Hét tenger

Dékány korrektúra. 1.

2016. december 13. 08:15 - savanyújóska

A labanc tengerész.

 

Talán a második gyerekkor, avagy a közelgő szenilitás jele, hogy így ötven tájékán hozzám hasonlóan sokan nyúlnak vissza fiatalkori olvasmányaikhoz, és olvassák újra kedvenc ifjúsági regényeiket, rosszabb esetben meséiket. Az élmény néha ugyanaz, néha csalódás, néha pedig még jobban is tetszik, mint tizenéves fejjel. Verne Gyulával, Cooper-el vagy Karl May-al nem nagyon lehet mellényúlni, ötven évesen is ugyanolyan kellemes vasárnap délutáni olvasmányok, mint tíz-tizenöt évesen. Mark Twain-t, vagy Liselotte Welskopf-Henrich Tokei-ihto könyveit pedig kötelező olvasmánnyá tenném minden kisiskolásnak.

Harminc-negyven évvel ezelőtt népszerűség tekintetében a fentiekkel vetekedtek Dékány András tengerészeti témájú könyvei is, melyek sokakat térítettek meg a hajózás számára. A hajók iránti érdeklődés nálam speciel régebbi eredetű -ha hinnék benne, azt mondanám, valami karmikus dolog, olvasni se tudtam még, amikor már hajókat rajzolgattam-, de ettől függetlenül jómagam is olyan buzgón olvasgattam a Dékány könyveket, mint rendes ember a Bibliát. Néhány könyvét annak idején meg is vettem, ezek a közelmúltig elfeledve porosodtak a pincében. Pár évvel ezelőtt pedig antikváriumi böngészgetés közben bukkantam rá sok másik könyvére, melyeket szinte fillérekért lehetett megvenni. Miután ezekkel kiegészítettem gyűjteményemet, az indiánkönyvekkel szerzett pozitív tapasztalatokon fellelkesülve ezeket is újraolvastam.

A végeredmény kissé felemás lett. Azt annak idején is éreztem, hogy a szerző nagyon messze van a dosztojevszkiji magaslatoktól, de hát nyilván nem véletlenül sorolták könyveit a gyerekkönyvek közé, és nem is az irodalmi élmény kedvéért olvastam. Most se, de azért meg kellett állapítanom, még Cooper-el, vagy akár Verne Gyulával összehasonlítva is alacsony színvonalat képvisel. Sokszor kimondottan gagyinak éreztem. A szórás persze elég nagy, a „Robinson utolsó kalandja”, vagy „Az óceán császára” például szerintem teljesen rendben van, vannak legalább olyan jók, mint Karl May gyengébb könyvei. Más köteteinél viszont gyakran szívtam a fogamat.

Itt persze nem irodalmi szempontból akarom kitárgyalni Dékány könyveit, ezt megtették már mások. (Például ez a blog: http://konyvvizsgalok.blogspot.hu/2014/05/ellentmondasos-multunk-dekany-andras.html ) Az olvasgatásuk közben azonban igen gyakran ütköztem bele olyan szakmai hibákba, amik annak idején nem szúrtak szemet, de most, kicsit kiműveltebb fejjel, már kimondottan bosszantóak, néhány esetben dühítőek voltak. Ezekből szemezgetnék itt párat.

A Novara 1856-ban, Velencében. Josef Püttner festménye.

Dékány egyik számomra idegesítő szokása, hogy történelmi személyiségek neveit aggatja rá regényeinek fiktív alakjaira. A könyveiben olyan nevű szereplők tűnnek fel, mint például Van Gogh, Niels Juel, Mata Hari. A hajóknál ugyanígy, a „Kalózok, bálnák, tengerek” eltűnt hajóját például a Mary Celeste névre kereszteli, ami már tényleg a fantáziátlanság csúcsa.

Van azonban olyan eset is, amikor valóban létezett történelmi személyiséget szerepeltet, a valódi nevén, nagyjából abban a történelmi korszakban, melyben valóban élt, ám a valóságostól teljesen eltérő személyiségjegyekkel ruházza fel az illetőt. Egyik példa erre a több Dékány könyvben is szereplő Gyulai Gaál Béla, aki a „Kossuth Lajos tengerésze” című könyvben tűnik fel először, mely könyv valóságos tárháza a történelmi tévedéseknek, csúsztatásoknak, és hazugságoknak, amik később talán megérnek majd egy külön posztot.

