz249 2023.04.29. 01:11:58

Amugy miert eroltettek ezt a vitorlast? Az Adrian a galya, de ha nagyon modernkedni akarnak a galeassz lett volna a relevans tipus.

Cymantrene 2023.04.29. 09:47:05

Dr. Gáspár Ferenctől a 6 kötetes A világ körül könyv megvolt nagyszüleimnél. Ez a Zrínyi korvetten Kelet-Ázsiába tett útjáról szól. Az egyik kötet az 1880-as évekbeli flottaélet leírása.
Hirtelen egy másik művét találtam meg, beleolvasva ez is jó.
mateinfo.hu/oldmate/irasok/navy-zrinyi.htm

g.d 2023.04.29. 20:33:43

Kötözködés ON:
a "gr" grain-t jelent, a gramm rövidítése (helyesen) "g".
system.magnumvadasz.hu/uploads/45/38Spec_FMJFP_10_2g_GECO_magnumvadaszbolt%7B77078_45150%7D.jpg
Kötözködés OFF

Köszi az érdekes cikket, élmény volt olvasni (mint mindig)!

at900 2023.04.30. 09:50:42

Nagyon érdekes poszt volt. Köszönöm!

gigabursch 2023.05.01. 13:17:17

"Főméltóságú Úr méltóztatott nagyjából egy tizedesvesszőt tévedni"

Nem úgy volt, hogy ~600-asn jelentkeztek, ebből felvételire már csak 60-470-et hívtak be és vettek fel ~40-et?

Mindemellett:
Köszönöm a cikket, tartalmas volt.
Korábban azt írtam, hogy úgy általában a flottánál a legnagyobb az esély a legkevesebb sérüléssel letölthető szolgálati időre, ezt annyiban módosítanám, hogy az esetleg felmérgesített parasztok ezek szerint sokkal veszedelmesebbek lehettek, mint az ellenfél flottája.

savanyújóska 2023.05.03. 10:36:59

@g.d: Szakszerűsítettem, a rövidítéseket mellőzve kiírtam mindenhol a teljes grammot, vagy dekagrammot.

@gigabursch: A vonatkozó szakirodalom azt írja: "Az 1882. évben 65 fő nyújtotta be a jelentkezési kérelmét [Aufnahmegesuch]."

oranje2010 2023.05.04. 17:15:46

Gratulálok! Jól sikerült a sorozat, és hiánypótló is volt!

fenn 2023.05.16. 16:12:10

@savanyújóska: Így a sorozat végén ami nekem kérdésem lenne. Igazából a flottára és a hajókra költött pénznek nem az összege volt kevés hanem ami végül megépült ezen a pénzen. Annak idején furcsának is találtam mikor a Helgoland osztály cirkálóinak az árát 15 millió koronára adták meg míg egy csatahajó árát 46 és 60 millióra. Akkor ezek szerint ezek a cirkálók közel Dreadnought áron épültek? Valamint a hajókra költött pénzen közel háromszor ekkora flottát kellet volna tudni létrehozni?

savanyújóska 2023.05.17. 09:16:14

@fenn: Az osztrák hajógyárak nagyon drágán dolgoztak, ezt említettem is a cikkekben. A kisebb piac és a kisebb méretű ipar miatt az önköltség mindenképpen magasabb volt, mint az angoloknál, de ugyanakkor sokkal magasabb haszonkulccsal is dolgoztak. A flottának valahogy le kellett volna törnie az árakat, akkor ugyanebből a pénzből jóval többet is ki tudtak volna hozni.
A Helgoland osztályú hajók darabonként 10,5 millióba kerültek.

bz249 2023.05.17. 11:10:05

@savanyújóska: ha az ara nem (1 15.000 tonnas csatahajo arabol kijon 4 4000 tonnas cirkalo) akkor mi szolt a fejnehez flotta mellett? Kolonosen, hogy ekkorra mar megjelentek a hasznalhato torpedok es az ertelmes meretu rombolok, valamint letezett a radio tehat legalabbis eros illuzionak tunik, hogy a Gonosz Ellenseg majd jol meglepodik a kiseret nelkul erkezo, felderito kotelek nelkuli csatahajonktol es igy keptelen lesz hatekony ellenlepesekre (bar Raeder meg Phillips 40 evvel kesobb is ugyanigy kalkulalt).

