Hét tenger

A nagy verseny 11.

2018. július 28. 11:05 - savanyújóska

Út a pokolba

 

A történelemkönyvek lapjain egészen az utóbbi időkig valami olyasféle kép rajzolódott ki az érdeklődő olvasó előtt, mely szerint 1914-ben az állig felfegyverzett, brutális németek rárontottak a békés európai népekre. A békés európai népek azonban valójában szintén mind állig fegyverben álltak, olyannyira, hogy Németország néha szinte békegalambnak tűnhetett közöttük.
Ha volt ország Európában, melyet militaristának, sovinisztának, és háborús uszítónak lehet minősíteni, az nem annyira Németország volt, hanem inkább Franciaország, ahol kőkemény revizionista propaganda sulykolta bele az emberekbe, már kora gyerekkoruktól, a „mindent vissza” követelését. Ezt harsogták a politikai gyűléseken, a sajtóban, az iskolákban, sőt, még a templomok szószékein is. (Hasonlóképpen a húszas-harmincas évek Magyarországához.) A 39 milliós Franciaország nagyobb hadsereget tartott fenn, mint a 70 milliós, gazdaságilag sokkal erősebb Németország. ( A francia hadsereg békebeli létszáma egymillió fő volt, a német hadseregé 850 ezer. Ezen kívül mindkét ország ötmillió tartalékost tudott mozgósítani.) Ez a hadsereg nem csupán méreteivel tűnt ki, hanem kiváló felszereltségével is. A francia hadsereget, ugyanúgy, mint a második világháború előtt, a legtöbb korabeli szakértő legalább egyenrangúnak tartotta a német hadsereggel. A franciák egyértelműen tervezték a háborút, és készültek rá, s kirobbantására az 1915-1916 éveket tartották a legalkalmasabbnak, ugyanis addigra fejeződött volna be a gyarmati csapatok felkészítése és felszerelése.

Az európai országok által megvívott háborúk száma 1480 és 1940 között. A német adat persze nagyon alacsonynak tűnik, talán csak 1871-től számítják, de valószínűleg egyébként se lettek volna esélyeik a dobogós helyezésre.

Az európai országok által megvívott háborúk száma 1480 és 1940 között. A német adat persze nagyon alacsonynak tűnik, talán csak 1871-től számítják, de valószínűleg egyébként se lettek volna esélyeik a dobogós helyezésre.

 

Oroszország, a japánoktól elszenvedett megalázó vereség után, szintén hatalmas tempóban fejlesztette hadseregét és haditengerészetét – nagyrészt francia kölcsönökből, és francia technológiával –, és egyáltalán nem csinált belőle titkot, hogy igényt tart a török tengerszorosokra, a Balkánra, és a Monarchia szlávok lakta területeire. Az orosz titkosszolgálat komoly bomlasztó tevékenységet fejtett ki a Monarchia területén, s teljes erejével igyekezett élesztgetni a pánszláv nacionalizmust annak nemzetiségei, és a balkáni népek között.

A Monarchia nem is a balkáni törpekirályságtól, Szerbiától tartott, hanem sokkal inkább a mögötte álló orosz imperializmustól, mely a Balkán, és a török tengerszorosok felé törekedett, melyek felé elsősorban a Monarchia állta el az útját. Bécsben úgy vélték – valószínűleg teljes joggal –, hogy Szerbia ennek az orosz imperializmusnak a legfőbb hídállása. Úgy gondolva, az időpont kiváló egy szerbek elleni kis győztes háborúhoz, ami egyben afféle megelőző csapás lett volna az oroszokra is, Bécsben – nem teljesen alaptalanul – azonnal Szerbiát vádolták meg a trónörökös elleni merénylet megszervezésével és előkészítésével. Július 23-án egy olyan ultimátumot adtak át Szerbiának, melyben követelték a merényletért az osztrákok szerint felelős szerb katonatisztek letartóztatását, illetve szolgálatból való elbocsátását, a Narodna Odbrana nevű szervezet feloszlatását. További követelések voltak, hogy a szerb kormány hivatalosan is ítélje el a szarajevói merényletet és a nacionalista izgatást, valamint hogy a merénylet szerb szálainak kivizsgálásában osztrák nyomozók is részt vehessenek, Szerbia területén. Mindezen követelések teljesítésére Szerbia 48 órát kapott. A feltételek a megszabott határidőn belül nyilvánvalóan teljesíthetetlenek voltak, és az ultimátum célja elég egyértelműen az volt, hogy ürügyet teremtsenek vele a fegyveres leszámolásra. G. B. Shaw a következőképpen vélekedett az osztrák ultimátumról: „A Szerbiához intézett ultimátum háborodott ötlet volt, nagyobb bűn, mint a gyilkosság, amely előidézte.A jobb sorsra érdemes Ferenc Ferdinánd, és felesége a ravatalon.

A jobb sorsra érdemes Ferenc Ferdinánd, és felesége a ravatalon.

 

A szerbek kétségbeesetten próbáltak valahogy kikecmeregni a csapdából. Egy megalázkodó hangú válaszjegyzékben a Monarchia minden feltételét elfogadták, kivéve azt az egyet, hogy a gyilkosság ügyében az osztrák hatóságok szerb területen is vizsgálódhassanak, bár egy nemzetközi bizottság felállításába így is belegyeztek volna. A német császár, II. Vilmos, nagy megkönnyebbüléssel így kommentálta a szerb választ: „Ragyogó teljesítmény… Ez több, mint amit várni lehetett! Nagy erkölcsi siker Bécsnek, ezzel viszont megszűnik minden ok a háborúra.” Két nap múlva a Monarchia hadat üzent Szerbiának.

Oroszország azonnal védelmet ígért a szerbeknek, és mozgósításba fogott Ausztria ellen. A németek ezt nem hagyhatták szó nélkül, és bár alkalmatlannak tartották az időpontot a háborúra, úgy vélték, a szövetségesi hűség kötelezi őket, hogy kiálljanak a Monarchia mellett. Kétnapos határidőt szabtak az oroszoknak a mozgósítás leállítására, majd miután ez nem történt meg, hadat üzentek Oroszországnak.

A franciák ugyan már régóta készültek a németekkel való leszámolásra, de most még ők sem szívesen léptek be a háborúba, mivel az időpontot szintén alkalmatlannak tartották. A németek azonban megkönnyítették a dolgukat, amikor nekik is hadat üzentek, miután – a belgákkal korábban megkötött katonai együttműködési szerződésnek megfelelően – francia csapatok vonultak be Belgiumba. Ez a hír, a franciák Belgiumba való bevonulása, azonban a sajtóig természetesen nem jutott el. És később más sem jutott el, ugyanis a Németországból kivezető távírókábeleket az angolok rögtön a háború első napján elvágták, így a külvilág a továbbiakban kizárólag az angolok interpretációjában értesült a háború eseményeiről. A történteknek ez az angolszász értelmezése a hivatalos történelem, mind a mai napig.

Az angol kormány szintén vonakodva, kedvetlenül, mondhatni jobb meggyőződése ellenére lépett be a háborúba, amire nem a Szerbia elleni osztrák hadüzenet, vagy a német-francia hadüzenetek vették rá őket, hanem a semleges Belgium elleni német támadás. Belgiumnak az angolok korábban védelmet ígértek, ráadásul a közvélemény, mely a francia-német viszályt alapvetően az érintett országok belügyének tekintette, nagy felháborodással reagált a semlegesség ilyen megsértésére. (Amit persze maguk is megtettek volna, egy németekkel folytatott háború esetén ugyanis az angol flotta az előzetes terveknek megfelelően azonnal blokád alá vette volna a belga kikötőket, függetlenül attól, hogy a németek bevonulnak e az országba, vagy sem. A britek egy ideig komolyan fontolgatták a holland szigetek megszállását is.)

A Belgium elleni német támadásig a brit kormány erősen megosztott volt, többségük a semlegesség mellett volt, míg mások becsületbeli ügynek tartották a franciák mellett való kiállást, de a háborút még ők is tragédiának tekintették. A brit kormány tagjai között egyetlen kivétel volt csupán, akiről a miniszterelnök, Herbert Henry Asquith azt írta: „Már borzongok, amikor Winstontól állandóan azt hallom, az utolsó dolog, amiért ő imádkozna, az a béke.” Természetesen az Admiralitás Első Lordjáról, vagyis az angol tengerészeti miniszterről, Winston Churchillről van szó, aki néhány hónappal később így lelkendezett a miniszterelnök feleségének: „Ez itt az élő történelem! Mindenről, amit teszünk és mondunk, ezernyi nemzedék fog majd olvasni! Ezért nem maradnék kívül ezen a gyönyörűséges háborún semmiért, amit e világ adni tudna nekem!Az új idők politikusai. David Lloyd George, és Churchill. class=

Az új idők politikusai. David Lloyd George, és Churchill.

 

A háború megakadályozásának legnagyobb lehetőségét is alighanem az angolok puskázták el. Az Entente Cordiale homályos passzusai, és a korábban megtett nem hivatalos ígéretek ugyanis semmire sem kötelezték a briteket. Ezt a németek is tudták, és ebben reménykedve biztosak voltak benne, az angolok nem fogják vállalni a Németországgal való kockázatos összetűzést a franciák kedvéért. Az angoloknak idejében nyilvánvalóvá kellett volna tenniük, hogy ez nem így lesz. Utólag szinte mindenki egyetért abban, ha az ellenségeskedések kezdetekor, a kölcsönös mozgósítások elrendelése után, Nagy-Britannia határozottan értésére adja Németországnak, hogy hadba fog lépni Franciaország oldalán, ha hadat üzennek neki, a németek biztosan visszakoztak volna.

A viktoriánus korszak politikai életének nagy öregjei azonban eddigre már kidőltek a sorból, s helyüket hozzájuk képest meglehetősen középszerű figurák foglalták el. Ekkor már feltűntek az új generáció azon képviselői is – mint például az Admiralitás fiatal Első Lordja –, akik később hülyeségben felnőttek a vilmosi kancellária szintjére.

Az angol kormány tehetetlenül tipródott, és képtelen volt dönteni bármiről is. A közvélemény a háború ellen volt, egészen addig, amíg a németek be nem nyomultak Belgiumba. A „békeszerető kis belgák” elleni német támadás aztán gyökeresen megváltoztatta az angolok hozzáállását. A háború, a megtámadott kis Belgium védelmében, hirtelen, gyakorlatilag egyik napról a másikra, népszerű lett, az utca népe, és a politikusok között egyaránt.

Az augusztus elsejei kormányülésen a 18 miniszter közül 12 még a hadüzenet ellen szavazott. Következő nap, amikor már érezni lehetett, hogy a hangulat lassan kezd megfordulni, hat miniszter lemondott. A döntés, és Európa további sorsa, alighanem a bizonytalankodó Lloyd George kezében volt. Ha ő is lemond, a kabinet határozatképtelenné válik, és új kormányt kell alakítani, vagyis addig hadüzenetre sem kerülhet sor.

Lloyd George azonban már a politikusoknak abba az új – és máig uralkodó… – generációjába tartozott, akiknek a látóköre nem terjedt túl a következő választások megnyerésénél. Egynapnyi tétovázás után, látva a közhangulat Belgium német megszállását követő megfordulását, vonakodva, és jobb meggyőződése ellenére, végül a háborúpártiak mellé állt, egyszerűen csak azért, mert pártpolitikusként a háborúnál fontosabbnak tartotta azt, hogy egy esetleges kormányválságot követő új választásokon ne a konzervatív tory-k jussanak hatalomra. (Ezenkívül tartott attól is, a hadüzenet elutasítása a háborúpárti hangulatban alighanem a pártban betöltött pozícióit is veszélyeztetné, és az elnöki tisztségre riválisa, a háború leghangosabb támogatója, Churchill kerülne.) A korábban éppen a búr háború elleni, pacifista jelszavakkal hatalomra jutott liberális párt tehát most egy jól eladható háborúval akarta helyreállítani gyorsan hanyatló népszerűségét. Aztán hogy miért gondolták azt, hogy majd pont a németekkel szemben sikerül gyorsan lezavarniuk egy jó kis győztes háborút, annak megválaszolása a józan ész keretei között aligha lehetséges.London utcáin ujjong a tömeg, hogy végre ők is hősök lehetnek.

London utcáin ujjong a tömeg, hogy végre ők is hősök lehetnek.

 

Augusztus másodikán estére tehát a britek elkötelezték magukat a franciák mellett. Az utolsó pillanatokban a németek felajánlották, tiszteletben tartják Hollandia semlegességét, és győzelmük esetén sem lesznek területi követeléseik Franciaországgal szemben, ha Britannia semleges marad. A német próbálkozásokat azonban az angolok figyelmen kívül hagyták, ugyanúgy, ahogy nem sokkal korábban a németek is figyelmen kívül hagyták az angol külügyminiszter javaslatát egy hathatalmi konferencia összehívására.

Mindent figyelembe véve egyértelműen megállapítható, eredetileg senki nem akarta igazából ezt a háborút, talán csak a franciák, de még ők is csak később. Utóbb maga Lloyd George is így vélekedett: „A vezető politikusok közül senki sem akarta igazán a háborút. Úgyszólván csak belecsúsztak, vagy még inkább beletámolyogtak és belebotladoztak, merő ostobaságból.” (Jellemző, hogy Lloyd George nem úgy fogalmaz, hogy „mi”, hanem úgy, hogy „ők”.)

John Keegan pedig ezt írta az első világháborúról: „Szükségtelen volt, mivel a háború kitöréséhez vezető események menete az alatt az öt hét alatt, mely az első fegyveres összecsapást megelőzte, bármely ponton megszakítható lett volna, ha a józan ész és a jóakarat érvényesülni tudott volna.

A józan ész azonban addigra már megkezdte a kivonulását Európából. Az angol kormány augusztus harmadikán, amikor már javában dörögtek a fegyverek a csatatereken, egy addigra már nyilvánvalóan teljesíthetetlen, és éppen ezért értelmetlen ultimátumot nyújtott át a németeknek, melyben követelték a német csapatok visszavonását, majd egy napra rá hadat üzentek nekik. És aztán, ahogy Egon Friedell írja: „Ekkor pedig fekete felhő borul Európa fölé, s amikor újra eloszlik, az újkor embere eltűnt a földről, elfújta őt a szél a múltak éjjelébe, az örökkévalóság mélyébe, homályos monda lett, ködös híresztelés, halovány emlék.

Rendkívül találó korabeli karikatúra arról, hogyan is tört ki a háború.

Rendkívül találó korabeli karikatúra arról, hogyan is tört ki a háború.