A 48-as forradalom idején játszódó könyvben Gyulai Gaál korvetthadnagyként, és a Kondor korvett parancsnokaként tűnik fel. Gondolom, szinte felesleges is hozzátenni, hogy az osztrák haditengerészetben sem ilyen rang, sem ilyen hajó nem létezett. A tudós szerző nem igazán szívhez szóló szavakkal jellemzi szereplőjét: „születésre magyar, de érzelmileg császári tengerésztiszt”. Avagy ahogy egy másik könyvében írja: „..aki megtagadta ősei nyelvét, magyarságát, s aki osztráknak különb volt, mint Ferenc József leghűségesebb osztrák alattvalója.” (Dékány könyvei a hatvanas években íródtak, amikor, nyilván Horthy miatt, az o-m. haditengerészetről, és annak tisztjeiről, persze nem nagyon lehetett jókat mondani.)

A valódi Gyulai Gaál Béláról sajnálatosan keveset lehet tudni, ismereteink szinte kizárólagos forrása Dr. Juba Ferenc könyve, „A magyar tengerészet nagyjai”. Az a kevés azonban, amit ebből ki lehet bogozni, nem igazán vág össze a Dékány könyveiben található képpel. Nézzük akkor, mi az, amit tudni lehet az osztrák haditengerészet (csak 1867-től osztrák-magyar) egyik első magyar tisztjéről.

Gyulai Gaál Béla 1833-ban született Pécsen, a baranyai alispán, Gyulai Gaál Ferdinánd fiaként. (A nemesi előnevet, a Gyulai-t, igazából kis kezdőbetűvel kellene írni, de ez szerintem zavaróan hatna a szövegben.) Nem lehet tudni, mi keltette fel érdeklődését a tengerészet iránt, hiszen akkoriban a katonai pályára készülő magyar nemesi ifjak általában semmilyen érdeklődést nem mutattak a flotta irányában, szinte mindenki a hadseregbe jelentkezett, és lehetőleg huszártiszt akart lenni. A tengerészet csak később, 1848 után vált valamivel népszerűbbé, amikor egy ideig hazafiatlanságnak számított a Habsburg hadseregben való szolgálat.

Gyulai Gaál Béla 13 évesen, 1846-ban nyert felvételt a tengerészet akkor még Velencében működő kadétiskolájába. (Cs. és Kir. Tengerész Hadapród Kollégium) 1848 április hetedikén avatták tengerész hadapróddá –a kadétnak megfelelő rang- és kezdte meg szolgálatát az Oreste briggen, majd a Bellona fregatton. Tizenéves kadétként tehát aligha lehetett az amúgysem létező Kondor korvett parancsnoka, ahogy azt a „Kossuth Lajos tengerészében” olvashatjuk.A világ körüli útra induló Novara tisztikara, és a tudósok. Középen az expedíció parancsnoka, Wüllerstorf-Urbair, alatta jobbra nagy pofaszakállal Gyulai Gaál Béla.

Első tiszti rangfokozatát csak 1849 június 16-án kapta meg, amikor fregattzászlóssá léptették elő. Ez gyors előmenetelnek számított, ami a fiatal tiszt tehetségén kívül valószínűleg a forradalmi eseményeknek is köszönhető volt. A 48-as tavaszt követően ugyanis a flotta többségében olasz származású tisztjei szinte mind átálltak a velencei forradalmárok oldalára, és a haditengerészet megmaradt hajóin súlyos tiszthiány lépett fel, ami nyilván meggyorsította az előmenetel útját a maradék tisztek, és a tisztjelöltek számára.

A fiatal tiszt pályafutása a későbbiekben is szépen ívelt felfelé. Az Achilles és Custozza gőzösökön eltöltött szolgálati évek után 1854-ben fregatthadnaggyá, majd még ugyanabban az évben sorhajóhadnaggyá nevezték ki. Az egy éven belüli kettős előléptetés teljesen szokatlan volt, és nagy ritkaságnak számított. Okát nem lehet tudni, de magas rang és protekció nélkül az ilyen gyors előmenetel csakis az illető rátermettségének lehetett köszönhető.