fenn 2023.05.17. 16:44:54

@savanyújóska: Említetted ott ha jól emlékszem a külföldi vásárlás lehetőségét is, amit nem engedett a politika. Erre voltak konkrét tervek vagy csak gondolat szintjén merült fel a flottánál? Tengeraltjáróknál úgy emlékszem azért is csúsztak el mert több típust is teszteltek és vásároltak külföldről, hogy melyik a jobb így végül a német tengeraljárók mellet döntöttek és rendeltek míg a saját verzió építését elvetették, de a háború kitörésekor ezeket a németek végül maguknak foglalták le. Így csak később kaptunk pár kisebb tengeraltjárót a németektől, de rendes nyílttengeri tengeraltjárója nem is volt a flottának 1917-ig. Csak talán egy franciáktól zsákmányolt. Vagyis a külföldi vásárlás nem lett volna teljesen előzmény nélküli.

savanyújóska 2023.05.17. 17:32:10

@bz249: Volt már róla szó többször, hogy a korabeli felfogás a csatahajókat tekintette a mindenre képes, és mindent megoldó haditengerészeti csodafegyvereknek. Még az első világháború után is, ami pedig teljesen nyilvánvaló cáfolata volt ennek.

@fenn: A nagy hadihajók esetében szerintem tervként sem merülhetett fel a külföldi vásárlás, a politika és az ipari lobbi nem engedte volna, és nagy tekintélyvesztést jelentett volna a haditengerészetnek is. A külföldi anyagbeszerzések rendszere régebben jól működött, a századforduló előtt magukat a hajókat ugyan o-m gyárakban építették, de a gépek, a fegyverzet, és a páncélzat jó részét külföldről vásárolták hozzájuk. Ilyen próbálkozások az olcsóbb külföldi termékek vásárlására később is voltak, de ezek is meghiúsultak a politika és a nagytőke ellenállásán. Ez a kettő láthatóan szorosan együttműködött, ami valószínűsíti az erős összefonódásukat. Az orosz hajóépítések ugyanilyen drágák voltak, a szakirodalom ott mindig megemlíti, hogy a plusz költségek egy jó részét a "korrupciós felár" tette ki. Szerintem nem nagy merészség hasonlót feltételezni az o-m hajóépítések árszabásáról is.
A német gyárakban épülő öt tengeralattjárót egyébként úgy tudom, nem a németek foglalták le, hanem az o-m vezetés engedte át nekik, mert úgy gondolták, háborúban egy tengeralattjáró úgysem lesz képes eljutni Németországból az Adriára. Hát, ez se jött be nekik.

fenn 2023.05.17. 18:08:36

@savanyújóska: Így a sorozat végére már nem lepne meg ha a tengeraltjárókra ezt gondolták volna. Vagy alapból maga a gondolat hogy azokkal ki lehet futni a nyílt vízre már elrettentette őket tőlük. Az egész OMM hadvezetés alapból egy érdekes társulat volt a politikusokkal együtt.
A cirkálókkal vívott portyázó hadviselést lehet ezért is gondolat szinten se tervezték vagy akarták volna, mint alternatívát, mert ezekkel akkor bizony kikelet volna futni a nyílt tengerre az Adriáról és ahogy a sorozatban be is mutattad ez a haditengerészet nem harcra készült, hanem amolyan propaganda és presztízs céllal építették ki. Meg hogy egyesek rájöttek mekkorát is lehet ezen keresni.
Az OMM haditengerészet kb olyan volt mint a kis országok légiereje. Megveszik a méregdrága repülőket, de fegyvert és minden más kisegítő dolgot ami szükséges lenne az értelmes használatukhoz már nem futja a pénzügyi keretből sőt arra se hogy rendesen üzemeltessék. Cserébe repülőnapon jól néznek ki meg lehet velük villogni nekünk mink is van.

savanyújóska 2023.05.18. 16:37:38

@fenn: "nem lepne meg ha a tengeraltjárókra ezt gondolták volna"

Hogy a flottavezetés mennyire értett a tengeralattjárókhoz, azt legjobban szerintem az szemlélteti, amikor a Jean Bart megtorpedózása után Haus többször is kritizálta Lerch-et, amiért az nem töltötte rögtön újra a csöveket, és nem ismételte meg a támadást. Ebből ugye kiderül, hogy a flottaparancsnoknak, aki korábban a haditengerészet műszaki bizottságának az elnöke is volt, fogalma sem volt róla, hogy ez a művelet legalább félórát vesz igénybe, és a tengeralattjárónak ahhoz a felszínre kell emelkednie.

"A cirkálókkal vívott portyázó hadviselést lehet ezért is gondolat szinten se tervezték"

A Földközi-tengeren sok értelme nem is lett volna. Jól ellenőrizhető, viszonylag kis terület, tele angol és francia cirkálókkal. Ezenkívül a háború kitörésekor két olyan cirkáló volt, ami erre alkalmas lett volna, a Spaun és a Helgoland.