 

A háború kitörésében tehát maga az angol-német flottaverseny végül semmilyen közvetlen szerepet nem játszott. Ezt a versenyt a britek egyértelműen megnyerték, és a németek ezt egyértelműen tudomásul is vették. A két ország közti viszony a háború előtti utolsó hónapokban igazából ismét javulni kezdett. Ha közvetlen felelőst keresünk, azt leginkább talán az ütődött osztrák diplomáciában találhatjuk meg, mely a kedvezőtlen külpolitikai helyzetet figyelmen kívül hagyva, és a német támogatás jelentőségét erősen túlértékelve, ragaszkodott a Szerbiával való leszámoláshoz. Azonban az osztrákok is csak egy gyors kis lokális háborúra számítottak, nagy nemzetközi háború kitörésére nem. Úgy hitték, az orosz mozgósítás csak diplomáciai blöff, és az oroszok nem mernek majd háborúba lépni, vagy ha mégis, mire a mozgósításukat, és csapataik összevonását befejezik, Szerbiát már legyőzi az osztrák-magyar hadsereg, ami okafogyottá is teszi majd a további ellenségeskedést.

A flottaverseny tehát a háború kitörésében nem játszott szerepet, abban viszont igen, hogy Európában olyan feszült helyzet állt elő, melyben egy ilyen háború kitörhetett. Az erőltetett német flottaépítés minden szempontból katasztrofális tévedés volt. Gazdasági szempontból túlterhelte Németországot, és elvonta a katonai költségvetésre szánt pénzeket a hadseregtől, pont amikor annak megerősítésére a legnagyobb szükség lett volna. Politikai szempontból abnormális viszonyokat hozott létre, amennyiben Németország ellen fordította, és ellenséggé tette az angolokat, akik pedig a németek természetes szövetségesei lehettek volna, hiszen érdekeik a legtöbb ponton megegyeztek. A britek ehelyett végül korábbi ellenfeleikkel léptek szövetségre, a franciákkal, oroszokkal, és az amerikaiakkal, vagyis pont azokkal az országokkal, akikkel egyébként komoly érdekellentéteik voltak.

Ezenkívül a németek egy olyan flottát hoztak létre, melyre végső soron semmi szükségük nem volt. A Mahantól hipnotizált Vilmos és Tirpitz úgy vélte, Németország csakis egy erős hadiflotta kiépítésével válhat igazi világhatalommá, és nem vették észre, hogy Németország már enélkül is az. Ahogy Churchill mondta: „A brit haditengerészet az, ami Britanniát nagyhatalommá teszi. De Németország már nagy, és megbecsült birodalom volt, még mielőtt egyetlen hajója is lett volna.Deutschland osztályú német csatahajók.

Deutschland osztályú német csatahajók.

 

De hasonlóan téves úton járt az angol diplomácia is. Tradícióik alapján görcsösen ragaszkodtak tovább régi politikájukhoz, Európa megosztásához, szebben fogalmazva a hatalmi egyensúly elvéhez. Igyekeztek megakadályozni, hogy bármelyik európai nagyhatalom túlzottan megerősödjön a többiek rovására, és a kontinens erőforrásait saját irányítása alatt egyesítve Nagy-Britannia számára veszélyes vetélytárssá váljon. Ahogy később Churchill ezt a tradicionális brit politikát leírta: „A brit politika 400 éven át az volt, hogy szemben állt a legerősebb európai nagyhatalommal, s úgy szőtte egybe más országok koalícióját, hogy azzal elég erős legyen szembeszállni az agresszorral. Ez néha Spanyolország, néha Franciaország, néha Németország volt. Nincs kétségem afelől, hogy most ki az. De ha Franciaország állna elő azzal az igénnyel, hogy Európa fölött uralkodni akar, ugyanilyen eltökélten ellenezném azt. Így tartottuk fenn évszázadok alatt a szabadságunkat, s életünket és hatalmunkat.

A „nagyhatalmi egyensúly”, vagyis Európa megosztottságának fenntartása, a brit politika számára olyan alapaxióma, melyhez görcsösen ragaszkodnak mind a mai napig, és nem hajlandóak tudomásul venni, hogy rég eljárt felette az idő, s az olyan monstrumokkal a hátuk mögött, mint az Egyesült Államok, vagy az újjáéledő Kína, már nem Európa állandóan egymással marakodó kis országai jelentik az igazi konkurenciát.

A britek más szempontból sem ismerték fel az új idők új szeleit. A megelőző évszázadokban arra alapozva hozták létre, és tartották fenn nagyhatalmi pozíciójukat, hogy előnyös földrajzi helyzetüknek – valamint jó helyzetfelismerésüknek, elszánt kitartásuknak, illetve demokratikus gazdasági és politikai berendezkedésüknek – köszönhetően meg tudták szerezni a korabeli tengeri kereskedelem monopóliumát. Ennek jelentőségét nagyon egyszerű megérteni. Egészen a XIX. századig a szárazföldi kereskedelem legfőbb közvetítő eszköze – ott, ahol nem voltak vízi utak – a korszak legelterjedtebb, és legfejlettebb közúti járműve, az ökrös szekér volt. (Már ahol volt egyáltalán közút.) Ezzel a járművel legfeljebb tonnányi terhet lehetett szállítani, nagyjából napi 10-20 kilométer sebességgel, miközben minden országhatáron – és mindenhol másutt, ahol a helyi hatóságoknak lehetőségük nyílott rá – megvámolták a szállított árut.

A tengeri kereskedelem egészen más nagyságrendekben zajlott. Egyetlen hajó több száz tonna rakományt volt képes szállítani, gyakorlatilag korlátlan távolságra, jó szélben naponta több száz kilométert megtéve. Útközben, a kiinduló és célkikötő között, nem kellett megállni egy vámnál sem, eltekintve a kalózok jelentette kockázattól, mely viszont az idő múltával egyre kisebb lett. Cseppet sem meglepő tehát, hogy a civilizációk gócpontjai mindig a vízi közlekedés útvonalai mellett alakultak ki. A hajózás fejlődésével párhuzamosan haladva először a nagy folyók mellett, aztán a beltengerek partjain és szigetein, végül az óceánok partjain.A királyért és a hazáért. A felcicomázott vonat ausztrál önkénteseket szállít a frontra.

A királyért és a hazáért. A felcicomázott vonat ausztrál önkénteseket szállít a frontra.

 

A szárazföldi közlekedésben mindeközben nem történt semmilyen, minőségi ugrást jelentő változás, egészen a XIX. század közepéig. Akkor viszont hirtelen egy olyan gyors és drasztikus fordulatra került sor, ami alig két emberöltő alatt teljesen felborította és átformálta az addigi erővonalakat.

Természetesen a vasút megjelenése volt az a forradalmi tényező, ami gyökeresen megváltoztatta a történelmet. Egy megrakott vasúti szerelvény ezer tonnákat lett képes néhány nap alatt a kontinens egyik végéből a másikba eljuttatni. Az addigi közlekedési eszközök jelentette korlátok eltűnésével hatalmas energia szabadult fel a szárazföld belsejében, aminek legnagyobb haszonélvezője a kontinens középső területeit birtokló Németország volt. Ezzel párhuzamosan a tengeri kereskedelemre épülő országok jelentősége, és befolyása lassan hanyatlani kezdett. A folyamatot erősítette az ugyanebben az időben végbemenő információs forradalom is. A távíró, majd a telefon megjelenésével lehetővé vált az információk korlátlan, azonnali áramlása az egész kontinensen.

Az angolok ezt a folyamatot a XIX. század vége felé kezdték észrevenni, de annak valódi okát nem értették. (Ami azt illeti, a németek sem, különben nem erőltették volna annyira a flottaépítést.) Úgy vélték, bajaik forrása a németek túlzott önbizalma, nagyhatalmi vágyaik, a brit pozíciók megszerzésére irányuló, „világhódító” törekvéseik. Nem ismerték fel, hogy a kontinentális nagyhatalmak megerősödése nem a németek megváltozott magatartásából, hanem egyszerűen csak a geopolitikai szükségszerűségekből fakad. Ennek köszönhető, hogy az angol politika a XX. század elejétől egy teljesen téves irányra állt át. A britek ugyanis úgy vélték, a számukra előnytelen módon megváltozott helyzetért Németország, a német politika a felelős, s ha a németeket leverik, és „a helyükre teszik”, minden visszaáll majd a jól megszokott kerékvágásba.

Két, őrült pusztítással járó háborút vívtak ezért a németek ellen, melyeket a németek, a valós erőviszonyoknak megfelelően, mindkét alkalommal megnyertek volna, ha az angolok nem hívnak be a küzdelembe egy Európán kívüli erőt, az Egyesült Államokat, amely győzelemre segítette azokat az országokat, melyek egyébként nem tudtak volna győzni.

A két győzelem ellenére az angol szupremácia mégsem állt helyre, sőt, minden győzelem után egyre gyengébb lett, míg a második világháború után teljesen el is tűnt. A németek ugyanakkor mindkét vereség után néhány évtizeden belül visszakerültek arra a helyre, ahol korábban voltak. A második világháborúban eltiport, megalázott, porig rombolt és szétszakított Németország alig fél évszázad elteltével ismét Európa vitathatatlanul domináns nagyhatalma, míg a XX. századba a világ egyeduralkodó nagyhatalmaként belépő Nagy-Britannia mára hovatovább már Spanyolország szintjére esett vissza. Mindez a politikusok akaratától független geopolitikai szükségszerűségek miatt alakult így, nem pedig azért, mert a gonosz német császár, vagy a Sátán földi megtestesülése, Adolf Hitler így akarta. (Igazából ők mindketten csak rontottak Németország helyzetén.) Sem az angolok, sem a németek nem isteni elrendelésből, vagy faji felsőbbrendűségük okán kerültek a maguk idejében kiváltságos helyzetbe, ahogy pedig mindketten gondolták, hanem alapvetően egyszerűen csak a geográfiai helyzetükből fakadó előnyök miatt.A bombasztikus kijelentéseket kedvelő AJP Taylor szerint a háborút a vasúti menetrendek kényszerítették rá Európára. Csapatszállító vonat viszi a katonákat a gyors győzelem felé.

A bombasztikus kijelentéseket kedvelő AJP Taylor szerint a háborút a vasúti menetrendek kényszerítették rá Európára. Csapatszállító vonat viszi a katonákat a gyors győzelem felé.

 

Korábban egyszer már említett kitaláció a „koronás zsarnokok uralta Európa” képe. Ez a korabeli amerikai sajtó egyik kedvenc, és tulajdonképpen máig nagy népszerűségnek örvendő szólama volt, amivel az amerikaiak azt bizonygatták önmaguknak, ők tulajdonképpen a feudális elnyomás alól szabadítják fel Európa népeit.

A „koronás zsarnokok” azonban valójában majdnem ugyanolyan, tényleges hatalom nélküli díszletek voltak csak, mint például napjainkban az angol királyi család. A demokratikus játékszabályok még az orosz cár kezét is nagyban megkötötték, a többiekét pedig még sokkal inkább. Még II. Vilmos is csak kérhette vezérkari főnökét, hogy állítsa le a mozgósítást, és amikor az azt válaszolta, hogy ez már nem lehetséges, a császárnak el kellett fogadnia ezt a választ. Vilmos valójában olyannyira nem volt tényező, hogy a német vezérkar még csak a haditervet sem ismertette vele, így a császárnak a Schlieffen tervről – a német hadsereg egyetlen (!) haditervéről – sem voltak részletes információi. Európa uralkodói, talán sorsukat előre megérezve, az utolsó napokban valójában mind próbálták megállítani a mozgásba lendült hadigépezeteket, azonban egyiküknek sem volt elég hatalma ahhoz, hogy ezt megtehessék.Bár semmi beleszólása nem volt a döntésekbe, Vilmos állandóan a főhadiszálláson lábatlankodott. Itt éppen a két legnagyobb germán hadistennel, Hindenburggal és Ludendorffal pózol a fotósnak.

Bár semmi beleszólása nem volt a döntésekbe, Vilmos állandóan a főhadiszálláson lábatlankodott. Itt éppen a két legnagyobb germán hadistennel, Hindenburggal és Ludendorffal pózol a fotósnak.

 

De ha nem volt zsarnokság, sem nemzetiségi elnyomás, ami alól a szenvedő európai népeket fel kellett volna szabadítani, és ha a németeknek nem voltak világhódító terveik a Föld leigázására, de még Európa, vagy a Brit Birodalom meghódítására sem, akkor mégis mi volt az értelme és a célja ennek a háborúnak? A következő években ez is volt a propaganda egyik legnagyobb problémája, főleg az antant oldalon, mit is mondjanak a közvéleménynek, tulajdonképpen mi a fenéért is háborúznak?

Hogy az értelmetlen, céltalan, egyre nagyobb áldozatokat követelő háború iránti lelkesedést valamennyire fenn tudják tartani a hátországban, valahogy meg kellett indokolni, egyáltalán miért is kell a németek ellen harcolni. Erre a feladatra a hatalom irányában már akkor is mindig szolgálatkész sajtó volt a legalkalmasabb eszköz. Az újságírókat természetesen a frontvonalnak a közelébe sem engedték, azok többnyire a belvárosi kocsmákban és kávéházakban gyűjtötték a háborús tapasztalatokat. Ott írogatták cikkeiket a „fronton szerzett élményeikről”, arról, milyen kegyetlen, barbár ellenséggel is állnak szemben. Ekkor születtek meg a történetek az apácákat erőszakoló, gyerekeket gyilkoló, a hadifoglyokból szappant főző németekről. A hátország lakossága most megtudhatta, a németek a civilizáció ellenségei, és az ellenük vívott küzdelem a Jó harca a Gonosszal, a kultúra harca a barbársággal, a rend küzdelme a káosszal. (Stb.) A sajtó által keltett – és államilag támogatott – uszításnak köszönhetően a hátországokban sikerült izzó gyűlöletet szítani a németek ellen.A Lusitania elsüllyesztését követően a felheccelt tömeg német üzleteket foszt ki, láthatóan rendőri asszisztenciával.

A Lusitania elsüllyesztését követően a tömeg német üzleteket foszt ki, láthatóan rendőri asszisztenciával.

 

Igazából kissé túl is lőttek a célon. A német, vagy akárcsak németes hangzású nevet viselő üzleteket a felheccelt tömeg feldúlta, és természetesen ki is rabolta. Az Angliában élő németeket deportálták, és gyűjtőtáborokba zárták. (Ahol általában azért korrektül bántak velük.) A németes neveket viselők tömegesen adták be névváltoztatási kérelmüket az anyakönyvi hivatalokba. Gyanús származásuk miatt támadások érték az angol királyi családot is, és az egyre komolyabb népszerűség vesztés hatására még ők is jobbnak látták, ha az addig viselt Saxe-Coburg-Gotha nevet megváltoztatják, még mielőtt a népharag őket is Man szigetére száműzné német származásuk miatt. Az angol királyi családot azóta nevezik Windsor háznak. A tömeghisztéria olyan méreteket öltött, hogy még a németjuhász kutyákat is átkeresztelték az Alsatian névre. (Csak 1977-ben kapták vissza hivatalosan is a German Shepherd fajtanevet.)