A következő években a Curtatone gőzösön szolgált, mellyel egy nagyobb utat tett a Földközi-tenger keleti medencéjében, majd a Novara fregattra helyezték át. 1857 és 1859 között a Novara fedélzetén vett részt a fregatt nevezetes világkörüli útján. Gyulai Gaál a fregatt elsőtisztjeként teljesített szolgálatot, ami korához és rangjához képest magas beosztásnak számított, hiszen az expedíció parancsnoka, Bernhard von Wüllerstorf-Urbair Commodore, és a hajóparancsnok, Friedrich Pöck fregattkapitány után ő volt a hajó harmadik embere. (Dékány erről kétségkívül tud, mivel „A fekete herceg” című könyvében egy villanásra ismét feltűnik Gaál Béla, a Szingapúrba megérkező Novara fedélzetén.)

A Novara 1857 április harmincadikán indult Triesztből, ahová két és fél év múlva, 1859 augusztus 26-án érkezett vissza, mintegy 93 ezer kilométer megtétele után. A fregatt nem egyszerűen csak a birodalmat képviselte a távoli tengereken, hanem komoly tudományos kutatásokat is végzett, a fedélzetén szállított válogatott tudósgárdának köszönhetően. Visszaérkezésekor a Novara fedélzetén több mint 23 ezer darabból álló természetrajzi gyűjtemény érkezett haza, melynek feldolgozása több évet vett igénybe. A világkörüli út sikere egyben némileg szépítette az 1859-es háborúban nem sok babért arató osztrák haditengerészet megtépázott presztízsét is.

A hazaérkezőket nagy ünneplés fogadta, s az út résztvevőit elismerésekkel halmozták el. Gyulai Gaál Béla megkapta a katonai érdemkeresztet, s Trieszt és a tengerparti területek kormányzójának, Franz Wimpffen tábornagynak -1851 és 1854 között altengernagyi rangban a flotta parancsnoka- a parancsőrtisztjévé nevezték ki. Sokat ígérő pályafutásának a váratlan, korai halál vetett véget. 1861-ben hunyt el Raguzában (a mai Dubrovnik), feltehetően valamilyen betegség vagy baleset következtében, mindössze 28 évesen.

A világ körüli útra készülődő Novara. Jól látható, hogy az ütegsor néhány ágyúját eltávolították, helyükre az úton részt vevő tudósok kabinjai kerültek.

Dékány erről láthatóan nem tud, Gyulai Gaál Béla nála 1867-ben hal meg, a „Mexikói legények” című könyvében, amikor regényeinek pozitív főhőse, a szuperkuruc Monostory Balázs lelövi a labanc Gyulai Gaál Bélát, amikor az éppen egy mexikói piramis sírkamrájának kincseit fosztogatja. (!!!) Jó szokásához híven Dékány valószínűleg megint keveri a szezont a fazonnal, egy másik Gyulai Gaál ugyanis valóban megfordult Mexikóban, bár nem halt meg ott, és nem is fosztogatott mexikói piramisokat.

Az illető Gaál Béla öccse volt, az 1837-ben született Gyulai Gaál József Jenő, aki bátyja nyomdokain haladva szintén a tengerészhivatást választotta. (Érdekes volna kicsit többet tudni a családi háttérről, vajon mi vonzotta a két fiatalt a tengerhez?) Ő már Triesztben végezte el a kadétiskolát, miután azt a 48-as forradalmak után Velencéből ide helyezték át. A Schwarzenberg fregatt tüzértisztjeként részt vett a helgolandi, majd a Wellebich ágyúnaszád elsőtisztjeként a lissai csatákban is. 1867-ben Tegetthoff tengernagy kíséretében, a Novara fedélzetén hajózott át Mexikóba, hogy onnan hazaszállítsák az ott június 19-én kivégzett Miksa főherceg holttestét.

Gyulai Gaál Jenő volt az 1871-ben felállított Duna Flottila első parancsnoka is. 1884-ben, már fregattkapitányi rangban, valószínűleg valamilyen betegség miatt, kérte szolgálaton kívül helyezését. Ezután már nem szerepel a dokumentumokban, feltehetően nem sokkal ezt követően meghalt. (A két fivérnek volt egy idősebb nővére is, a valószínűleg 1820-ban született Tekla, aki 1870-ben hunyt el. Leszármazottakról nem tudni.)

Tegetthoff, és a Schwarzenberg legénysége a helgolandi csata után. Az első sorban álló tisztek között valahol ott van Gyulai Gaál Jenő is.