"ez a haditengerészet nem harcra készült, hanem amolyan propaganda és presztízs céllal építették ki"

Ez egyébként a legtöbb kis haditengerészetre igaz volt. A megépített csatahajóknak a rendes üzemeltetésére sem volt már elég pénz, azok békeidőben is nagyrészt a kikötőben álltak. Régebben is ez volt a helyzet, például az új posztban a dán haditengerészetnél, volt húsz csatahajójuk, amik szinte egész pályafutásukat leszerelve töltötték a kikötőben.

"Az OMM haditengerészet kb olyan volt mint a kis országok légiereje"

Egyszer régen pont ugyanezt a hasonlatot használtam én is.

apro_marosan_petergabor 2023.05.28. 23:40:13

Mint mindig, ezúttal érdekes, informatív és színes volt ez a "HR jellegű" áttekintés a K.u.K. flottáról. A szerző nem vádolható meg tárgyilagossággal illetve az előítéletesség hiányával Horthyval szemben, nem mulaszt el egyetlen lehetőséget sem, hogy dehonesztálja egy kicsit, de annál rendszeresebben.
Én ezt az embert sokkal tehetségesebbnek tartom, mint ahogy itt elő van adva. Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, ez ő rá is érvényes volt. A szerző sok cikkéből illetve sok rá rímelő hozzászólásból kiderül, értelmetlennek, feleslegesnek tartották a flotta ilyetén fejlesztését. Ezt szintén erőteljesen vitatom.
Abban az ellenséges környezetben, ami a OMM-et körülvette és ilyen adriai adottságokkal - 3000km partvonal - elengedhetetlen volt ennek a flottának a felépítése és működtetése, ami igen szép teljesítmény volt, ha figyelembe vesszük, nem volt ennek olyan hagyománya, mint mondjuk a briteknél vagy a franciáknál, de ne menjünk messzire , az Adria túlpartján az olaszoknál.
A flotta feladatát betöltötte, mint elrettentő erő, a partraszállás gondolatát is távol tartotta az antant erőktől, az Adriatól az antant hajókat távoltartotta. Lehetett volna jobban, aktívabban működtetni, a szárazföldi harcok támogatására jobban felhasználni - ez minden bizonnyal változott volna, ha Horthy korábban veszi át a főparancsokságot - nem véletlenül örült kinevezésének a német hadvezetés.
Ha Tisza idejében felismeri, hogy Mo-nak ki kell lépnie a háborúból (mint ahogy belépnie se lett volna szabad), támaszodhatott volna erre flottára erős bástyaként szuverenitásunk védelmében, akár a horvátok ebben érdekeltté tételével.

Galaric 2023.05.29. 11:42:55

@apro_marosan_petergabor: Hortyval szerintem az a legnagyobb gond, hogy későbbi politikusi pályafutása erősen rányomta a bélyegét katonai pályafutására.
Szerintem jó tengerész volt és hajóparancsnok. Biztosan elboldogult egy kötelék irányításával is.
Az egész haditengerészet irányítása szerintem már a kvalitásai felett állt.
Politikusnak, kormányzónak pedig egészen csapnivaló volt.
Az országunk történelmének egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb katasztrófájába vitte bele hazánkat.
Emberileg pedig akkor mutatta meg, hogy mennyire sz.r ember amikor a fiáért odadobta az egész országot a németeknek és a ruszkiknak.
Szemrebenés nélkül küldte katonák százezreit a frontra és honfitársainkat számolatlanul a gázkamrákba.
Szóval szerintem az előitéleteségnek van némi alapja...

savanyújóska 2023.05.29. 12:49:44

@apro_marosan_petergabor: "szerző nem vádolható meg tárgyilagossággal illetve az előítéletesség hiányával Horthyval szemben"

Megint a szokásos. Ha valaki nem tartja nagyra, amit én, akkor az előítéletes és elfogult.

"Én ezt az embert sokkal tehetségesebbnek tartom"

Vele is az a baj, hogy a véletlen olyan pozíciókba emelte, amelyekre amúgy valóban meglevő képességei már korántsem voltak megfelelőek. Jó hajóparancsnok, és valószínűleg jó kötelékparancsnok volt, flottaparancsnoknak viszont nem volt jó. Nagykövetnek, vagy valamilyen másodvonalbeli miniszternek talán jó lett volna, kormányzónak viszont nem.

