Hét tenger

Nagypofájú Morton kapitány, az özvegycsináló

2018. augusztus 08. 10:10 - savanyújóska

 

A második világháború tengeri harcainak alighanem legismertebb fejezete az úgynevezett Atlanti Csata, a német tengeralattjárók többéves küzdelme az angolok tengeri utánpótlási vonalainak elvágásáért. Bár nem teljesen ismeretlen, de azért Európában sokkal kevésbé van bent a köztudatban, hogy ugyanekkor a világ másik felén is egy hasonló méretű tengeralattjáró háború zajlott, melyet az amerikaiak vívtak a japán tengeri kereskedelem ellen. E két háborúnak nemcsak a méretei, hanem a jellege is nagyon hasonló volt. Az amerikai haditengerészet parancsnoksága már a Pearl Harbor elleni japán támadás másnapján utasította tengeralattjáróit, indítsanak korlátlan tengeralattjáró háborút a japán hajózás ellen, vagyis kezdettől fogva pontosan úgy jártak el, mint az Atlanti-óceánon a németek.

A két oldalon lezajlott események megítélése természetesen gyökeresen más. Az amerikai tengeralattjárósok mai napig nemzeti hősök, legsikeresebb parancsnokaiknak emlékműveket állítottak, s kultuszukat máig gondosan ápolják. A németek viszont a mai napig megvetésre érdemes, gyűlöletes tömeggyilkosok, akik a vonatkozó tengerjog rendelkezéseinek felrúgásával, vagyis a korlátlan tengeralattjáró háborúval, az emberiesség legalapvetőbb normáit is felrúgták. (A Das Boot rendezője említette egyszer, mikor az amerikai díszbemutatón a film elején feltűnt a felirat, miszerint a 40 ezer német tengeralattjárósból 30 ezer soha nem tért vissza, a nézőtéren tapsvihar tört ki.)

A korlátlan tengeralattjáró háború, mint arról egy korábbi posztban már említést tettem, tulajdonképpen szükséges volt, ha eredményt akartak elérni, mivel a nemzetközi egyezmények betarthatatlanok voltak, és szinte teljesen megbénították volna a tengeralattjárók tevékenységét. Ezt később valójában a győztesek is kénytelenek voltak elismerni. Akármilyen aljasnak, gonosznak, vérszomjasnak állította be őket a propaganda, pusztán azért, mert előzetes figyelmeztetés nélkül szövetséges hajókat süllyesztettek el, a német tengeralattjáró parancsnokokat később sem állították bíróság elé. Csak azért, ha előre megfontolt szándékkal hajótörötteket gyilkoltak meg, ilyen esetet viszont hosszas keresgélés után se találtak többet, mint egyet, a nevezetes Peleus ügyet. (Lehet persze, hogy több is volt, csak ezeknél nem maradtak túlélők, és jó eséllyel az elkövetők se élték túl a háborút. Akárhogy is, az ilyen esetek mindenképpen nagy ritkaságnak számítottak.)

A Csendes-óceánon ugyanilyen kegyetlen harcok dúltak, melyben a felek ugyanúgy, vagy még inkább sutba dobták a civilizált viselkedés normáit, mint az atlanti hadszíntéren. Leginkább persze a japánok vették semmibe a genfi egyezményeket – amiket egyébként ők eleve el sem fogadtak –, de nem sokat finomkodtak az ellenséggel az amerikaiak sem. Ez itt elsősorban annyit jelent, hogy a németekhez hasonlóan ők is válogatás, és figyelmeztetés nélkül tüzeltek mindenre, ami ellenséges zászlók alatt úszott, és nem törődtek a hajótöröttek mentésével. Ez volt a bevett gyakorlat mindkét oldalon. Néhány esetben viszont az amerikaiak konkrét háborús bűncselekményeket is elkövettek, bármennyire is nem szeretnek erről sokan hallani. Ezeknek az eseteknek a többségét máig a hallgatás és a feledés jótékony homálya borítja, s még az alább olvasható, viszonylag jól ismert történet is sok pontban tisztázatlan maradt.

 

A németekkel ellentétben az amerikaiaknak úgyszólván kizárólag a támaszpontoktól távoli, az óceáni térségeken folytatott hadviselésre kellett számítaniuk. Ennek megfelelően tengeralattjáróik is hosszú távú bevetésekre alkalmas, nagyméretű egységek voltak, melyek nem merültek olyan gyorsan, és nem manővereztek olyan jól, mint a német típusok, viszont jóval nagyobb készletekkel rendelkeztek, és sokkalta jobb elhelyezési körülményeket biztosítottak a legénység számára. Tipikus képviselője volt ezeknek a tengeralattjáróknak a még a háború előtt tervezett Gato osztály – az előző, Tambor osztályú tengeralattjárók módosított változata –, az amerikai tengeralattjárók egyik legsikeresebb típusa.A Gato osztály egyik leghíresebb hajója, a Wahoo.

A Gato osztály egyik leghíresebb hajója, a Wahoo.

 

A 95 méter hosszú hajók vízkiszorítása a felszínen 1500, lemerülve 2.400 tonna volt, vagyis sokkal nagyobbak voltak még a német IX. típusnál is. Két hajócsavarjukat négy General Electric villanymotor hajtotta, melyekhez az energiát a felszínen a négy darab Fairbanks-Morse dízelmotor által hajtott generátorok, lemerülve pedig a hajó akkumulátorai biztosították. A felszínen a hajók elérhették a 21 csomós sebességet is, ami nagyon jó értéknek számított. A gazdaságos sebességük tíz csomó volt, mellyel hatótávolságuk elérte a 11 ezer mérföldet.

Kortársaikhoz hasonlóan lemerülve természetesen ezek a tengeralattjárók is sokkal rosszabb teljesítményt produkáltak, a naszádok legnagyobb sebessége a víz alatt legfeljebb kilenc csomó volt, és ezt is csak nagyon rövid ideig tudták tartani. Az akkumulátorkapacitást a legkevésbé igénybe vevő gazdaságos sebesség mindössze két csomó volt – 3,6 km/h, kényelmes sétálótempó –, ezzel elvileg 48 órán át tudtak haladni.

A tengeralattjárók fő fegyverzetét tíz darab 533 mm-es torpedóvetőcső jelentette, ezekből hatot az orrban, négyet a taton építettek be. A csövekhez 24 torpedót tudtak magukkal vinni. A fedélzeten ezenkívül beépítettek még egy 76 mm-es löveget – ezt később a legtöbb hajón 102 mm-esre cserélték –, és néhány légvédelmi gépágyút. Ez utóbbiak száma és kalibere hajónként eltérő volt.

A jó tengerállóságú hajók 60 fős legénysége a normál készletekkel 75 napot tudott egyhuzamban a tengeren tölteni. A hajótest nyomásállóságára a gyár 90 méteres mélységig adott garanciát – ugyanúgy, mint a német VII. típusú tengeralattjárók esetében –, de azok ha kellett, természetesen ennél nagyobb mélységeket is kibírtak. Hogy pontosan mekkorát, és hol volt a végső határ, azt persze senkinek se volt kedve kipróbálni.

A Gato osztályba tartozott a már a háború alatt, 1942 februárjában vízrebocsátott Wahoo is. (Nevét egy a karibi vizeken honos halfajta után kapta.) A hajót májusban állították szolgálatba, majd a próbajáratok elvégzését, illetve a legénység felkészítését követően augusztus végén indult első bevetésére, Marvin Granville Kennedy kapitány parancsnoksága alatt.

A Wahoo első útját nem kísérte szerencse. A tengeralattjárónak meg kellett küzdenie az amerikai torpedókra ekkoriban, és még sokáig jellemző folyamatos meghibásodásokkal, melyeknek köszönhetően több biztos célpontot is elvétettek. Egyetlen torpedótalálatot sikerült csak elérni egy tankhajón, de mint a háború után kiderült, ennek is sikerült kikötőbe érnie. A torpedók mellett a kapitány sem teljesített a várakozásoknak megfelelően, ügyetlenkedése miatt két japán anyahajót is futni hagytak.Dudley Walker Morton, itt még ifjú tengerészkadétként.

Dudley Walker Morton, itt még ifjú tengerészkadétként.

 

November nyolcadikán a Wahoo már két kapitánnyal a fedélzetén futott ki második bevetésére. A hajó parancsoksága továbbra is Kennedy kezében volt, de tapasztalatszerzés végett melléje rendelték kijelölt utódját, Dudley Walker Mortont is. Az ekkor 35 éves Morton a szokásos módon a felszíni hajókon kezdte pályafutását, és csak később nyergelt át a tengeralattjárókra. Tehetséges, és agresszív parancsnoknak tartották, de harci bevetésen addig még nem vett részt. (Az „agresszív” jelző az amerikaiak számára a legfőbb katonai erényt jelenti.) A tiszti klubokban – melyekre természetesen itt sem a kifinomult, intellektuális humor volt jellemző – egyik legnépszerűbb mutatványa az volt, hogy egyszerre féltucat pingpong labdát is képes volt a szájába gyömöszölni. Innen kapta a „Mush” becenevet is. (Ami száj, illetve arc jelentéssel bír, de találóbbnak és kifejezőbbnek tartottam Nagypofájúnak lefordítani.)

A második út valamivel jobban sikerült, mint az első. Egy hónapnyi eredménytelen járőrözést követően a Wahoo-nak sikerült elsüllyesztenie egy ötezer tonnás japán tankhajót, bár utána alig tudtak elmenekülni a konvojt kísérő romboló vízibombái elől. Kennedy kapitány ezúttal is nagyon határozatlannak bizonyult, s bár lehetősége lett volna rá, nem ismételte meg a támadást – talán a heves bombázástól megriadva –, hanem az elért sikerrel megelégedve visszavonult, és futni hagyta a konvoj többi hajóját. Négy nappal később elsüllyesztettek egy japán tengeralattjárót, majd december 26-án befutottak az ausztrál Brisbane kikötőjébe. 31-én a teljesítményével elégedetlen parancsnokság felmentette tisztségéből Kennedy kapitányt, és helyére Mortont nevezték ki. 1943 január 16-án a Wahoo már az ő parancsnoksága alatt futott ki harmadik bevetésére. (Kennedy-t nem találták alkalmasnak a tengeralattjárókon folytatott további szolgálatra, és visszahelyezték a felszíni flottához, ahol később egy romboló parancsnoka lett. Karrierjében mindez nem okozott törést, végül ellentengernagyként vonult nyugdíjba.)

Január 23-án, a Kairiru-sziget közelében a Wahoo négy torpedót lőtt ki a Harusame rombolóra, de mindegyik bedöglött, vagy a romboló kikerülte. A Harusame ezután megpróbálta legázolni a Wahoo-t. Morton meg sem próbált menekülni, ehelyett kilőtte az orrcsövekben megmaradt utolsó torpedót az egyenesen feléje tartó rombolóra. Az addig ügyesen manőverező japán kapitány a feléje közeledő torpedó láttán alighanem elvesztette a fejét, és ahelyett, hogy egyenesen a torpedó felé fordult volna – az orrhullám így jó eséllyel félresöpörte volna azt a hajó útjából –, megpróbált kitérni, ami ilyen kis távolságon már nem volt lehetséges. Az oldalra fordulással kiváló célpontot nyújtó hajót a torpedó így végül középen találta el, és a robbanás kettétörte a rombolót. Morton elsüllyesztettnek jelentette a Harusame-t, de azt valójában később sikerült kikötőbe vontatni, és kijavítani. (Végül amerikai bombázók süllyesztették el 1944 júniusában.)A két kémény között jól láthatóan kettétört Harusame, a Wahoo periszkópjából szemlélve.

A két kémény között jól láthatóan kettétört Harusame, a Wahoo periszkópjából szemlélve.

 

Két nappal később, 1943 január 26-án, reggel nyolc órakor, a Palau közelében hajózó Wahoo őrszeme ismét füstöt észlelt a láthatáron. Közelebb érve kiderült, két japán teherhajó közelít feléjük. A Wahoo lemerült, és hosszas manőverezgetés után fél tizenegyre sikerült kilövési pozícióba kerülniük. Morton két torpedót lőtt ki az első hajóra, majd egy perccel később kettőt a másodikra. Az első hajót, a kétezer tonnás Fukurei Marut, mindkét torpedó eltalálta, s az rögtön az oldalára dőlt, és süllyedni kezdett. A második célpontot, a négyezer tonnás Pacific Marut, csak egy találat érte, a hajó mozgásképes maradt, és a Wahoo felé fordult, de valószínűleg nem azért, hogy legázolja, hanem mert megsérült a kormánya.

Közben Morton a második hajó mögött észrevett egy harmadikat is, és a feléje közeledő japán teherhajóval mit sem törődve erre összpontosította figyelmét. Háromnegyed 11-kor három torpedót lőtt ki a harmadik hajóra, melyekből kettő el is találta a célpontot. Ezután ismét a második hajó felé fordult, és pontosan szemből két torpedót lőtt ki rá. Az egyik ismét célba talált, a japán hajó azonban rendületlenül egyenesen a Wahoo felé tartott, mely kénytelen volt mélyebbre merülni, és balra kitérni.

Mintegy tíz perccel később a tengeralattjáró ismét periszkópmélységre emelkedett, és Morton felmérte a helyzetet. Az elsőként eltalált Fukurei Maru elsüllyedt, míg a Pacific Maru lassan bár, de még mindig haladt, és már távolodott a Wahoo-tól. A harmadik teherhajó erősen megdőlt, és teljesen megállt, de még mindig a felszínen volt. Miután erre a hajóra volt jó kilövési lehetőségük, Morton fél tizenkettőkor újabb két torpedót lőtt ki rá. Mindkét torpedó célba talált, de csak a második robbant fel. A teherhajó most már süllyedni kezdett, és Morton újra a még mindig távolodó második hajó felé fordult, hogy megadja neki a kegyelemdöfést. Gyorsan merülő akkumulátoraival azonban a Wahoo-nak nem volt esélye rá, hogy utolérje a japán hajót, ezért felmerültek, hogy feltöltsék a majdnem teljesen lemerült telepeket. Közben egy negyedik japán hajót is észrevettek a láthatáron, és Morton most efelé fordult, abban bízva, a hajótöröttek kimentése céljából az majd közelebb jön, és akkor azt is megtorpedózhatja. A japán hajó azonban, talán mert rádión riasztották, elfordult, és távolodni kezdett.

Bár a Wahoo a felszínen akár 20 csomós sebességre is képes volt, vagyis gyorsabb volt a japán teherhajóknál, mégsem indult rögtön a menekülő hajók üldözésére, hanem visszatért a harmadik célpont süllyedésének helyszínére. Ez a hajó, mint később kiderült, az 5.400 tonnás, csapatszállításra használt Buyo Maru teherhajó volt, mely most is katonákat szállított, összesen több mint ezret. Az elsüllyedt hajó után maradt törmelékek közt körülbelül 20 kisebb-nagyobb, túlélőkkel telezsúfolt mentőcsónak maradt a felszínen, és a csónakok körül a víz is tele volt a mentőmellényben úszó hajótöröttekkel. A Wahoo egyik tengerésze így emlékezett vissza a látványra: „A japán hajótöröttek közelében emelkedtünk felszínre. Ott voltak mindenen, ami úszott, minden törött fadarabon, a mentőcsónakokon, mindenhol, s leírhatatlan arckifejezéssel néztek ránk, ahogy elhaladtunk közöttük. A víz olyan sűrűn tele volt az ellenség katonáival, hogy gyakorlatilag lehetetlen volt úgy elmenni köztük, hogy orrhullám félre ne sodorja őket, mint a fatörmeléket. Azok a csapatok voltak, akikről tudtuk, Új-Guineába küldik őket harcolni, és megölni a mi embereinket. Mush, akinek az ellenség iránti nyomasztó, zsigeri gyűlöletét csak ekkor kezdtük észrevenni, a vérontáson örvendezve nézett körül.”

Morton úgy gondolta, amíg feltölti a telepeket, hasznosan tölti az időt, és úgymond befejezi az elkezdett munkát. A közeli, japán kézen levő szigetek alig pár mérföldre voltak csak, a japán katonák a csónakokkal jó eséllyel hamar kiértek volna oda, amit semmiképp nem akart megengedni, és elhatározta, elpusztítja a mentőcsónakokat.A célkeresztben a megtorpedózott Buyo Maru.

A célkeresztben a megtorpedózott Buyo Maru.