A flottánál szolgáló maroknyi magyar tengerésztiszt természetesen feltétel nélkül lojális volt a dinasztiához, és a 48-as megmozdulások idején, amennyire tudni lehet, egyikük sem mutatott különösebb vonzalmat a forradalmi magyar kormány irányában. Kossuth nem is őket –és nem is Monostory Balázst…-, hanem az olasz Vincenzo de Domini-t, a fiumei tengerésziskola egyik tanárát kérte fel a megalakítandó magyar haditengerészet első egységének irányítására.

Ettől függetlenül a magyar tisztek korántsem voltak annyira elnémetesedve, ahogy azt Dékány előadja. Az ifjabbik testvérről, Jenőről jegyezték fel, hogy magyarságát mindig kihangsúlyozta, és valószínűsíthetően ez nem lehetett nagyon másként bátyjánál sem. Hűségesen szolgálták a birodalmat, de ezen túl soha nem tagadták meg a magyarságukat. Ezt egyébként nem is kívánta tőlük senki. A magyarokat sem akkor, sem később nem azért utálták, mert magyarok, hanem azért, ha a többiekkel szemben –és egyben szerintük felettük- állva akartak magyarok lenni. Ezek a tisztek nem tagadták meg magyarságukat, csak éppen azt alárendelték a soknemzetiségű birodalom szolgálatának. Ez persze elég is ahhoz, hogy a kuruc történetírás alávaló labancként kezelje őket.

 

 

23 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://htenger.blog.hu/api/trackback/id/tr5812044287

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Crip Lee 2016.12.13. 14:23:51

Dékány S.O.S Titanic című könyve is hemzseg az ilyen hülyeségektől. Pl. Smith commodore-t vagy akár Bruce Ismay-t eléggé alávalóknak állítja be. De 10 évesen az itt megjelenő tengerész regények alacsony száma miatt kiválónak tűnt.

Crip Lee 2016.12.13. 14:28:36

Egyébként örülök és kösz, hogy végre publikálsz itt. Az acélmonstrumos oldaldon lévő cikkeket rongyosra olvastam.

savanyújóska 2016.12.13. 15:35:42

@Crip Lee: A szerző mentségéül szolgáljon, akkoriban még nem volt internet, ahol néhány kattintással utána tudott volna nézni az információknak, vagy le tudta volna ellenőrizni őket. A széles e hazában hozzáférhető tengerészeti szakirodalom meg valahol a semmi és az alig valami között mozgott. (Nem mintha azóta sok minden változott volna.) Ettől függetlenül időnként valóban megrendítő hülyeségeket hord össze, itt az első példa még az enyhébbek közül való.
A SOS Titanic-ban engem talán az szórakoztat a legjobban, amikor a hajók rádiósai úgy cseverésznek egymással a rádióikon -1912-ben...-, mint mi manapság a mobil telókon. (Helló, öregfiú! Mi újság? - meg hasonlók.)

dome64 2016.12.14. 11:50:20

Könyörgöm, ezek ifjúsági regények, amelyek egy rendkívül nacionalista, forradalmi nacionalista korszakban, szocializmus korai időszakában születtek. Ez a forradalmi nacionalista vonulat megjelenik nemcsak a könyvekben, de a filmekben is (Rákóczi hadnagya, Ludas Matyi és a többi). Aki haladó= az forradalmi= az népi = igaz magyar = tehát jó ember. Gyulai Gaál biztosan nem volt forradalmi, tehát csak népellenes, magyarság tagadó rossz ember lehetett ebbe a logikai sorba behelyezve - ideális legyőzendő fő gonosz.
Dékány egyébként az első jelentős sikert elérő könyvében a " Hajók, matrózok, kapitányokban" előre szól, hogy csalni fog, és megváltoztatja a személyeket, helyszíneket, időpontokat a sztori érdekében. És ehhez tartotta is magát az összes könyvében.

Pierr Kardán 2016.12.14. 12:16:07

Annak utána néztetek, hogy Ludas Matyi tényleg háromszor verte el Döbrögi uraságot? Nem négyszer?

Kellene erről egy tényfeltáró posztot írni!

Osz Apo 2016.12.14. 13:10:11

@Pierr Kardán: Ludas Matyas nevu tortenelmi szemely letezett? Mert a problema itt az, hogy egy valoban letezo embert ultettek egy meroben fiktiv szituacioba.

savanyujoska (ugyis mint Zoli :): A Zenta cirkaloval kezdodott-rol mi a velemenyed? Ha veletlen cikkben akarod kifejteni, az se baj, szamomra az volt a csucs magyar hajos konyvben.

savanyújóska 2016.12.14. 17:42:15

@Osz Apo: „Mert a problema itt az, hogy egy valoban letezo embert ultettek egy meroben fiktiv szituacioba.”

