Hét tenger

Égés

2018. április 26. 09:38 - savanyújóska

Kötelékben manőverező hajók esetében mindig komoly kockázata van az összeütközés veszélyének, az ókortól kezdve napjainkig tipikus, és meglehetősen gyakori balesetnek számít az ilyesmi minden tengerészetnél. Az ilyesféle koccanások a modern korban sem mennek ritkaságszámba, a radar használata nem tudja kiküszöbölni őket. A hajók időnként, például tankolásnál, kénytelenek szorosan megközelíteni egymást, és ilyenkor egy váratlan, erős hullám, vagy egy véletlen kormánymozdulat elég ahhoz, hogy az érintésnyi távolságból érintés legyen. És miután a sok ezer tonnás hajók nem manővereznek olyan fürgén, mint egy kocsi az autópályán, egy fordulás rosszul kiszámított íve – és a tehetetlenségi erő – akkor is beleviheti őket egymásba, ha már jóval az ütközés előtt felismerik a veszélyt, és megpróbálnak kitérni.

A haditengerészetek kötelékében a legújabb korban a nyílt tengeri tankolás mellett az anyahajókat, és az őket kísérő hadihajókat fenyegeti leginkább az ütközés veszélye, miután a kísérőhajóknak időként muszáj egészen közel menniük az anyahajóhoz, leginkább azért, hogy a fel és leszálló gépek esetleges – és nem túl ritka – balesetei után kimentsék a vízbe zuhanó gépek pilótáit. Ezenkívül az anyahajónak a gépek indításához és fogadásához egyaránt szélbe kell fordulnia, vagyis a szélirányt követve gyakran kell hirtelen, éles fordulatokat tennie, melyekről nem mindig tudja jó előre értesíteni a kísérőhajókat. Utóbbiak parancsnokainak mindig éberen kell figyelniük, és azonnal reagálniuk, hogy követni tudják az anyahajó mozgását, és a fordulást követően a lehető leghamarabb ismét elfoglalják mellette a megadott pozíciót. Az ütközésveszély ilyenkor különösen nagy, és még nagyobb lett a második világháború után, amikor az új, korszerű radartechnológiának köszönhetően lehetővé váltak a repülőgépek éjszakai bevetései is. A háború után ennek köszönhetően valóban sok kisebb-nagyobb baleset történt, a legsúlyosabb talán 1952 április 26-án éjszaka, amikor a Wasp legázolta egyik kísérőrombolóját, a Hobsont. A romboló kettétört, és szinte pillanatok alatt elsüllyedt, 237 fős legénységéből 176 embert rántva magával.

Az esetek többségében az ütközések persze nem frontálisak, és nem járnak ilyen súlyos következményekkel, gyakran csak egy kis horpadással a hajótesten. 1975 novemberében azonban egy olyan különleges ütközésre került sor, ami önmagában szintén nem volt igazán súlyos, mégis majdnem az egyik hajó elvesztéséhez vezetett, és az addigi hadihajó-építési elvek átgondolására késztette az US Navy mérnökeit.

A Wasp, a Hobsonnal való ütközés után.

A Wasp, a Hobsonnal való ütközés után.

 

Az eset szenvedő alanya az amerikai Belknap cirkáló volt, melyet 1963 júliusában bocsátottak vízre a Bath Iron Works Corporation hajógyárában. A következő év végén szolgálatba állított, 167 méter hosszú, kilencezer tonnás hajó a hadihajóknak abba az új, második világháború utáni generációjába tartozott, melyeket magam részéről egyáltalán nem találok izgalmasnak, vagy érdekesnek. Az antennarendszerektől, és a felépítményeken alig észrevehető néhány rakétaindítótól, és kiskaliberű ágyútól eltekintve a hajó egészen úgy néz ki, mint egy kereskedelmi hajó, utasszállító, vagy jégtörő. Felhasználási módjában sincs semmi, ami a régi harci dicsőségre akárcsak nyomokban is emlékeztetne, száz kilométerekről rakétákkal lövöldözni a nem is látható ellenségre nem olyasmi, amiről hősi eposzokat lehetne írni.

A modern kor azonban ebből a szempontból is nélkülözi a romantikát. A Belknap, és kortársai fedélzetéről eltűntek a nagy lövegtornyok, és maguk az ágyúcsövek is, szinte teljesen. A cirkáló fő fegyverzetét eredetileg egyetlen Terrier rakétaindító jelentette, melyről Asroc rakétákat is lehetett indítani.

Ezek mellett a cirkáló egy 127 mm-es ágyúval volt csak felszerelve, illetve két darab 76 mm-es légvédelmi ágyúval, valamint hat darab 324 mm-es torpedóvetőcsővel. (A későbbi átépítések során ez utóbbiakat leszerelték.) Mint a modern hadihajókat általában, a Belknapot sem a lövegtornyok, hanem a felépítményeket és az árbocokat beborító antennarengeteg különböztette meg leginkább civil társaitól. A rádió és radarantennák tömege messziről hirdette, hogy hadihajó közeleg.

Bár persze nem volt ilyen látványos változás, de a lövegtornyok mellett a nehéz páncéllemezek is lekerültek a modern hadihajókról. Az újkori hadihajók minimális, vagy többnyire semmilyen páncélzatot nem kapnak, és a súlymegtakarítás jegyében építésüknél egyébként is igyekeznek a kis fajsúlyú anyagokat előnyben részesíteni. A nehéz acéllemezeket ahol lehetett, próbálták mellőzni, és helyette inkább, főleg a felépítménynél, alumíniumot, alumíniumötvözeteket, és különféle műanyag kompozitokat használtak.A Belknap cirkáló, már a balesetet követő átépítés után.

A Belknap cirkáló, már a balesetet követő átépítés után.

 

Szolgálatba állítását követően a Belknap elsősorban az atlanti vizeken, és a Földközi-tengeren teljesített szolgálatot. 1975 novemberében is a Földközi-tengeren állomásozó Hatodik Flotta kötelékében hajózott, s éppen Szicíliától keletre vett részt egy gyakorlaton, a John F. Kennedy repülőgép-anyahajó kíséretében.