 

Morton tűzkészültségbe helyezte az összes fedélzeti fegyvert, majd negyed egykor parancsot adott, a 102 mm-es fedélzeti ágyúval vegyék célba a Buyo Maru legnagyobb csónakját, és süllyesszék el. Az első lövéseket követően a csónakokban ülő japán katonák közül is tüzelni kezdtek néhányan, s 7,7 mm-es puskáikkal lőni kezdték a Wahoo-t. A tengeralattjárón erre kitört az általános lövöldözés, mindennel lőtték a japánokat, amijük csak volt, a 20 mm-es és a 12,7 mm-es gépágyúkkal, és a kézi fegyverekkel is. Az amerikaiak szisztematikusan szitává lőtték a Buyo Maru összes mentőcsónakját – többnyire persze a bennük ülőkkel együtt –, majd jó félórányi lövöldözés után a menekülő hajók után fordultak, és magukra hagyták a vízben a még életben levő hajótörötteket.

A Wahoo most teljes sebességre kapcsolt, és jelentős sebességi fölényének köszönhetően késő délutánra sikerült is lőtávolságon belülre megközelítenie a menekülő tankert, melyet a rá kilőtt két torpedó egyike telibetalált. A hajó kettétört, és gyorsan elsüllyedt. Ezután a visszatértek a két találatot kapott, már csak néhány csomós sebességgel vánszorgó Pacific Maruhoz, melynek valószínűleg tönkrement a kormánya, mert mereven tartotta irányát, és nem is próbálkozott kitérő manőverekkel. Morton egészen közel ment, és két torpedót lőtt ki a célpontra. Mindkettő talált, s a japán teherhajó negyedórával később elsüllyedt.

Miután a Wahoo teljesen kifogyott a torpedókból, Morton hazafelé indult, és február hetedikén, mindössze 23 nappal a Brisbane-ből való távozás után befutott Pearl Harborba. Ez volt a Wahoo legrövidebb portyája, de a legeredményesebb is. Morton egy romboló, és négy teherhajó elsüllyesztését jelentette, összesen 31.900 tonnával. (A háború után ebből csak három teherhajót, és 11.350 tonnát igazoltak.) A támaszpontra visszatérő tengeralattjáró periszkópjára Morton nagyvonalúan nyolc kis japán zászlót vonatott fel, melyek a Wahoo addigi portyáin összesen elsüllyesztett japán hajókat szimbolizálták. (Beleszámítva tehát az előző parancsnok által elsüllyesztett hajókat is.) Tősgyökeres amerikaiként Mortonnak jó érzéke volt a színpadias gesztusokhoz is, s tudta, mire buknak az újságírók. A periszkóp tetejére ezért egy seprűt tűzetett ki, mely a tengerészhagyomány szerint azt jelentette, kisepri a tengerekről az ellenséget. A japán zászlók felett pedig ott lobogott még egy hosszú szalag is, rajta a felirattal: „Lődd a kurafiakat!” (Shoot the sons of bitches! Legalábbis feltételezem, a „sunza bitches” ezt jelenti.)

A jól sikerült belépő természetesen nagy sikert aratott. A visszatérő Wahoo-t óriási ünneplés fogadta, s a tengeralattjáró támaszpont szinte teljes személyzete kivonult üdvözölni a hajót, élükön a flottilla újonnan kinevezett parancsnokával, Charles Andrews Lockwood altengernaggyal, aki lelkendezve „egyszemélyes farkasfalkának” nevezte a Wahoo-t, és rögtön a legmagasabb katonai kitüntetésre, a Kongresszusi Becsületéremre terjesztette fel annak parancsnokát. (Amit végül nem kapott meg, de megkapta többek között a Haditengerészeti Keresztet, és a Kiemelkedő Haditengerészeti Szolgálatért érdemérmet.)A Pearl Harborba visszatérő Wahoo parancsnoki tornya, zászlókkal, szalagokkal, és seprűvel ékesítve.

A Pearl Harborba visszatérő Wahoo parancsnoki tornya, zászlókkal, szalagokkal, és seprűvel ékesítve.

 

A helyszínen Morton és elsőtisztje, Richard O’Kane úgy vélték, az általuk elsüllyesztett japán csapatszállítón közel tízezer ember tartózkodhatott. A hivatalos jelentésében Morton már próbált visszafogottabb lenni, és 1500-6.000 katonáról írt, akiknek többségét úgy vélte, sikerült likvidálnia. A két tiszt tudta, hogy a japánok hajlamosak telezsúfolni a csapatszállító hajókat, de ezúttal nagyon túlbecsülték a létszámot. A Buyo Marun valójában – legalábbis a hivatalos japán adatok szerint – a hajó legénységével együtt összesen 1126 ember tartózkodott, akik közül a legtöbb forrás szerint 282-en haltak meg. Miután a hajó viszonylag lassan süllyedt, volt idő annak elhagyására, így az elesettek nagy többsége alighanem a Wahoo fedélzeti fegyvereinek az áldozata lett.

Az esetet nem verték nagydobra, a nyilvánosság felé a részleteket nem közölték. Tengeralattjárós körökben persze hamar ismertté vált az ügy, mivel Morton kimondottan büszke volt arra, amit tett, meg sem próbálkozott azzal, hogy azt eltitkolja, és egyáltalán nem érezte úgy, hogy bármiért is mentegetőznie kellene. Az eset azért megosztotta a flotta tisztjeit, és néhányan felvetették, talán mégiscsak kellene valamiféle vizsgálatot tartani az ügyben. Lockwood állítólag a következőkkel hallgattatta el az akadékoskodókat: „Ha lenne még tíz ilyen gyilkosom, mint Morton, egy évvel hamarabb érne véget ez a rohadt háború!

A Buyo Maru hajótöröttjeinek lövetése miatt végül semmilyen vizsgálat nem indult, sem a háború alatt, sem utána. Az eset a nagy nyilvánosság számára pedig egészen a hatvanas évekig titokban maradt.Morton – jobbra –, és elsőtisztje, Richard O'Kane a Wahoo parancsnoki hídján.

Morton – jobbra –, és elsőtisztje, Richard O'Kane a Wahoo parancsnoki hídján.

 

A történtekről azóta persze már sokat lehet olvasni. Gyakorlatilag valamennyi forrás azzal a jelzővel látja el az esetet, hogy: „ellentmondásos”. (controversial) Magam részéről azonban úgy vélem, az ügyben egyáltalán semmilyen ellentmondás nincs. Ez egy egészen egyszerű, szimpla háborús bűncselekmény volt, melyet ha Morton a német oldalon követ el, a háború után azonnal bíróság elé állítják, rövid úton elítélik, és kivégzik.

Ezt nyilván az amerikaiak is sejtik, ezért egészen bámulatos, nyakatekert és kreatív érvelésekkel hozakodnak elő, melyekkel mentegetni próbálják Mortont, és lehetőség szerint ezúttal is kihozni valahogy az ügyből azt, hogy végső soron erről is az ellenség tehet. Ennek a szerecsenmosdatásnak egyik jellemző példája az a – szerintem vérlázító – cikk, melyet napjaink amerikai haditengerészetének egyik tengeralattjárós tisztje írt, elődje nagyszerűségét méltatandó. Ebből idéznék pár mondatot:

A Buyo Maru fedélzetén levő „utasok” nem külföldi tárgyalásokra utazó üzletemberek voltak. Nem is szabadságot kereső menekültek, sem pedig karibi vakációra utazó családok. A Császári Japán Hadsereg katonái voltak. Katonai státuszuk határozottan más morális kategóriába helyezi őket, mint a kereskedelmi tengerészeket, üzletembereket, menekülteket, nyaralókat. …

Miután megállapítottuk, hogy a Buyo Maru legitim célpont volt, és ennélfogva a fedélzetén szállított katonák is legitim célpontok, ugyan miért adnánk nekik védettséget a további támadásokkal szemben csak azért, mert egy acélhajó helyett facsónakokba szálltak? …

A Wahoo küldetése, hogy megállítsa az ellenséges csapatokat azzal, hogy elsüllyeszti a hajóikat, befejezetlen volt. Kötelességmulasztás lett volna, ha az akciót nem folytatják eddig a végkifejletig. Képzeljük el, hogy meg kell magyaráznunk valamelyik katonánk édesanyjának, feleségének, nővérének, vagy ami még rosszabb, egyik bajtársának, hogy meg lett volna a lehetőségünk, hogy megakadályozzuk szeretteik, vagy barátaik halálát, de nem éltünk ezzel a lehetőséggel, mert az visszataszító és becstelen volt. Ez egyetlen lehetőséget hagyott Mortonnak, ugyanazt, amije akkor is volt, amikor először megpillantotta a hajót: megölni őket. …

Akkor mégis mi különbözteti meg Dudley Mortont, és a mi akkori professzionális katonáinkat a náci Németország, vagy a császári Japán bérgyilkosaitól? A tény, hogy az emberek megkérdőjelezik ennek az ellentmondásos akciónak a morális és jogi megalapozottságát, az, ami jelzi a különbséget. Nekünk vannak viselkedési normáink, törvényeink, morális etikánk, melyek megkövetelik a hasonló tettek megkérdőjelezését, és társadalmunk keretein belüli igazolását. Ellenségeink semmi ilyesmire nem voltak képesek, és a hasonló incidenseket nagy győzelemként ünnepelték volna.

Morton és társai azon a napon megtették a kötelességüket, és cselekedeteik kiállták az idő próbáját. Ez nem volt mészárlás, vagy atrocitás. Morton nem gyilkos. Ez egy durva, és visszataszító, de abszolút szükségszerű, és igazolható tett volt, melyet egy barbár háború során követtek el. Bár jogunkban áll megkérdőjelezni ezt az akciót, adjuk át ezt a témát a történelemnek, és hagyjuk végre a Wahoo igaz amerikai hőseit békében nyugodni, amit olyannyira kiérdemeltek.

A csapatszállító hajók természetesen legitim célpontok voltak, bármekkora emberi tragédiát is jelentett egy ilyennek az elsüllyesztése. A német tengeralattjárók mindkét háborúban jó pár ilyen hajót elsüllyesztettek, gyakran igen nagy, esetenként ezres nagyságrendű veszteséget okozva ezzel az ellenségnek. A szövetséges sajtó természetesen óriási ricsajt csapott az ilyen esetek körül, átkozva a vérszomjas fenevad hunokat/nácikat, de a háború után végül egy tengeralattjáró kapitányt sem állítottak bíróság elé azért, mert szövetséges csapatszállító hajókat süllyesztett el.

Azonban teljesen más a helyzet, ha nem magára a hajóra, hanem az emberekre lőnek. Hiába van rajtuk egyenruha, mihelyt a vízbe, vagy egy mentőcsónakba kerülnek, onnan kezdve ezek már nem katonák, hanem szervezett ellenállásra képtelen hajótöröttek. Vagyis egyáltalán nem kerülnek más „morális kategóriába”, mint a civilek. Nincs ugyanis semmilyen „más morális kategória”. Az 1907-es hágai egyezmények értelmében többé-kevésbé ugyanolyan előírások vonatkoznak rájuk, mintha megadták volna magukat, vagyis minden körülmények között határozottan tilos tovább gyilkolni őket. A legitim célpont a hajó, nem az ember.A nagyjavításon levő Wahoo San Franciscóban, 1943 júliusában.

A nagyjavításon levő Wahoo San Franciscóban, 1943 júliusában.

 

Miért adnánk nekik védettséget a további támadásokkal szemben csak azért, mert egy acélhajó helyett facsónakokba szálltak?” Miért adnánk védettséget egy pilótának csak azért, mert a repülőgép helyett inkább egy ejtőernyőn folytatja az útját? Nyugodtan szétlőhetjük az ejtőernyőt – ahogy azt gyakran meg is tették – és aztán vonogathatjuk a vállunkat, nincs itt kérem semmi probléma, nem az emberre lőttünk. És éppen ez az egyik leggyakoribb mentegetőzés, hogy Morton nem az emberekre lövetett, hanem csak a mentőcsónakokra. Ezt akár úgy is megfogalmazhatjuk, nem megölni akarta a japánokat, hanem csak ösztönözni őket arra, hogy fulladjanak vízbe. Ami ugye egészen más. Egyébként a Peleust elsüllyesztő Eck pontosan ugyanezzel próbálta mentegetni magát, vagyis azzal, hogy ő nem az emberekre, hanem a mentőcsónakokra és mentőtutajokra lövetett. Az ő esetében azonban ez a védekezés valahogy nem vált be.

A hasonló incidensek megítélését azonban némileg árnyalja, ha a hajótöröttek még a hajó elhagyása után is folytatják valamilyen módon az ellenállást. Erre is megvan a megfelelő történelmi példa. 1894-ben a Togo Heihacsiro vezette Naniwa cirkáló a koreai partoknál elsüllyesztette a kínai csapatokat szállító Kowshing teherhajót, majd tüzet nyitottak a hajótöröttekre is. Angliában igen nagy felháborodást váltott ki az eset – miután a Kowshing angol tulajdonban volt –, ám az Admiralitás vizsgálóbizottsága végül úgy döntött, a japán kapitány eljárása jogszerű volt, mivel a kínai katonák a süllyedő hajóról, és a csónakokból is tovább lőtték a Naniwát, sőt, még az őket menteni próbáló japán csónakokat is.

Talán ennek a precedensnek az alapján állítják a legtöbb helyen azt, hogy a japánok voltak az elsők, akik tüzet nyitottak a Wahoo-ra, Morton eljárása tehát jogszerű volt, hiszen a japánok a Buyo Maru elsüllyedése után sem szüntették be az ellenállást. A legtöbb írás így emlékszik vissza az eseményekre. Ezt írta a Wahoo-ról írt könyvében a tengeralattjáró egyik volt tengerésze, Forest Sterling is, és így emlékezett vissza a történtekre a hajó elsőtisztje, O’Kane hadnagy is. Van azonban egy perdöntő bizonyíték ezzel az állítással szemben, mégpedig Morton hivatalos jelentése. Későbbi rajongójához hasonlóan Morton sem talált egyáltalán semmilyen kivetnivalót abban, amit tett, és nem is próbálkozott szépíteni a történteket, amiket egyébként nem tartott különösebben fontosnak, és jelentésében csupán néhány sort sort vesztegetett ezek leírására. Ez így hangzik: „Elhatároztuk, hogy hagyjuk ezt a két hajót a láthatár felé haladni, miközben a felszínen feltöltjük a telepeket, és elpusztítjuk a körülbelül húsz, katonákat szállító csónakot. Ezek a csónakok több fajtából kerültek ki, nehezen besorolható evezős és motorcsónakokból. A felszíni összecsapás 11.35-kor kezdődött, valamennyi löveg készültségben állt. A négyhüvelykes ágyú a legnagyobb, katonákkal teli csónakra tüzelt. Bár a csónakból látszólag valamennyi katona a vízbe ugrott, tüzelésünket kiskaliberű fegyverekből viszonozták. Mi erre tüzet nyitottunk mindennel, amink volt.

Nyilvánvaló tehát, hogy az amerikaiak nyitottak először tüzet, szándékosan és előre megfontoltan, s igazából mindegy, hogy a mentőcsónakokra, vagy az emberekre, a cél mindenhogyan teljesen egyértelmű: japánokat akartak ölni, méghozzá minél többet. Ebben sincs egyébként semmi meglepő, vagy szokatlan, ez volt az általános amerikai mentalitás, legalábbis a háború első felében. Halsey tengernagy irodájának ajtaját például a következő felirat díszítette: „Ölj japcsit! Ölj japcsit! Ölj még több japcsit!” A Wahoo periszkópján lengő szalag felirata – „Lődd a kurafiakat!” – ezzel teljesen összhangban áll, másrészt meg rövid leírása annak, mi történt a Buyo Maru elsüllyesztésekor. Az esetet követően Morton nem véletlenül kapta meg társaitól az „Özvegycsináló” gúnynevet. (Ami egyébként kimondottan bosszantotta.)

A tengerek hősét természetesen Hollywood is próbálta hasznosítani. Jobb oldalon a Destination Tokyo című film forgatásán szakértőként közreműködő Morton, és felesége, középen a főszereplő, Cary Grant, jobbra pedig a rendező, Delmer Daves.

A tengerek hősét természetesen Hollywood is próbálta hasznosítani. Jobb oldalon a Destination Tokyo című film forgatásán szakértőként közreműködő Morton, és felesége, középen a főszereplő, Cary Grant, balra pedig a rendező, Delmer Daves.