Nem is egyet, Gaál Béla csak egy kiragadott példa.

„A Zenta cirkaloval kezdodott-rol mi a velemenyed?”

A történéseket elég jól leírja, a szereplők jellemrajzával meg eleve nem sokat vesződik, úgyhogy ebbe se lehet belekötni. Abba viszont igen, hogy Déry Ernő soha nem szolgált az U-4-en, tehát nem is lehetett ott a Garibaldi elsüllyesztésénél. Már csak azért sem, mert ekkor még montenegrói hadifogságban volt. Futó Kálmán is létező személy, de azt hiszem, tengeralattjárón nem szolgált. (Bár ebben nem vagyok biztos.)

na__most__akkor 2016.12.15. 14:47:57

@savanyújóska:
"a hajók rádiósai úgy cseverésznek egymással a rádióikon -1912-ben...-, mint mi manapság a mobil telókon"

Negyvenegynéhány évvel ezelőtt a honvédség még széleskörűen használta a morze adás-vételt. A híradó katonák cseverésztek morzéval. Tilos volt minden betű ami nem a szolgálatról szólt, de senki nem ellenőrizte, senki sem bukott le. Ott voltam, láttam, hallottam.
Akkoriban - fiatal tisztként - sok szabadidőm volt, megtanultam morzézni.
Meg tudtuk különböztetni az ellenállomás kezelőjét az adási stílus alapján.

savanyújóska 2016.12.15. 16:21:21

@na__most__akkor: Láttam én is, a katonaságnál a rádiósoknál voltam. De itt éppen arról van szó, hogy nem morzéznak. Idézek egyet:
„Beadta a készülékbe a búgójelzést, majd beleszólt:
-Itt a Titanic! Itt a Titanic! Halló, Cottam!
-Halló, Bride, öregfiú! Végre hallak!”
Elvileg ugyan ekkor már tényleg feltalálták a rádiótelefont, ahogy Dékány is írja, de a Titanicnak természetesen csak két szikratávírója volt, az se a legmodernebb típus. Sok hajón még ennyi se volt. Nekem ezért olyan nevetséges, hogy a rádiósok csak úgy cseverésznek egymással.

savanyújóska 2016.12.15. 16:26:44

@dome64: Alig hinném, hogy a Ludas Matyit bárki is történelmi forrásként kezelné. A Tenkes kapitányát sem, mert az szerencsére egy percig sem veszi komolyan magát. Dékány viszont rendszerint úgy tesz, mintha valóban történelmet írna, ennek megfelelően többször is láttam már történelmi blogokon -és nem is mindig a hozzászólások között- forrásműként idézni a könyveit.

GézaBá 2016.12.15. 17:53:50

Sokkal, sokkal többre értékelem azt, aki szépen hazudik, mint aki csúnyán mond igazat.

savanyújóska 2016.12.16. 07:47:42

@GézaBá: Ha rólad hazudnák azt, hogy pedofil vagy és sikkasztasz, akkor is ilyen megértő volnál?

gasparzola 2017.01.10. 20:20:37

@GézaBá: Na, ezért muszáj volt megoldanom, - minden korábbi szándékom ellenére, - hogy hozzászólhassak.

Te tényleg így gondolod? Pl. értékeled, ha asszonyod szerelmet hazudik neked, miközben megcsal és mást szeret? Szereted, hogy a média meg a politika csinál neked szép és kényelmes hősöket és ellenségeket, csak azt a szörnyű igazságot ne kelljen látni? Olvasd már el amit írtál, és döbbenj meg rajta!