A Kennedy bizonyos szempontból különleges hajó volt. Az 1968 szeptember hetedikén szolgálatba állított, 87 ezer tonnás hajó paramétereit tekintve tökéletesen illeszkedett az Enterprise-ot követő amerikai szuper-anyahajók sorába, eltekintve attól, hogy turbináihoz nem atomreaktorok, hanem hagyományos, olajtüzelésű kazánok fejlesztették a gőzt. Bár eredetileg ezt a hajót is nukleáris meghajtásúként rendelték meg, építés közben végül mégis a tradicionális megoldás mellett döntöttek, alighanem a spórolás miatt. 280 ezer lóerős hajtóműveivel a hajó így is képes volt elérni a megkövetelt 35 csomós sebességet, bár hatótávolsága, és a bevetéseken eltölthető idő persze közelében sem volt atommeghajtású társaiénak.

1975 november 22-én késő éjszaka a Szicíliától 86 mérföldre keletre, a Jón-tengeren hajózó Kennedy éppen a repülőgépek éjszakai indítását/fogadását gyakorolta. Kíséretébe tartozott még a Belknapon kívül a Dale cirkáló, a Claude V. Ricketts és Bordelon rombolók, valamint néhány fregatt, és a Mount Baker ellátóhajó. Az anyahajó éppen a visszatérő gépeket készült fogadni, és jelezte kísérőhajóinak, a művelet nemsokára kezdődik. A leszállásokat az addig kétezer yarddal – nagyjából 1800 méter – a Kennedy előtt haladó Belknapnak kellett biztosítania, mely a jelzés vételét követően megfordult, hogy az anyahajó mögött, annak nyomdokvonalában elfoglalja új helyét, és balesetek esetén kimentse a vízbe zuhant gépek pilótáit.

Nem teljesen világos, pontosan mi is történt ezután. A Belknap alighanem túl gyorsan, és túl kis ívben fordult, mert ahelyett, hogy elment volna az anyahajó mellett, pontosan szembekerült vele. A töksötét éjszakában a cirkálóról már csak akkor vették észre a tévedést, amikor az anyahajó hatalmas tömege feltűnt közvetlenül előttük, a hajó orránál. A frontális karambolt így is sikerült elkerülni, a Belknap, szinte csak centiméterekkel elkerülve az ütközést, elsiklott a Kennedy orra mellett.

A két, ellentétes irányba tartó hajó alig néhány méterrel haladt el egymás mellett, és el is kerülték volna az ütközést, ha nincs útban a Kennedy bal oldalán, a hajótesttől mesze oldalra kinyúló repülőfedélzet. A közvetlenül az anyahajó mellett elhaladó Belknap pont ez alá került be. A cirkáló parancsnoki hídja még éppen befért az anyahajó fedélzete alá, ám efelett az mindent letarolt. Az ütközés lemetszette a cirkálóról az összes antennát, mindkét árbocot, a kéményeket, és a felépítmény felső részeit.Az ütközés helye a John F. Kennedy fedélzetén.

Az ütközés helye a John F. Kennedy fedélzetén.

 

Mindez még mindig nem jelentett igazán komoly sérüléseket, melyek a Belknap túlélését veszélyeztették volna. A sérülések súlyos „felső fedélzeti” károknak számítottak, melyeket különösebb problémák nélkül ki lehetett volna javítani, bár ezek a javítások persze így is sok időbe, és sok pénzbe kerültek volna. Ami az esetet igazi katasztrófává változtatta, az az anyahajó egyik üzemanyag-vezetéke volt, mely a repülőgépeknek szánt kerozint szállította. A vezeték a repülőfedélzet szélén futott, ott, ahol a Belknap ütközött a hajóval. Az ütközés szétszakította ezt a vezetéket, és az abból nagy nyomással kiömlő kerozin a parancsnoki hídtól a hajó tatjáig beterítette az alatta elhaladó Belknap fedélzetét. A cirkáló fedélzetén szanaszét hevertek a szétszakadt fémlemezek, és a széttépett villamos kábelek, s csupán néhány másodpercbe tellett, hogy valahol kipattanjon egy szikra, ami a hajót lángba borította. Fél percbe sem tellett, és a Belknap egész felépítménye, a parancsnoki hídtól a helikopter leszálló pályáig, egyetlen összefüggő lángtengerré változott.

Az ütközés során az árbocokkal együtt leszakadtak a hajó kéményei is, a cirkáló tehát mozgásképtelenné vált, és az is bizonytalan volt, az áramfejlesztők meddig képesek még működni. Nyilvánvaló volt, hogy a tüzet önerőből nem képesek megfékezni, és szükség van a többi hajó segítségére is. Először a Claude V. Ricketts érkezett, mely a cirkáló bal oldala mellé állva kapcsolódott be a tűz oltásába, míg a másik oldalról a Pharris fregatt tűzoltótömlőiből zúdult a víz a Belknap fedélzetére. A Dale cirkáló és a Mount Baker ellátóhajó a Belknapról érkező sérülteket vette át, illetve a csónakok és helikopterek segítségével felkutatta és kimentette azokat a tengerészeket, akik az ütközés, és az azt követő tűz elől a tengerbe ugrottak. A reggeli órákra valamennyiüket, összesen 55 embert, sikerült is kimenteni az egyre erősebben hullámzó tengerből.

A tűz oltása már sokkal nehezebbnek bizonyult. A felépítményekben levő berendezések és kábelek rengeteg műanyag és gumi alkatrésze tovább táplálta a füzet, és mérgező füstöt gerjesztett. Ráadásul, amire korábban senki sem gondolt komolyan, 660 0C felett a felépítmények nagy részét kitevő alumíniumlemezek is megolvadtak, és lángra kaptak. Vagyis olyan helyzet állt elő, amilyen a faépítésű hajók kora óta még nem volt, nem pusztán csak a hajó üzemanyaga, berendezési tárgyai, szerelvényei, a fedélzet deszkázata égett, hanem maga a hajó kapott lángra, a hajó szerkezete égett. A rendkívül heves, és intenzív tűz nemcsak a felépítményben pusztított, hanem az alatta levő részeken helyenként továbbterjedt a hajótest felső fedélzeteire is. Bár a három hajóról percenként 9,5 köbméter víz zúdult a lángokban álló felépítményekre, a tűz hevessége még órákig nem látszott csökkenni.A Ricketts romboló az égő cirkáló mellé áll.

