Hét tenger

Amerikai anziksz 3.

2018. december 30. 10:25 - savanyújóska

Midway

Ha Kaliforniáról van szó, a legtöbb embernek nyilván Los Angeles és San Francisco jut eszébe, a nemzeti parkok, és hogy viszonylag közel van Las Vegas és a Grand Canyon. A mexikói határ menti San Diego valahogy nincs bent annyira a köztudatban, pedig ha az ember már eljutott Kaliforniáig, feltétlenül érdemes lenne itt eltöltenie egy-két napot. San Diego mindenképpen sokkal rendezettebb és tisztább, mint a két másik nagyváros, és szerintem hangulatosabb is. (Los Angelesnél biztosan.)

A város az US Navy Csendes-óceáni Flottájának egyik támaszpontja is, ennek megfelelően katonavárosnak is tekinthető. Amikor megérkeztünk a város határára, az autópálya melletti pihenőnél két V-22 Osprey húzott el felettünk, és bent a városban is szinte állandóan ott repkednek a helikopterek. Az öböl felett átvezető Coronado híd éppen a haditengerészet hajógyára felett halad el, és fentről nagyon jól látni a javításon levő, vagy most épülő hadihajókat.

Az öböl várossal szemközti oldalán rendszeresen látni a flotta egy, vagy két anyahajóját, melyek éppen készleteiket töltik fel, vagy karbantartáson vannak itt. Ezeket csak messziről lehet megfigyelni, de a város felőli oldalon állandóan itt állomásozik egy másik anyahajó is, mely nyitott a nagyközönség számára. Ez az 1945-ben szolgálatba állított Midway, mely hosszú pályafutását követően 2004-ben foglalta el jelenlegi helyét San Diego kikötőjében, ahol múzeumhajóként látogatható.A Midway pályafutása csúcsán, a hetvenes években.

A Midway pályafutása csúcsán, a hetvenes években.

 Ebben az esetben most nincs szükség hosszú magyarázkodásra, hogyan lehet eljutni a hajóig. A Midway gyakorlatilag San Diego belvárosában található, az olyan nevezetességek közelében, mint a gázlámpás negyed, vagy a Balboa park. Ha innen lesétálunk a vízpartra, nem tudjuk nem megtalálni a hajót.

Ha dél felől közelítünk a Midwayhez, a hajó közelébe érve ez a látvány fogad: 02.jpg

A Jeff Koons stílusában készült, nagyjából három emelet magas „műalkotást” látva első gondolatom az volt, majd pár sorban jól elmondom véleményemet az amerikai közízlésről, de aztán eszembe jutott EZ, és úgy gondoltam, talán inkább jobb, ha mi nem mondunk semmit.

Akár a Queen Mary esetében, a Midwaynél sem lehet okunk panaszra a méreteket illetően. Közvetlenül mellette, vagy éppen rajta állva az ember fel se nagyon fogja, hogy ez a hatalmas fémtömeg tulajdonképpen egy hajó. És nem tudtam olyan messze eltávolodni tőle, hogy oldalról az egész hajó beleférjen a képbe. Nyilván lehetne, de mire elég messze jutottam volna, már más hajók vagy épületek kerültek közénk. Fejétől a farkáig igazán csak az öböl túlsó oldaláról lehet jól látni az egész hajót.

A belépőjegy ára 23 dollár, ami szerintem nagyon jutányos ár ezért az élményért. Csak úgy nem lehet besétálni a hajóra, 2001 óta az amerikaiaknak mániája az úgynevezett biztonsági ellenőrzés, ami ebben az esetben abból állt, hogy egy kedélyes öregúr egy húsfogó villával tessék-lássék belepiszkált a táskánkba. Annyi értelme van, mint a reptéri ellenőrzésnek, nagyon hülye kell legyen az a terrorista, aki ezen megbukik. San Diego belvárosa az öböl túlpartjáról. A Midway a kép bal szélén.