Mindez új fejezetet nyitott az európai nemzetek egymás közti viszonyában. Korábban a franciák lehet, hogy gyűlölték a németeket azért, mert igényt tartanak Elzászra, vagy mert protestánsok, de általában nem gyűlölték a németeket pusztán csak azért, mert németek. Most származásuk miatt kezdték gyűlölni egymást Európa népei, az egész kontinensen, méghozzá minden korábbinál nagyobb intenzitással. Az üzenetet, melyet 1914 júniusában adott le a Kielből távozó angol hajóraj – „Barátok ma, barátok holnap, barátok mindörökre.” –, felváltotta a másik üzenet, melyet a német flotta Scapa Flowba való bevonulásakor Beatty adott le miheztartás végett a saját hajóinak: „Ne feledjék, az ellenség egy megvetendő vadállat!

 Brutális germán katona egy belga szűzzel erőszakoskodik. A feszület alatt természetesen, mert ott esik igazán jól. Jelenet egy amerikai propagandafilmből.

Brutális germán katona egy belga szűzzel erőszakoskodik. A feszület alatt természetesen, mert ott esik igazán jól. Jelenet egy amerikai propagandafilmből.

 

A háborúval véget ért a csatahajók tündöklése is. Építésüket a legtöbb országban már a háború első éveiben leállították, és nem pusztán csak azért, mert a háborús viszonyok között nem volt hozzájuk elegendő munkaerő és nyersanyag kapacitás, hanem inkább azért, mert lekerültek a prioritási lista tetejéről. Már a háború első hónapjai után nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a tényleges fontossági lista élén nem a csatahajók vannak, hanem az addig teljesen elhanyagolt kis hadihajók, elsősorban a rombolók, a tengeralattjárók, és az aknaszedők. A csatahajók építését félbehagyták, és hajógyárak szinte teljesen ezeknek az építésére álltak át.

A dreadnought láz úgy pukkant szét, mint a gazdasági élet nagy pénzügyi lufijai. A csatahajók tekintélye teljesen devalválódott. Míg a háború előtt Argentína például valós értékük duplájáért sem volt hajlandó eladni csatahajóit az oroszoknak, addig a háború után Brazília a valós értékének a töredékéért sem volt hajlandó visszavásárolni a britektől az eredetileg brazil megrendelésre épült Agincourtot. A csatahajóflották már nem kellettek senkinek. 1918-ra csupán három haditengerészet maradt állva, az angol, az amerikai, és a japán. Az összes többi elpusztult, vagy érdektelenné és értéktelenné vált az őket fenntartó országok számára. Míg korábban a kormányok a gazdasági racionalitással mit sem törődve öntötték a pénzt a haditengerészetekbe, addig most minden, a flottára költött fillért sajnáltak kiadni, és ahol csak lehetett, próbáltak spórolni a hadihajókon.

A német flotta 1915 után már csak három nagy hadihajót volt képes szolgálatba állítani, a Bayern osztály első két csatahajóját, és a Derfflinger osztály utolsó csatacirkálóját, a Hindenburgot. A Bayern osztály másik két csatahajójának, illetve a Mackensen és York osztály csatacirkálóinak építése különböző készültségi fokokon abbamaradt, az utánuk tervezett nagy hadihajók tervei pedig a tervezőasztalon is maradtak. A háborúban a flotta mindössze két nagy hadihajót vesztett, a többit vagy saját legénysége süllyesztette el a háború után, vagy pedig a háborút lezáró békeszerződések értelmében – a félkészen maradt hajókkal együtt – szétbontották őket, kivéve a hat régi építésű páncélost, melynek szolgálatban tartását engedélyezték Németország számára.Angol szárazdokkban bontják a német flotta hajdani zászlóshajóját, a Scapa Flownál felborult és elsüllyedt, majd később kiemelt Friedrich der Grosse csatahajót.

Angol szárazdokkban bontják a német flotta hajdani zászlóshajóját, a Scapa Flownál felborult és elsüllyedt, majd később kiemelt Friedrich der Grosse csatahajót.

 

Az osztrák-magyar haditengerészet úgy eltűnt, mintha soha nem is létezett volna. Alig két évtizeddel később a nyugati országokban már nem is értették, vajon honnan kapta a tengernagyi rangját egy tengerpart nélküli ország kormányzója? A háború alatt oly féltő gonddal óvott K. und K. hadihajók az olasz és francia hajóbontókban kötöttek ki, kivéve három gyorscirkálót, valamint a modernebb rombolók és torpedónaszádok egy részét, melyeket szétosztottak a győztesek között. A flotta a háború alatt két dreadnoughtot vesztett, a másik kettő a franciákhoz, és az olaszokhoz került. A Prinz Eugent a franciák célhajóként süllyesztették el egy lőgyakorlaton, a Tegetthoffot pedig az olaszok bontották le 1924-ben. A következő csatahajó osztály építését, melynek megkezdését 1914 augusztusára tervezték, már el sem kezdték.

Oroszország gyakorlatilag szintén a vesztes oldalon fejezte be a háborút. Az ország minden értelemben teljesen tönkrement, csődbe jutott, szétesett. A nagy ambíciókkal elkezdett flottafejlesztésből végül szinte semmi nem jött ki. A Fekete-tengeri Flotta három dreadnoughtjából kettő odaveszett a háborúban, a harmadikat a polgárháború után francia kikötőben internálták, és ott is bontották le a harmincas években. A félkészen maradt negyedik egységet, és az összes többi, régi építésű csatahajót, a háború után lebontották.

A Balti Flotta négy elkészült dreadnoughtjából végül három maradt meg, mivel a Poltavát 1919-ben egy tűz súlyosan megrongálta, s a hajót már soha nem javították ki. A Borogyino osztály négy csatacirkálója, bár mindegyiket vízrebocsátották, befejezetlenül maradt, hármat közülük 1923-ban bontásra eladtak egy német cégnek, a negyediket anyahajónak akarták átalakítani, de végül erre sem került sor, és a hajót 1931-ben szintén lebontották. A Bubnov terv nyolc csatahajójának, melyek építését 1915 nyarán kezdték volna el, megrendelését a háború kitörése után törölték. A következő hajóosztálynak csak a vázlattervei készültek el. A régebbi építésű csatahajókat a háború után szintén mind szétbontották.

A franciáknak a háború alatt még sikerült befejezniük a Bretagne osztály második generációs csatahajóit, de a következő, Normandie osztályú csatahajók építését már leállították. Helyenként azt állítják, a hajókat a washingtoni szerződés korlátozásai miatt nem fejezték be, de az építéseket valójában már 1919 végén véglegesen feladták. Később tervek születtek a hajók utasszállítóként, vagy teherhajóként történő átépítéséről, ezeket az ötleteket azonban alaposabb mérlegelés után gazdaságtalannak ítélték. A félkész csatahajókat 1922 után lebontották, az anyahajóként befejezett Béarnt kivéve. A következő, Lyon osztályú csatahajók építését már el sem kezdték, ugyanúgy, ahogy a hasonló felépítéssel tervezett csatacirkálókét sem. A régebbi páncélosok szintén a bontóban végezték, a Danton osztály megmaradt egységeit kivéve, melyek a harmincas évekig szolgálatban álltak.Az építés alatt álló Normandie. A képen jól látható, miért hívták a fő páncélfedélzetet teknőcfedélzetnek.

Az építés alatt álló Normandie. A képen jól látható, miért hívták a fő páncélfedélzetet teknőcfedélzetnek.

 

Hasonló cipőben jártak az olaszok is. A Caracciolo osztály építését leállították, s közülük hármat rögtön a háború után lebontottak. A névadó hajót 1920-ban ugyan sikerült vízrebocsátani, a háború utáni csődhelyzet azonban már nem tette lehetővé a befejezését. Itt is születtek elképzelések a félkész csatahajó utasszállítóvá, majd később anyahajóvá való átépítésről, de egyik ötlet sem bizonyult kivitelezhetőnek, s a hajót 1926-ban végül lebontották. A súlyos gazdasági helyzet miatt nem javították ki az 1916-ban elsüllyedt, s hatalmas anyagi ráfordítások árán kiemelt Leonardót sem, és valószínűleg ugyanezért mondtak le a Tegetthoff szolgálatba állításáról, illetve a Viribus Unitis kiemeléséről is.

Az olasz költségvetés a háború után sem tért magához még egy jó darabig. 1928-ban leselejtezték és lebontották a Dante csatahajót is, majd kivonták a szolgálatból a másik négy dreadnoughtot is. 1933 és 1937 között az olasz haditengerészetnek egyetlen, aktív szolgálatban álló csatahajója sem volt. Ez is szemléltetheti, az egyes országok fontossági listáján mennyire hátra kerültek a haditengerészetek.

Ez alól csupán a háborúban közvetlenül csak kevéssé érintett két távoli haditengerészet, az amerikai, és a japán volt kivétel. Az amerikaiak a háború alatt, és utána is töretlenül folytatták flottaépítési programjukat, s egyetlen csatahajó megépítéséről sem kellett lemondaniuk. 1916 nyarán tíz csatahajó, és tíz csatacirkáló megépítését jelentették be, s célként tűzték ki, hogy az US Navy 1925-re utolérje a Royal Navy erejét.

Az óceán túlsó partján a japánok sem sajnálták a pénzt a haditengerészettől. Itt sem maradt félbe egyetlen csatahajó építése sem, s 1917-ben, főleg az előző évben bejelentett amerikai flottaépítési program hatására, újabb négy csatahajót, és négy csatacirkálót rendeltek meg. A minden korábbinál nagyobb, 40 centis ágyúkkal felfegyverzett amerikai és japán hajók ismét új szinte emelték az ekkor már gyakorlatilag csak kettejük közt folyó csatahajó építési versenyt, és egyben teljesen idejétmúlttá tették a többségében első generációs, 305 mm-es ágyúkkal felfegyverzett európai csatahajókat.

A Royal Navy glóriája a háború végén látszólag még régi dicsőségében ragyogott. Bár nagyon sok harci dicsőséget igazából nem szerzett, a brit haditengerészet ismét győztesként került ki a háborúból, s ereje nagyobb volt, mint bármikor annak előtte. A német és orosz haditengerészet pusztulásával, illetve a francia és olasz flották eljelentéktelenedésével a Royal Navy ismét az európai térség vitathatatlan egyeduralkodója volt, s egyelőre még meggyőző erőfölényt tudott felmutatni az utána következő másik két, távoli haditengerészettel, az amerikaival és a japánnal szemben is.A Royal Navy, dicsősége teljében. A magát magadó német flottát Scapa Flowba kísérő angol csatacirkálók.

A Royal Navy, dicsősége teljében. A magát magadó német flottát Scapa Flowba kísérő angol csatacirkálók.

 

A háború előtt megkezdett építéseket a britek mind be tudták fejezni, bár a Queen Elizabeth osztály utolsó hajójának, és a Revenge osztály utolsó három hajójának az el sem kezdett építését törölték. Utóbbiak helyett viszont, az építéshez már legyártott anyag felhasználásával, megépítettek két csatacirkálót. Befejezték a Courageous osztály három csatacirkálójának szintén a háború alatt elkezdett építését is. Az Admiral osztály négy csatacirkálójának építését viszont már a háború alatt leállították, és később is csak a Hood-ot fejezték be közülük. Az őket követő csatahajók és csatacirkálók tervei már a megvalósítás közelébe sem kerültek.

Azonban a Royal Navy valójában agyaglábakon álló óriás volt csupán. A háború végén Anglia már az amerikai kölcsönök infúziójára volt rákötve, és saját erejéből képtelen volt haditengerészetének erőfölényét hosszú távon is megtartani. A túlhajtott flottaépítés miatt már korábban megrendült, és aztán a háború során kivérzett brit gazdaság nem lehetett már képes arra, hogy hosszú távon állja a versenyt az ambiciózus, feltörekvő amerikaiakkal. A nagy, és erős birodalom illúzióját végül diplomáciai eszközökkel tudták még két évtizeden át úgy-ahogy fenntartani, miután sikerült rávenni az amerikaiakat egy fegyverzetkorlátozási konferencia összehívására. A washingtoni konferencián a britek tulajdonképpen önként vállalták, hogy az US Navy-vel egy szintre építik le haditengerészetüket, cserébe az amerikaiak a dobogó legfelső fokán még egy darabig megtűrték maguk mellett az angolokat.

A washingtoni konferenciát igazi csatahajó-holokauszt követte. A háború végén, 1918 novemberében, a Royal Navy – beleértve a még szolgálatban álló 17, régebbi építésű csatahajót is – összesen 59 csatahajót és csatacirkálót tudhatott állományában. A harmincas évekre ezekből 12 maradt. (Plusz két új, a húszas években épült csatahajó, illetve a csak a háború után befejezett Hood.) A régebbi hajók rögtön a háború után bontásra kerültek, majd a húszas években követte őket az olvasztókemencékbe a dreadnoughtok és a csatacirkálók többsége is. Közel sem ekkora mértékben, de hasonló leépítéseket hajtott végre az US Navy és az IJ Navy is, ahol szintén ócskavasnak lett átminősítve az összes, régebbi építésű csatahajó, illetve az első dreadnoughtok, valamint szétbontottak sok félkészen maradt hajót is.A hajóbontók Kánaánja, Anglia a húszas években. A bontás alatt álló Orion és Erin csatahajók.

A hajóbontók Kánaánja, Anglia a húszas években. A bontás alatt álló Orion és Erin csatahajók.

 

A csatahajók elértéktelenedését a kis haditengerészetek hozzáállásának változása is szemlélteti. A háború előtt ezek minden áldozatot meghoztak azért, hogy csatahajókat építtessenek, illetve vásároljanak valahonnan. Most tucatjával kerültek a piacra a leselejtezett, de többé-kevésbé azért még mindig ütőképesnek tekinthető, aktív szolgálatban sokszor alig néhány évet eltöltött csatahajók és csatacirkálók, melyeket ócskavasáron értékesítettek. De már nem kellettek senkinek. A harmadik világbeli országok már a háború első hónapjai után lemondták még fennálló rendeléseiket. A háború után Brazília már nem tartott igényt az Agincourtra, Chile a felkínált két angol csatacirkálóra, és végül Portugália is elállt a leselejtezett amerikai csatahajók megvásárlásától. Görögország sem vette át a félkész Salamist, még azt követően sem, hogy hosszú pereskedés után végül így is ki kellett fizetnie a német gyárnak az építési költségeket.