A Ricketts romboló az égő cirkáló mellé áll.

 

Újabb gondot okozott, amikor a 76 mm-es légvédelmi ágyúk mellett felhalmozott készenléti lőszerek is kezdtek felrobbanni, tovább táplálva ezzel a tüzet, és fokozva a pusztítást. A kárelhárítást azonban nem annyira ezek a kiskaliberű lőszerek aggasztották, hanem a fedélzeti torpedóvetőcsövek, melyeket a Ricketts és a Pharris tűzoltói tömlőikből folyamatosan vízzel árasztottak el, valamint a rakéták és a 127 mm-es ágyú lőszerraktára. Ezek bármelyikének berobbanása a hajó azonnali pusztulását eredményezte volna. Leginkább pedig a Terrier rakétákhoz a hajón tárolt hat darab M-45 nukleáris robbanófej miatt izgultak, melyeket ugyan maga a tűz nem tudott volna berobbantani, de sérülésük igen súlyos sugárszennyezést eredményezett volna, ami végeredményben ugyanúgy használhatatlanná tette volna a hajót, mint egy lőszerrobbanás.

A fedélzeti robbanásoktól szanaszét repülő törmelékek kisebb károkat okoztak a Belknap mellett álló hajókban is, azok azonban ennek ellenére továbbra is kitartottak, és folytatták a tűz oltását. Noha korántsem lehetett kizárni a lőszerrobbanás lehetőségét, a Ricketts romboló a veszéllyel nem törődve egészen szorosan a cirkáló mellé állt, holott legénysége nyilván emlékezhetett egy hasonló esetre, amikor a második világháborúban a bombatalálat miatt kigyulladt Princeton anyahajó torpedóraktárának felrobbanása a mellette álló Birmingham cirkáló legénységének felét megölte, vagy megsebesítette.

A Kennedy az ütközéstől csak könnyebb károkat szenvedett, és a törött üzemanyag-vezeték miatt kisebb tűz ütött ki rajta, melyet tíz percen belül eloltottak. A repülőgépek leszállását azonnal félbeszakították, és a levegőben levő gépeket a legközelebbi, szicíliai légi-támaszpontra irányították át. A károk rögtönzött kijavítását követően az anyahajó reggelre már ismét teljesen üzemképes állapotban volt.

Amit a Belknapról korántsem lehetett volna elmondani. Hajnalra ugyan sikerült a tűz terjedését megállítani, és a kárelhárítás végre elmondhatta, hogy uralja a helyzetet, a tűz teljes megfékezése azonban még váratott magára. A cirkáló gépészeti rendszere lassan kezdte felmondani a szolgálatot, a hajó tűzoltóvezetékeiben kezdett csökkenni a nyomás, a szivattyúk egymás után álltak le. A gépházakban levők végig kitartottak, bár nyilván bizonytalan érzés fogta el őket, amikor a fejük felett izzó fedélzetre pillantottak.A Belknap a tűz eloltása után.

A Belknap a tűz eloltása után.

 

A tűz oltása ettől kezdve főleg a Ricketts embereire hárult. A nehezén ugyan már túl voltak, de még órákig eltartott, mire végre jelenthették, hogy sikerült eloltaniuk a tüzet. És még ez az öröm is korai volt, ugyanis amikor már végre azt hitték, végeztek a munkával, a lángok ismét felcsaptak. Ezt követően egész nap hol itt, hol ott törtek ki újra a tüzek a hajón, de ezeket már könnyen meg tudták fékezni. Napközben a lőszerkészletet is átszállították a cirkálóról a Mount Baker-re. A Belknapot délután a Bordelon romboló vontába vette, és bevontatta a szicíliai Sigonella kikötőjébe, ahol elvégezték a legszükségesebb javításokat, majd tovább vitték a hajót a Hatodik Flotta nápolyi támaszpontjára.

A Belknap siralmas állapotban volt. A cirkáló teljes felépítménye a felismerhetetlenségig összeégett, üszkös romhalmazzá vált. A hajótest felett minden szétégett, szanaszét görbült, megolvadt és deformálódott. A hajó teljesen harc és mozgásképtelenné vált, s enyhén jobbra dőlt. A hatalmas pusztításhoz képest az emberveszteség viszont mérsékeltnek volt mondható. A cirkáló legénységéből mindössze heten vesztették életüket, és 47 ember megsebesült, közülük 24 súlyosan. A Kennedy fedélzetén egy ember vesztette életét, aki füstmérgezést kapott az ütközés után kitört tűz oltása közben.

A cirkáló ránézésre reménytelen romhalmaz volt csupán, és az illetékesek először a leselejtezését javasolták. Később aztán valamiért mégis a szolgálatban tartása mellett döntöttek, és következő év januárjában, a haditengerészet philadelphiai hajógyárában, hozzáfogtak a Belknap felújításához, és teljes átépítéséhez. A több mint négy évig tartó munkálatok óriási összegeket emésztettek fel, a becslések szerint mintegy 700 millió dollárt.Nagyjából ennyi maradt a Belknap felépítményeiből.

Nagyjából ennyi maradt a Belknap felépítményeiből.

 

Az ütközésért, és a haditengerészetet ért hatalmas károkért, valakinek természetesen el kellett vinni a balhét. A következő év júniusában megtartott hadbírósági tárgyaláson végül az ütközés pillanatában a hajót irányító ügyeletes tisztre, Kenneth Knull hadnagyra húzták rá a vizes lepedőt, akit vétkesnek találtak a hanyagság és engedetlenség bűnében. Knull a bíróság szerint nem hajtotta végre a kapitány, Walter Shafer utasításait, s nem tért ki a szükséges mértékben a közeledő Kennedy elől. Az ítélet megalapozottságát még egyes bírók is vitatták, és maga Shafer kapitány is kiállt jó képességűnek tartott tisztje mellett, de Knullt mégis bűnösnek találták, bár érdekes módon konkrét büntetést nem szabtak ki rá. A szakmai jóhírét elvesztett hadnagy azonban, bár még a bírók is marasztalták, az eljárás lezárulta után azonnal kilépett a haditengerészettől.