San Diego belvárosa az öböl túlpartjáról. A Midway a kép bal szélén.

 

A hajó története nagyjából 1940-ig nyúlik vissza, az amerikaiakat ekkor ihlették meg az angol páncélfedélzetes anyahajók, melyek sérülésállóságát jól demonstrálta az Illustrious esete, mely 1941 januárjában összesen tíz bombatalálatot kapott, hangárfedélzete teljesen kiégett, de a hajó önerőből tért vissza támaszpontjára, majd onnan az Egyesült Államokba, ahol a nagyjavítását végezték.  Az amerikaiak úgy gondolták, nekik se jönne rosszul néhány ilyen hajó, de miután ragaszkodtak a nagy repülőgépparkhoz – az angol anyahajók hangárjaiban csak 36 repülőgép fért el –, a méretek minden korábbinál nagyobbra nőttek.

Ezek méretek lenyűgözőek voltak, és nemcsak abban a korban. A hajók teljes hossza 295 méter lett, szélességük 37 méter, vízkiszorításuk pedig elérte a 45 ezer tonnát. A páncélzat vastagsága a vízvonalon 193 mm, a repülőfedélzeten, a hangár felett, pedig 89 mm volt. A csöves légvédelmi fegyverzet 18 darab 127 mm-es légvédelmi ágyúból, valamint 21 darab négycsövű 40 mm-es, és 68 darab 20 mm-es légvédelmi gépágyúból állt. A hajók elméletileg 137 darab repülőgépet tudtak szállítani, de a gyakorlatban száznál többel sosem voltak felszerelve. A 212 ezer lóerős hajtóművekkel az anyahajók elérték a 33 csomós sebességet is, legénységük több mint négyezer főből állt.A Midway eredeti állapotában.

A Midway eredeti állapotában.

 

Az eredeti tervek szerint hat ilyen hajót építettek volna meg, de a háború láthatóan közelgő befejezése miatt három hajó építését törölték.  A rohamtempóban dolgozó amerikai hajógyáraknak két év sem kellett ahhoz, hogy megépítsék ezeket a hatalmas monstrumokat, bár azok néhány héttel végül így is lemaradtak a háborúról. Az első egységet, a Midway-t, 1945 szeptember 10-én, egy héttel a japán kapituláció után állították szolgálatba, míg a második hajó, a Franklin D. Roosevelt, október 27-én állt hadrendbe. A harmadik hajó, a Coral Sea befejezése a háború után már nem volt annyira sürgős, az anyahajót végül 1947 október elsején állították szolgálatba. Tíz éven át, a Forrestal 1955-ös szolgálatba állításáig, ezek a hajók voltak a világ legnagyobb hadihajói, és egyben az első amerikai hadihajók, melyek túl nagyok voltak ahhoz, hogy át tudjanak hajózni a Panama-csatornán.

Szolgálata első éveit a Midway az Atlanti-óceánon, és a Földközi-tengeren töltötte. 1955-ben, a Jóreménység fokát megkerülve hajózott át a Csendes-óceánra, az Államok nyugati partjaira, ahol a haditengerészet Puget Sound-i hajógyárában elvégezték a hajó első korszerűsítését. Az anyahajó szögfedélzetet, és zárt orr részt kapott, valamint új gőzkatapultokat. A Midway 1957 őszén tért vissza a szolgálatba, s először főleg a kínai vizeken, majd 1965-től a vietnami partoknál tevékenykedett. 1966 és 1970 között ismét átépítették, repülőfedélzetének méreteit ismét megnövelték, nagyobb és erősebb lifteket kapott, fegyverzetét, elektronikáját, és belső berendezéseit modernizálták. Az átfogó felújítás költségei végül az eredetileg tervezett összeg két és félszeresére rúgtak, ami azzal a következménnyel járt, hogy két testvérhajójára már nem jutott pénz, így azok modernizálása végül elmaradt.Az anyahajó az első átépítések után, a hatvanas években.