 

Van azonban a történetben egy olyan, az amerikai szakirodalomban természetesen nem túl gyakran emlegetett csavar, ami már csak a háború után derült ki, és ami végképp más megvilágításba helyezi a történteket.

A Wahoo emberei már a helyszínen felfigyeltek néhány dologra, amik az egész esetet nagyon furcsává tették. Morton és O’Kane például meglepődtek a katonák szokatlan egyenruháján, ami különbözött az általuk addig látott japán katonai egyenruháktól. Végül arra a következtetésre jutottak, a hajó valószínűleg nem a hadsereg, hanem a haditengerészet katonáit szállította.

Ami azonban a legkülönösebb volt, hogy a vízben vergődő hajótöröttek mintha próbálták volna megadni magukat, ami a japánoktól addig nem tapasztalt, teljesen szokatlan viselkedés volt. Egyikük próbált közel úszni a hajóhoz, mintha annak a fedélzetére akart volna jutni. Amikor az egyik tengerész felhívta erre Morton figyelmét, és megkérdezte tőle, nem e kellene felvenni az illetőt, Morton így válaszolt: „Nekem nem kell ez a kurafi! És magának?” A hajó felé tartó katonára ezt követően kézifegyverekből nyitottak tüzet, és gyorsan végeztek vele. (Valószínűleg ő volt az, akiről később azt állították, azért lőtték le, mert kézigránátot akart dobni a Wahoo-ra. Az amerikai historikusok persze nem is mulasztják el gyorsan megjegyezni, ez volt az egyetlen eset, amikor nem a csónakokra lőttek, mert egyébként természetesen valamennyi gránát és golyó csakis és kizárólag ezeket találta el...)

Forest Sterling egy még furcsább dolgot látott, néhány katona fehér kendőt lengetett a Wahoo felé! Ez már egyenesen megdöbbentő volt, japán katonáktól hasonlót addig még talán egyetlen amerikai sem látott. A nagy lövöldözésben azonban akkor nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget az esetnek, utána pedig a másik két hajó üldözése és elsüllyesztése végképp elfeledtette a látottakat.

Pedig valószínűleg jobban tették volna, ha kicsit kíváncsibbak, és mégis megkérdezik a Wahoo felé tartó katonát, mit akar tőlük, vagy felveszik a fehér kendőt lengetőket. Ugyanis ebben az esetben nyilván gyorsan kiderült volna, hogy a Buyo Marun szállított katonák fele nem japán, hanem indiai hadifogoly, a 16. Punjab Ezred második zászlóaljának katonái, akik Szingapúrban estek japán fogságba!

A japán teherhajón szállított mintegy ezer katonából 491 volt indiai, a többiek az őreik voltak, illetve a tüzérség hadtápjának az emberei. A Buyo Maru 282 halottjából mindössze 87 volt japán, az összes többi az indiai hadifoglyok közül került ki. (A legtöbb helyen legalábbis 195 halottról írnak, bár van ahol 269 áldozatot említenek. Egyébként jellemzőnek tartom, hogy amennyire én tudom, senki még csak kísérletet sem tett arra, hogy felkutassa az indiai zászlóalj esetleges túlélőit, és tőlük érdeklődjön afelől, tulajdonképpen mi is történt a Buyo Maru elsüllyesztésekor. A fogságba esett indiaiak közül különben nagyon sokan átálltak a japánok oldalára. Akik nem így tettek, azoknak nem sok esélyük volt megérni a háború végét. A japánok még a fehéreknél is jobban megvetették és lenézték őket, s a tőlük megszokott elképesztő brutalitással bántak velük.) Az amerikaiak erre természetesen azonnal azt mondják, az indiai áldozatok száma azért volt ilyen magas, mert a japánok nem mentették ki őket – vagyis megint: Erről is az ellenség tehet! –, de nincs semmi, ami ezt a vélekedést alátámasztaná. A körülmények ismeretében a legvalószerűbbnek tűnő feltételezés inkább az, hogy az indiaiak voltak azok, akik megpróbáltak közel jutni a tengeralattjáróhoz, így később a lövések – melyeket természetesen csakis és kizárólag a csónakokra irányoztak... – őket érték leginkább. A túlélőket egyébként már néhány órával később kimentette, és Palaura szállította a Choku Maru teherhajó.

Akárhogy is nézzük tehát a dolgot, csak meg kell állapítani, Morton nagy lelkesedésében saját szövetségeseit mészárolta le. Ha más nem, hát legalább ez a tény gondolkodóba kéne, hogy ejtse azokat, akik szerint amit Morton tett, az „abszolút szükségszerű, és igazolható”.

Fúvószenekar és ünneplő tömeg a támaszpontra visszatérő Wahoo fogadásán.

Fúvószenekar és ünneplő tömeg a támaszpontra visszatérő Wahoo fogadásán.

 

A következő két járőr során folytatódott Morton és a Wahoo sikersorozata. A Japán körüli vizeken portyázó tengeralattjáró tucatnyi kisebb-nagyobb japán hajót süllyesztett el. Hozzá kell persze tenni, az amerikaiaknak közel se volt olyan nehéz dolguk, mint a németeknek az Atlanti-óceánon. A japánok a háború végéig se voltak képesek egy tisztességes konvojrendszert megszervezni, teherhajóik egyedül, vagy kisebb csoportokban közlekedtek, minimális, vagy éppen semmilyen kísérettel. Az amerikai tengeralattjárók ennek megfelelően óriási pusztítást végeztek közöttük, a háború végére – a légierővel együtt – gyakorlatilag megsemmisítve a japán kereskedelmi hajózást. (A japán kereskedelmi flotta vesztesége meghaladta a 80 százalékot.)

Miután a japán hajóknak alig volt valami védelme, az amerikaiak megtehették, hogy a kisebb teher és halászhajókra nem pazarolták a drága, és egyébként is teljesen megbízhatatlan torpedókat, hanem inkább a fedélzeti fegyverekkel pusztították el őket. A Wahoo legénysége is időnként a kalózvilágra emlékeztető közelharcokat vívott a megtámadott hajók legénységével, kézifegyverekkel, és saját készítésű Molotov koktélokkal támadva azokat.

A két út során a Wahoo ismét több mint ötvenezer tonna ellenséges hajóteret pusztított el – a háború után ebből 30 ezer tonnát igazoltak –, s az ötödik portyáról visszatérve maga a flottaparancsnok, Nimitz tengernagy is ellátogatott a tengeralattjáróra, s személyesen adta át a legénység tagjainak az esedékes kitüntetéseket.A Wahoo kifut a tengerre.

A Wahoo kifut a tengerre.

 

A következő, hatodik út, nagy ígéretekkel kecsegtetett, de végül teljes kudarcba fulladt. A tengeralattjáró első ízben hatolt be a Japán-tengerre, ahol a japánok teljes biztonságban érezték magukat, és hajóik minden biztonsági intézkedést mellőzve egyesével, kíséret nélkül közlekedtek, akárcsak a békeidőkben. A környék tele volt védtelen teherhajókkal, ám az amerikai torpedók ezúttal teljes csődöt mondtak. A Wahoo összesen tíz torpedót lőtt ki a japán hajókra, ám valamennyi bedöglött. Eltért a beállított iránytól, nem robbant, vagy idő előtt robbant. A sorozatos kudarcokról értesülve a parancsnokság két hét után visszarendelte a Wahoo-t.

Az egyetlen eredmény, amit a tengeralattjáró fel tudott mutatni, hogy a visszafelé vezető úton a fedélzeti fegyverekkel elsüllyesztettek néhány japán halászbárkát. Morton alighanem érezhetett némi feléje irányuló neheztelést a Buyo Maru eset miatt, mert ezúttal kimentette, és hadifogolyként hazaszállította az egyik kis japán halászhajó hatfős legénységét.

A hetedik portyára a Wahoo már az új Mark18 torpedókkal felszerelkezve indult el, 1943 szeptember 13-án. Morton saját kérésére ismét a Japán-tengerre vezényelték őket, ahol hemzsegtek az óvatlan japán teherhajók. Nem sokkal a megérkezése után a Wahoo-val megszakadt a rádiókapcsolat, azóta se tudni, miért. A későbbi kutatások szerint a következő napokban a tengeralattjáró legalább négy hajót süllyesztett el, több mint 13 ezer tonnával. Ezek között volt a Konron Maru utasszállító, melynek fedélzetén több mint ötszáz ember veszett oda, köztük két japán parlamenti képviselő. A japánokat nagyon felbőszítette a veszteség, és azonnal ellenintézkedéseket foganatosítottak. Hajókat és repülőket vezényelve át a Japán-tengerre megerősítették az ellenőrzést a térségben, különösen az odavezető tengerszorosokban.

A Wahoo október 11-én próbálta elhagyni a Japán-tengert, a La Péreuse-szoroson keresztül, ahol két nappal korábban haladt át egyik társa, a Sawfish. A japánok észrevették, és meg is támadták a Sawfish-t, melynek ugyan sikerült elmenekülnie, ám felbukkanásával riasztotta a partvédelmet, mely teljes készültségben várta az újabb amerikai tengeralattjárók feltűnését. A japán repülőgépek 11-én megtalálták a hazafelé tartó Wahoo-t is, mely ezt követően a légierő, és a felszíni hadihajók támadásainak kereszttüzébe került. A sérült tartályaiból szivárgó olaj miatt a tengeralattjáró ezúttal nem tudott eltűnni üldözői elől, s vízibombáktól találva végül teljes legénységével együtt elsüllyedt. December másodikán az US Navy hivatalosan is elismerte a Wahoo elvesztését, melyet hatodikán töröltek a hajóregiszterből. (Az amerikaiak valószínűleg azt hitték, a Wahoo aknára futva süllyedt el, mert ezután egészen 1945 júniusáig nem küldtek be több tengeralattjárót a Japán-tengerre, amíg az új, aknák felderítésére is alkalmas szonárberendezést rendszerbe nem állították.)

A Wahoo 65 méteres mélységben nyugvó roncsait 2006 nyarán találta meg egy orosz kutatócsoport. A vizsgálatok szerint a tengeralattjáró pusztulását egy a parancsnoki torony mellett becsapódó légibomba okozta.

Alig néhány hónapos pályafutása alatt Morton kereken százezer tonnányi ellenséges hajótér elsüllyesztését jelentette, melyből a háború utáni vizsgálat végül 55 ezer tonnát igazolt. Ezzel a teljesítménnyel Dudley Walker Morton lett az US Navy harmadik legeredményesebb tengeralattjáró parancsnoka. A listán végül volt elsőtisztje, Richard O’Kane végzett az első helyen, 94 ezer tonnával. (A pontos számokon, akárcsak a pilóták által elért légigyőzelmek számán, egyébként máig vitatkoznak.) Ő és tengerészei azóta is nemzeti hősöknek számítanak az Államokban, ahol emlékműveket és szobrokat állítottak nekik. (A Wahoo veszteséglistáján egyébként két különleges név is olvasható, Joseph Steve Erdey, és Albert John Magyar, ami, bár mindketten amerikai születésűek, valószínűsíti, hogy a Wahoo-nak magyar vonatkozásai is vannak.)

Az utolsó fénykép a Wahoo legénységéről.

Az utolsó fénykép a Wahoo legénységéről.

 

A Buyo Maru elsüllyesztését követő események egészen a hatvanas évekig nem voltak publikusak, arról csak az US Navy belső köreiben tudtak. Csak ezt követően jelentek meg az első visszaemlékezések, melyek említést tettek az incidensről, de még ekkor is sokáig úgy tálalva, miszerint az elvetemült japánok még a mentőcsónakokból is lőtték az amerikai tengeralattjárót. Hivatalos vizsgálat az ügyben soha nem indult, és amennyire én tudom, az amerikai történészek se tolonganak azért, hogy japán és indiai forrásokban kutakodva feltárják az eset részleteit.

De még ezzel együtt is a Buyo Maru ügy a legjobban dokumentált eset, a többiről még ennyit se tudni. Homályos, pletykaszintű utalások léteznek csak arról, történtek más, hasonló incidensek is. Egyről azért lehet tudni konkrétumokat is, ha nem is sokat, de ez az európai hadszíntéren történt, a Földközi-tengeren. A britek egyik tengeralattjárós ásza, Sir Anthony Cecil Capel Miers, a Torbay parancsnoka, 1941 júliusában két ízben is legéppuskáztatta az általa elsüllyesztett, német katonákat szállító hajók túlélőit, ugyanabból a megfontolásból, amiért Morton is. Miers ugyanúgy nem talált semmi kivetnivalót abban, amit tett, mint amerikai kollégája, és hozzá hasonlóan jelentésében meg sem próbálta eltussolni az ügyet: „A tengeralattjáró felmerült, és a Lewis géppuskákkal lőttük a katonákat a mentőtutajokon, hogy megakadályozzuk a hajókra való visszajutásukat.” Az ügyben sem akkor, sem később nem indult semmilyen vizsgálat. (Miers megkapta a Victoria keresztet, és évtizedekkel később ellentengernagyként vonult nyugdíjba.) A brit tengeralattjárók egyik parancsnoka, Max Horton tengernagy, mindazonáltal aggályait fejezte ki az Admiralitásnak: „Amennyire én tudom, az ellenségnek nem szokása a mi mentőtutajainkra, vagy hajótöröttjeinkre tüzelni, még akkor sem, ha azok a fegyveres erők tagjai közül kerülnek ki. A Torbay által jelentett incidens után feljogosítva érezhetik magukat arra, hogy ugyanígy tegyenek.Az Admiralitásról ezt követően egy „éles hangú” levélben utasították rendre Mierst. Természetesen nem holmi emberiességi, vagy tengerjogi megfontolások miatt, hanem arra hivatkozva, az elvetemült németek esetleg majd a brit hadifoglyokon torolják meg a hasonló eseteket.Az angolok saját hőse, Cecil Miers.

Az angolok saját hőse, Cecil Miers.

 

Hasonló esetekből pedig itt is volt bőven. A Wehrmacht háborús bűnöket kivizsgáló hivatala – volt ilyen, bár akik úgy vélik, csak a szövetségeseknek voltak „viselkedési normáik, törvényeik, és morális etikájuk”, azok számára nyilván viccesen hangzik – sok olyan incidenst vizsgált meg, ahol a brit hajók német, görög, vagy vichy francia tengerészek ellen követtek el háborús bűntetteket. A legsúlyosabb ilyen eset alighanem a Kréta körüli vizeken történt, 1941 május 20/21-én éjszaka, amikor brit hadihajók belebotlottak egy német csapatszállító konvojba, és annak hajóit – kis teher és halászhajók – elsüllyesztették. A britek ezt követően céllövészetet tartottak a mentőtutajokra, és a hajótöröttekre. Az egyik német túlélő utóbb így emlékezett vissza: „A britek fényszórókkal pásztázták a tengert, s ágyútűzzel támadták az egyes hajókat, majd miután azok elsüllyedtek, kisebb fényszórókkal keresték a mentőtutajokba, vagy roncsdarabokba kapaszkodó hajótörötteket, s kiskaliberű lövegekkel és gépágyúkkal nyitottak tüzet rájuk. Tisztán láttuk a lövöldözést... A britek kísérletet sem tettek a mentésre. Legalább húsz csoportját láttam a túlélőknek, akiket a britek megvilágítottak, majd golyózáporral árasztottak el.” A németek szerint az angolok több mint 300 hajótöröttet öltek meg azon az éjszakán.

A szövetséges erők a háború után természetesen nem érezték szükségét annak, hogy ezeknek az ügyeknek maguk is utánanézzenek. A Wehrmacht vizsgálati anyagait a hetvenes évek végén dolgozta fel az amerikai Alfred Maurice de Zayas, aki természetesen nem történész – ők bottal se mernék megpiszkálni ezt a témát –, hanem jogász.

A legdurvább mészárlás azonban persze ezúttal is a Csendes-óceánon történt, ahol Charles Lindbergh szerint, aki maga is részt vett az itteni légiharcokban, az amerikai katonák kegyetlenebbül bántak a japánokkal, mint az állatokkal. (Bár ez persze fordítva is így volt.)Lenni, vagy nem lenni. Amerikai tengerészgyalogos menyasszonya mereng a vőlegényétől kapott ajándék, egy japán koponya felett. (Az eredeti képaláírás szerint éppen a köszönőlevelet fogalmazza.) Az ajándék amúgy nem volt egyedi, az elesett japán katonák kifőzött koponyája népszerű szuvenír volt. A koponya tetején egyébként jól lehet látni a pajkos tengerészgyalogosok aláírásait.