Talán ennél is jobban illusztrálja a csatahajók kezdődő alkonyát a Dreadnought sorsa. Az alig tíz évvel korábban még világszenzációnak számító csatahajót már 1919 januárjában tartalékba állították, majd egy év múlva törölték a Royal Navy állományából, és meghirdették eladásra. Miután senki másnak nem kellett, 1921 májusában egy hajóbontó cégnek adták el.

A számok figyelemre méltóak. A csatahajó megépítése 1.783.883 fontjába került Nagy-Britanniának, és alig 15 évvel később ugyanezt a csatahajót ócskavasként adták el, mindössze 44.750 fontért. (Ráadásul ebbe már bele kell számítani a font háború alatti erős értékvesztését is.) Mahan jóslata tehát bejött, a Dreadnought megépítése olyan fegyverkezési versenyt generált, melynek egyre gyorsuló tempójában, a méretek és kaliberek állandó egymásra licitálásában, a megépült egységek gyakorlati élettartama alig néhány év volt csupán. A megépítése idején a világ messze legerősebb csatahajójának számító Dreadnoughtot, a Royal Navy akkori zászlóshajóját, már alig nyolcévi szolgálat után, 1915-ben kivonták az első vonalbeli egységek közül.

A korabeli közvélemény számára mindebből logikusan adódott a kérdés, megérte a Dreadnoughtba fektetett pénz? És egyáltalán, megérte megépíteni azokat a csatahajókat, melyeket aztán a háborúban szinte semmire nem használtak? Az építési programok a közember számára felfoghatatlan összegeket emésztettek fel, s ők úgy vélték, ezek a haditengerészeti fejlesztések szívták el a költségvetési pénzeket a sokkal fontosabb dolgok, például a szociális kiadások elől. Úgyszintén általános volt a vélemény, a háború kitöréséért végső soron a flottaépítési verseny tehető felelőssé. Ennek megfelelően a háború után a csatahajók a többség számára már nem a nemzeti büszkeség megtestesítői, hanem a nyugati civilizáció hanyatlásának, és a romló életkörülményeknek az okozói voltak. A csatahajó ugyanolyan népszerűtlen, ördögi fegyverré vált, mint manapság az atombomba. Az amerikaiak részben ezért is voltak hajlandóak kiegyezni az angolokkal, és feladni a Royal Navy túlszárnyalására tett erőfeszítéseket, mivel attól tartottak, a kormány belebukhat a flottafejlesztés óriási költségei miatt a lakosság körében egyre növekvő elégedetlenségbe.

Ilyen körülmények között a közvélemény minden országban általános megelégedéssel fogadta a washingtoni konferencia döntéseit, melyek véget vetettek minden flottaépítési versenynek, és nagyon drasztikusan megnyirbálták a haditengerészetek hajóállományát. A harmincas évek végén ugyan egy rövid időre úgy látszott, ismét felvirrad a csatahajók napja, ám a háború első évei hamar világossá tették, dicsőségük végleg leáldozott. A felszíni hadihajók aranykora visszavonhatatlanul véget ért.

 A koncentrált tűzerő. Az Agincourt hátsó lövegtornyai.

A koncentrált tűzerő. Az Agincourt hátsó lövegtornyai.

 

P.S.

Ezt a sorozatot eredetileg azzal a szándékkal állítottam össze, hogy szemléltessem, az európai nagyhatalmak közti viszony végzetes megromlásáért, a politikai erőegyensúly felborulásáért, az ezt követő két háborúért, és Európa tönkretételéért nem lehet kizárólag a németek nyakába lőcsölni minden felelősséget. Mindezekért a háborúból győztesen kikerülő országok is igen nagy mértékben felelősek.

Így utólag visszanézve úgy látom, ezt a célt nem értem el. Ehhez értekeznem kellett volna a szárazföldi fegyverkezési versenyről is, illetve alaposabban és mélyebben boncolgatni a politikai célkitűzéseket, és a diplomáciai játszmákat. Ehhez pedig se kedvem, se időm, se tehetségem. A sorozatból így végül is csak magának a flottaépítési versenynek a bemutatása maradt, és hogy ez milyen negatív hatással volt a nagyhatalmak egymás közti viszonyára.

Azonban most úgy érzem, így még ez a kép sem teljes. Hogy átfogóbb képet kapjunk, célszerű lenne továbbvinni a sorozatot legalább a washingtoni konferenciáig, és az utána következő nagy leépítésekig, hogy a felfelé tartó ív után részleteiben is lássuk majd a hirtelen zuhanást is. Úgyhogy a sorozatnak lesz még folytatása is – remélhetően ennél azért rövidebb –, de alighanem már csak jövőre.

 Miután ausztrál kikötőkben nem volt lehetőség egy ekkora hajó lebontására, a leselejtezett Australia csatacirkálót inkább a nyílt vízen elsüllyesztették.

Miután ausztrál kikötőkben nem volt lehetőség egy ekkora hajó lebontására, a leselejtezett Australia csatacirkálót inkább a nyílt vízen elsüllyesztették.

 

Főbb forrásmunkák

 

Lawrence Sondhaus: Naval Warfare, 1815-1914

Lisle Abbott Rose: Power at Sea. The age of navalism, 1890-1918

John Keagan: A tengeri hadviselés története

Jack Sweetman: Admirálisok

Sebastian Haffner: A német birodalom hét főbűne

Kiss László: Csatahajók az első világháborúban

John Roberts: The Battleship Dreadnought

Norman Friedman: U.S. Battleships – An illustrated design history

Bak-Csonkaréti-Lévay-Sárhidai: Hadihajók

Geoffrey Regan: Haditengerészeti baklövések

Oliver Warner: Great sea battles

Arthur Hungerford Pollen: The Navy in battle

Milan Vego: Austro-Hungarian Naval Policy, 1904-1914

Paul G. Halpern: The Mediterrenean Naval Situation, 1908-1914

Aggházy Kamil-Stefán Valér: Világháború

Padányi Viktor: A nagy tragédia

Patrick Buchanan: Churchill, Hitler, és a szükségtelen háború

Sebastian Haffner: Churchill

James Burke: A nap, amely megváltoztatta a világot

Niall Ferguson: Civilizáció

<s

97 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://htenger.blog.hu/api/trackback/id/tr8114146559

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pájer Csaba 2018.07.28. 12:24:32

Köszönet a cikkért, az egész sorozatért és a belé fektetett rengeteg munkáért! :-)

Maga Lenin 2018.07.28. 12:50:48

Nem kell rövidebbnek lennie a folytatásnak! :-)

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.07.28. 13:56:15

G. B. Shaw és nem "Show". Gondolom én.

Ezen felül az eleje már megint olyan grammra méregetés, hogy ki és mit csinált az I. vh előtt. Kinemszarja le? Te magad írod le, hogy szerb ultimátum casus belli volt.

A franciák meg, ha háborút akarta volna kezdeni 15-16-ban, akkor vakarhatták volna a fejüket, hogy mit találjanak ki szegény németek ellen. Aztán, ha ők támadtak volna a háborús teljesítmény alapján a németek jó eséllyel leverték volna őket.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.07.28. 14:01:26

A "senki sem akarta háború" rész kijelentéseden is vakarom a fejed, mert pont a "zseniális" OMM rántott bele mindenkit. Az OMM akarta és végül az rántott bele mindenkit. És ezt te magad írtad le lényegében...

Pájer Csaba 2018.07.28. 14:18:31

@molnibalage: Szerintem egy picit félreértetted a dolgokat. A franciák simán akarhatták a háborút, és még casus belli-jük is volt rá (Elzász-Lotharingia), így nem kellett semmit "kitalálniuk" a németek ellen. Ráadásul ez sem "világháború" akart lenni, csak egy revíziós háború. És igen, a németek eléggé elgyepálták a franciákat, de ezt akkor még előre senki nem tudta, tudhatta. Csak te (mi), innen 2018-ból. Ezt fontos megérteni, mert így válik érthetővé mindaz amit Zoli a cik elején elmond az országok háborúkhoz való hozzáállásáról.

Az OMM sem akart világháborút - ők csak a szerbeket akarták leverni, igen gyorsan. Az hogy ebből a szikrából világháború lett az viszont már nem csak az OMM bűne, hanem mindenki másé is, akik kollektíve figyelmen kívül hagyták a szövetségesi rendszerek kiépült hálóját (azaz, hogy kinek a megtámadása kit léptet háborúba) és miközben mind azt remélték, hogy pár hét-hónap alatt elérik a stratégiai célkitűzéseket, egy 4 éves hindenburgi tűzvész közepén találták magukat. Szóval ugyan ez lett volna akkor is, ha nem az OMM indítja meg a háborút 14-ben, hanem a franciák Elzászért 16-ban. Így a háborút csak két módon lehetett volna elkerülni: mind az OMM mind a franciák letesznek a hülye követeléseikről, oder az angolok megszakítják a hadba lépési láncot (akkor egyszerűen egy-két év alatt kifulladt/eldőlt volna a dolog). Csakhogy az angolok is ugyan olyan balfaszok voltak, mint a többiek, így egyik sem történt meg. Szerintem.

savanyújóska 2018.07.28. 14:55:20

@molnibalage: Szerintem olvasd át még egyszer.

„Kinemszarja le?”

Hátha van olyan.

„vakarhatták volna a fejüket, hogy mit találjanak ki”

Nem sokáig kellett volna vakarniuk, csak bejelenteniük, hogy kérik vissza Elzászt.

„a németek jó eséllyel leverték volna őket”

Gondolod te. De a háború előtt, ahogy ezt is írtam, mindenki úgy gondolta, a francia hadsereg mennyiségileg és minőségileg is legalább egyenrangú a németekkel.

„A "senki sem akarta háború" rész kijelentéseden is vakarom a fejed”

Azt a háborút nem akarta senki, ami végül mégis kitört. A franciák akartak egy háborút Németország ellen, amit úgy képzeltek el, mint egy fordított 1870-es háborút, az osztrákok meg akartak egy gyors, néhány hét alatt lezavarható háborút Szerbia ellen. Senki nem gondolta, hogy ebből ez lesz. Amúgy meg Lloyd George-ot idéztem.

Egyébként ezúttal semmit nem én találtam ki, történészi véleményeket idézek, amikkel mellesleg magam is egyetértek.
Shaw-t javítom.

Kreitl István 2018.07.28. 15:02:45

A háború kitöréséről olvastam egy érdekes elméletet, talán Keegantól, de nem biztos...

lényegében azt mondta, hogy elkerülhetetlen volt a háború a vezérkari oktatás/akadémiák létezése miatt.

1870 után mindenhol kialakultak a sorozott tömeghadseregek, és többszázezer ember ellátását/mozgatását nem lehet ad hoc intézni, felvonulási tervek kellenek. A 19. század végére mindenhol megalakultak a vezérkari akadémiák, ezek kiképezték a vezérkari tiszteket, azok meg kidolgozták a mozgósítási terveket.
Pontos térképek alapján kidolgozták, adott térségben pl 10km frontszakaszon 3 db út halad kelet/nyugat irányban, akkor egy hadosztály x ezer katonája/felszerelése mekkora tempóval hány km hosszú menetoszlopban képes haladni, hol lesz pontosan az indulás után 5, 10, 23 nappal.

mindent végigpapíroztak, órára lebontva, és ha a németek úgy döntenek 1914-ben, hogy nem a franciákkal hanem az oroszokkal háborúznak, akkor a vezérkari főnök átpapíroztatja a terveket, és 2-3 éven bellül máris indulhatott volna a támadás...

Németországnak egyetlen hadműveleti terve volt, elfoglalni Párizst mielőtt az oroszok támadnak, ha háborúzni akart, nem volt más opció. A franciák/oroszok természetesen kiszámolták ugyanezt, onnantól ha az orosz mozgósít, akkor muszáj a németnek is, hiszen ha nem mozgósít azonnal, akkor nem lesz ideje kiütni a franciákat, és ha a német mozgósít, akkor azzal automatikusan a franciának is muszáj. lényegében a mozgósítás önmagában hadüzenet, ha bárki mozgósít az visszafordíthatatlan folyamatot indít el, éppen csak egy szikrára van szükség...

a konkrét szikráról szintén érdekesnézőpontja volt, miszerint a töketlen Ferenc József és Tisza István közös gyermeke a háború.
A merénylet után Conrád/osztrák kormány azonnal meglátta a hadi dicsőség lehetőségét, de az öreg Ferenc József meg Tisza vonakodtak. utóbbinak nem hiányzott egy háborús vereség, győzelem esetén viszont újabb nem osztrák-magyar népesség került volna a recsegő Monarchiába, Tiszának nagyon nem hiányzott egy újabb nemzetiség, aki megkérdőjelezi a dualista állaformát. szóval vonakodtak, tanakodtak, tökölődtek, a trónörökös meggyilkolása után ha 2 napon bellül megtámadják Szerbiát, akkor talán, semmi sem biztos persze, de talán nem lett volna ideje beavatkozni a többieknek. alapvetően jogosnak itéltek volna egy háborút, megvolt az egyértelmű casus belli.
helyette viszont egy egész hónapig vakaródtak, időt adtak arra, hogy végigbeszélje mindenki a dolgot, körbebiztosítsák egymást, mi lesz ha, és aztán tényleg az lett, elindultak a mozgosítások....

Kreitl István 2018.07.28. 15:11:26

+1 ok, az első világháború előtt nem volt olyan szervezet, mint most az Ensz, ahol a diplomaták tudnak izmozni egymással. nem volt hely és idő, hogy végigbeszéljék miből mi következik, meddig szabad elmenni, mi milyen következménnyel fog járni...

az Ensz létezése, pontosabban,a folyamatos párbeszéd a nagyhatalmak között volt az, ami jó eséllyel a hidegháború idején megakadályozta az utolsó világháború kitörését. az első után ilyesmi fórum nem volt, a kettő között is csak nagyon korlátozott mértékben...

savanyújóska 2018.07.28. 15:19:03

@Kreitl István: „mindent végigpapíroztak, órára lebontva”

Erre céloz Taylor is a vasúti menetrendek emlegetésével. Ha a mozgósítás egyszer beindult, nem lehetett leállítani, mert akkor az egész rendszer összeomlik, és olyan káoszba fullad a felvonulás, ami sebezhetővé teszi az országot, ha mégis bekövetkezik egy ellenséges támadás.

„Németországnak egyetlen hadműveleti terve volt”

Hát ez az. Miféle hadvezetés az olyan, ami kizárólag egyetlen lehetőséget vesz számításba, és semmilyen más helyzetre nincs haditerve?

„ha 2 napon bellül megtámadják Szerbiát”

Az illendőség megkívánta a szokásos eljárás betartását, ultimátum, fenyegetőzések, mozgósítás, ésatöbbi. Nem volt még divatban a hadüzenet nélküli támadás. Azonkívül az osztrákok nem voltak biztosak magukban, és próbálták biztosítani a hátukat az oroszok ellen, meg persze mozgósítani kellett nekik is, meg összevonni a csapatokat. Nem hiszem, hogy sokkal előbb támadni tudtak volna.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.07.28. 16:19:07

@savanyújóska: A leverést úgy értettem, hogy utólagos bölcsességgel muris lenne nézni, hogy Fr. elindulna és aztán Németország orrbaveri.