Az anyahajó az első átépítések után, a hatvanas években.

 

Az átépítések után a Midway teljes hossza 305 méterre, a repülőfedélzet szélessége pedig 73 méterre növekedett, míg a vízkiszorítás 64 ezer tonnára nőtt. A csöves légvédelmi fegyverzetet teljesen eltávolították a hajóról, mely pályafutása végén már csak két darab Phalanx gépágyúval, és két nyolctubusos Sea Sparrow rakétával volt felszerelve. A repülőgépállomány szintén lecsökkent, a modern, a korábbiaknál jóval nagyobb és nehezebb, sugárhajtású repülőgépekből az anyahajó 65 darabot volt képes üzemeltetni.

A sok utólagos ráépítés azonban nem tett jót a hajó eredetileg sem kiemelkedő tengerállóságának, és stabilitásának. Viharos tengeren a Midway nagyon instabil volt, a hajótest hajlamos volt hirtelen erős kilengéseket tenni, s hol jobbra, hol balra dülöngélni. Az anyahajó emiatt a tulajdonsága miatt kapta meg legénységétől a „Rock’n Roll Carrier” elnevezést. Méreteihez képest alacsony oldalmagassága miatt erősebb hullámzásban a víz a megdőlt hajón rendszeresen felcsapott a repülőfedélzetre. Gyenge stabilitása is veszélyt jelentett, a számítások szerint 24 fokos dőlésnél a Midway már felborulhatott volna, bár a gyakorlatban egyszer 26 fokos dőlésből is fel tudott egyenesedni. A hajó rossz tulajdonságain a következő felújítások során megpróbáltak valamelyest javítani, és összességében véve több száz millió dollárt költöttek arra, hogy a Midway stabilitásán és tengerállóságán javítsanak. Ezek a próbálkozások azonban nem sok eredménnyel jártak, sőt, némelyik csak még tovább rontotta a hajó képességeit.A Dél-kínai-tengeren járőröző Midway 1965-ben.

A Dél-kínai-tengeren járőröző Midway 1965-ben.

 

Az átépítést követően az anyahajót ismét a vietnami vizekre irányították, ahol gépei részt vettek az észak-vietnami erők elleni támadásokban. A háború utolsó amerikai légigyőzelmét a Midway fedélzetéről felszálló repülőgépek aratták 1973 január 12-én. 1975 tavaszán az addig japán kikötőkben állomásozó hajó ismét visszatért a vietnami vizekre, ahol részt vett a dél-vietnami evakuációkban.

1979 tavaszán az anyahajót az Indiai-óceánra vezényelték, hogy az ütközésben megsérült Rangert helyettesítse. A Midway következő év tavaszán tért vissza Yokusakába. Júliusban az anyahajó a Fülöp-szigeteknél ütközött egy panamai teherhajóval. Maga a hajó csak kisebb károkat szenvedett, de az ütközés következtében két tengerész meghalt, három megsebesült, és több repülőgép is megrongálódott.

1986-ban az anyahajót ismét felújították, s övpáncélzatát leszerelték, azzal a céllal, hogy stabilitásán javítsanak, de ezzel sok sikert ezúttal sem értek el. 1990 júniusában egy belső robbanás, és az azt követően kitört tűz rongálta meg a hajót, melynek személyzetéből két tengerész meghalt, kilenc megsebesült. A balesetet követően ismét komolyan felmerült a Midway leselejtezésének gondolata, ám a néhány hónappal később kitört Öböl-háború újra kitolta egy kis idővel a hajó szolgálati idejét. A Midway a Perzsa-öbölben cirkálva vett részt a hadműveletekben, melyek végeztével visszatért Yokusakába. Utolsó éles bevetésére 1991 júliusában került sor, amikor a Luzon szigetén kitört Pinatubo vulkán elől menekülő civil lakosság, és a szomszédos amerikai támaszpont evakuálásában vett részt.