A teljesen újjáépített Belknap 1980 májusában állt ismét szolgálatba, s ezt követően nagyrészt újra a Földközi-tengeren teljesített szolgálatot. Később évekig a Hatodik Flotta zászlóshajója volt. 1989 decemberében ez a hajó szállította Máltára Bush elnököt, a Gorbacsovval folytatott tárgyalásokra. A cirkálót 1995 februárjában vonták ki a szolgálatból, leszerelték, majd az üres hajótestet 1998 szeptember 24-én célhajóként süllyesztették el egy hadgyakorlaton, a Bahamáktól északra.

Az ütközés során csak csekély sérüléseket szenvedett John F. Kennedy kijavítása mindössze néhány napot vett igénybe. Ezt követően az anyahajó továbbra is Földközi-tengeren szolgált. Egy évvel később, 1976 szeptemberében, az anyahajó ismét ütközött, ezúttal utántöltés közben, a Bordelon rombolóval, mely súlyos károkat szenvedett. (Az ütközés oka ezúttal a Bordelon kormányának meghibásodása volt.) Az amúgy is a nyugdíjazását váró Bordelont már nem javították ki, nem sokkal később leselejtezték, és lebontották.

A Kennedy pályafutása további részében is nagyrészt a Földközi-tengeren, és az Indiai-óceánon teljesített szolgálatot. 1991-ben a Vörös-tengeren cirkáló anyahajó gépei részt vettek az első Öböl-háborúban is, melynek során mintegy 2.900 bevetést teljesítettek. A hajót 1995-ben helyezték tartalékállományba, de a következő évek során néhányszor még aktiválták, hadgyakorlatokon vett részt, illetve többször is támadta a különböző terroristaszervezetek támaszpontjait. Az anyahajót véglegesen 2007-ben vonták ki a szolgálatból. További sorsa sokáig bizonytalan volt, ez idő szerint úgy néz ki, a Kennedy Rhode Island állam egyik repüléstörténeti kiállításának gyűjteményét fogja gazdagítani. Az anyahajó jelenleg Philadelphia kikötőjében vár a felújításra. (A nukleáris meghajtású anyahajók múzeumhajóvá való átalakítása megfizethetetlenül költséges lenne, mivel a sugárveszélyes reaktorokat csak a hajótest megbontásával lehet eltávolítani. A hajótest szétbontását és visszaépítését egyetlen alapítvány sem tudná kifizetni, és a központi költségvetés sem áldozna erre súlyos milliókat egy múzeumhajó kedvéért.)A felújításra váró, rozsda verte Kennedy Philadelphia kikötőjében.

A felújításra váró, rozsda verte Kennedy Philadelphia kikötőjében.

 

A Belknap balesete talán első ízben irányította rá igazán a figyelmet a modern hadihajó-építés egyik vitatott pontjára, a kis szerkezeti szilárdságú, és gyúlékony alumíniumötvözetek felhasználásának hátulütőire. Ezek alkalmazásával ugyan jelentős súlyt lehetett megtakarítani, de ezért cserébe a hadihajók túlélőképessége került veszélybe. A cirkálón kitört tűz után a konstruktőrök először gondolkozhattak el rajta, valóban olyan ragyogó ötlet e alumíniumból és műanyagból építeni a hadihajókat? A Belknap esete, majd következő évben az angol Amazon fregatton kitört tűz, és még később az ugyanabba az osztályba tartozó Ardent és Antelope fregattokon Falklandnál – bombatalálatok után – pusztító tüzek, elég komoly meggyőző erővel szemléltették, az alumínium kiterjedt alkalmazása mennyire lerontja a hadihajók sérülésállóságát. (A Sheffieldet is szokás ebben az összefüggésben emlegetni, de az angol romboló felépítményei valójában acélból készültek.) De az alumínium nemcsak a tűzveszélyt növelte, hanem mint a későbbi számítások és kísérletek is bizonyították, az ilyen anyagból készült részek szerkezeti szilárdsága sem felelt meg a haditengerészet által támasztott magas elvárásoknak. Az US Navy, vonakodva bár, de a nyolcvanas évek második felében, az Arleigh Burke osztályú rombolókkal visszatért az „all steel” konstrukciókhoz.

 

 

45 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://htenger.blog.hu/api/trackback/id/tr8413871078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

molnibalage 2018.04.26. 10:06:27

Néhány kiegészítés és kérdés.

Az a rész nem világos, hogy egy 30+ csomós igen áramvonalas testtel készült hajó az hol hasonlít bármilyen civil hajóra. Értem, hogy szívszerelmed az úgyús korszak, de ilyen bugyutaságokat leírni..

A rakétaindító állványok és első hatalmas légvédelmi rakéták mellett bizony távolról a sziluett hasonlít a II. vh-s cirkálókéra, pont olyan szép vonalvezetése van pl. a Belknapnak, mint mondjuk a egy II. vh-s légvédelmi cirkálónak csak nics eszetlenül telirakva légvédelmi ágyúkkal és géppuskákkal...

Az alu használata önmagában nem lenne baj, ha nem Mg ötvözővel használnák, mert ez okozta a problémát tudtommal. Az autóiparban emlékeim szerint ezért tiltották be a használatukat (ennek utána kellene nézni), de érdekes módon a hadiiparban annyira rágyúrtak a jó fajlagos szerkezeti szilárdságra, hogy repülőtől kezdve sokmindent ebből építettek.

savanyújóska 2018.04.26. 14:38:31

@molnibalage: Ez már ízlés dolga. A modern orosz hadihajók, pusztán a kinézetük miatt, mindig is tetszettek, de ezek az amerikaiak nem tudnak lázba hozni.

Akos Gergely 2018.04.26. 14:38:34

@molnibalage: "A rakétaindító állványok és első hatalmas légvédelmi rakéták mellett bizony távolról a sziluett hasonlít a II. vh-s cirkálókéra, pont olyan szép vonalvezetése van pl. a Belknapnak, mint mondjuk a egy II. vh-s légvédelmi cirkálónak csak nics eszetlenül telirakva légvédelmi ágyúkkal és géppuskákkal..."

Nem mondom, hogy nincs hasonlóság, de ez azért már erősen szubjektív. A törzs méreteihez képest igen nagy és tömb szerű felépítmény szerintem erősen ront az összképen, de hát kinek mi tényleg.