Az akkori emberek kvalitását jól mutatja, hogy képtelenek voltak egy ilyen láncreakciót előrelátni és egy legyintéssel elintézték az egészet. Mondjuk Irak 2003-as megszállása is kb. ezzel a lendülettel történt, feltételezték, hogy az iraki államszervezet nem esik atomjaira. Hogy mi alapján tették ezt, az számomra örök rejtély...

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.07.28. 16:23:47

@savanyújóska: Számomra egyszerűen felfoghatatlan, hogy a műszaki haladás milyen gépek és hadieszközöket adott az emberek kezébe és azt, hogy mennyire fogalmatlan emberek aztán mire és hogyan használták azokat. Esztelen csatahajó építési hullám, tervek nélküli milliós hadseregek, stb.

Egész egyszerűen számomra felfoghatatlan ez a kettősség. Szokták mondogatni, hogy az ókor embere sem volt már hülye, csak a felgyülemlett tapasztalat miatt volt más a civilizáció technikai szintje, de valahogy mégis fura látni, hogy micsoda baromságokra voltak képesek a vezetők. Mintha egy csecsemő kezébe adna kézigránátot és pisztolyt az ember...

Kallard 2018.07.28. 16:53:44

@Kreitl István: Igen, ez Keegan gondolatmenete. Nyilván sok igazság van benne, de ezt sem lehet egyetlen ok kínálta sablonra rákalapálni.

Kallard 2018.07.28. 16:58:49

Senki nem látott még azelőtt ilyen háborút, és a döntéshozók túlnyomó többsége elképzelni sem tudott volna ilyet. (Ebből a szempontból érdekesebb, hogy az elsővel a háta mögött Európa belevágott a másodikba, de hogy mégis milyen nyomot hagyott mindenkiben az emlék, azt mutatja a mérgesgázokra vonatkozó teljes önkorlátozás az utóbbiban.) Mindig figyelembe kellene vennünk ezt, amikor a Nagy Háború kitöréséről elmélkedünk.

savanyújóska 2018.07.28. 18:59:43

@molnibalage: „Számomra egyszerűen felfoghatatlan, hogy a műszaki haladás milyen gépek és hadieszközöket adott az emberek kezébe és azt, hogy mennyire fogalmatlan emberek aztán mire és hogyan használták azokat. „

Változott azóta bármi is? Ha mégis, hát negatív irányban. Nézd meg most milyen eszközök vannak az emberek kezében, milyen életszínvonalon élnek, és nézd meg milyen vezetőket választanak maguknak. Hasonlítsd össze mondjuk Tisza Istvánt és Orbánt. Az ember legszívesebben elsírná magát, pedig azért az előbbi se volt egy politikai lángész, sem egy makulátlan jellem.

@Kallard: „Senki nem látott még azelőtt ilyen háborút”

Nem, de az amerikai polgárháború, meg az orosz-japán háború után gyanút foghattak volna, a következő nagy európai háború talán nem egy három hónapos villámháború lesz, ahogy mindenki tervezte.

Spinn 2018.07.28. 19:54:42

Szép sorozat volt, terjedelemben és tában is. Grat. Várom a következő blog bejegyzéseid is.
Igazából, nagyon szimpatikus számomra a történeti és politilai eszmefuttatásod, ami végül erre a blogra hozott, a hajókon kívül.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.07.28. 20:08:48

@savanyújóska: Ne magyarország legyen a mérce, mert a világban sok helyen sikerült egyről a kettőre jutni még akkor is, ha poszt KGST országok.

Kallard 2018.07.28. 20:12:38

@savanyújóska: Biztos vagy benne, hogy ennek egyértelműnek kellett volna lennie? A Schlieffen-tervnek tudtommal nem sok kellett volna, hogy sikerüljön, tehát az első hetekben az előrenyomulás üteme megközelítette a tervezettet. Azok a borzasztó mély és kiterjedt bunker- és lövészárok-rendszerek, amik végül jó 3 évre megállították az érdemi áttöréseket, magában a háborúban születtek, a hozzájuk tartozó taktikai eljárásokkal egyetemben. A háború második felére pedig már kialakulóban volt az a rohamcsapat-hadviselés is, amiből aztán a technika fejlődésével (és persze nagyon áttételesen) a villámháború kisarjadt. Nem mondom, hogy kivételes képességű próféták ezt nem láthatták, vagy láthatták volna előre, de az ilyenek ritka kivételek, és bizonyíték nélkül nem is szokás nekik hinni, amúgy nagyon logikusan, mert különben hogyan is válogatnánk szét a korszakos zseniket a korszakos bolondoktól?

Tisza-Orbán összevetésre azt tudom mondani, hogy ez a züllés sokkal törvényszerűbb következménye a tömeg- és médiademokráciának (ami mára "trolldemokráciába" torkollott), mint az előbbiek. Annyira törvényszerű és megkerülhetetlen folyamat, hogy minimális műveltségemmel és képességeimmel, a világ segglyukában ülve még én is világosan látom az elkerülhetetlenségét. Fixa ideám, hogy a komplett demokrácia azokat az erkölcsi alapokat égeti el folyamatosan, amiket nem ő, hanem az őt megelőző hierarchikus társadalmak halmoztak fel az utolsó morzsáig azokban a korokban, amikor a világnak és benne az országnak még volt gazdája. Emberöltőkben gondolkozó gazdája.

David Bowman 2018.07.28. 21:28:35

Miből gondolod, hogy a XIX.sz politikusai okosabbak voltak? Ferenc József király pont az volt.
Olvastam olyan véleményt is, hogy az angolok fő háborús oka a Bagdad vasút ellehetetlenítése volt.

David Bowman 2018.07.28. 22:00:02

"vagy faji felsőbbrendűségük okán kerültek a maguk idejében kiváltságos helyzetbe, ahogy pedig mindketten gondolták, hanem alapvetően egyszerűen csak a geográfiai helyzetükből fakadó előnyök miatt."
Ja. És Szenegál is.

David Bowman 2018.07.28. 22:01:22

@Kreitl István: Ezért lett sikeres a Bruszilov offenzíva is.

David Bowman 2018.07.28. 22:07:05

Ezért nem kellene ejteni az oroszoknak a Szu-57est, és ezért kellett volna húsz éve eladni a Kuznyecovot. Meg a teljes felszini flottát.

David Bowman 2018.07.28. 22:13:02

„Senki nem látott még azelőtt ilyen háborút”
Senki élő.
A hunok, az arabok, a mongolok, Timur lenk, a törökök és a harminc éves háború mind ilyen kemény volt.
A villámháborút meg a mongoloknál jobban senki se csinálja.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.07.28. 23:12:43

Zoli, a jó régi Biscmark-ról szóló írásban említetted, hogy majd kibontod azt, hogy a portyázó hadviselés mekkora ökör ötlet volt, de emlékeim szerint soha nem részletezted ezt.

Vagy melyik részét tekinted idevágónak a későbbi írásoknak?

Galaric 2018.07.29. 10:24:16

Ismét egy kiváló írás, méltó befejezése a sorozatnak. Csatlakozom az előttem szólókhoz nem muszáj törekedned a rövidebb posztokra! :D
Szívesen olvasom a hosszabb posztokat, legfeljebb elosztom két-három napra.

Más:

Tudom a történelemben nincsen ha, de engedjetek meg egy gondolatkisérletet nekem:

Mi történik amennyibben Németország nem lép be az építési versenybe és megelékszik egy 6-10 db-os csathajóflottával amelyeket 4-6 évente cserél modernebbre. Plusz a könnyű erők. Ez bőven elégnek tünik a franciák és az oroszok ellen.
Ráadásul így jelentős források maradnak meg más célokra is.
Valahol olvastam, hogy egy csatahjó kb. annyiba került mint 2 db gyalogoshadosztály tokkal-vonóval.
8-10 gyalogoshadosztály pluszban nyugaton igencsak megváltoztatta volna az erőviszonyokat.
Esetleg a tartalékos és népfölkelő hadosztályok vállalhatatlanul elavult felszerelésének modernebbre való cseréje is simán kijött volna a megtakarított pénzből, acélból.
Keleten aranyt ért volna minden plusz géppuska.

Belzebubo 2018.07.29. 10:40:25

@savanyújóska: Gratulálok a sorozathoz, rendkívül alapos, hatalmas tényanyaggal és mindezt remekül összefoglalva és olvasmányosan előadva. (Sajnos)Ritkaság mostanában. Ami a PS.-t illeti, ne gondold, hogy nem jött át a gondolatod, hogy nem csak a németek voltak a felelősek a háborúért. Sajnos azt a háborút ugyan senki nem akarta, de azért valahol mindenki akarta és nem csak a katonai és politikai vezetők. Engem már rég elmúlt fiatalkoromban is megdöbbentett egy kép 1914-ből Budapesten a háború melletti tüntesén készült, középpontjában egy táblával "Éljen a háború!". Felveted a sajtó (média) felelősségét a tömegek meggyőzésére, de azért az embereket (tömegeket) meggyőzni csak olyasmivel lehet, amire amúgy is van bennük fogadókészség. Az, hogy senki nem látta előre, hogy micsoda pusztításba fog fordulni ez a háború, én nem csodálom, ilyen tömeges, ipari-technológiai pusztításra soha nem volt példa azelőtt. Az amerikai polgárháború már akkor is régen történt, nem is tudtak róla sokat az európai emberek, az orosz-japán pedig túl távol volt és nem is tartott sokáig. A balkáni háborúk pedig még mind 19. sz-i típusú háborúk voltak: 1-1 nagyobb ütközet, rövid ideig tartó felvonulás és pár hét-hónap alatt be is fejeződtek. (Dawid Bowman: az általad felsoroltak nem ipari-technológiai háborúk voltak, és tulajdonképpen csak ütközetek sorozatai történtek, az egyes ütközetek között nem volt hadviselés, a fegyverzetben sem volt semmi újdonság a korábbi és későbbi időkéhez képest) Az pedig, hogy azóta csak negatívan változott a helyzet, ezzel nem értek egyet (off topic) a két atombomba minden szörnyűsége ellenére megmutatta, hogy hova vezet ez az út. Szerintem - és lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet - az, hogy sem a berlini, sem a kubai válság nem vezetett 3. vh. -hoz, nagyban ezeknek "köszönhető" . (holott se Kennedy se Hruscsov nem volt valami kiemelkedő kvalitású politikus, de ott volt előttük a "példa")

hátramozdító 2018.07.29. 10:40:47

Nagyon köszönöm a szerzőnek ezt a szemléletformáló sorozatot és értelemszerűen csatlakozom a folytatásokat toporzékolva követelők végtelenül hosszú sorához. Ami a kitűzött célt illeti; tele van a világtörténelem olyanokkal, aki nem a kitűzött célt érték el, hanem valami sokkal izgalmasabbat. Született egy gyönyörű sorozat a csatahajókról. Azokról a műszaki-technikai csodákról, amik elérték a fejlődésük korlátait, és amik mind a mai napig lenyűgözik a romantikus lelkületűeket. Ez a blog erről szól. Csakis kizárólag a csatahajókról, na jó, a tengeri hadviselésről, éppen ezért pontosan így jó. Jobb csak nyomtatásban lehet, papíron, táblakötéssel, a könyvespolc agyonolvasott kincseként. Akaromkell!!!

Kallard 2018.07.29. 11:53:43

@Galaric: Az én olvasmányaim szerint a Schlieffen-terv olyan pontossággal volt kiszámolva és megtervezve, tekintettel a vasúti kapacitás és az utak áteresztőképességére, hogy oda néhány gombostűt sem lehetett volna már beerőltetni, nemhogy plusz hadosztályokat. Meg hát ahhoz emberanyag is kell, nem csak vas. Amivel nem akarom azt mondani, hogy nem hasznosulhatott volna értelmesebben a csatahajókba ölt anyag és energia, biztos, hogy hasznosulhatott volna. De. A Risikogedanke szerintem önmagában nem volt egy ostobaság. Az, hogy a diplomáciai viszonyok végül úgy alakultak, hogy nem bizonyult alkalmasnak arra, hogy távoltartsa a briteket az európai háborútól, az tény, de ez nem jelenti azt, hogy ennek determinisztikusan így KELLETT történnie. A másik pedig az, hogy ha már rendelkezésre állt ez az egyébként marha ütőképes német flotta, akkor semmi akadálya nem lett volna a sokkal jobb felhasználásának, lásd pl. Zoli "A Scarborough-i malőr" c. írását. A németeknek a háború végső kimenetele szempontjából nem volt túl sok vesztenivalójuk a tengeren, tehát stratégiai értelemben csak nyerhettek volna egy bátrabb, kockázatvállalóbb hozzáállással. (Persze ez is csak utólagos okoskodás, hisz elvileg a Schlieffen-terv feladata volt dönteni a győzelemről, de azért 1915-től kezdődően így is érvényes, amit írtam.)

Amúgy sose hidd el, hogy a történelemben nincsen "ha". Ez az egyik legmélyebb ostobaság, amit a történelemmel kapcsolatban ki lehetett találni. (És azt se hidd el soha, hogy a történelem "tudomány" lenne. Nem az. Még soft science-nek sem nevezhető. Ezzel nem leértékelni akarom, csak a helyén kezelni, és tudom, miről beszélek, ezért hagytam félbe a töri szakot.)

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.07.29. 12:05:34

@Kallard: A plusz forrásokból plusz vasút is épülhetett volna csatahajó helyett és akkor arra készült volna Sch. terv.

Kallard 2018.07.29. 12:45:27

@molnibalage: Igen, de a fő szempont a belgiumi és franciaországi úthálózat áteresztőképessége volt, tudtommal az volt a szűk keresztmetszet. A német csapatokat így is nagyobb tempóban hordták a határhoz, mint ahogy onnan megindultak. De abban amúgy egyetértek, hogy nyilván valamilyen módon lehetett volna fokozni a szárazföldi erők ütőképességét és tempóját, biztosan lett volna rá mód. Csak ismételni tudom: a flotta fő célja nem a háború megnyerése, hanem az eszkaláció elkerülése volt. Most könnyen mondjuk, hogy kudarcba fulladt, de ez a század első szűk másfél évtizedében még nem volt egyértelműen lefutva. És ha bejön, talán nincs világháború. Márpedig akkor az a fajta második is elmarad, ami így megtörtént. Persze kérdés, hogy mi lett volna helyette. (Érdekes módon egyébként a brit és az orosz felelősség az én érzésem szerint szinte mindig jelentősen alul van értékelve. Egy halom olyan kronológiai listát találni a neten, ahonnan az orosz mozgósítás egyszerűen KI VAN HAGYVA! Ez azért a történelemhamisítás minősített esete, enyhén szólva.)