1991 őszén a Midway visszatért San Diegóba, ahol 1992 április 11-én kivonták a szolgálatból, és tartalékba helyezték, majd 1997-ben hivatalosan is törölték a flotta állományából. Két testvérhajója közül a Rooseveltet már a hetvenes évek végén lebontották, a szolgálatból 1990-ben kivont Coral Sea pedig 2000-ben jutott ugyanerre a sorsra. A Midway 2004 január tizedikén érkezett meg végleges helyére, a San Diegói kikötőbe, ahol azóta is múzeumhajóként szolgál.

 Az anyahajó, és két ellátóhajója a nyolcvanas években.

Az anyahajó, és két kísérőhajója a nyolcvanas években.

 

A hajó pénztára előtt mindig sorban állás van, ami jelzi, milyen népszerű látványosság a leselejtezett acélmonstrum, mely múzeumhajóként az első évben több mint 879 ezer látogatót fogadott, kétszer annyit, mint amennyire előzőleg számítottak. Hosszú múltján kívül a Midway annyiból is kuriózumnak számít, hogy ez az egyetlen, már a világháború utáni korszakból származó anyahajó – legalábbis a Kennedy várható restaurálásáig –, melyet múzeumhajóként megtartottak. A négy másik anyahajó, mely az Államok különböző kikötőiben látogatható, ugyanis mind a világháborús Essex osztály tagja. Bár a Midway tulajdonképpen szintén világháborús termék, méretei lehetővé tették, hogy később az új típusú anyahajók mintájára építsék át, így nemcsak nagyságában, hanem küllemében is egészen hasonló atommeghajtású társaihoz.

A magamfajtát, aki szerint az igazi hajó azért mégiscsak a vitorlás, éppen ez tölti el egy kis fanyalgással. Még az Iowán is mindig egyértelmű, hogy itt egy vízíjárműről van szó, de a Midway esetében a hajó mellett állva, és a hajóban kóborolva az ember sokszor úgy érzi, mintha gyárlátogatáson lenne. De a technika és a repülés megszállottjai számára persze a Midway maga a Kánaán.

 Innen még nem egyértelmű, hogy az a nagy szürkeség ott hátul egy hajó.

Innen még nem egyértelmű, hogy az a nagy szürkeség ott hátul egy hajó.

Itt azért már kezd derengeni.

Itt azért már kezd derengeni.

Bár időnként még innen nézve is inkább egy csillagrombolóra emlékeztet. Szemközt, a túlparton, jól látható egy másik, éppen itt álló, aktív anyahajó is.

Bár időnként még innen nézve is inkább egy csillagrombolóra emlékeztet. Szemközt, a túlparton, jól látható egy másik, éppen itt álló, aktív anyahajó is.

11.jpg

12.jpg

13.jpg

14.jpg

15.jpg

16.jpg

 A hajóba bejutva pár kanyar után rögtön a hangárfedélzetre jutunk, melynek hatalmas belső tere szintén egy üzemcsarnok benyomását kelti. Az óriási térben több kiállítás, szimulátorok, és persze egy csomó repülőgép vonja magára a figyelmet. Itt jellemzően második világháborús repülőgépek találhatók, míg a fedélzeten a sugárhajtású korszak relikviáit állították ki. Leghátul, a hangár hátsó részén, és a hajó tatján, egy nagyméretű ajándékbolt és kávézó működik.
17.jpg

A hangár.

A hangár.

19.jpg

 A hajó belseje természetesen itt sem látogatható teljes terjedelmében, mezei látogató csak egy kis részére juthat be, de így is sokkal nagyobb területet lehet bejárni, mint az Iowánál. (Ahol gyakorlatilag a hajó teljes belseje zárt terület.) Bár valahol azt olvastam, a belső részek csak csoportosan, idegenvezetővel látogathatók, mi egyszerűen csak lesétáltunk, és végigjártuk az el nem kerített részeket, egészen le a hajó egyik gépházáig. A meredek hágcsók az idősebbeknek időként komoly kihívást jelentenek, többen vissza is fordultak félúton. Egyébként itt is, és más hajókon is, táblák hívják fel a figyelmet arra, hogy ezeket a hágcsókat mindenki csak saját felelősségére használja.