Ez az Alu+Mg dolog egyébként érdekes dolog, hogy mennyire probléma valójában. Nem foglalnék állást, de üzemanyag tűz esetén az acél is előbb utóbb feladja, lásd Midway-i japán hordozók, főleg a Kaga, amely gyak. szintén elolvadt, vagy a jobban dokumentált estek közül a Pensacola tassaffarongai torpedó sérülése után készült képek, ahol a felszakadt üzemyanagtank táplálta a tüzeket igen sokáig (a Northampton hasonló ponton kapott tlaálatot az ugyen em is élte túl). Vagy akár a Tennessee tatja Pearlben az Arizona roncsából kiáramló égő olajjtól. Ugyan ennyire nem olvadt meg, de minden esetre annyira deformálódott hogy cserélni/újáépíteni kelljen. És ez a hajótörzs volt, nem a felépítmény, tehát viszonylag vastag lemezekről (20-35mm akár) van szó.

Minden esetre érdekes téma és jó írás, köszönjük!

Akos Gergely 2018.04.26. 14:45:23

@molnibalage: "Az a rész nem világos, hogy egy 30+ csomós igen áramvonalas testtel készült hajó az hol hasonlít bármilyen civil hajóra. Értem, hogy szívszerelmed az úgyús korszak, de ilyen bugyutaságokat leírni.. "

Valami arabus sejk amúgy megvette és yachtá alakítatta valamelyik ex-holland modern fregattot amúgy :D, szóval létezik ilyen, de igazad van h azért nem ua. alapvetően.

Szerk.: itt is van: www.yachtforums.com/threads/swift-141-metres-frigate-into-a-megayacht.8443/

pernahajder Campbell 2018.04.26. 16:38:22

Nekem ez így nagyon nem áll össze. 1800 méterrel az anyahajó előtt talpon megfordítottak, nekirongyoltak és nem látták meg? Még ha az anyahajónak nem világítottak a leszállófényei, a felépítményén a lámpák, sőt, még a pozíciófényei sem (amit azért nemigen hinnék), akkor is észre lehet venni egy ekkora dögöt, pláne, ha tudod, hogy ott van valahol. És akkor még rá se néztél a radarra. Ennyiből ez nekem úgy tűnik, hogy az ügyeletes srác sportosan akart fordulni, illetve elhaladni, de nem adta ki neki. Lehet tudni amúgy, pontosan milyen helyzetben voltak a hajók, és milyen volt az időjárás?

Palánta 2018.04.26. 19:49:16

A szoros kötelék alakzat érthető tankolásnál. De egy anyahajót nem párszáz méterre mellette haladók védenek, hanem pöttyet távolabb helyezkednek el tőle. Az az 1800m is valahogy kevéskének tűnik, pláne hogy számos fényképen az anyahajó többnyire egyedül szerepel, hacsak nem kifejezetten pr fotó (e=mc2, vagy mikor egy képen a három cvn, stb...). De ugye tudjuk hogy egy ekkora hajó sosincs egyedül, így amikor széllel szembe fordul indításhoz nem hinném, hogy komolyan fennáll az ütközés veszélye egy kötelékhez tartozó rombolóval vagy cirkálóval.

Hajók körvonala, hogy tetszik-e vagy sem, azt mindenki maga dönti el, de tény, messze kevesebb ágyúcső van a maiakon mint a 2.vh idején szolgálatban állókon. Pláne a USS Atlantához (CL-51) képest :D

upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/45/USS_Atlanta_%28CL-51%29_broadside_view_1942.jpg

Flankerr 2018.04.26. 21:37:11

@savanyújóska: Pedig a Ticonderogák gyönyörűek

Akos Gergely 2018.04.27. 00:43:31

@Palánta: kevered a dolgokat. Ahogy Zoli is írta, nem a védő hajókról van szó, hanem az ún. plane-guard rombolóról, amely indítási műveletkor a hordozó előtt megy, leszállásoknál kevéssel mögötte, hogy azonnal menteni tudják a pilótát ha baleset van, mivel az évek alatt kiképzett/harcedzett pilóta még katonáéknál is sokkal nagyobb érték mint a technika, de legalábbbis nehezebben pótolható (most az erkölcsi síktól vonatkoztassunk el). Plane-guard romboló az szokás gyakorlatilag a '30as évek óta, de lehet már a '20-as végén is, és nem csak az amcsiknál, gyak mind3 nagy hordozós tengerészet alkalmazta ezt a megoldást. Ilyenkor a plane-guard romboló akár 200-300 méterre is közel megy a hordozóhoz adott esetben. Manapság egyébként már jellemzőbb, hogy helikoptert vagy 2-t használnak ilyen célra, pont az ilyen balesetek elkerülése végett. No meg azóta (150-60-as évek) a helikopterek hatótávja és emelőképessége is jelentősen megnőtt. Igazából szerintem pont a Belknap baleset volt a fordulópont a USN-nél ahonnan egyre inkább kezdték preferálni a helikopteres megoldást (ezt csak gondolom, nem tudom).

zord íjász · http://zordidok.blog.hu 2018.04.27. 08:48:22

Csak 6 halott: csoda. Isten létezik.
Romhalmaz felújítása: négy év, 700 millió dollár. A racionalitás halott.

molnibalage 2018.04.27. 09:28:17

@zord íjász: És ezt mi alapján jelented ki? Akkor még éppen csak kezdték a Ticonderogákat építeni, AB osztály sehol. Kellett nekik a hajó. Első körben nézzed már meg a dátumokat. 1963-ban állt hadrendbe. Egy 30+ évre tervezett hajót miért dobjanak ki 12 év után...? Ez kb. akkora marhaság, mintha a két tűzben megsérült hordozót selejtezték volna...

zord íjász · http://zordidok.blog.hu 2018.04.27. 09:52:12

@molnibalage: " És ezt mi alapján jelented ki? "

"A cirkáló ránézésre reménytelen romhalmaz volt csupán, és az illetékesek először a leselejtezését javasolták. "

Láthatóan nem én vagyok az egyetlen, aki elgondolkozott ezen. Nekem horrorisztikus pénzkidobásnak tűnik, de nyilván megrágták a döntést, amikor a hajó felújítása mellett döntöttek. Valahogy mégis az az érzésem, hogy már félúton megbánták. Szerény meglátásom szerint inkább már akkor kellett volna célhajónak használni, ha már mindenképpen áldozni akartak a Pusztítás, a Felelőtlen Nyersanyagpazarlás és a Föld Tengereinek Szennyezéséért felelős Isteneknek. Bár azt tudjuk, hogy az elsüllyeszett hajók -olykor szándékos süllyesztés eredményeképpen- pazar búvárparadicsomok lesznek, a tengeri élőlények megtelepedése után.