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2018.07.29. 13:43:34

A legjobban a hajóépítési program értelmetlenségét a tengeri csaták hiánya mutatja, miközben a szárazföldön sok fronton folyamatosan dúltak a harcok. A II.VH. ugyanezt a tendenciát mutatta, annyi eltéréssel, hogy ott azért a hordozók komoly szerepet kaptak.

Thomas Dantes 2018.07.29. 16:14:30

@molnibalage: Az OMM akarta a háborút és rángatott bele mindenki?

Na most nézzük a szikrát. A szerb állam által-bizonyos szinten- támogatott terroristák agyon lőtték a trónörököst.

Oroszország már a háború előtt 1913-14 -ben erős mozgósításban volt. Az oroszoknak miért is volt érdekük kiállni Szerbia mellet, miközben tudni lehetett, ez a német hadüzenetet vonja maga után?

A franciák olyan haditerveket készítettek, hogyan fogják lerohanni Németország nyugati felét, és mindezt évekkel a háború előtt.

Crip Lee 2018.07.29. 21:31:39

Koszi a sorozatot. Valoban felvet egy csomo kerdest az iras de sztem ez igy is teljes es ertheto. Ha lesz folytatas annak meg kulon orulok.

Batkaa 2018.07.30. 13:01:17

Kiváló összeállítás, hiánypótló a maga nemében!
Különösen a geopolitikai levezetések tetszenek, mert ez még kevésbé van a köztudatban, mint a haditengerészetek történetére vonatkozó részletek.

Nagyon szépen kidomborodik, ahogy az angolok és németek egyaránt figyelmen kívül hagyták a geopolitikát. Ahelyett, hogy összefogtak volna és közösen dominálták volna a következő száz évben a világot, elbuktak és átadták helyüket más hatalmaknak.
Ezek az összefüggések éppen ideje, hogy végre kirajzolódjanak száz év propaganda után.

Batkaa 2018.07.30. 13:20:34

@molnibalage: vajon véletlen, hogy voltak korok, amikor a feltalálókat kivégezték?
Pontosan azért, mert a túl gyors fejlődést nem tudta a társadalom földolgozni.
A fejlesztésnek meg voltak az intézményei és az azon kívüli innovációt károsnak ítélték.
Pontosan azért, amit írsz.

Kallard 2018.07.30. 14:40:39

@Batkaa: Egy kissé idealizálod a kivégzők motivációit, talán. :)

Akos Gergely 2018.07.30. 16:23:44

@Galaric: "Valahol olvastam, hogy egy csatahjó kb. annyiba került mint 2 db gyalogoshadosztály tokkal-vonóval."

Óvatosan ezekkel az átváltásokkal, lehet h pénzügyileg stimmelt, de azért ahogy Molnival fejtegettük a múltkor a tengók kapcsán," X katonai erőforrás, eszköz" nem váltható át csak úgy "Z"-vé.

Nem tudom pl hány katonát jelentett ekkoriban pontosan 2 gyalogos hadosztály, de kétlem h csak ~2000 embert pl.

Minden fegyvernél van szűk keresztmetszet, ami miatt az átváltás nagyon bonyolult dolog. Csatahajóknál pl. ez a nehéz páncélzat lemezei és a fő lövegek. Ezek mind nagyon specializáltak és mind a gyártásuk mint a gyártásukhoz szükséges erőforrások igen igen speciálisak.

Akos Gergely 2018.07.30. 16:35:46

@Kallard: Igazad van, és azt se felejtsük el, hogy a csatahajó flottának is csak akkor volt értelme, ha volt egy "kritikus tömeg", amivel legalább a franciák vagy az oroszok vagy akár mindkettő ellen elsöprő fölényt kovácsolhattak. Igazából a valóságban megépül flotta nem is lőtt ez utóbbin olyan sokkal túl. Pár darab (<4 db) csatahajó építése legalább akkora pocsékolás lett volna mint a másik véglet.

Akos Gergely 2018.07.30. 16:43:38

@Madnezz: azért a II Vh. nem említhető egy lapon szerintem, főleg a Csendes-Óceáni hadszíntér, de akár a mediterráneumot is mondhatnám az első 2-3 évben.

Az Atlantin meg mindkét háborúbon ott volt a massziv tengerallattjáró hadiveselés, amit a 2.-ban a németek egy darabig megpróbáltak a felszíni hajóikkal is megtámogatni.

Az I. Vh-ban mindkét tengeri csatatéren elég passzív volt a német-OMM fél (főleg utóbbi). Mivel a franciaországi és az oroszországi szárazföldi frontvonalak voltak a messze túlnyomó súlypont ezért nem is nagyon lehetett tengeri csata, mert mindkét hely pont a vasútnak köszönhetően jól megközelíthető és ellátható volt a szárazföldön keresztül is (ahogy Zoli is írja).

Ha a háború egy kevésbé iparilag fejlett (értsd sokkal gyérebb vasút és úthálózatú) területen zajlik az egész képlet egészen más. Ha pl nyersanyag erőforrásokért folytatott háború lett volna akkor meg még inkább felértékelődött volna a tengeri front. Az I Vh-t a neve ellenére azért 98%ban Európában és ott is a belső részeken vívták meg.

savanyújóska 2018.07.30. 18:15:53

@molnibalage: „Ne magyarország legyen a mérce”

Csak példa volt. Összehasoníthatod az akkori amerikai elnököt, meg a mostanit is.

„majd kibontod azt, hogy a portyázó hadviselés mekkora ökör ötlet volt”

Nem ez volt az ökör ötlet, hanem az, hogy ezt tekintették döntő tényezőnek, és a teljes flottát ennek a kiszolgálásának rendelték alá. Hogy tengeralattjárókat, vagy álcázott segédcirkálókat kiküldünk teherhajókat támadni, rendben van, ha nem várjuk azt, hogy ezzel majd megnyerjük a háborút. De egy 50 ezer tonnás csatahajót kíséret nélkül kiküldeni az óceánra, hogy ott teherhajókat hajkurásszon, már totál elmebaj. De erről nem tudom, hogyan lehetne külön posztot írni.

@Kallard: „A Schlieffen-tervnek tudtommal nem sok kellett volna, hogy sikerüljön”

Ha az a volna ott nem lett volna. A haditervekkel általában ez a baj, az ellenség nem úgy reagál, ahogy mi azt elvárnánk. Az Aggházy -féle világháború történetben is ezt találom a legszórakoztatóbbnak, amikor a szerző láthatóan fel van háborodva, hogy az ellenség nem úgy reagál, ahogy várták, és ezzel tönkreteszi „Conrad szép tervét”. A Schlieffen terv egyébként száz sebből vérzett, ami meglepő, tekintve hogy évtizedekig dolgoztak rajta. Nem vette kellőképpen figyelembe a gyors előrenyomulás miatt megnyúlt utánpótlási vonalakat, nem tudta biztosítani a jobbszárnyat az oldalba támadás ellen, és túl nagy térközöket hagyott a támadó német hadtestek közt. (A Scarborough cikket egyébként decemberben felteszem ide is, két részben.)

„ez a züllés sokkal törvényszerűbb következménye a tömeg- és médiademokráciának”

Ez az amerikai típusú tömegdemokrácia, ha úgy tetszik oklokrácia, amit az Államok, a maga világboldogító hevületében, a két háború után az egész világra ráerőltetett. Ennek szerintem logikus végkifejlete nyugaton Trump és Berlusconi, keleten Putyin és Orbán, a harmadik világban meg Erdogan és Duterte. Mindegyiket az istenadta nép választotta meg, és tartja hatalmon, minden kényszer nélkül, teljesen szabadon, önként és dalolva, zászlókat lengetve és éljenezve. És a totál síkhülye neoliberálisok még mindig meg vannak győződve róla, hogy milyen ragyogó ötlet a döntést a tömegek kezébe adni.

@Batkaa: „Ezek az összefüggések éppen ideje, hogy végre kirajzolódjanak száz év propaganda után”

Kirajzolódnak, egyelőre még csak a első háborúval kapcsolatban. Ötven év múlva talán majd a második is sorra kerül. Nekem különösen Niall Ferguson egyik gondolatmenete tetszik, amiről ezt írták: „Ferguson egyik legmeghökkentőbb gondolatkísérletében azt vizsgálja, mi lett volna, ha a brit birodalom az első világháborúban inkább bölcsen hagyja nyerni a németeket: szerinte a hipotetikus eredmény egy német irányítású, demokratikus Európa, ahol nem tud gyökeret verni sem a bolsevizmus, sem a fasizmus/nácizmus - ráadásul közben a brit birodalom is megőrzi hatalmát és erejét.” És ez azért tetszik, mert jó tíz évvel ezelőtt egy másik írásomban gyakorlatilag szó szerint ugyanezt írtam én is. Jobb lett volna, ha az angolok hagyják nyerni a németeket 1914-ben. Talán még az is jobb lett volna, ha 1940-ben hagyják nyerni őket.

Spinn 2018.07.30. 19:52:53

Egy okos ember mondta valamikor a II. Vh közepén, hogy a történelemben soha sem a legjobb és soha nem a legrosszab fog megtörténni, hanem mindig a leggusztustalanabb.

Kallard 2018.07.30. 22:00:10

@savanyújóska: "Ha az a volna ott nem lett volna." Persze, ezt csak arra vonatkozóan írtam, hogy még a háború első néhány hónapjában sem tűnhetett teljesen egyértelműnek, hogy ebből egy többéves, érdemi előrehaladás nélküli mészárszék lesz, nem hogy előtte.

Kreitl István 2018.07.31. 15:34:53

@Kallard: nem találtam sajnos évekre lebontott veszteséglistákat, csak olyanokat, hogy az OMM 1,8-2 milliós kezdeti hadseregéből 1914-ben átlagosan 150 000 fő/hónap veszteség volt, 1915 után ez havi 200 000-re emelkedett... Belgrád elfoglalására 200 000 körüli OMM veszteséget találtam, ehhez jött hozzá novemberig az orosz fronton 300-320 000 halott/sebesült/eltűnt...

gyakorlatilag az első évben elvesztette az OMM a komplett hadseregét...

augusztus 11-n hadat üzent Franciaország, 2 héten bellül, 1914 aug 22-n 27 000 francia katona halt meg 24 óra alatt...

ha bárki azt gondolta, hogy ez hamar véget fog érni, valószinűleg nem számolta végig melyik országban mennyi lakos él ténylegesen...

David Bowman 2018.07.31. 18:31:33

@Kallard: Pont ezt írtam már többször. A német flottának minden mindegy alapon teljes erővel támadni kellett volna. Vagy lebontani vasnak.

David Bowman 2018.07.31. 18:37:25

@savanyújóska: "a jobbszárnyat az oldalba támadás ellen, "
Slífen utolsó szavai is azok voltak a halálos ágyán, hogy " A legszélső katona jobb lába a tengerben legyen!"

David Bowman 2018.07.31. 18:40:36

@savanyújóska: A németek mindkétszer ezt javasolták nekik. Utoljára még Rudolf Hess is megpróbálta. Ezek a barmok is megették a saját propagandájukat.

Kallard 2018.07.31. 18:53:57

@Kreitl István: Ez szerintem egy öngólos logika, ha ezzel azt akarod mondani, hogy hatalmasak voltak a veszteségek. Ez formállogikailag épp azt vetíti előre, hogy nem tarthat sokáig.

Kallard 2018.07.31. 18:55:24

@David Bowman: A Schileffen és a "versenyfutás a tengerhez" kudarca után feltétlenül.

Kallard 2018.07.31. 19:00:51

@David Bowman: Angliában kialakult egy vezető ideológiai toposz, miszerint bármilyen eszközzel meg kell akadályozni, hogy Németország váljon a kontinens vezető szuperhatalmává. Ennek fogságában, a következményekkel nem törődve vállaltak/generáltak két világháborút. Ha volt vak és Európa hagyományos érdekeire és értékeire káros politika, ez volt az. Ami igazán szomorú, hogy a "szabad világ" sosem szabadult ebből a fétisből, Churchill ma is az "európai államférfi" non plus ultrája.

Etniez 2018.07.31. 21:34:47

@Kallard: és ez az igaz oka a Brexitnek is. Nem bírják elviselni, hogy ezt a klubhoz nem ők irányítják. Minden más csak duma.

Batkaa 2018.07.31. 22:13:50

@molnibalage: az ókorban többfelé előfordult, például Egyiptomban.

Batkaa 2018.07.31. 22:27:10

@savanyújóska: teljesen egyetértek, Fergusonnal is meg veled is.

Ami pedig most történik a világban, az inga természetes visszalengése, válaszként, hogy a 68-as ihletettségű ideológia egy ideig erősen túlnyerte magát... meg aztán mire használták a hatalmukat... milyen nyomot hagynak a világban?!

David Bowman 2018.08.01. 08:42:14

@Kallard: Vagy húsz évvel a háború előtt meghalt.

Kallard 2018.08.01. 09:08:05

@David Bowman: Mármint Schlieffen? Tudom. Mi következik ebből, vagy ezt most miért írod?

Galaric 2018.08.01. 12:40:44

@Akos Gergely: Abszlút egyetértek veled és én is emelett érveltem a tengós diskurzusban.
Arra akartam csak rávilágítani, hogy a súlypont máshová helyezésével nagyobb nyereséget lehetett volna elérni. 6-10 db csatahajó bőven elég a Balti tenger ellenőrzésére.
És talán az angolok se hidegülnek ell ennyire a németektől.
Egy jó indulatú semlegesség és hozzáférés a kereskedelmi útvonalakhoz szerintem óriási plusz lett volna a németeknek.
Persze, ha rommá verik a francia sereget szinte tutti, hogy azonnal belépnek az angolok a franciák oldalán.

Az is egy jó kérdés, hogy egy kisméretű német flotta mennyire tesz elbizakodottá az angolokat és megpróbálkoznak-e a közeli blokáddal.
Érte volna néhány csúnya meglepetés szerintem őket.
Aknamezők, tőmeges torpedónaszád támadás, parti erődök, tengeralatjárók és a hazafelé sántikáló sérült egységek után eredő nehéz egységek.

David Bowman 2018.08.01. 13:28:00

@Kallard: Tévedés. Azt hittem, hogy Slífen mondására értetted, nem a német flotta elmaradt támadására.

savanyújóska 2018.08.01. 17:20:24

@David Bowman: „A német flottának minden mindegy alapon teljes erővel támadni kellett volna.”