20.jpg

21.jpg

21.jpg

Legénységi étkezde.

Legénységi étkezde.

Tiszti étkezde.

Tiszti étkezde.

Főtiszti étkezde.

Főtiszti étkezde .

 

A belső terek nagysága elég szembeötlő. Az Iowával ellentétben itt nem kellett görnyedezni, kényelmesen elfértem minden folyosón. A kabinok is komfortosabbnak tűntek, és bár ezekben sem szívesen töltenék el néhány napnál hosszabb időt, azért az egyértelmű, a legénység életkörülményei itt sokkal jobbak voltak, mint az alig pár évvel öregebb csatahajón.

Az is szembeötlő, a hajó, vagy legalábbis az általam látott részei, mennyivel jobb állapotban vannak, mint az Iowa. A festés ugyan helyenként itt is kopott, és láthatóan régi, de rozsdafoltokat szinte nem is látni. Mindenhol rend és tisztaság van, a berendezések épnek, és szinte működőképesnek tűnnek. Az embernek az a benyomása, egy nagytakarítás és karbantartás, majd készletfeltöltés után a hajót akár bevetésre is lehetne küldeni.

26.jpg 

27.jpg

28.jpg

29.jpg

30.jpg

31.jpg

A látogatható kettes számú gépház hatalmas, de zsúfoltsága miatt tényleges méreténél kisebbnek tűnik. Tulajdonképpen érdekesebbek a hajó elülső részén található, műszerekkel telezsúfolt rádiósszobák, és a hadműveleti helyiség, ahol a parancsnoki megbeszéléseket tartották. Itt az egyik fő látványosság a parancsnokot megszemélyesítő beszélő gumiember, akit feltehetően egy mozgásérzékelő hoz működésbe, mert akkor kezd el gesztikulálni és „beszélni”, amikor a látogató a közelébe ér. Hasonló, de „statikus” bábukat egyébként a hajó számos pontján láthatunk.

32.jpg

33.jpg

34.jpg

 35.jpg

A repülőfedélzetre felérve már egyértelműbb, hogy egy hajón járunk, az orr felé remek kilátás nyílik az öbölre, és a haditengerészet szemközti parton fekvő egyik támaszpontjára, a tat felé pedig San Diego belvárosának felhőkarcolóira. A túlparton levő támaszponton, pont a Midway-el szemközt, ezúttal is éppen egy aktív anyahajó horgonyzott, amennyire a párás levegőben ki tudtam venni, 77-es számmal, vagyis a George Bush lehetett az.

Míg a hangárban főleg második világháborús repülőgépek vannak kiállítva, itt a fedélzeten a sugárhajtású korszak F-akárhányas repülőgépei, és helikopterei sorakoznak. Némelyik gépnek a pilótafülkéjébe is betekinthetünk. Az egyik katapultnál, a fedélzet első részén, egy volt Intruder veterán tartott élménybeszámolót az érdeklődőknek, láthatóan rendkívül lelkesen, és nagyon jó beszélőkével megáldva ontotta magából a sztorikat.

Az óriási parancsnoki híd külön egységként működik, de én sajnos lemaradtam az Island Tour-ról. Viszonylag későn érkeztünk, délután kettő körül, és a híd már fél négykor bezárt. Mikor először elmentem mellette, még nyitva volt, de előtte még ki akartam menni a hajó orrába nézelődni. Mire onnan visszaértem, már kitették a Closed táblát. Nagy balszerencse, mert biztosan érdekes látványosság lett volna. Sebaj, majd legközelebb… 36.jpg