Lenni, vagy nem lenni. Amerikai tengerészgyalogos menyasszonya mereng a vőlegényétől kapott ajándék, egy japán koponya felett. (Az eredeti képaláírás szerint éppen a köszönőlevelet fogalmazza.) Az ajándék amúgy nem volt egyedi, az elesett japán katonák kifőzött koponyája népszerű szuvenír volt. A koponya tetején egyébként jól lehet látni a pajkos tengerészgyalogosok aláírásait.

 

1943 március elején a japánok nagy konvojt indítottak Rabaulból Új-Guineára. A nyolc csapatszállító hajót nyolc romboló kísérte. Az amerikai felderítés természetesen idejében tudomást szerzett a konvojról, melyet két napon át több mint 150 amerikai és ausztrál repülőgép támadott, elsüllyesztve valamennyi csapatszállító hajót, és négy rombolót. A támadások után a tenger tele volt az elsüllyedt hajók után maradt mentőcsónakokkal, mentőtutajokkal, és körülöttük a vízben úszó hajótöröttekkel. A szövetségesek azonban nem állították le a támadásokat, s a harmadik napon tovább folytatódott a mészárlás. A repülőgépek és a gyorsnaszádok egész álló nap lőtték a csónakokat és a hajótörötteket, szisztematikusan gyilkolva le a túlélőket. A vérfürdőnek a japánok szerint legalább hétezer áldozata volt, az ausztrálok szerint 2.890. (Vajon hogy számolták meg ilyen pontosan?) Az ügyben ezúttal se indult soha semmilyen vizsgálat, és fel se vetődött, hogy az esetért bárkit is felelősségre vonjanak.

Ahogy azonban a háború haladt előre, és világossá vált, hogy az amerikaiak már biztosan megnyerik ezt a háborút, lassan kezdett változni az ellenséghez való hozzáállás is. A háború végére úgy tűnik, az amerikaiakban kezdett kialakulni egy bizonyos tisztelet a japánok iránt. Embertelenségük és kegyetlenségük miatt továbbra is megvetették és gyűlölték őket, de már kezdték respektálni patriotizmusukat, és kétségbevonhatatlan bátorságukat. Az amerikai parancsnokság most már nem bátorította, és nem is mindig tűrte el a korábbiakhoz hasonló incidenseket. Időnként már vizsgálatok indultak, sőt, elmarasztaló hadbírósági ítéletek is születtek olyan ügyekben, melyeket egy-két évvel korábban még elintéztek volna egy legyintéssel. Nagyon szigorú ítéletekre persze nem kell gondolni.

Az 1945 április elsején a japán Awa Maru kórházhajót elsüllyesztő Queenfish parancsnoka, Charles Elliott Loughlin, például rögtön hadbíróság elé került, mivel a parancsnokság már napokkal korábban figyelmeztette a kórházhajó várható feltűnésére, és utasította, engedje azt áthaladni. (A kórházhajó egyébként nagyrészt a kereskedelmi tengerészet embereit, és civil utasokat szállított, többnyire korábban elsüllyesztett hajók túlélőit, illetve nyersanyagot, főleg gumit, Szingapúrból. A fedélzetén tartózkodó 2.004 emberből csak a kapitány inasa maradt életben.) Loughlin a bíróság előtt azt állította, a hajót összetévesztette egy rombolóval. Végül csak gondatlanság bűnében találták vétkesnek. Bár King és Nimitz is súlyosabb büntetést tartott volna indokoltnak, a tengeralattjárók parancsnoka, Lockwood tengernagy, a bírósági eljárást követően rögtön törzstisztjei közé fogadta Loughlint, aki a háború után később egy tengeralattjáró osztag parancsnoka lett. Kitüntetésekkel gazdagon kidekorálva végül tengernagyként vonult nyugdíjba 1968-ban, és még sokáig élvezhette a nyugdíjas éveket, az általános tiszteletnek és közmegbecsülésnek örvendő igaz amerikai hősök egyikeként.

 Morton gyerekei az apjuk tiszteletére emelt emléktábla előtt.

Morton gyerekei az apjuk tiszteletére emelt emléktábla előtt.
98 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://htenger.blog.hu/api/trackback/id/tr4314168513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Maga Lenin 2018.08.08. 10:24:02

Túl hosszú lett a poszt, a végét levágta. :(

savanyújóska 2018.08.08. 10:29:34

@Maga Lenin:
Csak az utolsó képaláírás vége maradt le, de közben sikerült ezt is beszorítani.

Maga Lenin 2018.08.08. 10:51:21

@savanyújóska: Na szerencse :) Jó poszt, érzékeny téma... Mindenki "szépen" viselkedett.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.08.08. 11:26:19

@Maga Lenin: Valóban érzékeny, de azért érdekes megközelítés van a szerző felől is.

Mert akkor pl. a partraszállások során mondjuk eltalált LST, LCA vagy bármilyen más hajót elhagyó katonákra akkor mi vonatkozik? Talán abbahagyták a tüzelést Omaha Beach-en a németek a hajókból kiugrálókra, amíg partra úsztak? Tudtommal nem...

Szóval az írás addig korrekt ameddig kijelenti, hogy a Whaoo esete bizony háborús bűn, de amikor elkezd mélyebben magyarázni abba talán nem kellett volna belemenni, mert ettől megint izzadságszagú lett az egész.

Zoli hasonló írásain azt érzem, hogy kisebbíteni próbálja az egyik oldal és nagyítani a másik oldal által elkövetett disznóságokat és afféle "számháborúba" belemenni. Nem értem a célt sem a módszert.

Azt meg ő maga is leírja, hogy egyetlen német parancsnokot sem ítéltek el sőt, Nimitz tanúskodott Dönitz mellett, akit ezért ítéltek csak 10 évre és nem halálra. (Mondjuk ez alapján lehet, hogy fel kellett volna menteni, de ez már tényleg olyan messzire vezető "iszapbirkózás, amit értelmetlennek tartok.)

fefekirály 2018.08.08. 12:06:26

@molnibalage: A partraszállást hogy hasonlítod a nyílt tengeri hadviseléshez? Én Zoli írásain azt érzem, hogy meg akarja mutatni, hogy a győztes fél nem volt erkölcsileg magasabb rendű mint a vesztes. Mindkét oldalon történtek háborús bűnök, csak a háború után a győztesek felnagyították az ellenség tetteit, ezzel igazolva a saját erkölcsi és morális fölényüket, míg a saját bűneiket próbálták lehetőség szerint eltakarni. Ez kb. minden háborúban így van. A történelemkönyvekben a náci és japán háborús bűnök (esetleg szovjet) szerepelnek, az amerikai és angol tettek pedig alig vannak (kb semennyire) említve.

Kullancs1983 2018.08.08. 12:25:28

@molnibalage: Gondolom fel tudod mérni a különbséget egy partraszálló jármű és egy nyílttengeri hajó között. Ugyanígy egy ejtőernyővel érkező légideszantosra is más szabályok vonatkoznak, mint egy lelőtt gép ejtőernyővel menekülő pilótájára. Dönitzet a korlátlan tengeralattjáró-háború miatt akarták felelősségre vonni, a hajótöröttek lemészárlása más, de írva is vagyon, a Peleus-ügy, itt a német tengeralattjárósokat elitélték, és nem magyarázták meg a Bundesmarine szaklapjában, hogy miért is volt jogos amit műveltek.

savanyújóska 2018.08.08. 12:39:54

@molnibalage: „Talán abbahagyták a tüzelést Omaha Beach-en a németek a hajókból kiugrálókra, amíg partra úsztak?”

Ezt azért nyilván te sem gondolod komolyan. A partraszálló katonák nem hajótöröttek, hanem támadó csapatok, még ha nyakig a vízben is vannak.

„azt érzem, hogy kisebbíteni próbálja az egyik oldal és nagyítani a másik oldal által elkövetett disznóságokat és afféle "számháborúba" belemenni.”

Nekem ez a te magyarázatod, ami nagyon izzadságszagú. A szimpátiád nyilván erősen másfelé van, és te próbálod relativizálni a neked nem rokonszenves tényeket, azzal, hogy fals összefüggésekbe állítod őket. Valahányszor a szövetséges katonák viselt dolgairól írok, te, és többen mások, rögtön azt kiabáljátok, én ezzel most a rohadt nácik bűntetteit próbálom kicsinyíteni. Szerinted én most itt hol a francban próbálom relativizálni a másik oldal disznóságait? Idézd légy szíves a kifogásolt sorokat.
A német parancsnokokat meg azért nem ítélték el, mert hajókat süllyesztettek, és nem hajótörötteket gyilkoltak. (Ecken kívül.)

@fefekirály: „Mindkét oldalon történtek háborús bűnök”

Igen, erről is írok, de azért tényleg ne hozzuk azonos nevezőre a két felet. Amit Morton csinált, nem fogható ahhoz az ámokfutáshoz, amit a japánok műveltek a másik oldalon a hajótöröttekkel és a hadifoglyokkal. Csak azt írom, a háború nem a Jó és a Gonosz harca volt, és nem lehet fekete-fehérben látni és megítélni a két felet. A szövetségesek oldalán nem csupa makulátlan Grál lovag harcolt, ahogy a német/japán oldalon sem csupa vérszomjas bérgyilkos.

Kallard 2018.08.08. 12:45:15

@molnibalage: Ott a különbség, hogy a partraszálló katona számára a partot érés a győzelem kulcsa, a hajótörött számára pedig a túlélésé. Ezt némi jóindulattal szerintem te is megállapíthattad volna. Zoli az efféle cikkeivel egy végletesen felborultnak hazudott mérleg eltagadott és elrejtett serpenyőjére mutat rá, ezt még ma is kevesen teszik, ki konformizmusból, ki indoktrináció miatt rejtegeti a releváns események felét, aki ez ellen dolgozik, az az igazságnak tesz szolgálatot.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.08.08. 13:07:42

@fefekirály: Pontosan erről beszélek, az írás relativizálni kezd. Mindkettő alól kilőtték a hajót. A probléma ezen érvrendszer mentén kezd az írás mozogni...

Az erkölcsileg magasabb rendű is érdekes feszegetés, mert a minőség x mennyiség megközelítés miatt az van, amit felhoztam.

Az USA talán irtotta saját állampolgárait ipari szinten tervezetten a logisztika kárára...?
Valahol elképesztően "vicces", hogy egyéni elszigetelt esetekből extrapolálsz generális hozzáállásra. Vagy akkor számoljuk meg, hogy az 10-20-30-n db bűncselekményből ki és mennyit követett el...? Erre is utaltam a számháború kapcsán.

Civilek bombázása? Pipa mindkét oldalon.

Katonák egyéni nemi erőszak esetei? Igen, mindkét oldalon volt ilyen. (Ok, de akkor itt a számháború, hogy mennyi az annyi...)

Civilek ipari szintű irtása, SAJÁT állampolgárok is. Hát, itt bizony csak egyik oldalon volt.

És így tovább.

Csak így skizofrén az egész, mert az írás és a kommentelők is teljesen szelektíven kezelik az egészet. Mindkét oldalnál volt tengós lövöldözés. Ok, nem is tagadja senki. Csak aztán mikor az ember az egyes eseteket (hívjuk ezeket minőségnek) párosítja a mennyiséggel (esetek száma), akkor valahogy egészen eltérő képet kap és rájön, hogy nincs értelme relativizálni, mert elfogja a végén a röhögés. Ez nem arról szól, hogy akkor Grál lovag volt az USA vagy sem...

@savanyújóska: Ha a fegyvere is a tenger fenekén van, akkor mitől nem hajótörött? Persze ez már kukacoskodás, de mint írta az eredeti írás kezdett azon lamentálni, hogy hajó elhagyásról van szó...

Nekem nincs szimpátiám, hanem az számháborúzást nem értem... Egyáltalán nem tekintem a grál lovagoknak a jenkiket sem, de valahogy mégsem voltak ott "Comfort Woman"-ek akaratuk ellenére táborokban kiszolgálni a jenki baka igényeit.

@Kallard: Egy fegyvertelen félig megfulladt katona harcértéke kvázi 0. A partaszálló hajókon voltak szép számmal olyanok, akik nem tudtak úszni sem...

savanyújóska 2018.08.08. 13:21:34

@molnibalage: „talán irtotta saját állampolgárait” „Civilek bombázása” „Katonák egyéni nemi erőszak esetei „ „Civilek ipari szintű irtása „

Azért csak erőlteted tovább. Emlékeztetsz az arcra, aki a Baralong cikknél, ahol arról írtam, az angolok hogyan ölték meg az U-27 fegyvertelen hajótöröttjeit, elkezdett jajveszékelni, hogy de bezzeg a japán katonák hány koreai nőt erőszakoltak meg...

„Csak aztán mikor az ember az egyes eseteket (hívjuk ezeket minőségnek) párosítja a mennyiséggel (esetek száma), akkor valahogy egészen eltérő képet kap és rájön, hogy nincs értelme relativizálni, mert elfogja a végén a röhögés.”

Na most ebből semmit nem értek.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.08.08. 13:28:14

@savanyújóska: Az, hogy te vettél két hasonló esetet, ahol 1-1 db tengó leölte a hajótörötteket. Ebből egyesek kb. le is vezették - nekem úgy tűnik - hogy akkor erkölcsileg semmi különbség nincs a két oldal között, mert egy semmiféle ellenőrzés alatt nem működő kapitány tette, amit tett. Az esetek száma azonos.

Tehát minőség = tengós ölés
Mennyiség = 1-1 db a Wahoo és a német esetet nézve.

Csak, ha végigmegy az ember az összes ilyenen és "számháborúzni kezd", akkor összességében elfogja a röhögés, hogy hogyan jön valaki morális fölény latolgatásával...

savanyújóska 2018.08.08. 13:38:11

@molnibalage: „vettél két hasonló esetet”

Egy esetről írtam, és pár mondatban megemlítettem két hasonlót. (Eck meg Miers.) Eckről nem akarok külön posztot írni, mert a Peleus ügy amúgy is jól ismert, Miersről meg nem tudok külön posztot írni, mert az esetről nagyjából annyit tudni, amennyit itt leírtam.

„Tehát minőség = tengós ölés
Mennyiség = 1-1 db a Wahoo és a német esetet nézve”

Hát ha így van - de ezt megint csak te magyarázod bele-, akkor a németek jönnek ki jól, mert kettő-egyre vezetnek az angolszászok.

Kallard 2018.08.08. 13:49:57

@molnibalage: Ha ilyen határozottan nem akarod érteni, hogy az egyik partra érkezése sikeres támadás ellenem, míg a másiknál pusztán életbenmaradás, ha az ejtőernyős deszant kontra lelőtt gépből kiugró pilóta elkülönítése sem megy, akkor én nem erőltetem, fölösleges szócséplés.

Egyébként tőlem nyugodtan képviselheti valaki azt, hogy az ellenség minden körülmények között való lemészárlása elfogadható, de akkor ezt koherensen és konzekvensen tegye.

fefekirály 2018.08.08. 14:10:51

@molnibalage: "
Az erkölcsileg magasabb rendű is érdekes feszegetés, mert a minőség x mennyiség megközelítés miatt az van, amit felhoztam.

Az USA talán irtotta saját állampolgárait ipari szinten tervezetten a logisztika kárára...?"

Indiánok?

"Valahol elképesztően "vicces", hogy egyéni elszigetelt esetekből extrapolálsz generális hozzáállásra. Vagy akkor számoljuk meg, hogy az 10-20-30-n db bűncselekményből ki és mennyit követett el...? Erre is utaltam a számháború kapcsán."

"Civilek bombázása? Pipa mindkét oldalon."
Nem kötekedésből, de ha itt is számít a mennyiség, akkor az USA toronymagasan győztes ebben a kategóriában

"Katonák egyéni nemi erőszak esetei? Igen, mindkét oldalon volt ilyen. (Ok, de akkor itt a számháború, hogy mennyi az annyi...)

Civilek ipari szintű irtása, SAJÁT állampolgárok is. Hát, itt bizony csak egyik oldalon volt."

hu.wikipedia.org/wiki/Racial_Integrity_Act

És így tovább.