Vizuális típus vagyok: ez egy roncs. Én feldaraboltam és beolvasztottam volna, újrafelhasználásra.

"Ez kb. akkora marhaság, mintha a két tűzben megsérült hordozót selejtezték volna..."

A hordozók leselejtezéséről egy szót sem ejtettem. Ez fel sem merült. A Yorktown-t is újjáépítették a Midway-szigeteki csata előtt, rohammunkában, és a nyílt tengeren is kijavították, miután súlyos bombatámadás érte, és csak az újabb, immár végzetes bombatalálat után süllyeszetették el saját maguk, pedig az utolsó pillanatig megpróbálták megmenteni. Egy hordozó/anyahajó nem két fillér, és nem vicc. Azokat a végsőkig üzemben tartják az amerikaiak, és én is így tennék. Túl nagyok és szépek ahhoz, hogy idő előtt a kukában végezzék.

molnibalage 2018.04.27. 10:03:40

@zord íjász: Ha tudták volna, hogy végetér a hidegháború, akkor sanszosan nem újítják fel. Összesen 9 ilyen osztályú hajó épület, több aktív CV volt akkor, mint ilyen. Tehát, ha komolyan építettek rá a CBG-k összeállításánál, akkor bizony fel kellett újítan.

A hodozókat azért hoztam példának, mert azokból több volt. Ok, a Midway és a másik posz WWII hajó nem volt szuperhordozó, a fenti mennyiségi arányokra akartam ezzel utalni.

Galaric 2018.04.27. 11:14:27

@molnibalage: kb. 20 éve mikor a seregtől leselejtezett és szétvágott Mig-eket olvasztottuk be úgy égtek mint a zsír.

David Bowman 2018.04.27. 13:06:24

" bár hatótávolsága, és a bevetéseken eltölthető idő persze közelében sem volt atommeghajtású társaiénak."
Egy anyahajón kb egy heti petró van. Ha az elfogy, úgyis tankolni kell. Dízelhajóhoz nem egy, hanem két tankhajót kell küldeni. Ennyi a különbség. Öö nem is. Atomhajtányoson kétszer annyi petró fér el, úgyhogy egy dízeles ellátásához négyszer annyi tankhajó kell.

David Bowman 2018.04.27. 13:20:50

Fémtüzekre "D" jelű poroltó való. A víz nem alkalmas.

David Bowman 2018.04.27. 13:37:22

A 80as évek belpiacos jappán motorjain normális volt a Mg kerék és a lítium dekli. Én ma is hiányolom ezeket.

Akos Gergely 2018.04.27. 14:30:32

@zord íjász: "Láthatóan nem én vagyok az egyetlen, aki elgondolkozott ezen. Nekem horrorisztikus pénzkidobásnak tűnik, de nyilván megrágták a döntést, amikor a hajó felújítása mellett döntöttek. Valahogy mégis az az érzésem, hogy már félúton megbánták. Szerény meglátásom szerint inkább már akkor kellett volna célhajónak használni, ha már mindenképpen áldozni akartak a Pusztítás, a Felelőtlen Nyersanyagpazarlás és a Föld Tengereinek Szennyezéséért felelős Isteneknek. Bár azt tudjuk, hogy az elsüllyeszett hajók -olykor szándékos süllyesztés eredményeképpen- pazar búvárparadicsomok lesznek, a tengeri élőlények megtelepedése után.

Vizuális típus vagyok: ez egy roncs. Én feldaraboltam és beolvasztottam volna, újrafelhasználásra."

Ennél bonyolultabb a dolog. Egyrészt a 700M dollár nem tudom pontosan melyik forrásból származik (sejtésem szerint ez egy napjaink beli árfolyamra átszámolt összeg már, mert az új ára nem volt ennyi a hajónak akkor), én 235M-ra találtam konkrét adatot, de még utánanézek 1-2 helyen.

Másrészt egy hajóból az igazi anyagi érték a fegyverezt és a hajtóművek, meg egyre inkább az elektronika. Itt a 3 igazán drága komponensből 2 viszonylag jó állapotban megmaradt, ezért mindenképpen érdemes volt ezt megtartani.

Ezen kívül ahogy molni is írta annyira nem álltak jól azért az amcsik se modern rakétás kísérő hajókkal a '70es évek közepén, hogy egy elég modern egységet csak így kukázzanak.

Mindent egyben nézve szerintem érthető, hogy miért mentették meg a hajót. Ráadásl az amcsik amúgy is szerették az ilyen propaganda szagú "Megmentéseket". Lásd pl. Pearl Harborban a Cassin és Downes rombolók. Utóbbi kettőből kihalászták a fegvereket és a hajtóművet és az eredeti designnak megfelelő, de zsír újonnan épített hajótestbe emelték át őket .

molnibalage 2018.04.27. 14:45:40

@Akos Gergely: A csatahajókat is mind kiemelték és kijavították a US Arizona kivételével, amik a Surigao-szorosban lövöldöztek a japókra, amíg a zsír új csatahajók meg kamikazékra lövöldöztek a CV-k mellett...

savanyújóska 2018.04.27. 19:19:33

@Akos Gergely: „nem tudom pontosan melyik forrásból származik”

www.amazon.com/Great-Naval-Disasters-Accidents-Century/dp/0760305943

Becsült értékről írnak, gondolom a pontos költségvetést nem tették közzé. A képeken látni, hogy nemcsak a felépítmények égtek szét, hanem a hajótest is sérült valamennyire, és nyilván odalett az elektronika nagyja is. Költségekre egy összehasonlítható adatot találtam, a California cirkáló 1990-ben kezdődő korszerűsítése 425 millió dollárba került. Egy ilyen lepusztult állapotban levő hajó teljes újjáépítése tehát tíz évvel korábban is kerülhetett 700 millióba.
Az esetet egyébként én talán a Gneisenauval tudnám párhuzamba állítani, aminek egy bombatalálat után kiégett az egész elülső része. Először ezt is le akarták selejtezni, de aztán a felújítása mellett döntöttek, bár azt végül sosem fejezték be.