37.jpg

39.jpg

41.jpg

 42.jpg

43.jpg

44.jpg

45.jpg

46.jpg

47.jpg

48.jpg

49.jpg

50.jpg

51.jpg

52.jpg

53.jpg

54.jpg

55.jpg

56.jpg

Magam ugyan nem jutottam be ide, de szemléltetésnek néhány netről letöltött kép a Midway parancsnoki hídjáról:

58.jpg

59.jpg

60.jpg

 61.jpg

A USS Midway Museum honlapja: https://www.midway.org/

19 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://htenger.blog.hu/api/trackback/id/tr1614522692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

molnibalage 2018.12.30. 10:51:34

Mindig is azon töprengtem, hogy honnan volt annyi felhajtó erő tartaléka a hajónak, hogy 50%-kal nagyobb tömegnél is jó legyen. Ezek szerint azért hiába volt tartalék a stabilitás nem volt túl jó.

Milyen esetnél érték el a 26 fokos dőlést?

savanyújóska 2018.12.30. 11:15:24

@molnibalage: Ezt én se értem, a méretek növelése nélkül hogyan tudták a vízkiszorítást majdnem 20 ezer tonnával növelni. A nyolcvanas években állítólag bulge-ot szereltek a hajóra, aminek a kikötőben állva nem láttam nyomát, lehet, hogy csak a vízvonal alatt látható. A 64 ezer tonna talán innen értendő.
A 26 fokos dőlést 1988-ban mérték, a Fülöp-szigeteknél, egy viharban.

molnibalage 2018.12.30. 14:20:45

@savanyújóska: Azért durva lett volna, ha felborul. Ekkora ladik borult fel már valaha? Mármint ellenséges behatás nélkül...

savanyújóska 2018.12.31. 06:26:13

@molnibalage: Nem tudok róla. Legfeljebb a Normandie és a Queen Elizabeth, de azok is a szakszerűtlenül végzett mentési munkák miatt.

ártéri 2018.12.31. 21:53:50

Szép képek, köszönjük. A fedélzetnek milyen borítása van? Simán vas a trópusokon nem lehet nyerő.
Egyébként BÚÉK! Jó szelet jövőre is!

Lazarbibi 2019.01.02. 12:51:54

Legalsó képen az ötvenes évek oszcilloszkóp-csöves lokátor konzoljai.

SirHiggins 2019.01.02. 15:55:49

Azért arra kíváncsi lennék, hogy azt az ütközést hogyan hozták össze.

savanyújóska 2019.01.03. 17:38:48

@ártéri: A régebbi anyahajókon deszkázták a fedélzetet, de az újaknak úgy tudom csak acéllemez borítása van.

@SirHiggins: Éjszaka ütköztek össze egy tengerszorosban, a radar állítólag ki volt kapcsolva. Egyébként a hasonló ütközések ma sem számítanak ritkaságnak.

korxi 2019.01.08. 09:15:00

@savanyújóska: "a radar állítólag ki volt kapcsolva"
Akkor áttevődik a kérdés arra, hogy akkor ezt hogy hozták össze. Mármint hogy a radar ki volt kapcsolva egy tengerszorosban, ahol vélhetően az átlagnál nagyobb a hajóforgalom, és éppen ezért nagyobb esélye van az ilyeneknek. Nem ismerem a naval protokollt, de ez nem pont szembement azzal?

Devil 505 · http://airbase.blog.hu 2019.01.12. 22:40:01

@ártéri: Egy aszfaltszerű borítás van a repülő- és a hangárfedélzeten egyaránt, hogy jobban tapadjon a repülőgépek és a kiszolgálójárművek kereke. Időnként letakarítják, mert a kifolyt ilyen-olyan anyagoktól csúszós lesz. Egyébként éppen a Midwaynél történt, hogy az Öböl-háborúban a négyhetes folyamatos repülőüzem miatt annyira megkopott ez a réteg, hogy már gurulás közben is úgy viselkedtek a gépek, mint a jégen az autók. Le is álltak pár napra "újraaszfaltozni" miután két gép majdnem egymásnak ütközött.