Pusztán katonai szempontból alighanem tényleg az lett volna a legjobb, ha a német flotta azt csinálja, amit korábban és későbben a japánok, vagyis rögtön a hadüzenet után, vagy akár még előtte, teljes erővel lecsap az ellenség legerősebb pontjára. Viszont a japánoknak létkérdés volt a vizek feletti uralom, a németeknek meg nem. Nyilván úgy gondolták, pár hét alatt kiverik a franciákat, utána meg majd megegyeznek valahogy az angolokkal. Egyáltalán fel se merült bennük egy ilyen támadás ötlete.

" A legszélső katona jobb lába a tengerben legyen!"

A gyakorlatban viszont még Párizst sem tudták átkarolni, a szélső támadó ék kelet felől ment el a város mellett, aminek a helyőrsége oldalba is támadta őket, és ezzel annyi is volt a Schlieffen tervnek.

„A németek mindkétszer ezt javasolták nekik.”

Tulajdonképpen ezen is vesztettek rajta mindkétszer, addig udvaroltak az angoloknak, addig igyekeztek kímélni őket, és addig próbáltak egyezkedni velük, amíg elvesztették a győzelmi esélyeiket.

Untermensch4 2018.08.01. 19:20:13

@savanyújóska: " A Schlieffen terv egyébként száz sebből vérzett, ami meglepő, tekintve hogy évtizedekig dolgoztak rajta."
Ha jól tudom az egyik lábseb volt... :) nagyon szépen lemérték stopperral ugyanis h mennyit tudnak gyalogolni a hivatásos katonák, aztán a frissen mozgósított sorozottaknak elkezdte törni a lábát az új bakancs és megcsusszant a menetrend.

Kallard 2018.08.01. 21:01:26

@savanyújóska: "Tulajdonképpen ezen is vesztettek rajta mindkétszer, addig udvaroltak az angoloknak, addig igyekeztek kímélni őket, és addig próbáltak egyezkedni velük, amíg elvesztették a győzelmi esélyeiket." Ez pontos.

soarvány 2018.08.01. 23:46:21

Akkora csatahajóhajófölösleg volt az I. vh. után, hogy még bombacélpontként is használták őket a friss fegyvernem a légierő fejlesztése során.

Azt írod, hogy a háború kirobbanásának közvetlen felelőse nem a németek voltak, hanem az osztrákok, ez szerintem nem így van. 1866 Königgratz után az osztrákok kegyelmi állapotban voltak a németeknél (azaz csicskások voltak). A németek csak azért nem kebelezték be az osztrákokat mert nem akartak bíbelődni a soknemzetiségű monarchiával, na meg a dinasztikus politikában is rosszul vette volna ki magát ha egy Hohenzollern bekebelez egy Habsburgot házasság nélkül. (később Hitler már könnyen vette az akadályt, nem volt dinasztikus akadály, és Ausztria le lett választva nem-német csatolt részeiről.) Az általad idézett Vilmos-kijelentés árulkodó: dicséri Szerbia magas színvonalú javaslatát, de rámutat hogy így nem lesz majd háború.

soarvány 2018.08.01. 23:48:34

@Untermensch4: Pedig csak annyit kellett volna tenniük, hogy telitalppal alaposan megtapossák felülről a hátsó kéregrészt, ezzel puhítva a bőrt. Régi bakatrükk.

ártéri 2018.08.01. 23:49:14

Akkoriban "divat" volt az uralkodók ellen merényletet elkövetni,, Sissit például 1898-ban szúrta le egy olasz anarchista. Oroszországban viszont politikai leszámolások voltak sorozatban, az "eszer" több belügyminiszterrel is végzett a pogromok miatt. Az 1900-as évtől kezdve a Romanovok uralkodása ellen, végül 1918-ban Lenin ellen követtek el merényletet. Utána oszlatta fel őket a vörös terror. Az elkövetési mód viszont sokszor nagyon hasonlatos volt a Ferenc Ferdinánd ellenihez.
Szóval, hogy orosz részről pont a cári szolgálat támogatta volna a szerbeket, lehetséges, de korántsem biztos.
Ezen kívül volt gazdasági-pénzügyi háttere is a háború kitörésének, csak körül kell nézni a mában, és látható, mennyire válság-motivált egy-egy háború megindítása.

ártéri 2018.08.01. 23:55:54

@David Bowman: A Kuznyecovval mi bajod? 12 darab P-700 Granitot hordoz. A röpcsik ott másodlagosak.

soarvány 2018.08.01. 23:58:51

@Kallard: A németeknek soha nem volt esélyük, mert nincs hátországuk. Oroszországnak, USA-nak van, és Angliának is, ameddig uralja az Atlanti-óceánt és szövetséges az USA-val.

Kallard 2018.08.02. 01:35:56

@soarvány: A németeknek úgy nem volt esélyük, hogy az adott kor - szinte - összes nagyhatalmát sikerült mindkétszer összetrombitálni ellenük. (Illetve részben ők önmaguk ellen.) Ebben mindkétszer oroszlánrészt vállalt Anglia.

savanyújóska 2018.08.02. 08:03:58

@Batkaa: „a 68-as ihletettségű ideológia egy ideig erősen túlnyerte magát..”

Jó, de mi az alternatíva? Úgy gondolom, Amerikára a nagy csapás nem Trump volt, hanem Obama, de ha választani kellene a kettő között, nem tudnám azt mondani, hogy Trump.

@soarvány: „Azt írod, hogy, a háború kirobbanásának közvetlen felelőse nem a németek voltak, hanem az osztrákok, ez szerintem nem így van.”

Akárhogy is nézzük, ők indították el a lavinát. Viszont azt írom, hogy a felelősség megoszlik, nem kizárólag egyetlen országé. Vilmos pedig örvendezett azon, hogy a szerbek meghunyászkodása után látszólag megszűnt a háborús feszültség.

„nincs hátországuk”

Európa hátországa Oroszország. Ha az oroszokkal való viszony rendezetlen, vagy ellenséges, Európa megbénul. Ezért is volt igen nagy hiba, hogy az EU hagyta magát beleugratni az oroszok elleni szankciókba. Semmit nem értek el vele, kimászni viszont nem tudnak belőle. Akármilyen visszataszító is Putyin rendszere, az oroszok maguk választották maguknak – mint mi a felcsúti patkányfogót –, legyen az ő bajuk.

@ártéri: „a cári szolgálat támogatta volna a szerbeket, lehetséges, de korántsem biztos”

Nincs bizonyítva. De akkor is, és azóta is feltételezik, valamilyen formában és valamilyen mértékben az Ohrana keze is benne volt a dologban.

Untermensch4 2018.08.02. 11:10:04

@soarvány: "Csak"??? Ez sztem nem szerepelt a szabályzatban, az viszont vszeg igen h szépen ki kell fényesítgetni azokat a lábbeliket. :)

backbencher 2018.08.02. 12:31:22

@savanyújóska: 2018.08.01. 17:20:24

1. Diplomaciai probalkozasok es kudarcok ("Juliusi krizis") 1914.06.28.-08.04.
1.1 A szarajevoi merenylet utan ugyanugy megprobaltak az akkori eu-i nagyhatalmak vmilyen dipl. megoldast talalni, ahogy azt korabban a 2 marokkoi valsagnal (1905, 1911) es az 2 balkani valsagnal (1908, 1913) sikerult is (konferencia, bekeszerz., levelvaltas), pedig mar akkor is megvoltak azok a szovetsegi rdsz-k es szerz-k, mint 1914-ben.

1.2 DE volt 4 lenyeges kulonbseg 1914-ben a korabbi helyzetekhez kepest:
(a) OMM kezdettol fogva (1914.06.30.) nemcsak a merenylok hatterenek felgongyoliteset, hanem egy (a tovabbi lehetseges konfliktusokat megelozo) preventiv haborut akart Szerbiaval szemben. Nemeto. pedig biztositotta OMM-t tamogatasarol (1914.07.06.), ami OMM merev allaspontjanak fenntartasat eredmenyezte.
Az OMM ultimatumot (1914.07.23.) 48 oras elfogadasi hataridovel eleve ugy fogalmaztak meg, hogy azt Szerbia ne fogadja el (igy is lett egy pontot kiveve), es annak lejartakor egybol megszakitottak a dipl. kapcsolatokat (1914.07.25.).
A brit kozvetitesi kiserlet (1914.07.27.) elutasitasa utan hadat uzentek Szerbianak (1914.07.28.), noha az OMM mozgositas nehezkessege miatt mar tudtak es Conrad kozolte a nemetekkel, hogy legkorabban 1914.08.12-tol tudnak erdemi kat. muveleteket kezdeni Szerbia ellen.
(b) Nemeto. a Juliusi krizis soran vegig kettos jatekot jatszott.
Egyreszt Nemeto. szov. tamogatasat igerte OMM-nek ha Oroszo. beavatkozik Szerbia mellett (1914.07.06.), es csak akkor "kapott eszbe", amikor a brit kozvetitesi kiserlethez egyuttal Grey azt is uzente, hogyha Nemeto. nem fogja vissza OMM-t, akkor UK Franciao. es Oroszo. oldalan fog hadba lepni.
Masreszt a hirhedt Berlini Haditanacs Gyulesen (1912.12.08.) meghozott dontesek alapjan kat-lag ugy iteltek meg, hogy Nemeto-nak 1914 nyaran kell csapast mernie Oroszo-ra es Franciao-ra, mert ekkorra eppen elonyre tett szert szarazfoldi hds-e modernizalasaban es mozgositasaban, ill. flottaja mozgositasaban Franciao-hoz es Oroszo-hoz kepest.
(c) Poincare oroszo-i latogatasan (1914.07.20-23.) biztositotta Oroszo-t Franciao. tamogatasarol egy nemet tamadas eseten. Oroszo. ezert rendelt el reszleges mozgositast OMM ellen (1914.07.25., majd teljes mozgositas 1914.07.27-30.), es Szerbia ezert utasitotta el az OMM ultimatumot.
Igy 1914.07.28. utan mar minden dipl. kozvetitesi kiserlet eselytelen volt.

2. 1914-es haditervek
2.1 Szarazfoldi
Az osszes ekkor hadbalepo orszag a sajat rovidtavu celjainak egy gyors mozgositas (5-10 nap) es vasut + gyalogmenet felvonulas (3-7 nap) utan inditando, idoben (3-6 honap) es teruletben korlatozott haborura koncentralt.
Egyben figyelmen kivul hagyva (OMM -> Szerbia, Nemeto.-> Belgium, Franciao. -> Nemeto.), vagy jelentosen tulbecsulve a sajat es alabecsulve az ellenseges mozgositas (Nemeto. -> Oroszo./Franciao., OMM -> Oroszo.) gyorsasagat es/vagy szervezettseget.

Ehhez jott hozza az, hogy a haditervek (a 100 evvel azelotti napoleoni haborus strat-t kovetve) az ellenseg gyors lefogasan es atkarolasan, 1-2 donto csatara kenyszeritesen es/vagy bekeritesen alapultak.
Ezt mutatja jol szinte az osszes haditerv:
(a) Plan XVII (Franciao.): Nemetek lefogasa es atkarolasa ketfelol (Verdun ->Metz, Belfort -> Mulhouse) Elzasz-Lotharingiaban, es annak megtartasa, reszben megismetelve az 1870-es francia tamadasi tervet.
(b) Schlieffen-Moltke Plan (Nemeto.): Nagyobb leptekben megismetelve az 1870-es nemet tamadasi tervet, a franciak lefogasa a nemet hataron (Verdun - Metz - Belfort), kozben Belgiumot, Luxemburgot, E-Franciao-t megszallva es atvonulva a franciak atkarolasa es bekeritese Ny-rol.
(c) Plan 19 (Oroszo.): K-Poroszo. atkarolasa K-rol es D-rol (Suvolki -> Gumbinnen, Kuklin -> Tannenberg), ill. OMM lekotese Galiciaban (Lublin -> Krasnik, Kowel -> Komarov, Dubno ->Lemberg).
(d) Kriegsplan S (OMM): Szerbia atkarolasa E-rol es Ny-rol (Petervarad -> Sabac -> Vat, Zvornik -> Lupanj -> Uzsice).

2.2 Tengereszeti
(a) Nemet reszrol:
Egyreszt az orosz flotta sakkban tartasa a Balti-tengeren, blokkolva annak kijutasat az E-tengerre, masreszt a brit flotta akadalyozasa Nemeto. ENY-i tengerpartjanak bombazasaban, es csapdaallitassal utkozetre kenyszeritese a nemet partokhoz kozel, ld. 2. Dogger Bank-i csata (1916.02.10.).

(b) Brit reszrol:
Az I. vh. elso brit-nemet tengeri csatajaban (Heligoland Bight 1914.08.28., 07:30-13:40) a britek gyoztek Helgoland-tol Ny-ra (Wilhemshaventol latotavolsagra), ami annyira sokkolta a nemeteket, hogy innentol csak eros kotelekek hajozhattak ki, csalinak a britek fele.
Ezert a fo cel elsosorban Nemeto. tengeri blokadja es a Hochseeflotte kijutasanak megakadalyozasa az E-tengerre, ill. a nemet flotta csapdaallitassal utkozetre kenyszeritese a Grand Fleet-hez kozelebb eso teruleten, ami sikerult is, ld. 1. Dogger Bank-i csata (1915.01.24.).

gigabursch 2018.08.02. 12:59:09

Kicsit sajnálom, hogy lezárod a sorozatot.
Bár talán még van mit odabiggyeszteni "széljegyzetként".

De: VÁrom az újat!

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.08.02. 13:26:56

@ártéri: A P-700 kihal és mai jenki SAM ernyős és BARCAP mellett röhejes mennyiség.
A Kuznyecov koncepciója totálisan el van baszva.

(Csak a margóra, szerintem a Kirov is egy felesleges dolog volt.)

ártéri 2018.08.02. 13:33:33

Igazad van, most nézem, hogy P-800 Oniks van/lesz helyette, meg Kalibr. Annyira nem lehet rossz azért, mert a kínaiak is átvették és már kettőt is építettek belőle.

ártéri 2018.08.02. 13:34:49

@savanyújóska: Evezősgályás, ókori tengeri csatás bejegyzés lesz esetleg?

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.08.02. 16:15:20

@ártéri: A Kirovon cseréli őket, csak a probléma az, hogy már a '80-as évek végi jenki SAM és BARCAP ellen is kellett volna a több ASM, a 20 db édeskevés volt.

A rephordozón szükséges ASM indítók száma meg 0.

David Bowman 2018.08.02. 16:57:58

@ártéri: Dehát az oroszoknak semmi dolguk a tengeren. Minek nekik flotta? Csak viszi a pénzt.

Untermensch4 2018.08.02. 17:20:17

@David Bowman: " Dehát az oroszoknak semmi dolguk a tengeren. Minek nekik flotta? "
Az alapmentalitásuk része h őket be akarják keríteni.