Csak így skizofrén az egész, mert az írás és a kommentelők is teljesen szelektíven kezelik az egészet. Mindkét oldalnál volt tengós lövöldözés. Ok, nem is tagadja senki. Csak aztán mikor az ember az egyes eseteket (hívjuk ezeket minőségnek) párosítja a mennyiséggel (esetek száma), akkor valahogy egészen eltérő képet kap és rájön, hogy nincs értelme relativizálni, mert elfogja a végén a röhögés. Ez nem arról szól, hogy akkor Grál lovag volt az USA vagy sem..."

Én nem vonok le ebből az egy esetből semmiféle nagyobb szintű következtetést. Az hogy a háború a legrosszabat hozza ki az emberekből közismert. A háborús bűnök kérdése pedig egy igen kényes téma, és az összes esetet soha nem fogják nyilvánosságra hozni. Bármelyik oldalról is legyen szó. Ergo nem tudhatod hogy a japánok, amcsik, nácik, szovjetek mennyi embert mészároltak le még becslés szintjén sem. Nyilván a háború után a győztesekenk érdekében állt a vesztesek bűneit kiteregetni, és ezt meg is tették. A sajátjaikat meg elfelejtették. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy amcsik legalább annyi civilt öltek meg mint a nácik. Csak azt, hogy a vesztesek tettei elég jól lettek dokumentálva, a győztesek gaztettei meg csak annyira, amennyire feltétlenül szükséges volt. Vae victis

Ezzel együtt is én sokkal boldogabb lennék, ha a II.vh-ban az angolok megnyitják a balkáni frontot, és felszabadítanak minket 44-45-ben a ruszkik helyett.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.08.08. 14:20:11

@savanyújóska: Még mos sem értetted meg.
A morális magasságról elmélkedtek egyesek.

Leírtam, hogy akkor minőség és mennyiség csúnyán fogalmazva hogyan lehet. A tengósra itt a számháború. Akkor lehet ide tetti az ernyőn lelőtt pilótákat is (minőség) és esetek száma (mennyiség.)

Következő sor, saját leölt civil ideológiai alapon (minőség) és emberek száma (mennyiség).

És így tovább, minden tételben. Ha valaki ennyire moralizálni és elkenni akar. Csak, ha ilyen listán végigmegyek, akkor elfogna a röhögés. Mert a jenki háborús bűnök nagyrészt egyéni tettek voltak, nem felülről szervezett dolgok. A saját (és más) civilek szervezett deportálása és leölése ideológiai alapon meg legfelülről jött.

Már elnézést, de ez kibaszott nagy morális különbség...

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.08.08. 14:20:55

@Kallard: Igen, nagyjából ez a problémám, hogy nem koherens.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.08.08. 14:22:29

@fefekirály: A linkelt törvény nem II. vh alatti és nem öltek le milliókat a nevében.
Másegyéb...?

Az ilyesfajta dolgoktól megyek a falnak. Igen, rohadtul szánalmas volt, hogy a szabadság földje ennyire volt szabad a saját állampolgárnak, de ezt hasonlítani ahhoz, amit a nácik műveltek, az ennél még "viccesebb"...

Kallard 2018.08.08. 14:33:33

@molnibalage: Határozottan rád értettem, hogy nem vagy következetes. Zoli ezen a téren az.

AkosJaccik 2018.08.08. 16:08:56

Molni, az SG Haditechnika olvasójaként nagyjából az elsőszámú szaktekintélyként tekintek rád, ami a légierőt illeti, a Gripeneket taglaló írásod pl. kötelező olvasmányom volt.
De az magasisten', hogy ha én valahol a magyar net n+4. rétegében leírnék egy olyan mondatot, hogy "az amerikai pilóták némelyike tüzet nyitott ejtőernyősökre", azonnal ott teremnél, hogy "nanana, minek általánosítani, miért relativizálunk, hovatovább a német gázkamrák!"
Itt is az az érzésem, hogy az első hozzászólás, amelyik elkezdte a számok gyurmázását, az a Te negyedik hozzászólásod. Személy szerint a cikkből azt szűrtem le, hogy "elkövettek amerikai zászló alatt egy konkrét háborús bűnt, én pedig beszélek róla, mert más nemigen teszi". Te mintha úgy értelmeznéd, hogy "lám-lám, nagy kár, hogy nem Hitler nyert." Ha valóban egy ilyen hozzászólásra válaszoltál volna, gond nélkül melléd tudtam volna állni, de ahogy a dolog most áll, idejöttél, a terem közepére beállítottál egy szalmabábot és behúztál neki egy irgalmatlan nagyot.
Azonban hátrébb lépek valamelyest, mert ha tényszerű kifogásaid vannak a fenti írás valamely állításával szemben (adat, nem értékítélet), azt szívesen olvasom, mint mindig.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.08.08. 20:27:10

@AkosJaccik: Igen, mert ebből általánosítani marhaság. Ahogy más egyedi esetekből is. Pl. soha nem mondanám azt, hogy minden U-boat szétlőtt mentőcsónakokat, ha volt rá lehetősége.

David Bowman 2018.08.09. 11:45:51

Hát, az Egyesült Államok valahol elveszített 1M hadifoglyot. A háború végén még megvoltak, 46ban már nem. A németek valahogy sose keresték őket.

David Bowman 2018.08.09. 11:47:22

@fefekirály: Azért a háború végi fölösleges bombázásokat azóta is emlegetik.

David Bowman 2018.08.09. 11:52:24

@savanyújóska: Mégiscsak jobb, hogy a háború végén az amerikaiak maradtak állva.

David Bowman 2018.08.09. 11:55:20

Az oroszoknál iparibb szinten senki sem irtotta a saját állampolgárait.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.08.09. 12:04:19

@David Bowman: Most meg valaki ezzel a konteós marhasággal jön?

Kallard 2018.08.09. 12:44:33

@molnibalage: Mármint melyik a konteó?

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.08.09. 13:18:32

@Kallard: Mostanában kezd terjedni ez az ökörség, hogy eltűnt 1 millió német hadifogoly az USA-ból. Mikor talán összesen nem is volt annyi. A németek egy része nem is akart hazamenni, mert fogolyként is megtetszett nekik az USA. Persze nem maradhattak.

Kallard 2018.08.09. 13:34:40

@molnibalage: Ezt, hogy 1 millió az USA-ból, még nem hallottam. De úgy tudom, a nyugati szövetségesek sem tudnak elszámolni igen komoly tömegekkel, nem csak a SZU. 500-700 ezres becslésekről olvastam eddig, ezeknek egy jelentős része valszeg fogságbaesés utáni atrocitásoknak esett áldozatul. Ez is hozzátartozik a háború történetéhez. Ezt simán lekonteózni hasonló, mint a Holocaust-tagadás vagy -relativizálás, de, feltételezem, nem erre értetted.

Lacusch69(Sch.Lacika) 2018.08.09. 13:44:43

@molnibalage: én ilyenről még nem hallottam.
Olyanról igen, hogy Nyugat-Európában található szövetséges (köztük amerikai) fogolytáborok nem tudnak elszámolni

UrsaMAior 2018.08.09. 14:55:33

Maga Walter Lord ismeri be a Hihetetlen Gyozelem elejen hohy az amerikaiak faji alapon leneztek a japanokat a Ii. Vh elott. Mindjuk ez a szegregacios torvenyek ismereteben nem meglepo.

Az hogy molni angolszasz fan az eddig is ismert volt. Az a nezet mely szerint aki XYZ-t kritizalja az autonatikusan gyuloli is azt az meg tobbszorosen elavult es lejaratodott.

Aki az angolszasz szovetsegeseket kritizalja az nem automatikisan naci vagy szovjet barat.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.08.09. 15:24:34

@UrsaMAior: Látom itt is tolod hülyeségeidet, ahogy a HTKA-n...
Kurvára nem vagyok angolszász fan, az külpolitikájuktól nagyrészt hányni tudnék...

David Bowman 2018.08.09. 16:42:10

@Kallard: Az oroszok név szerint elszámoltak velük. Fogságban meghaltak. Az amerikaiak nem vitték el a hadifoglyokat. Elég feladat volt nekik a saját csapataik hazaszállítása.
Oral history: nagyapám második feleségének a tüchtig konyhájában volt egy kopott alumínium kanál. Rákérdeztem az oda nem illő evőeszközre. Azt mondta, az első férje hozta haza a fogságból. Francia hadifogságba esett, ahol majdnem éhen haltak. Aztán az amerikaiak humanitárius okból átvették őket, igen jó koszton felhizlalták, és kigömbölyödve jött haza.
Gondolom a franciskáknak elég gond volt a saját lakosság élelmezése, az amerikai beszállítóknak meg jó üzlet az ebéd utáni barackkonzerv.
Az eltünt egymilió német hadifogoly a német levéltár oszlopainak összeadásából derül ki. Persze nem láttam a saját szememmel, úgyhogy akár hoax is lehet, de akkor ezt tessék bizonyítani. Ezért is szoktam ide-oda betenni, hátha valaki jobban tudja.

„kár, hogy nem ölhettünk meg több németet!”

(David Dwight Eisenhower)

prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/szovetsegesek-halaltaborai-a-ii-vilaghaboru-masik-oldala-ami-kima

Wierosssz 2018.08.09. 17:00:01

Szerintem full hülyeség a moralitást és a matematikai adok-kapokat keverni. A morális gikszerek nem számszerűsíthetők. Pl. A) tengó kapitánya szétlöveti a mentőcsónakokat és B) tengó kapitánya saját kezűleg lövi agyon a felkapaszkodó hajótöröttet (mert pl. bekamuzza, humán kamikáze volt az illető). Mindkét esetben a kapitány hidegvérű gyilkos. Azt persze a korszellem és az adott (politikai/morális) rendszer határozza meg, hogy ezt dicső tettnek vagy aljas bűncselekménynek értékeljük...

Az, hogy a háborúk "melléktermékeként" jelentkező atrocitásokat valamilyen morális mércén akarjuk értékelni elé modern felfogás, kb. Dunant és a Vöröskereszt adta védettséggel egyidős. Nem is lenne baj ezzel a mérősdivel, ha mindenki tartaná magát az általa hangoztatott "felsőbb értékekhez". Ha pl. az anglo-amerikai gyilkosok megkapják a büntetésük és a szakma/közvélemény megvetését egy-egy ilyen eset után. Így viszont marad az ordító kontraszt, hogy bár az egyik oldal mindig szereti magát "a zigasság bajnokának" beállítani, de mindkét oldalon voltak ordító kihágások és ezt kb. hasonlóan rendezték le (ill. ld. a cikk alapján, kezdetben az amcsik is hasonlóan): vállveregetés, kitüntetés. Így hiába ölt az egyik oldal "aljasan" milliókat, a másik oldalnak SEMMI morális joga nincs az egyik főlé rendelnie magát. Itt a statisztikának és a számoknak SZERINTEM nincs helye.

Remek példa szerintem a tényleg CONTROVERSIAL a Laconia-incidens. Hartenstein kb. "légürestérben", saját feje után menve tevénykedett (kiváltva a Laconia-parancsot, amit Nimitz védelmébe vett Nürnbergben azzal, hogy a szövetséges haditengerészetek ugyanezt a protokoll követték, íratlanul) és hiába kapott parancsot a mentés felfüggesztésére, folytatta azt, majd ezért megkapta a Lovagkeresztet. Neki valahogy lejött, hogy a vízben úszkáló, olaszul ordibáló szerencsétlenek szövetséges haderő fogságba esett katonái (persze egy, mondjuk "rasszista" amerikai tisztnek bizonyára nehezebb elkülönítenie egy japánt egy indiaitól... na persze...). Az már szinte menetrendszerű mellékszál, hogy annak a B-24nek a legénységét is kitüntették, aki magasról leszrva a vöröskereszes zászlót végiglőtte az U-156 hajótöröttekkel teli fedélzetét...

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.08.09. 17:25:30

@David Bowman: Operation Magic Carpet. A többit keresd meg magad számokkal. A világ összes marhaságát nincs kedvem és időm cáfolni.

A foglyok hazaszállítása nem volt nagy teher, mert a csapatokat hazafelé vivő hajóknak, amik visszamentek Európába is azok visszaúton a foglyokat vitték haza.

Untermensch4 2018.08.09. 19:15:00

@molnibalage: "Mert akkor pl. a partraszállások során mondjuk eltalált LST, LCA vagy bármilyen más hajót elhagyó katonákra akkor mi vonatkozik? Talán abbahagyták a tüzelést Omaha Beach-en a németek a hajókból kiugrálókra, amíg partra úsztak? Tudtommal nem..."

Mint már vki említette, a partraszállás lényege h fegyverekkel kimennek a vízből a partra, ez kb megfeleltethető annak ha a "hajótörött" még lő, akkor nem hajótörött hanem hősiesen küzdő tengerészgyalogos/úszó.

A partraszállást meg mintha dagálykor csinálnák, ahol akkor víz van a part mellett az tképp szárazföld, csak kicsit vizes. A "nyílt tenger" sztem az ahol nyílt tengeri hajók is el tudnak úszni, nem csak LST, LCS, csónak és kajak/kenu. :)

backbencher 2018.08.10. 07:34:27

@savanyújóska:
@molnibalage:

Vegigolvasva a fenti posztot es az alatta levo parazs kommenteket, erosen tanakodtam, hogy mi volt a valodi celja a szerzonek azzal, hogy az I. vhs Baralong-incidensrol szolo cikke utan nehany honappal ismet egy hasonlo targyu es hangvetelu II. vhs haborus incidens(ek)rol irjon posztot.

Alabb felsorolva a HASONLO NEMET ES JAPAN II. VHS PELDAK, linkekkel.
Forras (1-2):
Nachman Ben Yehuda: Atrocity, Deviance and Submarine Warfare (University of Michigan Press, 2013)
ISBN 978-0-472-11889-2 (papir); 978-0-472-02932-7 (e-book).

1. Nemet peldak 1939-1945
Linkek 1.1-1.9: uboat.net/allies/merchants/ "begepelni a hajo nevet"

1.1 U-37 -> Keret (norveg gozos az OA 200 konvojbol leszakadva), Izlandtol D-re, 1940.08.23.
A 20 fos szemelyzetbol 13 halott (8-at az U-37 szemelyzete olt meg a felszinen, 5 a hajoval sullyedt el), 7 tulelo.

1.2 U-37 -> Severn Leigh (brit gozos az OA 200 konvojbol leszakadva), Izlandtol D-re, 1940.08.23.
43 fos szemelyzetbol 32 halott (U-37 szemelyzete lotte szet a felszinen fedelzeti agyubol a 4 mentocsonak leeresztese kozben 2-t az osszes benne levovel), 10 tulelo.

1.3 U-156 -> US Tanker "Oregon" Dominikai Kozt-tol D-re, 1942.02.28.
36 fos szemelyzetbol 6 halott (U-156 a hajohidra tuzelessel, es a hajo portside feloli mentocsonakja szetlovesevel), 30 tulelo (26 1 mentocsonakban, 4 tutajon).

1.4 U-552 -> David H. Atwater (US gozhajo) Virginia partjaitol 10 merfoldre K-re, 1942.03.03.
27 fos szemelyzetbol 24 halott (U-552 tuzelese felgyujtotta a hajot es csak 1 mentocsonak repult a robbanastol a hajon kivulre, igy a 27 fo a hajorol ugrott a vizbe es kozuluk 24 megegett es megfulladt), 3 tulelo.

1.5 U-126 -> Panamai tanker "Esso Bolivar" Guantanomotol 30 merfodlre DK-re, 1942.03.08.
50 fos szemelyzetbol 8 halott (U-126 3 felszini sorozattal a hajo kormanylapatjat ellotte es a rakomany langoszlopban kigyulladt), 42 tulelo.

1.6 U-172 -> Kolumbiai vitorlas "Resolute" Old Providence mellett, 1942.06.23.
10 fos szemelyzetbol 6 halott (U-152 szemelyzete felszini 20mm-es gepagyuval es kezigranatokkal), 4 tulelo.

1.7 U-754 -> US motoros halaszhajo "Ebb" Nova Scotia partjainal, 1942.07.28.
17 fos szemelyzetbol 5 halott (U-754 szemelyzete felszini 88 mm-es es 20mm-es gepagyuval a hajo elsullyesztese kozben az 1 mentocsonakot leereszto szemelyzetbol 5-ot lelott, 7-et sulyosan megsebesitett), 12 tulelo.

1.8 U-852 -> Gorog gozhajo "Peleus" Ascensiontol 500 merfoldre E-ra, 1944.03.13.
39 fos szemelyzetbol 36 halott (U-852 gepagyu es kezifegyvertuzzel a hajorol a vizbe ugrott uszo es tutajba kapaszkodo szemelyzetbol 35-t lelott, 1-et sulyosan megsebesitett aki nehany ora utan meghalt), 3 tulelo.