ártéri 2019.01.13. 11:59:55

@Devil 505: Igen, sima vas nemcsak a felmelegedése miatt nem lehet, hanem az esőben csúszóssá válása miatt sem. Az aszfalt sem lehet hétköznapi, mert a leszállásoknál igen nagy terhelést kell kibírnia. A súlyáról nem is beszélve. Biztos nem egyszerű téma ez a tervezőknek sem.

Devil 505 · http://airbase.blog.hu 2019.01.13. 19:19:21

@ártéri: Az Öböl-háborús esetnél a lekopott felület miatt annyira megszűnt a tapadás, hogy még a lépésben guruló gépek is fékezhetetlenek és kormányozhatatlanok lettek. Az egyik Hornetet csak az mentette meg attól, hogy meglékeljen egy álló Prowlert, hogy egy tengerész felismerte a helyzetet és a gépek rögzítésére használt láncot gyorsan beakasztotta a Hornetbe, a másik végét a fedélzetbe épített szembe és a lánc megfogta a gépet. Ezután álltak le, mert az egy vicc lett volna, hogy az iraki légvédelem nem lövi le a gépeiket, de ők mindjárt kettőt is összetörnek a fedélzeten. Szóval repülőgépek ide, fegyverrendszer oda, ha ez a "koszos aszfalt" nem jó, akkor leáll az egész rendszer és volt, nincs repülőüzem. Egy darabig biztosan.

savanyújóska 2019.01.13. 19:42:19

@Devil 505: Aszfalt lenne? Azt hittem valami jó vastagon felkent műgyanta festék.

Devil 505 · http://airbase.blog.hu 2019.01.13. 20:38:51

@savanyújóska: Nem, nem aszfalt, csak ahhoz hasonló anyag. A pontos összetételét nem tudom. Azért írtam, hogy aszfaltszerű, mert úgy a legkönnyebb elképzelni. A felülete rücskös és a belekevert anyagtól olyan a tapintása, mint a csiszolóvászonnak.

axelot 2019.01.13. 21:52:04

@savanyújóska: úgy tűnik igazad volt, epoxy alapú bevonat. Ezt találtam róla: "American Safety Technologies MIL Spec exterior non-skid deck coatings – one and two component military grade epoxy anti slip coatings withstand the impact of 170 mph fighter jet landings and are resistant to Skydrol hydraulic fluid, oil, grease, caustic chemicals, and some of the world’s harshest weather conditions."
Forrás: itwast.com/solutions/military-grade-exterior-non-skid-deck-coatings/

savanyújóska 2019.01.14. 08:53:57

@korxi: A részleteket nem ismerem, talán valami gyakorlat volt, és a kísérőhajók radarjára hagyatkoztak. A szoros Borneo és Palawan között van, arrafelé meg nincs olyan extrém nagy hajóforgalom.

@axelot: Engem is a garázspadlókra kent epoxi bevonatra emlékeztetett.

Cymantrene 2019.01.14. 16:37:16

Kösz!
A szobor nem csak úgy lett: ez egy győzelemnapi csók a Time Square-n. Gondolom, ide azért szoborták meg, mert a pasas tengerész volt.
en.wikipedia.org/wiki/V-J_Day_in_Times_Square

savanyújóska 2019.01.15. 07:43:32

@Cymantrene: Ismerem a háttérsztorit, csak ez a fajta pop-art stílus nem nagyon találkozik az én ízlésemmel. A szobornak egyébként van egy életnagyságú másolata az Iowán is.

Untermensch4 2019.01.15. 11:32:33

@savanyújóska: A "hagyományos" szobrok is régi idők "pop-art"-darabjai. Akkoriban az volt népszerű ábrázolás... gondolj csak bele, a legtöbb háborús szobornál méltóságteljes alakok adják a hangulatot, teljesen mellőzik a realizmust a végeredményben előállt rokkantak és hullaszag mennyiségéhez képest.