" elengedhetetlen volt ennek a flottának a felépítése és működtetése ... A flotta feladatát betöltötte, mint elrettentő erő, a partraszállás gondolatát is távol tartotta az antant erőktől, az Adriatól az antant hajókat távoltartotta."

A fél sorozat arról szól, hogy: Nem.

@Galaric: "Az országunk történelmének egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb katasztrófájába vitte bele hazánkat."

Mondjuk ehhez hozzá kell tenni, bármit csinál, a végeredmény nagyjából ugyanaz lett volna.

bz249 2023.05.29. 13:06:28

@savanyújóska: hmmm londoni vagy washingtoni kovet. Ugye az a kepessege emelte kormanyzova, hogy beszelt angolul. Ez 1920-ban lenyeges volt, de 1925-tol mar mas is kellett volna.

AkosJaccik 2023.05.30. 11:39:55

@apro_marosan_petergabor: Azzal, hogy szükség volt flottára az erősen tagolt part feletti kontrollhoz, hótt' egyetértek. Csupán ha értelmesebb flottafejlesztés van, akkor nem a Szent István süllyed el (mert az akár nincs is), hanem Rizzóék neve kerül fel valami olasz, tengeren eltűnteket felsoroló emléktáblára Anconában, mert legázolják őket a francba a rendszeresen a környéken járőröző Tátrák vagy valamelyik 250 tonnás Torpedoboot.
Miután - emlékeimből idézvén a tévedés jogát fenntartva - az Antant rácsapott Lissa szigetére, üteggel támogatta Cattaro lövetését, elsüllyesztette a Zentát stb. úgy, hogy a felszíni flotta még a kagylókat se igen vakarta le magáról, nemhogy időben és erővel reagált volna (vagy - miután a felderítés is olyan, amilyen - legalább megtorol utólag), nem értem, mit akadályoztak meg? Azt, hogy a franciák Polában rakodjanak ki? Mert hasonlót a törököknél némi költői túlzással élve a Nusret egymaga lekezelt (a többit pedig a sereg), kíváncsi is lennék, a felszíni flotta mekkora hajótér elsüllyesztésével büszkélkedhet a két erő összevetésében. Még ezzel együtt is azt mondom, hogy önmagában nem feltétlenül volt hiba felépíteni a dreadnoughtokat (nem lehetett előre megjósolni az erőviszonyokat és így a mozgásteret), de jóformán egy komplett fegyvernemnek nem lehet megadni a "tartalék" luxusát. Ez ugyanolyan döbbenetes lenne ma is - elképzeltem, amint egy repülőgép-hordozó a kikötőben rohad négy éven keresztül háború idején, és próbálják megmagyarázni, hogy ott van a legnagyobb stratégiai/elrettentő érteke. Miért? Amennyiben a túlerő miatt nem lehet kifutni, akkor miért futna akkor, amikor már a saját kikötője áll tűz alatt? Egyáltalán volt-e ilyen esetre aktív terv (Antant behatolás északra), ha már ez volt A Szent Végcél, amiért évekig bölcsen tűrték az "orrukig nem látó, fejjel a falnak rohanó" ostobáktól a gyalázkodást? Gyanítom, a k.u.k. flotta húzott volna egy Port Arthurt legfeljebb, csak Makarov nélkül. Arra is született volna egy magyarázat aztán, abban erősek vagyunk, feljebb még egy-két kitüntetés is potyogott volna, miközben a hajókat a horgonyon lövik szét.

Hovatovább ez az érv visszafelé is működik, azaz "az olasz flotta a puszta létével megakadályozta, hogy az osztrák flotta érdemben zavarja a háborús erőfeszítéseket vagy rendszerint akárcsak kifusson", csak nekik a haverjaik - akkor még - meg is nyerték nekik a háborút.

fenn 2023.05.31. 20:07:58

@savanyújóska Arról mi a véleményed hogy a monarchia esetleg jobban járt e volna hajók terén használhatóságra ha inkább Goben vagy Moltke féle csatacirkálókhoz hasonlókat építenek esetleg. Ha most eltekintünk a flotta humán részétől és csak mint a hajók bevethetőségét nézzük, mert ugye a sorozatból kiderül hogy itt kb mindegy milyük is lett volna, így csak nagyon elméleti vonalon nézve.