ártéri 2018.08.02. 17:58:08

"A rephordozón szükséges ASM indítók száma meg 0."
"Dehát az oroszoknak semmi dolguk a tengeren. "
Ezeket az ex cathedra kijelentéseket meg kéne indokolni, mert így önmagukban csak vérszegény cincogásnak hatnak.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.08.02. 20:06:36

@ártéri: Egy repülőgép-hordozó az repülőgépet és nem ASM-et hordozzon. Ennyi. Annyi értelme van ASM--nek CV-n, mint helipadnak tengeralattjárón.

David Bowman 2018.08.03. 16:17:06

@ártéri: Hát ugye,.. van egy elképesztően nagy országuk, tele minden jóval, és hozzá egy kihaló nemzetük. Még ezzel se tudnak mit kezdeni, és alig tudják megvédeni. Mit is akarhatnának ők a tengeren túl? Megsegíteni Venezuelát?
Különben az egész sorozat arról szólt, hogy minek egy szárazföldi hatalomnak flotta? Ha a világ összes hajója elsüllyedne, az oroszok csak egy év múlva vennék észre.

savanyújóska 2018.08.03. 16:48:05

@ártéri: Idén aligha. A vitorlás/evezős korszak persze nagyon kevéssé van jelen a blogon, a jövőben többet kellene foglalkoznom vele.

@molnibalage: Futólag belenézve jónak tűnik. Persze vannak olyan vitatott kérdések, mint hogy mit akart Scheer a második fordulóval, meg hogy tulajdonképpen ki is győzött. Itt nyilván az angol álláspont van képviselve.

Untermensch4 2018.08.05. 09:13:27

@David Bowman: "Különben az egész sorozat arról szólt, hogy minek egy szárazföldi hatalomnak flotta?"
Sztem még mostanában is, ha tengeren elérhető területtel kapcsolatban megy a diplomáciai beszélgetés, más a hangsúly ha vki oda is tud küldeni pár hadihajót. ÉS a világ szföldi területeinek eléggé nagy százaléka nincs 100km-nél messzebb vmelyik tengertől...
Meg az oroszoknak azon kívül h van egy eléggé hosszú tengerpartjuk, elképzelésük is a majdani északi-sarki tenger alatti bányászati jogokról.

David Bowman 2018.08.05. 13:32:45

@Untermensch4: A saját part védelméhez nem kell flotta. Ha meg a más dolgába avatkoznak be, azzal mindig csak beégnek. OK, megmentik Szíriát. És mi hasznuk belőle? A Jeges - tengeren amúgy se történhet semmi, amit az oroszok nem akarnak.

Untermensch4 2018.08.05. 13:48:40

@David Bowman: " És mi hasznuk belőle?" Maga a térségbeli katonai jelenlét a "haszon". A ny-berlinben állomásozott amerikai katonáknak mi volt a "haszna"? Legoptimistább forgatókönyv szerint is 32 órát tudtak volna harcászkodni mielőtt a maradék megadja magát egy szovjet támadás esetén...
"A Jeges - tengeren amúgy se történhet semmi, amit az oroszok nem akarnak. "
És ez a légierőtől van vagy attól h úszó izékkel is elő tudnak fordulni arrafelé?

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2018.08.07. 13:26:15

Kiváló cikksorozat volt, köszönöm.

David Bowman 2018.08.07. 19:54:58

@Untermensch4: Ha az amerikaiak valahol ott vannak, ott az egész megtérül a kokakóla eladásokból. Az oroszok legfeljebb a KGSTvel betonozták be a lemaradásukat. Németország az igazgatásuk alatt a Trabanttal tudott előállni.

Untermensch4 2018.08.07. 22:50:14

@David Bowman: Nem hiszem h pl izlandon annyi mindent el tudtak adni az amerikaiak a helyieknek mint amennyibe az ottani hidegháborús katonai jelenlétük került... az pedig sztem nem hadiflottafenntartással összefüggő érv h a tervgazdaság szinte teljesen összeférhetetlen az innovációval. NDK-s eredetű a multicar is.

backbencher 2018.08.10. 04:04:46

@savanyújóska:
@molnibalage:

1. Eredetileg a 10. reszhez irtam az elismerest a sorozat egeszeert, amit nem akartam - mas ehhez a poszthoz kommenteloktol elteroen - ehhez a 11. reszhez kommentben megismetelni.

2. Megertve az utoiratban (P.S.) irt magyarazatot, nem is kritizaltam emiatt a szerzot (Zoltant).
De az azert megiscsak fel kellett volna, hogy meruljon a szerzoben legkesobb a 7-8. resz tajekan, hogy:

2.1 Nem kell a dipl. torteneti reszt taglalni ahhoz, hogy az 1890-1914 kozotti tud. es techn. fejlesztesek olyan mertekben noveltek meg eloszor a hadiflottak, majd 1909-1914 kozott a szarazfoldi hds-k csapasmeresi tavolsagat (actio radius), manoverezo kepesseget, mozgasi gyorsasagat, romboloerejet, amik igy egyutt jelentos szerepet jatszottak abban, hogy az akkori kat. vezetok 1908-1914 kozott minden oldalon meg voltak gyozodve arrol, hogy a jelentosen javult eszkozeikhez reszben igazitott haditervek alapjan egy gyors es rovid lefolyasu korl. haboruval gyozhetnek ellenfeleikkel szemben (un. "short war illusion").

2.2 A dreadnoughtok ki- es tovabbfejlesztese egyaltalan NEM NEVEZHETO ZSAKUTCANAK, mert mar 1905-1914 kozott is egy csomo olyan fejlesztest is magaval hozott fegyverzet, pancelzat, meghajtas, tuzvezetes, es tavkommunikacio teruleten, amelyek 1-2 even belul nemcsak a rivalis allamok haditengereszeteinel, ill. a sajat haditengereszeteken belul a cirkalo, rombolo, tengeralattjaro kategoriakban, es 1909-1918 KOZOTT A TOBBI FEGYVERNEMNEL (szarazfoldi erok, tuzerseg, legiero) is adaptalasra kerult, es az adaptalas ugyan lassabb sebesseggel, de a ket vh. kozott is folytatodott.
(a) - 12"/352 mm-es hajoagyuk -> 305mm-es szarazfoldi nehezlovegek (Krupp, Skoda muvek),
- 6"/150 mm-es hajoagyuk -> 150-155 mm-es tabori neheztuzerseg (Krupp, Skoda Haubitz/ Schneider-Creusot howitzer),
- 6 pounder/57 mm-es hajoagyuk -> I. vhs tank agyuk es legvedelmi agyuk;
(b) panceltoro (AP) lovedekek fejlodese (1890 k.) nikkelacel /kromacel otvozetu, kesleltetett also peremgyujtasu majd fejgyujtasu, spec. edzett femfeju 9"/228 mm-es es 12"/352 mm-es lovedekek -> I. vhs 57 mm/ 81 mm/ 120 mm/ 150-155 mm/ 305 mm-es tabori tuzersegi (AP, HEAT) ill. tank lovedekek;
(c) hajotuzersegi lovedekek huzagolasa (1x-3x peremgyuru) -> tabori tuzersegi lovedekek peremgyurus/ vezetohornyos huzagolasa;
(d) valtozo erossegu pancelozas (pancelov) hadihajokon a kritikus reszeknel (gephaz, lovegallasok) megerositve manganacel (UK) kromacel (nemet) otvezetbol 1890-1918 -> tankok pancelov rdsz-u pancelozasa a kritikus reszeknel (motor, homlokpancel, torony) megerositve 1916-1918;
(e) tuzvezetesi rdsz-k (Transmitting Station, TS) zartlancu kabeles telefonkomm. 1906-1923 -> I. vhs tabori tuzerezred, es nagyobb egysegek tuzvezetesi kozpontok kabeles telefonkomm. 1915-1918;
(f) radio komm. (Marconi 1896-1918, Telefunken, Siemens 1903-1918) hadihajokon flottakotelek koord. es iranyitas -> I. vhs radiokomm. rdsz-k nagy tavolsagok athidalasara hatarmenti/ frontkozeli szazad/ezred es magasabb egyseg szintu koord. es iranyitas 1914-1918.

2.3 A 2.1-2.2-ben irtaknak egy kulon reszben a sorozat vegen, vagy egy kapcsolodo onallo posztban nagy vonalakban valo bemutatasaval K-Eu-ban ELSOKENT, de Ny-Eu-ban is az elso 3 kozott lehetett volna a szerzonek UTTORO ES UJ, HIANYPOTLO MEGKOZELITESSEL eloallnia.

Ehhez viszont a cikksorozat eredeti alaptetele menetkozbeni kisebb modositasa kellett volna.
Ezt nagyon hianyoltam a cikksorozat vegere.
De azert meg nincs minden veszve, mert ez a sorozat belengetett folytatasanak elejen akar egy kulon posztban is potolhato.

3. molnibalage 2018.08.02 22:24:15

"Ez mennyire korrekt?"

Nagyonis korrekten erthetoen osszefoglalva mutatja be a jutlandi csatat.
Kulonosen azert is, mert a szerzo RN-s kapcsolataitol es tobb hadtortenesztol szerzett helytallo infokbol allitotta ossze.

Untermensch4 2018.08.10. 07:30:08

@backbencher: Adott témára elkezdett cikksorozatot módosítson a szerző a kedvedért és ízlésed szerint írja meg..? A megoldás a saját blog ahol megírod te.
A 2.2 d,e,f, sztem haditengerészet létezése nélkül is megtörtént volna...

savanyújóska 2018.08.10. 09:30:39

@backbencher: Időnként magyaráznom kell, hogy az írásaimat ne tekintse senki történészi munkának. Nem vagyok az, és közöm sincs a szakmához. Leginkább afféle ismeretterjesztés amit írok, próbálom kihozni a témából amit tudok, de ne várjon tőle senki nagy mélységeket. Egy ilyen blogon szerintem ez nem is szükséges.
A zsákutcát nem a technológiára értem. A csatahajók fejlődése valahol a Dreadnought után túlment az ésszerűség határain, és olyan hajókkal állt elő, melyek tényleges haszna már nem érte meg a rájuk fordított költségeket. A Dreadnought még jól használható hajó volt, de a Queen Elizabeth osztály értelméről szerintem már lehetne vitatkozni, az olyan hajókat pedig, mint az amerikai South Dakota, vagy az angol N osztály, pedig már teljes pénzpocsékolás lett volna megépíteni. Szárazföldi analógiával élve – amiről majd Molni elmagyarázza, miért nem jó – ez olyasmi volt, mint a német tankok evolúciója. A Párduc nagyon jó tank volt, széleskörűen alkalmazható, viszonylag könnyen, és ésszerű költségekkel legyártható típus. A Tigrisnél már jelentkeztek a kérdőjelek, az alkalmazhatóság és a költségek terén egyaránt, és legalábbis lehet róla vitatkozni, az 1300 Tigris helyett a németek nem e jártak volna jobban 2.500 Párduccal, ugyanazért a pénzért. És a sor végén ott van a Maus, aminek a gyártása már ugyanolyan értelmetlen pénzpocsékolás lett volna, mint az utolsóként említett csatahajóké.

backbencher 2018.08.10. 10:23:42

@savanyújóska: 2018.08.10. 09:30:39
@Untermensch4: 2018.08.10. 07:30:08

1. @savanyujoska
Nincs miert mentegetozni, mert az ezen a blogon megjelent eddigi cikkek jo eros (magas) szinvonalu hadtorteneti munkaknak is elmennek, megkozelitve /idonkent meghaladva pl. a "dreadnoughtproject" szinvonalat.
Ezert is orultem annak, amikor lattam, hogy vegre vki Mo-n is magyarul, erthetoen atveszi es alkalmazza a Ny-Eu-ban mar vagy eppen megjelent modern hadtorteneti megkozeliteseket, megfeleloen alatamasztva.

2. @savanyujoska es @Untermensch4
"A nagy verseny" cikksorozat pl. szamos ponton egybevag a meg John Keegan altal kb. 20 eve inditott, es az elmult 10 evben teret nyero uj hadtorteneszi iranyzattal (Max Hastings, Macmillan), amely ezeket a teruleteket is erdemben vizsgalja, es reszben uj megvilagitasba helyezi a kb. 100 evvel ezelotti esemenyeket.

Ez meg UK-ben es Ny-Eu-ban is ujdonsag szamba meno megkozelites, ezert is irtam a "Top 3" es "ELSO" jelzot arra az esetre, ha a cikksorozathoz (vagy a belengetett folytatashoz) ebbe az iranyba is ir(hat) a szerzo egy kitekintest akar egy sorozat folytatasaban az egyik uj poszt reszekent, vagy akar onallo kapcsolodo kitekinto posztkent a sorozat 2 folyama kozott.
Es meg csak tortenesznek sem kell lenni hozza.

Epp ezert eszemben sem volt a cikksorozatot "sajat izlesem" szerint "megiratni" vagy "vezetni".

3. A USS Wahoo-s cikkre 24 oran belul valaszolni fog a cikk alatti kommentekben @savanyujoska-nak cimezve.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.08.10. 12:45:57

@savanyújóska: Az analógia szerintem nem pontos, de kb. jó. A Tiger I tömege az esztelen 88 mm-es löveg miatt volt, amikor egészen a háború legvégéig az esetek nagy részében elég lett volna a 75 mm is. A csatahajóknál is a kaliberrel szállt el a méret, abból páncézat, tömeg és gépészet úgy, hogy a sebesség is a 20+ tartományból 30 csomó közelébe ment fel a csúcsragadozóknál.

A Tiger I még a Pz IV páncél elrendezését és felépítését követi, a Panther meg erősen hajaz az "untermensch" által megalkotott T-34-re.

A csatahajók esetén a probléma az, hogy egyetlen hajó ára annyira elszállt, hogy abból sok kisebb kijött volt. Egy 12-13-14 hüvelykes csatahajó létszámfölényben végül legyűrte volna közelről a szuperfejlett hajókat is veszteségeket felvállalva. A különbség az, hogy amíg 1 db szuper drága hajó csak 1 helyen lehet jelen, addig a 3 db kisebb hajó jobban skálázható már csak rendelkezésre állás szempontjából is.

Untermensch4 2018.08.10. 21:59:39

@molnibalage: Soha nem alkottam se T-34-et, se más harckocsit. :) :D XD

(bocs, nem tudtam kihagyni a poént)

Untermensch4 2018.08.10. 22:01:35

@backbencher: Elnézésedet kérem, félreértettem a fogalmazásodat. Nem azért mert félreérthető volt, a hiba az enyém.

project640 2018.11.27. 13:42:33

én csak most olvastam el ezt a részt ...., de tényleg szuper volt!!! számomra ez a nagy verseny cikksorozat tetszett eddig a legjobban ... és óriási köszönet azért a hatalmas munkáért, amit belefektettél
süti beállítások módosítása