1.9 U-532 -> Brit gozos "Tulagi" a Chagos szk-tol 500 merfodlre DK-re, 1944.03.27.
54 fos szemelyzetbol 47 halott (U-532 2 torpedoval 30-50 sec alatt elsullyesztette a hajot, igy csak 15 fo tudott a hajorol a vizbe ugrani es tutajba kapaszkodni), 7 tulelo.

2. Japan peldak 1941-1945
Linkek 2.1-2.12: www.oocities.org/pentagon/camp/3166/

2.1 I-58 -> holland gozos "Langkoes" Surabaya mellett, 1942.01.03.
94 fos szemelyzetbol 91 halott (I-58 gepagyuval lotte a vizben levo menekuloket), 3 tulelo.

2.2 I-56 -> brit gozos "Kwangtung" Javatol D-re, 1942.01.05.
133 fos szemelyzetbol 98 halott (I-56 legazolta az egyik mentocsonakot es gepagyuval lotte a vizben levo menekuloket), 35 tulelo.

2.3 RO-110 -> brit gozos "Daisy Moller" , 1943.12.13.
127 fos szemelyzetbol 55 halott (RO-110 gepagyuval es kezifegyverekkel tuzelt a leeresztett 1 mentocsonakon es szuksegtutajokon levo emberekre, legazolta a mentocsonakot es a tutajokat), 14 tulelo.

2.4 I-37 -> brit tanker "British Chivalry" 1944.02.22.
59 fos szemelyzetbol 20 halott (I-37 gepagyu es kezifegyvertuz), 39 tulelo.

2.5 I-37 -> brit "Sutlej" 1944.02.26.
73 fos szemelyzetbol 50 halott (I-37 gepagyu es kezifegyvertuz), 23 tulelo.

2.6 I-37 -> brit "Ascot" 1944.02.29.
54 fos szemelyzetbol 40 halott (I-37 gepagyu es kezifegyvertuz), 14 tulelo.

2.7 I-8 -> brit gozos "Nancy Moller" 1944.03.18.
65 fos szemelyzetbol 32 halott (I-8 gepagyu es kezifegyvertuz), 33 (ebbol 1 tusz) tulelo.

2.8 I-8 -> holland gozos "Tjisalak" 1944.03.26.
104 fos szemelyzetbol 102 halott (I-8 gepagyu es kezifegyvertuz), 2 tulelo.

2.9 I-26 -> US Liberty hajo "Richard Hovey" 1944.03.29.
71 fos szemelyzetbol 33 halott (I-26 gepagyu es kezifegyvertuz), 38 tulelo.

2.10 I-8 -> brit gozos "Nellore" 1944.06.29.
209 fos szemelyzetbol 79 halott (I-8 gepagyu es kezifegyvertuz), 130 tulelo.

2.11 I-8 -> US hajo "Jean Nicolet" 1944.07.02.
103 fos szemelyzetbol 70 halott (a mentocsonakokbol es tutajokrol a tobbseget az I-8 hajotestere kenyszeritettek, leterdeltettek, megkotoztek es elkezdtek kivegezni, de repulogepzaj miatt az I-8 rovidesen alamerult, es megkotozottek nagy resze odaveszett), 23 tulelo.

2.12 I-12 -> US Liberty hajo "John A. Johnson" 1944.10.28.
70 fos szemelyzetbol 10 halott (I-12 gepagyu es kezifegyvertuz), 60 tulelo.

savanyújóska 2018.08.10. 09:08:43

@backbencher: És neked mi volt a valódi célod ezzel a felsorolással?

Pájer Csaba 2018.08.10. 09:10:04

@backbencher: és ezzel most mit álítasz?

UrsaMAior 2018.08.10. 21:43:03

@molnibalage:

Jé én is pont ezt akartam írni a te htka-s tevékenységedről.

Lehet hogy külpoltól igen de a kultúrrasszizmusukat nagy kanállal eszed.

Untermensch4 2018.08.10. 22:05:56

@backbencher: "HASONLO" akkor lenne ha lelőttek között a lelövők szövetségesei közül való hadifoglyok lennének... :)

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.08.10. 22:35:14

@UrsaMAior: Nekem ez a referenciám.
htka.hu/author/molnibalage/

Neked meg a agy büdös semmi.

A marhaság meg arra vonatkozott, hogy személyes megjegyzést tettél, ami kurvára nem igaz, aztán még egyéb marhaságokat költöttél mellé, amiket szintén nem vallok.

Bölcsebb maradtál volna, ha kussoltál volna...

Pájer Csaba 2018.08.11. 08:34:55

@molnibalage: Hát nem tudom, én nem ismerlek, sehogyan se, a htka-s munkásságodat meg még úgy se, de ha csak ezt az egy komment-folyamot nézem, akkor sajnos tényleg az látszik, hogy a veled szembeni kritika egy része igaz: senki nem számháborúzott, csak te, ráadásul még a cikk se arról szólt, hogy az enemy (német-japán) bármi módon, morálisan vagy erkölcsileg, felsőbbrendű lenne a szövetségeseknél, hanem csak arról, hogy igazából ez utóbbiak sem voltak különbek amazoknál - mindkét csapatban voltak véreskezű mészárosok (akiket gyakran a rendszer is támogatott), és "grállovagok" is, aki próbálták az emberséget menteni egy embertelen időszakban. Ennyi, nem kell túl gondolni. Szerintem.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2018.08.11. 08:46:34

@Pájer Csaba: Velem szembeni kritika? Szimplán csak olyan dolgokat mondott, ami rám nem is igaz és én soha nem is mondtam. Bocs, de ettől nálam kurva hamar lerepül a gépszíj.

A kulturrasszizmus beszólása meg epic annak fényében, amit a HTKA-n tol.
forum.htka.hu/threads/biztpol-magyarorsz%C3%A1g.562/page-882#post-468913

Ez csak egy komment, a többi átolvasása tőle házi feladat....

Untermensch4 2018.08.11. 11:58:42

@molnibalage: "A kulturrasszizmus beszólása meg epic annak fényében, amit a HTKA-n tol."
Akkor az eddigiek alapján úgy látszik h egy provinciális sovinizmustól szemvedő kritizált egy wasp-kultúrrasszizmus -szimpatizánst... :)
( - mondta a hülye punk... )

UrsaMAior 2018.08.12. 10:14:40

@molnibalage:

Imádom amikor a liberálisok az egyenlőség nevében vélt vagy valós vagy valósnak vélt szellemi fölényük birtokában aláznak ismeretleneket. Ez az internet cimbora! Honnan tudod, hogy ki vagyok és mit tudok? Lehetek Orbán Viktor is akár. Márpedig az ő teljesítménye sokkal nagyobb mint a tiéd ;-).

A hozzád hasonlók sokkal többet tettek a saját világuk összeomlásáért, mint bárki kívülről.

A stílusod, pedig, ismét és sokadszorra, csak téged jellemez cimbi. Nem vagy más mint egy kultúrrasszista, beképzelt kis f¤ß$z. Egyetlen érdemed, hogy vállalod a neved. Bár mondjuk Molnár Balázsból én is ismerek hármat ergo lehet még ez sem igaz.

Untermensch4 2018.08.12. 16:52:09

@UrsaMAior: " Lehetek Orbán Viktor is akár. Márpedig az ő teljesítménye sokkal nagyobb mint a tiéd ;-)."

Tudsz vmi hivatkozást kedvesvezetőnk jogászi szakmai tevékenységére ami olyasmi h "teljesítmény"-nek lehetne nevezni?

hátramozdító 2018.08.12. 19:26:04

Attól tartok, hogy ez elsősorban nem vita, hanem veszekedés. Bár abszolút laikus vagyok, úgy gondolom, hogy az oktatási rendszer a ludas, ahol tényeket, adatokat (kozmetikázva, szájíz szerint) és egyfajta magyarázatot sulykoltak, sulykolnak, és aki mer mást gondolni, az hülye/nemzetáruló/náci/komcsi/aljadék/bármi.
A hajótörött versus partraszálló kérdés nem kérdés. Az sem, hogy a jónak gondolt (győztes) oldal katonái és politikusai által elkövetett bűncselekmények sem merülhetnek a feledés homályába. A szerző az ezzel kapcsolatos lenyűgöző ismeretanyagát osztja meg velünk, olvasmányos stílusban, teljesen ingyen. Nem kötelező vele egyetérteni, lehet vele vitatkozni. Csakhogy a vita érvekből, ellenérvekből áll, nem hisztérikus kirohanásokból és vagdalkozásokból. Szerintem. Tehát azt gondolom, hogy akár népszerűek a szerző gondolatai, akár nem, megérdemli a tiszteletet, hiszen minden posztjában rengeteg munka és új gondolat van. Sokak számára szokatlan nézőpontból. Szerintem erre nagyon nagy szükség van, engem elgondolkodtat és éppen ezért nem szeretném, hogy a kommentek színvonala meg se közelítse a posztokét. Tisztelettel.

UrsaMAior 2018.08.12. 19:47:09

@Untermensch4:

3 választás 2/3-addal?

Tudom, tudom lejtett a pálya meg minden. Mondj hasonlót EBESZ által ellenőrzött választáson.

UrsaMAior 2018.08.12. 19:52:11

Visszatérve a témához, Jamasita tábornok örökbecsű szavait idézném:

"Most Önök mondják meg mi az igazság. 50 vagy 100 év múlva a történészek valószínűleg másképp fogják látni."

Crip Lee 2018.08.13. 08:56:22

@savanyújóska: kosz a cikket. Varom a kovetkezot.

axy 2018.08.13. 09:21:28

Megint siras rivas . Kozel voltak a partokhoz, volt fegyveruk ha kijutnak kepesek harcolni. Pont olyan legitim celpontok voltak mind snellboatnak Tigris napi katonak a csapatszallitokon.
Ejtoernyon fuggo pilota. Nemetorszagban minden pilota ha gepeben ul ha budin ul vegul ha az ejtoernyoen log legitim celpont, mert kepes meg harcra. Nem latok kulonbseget ha az ejtoernyon log akkor tamadom meg v. a kozott, ha budin ul es alacsony tamadasnal lovom szet. A lenyeg, hogy soha ne jusson megegyszer repulogep kozelebe.
Anglia felett viszont ertelmetlen leloni, mert ott hadifogsagba fog esni.

savanyújóska 2018.08.13. 09:33:24

@hátramozdító: A kommentekért nem vállalok felelősséget. A nagyon durvákat persze kivágom innen, de ezúttal nem éreztem ennek szükségét. (Bár néhány esetben tűnődtem rajta.) A poszt most nem került fel az Indexre, így a hivatásos trollok és az amatőr futóbolondok ezúttal nem boldogítanak minket.

Untermensch4 2018.08.13. 17:30:33

@axy: Anglia felett ejtőernyőn lógó pilóta nem képes a harcra..?

Untermensch4 2018.08.13. 17:34:18

@UrsaMAior: "jogászi szakmai tevékenység"
"3 választás 2/3-addal?"

Máshogy kérdezem... mindezen három 2/3 után, teljes jogalkotói szuverenitás birtokában (ellenzék még 2/3-os tv-ek esetén sem tud blokkolni), milyen kimagasló jogalkotói teljesítményt tudsz mutatni?

Untermensch4 2018.08.13. 17:35:35

@axy: "Megint siras rivas . Kozel voltak a partokhoz, volt fegyveruk ha kijutnak kepesek harcolni."

Az indiaiakat észrevetted..? :)

UrsaMAior 2018.08.15. 15:39:08

@Untermensch4:

Ebben igazad van. Semmilyet.

indiscriminating power 2018.08.16. 05:20:17

Habár a szerző posztjai egyébként igen informatívak, az alábbi, Wolfgang Petersentől (a Das Boot rendezőjétől) származó idézet szerintem jól illusztrálja szerkesztői magatartása tudatos vagy emlékezete tudattalan elfogultságát, ami feltehetőleg a tartalom nehezebben megítélhető lényegi részére is hatással van:

"We brought Das Boot to America in 1982, to premiere at the Filmex in L.A. [a since-defunct film festival]. You know how at the beginning of Das Boot, there's the title card about how, of the 40,000 submariners sent out, 30,000 died? There was applause when the audience read that. We cringed, bracing ourselves for a hostile crowds. In the end, it was the total opposite--a standing ovation. The audience really liked it. In the beginning, before people saw this film, there was obviously a lot of negative feeling, but after they'd seen it, it was quite different." - www.metroactive.com/papers/metro/04.03.97/das-boot2-9714.html

savanyújóska 2018.08.16. 07:47:52

@c0vf3f3: Bocs, de ezt ki kellett moderálnom. Molni haditechnikai körökben, főleg repülős téren, szaktekintélynek számít, van mire nagyképűnek lennie. A stílusa persze gyakran irritáló, de legalább nem megy egy bizonyos színvonal alá, amit fájdalom, te most megtettél. Vitatkozhatsz vele nyugodtan, de ne durvulj.

@indiscriminating power: A film végén pedig tapsoltak, igen. És?

backbencher 2018.08.16. 19:48:14

@savanyújóska: 2018.08.10. 09:08:43

"És neked mi volt a valódi célod ezzel a felsorolással?"

1. A fenti 2018.08.10. 07:34:11-es kommentem (Komment1) tobb forrassal/linkkel alatamasztva cafolja - a fenti 2018.08.08-i cikkben (Cikk) irtakkal ellentetben - azt, hogy a II. vh-ban nemet (es japan) reszrol csak a "Peleus" gorog gozhajo elleni incidens volt, ill. hogy ezek nagyon ritka esetek lettek volna nemet/ japan reszrol (ld. Cikk 3., 4. bekezdes, Komment1 felsorolas).

2. Praktikusabb lett volna a Cikk megirasa ELOTT utanakeresni az akkor iranyado nk. egyezmenyeknek (ld. 3. pont) - amelyek az interneten tobb linken is elerhetok - es roviden a Cikkbe beleirni, mert ez jelentosen mas fenybe helyezi a tortenteket.

3. Tengeri hadviselesre iranyado nk. egyezmenyek 1914-1945

3.1 Az 1907.10.18-i X. Hagai Egyezmeny a Genfi Egyezmeny Elveinek Alkalmazasarol a Tengeri Haborura ("HE 1907 (X)")
A HE 1907 (X) - amely 1910.01.26-tol volt hatalyos a megfelelo szamu alairasok utan - volt a tengeri hadviselesre iranyado alap nk. szabalyozas MINDKET VH. ALATT.
Mind USA, UK, Oroszo., mind Nemeto., Japan az eredeti alairok kozott voltak, es rajuk nezve 1909-tol ill. 1912-tol a HE 1907 (X) hatalyban volt.

A tengeralattjaro hadviselesre relevans resz a HE 1907 (X) 14. cikkelye:
"14. Czikk
Az egyik hadviselő félnek azok a hajótöröttei, sebesültjei vagy betegei, akik a másik fél hatalmába kerültek, hadi foglyok. Az utóbbitól függ annak az elhatározása, vajjon a fennforgó körülményekhez képest megfelelő-e ezeket őrizet alá venni, valamely hazai kikötőbe, semleges kikötőbe vagy épen az ellenfél valamely kikötőjébe szállíttatni. Az utóbbi esetben a hazájuknak igy visszaadott foglyok a háború tartama alatt szolgálatot nem teljesithetnek."

Linkek:
Egyezmeny szoveg (angol): avalon.law.yale.edu/20th_century/hague10.asp
Egyezmeny szoveg (magyar): net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=91300043.TV
Alairo allamok: verdragenbank.overheid.nl/en/Verdrag/Details/003325

3.2 A Tengeri Fegyverzetek Korlatozasarol es Csokkenteserol szolo 1930.04.22-i Londoni Egyezmeny ("LE 1930") hatalyanak meghosszabbitasarol szolo 1936.11.06-i Londoni Jegyzokonyv (Proces-verbal, "LJ 1936")

A LJ 1936 lenyege, hogy a LE 1930 (amely 1936-ban lejart) IV. Resz 22. Cikkelyenek (amely a HE 1907 (X) alkalmazasanak hatalyat kiterjesztette a tengeralattjarokra) idobeli hatalyat fenntartotta (1949-ig).
A LJ 1936 eredeti alairoi voltak UK, USA, Japan (1936), es csatlakozott hozza Nemeto. (1936), es SZU (1937).