@molnibalage: És bár kiemelték, de nem javították ki a gőzgépes Oklahomát sem.

Norden 2018.04.27. 23:52:02

Simán lehet hogy felújításra adtak pénzt, új hajóra meg nem.
Magyarországon is felújították a Szu-22-esket azt 1 hónap múlva selejtezték.

GépBalta 2018.04.28. 06:14:02

@molnibalage: Dolgozom már pár éve fémiparban, járműiparban (igaz nem autó) is, de én még alumíniumot nem láttam Mg ötvöző nélkül, sőt gyakorlatilag AlMgSi ötvözeten kívül semmi mással nem találkoztam, bár léteznek ilyenek. Mondjuk azok az ötvözetek, amiket a wikipedia szerint hajóépítéshez használnak pont a legerősebben ötvözöttek között vannak, de még azokban sem nagyon haladja meg az Mg komponens aránya az 5 tömegszázalékot. Hogy ettől sokkal gyúlékonyabb lesz e, mint mondjuk egy 2% Mg-t tartalmazó ötvözet, azt nem tudom.

gaszton42 2018.04.28. 08:37:04

@GépBalta: Dolgoztam részmunkaidőben egyetemistaként a suli fejlesztési műhelyében ahol a laborok számára a szükséges berendezéseket gyártották, volt egy remek nyersanyagraktáruk ahol többek közt hengeres alumnium tömböket is tartottak, bizonyos helyekre csak tiszta, (99,999%) alumíniumot lehetett használni de a munkások nagyon utálták mert csak borasztó nehezen lehetett esztergán és marógéppel pontosan megmunkálni, nemes egyszer1séggel sáranyagnak titulálták, voltak viszont ötvözött alumíniumok is többfajta és már akkor is volt ott 7% és 9% Mg tartalmű anyag, de éppen akkor kaptak katalógust ahol 11-13% mellett egy vadiúj japán alumínium ötvözetet hirdettek 25% Mg tartalommal de a fem megmunkálásra külön speciális hűtőanyag (hogy közben meg ne gyulladjon) volt és szerszámok .

Szóval vannak ilyen ötvözetek de erősen korlátozott a használhatóságuk.

molnibalage 2018.04.28. 10:44:13

@GépBalta: Sajnos nekem már csak távoli emlék a fémtechnológia óra. Volt szó az Mg és tűzállóságról. Lehet, hogy csak korlátozták az ötvőző arányát. Vagy csak rosszul emlékszem 15+ év távlatából.

Cymantrene 2018.04.28. 17:04:41

Kétségtelen, hogy a legtöbb alumínium-ötvözetben van magnézium, de nem annyi, hogy a gyúlékonyságát érdemben befolyásolja. Meg lehet persze gyújtani az alumíniumot is, sőt, ha már megolvadt, a rozsdából is kiveszi az oxigént, nézzetek meg egy Thermit reakciót (pl. síneket hegesztenek vele, de ha lehet, kémiatanárok is bemutatják :-). De közel sem olyan rossz, mint a magnézium, illetve az alapvetően magnézium-alapú ötvözetek. Ezeket is használják azért, felninek, egy darabig biciklit is építettek belőle, repülőgép-alkatrészt. Legnevezetesebb a Mercedes 300 SLR karosszériája volt, ez gyulladt ki '55-ben Le Mans-ban. (Mondjuk repülőgépekben még lítium-ötvözeteket is használtak/nak, mondjuk nekem vegyészként a hátam borsódzik a gondolattól is.) Az alumínium-ötvezetek olvadáspontja jóval alacsonyabb a tiszta alumíniuménak, 660 °C helyett némelyik már nem sokkal 400 °C fölött olvad.

GépBalta 2018.04.28. 19:51:46

@gaszton42: Off: Ha jól rémlik a tanulmányaimból akkor az Si ötvözőtől lesz keményebb az alumínium. Ezáltal jobban törik a forgács, nem képez rátétet a szerszámok élén, nem keletkezik szénaboglya szerű folyóforgács amitől nem jut el megfelelően a hűtőfolyadék a darabra, beleégnek a fúrók utálatos takarítani stb... Valószínűleg a darabot is jobban meg lehet fogni, nagyobb erővel lehet forgácsolni, mert kevésbbé deformálódik.

Crip Lee 2018.04.28. 20:01:14

@molnibalage: dobtak ki ennel ujabb hajokat is pedig azoknak semmi bajuk nem volt. Pl. a South Dakota plusz az Indiana stb. Sajnos

molnibalage 2018.04.28. 20:11:09

@Crip Lee: Itt most a csatahajókra gondolsz? Azokat azért, mert semmiféle értelmes funkciójuk nem volt, a csatahajófanok ellenére a csatahajóknak meszeltek az '50-es évektől, az ASM-ek megjelenése meg tényleg az utolsó szöget is beverte a koporsóba...

molnibalage 2018.04.28. 20:15:20

@Crip Lee: Sőt... A II. vh után a US Navy uralma megkérdőjelezhetetlen volt. A '70-es években megjelenő szovjet ASM képes bombázóhorda meg egészen más volt. Ennek fényében elég "érdekes" példákkal próbáltál érvelni. Teljesen felesleges csatahajókat vontak ki vs. újjáépítették kevés, a legnagyobb légvédelmi cirkálójuk egyikét.

Crip Lee 2018.04.28. 20:20:18

@molnibalage: Persze. Nem az okot emlitettem csak a hajok korat. Azok szinte meg vatta ujak voltak mikor kidobtak. Eleve megepitesuk kidobott penz volt de igy is pazarlasnak latom a selejtezesuket.

Crip Lee 2018.04.28. 20:21:25

@molnibalage: mint irtam csak a kort emlitettem de ha nem akarod akkor nem erted....

molnibalage 2018.04.28. 20:24:07

@Crip Lee: Ok, én meg leírtam, hogy a kor önmagában nem fokmérő.