A Moltke osztály ha azt nézzük talán még a legértelmesebb a kora hajói között. Van normális tűzereje ami a lassabb sorhajók vagy páncélos cirkálók ellen bőven elég a páncélzata nem a legerősebb, de nem is gyenge és igaz nem a leggyorsabb csatcirkáló volt de a sebesége bőven elég lett volna a páncélos cirkálók elfogásához ami meg nagyobb de erősebb attól meg meg tud lépni ha akar. Nem mellesleg 23k tonna volt kb így nem is annyira horror méretü és árú behemót bár azért nem is kis hajó a korában, de talán ez a hajó osztály ami a legkiegyensúlyozotabnak tűnik így a maga korában.

savanyújóska 2023.05.31. 21:18:05

@fenn: A flottafejlesztésnél szerintem azt kellett volna szem előtt tartani, hogy az o-m haditengerészet jó eséllyel kétféle ellenséggel kerülhet szembe, a náluk jóval gyengébbekkel, mint a görögök, vagy törökök, akikkel szemben nincs szükség nagy tűzerejű dreadnoughtokra, vagy pedig a jóval erősebbekkel, mint az olaszok vagy franciák, akik olyan behozhatatlan fölényben lesznek, amit a dreadnoughtok tűzereje nem tud ellensúlyozni. Vagyis a tűzerő helyett a sebességre kellett volna tenni a hangsúlyt, a gyenge haditengerészetekkel szemben ezek a hajók is fölényben lettek volna, az erősekkel szemben pedig nagyobb sebességük okán ők dönthették volna el, vállalnak e összecsapást, és ha igen, milyen távolságból és helyzetből nyitnak tüzet. Ehhez nem is feltétlenül csatacirkáló kellett volna, elég lett volna néhány löveg feláldozásával 23-24 csomóra növelni a csatahajók sebességét.
A legjobb csatacirkálónak amúgy a Derrflinger osztályt tartom, erős páncélzat, jó sebesség, és nagy tűzerő.

fenn 2023.05.31. 21:57:07

@savanyújóska: Azon én is mindig gondolkodtam ha már kitalálták a 3 löveges tornyokat hogy miért akartak mindenáron sok ágyút a vibrus untis nál is egy 3x3 as elrendezés vagy erősebb páncél vagy nagyobb sebesség szerintem is értelmesebb lett volna. Egy rugalmasabban használgató hajó lett volna így az tény. A döfő orr elhagyása és egy jobb áramvonalasabb hajó orr növelte volna önmagában a sebeséget érdemben?

A Derfflinger az már nem volt túl a vállalható értelmes mérethatáron? Már láttam 35 tonnásnak is meg több adatott de 26 tonnásnak is írták valahol viszont ha az utóbbi akkor nem is volt olyan böszme nagy dög ahhoz képest amit tudott. Bár az inkább ilyen csatahajó csatacirkáló hibridnek tűnik inkább, de szerintem is a legjobb csatacirkáló volt az 1 vh ban.

A tiszta olaj tüzelés a hatótávon segített volna valamit vagy akkoriban az olajtüzelés nem volt hatékonyabb annyival a szénnél? vagy az csak a kisebb legénység és egyszerűbb üzemanyag töltés miatt lett volna előnyösebb?

bz249 2023.05.31. 22:27:57

@fenn: szvsz azert lett 4x3, mert a lovegek szama es urmerete latszik. Vedd ugy, hogy egy lakotelepi BMW-rol beszelunk, ahol a kasztni merete az egyetlen szempont.

fenn 2023.05.31. 22:49:03

@bz249: Hát ja BMW hasonlat áll is mert kb felfedezték előre a told tele 2000 ért elvet az OMM flottánál. Sok ágyú amivel aztán nem lövünk mert arra pénz már nem maradt hogy lőszert is vegyünk a lő gyakorlatra.

savanyújóska 2023.06.02. 08:19:00

@fenn: Utólagos okoskodás minden ilyesmi, de szórakozásból lehet elmélkedni rajta, hogyan lehetett volna jobb hajókat csinálni az o-m dreadnoughtokból. Például levenni róluk egy 305 mm-es lövegtornyot, és a súlyt a hajótest erősítésére, és nagyobb teljesítményű hajtóművekre fordítani. Azonos vízkiszorítás mellett valamivel hosszabb és keskenyebb hajótestet tervezni, döfőorr nélkül. A Taylor körte, vagyis a bulbaorr, 1908-tól ismert volt, ha ilyet építenek a hajókra, az már önmagában is növelhette volna a sebességet egy csomóval. Az olajtüzelés a teljesítményben nem jelentett volna nagy pluszt, de növelte volna a hatótávolságot, és csökkentette volna a súlyt.
A Derfflinger teljes terhelés mellett volt 31 ezer tonnás, a standard vízkiszorítása volt 26 ezer tonna. Valahol ez a felső határ, ameddig szerintem érdemes volt csatahajókat építeni.
süti beállítások módosítása