Link:
ihl-databases.icrc.org/applic/ihl/ihl.nsf/Article.xsp?action=openDocument&documentId=05F68B7BFFB8B984C12563CD00519417

4. A 3. pont szerinti fenti Egyezmenyek versus a II. vh-s tengeralattjaro ("TA") haboru gyakorlat

4.1 A KORLATLAN - tehat a szov. es semleges all-k keresk. hajoi elleni - TA HABORU KEZDESEVEL Nemeto. es Japan mar a hadbalepesukkor MEGSZEGTEK a HE 1907 (X)-t, es a LJ 1936-ot.
Fuggetlenul attol, hogy a nemet/japan TA akciokra a hadbalepes utan mennyivel, hol, es milyen gyakran kerult sor.
Mivel pedig a nemet/japan TA-k altal megtamadott keresk. hajok tuleloinek beszamoloit szinte mindig elso helyen hoztak le az ujsagok, es idonkent a filmhiradok is, igy azok hire gyorsan ismertte valt a szov. TA-kon szolgalok elott is.

4.2 A fo problema az volt, hogy a TA haborura valaszul alkalmazott konvojban vagy egyedul hajozo szov. szallito hajok egy reszet felfegyvereztek kiskaliberu loveggel, es azok kezelesere kat. szemelyzetet telepitettek a hajokra a Merchant Navy civil tengereszei mellett, es igy mar ezek a hajok is HE 1907 (X) szerinti kat. hajoknak minosultek.
DE a korlatlan TA haborut folytato nemet/ japan TA-k az esetleges fegyverzetuk megletere tekintet nelkul sullyesztettek el a szov. keresk. hajokat, ES tamadtak vizbe kerult, fegyverrel nem ellenallo hajotorotteiket.

4.3 Cecil Miers (HMS Torbay)
A HMS Torbay fenti Cikkben emlitett 1941.05.20/21-i tamadasa
(a) a Kreta nemet invazioja (MERKUR HADM. 1941.05.20-31.) elleni vedekezes kereteben, es
(b) a nemetek altal sebteben a nemet invazio kozvetlen tamogatasara, CSAPATSZALLITASRA osszerekviralt es harcbavetett hajok ellen folyt, AMIKRE NEM TERJEDT KI A HE 1907 (X), ill. a LJ 1936 SZERINTI VEDELEM.

4.4 USS WAHOO Buyo Maru incidens (1943.01.26.)
A Buyo Maru ugyanugy kat. csapatszallito hajo volt, mint a 4.2 pont szerinti nemeteket szallito rekviralt hajok.
A HE 1907 (X) es LJ 1936 szerinti vedelem CSAK a fegyveres ellenallast beszunteto hajotorotteket illeti meg, es eppen ezt "lottek el" a japan kiserok akkor, amikor tobb mentocsonakbol kezifegyverekkel es konnyugeppuskaval loni kezdtek a legnagyobb (szinten tuzelo) mentocsonak fele tarto USS Wahoo-t.
Ez persze nem menti Morton amator modon tortent reagalasat, es a Wahoo-rol vezenyelt kezifegyvertuz megkesve elrendelt leallitasat.

Link: www.combinedfleet.com/Buyo_t.htm

Untermensch4 2018.08.17. 07:57:36

@backbencher: "A HE 1907 (X) es LJ 1936 szerinti vedelem CSAK a fegyveres ellenallast beszunteto hajotorotteket illeti meg, es eppen ezt "lottek el" a japan kiserok akkor, amikor tobb mentocsonakbol kezifegyverekkel es konnyugeppuskaval loni kezdtek a legnagyobb (szinten tuzelo) mentocsonak fele tarto USS Wahoo-t."

"„Elhatároztuk, hogy hagyjuk ezt a két hajót a láthatár felé haladni, miközben a felszínen feltöltjük a telepeket, és elpusztítjuk a körülbelül húsz, katonákat szállító csónakot. Ezek a csónakok több fajtából kerültek ki, nehezen besorolható evezős és motorcsónakokból. A felszíni összecsapás 11.35-kor kezdődött, valamennyi löveg készültségben állt. A négyhüvelykes ágyú a legnagyobb, katonákkal teli csónakra tüzelt. Bár a csónakból látszólag valamennyi katona a vízbe ugrott, tüzelésünket kiskaliberű fegyverekből viszonozták. Mi erre tüzet nyitottunk mindennel, amink volt.”"

Nem teljesen értem h mit "lőttek el" a japánok? Nem ők kezdtek lőni. Meg kellett volna várniuk h az amerikaiak csak egy mentőcsónakot akarnak szétlőni, vagy az n+1-ediknél már visszalőhetnek? Ha egy fegyvertelen emberekkel teli mentőcsónak hajótörötteire tüzet nyitnak akkor ha máshonnan "viszonozzák" a tüzet az feljogosít a fegyvertelen mentőcsónak kilövésére?
Persze tudom, a magyarázat az h volt náluk kézifegyver, el kellett volna dobálniuk. Leszámítva h még nem fogságba esett hajótöröttekre vonatkozó fegyvertartási szabályokról nem volt igazán szó (ha van fegyvere akkor automatikusan kalóz tehát kilőhető? a fegyvertelen sztem nem egyenlő a "fegyveres ellenállást nem tanusító"-val, sztem nem véletlenül az utóbbi kifejezést használtad 4.2), bizonyára teljesen ésszerű ötlet egy akármilyen, hadifoglyokat őrző katonának a hadifoglyokkal együtt hajótörést szenvedve megválni az önvédelmi fegyverétől... kb annyira életszerű mint " Az utóbbi esetben a hazájuknak igy visszaadott foglyok a háború tartama alatt szolgálatot nem teljesithetnek."

csi szi 2018.08.17. 10:36:54

@molnibalage: Senki sem állította, hogy az USA-ba szállított hadifoglyokkal nem tudtak elszámolni (tudtommal sosem volt jelentős számú tengelyhatalmi fogoly az USA-ban, csak internált civilek, főleg japánok, a britek szállítottak át német foglyokat Kanadába). Az "egyéb veszteségek" ügy, amiről Stephen W. Ambrose is írt, a háború végén Európában foglyul ejtett és németországi táborokban őrzött német és egyéb német oldalon harcoló katonákra vonatkozott. Végül a hivatalos végkövetkeztetés az lett, hogy szó sem volt milliós nagyságrendű éhenhalt katonáról, csak hanyag könyvelésről. Az viszont tény, hogy a szövik, főleg az amcsik hozzáállása a németekhez változó volt a háború végén és utána. Eredetileg olyan terveket fontolgattak, mint a Morgenthau-terv, ami konkrét népirtásra tett javaslatot, azaz a német lakosság azon részét, amelyet a német mezőgazdaság nem tud élelmezni, éhen akarták halasztani, a teljes ipart leszerelni, és azt tűzték ki, hogy No. ezután mezőgazdasági ország legyen, amely így képtelen lesz újabb háborút kezdeményezni. Ezek az elképzelések elég elterjedtek és támogatottak voltak a jelek szerint, Eisenhower is a németekkel való minél keményebb bánásmódot szorgalmazta (a hadifoglyok és a civilek szándékos éheztetését, a vöröskeresztes szállítmányokat csak a koncentrációs táborok túlélőinek szabad adni, a bűnös németek lakoljanak meg a tetteikért azzal, hogy éhen halnak). És a háború után egy ideig valóban durva éhínség volt Németországban, és az amerikai parancsnokság valóban akadályozta egy ideig, hogy élelmiszert osszanak a német lakosságnak.
A német foglyokat is sokszor spártai körülmények között, szögesdróttal körülvett nyílt területen stb. tartották, hogy ezek közül hányan haltak éhen, mielőtt végül inkább elengedték őket, azt sem tudni biztosan. Ambrose mindenesetre kezdetben hitelt adott annak, hogy sok volt a halott, csak az általános felzúdulás után visszakozott ő is. Mindenesetre a szövik hozzáállása hamarosan megváltozott, amikor rájöttek, hogy a németekre szükség lesz a ruszkik ellen, kiirtásuk helyett célszerűbb lesz helyreállítani a német ipart, majd ismét felállítani a hadsereget stb. A britek meg kezdettől fogva ezt az elvet követték. A franciák hadifogolytáboraiban pedig az orosz táborokéval vetekedett sokszor a halálozási arány.

savanyújóska 2018.08.17. 11:55:03

@backbencher: „A fenti 2018.08.10. 07:34:11-es kommentem (Komment1) tobb forrassal/linkkel alatamasztva cafolja - a fenti 2018.08.08-i cikkben (Cikk) irtakkal ellentetben - azt, hogy a II. vh-ban nemet (es japan) reszrol csak a "Peleus" gorog gozhajo elleni incidens volt, ill. hogy ezek nagyon ritka esetek lettek volna nemet/ japan reszrol”

Nem cáfolsz te semmit. Hozol fel egypár esetet, jellemzően téves célpont azonosítás, eltévedt lövedék, vagy amikor lövöldözés közben valakinek eldurran az agya, és azokat is lepuffantja, akiket nem kellett volna. A kisebb hajókat, hogy spóroljanak a drága torpedókon, ha lehetett, inkább a fedélzeti fegyverekkel süllyesztették el, német, amerikaiak, angolok egyaránt. Ha a legénység nem tudta jó előre elhagyni a hajót, ilyenkor szintén magas volt az áldozatok száma. Ezek az ügyek azok, amikre lehet azt mondani, hogy „ellentmondásos”. Ilyen esetekről nem írok. Olyan esetekről írok – Baralong, Cap Arcona, Buyo Maru -, amikor kitervelten, és előre megfontoltan, hidegvérrel, gyakran felsőbb parancsra gyilkolják le a hajótörötteket. Ilyenből német oldalon, a tengeralattjárók esetében, egyet bizonyítottak, a Peleust.
Az általad is felhozott esetekből az U-37 parancsnoka, Victor Oehrn, 1942-ben angol fogságba esett. Nemcsak eljárást nem indítottak ellene, hanem rossz egészségi állapota miatt már a háború alatt, 43 végén hazaengedték Németországba. Az U-552 parancsnoka, Erich Topp, a háború után tengernagy lett, és egyebek mellett a NATO washingtoni parancsnokságán is szolgált egy jó ideig. (Bár az ő esetében szerintem is indokolható lett volna a hadbíróság.)
A japánokat nem veszem itt számításba. Ez egy egészen más kultúrkör, teljesen más elképzeléseik vannak jóról és rosszról. A genfi egyezményeket egyébként sem fogadták el, azok tehát elvileg se kötelezték őket semmire.

Namost a többi, amit írsz, annyira zavaros, hogy követni se tudom. Nem értem például, hogy jönnek ide a kórházhajókra vonatkozó jogszabályok.

„A KORLATLAN - tehat a szov. es semleges all-k keresk. hajoi elleni - TA HABORU KEZDESEVEL Nemeto. es Japan mar a hadbalepesukkor MEGSZEGTEK a HE 1907 (X)-t, es a LJ 1936-ot.
Fuggetlenul attol, hogy a nemet/japan TA akciokra a hadbalepes utan mennyivel, hol, es milyen gyakran kerult sor.”

Bátorkodnék megemlíteni, hogy 1914-ben az angolok voltak azok, akik a háború első napjától teljes tengeri blokádot hirdettek Németország ellen. Felszíni hajókkal, mert nekik azok voltak. Az amerikaiak szintén a háború első napjától korlátlan tengeralattjáró hadviselést folytattak. Remélem, tőlük is ugyanolyan rossznéven veszed, mint a németektől.

„a Kreta nemet invazioja (MERKUR HADM. 1941.05.20-31.) elleni vedekezes kereteben, es
(b) a nemetek altal sebteben a nemet invazio kozvetlen tamogatasara, CSAPATSZALLITASRA osszerekviralt es harcbavetett hajok ellen folyt, AMIKRE NEM TERJEDT KI A HE 1907 (X), ill. a LJ 1936 SZERINTI VEDELEM.”

És? Ki kifogásolta, hogy elsüllyesztették a hajókat? Ha nem vetted volna észre, arról volt szó, hogy utána lelőtték a hajótörötteket.

„A HE 1907 (X) es LJ 1936 szerinti vedelem CSAK a fegyveres ellenallast beszunteto hajotorotteket illeti meg, es eppen ezt "lottek el" a japan kiserok akkor, amikor tobb mentocsonakbol kezifegyverekkel es konnyugeppuskaval loni kezdtek a legnagyobb (szinten tuzelo) mentocsonak fele tarto USS Wahoo-t.”

Szerintem olvasd el még egyszer a posztot.

„Ez persze nem menti Morton amator modon tortent reagalasat, es a Wahoo-rol vezenyelt kezifegyvertuz megkesve elrendelt leallitasat.”

Mi van? Reagált? Ő nyitott tüzet. Megkésve állította le? Addig lőtték őket, amíg fel nem töltötték az akkumulátorokat annyira, hogy a menekülő hajók üldözésére indulhattak. Morton úgy vélte, több ezer japán katonát öltek meg, és büszke volt rá.

És akkor idéznek egyet én is a linkgyűjteményedből:
„Minden ütközet után, amennyire a katonai érdekek megengedik, köteles a két hadviselő Fél megtenni az intézkedéseket oly czélból, hogy a hajótörötteket, sebesülteket és betegeket felkutassák és hogy ezek, valamint a halottak a fosztogatástól és bántalmazástól megóvassanak.”

hátramozdító 2018.08.17. 12:32:54

@savanyújóska: Én csak azt szeretném, hogy megmaradjon és frissüljön ez a blog. Korábban is volt már hiszticunami a témaválasztás okán és nem örülnék annak, ha ez bármilyen formában befolyásolna. Teljesen biztos vagyok abban, hogy nemcsak én várom mindig az újabb meg újabb posztokat, pontosan ebben a szikár és fanyar stílusban, logikusan felépített, szemléletformáló gondolatmenetekkel, sok csipetnyi iróniával. Rengeteg meló van benne és mi, rajongók, érdeklődők, nem lehetünk elég hálásak érte. Ha a kommentekben értelmes vita folyik, az bónusz, hab a tortán, új nézőpontok, új fókuszok, új érvek, gyertek! De ez a nívótlan és céltalan verbális toporzékolás még egy óvodáscsoporttól is kiábrándítóan szánalmas lenne.
Summa summarum, köszönjük és várjuk az újabb posztokat, (igaz, most már nem saccolgathatunk, hogy hány folytatása lesz még a Nagy Versenynek) meg persze az értelmes hozzászólásokat.

AkosJaccik 2018.08.17. 19:48:50

@hátramozdító: Egyetértek; ezért borul meg bennem a tehén a "Jó lesz ez, csak hagyd ki ezt meg azt, meg úgy en bloc írjál máshogy"-jellegű véleményekre. Eleve azért olvasom ezt a blogot, mert az acelmonstrum szellemi örökösét láttam benne, és - ahogy írni szoktam - ha egy száraz adattáblára volnék kíváncsi, akkor olvasnám a combinedfleet-et, vagy mondjuk - teszem azt - a wikit. Egyetértéstől vagy egyet nem értéstől függetlenül illő arra kíváncsinak lennem, amit a szerző mondani kíván, nem arra, amit hallani akarok. Ezen a ponton pedig ismét meg kell húznom azt a vonalat, hogy nem a poszt vitatásával van problémám, sőt. Amivel gondom van, az a "minek kellett ezt / így leírni"-jellegű hozzáállással van.

Untermensch4 2018.08.17. 22:31:22

@AkosJaccik: "Egyetértéstől vagy egyet nem értéstől függetlenül illő arra kíváncsinak lennem, amit a szerző mondani kíván, nem arra, amit hallani akarok."
+1

Spinn 2018.08.18. 09:10:52

@Untermensch4:

Dobok egy +1-et én is. Bár, igencsak zöldfülű vagyok (vagy inkább matrózocska) itt, tehát a saját véleményem az maximum saját magamnak autentikus. Zoli posztjait nagyon várom, mert érdekesek, jók, izgalmasak és nem utolsósorban, történelem szemlélet formálók.

ll 2018.08.18. 20:19:38

Légy szíves a tengeralattjáró meghajtását javítsd. Felszíni menetben is villanymotorok hajtották, csak akkor a villanyt a dízelekkel forgatott generátorok adták. Lemerülve értelemszerűen az akkuk szolgáltatták az energiát. Több hajós ismerős nehezményezi ezt a hiányosságot.