David Bowman 2018.04.28. 20:58:57

@Crip Lee: A teljes angol csatahajó flottát selejtezték a háború után. Közte pár éves hajókat. King George V.

Tehetséges ugandai buzi 2018.04.28. 22:02:18

Mivel az köztudomású tény, hogy az alumínium puhább fém, mint az acél, az alumíniumból készült hajótest valószínüleg kevésbé áll ellen annak, ha például átlövik egy 20 mm-es gépágyúval. De nem lehetséges, hogy azért készítenek belőle hadihajót, mert nem mágnesezhető fém és így kisebb lehet a ráhatása egy mágneses gyújtójú viziaknára? Csak találgatni tudok, mert én úgy gondolom, hogy valahol azért a védelem is fontos lenne. Tisztára úgy érzem, hogy ha ez tényleg így van, akkor feláldozzák a fizikai védelmet a mágneses aknák oltárán.

BiG74 Bodri 2018.04.29. 00:11:25

Az AlMg ötvözet kétségtelenül könnyű, a súlyához viszonyítva jó teherbírású anyag, és mind az alumíniumnak, mind a magnéziumnak igen erős vonzódása van az oxigénhez, melyen nem javít ha sikerül némi hő bevitellel aktíválni a felületi védőrétegét. Onnantól víz esetén igazán már nincs hűtési potenciál, csak ha az ötvözet súlyarány az égő anyag térfogatában lecsökken.

dr. mesterséges színezék 2018.04.29. 02:44:36

@Tehetséges ugandai buzi: " De nem lehetséges, hogy azért készítenek belőle hadihajót, mert nem mágnesezhető fém és így kisebb lehet a ráhatása egy mágneses gyújtójú viziaknára?"

A Honvéd Folyami Flottillánál (ami éppen a folyami aknák ellen lett kitalálva) pontosan ezzel magyarázták, hogy az aknásznaszádok AlMg ötvözetből készültek -- ez nem perdöntő, mert mundérban gyakrabban nagyobb baromságokat és határozottabban állítanak, mint civilben, de gyanús.

Palánta 2018.04.29. 03:25:24

@Akos Gergely: 2018.04.27. 00:43:31
Köszönöm a helyesbítést. Amúgy bennem fel sem merült, mióta vannak helikopterek többnyire erre a célra is, hogy rombolókkal mentsenek pilótát. 2-3 helikopter is meg tudja oldani, és lehet biztonságosabban.

@Norden:
mire adtak pénzt és mire nem, az ma is nagy divat a nagyvállalalti környezetben. Új beszerzés az ördögtől való, de javítási keret meg másfélszerese, mint amennyi az új beszerzés lenne

Mikorka Kálmán okleveles duguláselhárító kisiparos 2018.04.29. 11:35:22

Kis pontosítás: bár Knull hadnagyot bűnösnek találták, de a bíró nem szabott ki büntetést, indoklása szerint azért, mert meghallgatva a kapitány dícsérő szavait, meggyőződése volt, hogy egy ilyen kiváló tisztnek a tengerészetnél a helye. A hadnagy azonban eldöntötte, hogy kilép.

www.nytimes.com/1976/06/23/archives/officer-on-belknap-guilty-of-negligence-in-collision-at-sea.html

savanyújóska 2018.04.29. 17:09:32

@Mikorka Kálmán okleveles duguláselhárító kisiparos: Ezek szerint, ha jól értem, csak kaphatott volna ennyit. Célozgatnak rá máshol is, hogy valami nem volt rendben az eljárással, és Knull csak bűnbak volt, de nem derül ki, akkor miért is következett be az ütközés, ki volt a felelős, és miért mismásolták el az ügyet.

Pepejoe 2018.04.29. 17:38:01

@dr. mesterséges színezék:
Így van, azért van ólomínyiumból + könnyebb hajónak még kisebb a merülése és az komoly szempont egy aknásznál.
Valami 50 centit merülnek maximum az AN2-esek.
Egyszer nagyon szeretnék egy olyat, 6-7 milkáért már egész jók vannak. o.O Jó időben rajta laknék konkrétan.
De asszony nem akarja eladni egy ilyenért a lakást, pedig igazi vadregényes élet lenne. :D

dr. mesterséges színezék 2018.04.30. 02:35:41

@Pepejoe: Erős fényvisszaverő festékkel kívül, hatékony hőszigeteléssel belül mi is el tudtunk volna benne képzelni szebb napokat - matt katonazöldben, szigetelés nélkül a közel 30 évvel ezelőtti júliusban se lehetett elaludni benne hajnalig, mire végre kiokádta magából az összeszedett meleget, pedig locsoltuk mindenét, amit és amikor lehetett.
Ha a mostani nyarak alatt kellene ugyanolyan körülmények között egy hétre kitelepülni bennük, pár névvel meg kéne toldani az alakulótéren álló listát.

ártéri 2018.05.02. 00:31:46

@gaszton42: Nagy tisztaságú alumíniumot használnak a nyomdaiparban nyomólemeznek. Hasznosak a tulajdonságai, hiába "sározzák" egyesek.

gaszton42 2018.05.02. 07:14:25

@ártéri: A "sározás" a forgácsolhatóságnak szól, esztergályosok és marósok nevezték így, gondlom azokat a nyomólemezeket nem nagyon kell így megmunkálni úgyhogy ilyen jellegű megjegyzések sem fordulhattak elő velük kapcsolatban. Akinek nem ingene vegye magára

JanaJ 2018.05.07. 15:55:33

@Tehetséges ugandai buzi: Szerintem a hajó test "rendes" acél volt, csak a felépítmény volt nagyrészt alu. Szóval az akna vitte volna. Meg ha alu is lenne, akkor max nem mágneses elven működtetnék el őket. A gépágyú lövés szerintem nem számít, mert ekkora már inkább a rakétáktól kellett félni, akár nuki fejjel.

Tehetséges ugandai buzi 2018.05.07. 21:41:40

@JanaJ: Bocs, csak mert nem egyértelmű. Te most miről beszélsz? A cikkben szereplő, legyalult és kiégett hajóról, vagy a Honvéd Folyami Flotilla hajóiról? Mert mi az utóbbiról.