sualsidal 2017.01.12. 11:50:32

Utólag olvasva valóban bőven vannak tévedések és célzatos ferdítések is Dékány könyveiben (mint ahogy Jules Verne könyveiben is), de - és itt jön részemről egy óriási DE!!
A tévedések nagy része technikai jellegű (főleg - mai kifejezéssel - elektronikai/rádiótechnikai témájúak) amit akkoriban szerintem nem nagyon lehetett se tudni, se ellenőrizni egy civilnek, pláne egy korábban nyugatot is megjárt kissé kalandor előéletűnek számító írónak/újságírónak a 60-as évek szocializmusában. A célzatos ferdítések meg annak köszönhetőek, hogy Dékány életkoránál és előéleténél fogva mindenáron írni/szerepeltetni akarta a korabeli Monarchia haditengerészetét is könyveiben. Ettől kezdve választhatott, hogy megírja így, általában kissé negatív "fűszerezéssel", de még az se mindig volt egyoldalú, bőven voltak könyveiben az SMS-legénység helytállásának pozitív példái is! A másik lehetőség az lett volna hogyha pozitívan ír a Monarchiáról akkor soha nem jelenik meg a könyve, vagy esetleg nem ír semmit a Monarchiáról és tengerészetéről, inkább agyonhallgatja őket a korabeli történetekben is. Én minden tévedésével és célzatosságával együtt is nagyon hálás vagyok neki hogy megírta könyveit, mert abban a korban ezek a könyvek keltették fel érdeklődésemet a hajózás, a technika, a világra való kitekintés és a történelem olyan részletei iránt, amikkel ezek nélkül talán soha nem is találkoztam volna!! Csak jóval később jöttek el azok a lehetőségek, hogy akit mélyebben érdekelt ez a témakör, az először Csonkaréti Károly könyveiben majd a megjelenő egyéb szakkönyvekben, még később az interneten utána tudott nézni, pontosítani a tényeket. Ehhez viszont kellett az a nagyfokú érdeklődés ami Dékány könyvei nélkül szerintem nagyon kevés korombeliben lett volna meg, mert akkoriban ezek nélkül a könyvek nélkül soha nem is hallottunk volna ezekről a témákról!! Úgyhogy ezek e könyvek még ma is ott vannak a polcomon, és fiaim közül is van aki végigolvasta ezeket. Gergő megdöbbenve fedezte fel a komáromi hajózási múzeumban, hogy ezek néha valódi emberekről és valódi hajókról szóltak. Első felfedezése a Klotild fiumei kishajó volt - "Odanézz apu, ez tényleg igaziból létezett!!" - aminek megtalálta a képét és ettől kezdve kicsit másképp, élőbbnek nézte a múzeumot is meg a Dékány-könyveket is. Bár meg kellett beszélni velük is hogy azért ezekben nem minden 100%, dehát elég kevés könyv van, amiben minden tökéletes és igaz.

savanyújóska 2017.01.13. 10:41:01

@sualsidal: Pusztán csak megállapítom, hogy történelmi, és hajós szakmai szempontból nézve Dékány sok esetben hülyeségeket ír, és ezekből kiválogatva néhányat korrigálom őket, amennyire tőlem telik. Az első két bekezdés éppen arról szól, annak idején mennyire nagyra tartottam én is.
Megjegyzem, azért Csonkarétit se tekintsd Szentírásnak.

David Bowman 2017.01.14. 19:00:48

@Pierr Kardán: Off A Lúdas Matyi (Fazekas Mihály 1815) jelenetről jelenetre egy szumér mese. Jó volna tudni, Fazekas honnan szedte. A szumér írásról akkoriban errefelé nem is hallottak, nemhogy meg tudták volna fejteni.

David Bowman 2017.01.14. 19:09:27

@savanyújóska: Off 1910ben (!!) egy angol hajón rádióval baszakodó technikus javaslatot tett a kapitánynak egy másik hajó közelségét a ködben jelző készülékre! Gondolom, a hajó körül valami másik zavarta az adást. A pasi feltalált a RADART! A vitorlás korban szocializálódott főokos elküldte a francba. Ennyike.
Vigyázat, olyan vagyok, mint Dékány. Semmire sem emléxem pontosan. Sok éve az Index Fórumba pontosan betettem az idézetet.

savanyújóska 2017.01.15. 19:54:36

@David Bowman: Hertz már 1886-ban leírta, hogy a visszaverődő rádióhullámokból következtetni lehet a visszaverődést okozó tárgy helyzetére és méretére. Valószínűleg ennek alapján egy német mérnök már 1904-ben szabadalmaztatta ezen az elven működő találmányát, amivel a hajók rossz látási viszonyok között is képesek lettek volna navigálni. Ez a készülék ténylegesen végül nem készült el, de két másik német mérnök 1916-ban valóban megépített egy kezdetleges, de működő masinát, ami a visszaverődő rádiójelzések alapján mérte a távolságokat. A készülék azonban a kutyát sem érdekelte.

David Bowman 2017.01.15. 23:19:37

@savanyújóska: Ja. Mindenféle hadsereg a tehetségtelen alakok gyűjtőhelye.