ártéri 2018.08.18. 22:08:27

Nem is tudtam, hogy van Magyar Tengerészek Társasága, én tájékozatlan.
mateinfo.hu/trikolor
Egy belvárosi borozó pincéjében gyűléseznek, közel a rakparthoz, stílszerűen.
Vélemények a trikolórról?
1869-es!

Pájer Csaba 2018.08.18. 23:58:10

@Untermensch4: szintén +1. Ennek alapnak kellene lennie, nem csak Zoli cikkeinél, de mindenhol. Az objektivitás nem csak a szerzők felelőssége!

savanyújóska 2018.08.19. 09:19:54

@ll: Jó, átírtam, próbáltam pontosabb fogalmazni.

Batkaa 2018.08.25. 17:55:14

Részemről megköszönöm az újabb remek írást. Illetve egy hozzászólással ki szeretnék állni a szerző azon szándéka mellett, hogy a történelemben nincs jó vagy rossz oldal. A történelem nem fekete vagy fehér.
Morálisan egyik hadviselő fél sem állt a másik felett. A csendes-óceáni hadszíntéren két kultúra csapott össze, bizonyos időszakokban közel egyenlő félként, ezért volt megdöbbentő a nyugatiak számára, amit tapasztaltak.
A másik, amit úgy látszik, mindig le kell írni, hogy éppen elég idő eltelt már a második világháború óta, hogy a propagandahazugságokat, amik a háborút kísérték, végre magunk mögött hagyjuk. Ehhez pedig jelentősen hozzájárul ez a felület.

gigabursch 2018.09.23. 07:01:57

@molnibalage:
Az én nagyanyám a csecsszopó apámmsl volt hadfogságban.
Amerikai hadifogságban.

Jobb ha nem kezded el relativizálja, hogy melyik milyen volt. Amit a CIC művelt, az még a ruszkikon is túlment.
Zárd le a kérdést.

axy 2018.12.11. 12:14:17

@Untermensch4:
Mar nem mert a foldon v. elkapjak v. lelovik.
De pont az angliai csata alatt a brit pilotak alol kilottek a gepet es par ora mulva egy masik geppel folytatta a harcot, na ezert legalis celpont a Nemetorszagban barhol is van egy nemet pilota.

savanyújóska 2018.12.11. 12:22:25

@axy: Kiváló érvelés. Az Anglia felett lelőtt angol pilóták pár óra múlva már újra gépre ülhettek, ezért legális célpont minden német pilóta Németországban.
A németek rendszeresen lőtték az ernyőn lógó angol pilótákat Anglia felett?

Untermensch4 2018.12.11. 12:26:09

@axy: Legalább ne a "legális" kifejezést használnád... Attól hogy a totális háború eszméje ilyen szépen beléd ivódott, a háborúzás viszonylag kulturált lebonyolítására születtek különféle nemzetközi egyezmények. Amiket ugyan nem nagyon tart be aki nem fél az elszámoltatástól de az lenne a "legális" eljárás.
A budin ülő pilóta tképp egy gyalogos katona, ha katonai objektumban van akkor azzal együtt célpont. Az ejtőernyőn lévő pilóta mindenkivel szemben harcképtelen, csak egy fura extrém-sportoló. :)

csi szi 2018.12.11. 13:26:36

Sajna az a helyzet, hogy a német fél a szövetségesekkel (nem a szovjetekkel) szemben magasabb morális szintet képviselt szinte végig a háborúban, pl. az angol, amerikai hadifoglyokat is valamivel ritkábban gyilkolták le helyben, mint a hős angolszászok a németeket (igazából nagyon jól tudják ezt az angolok és az amerikaiak is, vad nácizással igyekeznek mentegetni általában a viselkedésüket, persze ha egyáltalán hajlandók róla szót ejteni). A hadijogot a németek nyugati ellenfeleikkel szemben jobban betartották, mint azok, kivétel ez alól a kommandóparancs, de annak "védelmében" is felhozható, hogy az a britek sorozatos cinikus hadijogsértéseire volt egy válasz. Persze ez nem menti sem a keleti fronton elkövetetteket, sem egyéb tetteiket.

savanyújóska 2018.12.12. 11:59:04

@csi szi: A keleti fronton elkövetetteknek is megvoltak az előzményei. Az első hetek után, amikor a németek sorra foglalták el az orosz állásokat, kiderült, az oroszok hogyan végeztek az első napokban fogságba esett német katonákkal. Hitler elolvasta ezeket a jelentéseket, és utána kijelentette, hogy az oroszokat nem lehet civilizált ellenfélnek tekinteni, és velük szemben semmilyen nemzetközi egyezményt, meg emberiességi normát nem kell betartani.

Kallard 2018.12.12. 18:19:31

@savanyújóska: Azért ennek volt egy ideológiai megágyazottsága is német oldalon. Az oroszokban meg nagyítóval kell keresgélni bizonyos nyugati normákat, ezt te is megírtad többször. Apropó, mi a véleményed a szovjet támadási szándékról?

savanyújóska 2018.12.13. 09:41:54

@Kallard: „Azért ennek volt egy ideológiai megágyazottsága is német oldalon.”

Mindkét oldal agyon volt ideologizálva, egyik úgy gondolta, ő a felsőbbrendű faj, a másik meg hogy ő a felsőbbrendű társadalom. Az ideológiák mögött végső soron persze itt is hatalmi és gazdasági érdekek dolgoztak.

„mi a véleményed a szovjet támadási szándékról?”

Hát a fene tudja. Szuvorov időnként nagyon meggyőző tud lenni, de a 41 júliusi időpontot nagyon korainak tartom, szerintem az oroszok nem voltak még felkészülve ilyesmire. Egy módon tudnám elképzelni a dolgot, ha az angolokkal egyeztetve támadtak volna, de ezt annak idején saját konteóként már kifejtettem a Matapan cikkben.

Untermensch4 2018.12.15. 16:40:16

@Kallard: „mi a véleményed a szovjet támadási szándékról?”

Mivel az egyik érv az hogy "olyan harcjárműveket rendszeresítettek tömegesen (BA- ) amelyek kerekes futóműve az orosznál jobban kiépített európai úthálózatra optimálisabb", csaxólok hogy occam bácsi alapján ez ugyanolyan spórolási baki volt mint amit mások is máshogy is elkövettek.

Kallard 2018.12.16. 21:48:35

@Untermensch4: Nem is az ilyen típusú érveket miatt gyanús a dolog, azt hiszem.

Pepejoe 2019.07.05. 12:47:51

Ez a Morton bácsi ránézésre is szefós szerintem. Van egy ilyen kép vagy minek nevezzem, egy sablon amin tűrésekkel persze de rajta van, hogy egy emberi arcon minek hol kell lennie kb. és arányában. Ezt rá lehet tenni egy fényképre az adott személyről és kijönnek az eltérések, 2 szem távolsága, orr-2 fül háromszög befogói-átfogói stb.stb.
Ha ez az "ember" (a gyilkosságai miatt az idézőjel) nem volt túlélője egy balesetnek, akkor vizsgálandó az arcberendezése :D
Akárhogy is, egy morálisan alkalmatlan embert engedtek egy professzionális fegyver közelébe és annak is vezető pozíciójába, gratulálok. Szégyellném, ha a rokona lennék, mondjuk a fia vagy unokája. Lehet itt mindenféle egyezményekre és stb. hivatkozni, mosdatni hogy de ez vagy az benne van vagy nincs benne. Azt az ember belsőből fakadóan érzi, tudja, hogy mit lehet és mit nem. Van kis országunknak olyan szomszédja, akik ellen a lángszórót sem tartanám túlzásnak harcban (ha jól tudom nemzetközileg tiltott a kazettás bombával és gyal. aknákkal egyetemben) de az elkapott ellenfél védelmet érdemel és nem tudnám leölni mint egy marhát. Sem a tükör sem szegény szüleim nem viselnék el, velem együtt persze. Ezek a Wahoon nem voltak hősök. Mind oda kerültek, ahova valók. Egy hős lehetett volna, az az ember, aki lefegyverzi ezt a szkropatékos és kispöcsű kompenzálós ámokfutót és átveszi a parancsnokságot. Nem tette SENKI. Örökre rohadhatnak a helyükön és a cápák hugyozzanak rájuk.

savanyújóska 2019.07.06. 11:55:55

@Pepejoe: Nem nagyon értem ezt az indulatot, amit ebbe beleviszel. Ilyen az ember. Ebben, és pár korábbi - hasonló, csak ellenkező előjelű indulatokat kiváltó - posztban csak azt próbáltam szemléltetni, hogy az amerikaiak, angolok nem voltak semmivel sem jobb emberek, mint a németek, vagy a japánok. Szerintem alapvetően a kulturális környezet határozza meg, mit művel az ember, mit tart megengedhetőnek. A háború első felében az amerikaiak úgy vélték, a japánokkal szemben nem kell semmilyen civilizációs normákat tekintetbe venniük, és ilyesmik jöttek ki belőle. A németek ugyanígy vélekedtek az oroszokkal kapcsolatban, és vice versa. Ha nincs semmilyen kulturális/civilizációs fékező hatás, az ember szörnyeteg, fejformától és nemzetiségtől függetlenül.

Pepejoe 2019.07.06. 21:26:53

@savanyújóska:
Nem kell érteni, persze nem vagyunk egyformák, ez egy vélemény volt mindössze és ennyi. Kifejtettem, hogy miért gondolom így.
Ezek az emberek gyilkosok voltak és kész. Ha japánok öltek volna így amerikaiakat, ugyanezt írnám. De ebben az írásban most egy amerikai zászló alatt hajózó t.alattjáró legénysége gyilkolászta egy ellenséges hajó hajótörötteit. A gyilkosság az gyilkosság, nem harci helyzet volt és ez méltatlan egy (bármilyen) hadsereghez.
Amúgy az ilyesmi kontraproduktív, rontja a morált. Aki ezt engedélyezi, elnéz mellette vagy egyenesen parancsot ad rá, hosszútávon önmaga ellen dolgozik.
Ettől eltekintve is maximális megvetés. + annyi eszük nem volt, hogy legalább azonosítsák az embereket, hogy ne egy baráti ország katonáit öljék már le.
Az nem kulturális környezet, hogy a tengerben pancsolót órákon keresztül gyilkolom szisztematikusan. Ne feledjük, hogy az USA a bolygó egyik vezető hatalma volt akkor is minden téren. Kulturális környezet...
Hát ennyi kb.
A blog egyedülálló és hiánypótló. Örülök hogy ráakadtam. Sosem érdekelt a hajózás semmi formája de itt minden annyira olvasmányos, pláne könnyen emészthető, mintha ott lennék/lettem volna. Naponta 1-1 órát tolom melóba + vissza. Congratula!

Guillam 2020.03.07. 02:09:12

@savanyújóska: Arról írhatnál posztót hogy Dönitz személyesen adott parancsot hogy támadják a konvoyok mentőhajóit! Ezek fegyvertelen hajók voltak, típusra általában komphajók a csatornáról. Rettenthetetlen személyzetük megállt hogy felvegye a süllyedő hajók legénységét és a német tengeralattjárók ekkor süllyesztették el őket, a korábban kimentett emberekkel együtt. Pedig pontosan tudták hogy mentő hajók és fegyvertelenek.

savanyújóska 2020.03.07. 08:06:20

@Guillam: Anyámnak van egy olyan szokása, hogy valahányszor valami kritikus megjegyzést teszek rá, rögtön visszatámad, rendszerint azzal kezdve, hogy: De mert te … És akkor már mindjárt nem róla van szó, hanem a másikról.

Egyébként remélem, az is megvan, hogy az angolok már 1940-től legális célpontnak nyilvánították a német hajótörötteket és pilótákat mentő, vöröskeresztes jelzéssel ellátott hidroplánokat? És az is, hogy a Laconia parancs keveset idézett negyedik pontja így szól: „Legyenek kemények, és tartsák szem előtt, hogy a német városok elleni bombatámadások során az ellenség nem veszi figyelembe sem a nőket, sem a gyerekeket.” (Ha már ott tartunk, hogy „de mert te”.)

„Ezek fegyvertelen hajók voltak, típusra általában komphajók a csatornáról.”

Hát ennek azért nézz még utána egy kicsit.
en.wikipedia.org/wiki/Convoy_rescue_ship
És különösen ajánlom figyelmedbe azt a mondatot: „The rescue ships were not hospital ships and so were legitimate targets as far as German submarines or bombers were concerned.”

csi szi 2020.03.07. 14:07:13

@Guillam: hu.wikipedia.org/wiki/Karl_D%C3%B6nitz#A_n%C3%BCrnbergi_perben_%C3%A9s_%C3%A9lete_a_szabadul%C3%A1s_ut%C3%A1n
"Chester Nimitz a per folyamán kitöltötte a Dönitz ügyvédje, Otto Kranzbühler által készített kérdőívet, és ebben elismerte, hogy az amerikai tengeralattjárók a csendes-óceáni konfliktus elejétől fogva figyelmeztetés nélkül süllyesztették el a japán hajókat, és ha ez a tengeralattjárót, vagy további küldetését veszélyeztette, nem mentették ki a legénységet. Ezek a körülmények nyilvánvalóan hozzájárultak ahhoz, hogy Dönitz viszonylag enyhe büntetést kapott."
@savanyújóska: "A háború első felében az amerikaiak úgy vélték, a japánokkal szemben nem kell semmilyen civilizációs normákat tekintetbe venniük"
Csak az első felében? Milyen változásra gondolsz a háború második felében az elsőhöz képest ilyen tekintetben?

Kullancs1983 2020.03.15. 12:52:35

@Guillam: 1982, Falkland-szigetek:
"Három nappal később, május 4-én értesítette az Argentin főparancsnokság az S-32 ARA San Luis-t, hogy a Kelet Falkland szigettől dél-keletre Exocet találat érte az HMS Sheffield rombolót, hajózzanak át a kelet és nyugat Falkland szigetek közötti csatornán, és támadják meg a mentésben résztvevő egységeket."
Mindeközben abszolút tiszteletben tartották a hadijogot, ráadásul a brit és argentin kórházhajók egymás mellett dolgoztak, gyakran ellátva egymás sebesültjeit is.

Wierosssz 2020.03.17. 21:53:20

@Kullancs1983: az argentínok zabosak voltak a Belgrano elvesztése után, mivel azt az UK által (igazából full feleslegesen) deklarált 200 mérföldes zónán kívül süllyesztették el.

Igazából nehéz elvonatkoztatni: ha egy felfegyverzett hadihajóra bazi nagy vörökeresztet festenek fel, az már kórházhajó? Ööö...

Kullancs1983 2020.03.18. 10:38:00

@Wierosssz: Te most miről beszélsz és miért:

Wierosssz 2020.03.18. 17:37:42

@Kullancs1983: arról, hogy kortól és egyezményektől függetlenül számos hadviselő fél keresztbe sz.rta, hogy az adott hajó mentésben vett részt. Ráadásul számos kórházhajó is kapott torpedót/bombát, hiába volt rajtuk a Vöröskereszt - gyakori védekezés volt, hogy "nem látszott, hogy nem hadihajó" A II.VH-ig - szigorúan jogi értelemben! - akár a Yamato is felhúzhatta volna a vöröskeresztes zászlót meg hófehérre pingálhatták volna és kórházhajónak minősült volna, amennyiben nem folytat harctevékenységet. (Ha jól emlékszem a 2. Genfi Egyezmény tisztázta, hogy nem lehetnek a fedélzeten fegyverek, a Hágai Egyezmény szövegezése alapján csak nem használhatja azokat!)

Sokszor inkább az adott kapitány gerincessége és morális tartása volt a perdöntő, és nem az éppen érvényes nemzetközi jog!

Kullancs1983 2020.03.18. 19:31:39

@Wierosssz: De nem kórházhajókról volt szó, meg nem is volt rajtuk vöröskereszt. Hanem mentésben résztvevő hajók, és hogy legitim célpontok.

Wierosssz 2020.03.19. 11:30:42

@Kullancs1983: kicsit rögös a gondolatmenetem - tehát: ha egy kórházhajó is ennyire 2 értelmű célpont egyesek számára, akkor a mentésben résztvevő valódi harci egységek elleni támadás már tényleg csak a hadviselő felek önmérsékletén múlik

Kullancs1983 2020.03.19. 20:24:59

@Wierosssz: Igen, és éppen arról volt szó, hogy simán belefért a hadijogba.
süti beállítások módosítása